Új Szó, 1991. augusztus (44. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-19 / 220. szám, csütörtök

1991. SZEPTEMBER 21. „—.ni— m „ .MÚJSZÓ—

i HAZAI KÖRKÉP FÖLDÜGYBEN VINICA jeligére Amennyiben a jogosult személy birtokában van olyan okmány, amellyel igazolható az élő és holt leltár mennyisége, esetleg ennek a leltárnak az elkobzás pillanatában az értéke, akkor követeléssel fordulhat ahhoz a jogi személyhez (például szövetkezethez), amelyhez az elkobzás után ez a leltár került. Amennyiben a jogi személy már nem létezik (például megszűnt, beolvadt más szervezetbe), akkor a jogosult személy az ezen jogi személy jogutódjához fordulhat. A követelés benyújtása után a jogi személy köteles az elkobzott értéket visszaszolgáltatni. Amennyiben *az elkobzott termelési eszköz, élö leltár már nem létezik, akkor az elkobzott élő és holt leltárhoz megfelelő vagy hasonló vagyont kell visszaszolgáltatni. A törvény két megkötést tartalmaz, az élö és holt leltárt mezőgazdasági célokra kell felhasználni. A kártalanítás nagysága függvénye annak a földterületnek, amelyet a jogosult személy megművelni szándékozik. S. EDIT. RAPCA LÁSZLÓ A földtörvény hatályba lépése napjától, tehát 1991. június 24-től számítva önöknek szerződéses jogviszonya keletkezett a tulajdonukban levő földterület eddigi használójával. A használó köteles önöknek a használatért haszonbért fizetni. A szerződéses jogviszonyt a használó minden év október 1 -jéhez számított egyéves határidővel bonthatja fel, de csak akkor, ha önöknek a földterülethez biztosítani tudja a bejárási jogot. A haszonbér érvényesítéséhez, a törvény által már létező szerződéses jogviszony írásban történő pontosításához szükséges a telekkönyvi kivonat, a geodézia azonosítása, amely a tulajdonjog és a használati jog viszonyát jelzi. Amennyiben a telekkönyvben szereplő személy már^nem él, akkor szükséges a hagyatéki végzés. A cséplőgépre vonatkozik az élő és a holt leltárral kapcsolatos fentebb közölt információ. GOMBOS JÁNOS A házzal és a házhoz tartozó telekkel kapcsolatban, amely a konfiskáció során először az állam, majd a község tulajdonába került, a Szlovák Nemzeti Tanács 330/91 T. sz. törvényének 38. §-a 2. bekezdése alapján kell eljárnia. A tulajdonjog visszaadására ebben az esetben az említett törvény alapján a járási hivatal az illetékes szerv. A többi földterülettel kapcsolatban a fent említett törvény 38-as §-ának 1. bekezdését kell alkalmaznia, ebben az esetben a földhivatal az illetékes szerv. (g) ÚJSÁGJAENK A PARLAMENTBEN (Munkatársunktól) - A Szövetségi Gyűlés könyvtárának olvasótermében a képviselők nagyszámú napilap, hetilap és folyóirat közül válogathatnak. Alexandra Őulcová asszony, a könyvtár vezetője kérdésemre közölte, hogy negyven belföldi és tizenhat külföldi napilap s mintegy háromszáz egyéb lap és folyóirat jár a parlament címére A polcokon megtalálhatók a hazai magyar sajtótermékek is. Az MKDM. az FMK és az Együttélés prágai parlamenti képviselői a szünetekben kezükbe vehetik az Új Szót, a Szabad Újságot, a Hetet, a Napot a Heti Ifit, az Irodalmi Szemlét és a Közigazgatást. Általuk is tájékozódhatnak nemzeti kisebbségünk életéről. Az azonban kifogásolható, hogy a parlament előcsarnokában- felállított újságáruskioszkban nem kapható hazai magyar sajtótermék. Az év elején néha volt itt 4-5 példány az Új Szóból, de az elárusítónő szerint ezek nem keltek el mindig, úgy hogy a PNS-töl le is rendette. Szerintem ha a PNS parlamenti standja is a piaci elvekhez igazodna, akkor legalább a plenáris ülések alkalmával gondoskodna 10-15 Új Szóról, hiszen a két kamarának együttvéve 15 magyar képviselője van (s) OLVASÓINK FIGYELMÉBE! Anyagtoriódés miatt holnap folytetj uk a Szovjetunióba elhurcoltak név$o« FÖDERÁCIÓT VAGY ÖNÁLLÓ SZLOVÁKIÁT (Folytatás az 1. oldalról) tok, b) a népszavazást ellenző pártok, c) a népszavazással elérhető eredményt racionálisan mérlegelő pártok csoportjára. Az első csoportba azok a politikai mozgalmak tartoznak, amelyeknek csökken a súlya a belpolitikában, a második csoportba tartoznak a szlovák nacionalista és nemzeti szocialista pártok és mozgalmak, a harmadik csoportba azok a főleg csehországi politikai pártok, amelyeknek az a véleménye, hogy a csehszlovák államszövetségnek fenntartása bármi áron értelmetlen. A nemzeti kisebbségek és ezen belül a magyar kisebbség viszonyulása ehhez az ügyhöz sokkai bonyolultabb kérdés. A csehszlovákiai magyarokat mindeddig még' egyszer sem kérdezték meg saját sorsukról. Erről eddig mások döntöttek. Tény, hogy egy népszavazás kiírásával első alkalommal nyílna lehetőségük véleményt mondani az államszövetség sorsáról. Ám függetlenül attól, hogy igennel vagy nemmel válaszolnánk a kérdésre, a puszta részvételünkkel a szavazásban elfogadnánk azokat a korábbi döntéseket, amelyeket a megkérdezésünk nélkül hoztak. Ha a népszavazás alkalmával a magyarok úgy szavaznának, hogy nehezítenék a szlovákok jogos önrendelkezési jogának érvényesítését, szembekerülnének a szlovák nemzettel. Ha úgy válaszolnának a föltett kérdésre, hogy ezzel elősegítenék a szövetségi állam megszűnését, akkor részt vállalnának Csehszlovákia szétverésében és magukra vennék az ebből származó felelősség súlyát, jogi, gazdasági és politikai következményét. Tóth Károly: Véleményünk egyértelmű: amennyiben a politikai vezetés nem tud megegyezni az ország jövőjéről és alkotmányellenes lépések fenyegetnének, azonnal ki kell írni a népszavazást. Ilyen komoly kérdésről csak a választópolgárok dönthetnek. Bugár Béla: A népszavazást éppen azok ellenzik, akik állítólag a nép nevében beszélnek. Szerintem a demokrácia egyik vívmánya, hogy a nép dönthessén. Egy ennyire kiélezett politikai palettán senkinek sincs joga arra, hogy Szlovákia polgárainak nevében beszéljen. A népszavazást, mint intézményt támogatjuk és annak esetleges eredményét tiszteletben kell tartanunk még akkor is, ha az eredmény egy önálló Szlovákia volna. Ebben az új helyzetben viszont, a magyar mozgalmaknak másképpen fog kelleni küzdeniük a kisebbségi jogokért, és merem remélni, hogy tárgyalásaink eredményeképpen ezt már közösen tennék. • Ugyancsak nagy érdeklődés kíséri a feddhetetlenségi vizsgálatok problémáját. A szövetségi kormány kidolgozta az átvilágításokról szóló törvény javaslatát. Szükségesnek tartja mozgalmuk, hogy politikai életünk és általában a vezető állami és gazdasági szervek megtisztuljanak az állambiztonság volt munkatársaitól? Duray Miklós: Nágyon fontosnak tartjuk, hogy a közéletben és a vezető tisztségekben ne lehessenek olyan személyek, akik az államrendőrség ügynökeiként elősegítették saját polgártársaik politikai üldözését. Többször kifejtettük ezt a nézetünket, a Szövetségi Gyűlésben kiemelt támogatói voltunk annak a határozatnak, amely alapján megindulhattak a feddhetetlenségi vizsgálatok. A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy ezt a továbbiakban csak szigorúan törvényes keretek között szabad folytatni. Nem válhat ez boszorkányüldözéssé és nem lehet ezzel összekötni más politikai célokat sem. Tudatosítanunk kell, hogy a kommunista párt uralmának időszakában sokan megalázó helyzetben váltak ügynökké, sőt, többen nem is tudtak róla. Ezért fontosnak tartjuk, hogy törvény szabályozza a vizsgálatokat és biztosítva legyen a személyekre vonatkozó adatok bizalmas volta is. Ki kell zárni a boszszú lehetőségét, de a fóbünösöket ismernünk kell. Tóth Károly: Igen. Az FMK közgyűlése ebben a kérdésben egyértelmű határozatot hozott és mi támogatni fogjuk a probléma törvényes rendezését. Az SZNT-nek és a szlovákiai közéletnek meg kell tisztulnia az StB volt munkatársaitól. A magyarságot sem képviselhetik az ŠtB volt ügynökei. Azoknak, akik az elmúlt rendszerben munkatársaikat, szomszédaikat, embertársaikat feljelentgették, hangulatjelentéseket írtak, politikai pereken a vád oldalán tanúskodtak, nincs erkölcsi joguk erre a képviseletre. Bugár Béla: Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a kulcsfontosságú pozíciókban szilárd jellemű emberek tevékenykedjenek. Elképzelhetetlen a demokratikus gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődés, ha annak megvalósításán azok az emberek munkálkodnak, akikről köztudott, hogy a megvesztegetéstől a zsarolásig minden eszközt felhasználtak céljaik elérésére. A törvényjavaslat megvitatása során hangsúlyt kell helyezni arra, hogy ne lehessen a lusztrálást politikai célokra, esetleg ártatlan emberek megbélyegzésére felhasználni. REFLEX LIHEGŐ ALKOTMANYJOGASZKODÁS A Práca: szakszervezeti napilap. A dolgozók legszélesebb rétegeihez szól. Akadémikushoz éppen úgy, mint állami gazdasági fejőgulyáshoz, falusi tanítóhoz, gyári munkáshoz, vagy éppen munkanélkülihez. A szakszervezeti sajtóra már legalább száz esztendeje az jellemző, hogy nemcsak híreket közöl, mint az ország bármelyik más sajtóorgánuma, hanem - főképp az alacsonyabb képzettségűek szellemi épülésére - ismeretterjesztő, tudománynépszerűsítő írásokat is olyanok tollából, akik fiataiabb korukban abban a szerencsés helyzetben voltak, hogy módjuk volt magasabb kepzettsegre szert tenni. Nagyobb könyvtárakban még most is megtalálhatók a szakszervezeti újságok immár megsárgult, 7-8 évtizedes bekötött évfolyamai, és megmondom őszintén, nem tudom megilletődés nélkül lapozni ezeket az egyszerű emberek szellemi fejlődését szolgáló nyomdatermékeket. A Práca 1991. szeptember 17-ei számában is olvasható, egy, nevezzük így: tudománynépszerűsítő cikk. Az állam- és jogtudományt népszerűsíti. A címe: Mi a föderáció és a konföderáció? Két alkotmányjogász írta, összesen négy titulussal. Az egyik szerző: doc. JUDr. Ján Cuper, CSc., a másik: JUDr. Dušan Harnádek. írásuknak minden mondata igaz, elolvasása után azonban mégis keserű szájízzel tettem le a lapot. Pedig mondanivalójukat világos, az egyszerű ember számára is érthető stílusban magyarázzák, a fogalmakat áttekinthetően csoportosítják. Ha nem írták volna meg az utolsó bekezdést, azt mondanám, minden rendben van, A bekezdésben ezt olvashatjuk a konföderációról: „Gyakran nem is tudatosítjuk, hogy a konföderáció viszonylag milyen gyakori formája az államok kapcsolatának. Az 1778-1787-es időszakban konföderáció volt az USA, Svájc a 18. századtól 1847-ig élt ebben az államformában, a Német Szövetség is ilyen volt, és ilyet alkot Szíria, Líbia és Egyiptom..." Jól emlékezünk még azokra az évekre, amikor az újságíró is, de a lapokban publikáló tudós nem különben bocsánatos bűnnek, sőt, követendő gyakorlatnak tekintette, a „korszellem" mindenároni támogatását. Ez abban nyilvánult meg, hogy egy-egy időszakban a tollforgatónak mindenről csak az osztályharc, majd a munkaverseny, majd az energiamegtakarítás, majd a lappangó ellenforradalom elleni harc stb. jutott az eszébe. Már megbocsásson a két tudós alkotmányjogász, de bennem cikkük utolsó bekezdésének elolvasása óta az a sanda gyanú kezd érlelődni, hogy nekik a jelenlegi szlovákiai „korszellem" jegyében mindenről a közös csehszlovák állam szétbomlasztásának szükségessége jut az eszükbe, és ennek megfelelően is „érvelnek", és lihegő alkotmányjogászkodásuk közben még a jelen időt is összekeverik a múlt idővel. Manapság nemzeti körökben nem illik egyetlen jó szót sem ejteni a föderáció érdekében. Ugyanakkor még a legnemzetibb tollforgató is tudja, hogy Szlovákia lakosságának legfeljebb 16-18 százaléka híve az önálló szlovák államnak. Az a mondat, hogy: „Gyakran nem is tudatosítjuk, hogy a konföderáció milyen gyakori formája az államok kapcsolatának" szlovákul így hangzik: „Aj keď si to často neuvedomujeme, konfederácie sú pomerne častou formou spojenia štátov." Ez egyértelműen jelenidős megállapítás, noha a példák felsorolásához iktatott évszámok arra utalnak, hogy konföderációk Amerikában és Európában inkább a 18. és a 19. században virágoztak. Persze, ott vannak a 20. századi arab konföderációk. Istenem, ott van Kadhafi, a tripoliszi őrült, akinek szintén a konföderáció a perverzitása. Tehát, ha én két olyan szlovák nemzeti alkotmányjogász helyében lennék, aki összesen négy akadémiai titulust mondhat magáénak, inkább nem hivatkoznék Kadhafira. Nagy baj az a publicisztikában, ha a szerzők eleve úgy írnak, hogy kalkulálnak az olvasó felületességével. Pl. azzal, hogy nem veszi észre: az állítás (a konföderáció igenlése) a jelenkorra vonatkozik, a mellette felsorakoztatott érvek pedig 200 esztendősek. A század elején Clemenceau azt mondotta, hogy Franciaországot a professzorok viszik a sírba. Nem azért írom ezt, hogy a Tigris azóta szállóigévé vált riposztját akár doc. JUDr. Ján Cuper, CSc; akár JUDr. Dušan Harnádek magára vegye. Csak úgy eszembe jutott a figyelmeztetés . Ä TÓTH MIHÁLY MILYEN ÁLLAMOT AKARUNK? Közvéleményünket napjainkban mindenekelőtt államunk jövője és az ezzel kapcsolatos kérdések foglalkoztatják. Néhány olvasónkat ezért megkérdeztünk: 1. Mi a véleménye arról, hogy hazai magyar képviselőink múlt heti találkozójukon nem tudtak érdemben megegyezni? 2. Megítélése szerint, milyen álláspontra kellene helyezkedniük képviselőinknek a csehszlovák államiság jövőjének kérdésében mind a szlovák mind a szövetségi parlamentben? SOÓKY LÁSZLÓ, költő, Marcelháza polgármestere: 1. Elég sok potenciális probléma merülhetett fel. Kérdéses, hogy a szándék a megegyezésre megvolt-e. De kérdéses az is, hogy képviselőink tudják-e egyáltalán, mit csinálnak. 2. Nézetem szerint a népszavazást kellene szorgalmazni még azelőtt, mielőtt Jugoszlávia sorsára jutnánk. Én a pillanatnyi helyzetben a föderációra szavaznék. BORÁROS IMRE, a komáromi Jókai Színház társulatának tagja: 1. Ez sajnos magyar átok. A személyes érdekeket egyszer már félre kellene tenni. Egy jó színházi előadás sem jöhet úgy létre, hogy a színészek öt stílusban játszanak a színpadon. 2. A képviselőknek a közös állam mellett kellene kiállniuk. Az én véleményem az: maradjon a szövetségi elrendezés, a csehszlovákiai magyarság számára ez lenne a jó. BOGOLY JÁNOS pedagógus, Nagykapos 1. Csalódott vagyok, mert úgy vélem, hogy léteznek olyan közös célok, mint a kisebbségi jogvédelem, a művelődés, a közigazgatás és sok más terület, amiben meg lehet egyezni. Kár, és hosszú távon súlyos következményekkel járhat a jövőben, ha a politikai mozgalmak vezetői akadályokat gördítenek a megegyezés útjába. Pedig a megoldások és megközelítések különféle módjainak megtartásával megőrizhetik politikai arculatukat. 2. Az egész modern Európa az egyesülés felé tart, nálunk viszont a szétválás útjait keresik. Nem hiszem, hogy a két köztársaság nem tudna tisztességes egyezséget kötni egy közös államról, amely minden formában erősebb lenne, mint a törpeállamok. Egyébként a Szlovák Nemzeti Tanács nincs feljogosítva ilyen döntésre. Az egyedüli tisztességes megoldás a népszavazás útján felmért és kinyilvánított közakarat. DR. KOVÁCS JÁNOS közjegyző, Rimaszombat: 1. A hírközlő eszközökben kevés információt kaptunk arról, mik is az alapvető ellentétek az egyes pártok és mozgalmak között. Szerintem elgondolkodtató, vajon a szlovákiai magyarságnak több pártban kell-e tömörülnie, de amenynyiben igen, akkor törvényszerű a nézetek sokszínűsége. Azt azonban joggal elvárjuk tőlük, hogy a hazai magyarság egészét érintő nagy horderejű kérdésekben közös álláspontra helyezkedjenek és egységesen lépjenek fel. 2. Szerintem a szövetségi és nemzeti parlamentek képviselőinek kell dönteniük a csehszlovák államiság kérdésében. Képviselőink álláspontjának mindenekelőtt abból kellene kiindulnia, hogy a nemzeti kisebbségek jogai továbbra is biztosítva legyenek, sőt egyes területeken, mint pl az iskolaügy, nyelvhasználat és mások, bővüljenek. HORVÁTH GYÖNGYVÉR, tervező, Pozsony: 1. Már két éve várom, hogy ez a három párt értelmesen beszéljen egymással. Én azelőtt soha nem gyanúsítgattam senkit, de most már komolyan arra gondolok, hogy valamiféle egyéni érdekek vagy ambíciók is szerepet játszhatnak. Ők a mi nevünkben politizálnak és számomra szomorú, hogy annyi felé húzunk, ahányan vagyunk. 2. Semmiképpen sem szeretnék útlevéllel utazni Prágába. Számomra nehezen képzelhető el, hogy ha együtt sem tudják megoldani a problémákat, akkor külön-külön mit érnének el. Viszont ha így akarják folytatni és csak marni fogják egymást, akkor bizony a szuverenitásra mégiscsak szükség lesz. Én viszont azt szeretném, ha úgy maradna az állam, ahogy ma van. TUBA LÁSZLÓ, elektromérnök, Pozsony: Véleményem a politikáról az, hogy a történelem folyamán soha nem tudott igazi megoldást hozni, mindig csak átmeneti megoldásokat találtak. Az emberiség szempontjából nézve, a politika gyakorlatilag másodrendű dolog. Én az életem és az egész emberiség életének alakulását nem a politikusoktól, hanem Jézus Krisztustól várom. Ezért nem érdekel az sem, hogy nemzetiségi politikusaink nem tudtak a hétvégén megegyezni. Szerintem nincs beleszólásom abba, hogy a képviselők hogy döntenek. Sajnos viszont elmentem szavazni, így egy kicsit én is felelős vagyok a döntésükért. Legközelebbi szavazáson már nem veszek részt és így mentesülök ettől a felelősségtől.