Új Szó, 1991. augusztus (44. évfolyam, 178-204. szám)

1991-08-07 / 183. szám, szerda

ÁLLAMI ÜNNEP - KÁDEREZVE Van, aki azt javasolja, hogy a halottak napja legyen Szlovákiában állami ünnep. Ebben is van némi ráció. Ha elérné célját, ha legalább egy lépéssel közelebb kerülnénk az általános megbékéléshez, azt mondanám: iktassák törvénybe november 2-ikának országos megünneplését. (4. oldal) F ÜGGETLEN Szerda, 1991. augusztus 7. Ára 2,80 korona NAPILAP XLIV. évfolyam, 183. szám KI A LEGÉNY A GÁTON? Félve mondom csak: törvények is kellettek volna, amelyek biztosítanák, hogy a jogos tiltakozás ne legyen csupán falra hányt borsó, hogy az államközi szerződésekből ne lehessen szimpla nemzetiségi kérdés, amely visszaüthet és visszaüt a csehszlovákiai magyarságra. (5. oldal) HA AZT AZ ÁRKOT A HYDROSTAV NEM ÁSSA KI.. . VAJKA, DOBORGAZ EVAKUÁCIÓ ELŐTT? (Munkatársunktól) - A gépkocsi az erőmű betonteknőjén eredményesen vette a gázlót. Vajka szélső háza előtt karszalagos őr állított meg bennünket. „Egyetlen lélek se mehet be a faluba" - mondotta. „Maga Kocinger úr rendel­te el". Gázt adtam, megálltam az őrtől talán 100 méternyire lévő községházán. Látómezőmben három mentőkocsi parkolt. Csak nincs valami nagyobb baj, - gondoltam riadtan. Pozsonyban úgy három óra körül csak azt közölték velem, hogy Vajka és Doborgaz lakosságát evakuál­ják, és útközben folyton az 1965-ös nagy árvíz képei villantak fel előttem. Nagy László polgár­mester úgy fogadott, amire nálunk Csallóköz­ben ezt mondják: „Szívesen, de nem örömest". Nem is csodálkozom rajta, mert egy faluvezető­nek árvízveszély idején egy újságíróra van a legkevésbé szüksége. Megtudom tőle, hogy Kocinger úr, akit az őr emlegetett az erőmű kormánybiztosa. Őt nevezték ki árvízvé­delmi kormánybiztosnak. A járási árvízvédelmi bizottság déli 12 óra körül rendelte el a nők és a 18 évnél fiatalabbak evakuálását. Vajkáról ennek értelmében kb. 200 személyt kellene elszállítani. - Nem is tudom, képes leszek-e meggyőzni a polgármestert. Szívesen beleegyezett abba, hogy végigjárjam a falut, amely élte a maga mindennapi életét. Pozsony felől busz érkezett, az ingázók mély lélegzetet vettek, amikor látták, hogy nincs baj. Szalay Nándor is a busszal érkezett, és méltatlankodott: „Nem értenek ezek a Dunához. Nézze meg, szerkesztő úr, hogy mit csináltak a töltéssel..." A töltéshez mentünk, amely körül 20-30 férfi szorgoskodott. Homokzsákot helyeztek a „buz­gárveszélyes" helyekre. A gátőrtől tudtam meg, hogy 1500-1800 homokzsákot helyeztek el egy sávban. - Én még ilyen buzgárt nem láttam - jegyez­tem meg. - Pedig magam is a Duna közelében születtem. - Nem is láthatott - válaszolt a gátőr. - Ez mesterséges buzgár. Most már értettem, mire célzott Szalay Nán­dor. Az történt, hogy néhány hónappal ezelőtt a Hydrostav a töltés közvetlen közelében egy kb. négy méter mély árkot ásott a szennyvíz­csatorna elhelyezésére. Árkot, a töltéssel pár­huzamosan betöltötték ugyan, a talaj azonban laza maradt a szennyvízcsatorna nyomvona­lában. - A gátőriskolában azt tanultuk - mondotta a gátőr -, hogy a töltéstől 30 méter távolságra tilos bármilyen gödröt, vagy árkot ásni. Valaki bátor ember volt, és a Hydrostavnak engedélyt adott a több szaz méter hosszú és négy méter mély árok megásására... - Ez bátorság? - Csúfolódásból mondtam. Aki ilyent tesz, az merényletet követ el a falu ellen. Valóban előfordulhat, hogy a laza talajban utat talál magának a víz, és nagy áradás esetén egysze­rűen beszakad a töltés. - Megtudják tartani? - Meg. De ez a beavatkozás akkor is istenkí­sértés volt. Napok óta ezért nem jön álom a szememre. El tudja képzelni, mi történhetne itt. Ha azt az árkot nem ássák ki, ilyen vízállás­nál nyugodtan aludnék. (Folytatás a 2. oldalon) Ez már nem pocsolya. BÍRÁK MINISZTERI FIZETÉSSEL HUSZONHAT NAPIRENDI PONT ÉS AZ ÁRVÍZVESZÉLY A SZLOVÁK KORMÁNY ÜLÉSÉN Homokzsákokkal az ár ellen (Méry Gábor felvételei) ÉJFÉLKOR TETŐZÖTT A DUNA (Munkatársunktól) - Zsúfolt volt tegnap a szlovák kormány ülésének programja. Huszonhat napirendi ponttal és öt információs jellegű anyaggal foglalkoztak, de a központi téma, már a délben tartott miniszter­elnöki tájékoztatón is a Duna áradá­sa folytán kialakult kritikus helyzet volt. Ján Čarnogurský közölte a dön­tést, a Duna régi medre és a felvíz­csatorna közé szorult három köz­ség, Doborgaz, Vajka és Bodak részleges evakuálásáról. A nőket, a 18 évnél fiatalabb gyerekeket és OLCSÓBB HITEL AZ AGROBANKTÓL A Szlovák Mezőgazdasági Bank bejelentette, hogy 1991. augusztus 1-jétől a kamatlábak felső határát 22 százalékról 19,5-re csökkenti. Utólagos ér­vénnyel csökkenti a részvénye­seknek nyújtott hitelek kamat­tarifáját is. A rövidlejáratú, idényjellegű hiteleknél a kamat­láb 16 - 1 9,5 százalék, a közép­és hosszúlejáratú hiteleknél pe­dig 18-19,5 százalékra módo­sul. A mezőgazdasági váltók le­számítolását a gabona felvásár­lására a bank 13,5 százalékos kamatlevonással valósítja meg. A bank azt is bejelentette, hogy az elöljáróság elnökévé július végén Podstránsky Vladimilt vá­lasztották. a 60 évnél idősebb férfiakat - a mi­niszterelnök szerint lehet, hogy csak egy éjszakára - a vízmű építői után maradt és most nagyrészt üresen álló bősi munkásszállásokba viszik. Mintegy 600-700 személyről van szó. Azt is elmondta, hogy a töltése­ket állandóan ellenőrzik, és hogy a Bős, illetve Szap alatti régi töltése­ket az építkezés során megerősítet­ték, így ott várhatóan nem fenyeget veszély. Megemlítette, hogy értesü­lései szerint a felvízcsatorna gátja mellett futó, az átszivárgó vizet felfo­(Folytatás a 2. oldalon) Az ég borús volt, egyetlen csillag sem ragyogott. Lógott az eső lába. És aki a Duna mentén él, mind azért imádkozott, ne hulljék a „manna", most ne, mert minden csepp duz­zasztja legnagyobb folyónkat. Azon az éjszakán, a tegnapin, a Duna tetőzését vártuk. Be is kö­vetkezett. Pontosan éjfélkor a víz szintje elérte Pozsonynál a 864 cen­timétert. Aztán centiméterenként apadni kezdett. Reggelig csak há­romujjnyit... De ez már jó jelnek számít... A késő esti órákban a folyószabá­lyozási vállalat károlyfalusi székhe­lyén szolgálatot teljesítőkhöz igye­kezve a kőkorlátra támaszkodók százai mellett haladtam el. Hát per­sze hogy közéjük vegyültem, bámul­tam a hömpölygő, zavaros vizet, és hallgattam az emberek megjegyzé­seit. Ott találkoztam Vida Jánossal, feleségével és négy serdülőkorú le­származottjával is. - Vacsora után mondom népes családomnak: gyerünk a Duna-part­ra! Gyerekek, tán míg éltek, ilyet nem láthattok, ne mulasszátok el! A víz ki akar lépni a medréből, és ezt csak háromszor „merészelte" csak­nem száz év alatt... A bennünket körülvevők némán meredtek a sötétben is jól látható szürkészöld vízre-. Szinte rohant, és én úgy véltem, hogy azért igyekszik olyan szaporán, mert nem akar kárt, tragédiát okozni, mert meg akarja kímélni e sokat próbált Duna menti magyarságot. Tudom, csak a fantá­zia szüleménye ez, a természetnek megvannak a maga törvényei, és ha sok a víz, annak mindegy, hol és mikor ömlik a gáton túlra. Az Erdőgazdasági és Vízgazdál­kodási Minisztérium épületének 12. emeletén éjjel-nappal szolgálatot tartottak. Immár nyolcadik napja. - Már akkor? - csodálkoztam. - Az árt nem szabad alábecsülni - mondta Jozef Janovský mérnök, a folyószabályozási vállalat igazga­tóhelyettese, aki nem győzte emel­getni a telefont, kezelni a telefaxot és a telexet. Štefan Borušovič mérnökön, a vállalat igazgatóján is látszottak a fáradtság nyomai. Nem is csoda, hiszen már három napot és éjszakát töltött az épületben papírok és térké­pek fölé görnyedve, emberekkel ta­nácskozva, döntéseket hozva. És ez a legutóbbi a legnehezebb: az adott pillanatban helyesen határozni. „Esetleg ezrek élete foroghat koc­kán.. . Meg aztán az anyagi veszte­ség" - motyogta a félmondatokat. „Míg rendjén vannak a dolgok, a gátépítésre kevés pénz akad. 1965 után pénz is volt, a munkákat is elvégeztük, de ahogy múlt az idő, úgy csökkent a problémának szen­telt figyelem. Most aztán izgulha­(Folytatás a 2. oldalon) VÉGRE NEM (CSAK) HELIKOPTERRŐL... VAVROUŠEK MINISZTER A BÖSI TEREPEN (Munkatársunktól) - Josef Vavrou­šek, a Szövetségi Környezetvédelmi Hi­vatal elnöke, aki nemrég figyelemreméltó javaslattal állt elő a bősi erőmű befejezé­sét illetően, tegnap a terepen tájékozódott az időszerű problémákról. Elsőként a du­naszerdahelyi városházára látogatott el, ahol épp Rózsa Ernő, az Együttélés parlamenti képviselője tájékoztatta a kör­nyék polgármestereit a vízi erőmüvei kap­csolatos jogi összefüggésekről, illetve a Hydrostav részéről a tiltakozó akcióval kapcsolatban tervezett feljelentése ese­tén követendő lépésekről. Josef Vavrou­šek természetesen elsősorban a helyi lakosság véleményére volt kíváncsi. Méri Júlia várkonyi polgármester sze­rint végre itt lenne az ideje, hogy függet­len szakértők vizsgálják meg az erőmű hatásait, illetve az elvégzett munkák mi­nőségét. Gróf Árpád bősi polgármester pedig megismertette a vasárnapi tünteté­sen elfogadott petíció tartalmával. (A mi­niszterrel lapunk munkatársa bőveb­ben is elbeszélgetett, erről a közeljövő­ben külön anyagot közlünk.) Josef Vavroušek ezután Mikuláš Hu­ba, a SZNT környezetvédelmi bizottságá­nak elnöke, Hombauer Ferenc, a Duna­szerdahelyi Járási Környezetvédelmi hi­vatal elnöke, Ján Babej, az Eurolánc tagja és több ismert pozsonyi környezet­védő kíséretében megtekintette a bősi erőmüvet, majd több helyen az épp tetőző Dunát. Körútja végállomásaként Csölösztőn találkozott a tüntetők képviselőivel. Elő­ször az ott összegyűlt nagyszámú újság­író kérdéseire válaszolt, majd megtekin­tette a tűzoltószertár épületében rende­zett kiállítást. Ez egyrészt Andrássy Ti­bor somorjai festőművész grafikái segít­ségével bemutatja a környék hajdanvolt természeti szépségeit, illetve láthatóak a kiállításon a szombati kommandóakció során készült fényképfelvételek. Benkovics Klára, az Eurolánc tagja elmondta, nagyon örül neki, hogy a dön­téshozók közül végre Valaki személyesen is eljött közéjük, nemcsak helikopter fe­délzetéről szemléli őket. Azzal búcsúztak el, hogy folytatni kell az illetékesek és a helyi lakosság között megkezdett vitát, Josef Vavroušek Ján Čarnogurskýhoz hasonlóan egy Stop Gabčíkovo feliratú pólót is kapott, és ahogy ismerjük őt, viselni is fogja. Andrássy Tibortól pedig egy csölösztői öreg halászt ábrázoló gra­fikát vett át. Reméljük, a tegnap szerzett élményei nem vesznek kárba és be tudja váltani ígéretét, miszerint igyekezni fog, hogy megpróbál a környék lakói számára is elfogadható megoldást kialakítani. A délutáni órákban Pozsonyban a té­mában jártas szakemberekkel folytatott megbeszéléseket. -tl­CSEHSZLOVÁKÍA-ROMÁNIA NEM KELL VÍZUM Csehszlovák-román megállapo­dást írtak alá tegnap Bukarestben a vízumkötelezettség eltörléséről, s kétoldalú tárgyalások is voltak az új együttműködési szerződésről. Te­odor Melescanu román külügyi ál­lamtitkár elmondotta, hogy a szerző­dés már csaknem elkészült. Buka­rest hasonló barátsági szerződést már aláírt a Szovjetunióval, s az idei év végéig Bulgáriával is tető alá hozzák. Románia több NATO-állam­mal, egyebek között Németország­gal és Törökországgal is tárgyal két­oldalú barátsági szerződések meg­kötéséről.

Next

/
Thumbnails
Contents