Új Szó, 1991. augusztus (44. évfolyam, 178-204. szám)

1991-08-13 / 188. szám, kedd

ÚJ szól HAZAI KORKÉP HOGYAN VÁLIK VALAKI w • • W BUNOZOVE AVAGY AZ IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS, REMEK PÉLDÁJA A POLITIKUS ÉS A NÉPSZERŰSÉG 1991. AUGUSZTUS 13. AZ ÁLLAMHATÁRON TÖRTÉNT A gyengéd forradalom előtt legtöbben az egykori NDK-ból akartak mindenáron Nyugatra jutni. Ma már velük nincs gond, de annál több problémát okoznak mások. A török, a bolgár, a szovjet, a vietnami és lengyel állampolgárok mellett kurdok is próbálkoznak tiltott határátlépéssel. Csupán Szlovákiában az év első felében több mint ezren kísérelték meg az illegális határátlépést. Számuk tovább növekszik, sőt ma már embercsempészésről is beszélhetünk. Pár éve a pozsonyi autógyárban dolgozik. Nem keresett valami jól, de jövedelméből minden hónapban tudott Vietnamban élő szüleinek küldeni. Egyik este szobatársa órákat, külföldi kávét, elektronikai cikkeket vitt haza. - Ha segítesz az eladásukban, nem bánod meg, megosztjuk a nyereséget - állt elő az ajánlattal. A 27 éves vékonydongájú fiú számolni kezdett, s úgy határozott, hogy másnap nem megy munkába: többet kereshet, ha a csempészáru eladásában segítkezik. Később is így tett, ha a szobatársa „árut" hozott. Aztán gondolt egyet, elutazott Budapestre. Szétnézett a városban, különböző holmikat vásárolt, majd a sors összehozta 13 honfitársával. Némi pénz fejében elvállalta, hogy áthozza őket a határon Csehszlovákiába. Bízott önmagában, hiszen rövid idő alatt már kétszer tette meg az utat illegálisan. Ragyolc térségében kikerülték a lakott területeket, s amikor a határkövet meglátták, megkönnyebbülve mondta társainak: - Nem is volt olyan nehéz. Gondtalanul rótták tovább az utat, és már biztonságban érezték magukat, amikor a sátorosi őrs járőre állta el útjukat. A vietnamiak nem törődtek egykönnyen bele a kudarcba, erőszakhoz folyamodtak, így néhányukra rátették a „karperecet". Mind a tizenhármukat visszatoloncolták Magyarországra, vezetőjüket megbírságolták, és ügyével a rendőrség illetékes osztálya is foglalkozni fog. Minden bizonnyan mint nemkívánatos személyt, kiutasítják hazánkból. Az ember ha fiatal, beteljesülhetetlen álmokat sző, és nem egyszer olyan dolgokba is belefog, amelyek nem kecsegtetnek sok sikerrel. A két 25 éves toruni főiskolai hallgató sem mérte fel a reális helyzetet, amikor úgy határozott, hogy a szünidő alatt Ausztriában vállal munkát, keresetéből bevásárol, s mire az oktatási év megkezdődik, némi valutájuk is lesz. České Tešínnél lépték át a lengyel -csehszlovák határt, majd autóstoppal jutottak el a szlovák fővárosba, ahol az Ifjú Gárda Kollégiumban szálltak meg. A lány volt a félösebb, s kétségeit el is árulta barátjának. - Holnap elmegyünk az osztrák konzulátusra, megmondjuk, mi a helyzet, remélem megértenek, és megkapjuk a beutazási engedélyt - igyekezett lelket önteni bele a fiú. Kísérletük nem járt eredménnyel. Néhány napig még Pozsonyban maradtak, amit lehetett értékesítettek, s az így kapott pénzből éltek. Amikor már csak néhány koronájuk maradt, határozniuk kellett, hogy mikor utaznak vissza Lengyelországba. Az államhatár azonban mágnesként vonzotta őket. A lány mondta ki: - Gyerünk, vágjunk neki, hátha sikerül! Felvették hátizsákjukat, s mint turisták a határátkelőhely felé vették az útjukat. Mivel jól ismerték a terepet, tudták, hogy van a közelben erdő, így rövidesen letértek abba az irányba. De a szemfüles határörök észrevették őket, s rövidesen az őrsön találták magukat. A lány váltig csak azt hangoztatta: - Magas a főiskolán a tandíj... Sémmi rosszat nem akartunk, csak pénzt keresni a továbbtanuláshoz. Hogy okultak-e a maguk kárán, nehéz megmondani. Lehet, hogy már odahaza vannak, de az is lehetséges, hogy tervük megvalósításához kedvezőbb alkalomra várnak. (németh) 11111111111111111111111111 Az eset a komáromi Május 1. téri fodrászüzletben történt, július derekán este 7 körül. A szereplók: Petrík Imre, a rend őre; főnöke, bizonyos Leckési úr; az állítólagos kerékpártulajdonos: Korček Ernő mérnök uram és élettársa, valamint szerény személyem, a nyári szünidejét töltő pedagógus. Rászántam magam egy kis szépítkezésre. Be is ültem a fodrásznőmhöz és olvasgatva türelmesen vártam, hogy rám kerüljön a sor. Rajtam kívül voltak még vagy heten, nyolcan. Egyszer csak beoldalog egy férfi. Az úr, akin látszott, hogy enyhén kapatos, „kriminalisztikai" (ö mondta így) jelvényét mutogatva, az iránt érdeklődött, kié az üzlet falához támasztott lelakatolt piros kerékpár? Mivel én a „tett színhelyére" gyalog érkeztem, nem tartottam fontosnak közbeszólni. A többi hölgy, aki „kerekeken gurult" idáig, sorra mondta, melyiküké milyen színű és hová támasztotta. Az úr, a „rend kapatos őre" még egyszer feltette kérdését, majd ugyanazokat a válaszokat hallva, távozott. Rövid időn belül visszajött, egyenesen felém tartott, és felszólított, méghozzá imígyen: „Maga velem gyün!" Először rossz viccnek vettem az egészet, de a.rendőr csak makacskodott, hogy márpedig átmegyünk a rendörségre (a fordrászüzlettől mintegy 50 méterre), felvesszük a jegyzőkönyvet, egyeztetünk valami papírokat, de először is azonnal nyissam ki a lakatot, mert a kerékpár gazdája, akitől már másodszor lopták el, három jel alapján ráismert. S már matatott a keze a táskámban. Erre magamhoz tértem sokkos állapotomból, kikértem a gyanúsítgatást. Állítottam az igazamat, de a rend őre csak nem hitt nekem. Az alkalmi közönség jól szórakozott, engem meg a gutaütés kerülgetett. Végül átadtam a kulcscsomómat, mondván, ha megtalálja rajta a megfelelőt, nyissa ki a lakatot. Megúntam a játékot és visszaültem a fodrász székébe. A lelakatolt piros biciklit pedig a mérnök úr elvitte a rendőrségre. Rövid idő múlva újra megjelent a rendőr, leült, s várta, míg elkészülök. A bejárat előtt feltűnt két egyenruhás kollégája is, fel-alá járkáltak. Hát nagy megtiszteltetés ért, annyi biztos! Míg a rend őrei a frizurámra - Mi is piacgazdaságban élünk, így alaposan meggondoljuk, mi mennyibe kerül és érdemes-e vele foglalkozni. A csomagolt hús iránti kereslet hónapról hónapra csökkent. Míg a múltban havonta 40 tonna tökehúst csomagoltunk be, addig az elmúlt év végén ez a mennyiség már csak 18 tonna volt, de még ez is fokozatosan csökkent. Mikor már a négy tonnát sem érte el a megrendelés, veszteségessé vált számunkra a csomagolás, hiszen a csomagoló gépen egy műszakban hárman dolgoznak. Ha a veszteségeket és a csomagolt húsárú raktározásával, szállításával ügyeltek, az állítólagos tolvaj (ha tényleg lopott bicikliről volt szó) nyilván valamelyik bokorból, vagy sarok mögül nevetett a markába. Uj frizurámmal, díszkísérettel átsétáltunk a rendőrség elé, ahol megjelent a kapatos rendőr állítólagos főnöke, Leckési úr. Megörültem. Ö majd megért... Eképpen nyugtatott: „Nem kell haragudni! Tudja, hölgyem, ma már mindenki gyanús." Kiderült, hogy három tanú is van, akik engem láttak, illetve felismerik a zöld trikómat. Mikor követeltem, hogy hívják ide a tanúkat, a válasz így hangzott: azok a helyükön vannak, meg aztán nem olyan fontos! Egyszer csak önelégült mosollyal az arcán befut a mérnök úr, valami papírt lobogtatva. Végre kisült, milyen papírokat egyeztetünk. A bicikli számát. Derült égből villámcsapás: két szám a sokból nem egyezik. A kerékpárt betolták a rendörségre (majd keresi a gazdája), én meg elmehettem volna - a kapatos rendőr sűrű bocsánatkérései után. A rendőr urat nyomatékosan felszólítottam, hogy megtépázott becsületemet állítsa vissza. Visszamentünk a fodrászhoz. Tévedés történt, mondta. Másnap reggel, szombat lévén tanúkeresö körútra indultam. Megkerestem az első tanút, az öcsi nevű benzinkutast, aki nem látott semmit: a fagylaltárust, akinek a bódéja háttal áll az esemény színhelyének ... Két kérdést szegeztem négyszemközt a rend őrének az eset után: Mondja meg őszintén, mennyi alkoholt fogyasztott? A válasz: csak két sört. A másik kérdésem: Mit szólnának a felettesei, ha ilyen állapotban látnák? A válasz: Én mindig, minden nap iszom, engem így ismernek. Utóirat: a rendőr úr igazságtevő eljárása során szabadságon volt, feleségével és két gyerekével a szigeten lévő kertjéből jött, ahol szegény, egész nap rengeteget dolgozott, nagyon elfáradt, mert meggyet szedett, amelyből meggybort csináltak. Ezért kapkodott el mindent (ő mondta). Útban hazafelé megálltak a Május 1. téri fagyisnál, ahol belecsöppent a rendcsinálásba... Hogy miért kellett megállniuk? RAJTÍK MAGDOLNA kapcsolatos egyéb előírások megtartásából eredő pluszköltségeket az árban juttattuk volna kifejezésre, akkor 8-10 koronával emelkedett volna a hús kilónkénti ára, ami bizonyára szintén elégedetlenkedést váltott volna ki. Ezért döntöttünk úgy, hogy a hús csomagolását beszüntetjük és mivel drága gépekről és számkijelzésű mérlegekről van szó, ezeket az első komoly érdeklődést mutató és fizetőképes vásárlónak eladjuk. Nem önkényes döntésről van tehát szó, mint ahogy azt sokan állítják, hanem a piaci helyzet szülte szükségszerű önköltségcsökkentésről. A népszerűség és a bizalom ugyan nem egy és ugyanaz, azért a kettő között lehetséges némi összefüggés. A politikus esetében ez talán hatványozottan érvényes. Népszerű politikussá válhat valaki a köz javára végzett áldozatos munkája és becsületes magatartása révén, de némelykor elég a szónoki képesség, a tömegeket megnyerő, aligha teljesíthető ígéret is. Az emberek aránylag hajlamosak a hiszékenységre, főképp akkor, ha olyasmit hallanak, amit éppen hallani szeretnének. Ezt a tényt az ügyes politikus nem hagyja számításon kívül. A nyolcvanas években miért válhattak népszerűkké a chartások, akiknek képviselői manapság szinte valamennyien magas tisztségeket töltenek be? Széles rétegek hangulatát tolmácsolva, számos kockázat ellenére is szembefordultak a válság felé sodródó rendszerrel, és a sokak érdekeinek megfelelő rendszerváltást tűzték célul. Miután ez sikerült, népszerűségük 1989 novembere után tovább növekedett. A történelem a megmondhatója, hogy könnyebb a népszerűség elnyerése, mint megőrzése. S könnyebb egy rendszer bírálása, sokszor megdöntése is, mint az ígéret létrehozása. Az ellenzék egészen hatalomra jutásáig aránylag könnyen ígérhet javulást, ezt követően azonban már bizonyítani kell. S ez a nehezebb. Heteken át érdekes képet fest a politikusok népszerűségi listája Szlovákiában. Hosszú időn át Vladimír Mečiar menesztett kormányfő vezetett, míg Ján Čarnogurský jelenlegi miniszterelnök a lista végén csak csekély szavazatszámmal szerepelt. Mečiar miniszterelnöki trónjának ingadozása idején a rádió munkatársa megkérdezte Ján Čamogurskýt, vállalná-e a megüresedő kormányfői tisztséget. Akkor szerényen válaszolt: nem szívesen, mert tudja, hogy nem tartozik a népszerű politikusok közé. S lám, a népszerű Mečiar távozott, a kevésbé népszerű Čarnogurský miniszterelnök lett... A népszerű politikus helyzete se könynyű, hát még a kevésbé népszerűé! A szlovák kormányfőt a jelek szerint ez különösebben mégse aggasztja, mert egy sajtóértekezleten külföldi újságírók erre vonatkozó kérdéseire röviden válaszolt: amit tesz, nem a népszerűség kedvéért, hanem azért teszi, mert így tartja helyesnek. Meggyőződése, hogy ezt idővel az emberek is megértik. Állítását nincs okunk kétségbe vonni, így is csodálom derűlátását. A kormány kemény gazdaságreformon alapuló politikájának következtében az előrejelzésnél is gyorsabban növekszik a munkanélküliség, a többség életkörülményei állandóan romlanak és a kibontakozás még túl távolinak tűnik. Ezt a politikát feltétlenül könynyebb - akár joggal, akár jogtalanul bírálni -, mint megvalósítani. Ezért növekedhet Mečiar és híveinek a népszerűsége, amikor a sokk-reform következményeit enyhítő politikát hirdetnek, ezt is tetszetős nemzetiségi aláfestéssel. Ám ha kérdés az, Čarnogurský politikájával elnyeri-e végül is a tömegek bizalmát, nagy kérdés az is, vajon a jelenleg lényegében ellenzéki Mečiar ígéreteit az esetleg ismét kormányfői tisztségbe kerülő Mečiar képes lenne-e megvalósítani? A politika és a politikus népszerűségét a tetszetős szavak, ígéretek ugyan növelhetik, de értékük a gyakorlati politikában nyer igazolást vagy bukik meg. S egyáltalán nem biztos, hogy a politikus népszerűsége egyenes arányú programja megvalósíthatóságával vagy tevékenysége társadalmi hasznosságával. Vagyis nem biztos, hogy a népszerű politikus jó politikus is. A népszerűség útjai kiszámíthatatlanok. Elnyeréséhez néha elegendő a hatalom, a kormány puszta bírálata. Az utóbbi időben feltűnően gyarapszik dr. Sládek, a Köztársasági Párt elnöke híveinek száma. Aránylag sokszor szerepel nyilvánosan és nyersen bírálja a hatalom képviselőit. Szociológusok, politológusok szerint is saját pozitív program nélkül. Egyes politikusok nagy súlyt helyeznek a hatáskeltésre. Ismert dolog, hogy az amerikai elnökök szakemberek segédletével készülnek nyilvános fellépéseikre. Akár a színészek, tanulják, gyakorolják szerepüket a közönség, a választók megnyerése végett. Egyes vélemények szerint dr. Sládek nyilvános szereplését is gondosan előkészítik. Leglelkesebb hívei csoportjainak közelében állítják fel a mikrofonokat, a kamerákat, azt a benyomást keltve, mintha nagy tömeg éltetné öt, neki tapsolna. A politikusoknak azonban igazi szerepüket a mindennapi gyakorlatban kell „eljátszaniuk", mert hiába a hatásos fellépés, ha politikájuk megbukik. A népszerűség nem örökre szóló jelenség. Kivívása és főképp tartós megőrzése valóságos művészet, amelytől nagy mértékben függ a pártok és képviselőik sikere a jövőre sorra kerülő választásokon. Addig azonban a népszerűségi lista is sokat változhat. A most elsőkből utolsók is lehetnek és megfordítva. A még hátralevő egy év a megméretés időszaka ZSILKA LÁSZLÓ MEGKÉRDEZTÜK MIÉRT NEM LEHET CSOMAGOLT HÚST KAPNI GÖMÖRBEN? A Rimaszombati járásban egyre többen nehezményezik, hogy az üzletekből eltűnt a csomagolt marha- és sertéshús. A Zdroj üzleteiben már jószerivel mindenütt, még az önkiszolgálókban is bevezették a húskimérést. Rosszabb a helyzet a falvakban, ahová javarészt a Jednota fogyasztási szövetkezet szállít árut és bizony sok helyen nincs lehetősége a tőkehús tárolására és kimérésére. Az említett szervezetek többször is kérték a csomagolt húst, de elutasító választ kaptak a Rimaszombati Húskombináttól. Hogy immár második hónapja miért nem csomagolják a húst, azt Ján Bolha mérnöktől, a kombinát termelési igazgatóhelyettesétől tudtam meg. Nem biztos persze, hogy a vásárló mindezzel egyet is ért. Továbbgondolva, ezentúl szegényesebb lesz - főleg a kis településeken - az ellátás és a választék. Igaz, vannak már maszek mészárosok, vágóhidak is működnek a helyi szövetkezetek mellett. De ez még nem jelenti, hogy mindig azt a húst kapja a kedves vevő, amelyet keres és annyit fizet, amennyi járna érte. POLGÁRI LÁSZLÓ A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés alapján üntethetjük fel a neveket magyarul.) 336/91 Balogh Lajos, 1903. VI. 20., Nagykapos, meghalt a SZU-ban (Szambork) 335/91 Balogh Vilmos, 1922. VI. 20., Megyercs (Mazinovka) 337/91 Balogh István, 1915. VI. 20., meghalt, Nagymácséd (Krasznoural) 338/91 Balogh István, 1916. 1.12., Ekei (Kurszk, Donbasz) 339/91 Balogh Kálmán, 1912. X. 29. Kürt (Ivanovo, Komszomolszk) 342/91 Balódi István, 1925. X. 25. meghalt, Hodos (Korosztyín) 343/91 Balla József, 1920. I. 21. Nagytúr (Kijev) 344/91 Barabits Alex, 1910. II. iO. Nagykapos (Donbasz, Cserepovec) 345/91 Barczi Géza, 1915. IV. 14. meghalt, Hárskút (Kijev) 346/91 Bartalos Imre, 1919. III. 17. meghalt, Doborgaz (7401, Szovjetunió) 347/91 Barta Ernő, 1914. VI. 24. Vásárkút, (Harkov, Szumi) 348/91 Blažej Bátky Demeter, 1920. IV. 2. Uzapanyit (Vorosilovgrad) 349/91 Bauček Iván, 1917. IX. 8. meghalt, Fülek (Karakanda) 357/91 Bekő József, 1926. VIII. 21. Kismagyar (Akmolinsk, Karakanda) 350/91 Beke Dezső, 1914. II. 2. Ekecs (Rosztok környéke) 352/91 Bela László, 1908. XI. 1. Nagyzellő, meghalt a SZU-ban (Kazanszkaja) 353/91 Belassa János, 1893. IX. 14. Kassa, (meghalt a Bajkálnál) 354/91 Belluš Štefan, 1911. I. 21. Spišská Sobota (Karakanda) 355/91 Belokostolný Alexander, 1928. XI. 26. Nagymácséd (Kijev, Ogyessza) 356/91 Beňačka Jozef, 1910. XII. 21, meghalt, Bánovce nad Bebravou (Majkop) 357/91 Benčať Demeter, 1911. V. 22. Kozárovce, (Gorlovka, Enakijev) 358/91 Benkőczki János, 1913. VII. 26. meghalt, Keszegfalu (Donyec) 359/91 Benkő László, 1922. VI. 20. Kiskér (Odessza) 360/91 Berceli László, 1925. I. 21. Hárskút (Krászna Ural) 361/91 Béres László, 1921. III. 13. Lelesz (Makijovka) 364/91 Baláž Jozef, 1923. VII. 14. Šoporňa, (Donbas) 365/91 Birtok Vojtech, 1903. X. 19. Nový Smokovec (meghalt a SZU-ban Zaporozsje) 366/91 Bilko Vince, 1925. X. 30. Szentpéter, meghalt a SZU-ban (Tajga) 367/91 Binder Anton, 1901. I. 6. meghalt, Igló (Szambor, Donbasz) 369/91 Bíró Károly, 1922. V. 2. Ekecs (Orsza) 368/91 Bíró Imre, 1923. X. 20. Ekecs (Voronyezs Kaukaz) 371/91 Bíró Sándor, 1918. III. 12. (meghalt Ekecs) 370/91 Bíró Lajos, 1921. V. 8. Krížná (Tula) 372/91 Bitter Anton, 1913. III. 13. Šarkan (Karlovka, Harkov) (Folytatás a holnapi számban)