Új Szó, 1991. augusztus (44. évfolyam, 178-204. szám)

1991-08-09 / 185. szám, péntek

1991. AUGUSZTUS 9. .ÚJSZÓä HAZAI KÖRKÉP ISMÉT A ZÁK-ÜGYROL KÉMÉNYEK A HÁZTETŐN Isrriét egy rövid áttekintést készítettünk az Alexej Žákkal kapcsolatos eseményekről. Abban a reményben, hogy egyszer az immár operettszerűen viharos fejlemények eljutnak a végkifejlethez, s magyarázatot kapunk azokra a kérdésekre, amelyek körül egyelőre teljes a sötétség. Akiket érdekel az ügy, bizonyára azt is észrevették, hogy összefoglalóink a cseh lapokra támaszkodnak. Ez nem véletlen. A DAK MOVA pozsonyi regisztrációja - érthető okokból - a cseh országrészekben kavarta fel a port. összefoglalónk gerincét a Mladá fronta Dnes adja. A lap az elmúlt hét végén arról értesült, hogy az illetékes svájci minisztérium Žák kiadatására Csehszlovákiából semmiféle igényt sem kapott. Ez a katonai főügyész múlt hét közepén közzétett nyilatkozatával ellentétes hír, de elképzelhető, hogy esetenként a berni hivatalok apparátusa is lassabban dolgozik a kelleténél Tény, hogy Žák rendőrszázados Zürichben még a hét végén is szabadon mozgott, amit a Weltwoche szerkesztőségéből adott telefonnyilatkozata is bizonyít. Kérdésekre válaszolva elmondta, hogy csomagol és utazik tovább. Pár napos terven felüli svájci tartózkodásának oka: távollétének idejére megfelelő elszállásolást biztosított családja számára. A hazatérés gondolatával, hogy ügyvéd segítségével megvédje igazát, az illetékes miniszterek ajánlata ellenére sem foglalkozik. A Dél-afrikai Köztársaságba meghirdetett távozása csak csel volt, hogy felmérje a hatást. Felesége tanácsára máshová megy, az igazság egyszer hazatérése nélkül is kiderül. Három nappal később, július 6-i számában ismét foglalkozik a lap a Žák-úggyel. A rendőrszázados Štb-nek nyújtott szolgálatait firtatja. Az érdekelt szerint ilyen jellegű tevékenységét bizonyító egyén saját 1968-69-es tetteit igyekszik feledtetni. Személyével kapcsolatban a több mint kéthónapos kivizsgálás alatt sem találtak semmiféle titkosrendőrségi szolgálatot bizonyító adatokat. Július 6-i hír, hogy a Práce is felkérte Žák rendőrszázadost, nyilatkozzon tevékenységével kapcsolatban. Válaszát, miszerint két barátjával, akik augusztus 2-án meglátogatták, továbbutazott, a Mladá fronta Dnes útján juttatta el a práce szerkesztőségének. Furcsa - írja a lap -, hogy egy olyan tapasztalt nyomozó számára, mint amilyen Žák rendőrszázados, problémát okozott a Práce szerkesztőségével telefaxon felvenni a kapcsolatot, és tehetségéből csak közvetett üzenetre futotta. Érdekes az is, hogy bár az ellene felhozott hazai vádak szerinte megalapozatlanok és konstruáltak, mégsem jön haza, mert - ahogy mondja - a jelenlegi hazai igazságszolgáltatás állapotai közepette nem tudná magát megvédeni. így marad a hős, aki, akárcsak Cattani felügyelő, egymaga harcol a maffia ellen. Vannak, akik ezért elismerik, de vannak olyanok is, akik azt kérdezik, vajon a drága Svájcban miből él a Žák család, és honnan van a férjnek pénze az utazásra? Arról nem is szólva, hogy amennyiben Žák rendőrszázadosnak valóban igaza van, és a „slušovicei maffia" úgy tartja kezében az egész hazai biztonsági szolgálatot, valamint igazságszolgáltatást, ahogy mondja, akkor az olasz maffia a slušoviceihez, pontosabban az immár pozsonyi DAK MOVA-hoz képest szeretetszolgálati egyesület. A személyes érdekek - zárja elmélkedését a hazai hírügynökség jelentése - úgy meredeznek az ügyben, ^mint a kémények a háztetőn, -efKl ILLETÉKES A KÁRPÓTLÁS INTÉZÉSÉBEN? t A SANO ÉS A POLITIKAI FOGLYOK KONFÖDERÁCIÓJÁNAK VITÁJA DÖNTÉS: JÖVŐ HÉTEN Segíteni akartunk a meghurcoltak százain, amikor a napokban beszélgetést közöltünk a SANO - az Erőszakkal Elhurcoltak Asszociációjának illetékesével a kárpótlás lehetőségeiről, a jelentkezés, a kártalanítási igény bejelentésének módjáról. Segítő szándékunk ellenére darázsfészekbe nyúltunk: két szervezet, a SANO és a Politikai Foglyok Konföderációjának viszályába. Mindkettő magát tartja illetékesnek a sztálini munkatáborokba elhurcolt polgári személyek nyilvántartásában, kártalanítási kérvényeik intézésében. Sajnos, a perpatvar közben megfeledkeznek a lényerői: arról a több ezer emberről, akik óriási megkönnyebbüléssel fogadták az SZNT törvényét, amely lehetővé teszi, hogy a visszavonhatatlanul elvesztett éveikért, a semmivel sem kárpótolható szenvedéseikért legalább némi jóvátételt kapjanak. Miközben képviselőik úgy nyilatkoznak hogy a „konkurens" szervezetnél leadott jelentkezés nem érvényes, az érintettek, többségük idős, beteg ember, elvesztik utolsó reményüket is, hogy igazságot szolgáltassanak nekik. Nehéz kibogozni, kinek van igaza. Mi is „csupán" azt akarjuk, hogy az érintettek tudják: kihez kell fordulniuk, kinél kell jelentkezniük; hogy ne utazgassanak fölöslegesen Pozsonyba, Eperjesre, vagy Dunaszerdahelyre, ahol felvállalták az adatok begyűjtését. Amint megtudtuk, tegnap az igazságügyi, a munka és szociális ügyi minisztérium, valamint a SANO, a Politikai Foglyok Konföderációja és a Helsinki Bizottság képviselői azzal a céllal találkoztak, hogy megtárgyalják a kártalanítási ügyek intézésének módját. Az illetékesek jövő héten ismét összeülnek, és előreláthatólag döntenek arról, milyen lesz a pontos eljárás. Arra vonatkozóan, hogy a jelentkezéseket ki jogosult átvenni, a szervezetek vezetőitől továbbra is ellentmondásos információkat kaptunk. Mária Knižková továbbra is azt mondja, hogy a SANO az egyedüli illetékes, míg Július Porubský, a konföderáció titkára szerint a náluk leadott jelentkezési ívek is érvényesek. Mindketten hangsúlyozták azonban, hogy csakis az elhurcolt polgári személyek jelentkezzenek, mert a hadifoglyokra a közelmúltban elfogadott tön/ény nem vonatkozik. Mit tanácsolhatunk ezek után? Bár nehéz türelemre inteni az érintetteket, mégis ez az egyedüli lehetőség. A törvény megszületett (ne felejtsük, még nem is lépett érvénybe!), így senki, semmiről sem marad le, ha megvárja a jövő heti döntést. Mindenesetre azt ajánljuk, nemcsak a jövő hétig, hanem azután se utazzanak az ügyintézés miatt, hanem előzőleg kérjenek felvilágosítást az illetékesektől, mert az egész postán is elintézhető. Amint megszületik a döntés, olvasóinkat azonnal tájékoztatjuk a fejleményekről. . -esiA SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés alapján tüntethetjük fel a neveket magyarul.) 6298/91 Anti Rudolf, 1924. XI. 12., Mecenzéf (Gorlovka) 4878/91 Antoš Ján, 1919. V. 26., Lőcse (Donbasz) 5859/91 Árendás Sándor, 1921. II. 28., Garamkálna (Ocsincsiri) 3908/91 Árendás Gyula, 1922. VIII. 18., meghalt, Kürt (Cseljabinszk) 5779/91 Árendás Gyula, 1921. IX. 30., Keszegfalu (Brjanszk) 1314/91 Asztalos László, 1921. X. 15., Bunya (Sztálingrád) 331/91 Andrejčák Štefan, 1901. VI. 28., meghalt a SZU-ban (Donbasz) 6/91 Jozef Bulej, 1920. VI. 5., Szucsány (Kárakanda) 54/91 Basti Imre, 1921. XI. 8., Tajti (Dnyepropetrovszk) 55/91 Basti István, 1908. V. 7., Tajti (Donbasz) 58/91 Basti István, 1922. XII. 11., Tajti (Szumi) 60/91 Basti József, 1911. II. 1., Tajti (Alekszin) 61/91 Basti Gábor, 1924. I. 5., meghalt, Tajti (Ural) 62/91 Basti József, 1913. II. 20., Tajti (Szakt) 68/91 Basti Ernő, 1926. II. 2., meghalt, Tajti (Foksány) 97/91 Brindza József, 1911. VI. 29., Bijacovce, meghalt a SZU-ban, (Donbasz) 98/91 Borza Anton, 1927. XII. 11., Igló (Kaukázus) 99/91 Bujňák Pavol, 1920. I. 28., meghalt, Bijacovce (Donbasz) 101/91 Bakos György, 1923. X. 27., Dernő, (Donbasz) 103/91 Benkő Imre, 1922. X. 28., Szalánc, (Lengyelország) 104/91 Bodnár Béla, 1921. V. 20., Szirénfalva (Donbasz) 106/91 Bujka Zoltán, 1930. IV. 5., Pózba (Dachau) 144/91 Balogh Sándor, 1913. IX. 12., meghalt, Boly (Donbasz) 150/91 Bohács Gyula, 1926. VI. 24., Zétény, (Sztalinov) 155/91 Boros Géza, 1925. VIII. 25., Királyhelmec (Sztalinov) 171/91 Balog Sándor, 1903. XI. 30., Marcelháza, meghalt a SZU-ban 237/91 Bendík Ondrej, 1902. II. 13., Spľ Teplice, meghalt a SZU-ban 239/91 Bordás Gábor, 1903. VII. 23., meghalt a SZU-ban (Omszk, Don) (Folytatás a holnapi számban) MÁSOK ÍRTÁK A dunai vízmű építésének támogatói a dunai árhullámot olyannyira saját malmukra hajtották, hogy elvesztették józan ítélőképességüket. A felvízcsatorna által elzárt három község, Doborgaz, Vajka és Bodak lakossága az elrendelt evakuálást mesterséges pánikkeltésnek tartotta, és a kirendelt autóbuszok csupán néhány kisgyereket szállítottak el. A somorjai tüntetők a magas vízállás alatt arra törekednek, hogy a lehető legnagyobb mértékben észrevétlenek legyenek és így ne adjanak okot a további rágalmakra. Bebizonyosodott, hogy az igazság teljesen másutt van, mint ahogyan azt Viliam Oberhauser vízgazdasági és erdőgazdasági miniszter el akarta hitetni a televíziónézőkkel. A tüntetők nem akadályozták az építőket a mentési munkálatokban, sőt segítségüket is felajánlották. A néhány hetes rivalitás után a veszély-' ben nagyon gyorsan megállapodtak az együttműködésben. A Szlovák Természet és Tájvédők Szövetsége Mikuláš Hubának, a szövetség elnökének aláírásával nyilatkozatban foglalkozott a legutóbbi bősi eseményekkel. A nyilatkozatot elküldték a köztársasági elnöknek, a Szlovák Nemzeti Tanács elnökének és neves nemzetközi személyiségeknek, akik az emberi jogokkal és a természetvédelemmel foglalkoznak. Többek között ez áll benne: ,,A különleges rendőri alakulatoknak a tagjaink, külföldi barátaink és a Csallóköz lakossága ellen elkövetett durva erőszaka nem nevezhető másképp, mint a gyengéd forradalom eszméinek és céljainak és ezáltal önazonosságunk teljes tagadásának... A dunai vízmüvek hívei ismét megerősítették, készen állnak, hogy erőszakot kövessenek el nemcsak a természettel, hanem saját polgártársaikkal szemben is... Őszintén örülünk annak, hogy Szlovákiában ismét akadtak, akik önként vállalták a fizikai erőszak elszenvedését az eszmék megmentése érdekében. Ennél kevésbé örülünk, hogy nálunk lassan ez lesz az egyedüli módja annak, hogy letörjék a hatalmasok ignoranciájál, ...ez lesz az egyedüli eszköze annak, hogy megakadályozzuk, a százszor elismételt hazugság igazsággá váljon." Lidové noviny A HATALOM DICSERETE, AVAGY A TÖBBPÁRTRENDSZER ÉRTELME Akárhogy is veszem, ez az egész nem az igazi. Mondhatná bárki, aki a többpártrendszertől valami "megváltást várt, minden vágyának teljesülését, sőt talán még többet is ennél. Egy érdekes kérdés hangzott el nemrég a televízióban: Mi volt a különbség a takarítónő és a miniszter között tegnap (értsd 1989 novembere előtt) és mi ma? Természetesen nem érkezett válasz, csupán a riporter próbálta meg elütni a kérdést azzal, hogy feltehetőleg, semmi. Ez talán így is van, sót, mert nőtt az egyéni felelősség a kormányon belül is, a miniszter és a takarítónő közötti „szakadék" még nagyobb lett, értsd a miniszter hatalma lett nagyobb. Arról lehet vitatkozni, hogy jó-e ez, vagy nem, annyi bizonyos, hogy az egyéni felelősség biztosan hasznosabb, mint a kollektív „senki sem felelős" aparátcsik-magatartás. Nemrég az FMK Politikai Vitaklubjában járt két jeles politológus. Az egyik az Amerikai Egyesült Államokból, annak a nemzetközileg elismert amerikai intézménynek a szakembere, mely jelenleg 80 ország kormányát látja el politikai szaktanácsadással. A másik egy tekintélyes angol gazdasági lap munkatársa, aki a politikai lépések megjelenítésével foglalkozik a tömegtájékoztatói eszközökben. Az első kérdésük (mert előadóként is igencsak kérdeztek) az volt, hogy mi a feladata egy pártnak. Félénk válasz érkezett a hallgatóság köréből: a hatalomért való harc. Az előadó majdhogynem felsikoltott, mondván, hogy hát: igen! Mert mi más? Egy párt azért van, hogy küzdjön a hatalomért. Aztán dörgedelmes hangon vázolta a közép-európai és a szlovákiai állapotokat, ahol az újdonsült politikus nemcsak hogy nem meri felvállalni ezt a szerepet. Leggyakrabban bocsánatot is kér azért, hogy ő politizál, amolyan kényszerszerepben tetszeleg, mondván, alig várja, hogy viszszatérjen eredeti foglalkozásához, vagyis filozófus, közgazdász, jogász, tanító, szociológus meg miegymás legyen. Csak a rendszerváltás szerepe az övé, aztán úgyis abbahagyja. És aztán így is tesz. Abbahagyja. Isten mentsen meg bennünket az ilyen politikusaktól, mondta lendületesen az előadó. Ősszel, amikor a Szabad Demokraták Pártjánál (FDP) jártam Bonnban, igencsak elcsodálkoztam azon, hogy a politikusok köreiben, az önkormányzati szinttől egészen a legfelsőbb pártvezetésig, csupa közgazdásszal, jogásszal találkoztam. Ezek az emberek azért tanulták ki a szakmát, hogy politikusok legyenek. Nem valami megszállottság, váteszi szerep hajtotta őket, hanem a tehetségükre alapozott döntésük, hogy ők pedig politikusok lesznek. Egyáltalán nem könnyű az ilyen elhatározás. Politikusnak lenni nem olyan egyszerű, de hivatás, s mint ilyen, megválasztható. Nézzünk csak szét köreinkben, ki politikus itt. Szabadkozni persze lehet, ki készülhetett akár két éve is ilyen szerepre? Csakhogy eltelt másfél év, ós itt lenne az ideje: politikusi pályára készülnünk, mert a homokóra pereg és nem lenne jó az utolsó pillanatban szembenézni ezzel a kérdéssel. El kell döntenünk, politizálni kívánunk-e, vagy sem! Hányatott sorsunkból eredően a mi politizálási módszerünk mindig a sámánszerep volt. Az volt kisebbségi politikus, aki lett, aki lépett, aki vállalt, aki mindenki helyett volt... Nos, ez ma már nem így van. A politikus az, aki megfelelő szakmai előképzettséggel rendelkezik, beszél legalább két idegen nyelvet, megfelelő kapcsolatrendszerrel rendelkezik, kialakult nézetei.vannak, aki nem nyöszörög, nem szenved, nem panaszkodik, aki pontosan tudja, hogy mit kell tennie, és tévedéseit, balsikereit nem mohácsi vészként, hanem a szakmájához tartozó élemként éli meg, mint egy vállalkozó. Aki ezen nem tudja túltenni magát, az olyan érzelmektől fűtött ellenlépésekre ragadtatja magát, melyek idővel megbosszulják magukat. A higgadtság és az elegáns fellépés jellemzi a ma és a holnap politikusát, legyen az kisebbségi politikus is. Nem lehet örök fájdalmakkal elhalmozni a közönséget, mert idővel beleunnak. Mi tehát a többpártrendszer értelme? Hangozzék ez bármennyire is furcsán - a hatalom. Igen, az, mert nézeteimet, elképzeléseimet, szándékaimat csak ennek csúcsán tudom érvényesíteni. Félelmetes dolog ez, mert a hatalom tényleg roncsol, felrúghatja erkölcsi normáimat, amorálissá tehet, magával ragadhat, mint ama bizonyos gépszíj. De kell a többpártrendszer, hogy ne én legyek az egyetlen küzdő fél. Miközben a többpártrendszerben sem megy másra a játék, mint a hatalom birtoklására, ez a hatalom korlátozása is egyben, hiszen elfogadom, hogy mások állandóan ellenőrizzenek. A liberális eszmék révén létrejött a hatalom hármas megosztása (törvényhozói, végrehajtói, bírói), a többpártrendszer a hatalomra törők ellenőrző intézménye, a pártoké egymás által. Sok ilyen intézményre, önkormányzatokra, regionális összefogásokra, érdekegyeztetésre, a piac és nem a politika által vezérelt gazdaságra, független társadalmi és kulturális szervezetekre van szükség ahhoz, hogy akárcsak az egyik is működjék. Dé természetesen és mindenek előtt polgárokra, akik a jogaiknak, emberi méltóságuknak tudatában vannak. Tudatában vannak annak, hogy semmi sem lehet nélkülük, még ha nagyon is kicsinek látszik az, amit az egészhez hozzá tudnak tenni. Nem a hatalomtól kell félnünk, hanem önmagunktól, és hogy ne féljünk, helyet kell adni másoknak, hiszen lehet és szinte biztos, mi is ezáltal vagyunk! TÓTH KÁROLY ÚSZVA ÉLNI Nagyon nagy kár, hogy Waszlavik „Gazember, Petőfi, Sámán" László (exBeatrice) keddi, a Duna órsújfalusi kemping melletti partszakaszán előadott produkcióját csupán a Nyári Ifjúsági Találkozó résztvevői tekint(het)ték meg, s nem a Duna-táj valamennyi lakója. Legalább Vajka, Doborgaz és Bodak polgárai eljöhettek volna. Persze, tudom, nekik (is) más dolguk volt aznap: időzített bombákhoz hasonló múbuzgárok hatálytalanításával, illetve azon való töprengéssel múlatták az idejüket, hogy minden erejüket a vagyonkájuk védelmére összpontosítva a lakhelyükön maradjanak-e, avagy kormányunknak a Duna régi medre és a felvízcsatorna közé szorult (szorított) három község evakuálásáról szóló döntésével felkínált lehetőséggel éljenek. Néhányan azonban mindezek ellenére is eljöhettek volna. Aligha bánták volna meg. Volt valami ómenszerű mozzanata is annak, hogy Waszlavik éppen a Duna tetőzésének napján jött el az ifjúsági találkozóra és nem valamelyik zenei produkciójával kápráztatta el a közönséget, hanem a tíz évi kemény munkával kidolgozott „G.(azember)"-fé\e úszótechnikáinak bemutatásával. Ezeknek a hagyományos úszótechnikákkal szemben óriási előnyük, hogy az ember minden porcikáját (inát, izmát, csontját és zsigerét) megmozgatják-megedzik. A fölösleges szócséplés helyett azonban inkább nézzük meg, hogyan is fest az egyik, az ún. „oldalazó", melynek két variációja is van: az elsőt a vízre 45 fokos szögben ráfekve kell végezni és a Furcsasága az, hogy mind a négy végtag mást csinál. Hagyományosnak számító mozdulatot, mellúszó lábtempót, csupán a jobb láb végez. A bal egy kis,, egyenirányítóit" körív mentén mozogva éá néha enyhén visszahúzva „rácsap" a vízre. A bal kéz nem csinál semmit (de ha „sietünk", végezhet, mondjuk, hagyományos hátúszó kéztempót is), a jobb kéz viszont nagyon fontos, könyökben behajlított, delfint idéző hullámzó mozgást végez és néha szintén „rácsap" a vízre. A négy végtag munkáját, ha nem akarunk kóbaltaként alásüllyedni, a következőképpen ajánlatos szinkronizálni: a bal lábkör „rácsapásos" részekor indítjuk a jobb lábtempót, majd ehhez képest egy kicsit megkésve következik a jobb kéz hullámzásának „rácsapása", azaz visszahúzása. A második variációt a vízfelszínre merőlegesen kell úszni. A jobb és a bal láb ugyanazt csinálja, amit az előző variációnál, a különbség csupán annyi, hogy mindkét kéz a siklót idéző hullámzó mozgással kígyózik, a bal a víz felszínén, a jobb pedig alatta. A fentiekből alighanem mindenki számára nyilvánvaló, hogy a „G. "-féle úszótechnikák elsajátítása nem kevés időt és energiát igényel, a víz a második (illetve az első) otthonunkká kell, hogy váljon a megtanulásukhoz. Ha ezt elértük, innen már csak egy lépés, hogy kopoltyúnk is nőjön. (Lehet, hogy Waszlaviknak már nőtt is, lévén azonban a lapockáit verdeső hajkoronája, ezt nem állíthatom minden kétséget kizáróan.) És itt van a kutya elásva! Ezért lett volna jó, ha valamennyi, a bősi vízi erőmű környékén élő ember megtekinti a bemutatót, mivel, sajnos, egyre inkább úgy tűnik, hogy a Duna-tájat vízi (víz alatti) országrésszé válással fenyegető építmény tervezett üzembe helyezésére az ott élők csupán a „G.(azember)"-féle úszótechnikák megtanulásával reagálhatnak-válaszolhatnak. (kluka) IDŐZÍTETT ÁRVÍZ