Új Szó, 1991. augusztus (44. évfolyam, 178-204. szám)

1991-08-10 / 186. szám, szombat

1991. AUGUSZTUS 10. FINOM A GOMBA, DE... (Munkatársunktól) - Gömörben, Nógrádban a meleg napsütéses és csapadékos időjárás váltakozásá­nak köszönhetően sok a gomba. Az erdőszéleken sokszor kocsisorokat látni, de a gombázók között sok a laikus, akik mindent begyűjtenek, elfeledkeznek arról, hogy a kalapos finomságok között mérgesek is akadnak. Az elmúlt hét folyamán a tornaijai Trenka család tragikus esetéről kap­tunk hírt. A család hatéves gyerme­ke belehalt a mérgezés következ­ményeibe, az édesanyát és további gyermekét pedig a besztercebányai Roosvelt Kórházba kellett súlyos állapotban szállítani. Az esetből Nógrádban nem okul­tak, mint ahogy azt a losonci járási kórház gyermek- és belgyógyászati osztályainak főorvosaitól megtud­tam. Az utóbbi napokban 21 gyer­meket kellett gombánlérgezés miatt 4-5 napig tartó intenzív kezelés alá vetni. A vese-, máj- és hasnyálmirigy működési zavarait előidéző mérge­zés azonban a felnőtteket sem kerüli el, hisz a hét első négy napján hét felnőtt pácienst kellett megmenteni az életveszélytől. Az esetek többségében a zöldka­lapú légyölő galóca a ludas, melyet az alkalmi gombázók könnyen ösz­szekevernek a galambgomba egyik fajtájával. Dr. Dušan Rybár, a Rima­szombati Járási Hivatal főorvosa a járási közegészségügyi állomás dolgozóival karöltve fokozott éber­ségre szólította fel a járás lakosait és szigorúan ellenőrzik, hogy a pia­cokon a gombát csak akkor árusít­hassák, ha azt előzetesen az ügye­letes gombaszakértő átvizsgálta. Aki viszont nincs kapcsolatban a piaccal és saját ismereteire hivatkozik, az mérgezés esetén csak magára vethet. (polgári) MILYEN ZÖLDSÉGÉT, GYÜMÖLCSÖT VÁSÁROLUNK? AZ ELLENŐRÖK TAPASZTALATAI Nem véletlen, hogy a zöldség- és gyü­mölcs vásárlásakor általában bizalmatla­nul nézünk az eladóra. Sejtjük, a „gyors" mérés nem pontos és azt is tudjuk, hogy a pontatlanság kinek hoz hasznot. Azt pedig, hogy esetleg egészségünkre káros anyagokat is tartlamazhat a portéka, azt számos feimérés alapján feltételezzük. A Szlovákiai Kereskedelmi Felügyelő­ség munkatársai márciustól júniusig meg­különböztetett figyelmet szenteltek a zöld­ség-nagyraktárakban, boltokban, illetve a magánárusoknál található árunak. Har­mincöt nagy raktárban, hét felvásárló részlegen, nyolcvankét magánüzletben, illetve hatvan piaci árusítónál végeztek ellenőrzéseket. Az már nem is hat megle­petésként, hogy a próbavásárláskor 55,9 százaléknál árdrágítást tapasztaltak. A legtöbb csalást a mártoni, a pozsonyi és a zsolnai zöldségkereskedelmi vállalatok üzleteiben, a Jednota fogyasztási szövet­kezet boltjaiban és a magánvállalkozók­nál leplezték le. A minőségellenőrzéskor azt állapítot­ták meg, hogy a vállalkozók nagyobb figyelmet szenteltek az áru milyenségé­nek, mint az állami boltok alkalmazottjai. Míg a vállalkozóknál a szállítmányok 2,6 százalékát kifogásolták, az utóbb említet­teknél az áru 6,8 százaléka nem felelt meg a normának. A zöldségfélék nitráttaií&tjríát 206 eset­ben ellenőrizték. Az ejjsŕljňagyszombati zöldségboltban negyven darab, a megen­gedettnél magasabb mennyiséget tartal­mazó kelkáposztát találtak, ezek árusítá­sát betiltották. A megengedettnél na­gyobb nitráttartalmat mutattak ki egy szál­lítmány salátában, amely az albári felvá­sárlóból származott. A felügyelőség labo­ratóriumában 22 zöldségmintát vizsgáltak meg, de ezekben nem észlelték a nehéz fémeknek a megengedettnél magasabb mértékű előfordulását. A burgonya, a zöldségfélék és a gyü­mölcs szemmel megállapítható minősé­gét több helyen kifogásolták. Főképp a rothadó, csírázó burgonya eladását til­tották meg. Előfordult, hogy az eladók az első osztályba sorolták a zöld banánt. Ezért és a többi felelőtlenség miatt is megbírságolták a vétkes kereskedőket. D. T. ÚJ SZÓ— GÚTAI „FÖLDCSUSZAMLÁS" VALÓBAN ALAPTALAN VOLT A PÁNIK? Július derekát követő félfogadási napokon a komáromi telekkönyvi hivatal várószobájában még a megszokottnál is nagyobb volt a tumul­tus. Elsősorban a gútai földtulajdonosok jóvoltából, akik örökségük intézésében szinte megtáltosodtak. Mérgelődve ugyan, de már hajnali négykor-ötkor útra keltek, hogy a hivatalban sorra kerüljenek. HAZAI KÖRKÉP REFLEX - Szabadságot vettem, és már két órával a nyitás előtt ideálltam, hogy ne vesszen kárba a napom. Mit tehet az ember, ha egy ilyen felszólí­tást kap? - méltatlankodott Rigó Mária. - Ez a levél, a félelem hozott ide engem - folytatta Ábeiovsky András. - Egy hete is itt voltam, de akkor nem kerültem sorra. Ma talán. De már így is későn, hiszen augusztust írunk. Mondja, most mi lesz a föl­dünkkel? Nem mondtam semmit, hanem kölcsönkértem a levelet és elindul­tam Gútára. - Hogyan kell értelmezni e soro­kat? - kérdeztem előbb Máté Tibor­tól, a helyi mezőgazdasági szövet­kezet elnökétől, majd a földügyek intézésével megbízott Rajtár Mi­hálytól. Válaszuk lényege: A szövetkezet tudni akarja, hogy kinek mennyi a földje. Szeretnék, ha a földtulajdo­nosok felébrednének és intézni kez­denék tulajdonjogukat. Annál in­kább, mivel náluk a megfelelő okira­tok beszerzése nehezebb, hiszen az emlékezetes árvíz még a meglévő papírokat is elvitte. A kérdéses le­véllel elérték céljukat, egy-két napon belül földügyben vagy háromszázan keresték fel a szövetkezetet. Tény, az ügyintézés határideje túlzott volt, ráadásul szervezési csúszások mi­att az érdekeltek csak július 25-én kapták kezükbe az értesítést. Akik elmentek a szövetkezetbe, azokat megnyugtatták, pánikra semmi ok, a tulajdonjogot természetesen a földtörvény megszabta időben le­het érvényesíteni. Ezek után még el kellene dönteni, hogy kinek van igaza. Azoknak, akik a levél átvételekor megijedtek, vagy azoknak, akik szerint erre az érde­kelteknek semmi okuk sem volt. Prófétai igazságtételünk helyett íme a levél, változatlan formában: „Értesítés - Tisztelt szövetkezeti tag, az Országgyűlés által elfogadott Földtörvény értelmében a szövetke­zet köteles kimutatni az általa hasz­nált földterületek tulajdonosait. Te­kintettel arra, hogy a törvény megkü­lönböztet tulajdonost, aki szövetke­zeti tag, és tulajdonost, aki nem szöv, tag, a következőkre kérjük önt: 1991. július 31-ig igazolja tulaj­donjogát azon földterületek felett, amely szövetkezetünk használatá­ban van. Magyarázat: A tulajdonjo­got hiteles telekkönyvi kivonattal kell igazolni, amelyet az állami jegyző­ség állít ki. A komáromi járásbíróság épülete - 10. sz. ajtó, fogadónap minden szerdán. Abban az esetben, ha a telekkönyvben vezetett tulajdo­nos már nem él, a hiteles telekköny­vi kivonaton kívül a tulajdonjogot jogerős hagyatéki végzéssel is kell igazolni." Most, hogy ki-ki saját érzése sze­rint kimondhatja a szentenciót, ne­künk már csak egyetlen feladatunk marad. Egy árva kérdés a földtulaj­donosok felé. Kapjanak bárkitől bár­milyen felszólítást, földügyben a tör­vény a mérvadó. Az igények érvé­nyesítésének határidejére a 13. pa­ragrafus, vagyis 1992. december 31-e. EGRI FERENC ERŐSÖDŐ CSERKÉSZMOZGALOM Napjainkban egyre többet hallat magá­ról a szlovákiai magyar cserkészet. Bár a több mint négy évtizednyi hallgatás után még csak az újrakezdés elején tart, az egy és fél éves szorgalmas munka foko­zatosan meghozza gyümölcsét. Bővült a körzeti tanácsok, valamint a csapatok száma, ami minden bizonnyal a fiatalok megnövekedett érdeklődését tükrözi a cserkészmozgalom iránt. Éppen ezért került előtérbe az újonc cserkészek kikép­zésének problémája, s ezzel párhuzamo­san a vezetőképzés. Ugyanis a cserké­szet nem (csak) testnevelési vagy termé­szetjáró szervezet, hanem a kamaszko­rúak személyiségformáló, emberré neve­lő mozgalma. Sík Sándor, a magyar cserkészpeda­gógia atyja, s meghatározó személyisége szerint (is) „a nevelésben majdnem min­den a vezetőn múlik". A vezető egyénisé­gének hatása, a vezető helyes viszonya a rábízottakhoz, a vezető tudása, egyéni tekintélye és kinyilvánított szeretete meg­határozó tényezője a nevelés folyamatá­nak. Ennek eredményeképpen képes ala­kítani a cserkész a cserkészélet különféle megnyilvánulásainak megélésén ke­resztül. A közelmúltban a vezetőképzés főleg a Külföldi Magyar Cserkészszövetség be­ható segítségével történt. Ez érthető, hi­szen nyugaton a cserkészmozgalomnak nagy a hagyománya, s ténykedését nem szakította félbe csaknem fél évszázados kényszerszünet. Nemrég viszont a Rima­szombat melletti Meleghegy közelében már megszervezték a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség önálló őrsvezető­képző táborát. Csaknem hetven középis­kolás leány és fiú két héten át szigorú foglalkozásokon szívta magába a cser­késztudományt. Kilenc kiképzőtiszt segít­ségével, Vörös Attila táborparancsnok irányításával. A táborozáson részt vett Hodossy Gyula, a Szlovákiai Magyar Cserkész­szövetség elnöke, Ajpek Gabriella tiszte­letbeli elnök, valamint dr. Kálmán László, a rimaszombati körzeti tanács elnöke. A tábort meglátogatták a Külföldi Magyar Cserkészszövetség 1. (európai) kerületé­nek tagjai, akik két hétig mozgótáborozá­son vettek részt Szlovákiában, felkeresve az SZMCSSZ táborait Rimaszombaton, Paláston és Nagykaposon. Szőke István POLITIKAI EJTŐERNYŐS SPORT Hatvannyolc nyarán gyönyörködve nézegettük a Život címlapján megjelent fényképet. Dubček fejest ugrott a mélyvízbe a legalább nyolc méter magas ugródeszkáról. Ha jól emlékszem, ez még valamikor július közepén történt. Órák alatt világszerte elterjedt a fotó, és két héttel később első díjat nyert egy sajtófénykép-kiállításon. Akkoriban széltében-hosszában beszélték, hogy más politikusok is készülnek ilyen ugrásra. Állítólag Vasil Biľak is tréningezett a pártsza­natórium medencéjében, és hogy egy méterrel magasabbra állíttatta az ugródeszkát, és két méterrel sekélyebb vizet eresztetett a meden­cébe, hogy bizonyítsa: bátorság dolgában semmivel sem alávalóbb Dubčeknél. Azonban lehet, hogy idejében „fülest" kapott Moszkvá­ból. Közölhették, hogy rövidesen más irányú elintézést nyer a Moszk­va-Prága nézeteltérés. Tény, hogy Biľak elvtárs műugró produkció­jára nem került sor. Egyébként is, egy öreg barátom a produkcióis­métlés hírére sztoikus nyugalommal csak ennyit mondott: Egy vicc csak először igazi vicc... Néhány hete Ján Čarnogurský szlovák miniszterelnök azzal lepte meg a világot, hogy ejtőernyővel 800 méter magasból ugrott. Korá­hoz, szemüvegességéhez, intellektuális alkatához képest ez meglepő teljesítmény volt. A legőszintébben mondom, magam is elismerően bólintottam a hír hallatán, főképp azt követően, hogy megtudtam: harminc évvel korábban a politikus aktívan művelte az ejtőernyős sportot. Ez a tény úgyszólván teljesen feledtette azt a korábbi feltételezést, amelynek lényege e szóval fejezhető ki: szenzációhaj­hászás. Tegnap egy napilapban azt olvastam, hogy Jozef Markuš, a Matica slovenská elnöke is ugrott. Szintén ejtőernyővel. Életében először, igaz, helikopterből, de mindjárt 3000 méter magasból. És késleltetett ernyőnyitással, tehát hosszas zuhanással. „Milyen érzés volt?" - tette fel a kérdést a Verejnosť riportere. „Fantasztikus. Csak az volt kellemetlen érzés, amikor kinyílt." Valóban, kellemetlen érzés... No, de ne feketehumorizáljunk. Éljen soká Jozef Markuš a politikai ejtőernyőssportolók nagy örömére. Most már nem kétséges, hogy az ejtőernyőzés nálunk bevonul a politikai agitáció eszköztárába. Elképzelhető, hogy legközelebb Vladimír Mečiar hallat magáról. Talán szuperszonikus gépből kata­pultáltatja magát 20-25 ezer méter magasságból. Előfordulhat, hogy Vít'azoslav Móric honatya is szerencsét próbál és ejtőernyőjével Szlovákia földrajzi középpontját célozza meg, majd földreérése pillanatában a „véletlenül" ott tébláboló újságírók előtt kinyilatkoz­tatja: Ez a pont pedig a világmindenség középpontja. Talán már Peter Weiss is tréningezik, és takaros beszédet készít elő az internaciona­lizmus nemzetébresztő mozgalommá való átnövésének törvénysze­rűségéről és a Marx-Lenin összesben keresi az idevágó idézeteket. Az se lenne váratlan szenzáció, ha Václav Klaus érkezne le ejtőer­nyőn lebegve a földre. Elegánsan, minimum kétsoros öltönyben, esetleg zsakettben, úgy, ahogy egy világfihez illik, gomblyukában havasi gyopárral. Fogadására Csehszlovákia mind a hét eredményes vállalkozója megjelenne, de politikai bázisából is ott lennének néhány ezren; felsorakoznának a szép nem stramm ötveneseket kedvelő tagjai. Hogy előbb-utóbb a szlovákiai magyar politikai kitűnőségek is művelni kezdik az ejtőernyős sportot, az nem lehet kétséges. Elképzelhető, hogy elsőként Popély Gyula ugrik. Mélyrepülésből, alig 50-60 méter magasból, japán kamikaze stílusban, tehát ejtőernyő nélkül. Egy csehszlovákiai magyar szalmakazalra. Akcióját majd a „Lesz, ami lesz" jelszó alatt népszerűsíti a párt egész tagsága, tehát három fő. Kampányfőnök és fő politológus: Takács András. Lehet, hogy már szabják az Együttélés ejtőernyőbajnokának ugrómezét. Hozott anyagból, a Magyar Demokrata Fórum szabói kreálják a díszmagyart. Duray Miklós teljes fegyverzetben száll alá az égből: az egyik kezében tulipánt tart, a másikban alabárdot, a harma­dikban ... Pardon! A magyar kereszténydemokraták is politizálnak, így nyilván ők is ugrásra készen állnak. Állítólag össznépi imavasárnappal egybekö­tött légibemutatót készítenek elő, majd reverendában, áldását osztva és földet ígérve történik az ugrás. Rajczy Lászól is ott lesz, de ő különgépből ugrik elegánsan, Európa felé tartva, csokornyakken­dősen. Esetleg a Független Magyar Kezdeményezés is kedvet kap az ejtőernyősködéshez? Előfordulhat. Eddigi politizálásuk alapján ezt úgy képzelem el, hogy A Nagy László és öllős László párosugrást hajt végre jó magasból, nagy ernyővel, hogy minél lassabban közeledjenek a tömeg felé. És földközelbe érve fölöttébb méltatlan­kodnak, hogy a várakozók csak minden harmadik-negyedik szavukat értik. Én pedig megkérem Dobrovský urat, a védelmi minisztert, rendel­jen ki védelmemre egy ejtőernyős kommandót. TÓTH MIHÁLY A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés aiapján tüntethetjük fel a neveket magyarul.) 240/91 Béres István, 1919. III. 22., Bodrog (Szumi) 242/91 Bernáth Ferenc, 1913. IX. 15., Hodos (Bobrujszk) 244/91 Bittner Karol, 1908. VIII. 29., Dobšiná (Kurszk) 245/91 Bložonová Anna, 1925. V. 24., Késmárk, (Ural) 246/91 Bložon Ján, 1924. I. 1. Késmárk, (Krasznodar) 247/91 Bobor Ján, 1911. X. 11. Soľ (Kaukaz, Banya, Midzsura) 248/91 Bodnár Imre, 1901. XI. 9. Lelesz, meghalt a SZU-ban (Szambor) 249/91 Bodnár Béla, 1908. XII. 13. Lekenye (Cseljabinszk) 250/91 Boľčo Barnabás, 1910. IX. 5. meghalt, Kassa (Donbasz) 253/91 Bordás József, 1904. III. 18., Szomotor, meghalt a SZU-ban (Nyikitovka) 254/91 Bordás András, 1907. VIII. 12., Szomotor, meghalt a SZU-ban (Nyikitovka) 255/91 Bőnde Jozef, 1909, I. 15., Igló, meghalt a SZU-ban, (Galon) 258/91 Bugár Tihamér, 1919. IX. 7., Csallóközkürt (Kijev, Szumi, Harkov) 260/91 Budai Vince, 1923. XX. 14., Jóka (Kalinyin) 261/91 Bugarský Andrej, 1915. VI. 11., Prakovce (Donbasz) 274/91 Bielik Jozef, 1921. VI. 16., Čaka (Sztálingrád) 276/91 Biro Štefan, 1913. IV. 12., meghalt, Svit (Kaukaz-Nuzal) 275/91 Bekess Ján, 1895. VIII. 9., meghalt, Poprad (Alagír) 278/91 Beck Zoltán, 1907. XI. 29., meghalt, Ľubice (Donbasz) 281/91 Benčík Ján, 1912. VI. 25., Pered (Kijev) 324/91 Báíorfi Pál, 1920. VII. 16., Cseklész (Donbasz) 332/91 Bognár István, 1923. XI. 28., Nyárasd (Karakanda) 333/91 Bereznai Vince, 1914. X. 1., Ekecs (Nyizs. Tagil) 334/91 Breuer Sarolta, 1928. X. 7., Rozsnyó (Donbasz) 337/91 Beňa Štefan, 1912. VI. 23., Eperjes (Donbasz) 338/91 Bízik Gyula, 1920. X. 13., Szelőce (Liszicsan) 339/91 Bartók Jozef, 1924. I. 12., Háj (Donbasz) 340/91 Bendsuch Imre, 1900. XI. 10., Szepsi, meghalt a SZU-ban (Alagir) 382/91 Balúch Štefan, 1903. IX. 19, Igló (Donbasz) 342/91 Bocz József, 1923 VIII. 13, Nagykér (Tusinov) 343/91 Beres Mihály, 1919. I. 19, Nagykapos (Asztrahán) 344/91 Bukovičová Alžbeta, 1931. III. 24, meghalt, Dernö (Szaratov) 345/91 Dr. Barts Pavel, 1912. VI. 26, meghalt, Kassa (Donbasz) 346/91 Brna Ondrej, 1910. XI. 27, Igló (Donbasz) 348/91 Bódis Gáspár, 1917. III. 21, Pozsony (Donbasz) 349/91 Búri Štefan, 1922. I. 1, Eperjes (Groznyij) 350/91 Babarík Štefan, 1912. V. 21, Rimaszombat (Marm. Szihota) 357/91 Balogh Sándor, 1911. III. 6, Gömörhorka (Moszkva) 358/91 Babčo Pavel, 1921. I. 22, Sučany (Donbasz) 360/91 Blaško Ján, 1907. VII. 8, meghalt, Horná Lehota (Lvov) 362/91 Brndiar Ján, 1913. X. 12, meghalt, Privigye (Inta) 363/91 Berek Ferenc, 1912. XII. 7, Nyír (Novi Szambor) 364/91 Balia Imre, 1913. III. 27, Szeszta (Szocsi) 364/91 Bornemissza István, 1879. XI. 30, meghalt, Sabinov (Donbasz) 366/91 Balajty Gejza, 1922. XI. 15, Besztercebánya (Rosztov) (Folytatás a hétfői számunkban)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents