Új Szó, 1991. augusztus (44. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-19 / 220. szám, csütörtök

HÍREK - VÉLEMÉNYEK .Ú/SZÓi SZOLZSENYICIN NEM VOLT HAZAARULO Szilajev egy funkciót lead • Gamszahurdia lassan meghátrál A Szovjetunió kedden megszün­tette a büntetőeljárást Alekszandr Szolzsenyicin Nobel-díjas író, disz­szidens ellen. Nyikolaj Trubin szovjet főügyész kénytelen volt be­ismerni, hogy az író, akit 1974-ben kiutasítottak a Szovjetunióból, sem­milyen bűncselekményt sem köve­tett el. ~ . A 72 éves író az Amerika Hangja rádióállomásnak adott nyilatkozatá­ban azt mondta, most már kész hazatérni. Hozzáfűzte azonban, erre nem kerül nyomban sor, mivel be akarja fejezni új müvét, ügy véleke­dett, ha hazatér, valószínűleg nem lesz ideje írni. Szolzsenyicin már néhány éve egy nagyregényen dol­gozik a Szovjetunió életéről. Ivan Szilajev lemond az orosz föderáció miniszterelnökének tiszt­ségéről, közölte tegnap a RIA füg­getlen orosz hírügynökség azzal, hogy Szilajev továbbra is a népgaz­daság operatív irányításával foglal­kozó bizottság elnöke marad. Lépé­sét azzal indokolta, hogy az államta­nács ülésén valamennyi köztársa­ság vezetője és ami számára na­gyon fontos, Borisz Jelcin is úgy vélekedett, hogy jelenlegi szövetsé­gi funkcióját lássa el. Az operatív irányítási bizottság valójában egyfaj­ta ideiglenes szövetségi kormány, amely addig fog működni, amíg nem jön létre a gazdaságirányítás rendes szerve. Szilajev nem volt hajlandó elmon­dani, ki lesz az utódja az orosz kormány élén. Csak annyit mondott, hogy ismeri utódját. Valószínű, hogy rövidesen fény derül a titokra, hiszen ma kezdődik Moszkvában az orosz­országi parlament ülése. Akaki Aszatiani, a grúz parla­ment elnöke kijelentette, új parla­menti választásokat kell tartani, mi­vel a parlament jelenlegi összetétele nem felel meg a grúziai politikai erőviszonyoknak. Az új választások kiírása egyébként az ellenzék egyik fő követelése volt. A tüntetők emel­lett követelték Gamszahurdia elnök lemondását is, erre azonban egyelő­re nem került sor. Viszont a tbiliszi hírek szerint a köztársaság vezetője hajlandó tárgyalásokat kezdeni az ellenzéki pártokkal és mozgal­makkal. Az Oroszországi Föderáció Leg­felsőbb Tanácsának Elnöksége teg­nap érvénytelennek nyilvánított min-: den megállapodást az SZKP ingó és ingatlan vagyonára vonatkozóan mind a Szovjetunió területén, mind külföldön. A hírt a RIA hírügynökség tette közzé azzal, hogy az utasítás megszegését az érvényes oroszor­szági törvények alapján fogják bün­tetni. A határozat reagálás azokra a hírekre, amelyek szerint az utóbbi hetekben fizikai és jogi személyek több megállapodást kötöttek abból a célból, hogy eltitkolják, illetve meg­szerezzék az SZKP vagyonának egy részét. Az SZKP KB igazgatási osztályának helyettes vezetője sze­rint január 1-én a párt vagyona 7,7 milliárd rubel és 12,4 millió devizahi­tel volt. MUBARAK OPTIMISTA: LESZ OKTÓBERBEN KONFERENCIA ENSZ-KÖZGYŰLÉS KEVES A VILÁGSZERVEZET PÉNZE A DIMINEATSA VÁDJA: NEMZETKÖZI ÖSSZEESKÜVÉS ROMÁNIA ELLEN Jevgenyij Primakov, a szovjet államfő személyes megbízottja, aki közel-keleti körúton tartózkodik, hogy megszilárdítsa a Szovjetunió és a térség országainak gazdasági kapcsolatait, kedden Kuvaitból Iránba érkezett. Teheráni tárgyalópartne­re, Ali Akbar Velajati külügyminiszter volt, fő témájuk pedig a kétoldalú kapcso­latok mellett az afgán probléma békés rendezése. Velajati üdvözölte Moszkva döntését, hogy leállítja a fegyverszállítást Afganisztánba. Hozzáfűzte, Teherán az egész probléma rendezésére törekszik. Kihasználva az alkalmat Primakov köszö­netet mondott az iráni kormánynak azért, hogy a múlt hónapban nem támogatta a szovjet puccsot. James Baker amerikai külügyminisz­ter viszont Kairóban tárgyal. Hoszni Mu­barak államfő a két és fél órás találkozó után megtartott sajtóértekezleten úgy vé­lekedett, továbbra is van remény arra, hogy a terveknek megfelelően október­ben tartják meg a közel-keleti békekonfe­renciát. Hangsúlyozta a konferencia fon­tosságát, mondván, csak így lehet mega­kadályozni a további vérontást. Baker az újságírók előtt nagyon derű­látóan szólt a palesztinok álláspontjáról. Kijelentette, 7 hónapja tartó békemisszió­jának kezdete óta a lehető legkomolyabb és legtartalmasabb megbeszéléseket folytatta a palesztinok képviselőivel. Ba­ker közölte, az USA átadta a palesztinok­nak és Izraelnek azoknak az írásos ga­ranciáknak az első változatát, melyek szerint a békekonferencián tiszteletben fogják tartani érdekeiket. Az említett do­kumentumokról nem volt hajlandó semmit mondani, azzal, hogy jóváhagyásuk után kópiáikat megkapja az összes érdekelt fél. Az ENSZ-közgyűlés kedden kezdődött 46. ülésszakán hét új állam vált a világ­szervezet tagjává, Litvánia, Lettország és Észtország, valamint a két Korea, a Mik­ronéziai Államszövetség és a Marshall­szigetek. Ezzel 166-ra nőtt a tagállamok száma. A felvételi ceremónia után szót kaptak az új tagországok vezetői, köztük a három balti köztársaság elnökei, akik hangsú­lyozták elszántságukat, hogy lehetősége­ikhez mérten hozzá kívánnak járulni a nemzetközi együttműködés fejleszté­séhez. Javier Pérez de Cuellar ENSZ-főtitkár az ülésszak nyitónapján levelet küldött az összes tagország külügyminiszterének, s ezekben figyelmeztet a világszervezet válságos pénzügyi helyzetére. A főtitkár felsorolta azt a tíz államot, köztük Cseh­szlovákiát, amelyek időben és a teljes összeggel járultak hozzá a szervezet költ­ségvetéséhez. Ezekhez az országokhoz kisebb késéssel csatlakozott további 41 állam, de még így is 108 tagország tarto­Csehszlovákia, Magyarországgal és Lengyelországgal együtt, álítólag követke­zetesen kiveszi részét egy ,,új és elítélendő Románia ellenes összeesküvésből". Ezt állította egyebek közt tegnap a Bukarest­ben megjelenő Dimineatsa napilap, mely az Ion Iliescu elnökhöz közelálló körök nézeteit tükrözi. A szokatlanul éles, Csehszlovákiát nyersen bíráló cikknek már a címe is ironikus és jelzi tartalmát: Barátunk a Cseh és Szlovák Köztár­saság. A Dimineatsa szerint ennek legújabb bizonyítéka a prágai kormánykörök azon javaslata Magyarországnak és Lengyelor­szágnak, hogy foganatosítsanak közös intézkedéseket a román emigránsok hul­lámának megfékezésére. „Nem tudtam, hogy létezik ilyesmi, ha csak nem azt a néhány száz vagy ezer cigányt azo­nosítják készakarva a románokkal..., akik Csehszlovákián keresztül akarnak Németországba jutni - írja rasszista hangnemben a lap. A csehszlovák ható­ságokat valószínűleg a híres cseh film, A szigorúan ellenőrzött vonatok ihlet­ték, s megpróbálják most ezt felújítani. Ezért javasolták Magyarországnak és Lengyelországnak: hogy közösen együttműködve ellenőrzött vonatokon toloncolják vissza Romániába a romá­nokat, hogy biztosan megszabadulja­nak tőlük. Ez a tiszta demokrácia - a hármasszövetségé. Csehszlovákia varsói nagykövetének még más elkép­zelései is vannak, melyeket érezhető szimpátiával és bőséggel terjeszt a számunkra rossz emlékű Gazeta Wy­borcza. A náci hidrák foroghatnak az örömtől sírjaikban, mert módszereiket már következetesen elsajátították és a közeljövőben talán alkalmazzák is, s lehet, éppen azok az államok, melyek első áldozatai voltak a nácizmusnak." zik az ENSZ-nek; 809,5 millió dollár hi­ányzik a költségvetésből, további 486,9 millió a békeakciókra fordítandó juttatá­sokból. A világszervezet 22 állama, köztük a Biztonsági Tanács állandó tagjai, az ENSZ-titkárság szerkezeti struktúráját érintő módosításokat javasoltak. A re­formnak erősítenie kellene a főtitkár jog­köreit, és korlátoznia az apparátusét. A javaslat feltételezi a bonyolult szerkeze­ti struktúra leegyszerűsítését oly módon, hogy csupán négy főosztályt hoznának létre. Ezek élén a főtitkár helyettesei áll­nának. A főosztályok irányítanák a mint­egy 20 alosztályt. A további módosítások a nagyhatalmak szerepének korlátozását célozzák. George Bush elnök kedden a Fehér Házban fogadta a három balti állam elnö­keit Vytautas Landsbergis, Arnold Rüj­tel és Anatolij Gorbunovs arra figyel­meztették Bush elnököt, hogy országaik számára kulcsfontosságú probléma a szovjet fegyveres erők kivonása. Meghökkentő, elképesztő ez a fogal­mazás. A szerző a soviniszta és magyarellenes írásairól, nézeteiről ismert román publicis­ta, Radu Vecsler. Elfogult magyarellenes cikkei szinte naponta teret kapnak a Dimi­neatsaban. Vecsler most sem tagadta meg önmagát, semmibe veszi a tényeket, s útszéli megfogalmazásai sértőek, elfo­gadhatatlanok. Az említett csehszlovák javaslat létét már régen, hivatalosan is cáfolták a prágai hatóságok, s erről sze­rényen és röviden, de mégis tájékoztatott néhány szolidabb román lap, melyek kö­zé a Dimineatsat még véletlenül sem merném sorolni. Számos példát lehet fel­hozni arra is, hogy Csehszlovákiába me­nekült román állampolgárok közt romá­nok is vannak és nem csak a lenézett cigányok. Azt már nem is említem, hogy állampolgári jogon Bukarestnek nem sza­bad köztük különbséget tennie. Megje­gyezném, hogy a másik oldal tehát Romá­niába menekült csehszlovák állampolgá­rokról eddig nincs tudomásom. Az már csak részletkérdés, hogy Varsóban Csehszlovákiának nem férfi, hanem női nagykövete van, mégpedig Fialková asz­szonv személvében. Romániában egyébként már hosszabb ideje elég kemény sajtókampány folyik a közép-európai hármak ellen. Sajnála­tos, hogy amikor - úgymond - román nemzeti érdekről van szó, akkor ebbe ä kampányba az utóbbi hetekben a szo­lid, kiegyensúlyozott hangvételű lapok egy része is bekapcsolódott. Augusztus végén ugyanis egy lengyel hetilap, a Sens, cikket közölt arról, hogy a hármak gazdasági együttműködésébe be lehetne kapcsolni más államok határ menti régióit is. Például Erdély vagy Kárpátalja egy részét. Ennek kapcsán indult meg a szo­katlanul heves kampány a hármak ellen. KOKES JÁNOS, Bukarest 1991. SZEPTEMBER 19. NÉHÁNY SORBAN H a Budapest megrendezi a világkiál­lítást, akkor ebben Pozsonynak is szerepe lesz. Erről állapodott meg ked­den a magyar fővárosban Demszky Gá­bor, Budapest és Peter Kresánek, Po­zsony főpolgármestere. A többórás meg­beszéléseken a világkiállítással össze­függő kérdéseken kívül szó volt a bősi vízlépcsőről is. Egyetértésre jutottak ab­ban, hogy az erőmű nagymarosi részét nem kellene megépíteni. A bősi erőmű jövőjéről kidolgozott variánsok közül Pe­ter Kresánek az ún. D-változat mellett kötelezte el magát. A szlovák küldöttség több szakértői megbeszélést folytatott a budapesti városházán, majd megtekin­tette a szlovák gimnáziumot. K edden az Európa Parlament 62 képviselője követelte a Kubával szembeni immár 30 éve érvényben levő amerikai'gazdasági blokád feloldását. Lé­pésüket a Kubában kialakult „drámai helyzettel" indokolták - közölte az AFP hírügynökség. A képviselők - főként kom­munista, szocialista és környezetvédelmi pártok tagjai - közös közleményben vá­dolták az Egyesült Államokat, hogy a ku­bai kommunista rezsim megdöntésének látomása miatt éheztet egy népet. F aruk Sara szíriai külügyminiszter ha­tározottan elutasította az Európa Parlament vádját, hogy országa rejtegeti Alois Brunnert, a keresett náci háborús bűnöst. Bonnban megtartott keddi sajtó­értekezletén Sara elmondta, a Brunner szíriai tartózkodásáról szóló híreket „izra­elpárti elemek" agyalták ki. Brunner a fe­lelős azért, hogy több tízezer zsidót de­portáltak a náci haláltáborokba. A háború után Brunner eltűnt, s több ország, köztük Csehszlovákia is törekedik a felkutatá­sára. O—öulban a dél-koreai rendőrség 02 a kedd esti tüntetések résztvevői­nek feloszlatása során lelőtt egy diákot, aki véletlenül járt a helyszínen. Szemta­núk szerint a 27 éves fiatalembert akkor érte a halálos lövés, amikor diákok százai tiltakoztak a helyi rendőrállomás előtt. Csöng Von Szik kormányfő elrendelte az eset azonnali kivizsgálását, és felszólítot­ta a rendőrséget, hogy kérjen bocsánatot. A kormány rendkívüli ülést tartott, mivel szükség van a közvélemény megnyugta­tására. T egnap hajnalban, a kaliforniai Ed­wards légitámaszponton biztonságo­san földet ért az amerikai Discovery űrre­pülőgép. az eredeti program szerint az űrrepülőgépnek a Cape Canaveralon kel­lett volna leszállnia, ám a rossz időjárás miatt módosították a tervet. A Discovery legénysége öt napot töltött az űrben, föld körüli pályára állította azt a műholdat, amely figyelemmel kíséri az ózonréteget. N em lehet kizárni a jelenlegi Oroszor­szágban élő Erich Honeckernek, az egykori NDK legfelsőbb vezetőjének visz­szatérését Németországba, de sokkal va­lószínűbb, hogy valamelyik másik szovjet köztársaságban telepedik le véglegesen. Ezt Wolfgang Ziegler, Honecker ügyvédje mondotta a Berliner Morgenpost cimú napilapnak adott nyilatkozatában. A ki­hallgatásról folyó tárgyalásokról Ziegler elmondta, az egykori keletnémet vezető esetével „Moszkvában a legfelsőbb szin­ten foglalkoznak". Az ADN hírügynökség megbízható, forrásokra hivatkozva közöl­te, hogy Honecker a szovjet hadsereg oltalmát élvezi, s állítólag a konzervatív katonai körök akarták átszállítani Chilé­ben élő lányához. A natolij Kananov, az Oroszországi Föderáció Legfelsőbb Tanácsa em­berjogi bizottságának tagja Moszkvában, a helsinki folyamat keretében megrende­zett nemzetközi humanitárius konferenci­án hangsúlyozta, hogy a Szovjetunióban nem rendkívüli a halálbüntetés. Felszóla­lásában rámutatott arra, hogy amíg Chilé­ben Pinochet kormányzása alatt 2279 személyt végeztek ki, addig a Szovjetunió­ban ugyanazon időszak alatt több mint 12 ezret. A Szovjetunió a végrehajtott halálos ítéletek számát tekintve vezető helyet foglal el a világban. Kananov sze­rint a Szovjetuniót Irak, a Dél-afrikai Köz­társaság, Kína és Nigéria követi. M egállapodás született a kanadai kormány és a sztrájkoló állami al­kalmazottak között. Brian Mulroney mi­niszterelnök kabinetje a szerződésben tárgyalásokat ajánlott fel a szakszerve­zetnek. Az állami alkalmazottak több mint 100 ezer tagú szakszervezetével megtar­tandó tárgyalásokon elsősorban a három évre szóló béremelésekkel kapcsolatos problémákat vitatják meg. A szakszerve­zetek 6 százalékos béremelést követel­nek, míg a kormány csupán 3 százalékot javasol. Lesújtó a hír, hogy Litvániában alig pár nappal a függetlenség elnyerése után a parlament felfüggesz­tette a két lengyellakta körzet önkormányzatának műkö­dését és több vezetőt megfosztott tisztségétől. A hivata­los indoklás szerint azért került erre sor, mert a helyi tisztségviselők egyetértettek a moszkvai puccsal. Erős a gyanú: az állításnak alighanem megvan a valósága­lapja. Hisz nem volt titok, hogy a majd háromszázezres litvániai lengyel kisebbség képviselői az orosz-litván ellentéteket kihasználva próbáltak érvényt szerezni kö­veteléseiknek. A demokrácia és a hatalmi politika közötti útvesztő, mint már annyiszor az újkori történelemben, megbosszulta magát. Szánalmasan tragikus helyzetbe kerülhettek a litvániai lengyel kisebbség politikusai a moszkvai puccs napjaiban. Magatartásukért a felelős­séget nyilván viselni kell. De vajon megkerülhető-e a kérdés: a litvánok magatartása mindenben maradékta­lanul eleget tesz a demokrácia követelményeinek? Is­meretes, hogy a Sajudis megalakulását, a litván nemzeti mozgalom kibontakozását követően milyen könyörtelen­séggel kapott hangot a litván nyelv kizárólagossá tétele. Több száz litván akadémikus sem átallott fellépni a len­gyel kisebbségi követelések ellen, minthogy azok, úgy­mond, a „lengyelesítést" szolgálják. Vajon mire vezethető vissza a „lengyelesítés" ve­szélyének ez a rögeszmés hangoztatása, mely szinte már eljut a lengyel kisebbség létének tagadásáig, azt állítva, hogy a magát lengyelnek valló lakosság tulajdon­képpen ellengyelesedett litván? Úgy tűnik, hogy ez a hamis érvelés - mely kísértetiesen emlékeztet az 1945 utáni reszlovakizáció indokolására - nem csak múltbeli, ellenségképpé nőtt érzékenységekből fakad. A céltuda­tos állhatatosság alighanem arra vall, hogy nagyon is mai, racionális megfontolások húzódnak meg mögötte. S eléggé egyértelmű, hogy ezeket a Vilna-vidék területi hovatartozásának jogi tisztázatlansága táplálja. Egy apró kitérő. Talán kissé zavarba ejtő a Vilna elnevezés, mely önkéntelenül is egyfajta távolságtartást jelez. Egy olyan kérdést vet fel, mely 1918-tól, a függet­len Lengyelország és Litvánia létrejötte óta pérlekedés Nos, mára viszont sajátos helyzet áll elő: a litvánok úgy tekintik érvénytelennek a Molotov-Ribbentrop pak­tumot, hogy ugyanakkor meg akarják őrizni a Vilnát Litvániának ítélő szerződés hatályát. így érthető a len­gyel kisebbség törekvéseivel szembeni litván türelmet­lenség. Nem érdektelen, hogy a szóban forgó szerződést annak idején Sikorszki emigráns lengyel kormánya nem ismerte el. így roppant izgalmasnak ígérkezik, hogy a Lengyelország és a Litvánia közötti diplomáciai kap­csolatfelvétel (amit a legújabb fejlemények átmenetileg késleltetnek) miként vet számot a fenti problémával. Vajon nem maradnak-e további viszálykodásra okot adó tüskék? Alighanem szlovák-magyar vonatkozásban sem közömbös a két ország közötti viszony alakulása. Sok kölcsönös sérelem, de az egymásról alkotott képet torzító tévhit is bonyolítja a lengyel-litván együtté­lést. A legszámottevőbb tehertételt talán a kollektív ítélkezés és felelösségrevonás múltbeli beidegződése jelenti. A második világháború idején a litvánok körében létrejött a németeket kiszolgáló koilaboráns hatósági hálózat. A lengyelek a német megszállás idején a litvá­nok által folytatott nemzetmentő politika kárvallottjai lettek. így például Vilnából több mint 12 ezer embert, többségükben lengyelt hurcoltak el. Az alig kisebb Kaunasban viszont csak 123 embert sújtott a németor­szági kényszermunka. A német megszállás öröksége: a litvánokat kollaboránsnak tekintő megbélyegzés. Ugyanakkor a lengyel kisebbség tömeges litvániai üldöztetésének is vannak a két háború közötti időszakba visszanyúló gyökerei. A húszas évek végén, amikor Lengyelországban felfüggesztették a vilnai tanítóképző működését, a litvániai válasz az volt, hogy bezártak 70 lengyel kisebbségi iskolát és letartóztatták a lengyel tanárokat. Tudjuk, a kollektív felelősségrevonással kapcsolat­ban a szlovák-magyar viszonyt is terheli a máig ható trauma. Egyébként számos, a szlovák-magyar kapcso­latokra vonatkoztatható párhuzam fedezhető fel a len­gyel és a litván nép múltbeli együttélésében és mai egymásra utaltságában. így itt, a mi térségünkben is joggal vált ki aggályokat, hogy mivé fajulhat a most már kölcsönössé váló, egymást gerjesztő litvániai kollektív vádaskodás. Ha netalán valaki erőltetettnek tartja a párhuzamokat és a veszélyérzetet, alighanem megváltoztatja vélemé­nyét a Národná obroda keddi számában megjelent külpolitikai kommentár elolvá^ása után. A szerző, a lap varsói tudósítója, elismeri, hogy a litvániai intézkedések súlyosan sértik az alapvető emberi jogokat. Végül azon­ban mégis azt a következtetést vonja le, hogy jó lenne otthon is jobban a nemzetiségek körmére nézni. Szerin­te ugyanis a „... magyar kisebbségnek nálunk mninde­ne megvan, amit csak óhajt, beleértve az iskolákat is, de állandóan valami újat akar, míg viszont a lengyelországi szlovákoknak egyetlen iskolájuk sincs". íme, jogok kö­vetelése egyfelől, jogok irigylése másfelől. S egyébként is, hadd mondják meg a többséghez tartozók, mit érdemelnek és mit nem a kisebbségek. Vagyis mégis­csak jó valamire mindaz, ami most Litvániában a lengye­lekkel történik. KISS JÓZSEF KÍSÉRTŐ PÁRHUZAMOK tárgya a két ország között. Vilna, ami a litvánok számára Vilnius, a lengyeleknek pedig Wilno, 1939-ig Lengyel­országhoz tartozott. A második Molotov-Ribbentrop szerződés nyomán Vilna végül is Litvániához került. Egyébként a város litván birtokbavétele után - melynek nyilvános szentmise és díszszázad adott ünnepi keretet - az a szólásmondás járta, hogy ezt Bojtár Endre, Európa megrablása című könyvében olvasható, hogy „ Vilnius müsu, Lietuva.rusu", Vilnius a miénk, Litvánia az oroszoké.

Next

/
Thumbnails
Contents