Új Szó, 1991. augusztus (44. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-15 / 217. szám, hétfő

1991. SZEPTEMBER 16. NÉHÁNY SORBAN MOZAIK ISMM i Nehéz lesz? (Méry Gábor felvétele) NE CSAK KONYHANYELVEN SZOMBATI ISKOLA A CSEMADOKBAN (Munkatársunktól) - Szombaton délelőtt a Csemadok pozsonyi székháza rögtönzött tantermének padjaiba 27 gyermek ült be. 27 különböző korú (7-16 éves) iskolás, akiknek szülei úgy gondolták, nem elég, ha csemetéik csak a konyhanyelvet beszélik, s csak általuk ismerik meg a magyar irodalmat és történelmet. -A Csemadok Pozsonyi Városi Vá­lasztmányának magyarnyelv-tanfolyamát nemcsak a vegyes házasságokból szár­mazó, hanem a szlovák iskolába járó magyar anyanyelvű gyerekek látogatják, - közölte a meghitt megnyitó után Jégh­né Nagy Izabella, a városi választmány titkára. - Szeretnénk, ha a heti kétórás foglalkozáson - a mi szombati iskolánk­ban - megismernék őseik történelmét, objektív képet kapva a múlt hibáiról, ám nem hallgatva el a pozitívumokat sem, ha a tanultak alapján tolerálni tudnák mások véleményét, elfogadva a többiek mássá­gát is. Nem utolsósorban erősíteni kíván­juk hovatartozás-érzésüket, hogy bátran vallják magukat annak, aminek születtek. - Nagyon boldogan jöttünk a mai talál­kozóra - vallotta pedagógustársai - Du­lovics Viola, Gémesi Irén, Ozsvald Zsu­zsa - nevében is Stiffter Mária nyugdíjas pedagógus. - Remélem, az öröm kölcsö­nös lesz, hiszen e gyerekek játékos for­mában sajátítják el a tudnivalókat. Hiszek a kezdeményezés sikerében, és bízom abban, hogy nagyon sok szép közös élményben lesz részünk. S a gyerekek? Türelmetlen kíváncsisággal bontották fel a tanszereket tartalmazó csomagot (a Magyarok Világszövetsége és az Anyanyelvi Konferencia adományát), s él­vezettel lapozták a külföldön élő magyar gyerekeknek készült képes nyelvkönyve­ket. -erf­JUGOSZLÁVIÁBÓL CSEHSZLOVÁKIÁBA Nemcsak ezen a héten, hanem már régebbtől és még sajnos sokáig, a közel­múlt politikai eseményei Jugoszláviával függnek össze. Ez történt tegnap is az F1 szokásos vasárnapi vitaműsorában. A résztvevők - miniszterek és képviselők, szlovákok és csehek - előbb elmondták, hogy ki mindenkivel tárgyaltak Jugoszlá­viáról az elmúlt héten Moszkvában, Salz­burgban, illetve a horvátországi cseh gye­rekek kimentése közben. A nézőben rög­tön az a benyomás alakulhatott ki, hogy mindez csupán előjáték. A vitában részt vevők azért szentelnek ekkora figyelmet a hon/át alkotmánynak vagy a jugoszláv hadsereg mozgásainak, netán a nemzet­közi elismerés kérdésének, mert a cseh és a szlovák alkotmányra gondolnak, a cseh és szlovák szövetségi rendszer jövendő képét próbálják fölrajzolni. Ezen a ponton - tisztelet a kivételnek - a leple­zetlen pártpolitikai taktikázásnak lehet­tünk tanúi. Hiába intett Jirí Dienstbier, hogy tőle a japán bankárok azt kérdik, fönnmarad-e az egységes állam, s egyál­talán ki garantálhatja a hiteleket és beru­házásokat - s ugyebár az ilyen figyelmez­tetéseket nagyon komolyan kell venni -, perceken belül szóba került, hogy a szlo­vák nép túl büszke ahhoz, semhogy költ­ségvetési ajándékot fogadjon el a cse­hektől; aztán egymást igazították helyre a résztvevők, ki kit értett félre. Félreérthe­tetlen volt azonban, hogy az elmúlt héten ugyanúgy, mint az azt megelőző héten, a világos állásfoglalás hiánya sokaknál már olyannyira zavaró tényező lehet, amely az állam biztonságát, külpolitikai és gazdasági biztonságát veszélyezteti. Mert úgy tetszik, igaza van Jozef Dančo szlo­vák pénzügyminiszternek: addig-addig tárgyalgatnak a részletekről, amíg aztán nem lesz visszaút, azaz szétesik a cseh­szlovák állam. Márpedig, miközben Euró­pa integráció felé halad, sem a jugoszláv, sem a cseh-szlovák dezintegráció nem lehet sem bizalomkeltő, sem perspektivi­kus, tehát nem ez az út vezet Európába. (bit) l ÚJ SZÓ, „KÍSÉRLET A HATALOM MEGSZERZÉSÉRE" (Folytatás az 1. oldalról) CSÁKY PÁL: (MKDM): - Az új kezdeményezés nem lepett meg minket, hiszen ez a téma lényegé­ben már március óta ott volt a parla­ment asztalán. A Matica slovenská vezérkara František Mikloškónak benyújtott egy hevenyészett javasla­tot, amelyet később a nemzeti irányzatot követő képviselők parag­rafusokra osztott változatban tökéle­tesítettek. Ez volt az a javaslat, ame­lyet a parlament, tavaszi ülésein, többször is elutasított. Véleményünk ezzel kapcsolatban változatlan. Az ilyen deklaráció elfogadását a parla­mentben alkotmányellenes lépés­nek tartjuk, amely veszélyeztetné, és nagyon végzetesen aláásná a szövetségi állam jelenlegi struktú­ráit. El kell mondani, hogy magyar képviselők között elég heves vita alakult ki azzal kapcsolatban is, hogy a szövetségi államforma olyan változata, mint amilyen eddig volt, számunkra sem megfelelő. A ki­sebbségi kérdést nem oldotta meg, nem kezelte megfelelő szinten. Ezért ebben a kérdésben az új helyzetben előre kellene lépni. Nem látunk viszont erre garanciát egy esetleges önálló szlovák államban sem. Nemcsak benyomásainkból in­dulunk ki, hanem azokból a tények­ből, amelyeket ismerünk. Mégpedig az önálló szlovák állam alkot­mánytervezeteiből. amelyeket már a parlament elé terjesztettek. Ezek jogállásunkat nem kezelik olyan szinten, hogy az számunkra megfe­lelő lenne. Remélem, ebben a na­gyon kiélezett politikai helyzetben is győz a józan ész. DOBOS LÁSZLÓ (Együttélés): - Véleményem szerint a rendszer­váltás után a volt szocialista orszá­gokban elsőként az általános emberi jogokat foglalták törvénybe. A felül­ről diktált jogok helyett az önszerve­ződés joga - ez volt a demokrácia jogalkotásának első hulláma. A má­sodik pedig azoknak az érzéseknek a felörvénylése, amelyeket a szovjet birodalmi internacionalizmus évtize­deken át lábbal tiport. A társadalmi és nemzeti érzések demokráciaigé­nye egy új politikai intézményrend­szert alakított ki. Azóta az állami és nemzeti önállóságra való törekvés egyértelműen tudatosult a politiká­ban. Nem elszigetelt jelenségről van szó, ezt figyelhetjük meg Közép­Kelet-Európa egész térségében. Felmerült a kérdés, mondhatom-e azt, hogy ellene vagyok a szlovák állami szuverenitás kivívásának és a szlovák nemzeti lét kiteljesedésé­nek? Nem vagyok és nem lehetek ellene. Mert ami folyik, az lázadás a demokráciáért. Az önrendelkezés fogalma és mindaz, ami előttünk játszódik, felveti a nemzeti kisebbsé­gek demokráciaigényét, meg kell fo­galmaznunk a magunk helyét is eb­ben a folyamatban. Számomra nem­csak az a kérdés, hogy föderáció - igen vagy nem, hanem az, hogy a föderáció mit ad a nemzetiségnek. Ugyanígy vetődik fel ez a kérdés a szlovák önállósági törekvések kapcsán is: a szlovák állami szuve­renitás kialakítása biztosítja-e a nemzeti kisebbségeknek a több demokráciát, az önigazgatás elvét és gyakorlatát. E kettőt nem tudom elválasztani. Ez a folyamat más dol­gokat is felvet. A szlovák állami szuverenitás kinyilvánítása nem le­het kétpólusú politika, tehát a cseh és szlovák viszony kifejezése, ha­nem szükségszerűen közép-európai dimenziókba kényszerül. Ez megkö­veteli a szlovák-magyar viszony merőben más szintű, a korszerű európai együttélés elvein alapuló rendezését. Szerintem tehát önren­delkezés: igen, szlovák nemzeti lét és szuverenitás kiteljesedése: igen; de ezzel párhuzamosan a nemzeti kisebbség önigazgatásának a joga, a közép-európai dimenzió, a szlo­vák-magyar viszony rendezése is: igen. -cs­DUNCSÁK ATTILA ALKOTASAI (Munkatársunktól) - Az Ungváron született és csaknem egy évtizede Kassán élő s alkotó festőművész, Duncsák Attila alkotásaiból pénte­ken kiállítást nyitottak a pozsonyi Magyar Kulturális Központ Somo­licky utcai székházában. Su­nyovszky Szilvia, az intézmény igazgatónője szeretettel köszöntötte a magyar kulturális központ első kiállításán a Csehszlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságának el­nökét, Nagy János szobrászmű­vészt, továbbá a társaság tagjait, valamint Boros Jenőt, a Magyar Köztársaság pozsonyi főkonzulját és a többi vendéget. Az ünnepélyes megnyitón Kubič­kóné Kucsera Klára művészettör­ténész szólt Duncsák Attila művé­szetéről és arról a harminc festmé­nyéről, melyet Maskarák címen mu­tat be a főváros közönségének a szeptember 26-ig megtekinthető kiállításon. A megnyitó után Boros Jenő fő­konzul rezidenciájában fogadta a Csehszlovákiai Magyar Képzőmű­vészek Társaságának tagjait, akik­kel a további együttműködés lehető­ségeiről folytatott eredményesnek mondható megbeszélést. (-szák) „AMIKOR A HÓHÉRT AKASZTJÁK..." (Folytatás az 1. oldalról) - Nem rsupán erről beszéltünk, hiszen e kérdések többségében már a Pentago­nale országainak tárgyalásai során lénye­gében egyezségre jutottunk. Ennek ered­ményeképpen Magyarország és Cseh­szlovákia már Koppenhágában bizonyos kérdésekben közös kezdeményezéssel is előállhatott. Moszkvában hasonló szel­lemben szeretnénk együttműködni. -Mennyiben sikerült előbbre jutni a huzamosabb ideje vitatott csehszlo­vák-szovjet alapszerződések kényes kér­désében? -Szerencsére sokban. A szovjet fél félreteszi az úgynevezett Kvicinszkij­doktrínát. Ezzel tulajdonképp elhárultak a lényegi akadályok a Szovjetunió vala­mint Csehszlovákia, Magyarország és Lengyelország kétoldalú alapszerződé­seinek megkötése elől. A szovjetek immár nem ragaszkodnak ahhoz a kitételhez, hogy az említett országok nem csatlakoz­hatnak olyan szövetséghez, amelyik a másik fél ellen irányul. így remény van ar­ra, hogy az alapszerződés szövegét még ebben a hónapban sikerül véglegesíteni. Ha ez megtörténik, akkor Magyarország­gal és Lengyelországgal együtt, október­ben aláírhatjuk a Szovjetunió és Cseh­szlovákia kétoldalú kapcsolatait szabá­lyozó dokumentumot. Ez például azért is fontos, mert az Európai Demokratikus Unió viszont azt szorgalmazza, hogy az új európai helyzetben mielőbb tető alá kell hozni a társulási szerződést a volt keleti blokk közép-kelet-európai országaival. - Miniszter úr, ön kivel tárgyalt Moszk­vában a múlt tárgyilagos feltárásának fon­tosságáról? - Gorgacsowal. Mind a négyszem­közti találkozókon, mind a küldöttségek részére rendezett fogadáson felhoztam, hogy a Szovjetunió akkor válhat szá­munkra minden tekintetben igazán hiteles partnerré, ha vállalni meri a múlttal való őszinte szembenézés kockázatát. Mi nemcsak az 1968-as, hanem az 1948-as eseményeket, illetve a közbeeső időszak zavaros dolgait is felül szeretnénk vizs­gálni. Ehhez a szovjet levéltárak adataira is szükségünk van. Gorbacsov azt felelte: támogatja a történészek vegyesbizottsá­gainak létrehozását, majd hozzáfűzte: ne­ki sohasem mutattak be semmiféle 1968­ban keletkezett hívólevelet. - Vajon Gorbacsovnak mi a szemé­lyes véleménye Csehszlovákia huszon­három évvel ezelőtti katonai megszállá­sáról? - Ennek kapcsán azt mondta nekem: e témáról társalogva úgy érzi magát, mint amikor a hóhért akasztják, hiszen a Szov­jetunió elfojtotta a Prágai Tavaszt, s az így teremtett helyzetbe azután saját maga is belefulladt... - Miniszter úr, ön szerint előbb-utóbb mégiscsak előkerül az ominózus hívó­levél? - Nézze, az én nézetem szerint ilyen irat nem létezik; és nem is létezhet, mert az eleve logikátlannak tűnik. Például azért, mert félmilliós hadsereget - az alkotmányos vezetők és a parlament tud­ta nélkül - egy más ország területére nem hívhat be „hivatalosan" néhány szánal­mas funkcionáriusocska, legyenek az ille­tők bármilyen tisztségben. Egyébként ma is jól emlékszem még 1968. augusztus 21-ének éjszakájára. A prágai rádió épü­letében, tíz-tizenöt titkosrendőr kíséreté­ben, megjelent dr. Miloš Marko docens, valamennyi tudományok kanditátusa és valamiféle papirossal hadonászott, ame­lyet Karel Hoffmanntól kapott. Ez a hívó­levélnek is minősített nyilatkozat lehetett, amit akkor korlátlan mennyiségben a re­pülőgépekről szintén szórtak. Egy hiteles meghívólevelet viszont azoknak kellett volna aláírniuk, akik hajlandók lettek vol­na megalakítani a CSKP új elnökségét, vagy egy forradalmi munkás-paraszt kor­mányt létrehozni. Ez a szándék azonban füstbe ment, bármennyire jó! jött volna Bil'aknak és társainak a hetvenes évek legelején elővenni az ilyen hívólevelet. És utólag sem lehetett fabrikálni ilyesmit, mert az kompromittálta volna Husákot, Štrougalt, de másokat is. Alkotmányos­ság dolgában az ő kettejük akkori aláírása nélkül érvénytelen, hiteltelen lett volna ez a dokumentum; viszont nem is szerepel­hettek rajta, mert Husák 1968. augusztus 21-én még nem tartozott a megszállást egyértelműen támogatók közé, Strougal pedig - az elhurcolt kormányfőt helyet­tesítve - az okkupációt elítélő kormány­dokumentumot látta el kézjegyével. Min­den esetleges egyéb ,,hívólevél" nem több kuriózumnak számító fecninél, ame­lyen legföljebb néhány hithű elvtárs az ellenforradalom elháríthatatlan veszélyén siránkozik. De az ilyen kétes értékű papí­roskára nem szokás öt országból több százezer főnyi hadsereget útnak indítani! Szerintem az 1968-as megszállást, hívó­levél nélkül is, egyszerűen eldöntötték Moszkvában. - Befejezésül: mi az, ami a tallinni és a moszkvai út röpke 62 órája alatt a leg­nagyobb benyomást tette önre? -Jelcin nyitottsága, határozottsága. Ezúttal is utalt arra, hogy Gorbacsov kö­vetkezetlensége a reformok megvalósítá­sában, s végül kapitulációja a pártokrácia előtt kedvező talajt teremtett Janájevék revansához. Hangsúlyozta azonban, hogy mindent csak az őszinte szókimon­dás jogán és nem az elszámoltatás szán­dékával mondja, és hozzáfűzte: Gorba­csov a pucss első percétől az országgal együtt megváltozott. Ezt egyébként jóma­gam is tapasztaltam, amikor kedden két ízben is találkoztam vele személyesen. - Miniszter úr, köszönöm a szó gya­korlati értelmében magasröptű interjút! MIKLÓSI PÉTER J ames Baker amerikai külügyminiszter baltikumi körútjának utolsó állomás­helyén, Vilniusban találkozott Vytautaá Landsbergis litván elnökkel, aki megígér­te, hogy tiszteletben fogják tartani a köz­társaság területén élő nemzetiségi ki­sebbségek jogait. Ezt azzal összefüggés­ben közölte, hogy a vilniusi parlament pár nappal ezelőtt központi irányítás alá he­lyezett két, többségében lengyelek lakta körzetet. Ez a lépés olyannyira kiélezte a lengyel-litván kapcsolatokat, hogy Krzysztof Skubiszewski lengyel külügymi­niszter lemondta mára tervezett litvániai látogatását. Baker egyébként még tegnap Kazahsztánba indult, ahol a tájékoztatá­sok szerint a köztársaságban levő szovjet nukleáris objektumok iránt érdeklődik. H avanna követelte, hogy a szovjet csapatok kivonásával egyidőben tá­vozzanak a Guantánamo támaszponton állomásozó amerikai katonák is. Wa­shington a kubai kormánynyilatkozatra re­agálva azonban bejelentette, a szovjet csapatkivonás ellenére fenn kívánja tarta­ni guantánamói bázisát. M anfred Wörner, a NATO főtitkára a Kjodo hírügynökségnek adott nyi­latkozatában hangsúlyozta, hogy az Észak-atlanti Szövetség nem tekinti el­lenségnek a Szovjetuniót. Ennek ellenére fontosnak tartja a „védelmi egyensúly" megőrzését, mivel a Szovjetunió még mindig hatalmas katonai potenciállal ren­delkezik. Ezzel összefüggésben jegyezte meg, a NATO-nak célja az Európában levő rövid hatótávolságú atomfegyverek megsemmisítése. S zombaton Mihail Gorbacsov szovjet elnököt tanúként hallgatták ki az augusztusi puccskísérlettel kapcsolatban - közölte a TASZSZ hírügynökség. A tá­jékoztatás szerint Gorbacsov két órán át válaszolt a szovjet főállamügyész és más jogászok kérdéseire. J ohannesburgban szombaton a dél­afrikai politikai pártok és mozgalmak, a szakszervezetek ós az egyházak 23 képviselője aláírta azt a megállapodást, amelynek biztosítania kellene a békés átmenetet az apartheid-rendszerből a de­mokráciába. Az aláírók között volt Nelson Mandela, az Afrikai Nemzeti Kongresszus vezetője, Mangosuthu Buthelezi, az In­katha legfelsőbb képviselője, valamint Frederik de Klerk elnök. A lengyel szejm szombaton visszau­tasította annak a törvénynek a ter­vezetét, amely rendkívüli jogkörökkel ru­házta volna fel Jan Krzysztof Bielecki miniszterelnök kormányát. Ez a törvény lehetővé tette volna a kabinet számára, hogy törvényes úton döntsön a vitás gaz­dasági kérdésekben. M eghibásodott a bulgáriai kozloduji atomerőmű negyedik reaktora, amelyet a radioaktív víz szivárgása miatt péntekre virradó éjszaka le kellett állítani. Erről a Reuter hírügynökség tájékoztatott helyi forrásokra hivatkozva. A leállított reaktort a tervek szerint szeptember 23­án ismét üzembe helyezik. I dén immár az ötödik kísérleti atomrob­bantást hajtották végre az Egyesült Államokban. A nevadai telepen szomba­ton felrobbantott szerkezet hatóereje 20 és 150 kilótonna között volt. A föld alatti atomrobbantást hat nappal ezelőtt kellett volna elvégezni, de a kedvezőtlen időjá­rás miatt elhalasztották. E rich Honecker, a volt NDK egykori legfelsőbb párt- és állami vezetője aki jelenleg a Szovjetunióban tartózkodik, pár nappal ezelőtt állítólag öngyilkosságot kísérelt meg. Ezt a Kurier am Sonntag című berlini napilap közölte. A lap úgy tudja, hogy Honecker nagyobb mennyisé­gű nyugtatót és más gyógyszert vett be. Felesége, Margót egy meg nem nevezett bizalmassal közölte, hogy férjét sikerült idejében megmenteni. J evgenyij Primakov, Gorbacsov elnök személyes megbízottja tegnap kö­zel-keleti körútjának további állomáshe­lyére, Kuvaitba érkezett. Útja során arra próbálja rávenni a gazdag olajországokat, hogy nyújtsanak támogatást a szovjet gazdasági válság áthidalásához. Prima­kov találkozik Dzsabir Ahmed Szabah sejkkel, akivel a kétoldalú kapcsolatokról folytat megbeszéléseket. A szovjet diplo­mata Kuvait előtt Egyiptomban, Szaúd­Arábiában és az Egyesült Arab Emírsé­gekben járt, s még Iránban és Törökor­szágban kíván látogatást tenni.

Next

/
Thumbnails
Contents