Új Szó, 1991. augusztus (44. évfolyam, 178-204. szám)

1991-08-07 / 183. szám, szerda

ÁLLAMI ÜNNEP - KÁDEREZVE Van, aki azt javasolja, hogy a halottak napja legyen Szlovákiában állami ünnep. Ebben is van némi ráció. Ha elérné célját, ha legalább egy lépéssel közelebb kerülnénk az általános megbékéléshez, azt mondanám: iktassák törvénybe november 2-ikának országos megünneplését. (4. oldal) F ÜGGETLEN Szerda, 1991. augusztus 7. Ára 2,80 korona NAPILAP XLIV. évfolyam, 183. szám KI A LEGÉNY A GÁTON? Félve mondom csak: törvények is kellettek volna, amelyek biztosítanák, hogy a jogos tiltakozás ne legyen csupán falra hányt borsó, hogy az államközi szerződésekből ne lehessen szimpla nemzetiségi kérdés, amely visszaüthet és visszaüt a csehszlovákiai magyarságra. (5. oldal) HA AZT AZ ÁRKOT A HYDROSTAV NEM ÁSSA KI.. . VAJKA, DOBORGAZ EVAKUÁCIÓ ELŐTT? (Munkatársunktól) - A gépkocsi az erőmű betonteknőjén eredményesen vette a gázlót. Vajka szélső háza előtt karszalagos őr állított meg bennünket. „Egyetlen lélek se mehet be a faluba" - mondotta. „Maga Kocinger úr rendelte el". Gázt adtam, megálltam az őrtől talán 100 méternyire lévő községházán. Látómezőmben három mentőkocsi parkolt. Csak nincs valami nagyobb baj, - gondoltam riadtan. Pozsonyban úgy három óra körül csak azt közölték velem, hogy Vajka és Doborgaz lakosságát evakuálják, és útközben folyton az 1965-ös nagy árvíz képei villantak fel előttem. Nagy László polgármester úgy fogadott, amire nálunk Csallóközben ezt mondják: „Szívesen, de nem örömest". Nem is csodálkozom rajta, mert egy faluvezetőnek árvízveszély idején egy újságíróra van a legkevésbé szüksége. Megtudom tőle, hogy Kocinger úr, akit az őr emlegetett az erőmű kormánybiztosa. Őt nevezték ki árvízvédelmi kormánybiztosnak. A járási árvízvédelmi bizottság déli 12 óra körül rendelte el a nők és a 18 évnél fiatalabbak evakuálását. Vajkáról ennek értelmében kb. 200 személyt kellene elszállítani. - Nem is tudom, képes leszek-e meggyőzni a polgármestert. Szívesen beleegyezett abba, hogy végigjárjam a falut, amely élte a maga mindennapi életét. Pozsony felől busz érkezett, az ingázók mély lélegzetet vettek, amikor látták, hogy nincs baj. Szalay Nándor is a busszal érkezett, és méltatlankodott: „Nem értenek ezek a Dunához. Nézze meg, szerkesztő úr, hogy mit csináltak a töltéssel..." A töltéshez mentünk, amely körül 20-30 férfi szorgoskodott. Homokzsákot helyeztek a „buzgárveszélyes" helyekre. A gátőrtől tudtam meg, hogy 1500-1800 homokzsákot helyeztek el egy sávban. - Én még ilyen buzgárt nem láttam - jegyeztem meg. - Pedig magam is a Duna közelében születtem. - Nem is láthatott - válaszolt a gátőr. - Ez mesterséges buzgár. Most már értettem, mire célzott Szalay Nándor. Az történt, hogy néhány hónappal ezelőtt a Hydrostav a töltés közvetlen közelében egy kb. négy méter mély árkot ásott a szennyvízcsatorna elhelyezésére. Árkot, a töltéssel párhuzamosan betöltötték ugyan, a talaj azonban laza maradt a szennyvízcsatorna nyomvonalában. - A gátőriskolában azt tanultuk - mondotta a gátőr -, hogy a töltéstől 30 méter távolságra tilos bármilyen gödröt, vagy árkot ásni. Valaki bátor ember volt, és a Hydrostavnak engedélyt adott a több szaz méter hosszú és négy méter mély árok megásására... - Ez bátorság? - Csúfolódásból mondtam. Aki ilyent tesz, az merényletet követ el a falu ellen. Valóban előfordulhat, hogy a laza talajban utat talál magának a víz, és nagy áradás esetén egyszerűen beszakad a töltés. - Megtudják tartani? - Meg. De ez a beavatkozás akkor is istenkísértés volt. Napok óta ezért nem jön álom a szememre. El tudja képzelni, mi történhetne itt. Ha azt az árkot nem ássák ki, ilyen vízállásnál nyugodtan aludnék. (Folytatás a 2. oldalon) Ez már nem pocsolya. BÍRÁK MINISZTERI FIZETÉSSEL HUSZONHAT NAPIRENDI PONT ÉS AZ ÁRVÍZVESZÉLY A SZLOVÁK KORMÁNY ÜLÉSÉN Homokzsákokkal az ár ellen (Méry Gábor felvételei) ÉJFÉLKOR TETŐZÖTT A DUNA (Munkatársunktól) - Zsúfolt volt tegnap a szlovák kormány ülésének programja. Huszonhat napirendi ponttal és öt információs jellegű anyaggal foglalkoztak, de a központi téma, már a délben tartott miniszterelnöki tájékoztatón is a Duna áradása folytán kialakult kritikus helyzet volt. Ján Čarnogurský közölte a döntést, a Duna régi medre és a felvízcsatorna közé szorult három község, Doborgaz, Vajka és Bodak részleges evakuálásáról. A nőket, a 18 évnél fiatalabb gyerekeket és OLCSÓBB HITEL AZ AGROBANKTÓL A Szlovák Mezőgazdasági Bank bejelentette, hogy 1991. augusztus 1-jétől a kamatlábak felső határát 22 százalékról 19,5-re csökkenti. Utólagos érvénnyel csökkenti a részvényeseknek nyújtott hitelek kamattarifáját is. A rövidlejáratú, idényjellegű hiteleknél a kamatláb 16 - 1 9,5 százalék, a középés hosszúlejáratú hiteleknél pedig 18-19,5 százalékra módosul. A mezőgazdasági váltók leszámítolását a gabona felvásárlására a bank 13,5 százalékos kamatlevonással valósítja meg. A bank azt is bejelentette, hogy az elöljáróság elnökévé július végén Podstránsky Vladimilt választották. a 60 évnél idősebb férfiakat - a miniszterelnök szerint lehet, hogy csak egy éjszakára - a vízmű építői után maradt és most nagyrészt üresen álló bősi munkásszállásokba viszik. Mintegy 600-700 személyről van szó. Azt is elmondta, hogy a töltéseket állandóan ellenőrzik, és hogy a Bős, illetve Szap alatti régi töltéseket az építkezés során megerősítették, így ott várhatóan nem fenyeget veszély. Megemlítette, hogy értesülései szerint a felvízcsatorna gátja mellett futó, az átszivárgó vizet felfo(Folytatás a 2. oldalon) Az ég borús volt, egyetlen csillag sem ragyogott. Lógott az eső lába. És aki a Duna mentén él, mind azért imádkozott, ne hulljék a „manna", most ne, mert minden csepp duzzasztja legnagyobb folyónkat. Azon az éjszakán, a tegnapin, a Duna tetőzését vártuk. Be is következett. Pontosan éjfélkor a víz szintje elérte Pozsonynál a 864 centimétert. Aztán centiméterenként apadni kezdett. Reggelig csak háromujjnyit... De ez már jó jelnek számít... A késő esti órákban a folyószabályozási vállalat károlyfalusi székhelyén szolgálatot teljesítőkhöz igyekezve a kőkorlátra támaszkodók százai mellett haladtam el. Hát persze hogy közéjük vegyültem, bámultam a hömpölygő, zavaros vizet, és hallgattam az emberek megjegyzéseit. Ott találkoztam Vida Jánossal, feleségével és négy serdülőkorú leszármazottjával is. - Vacsora után mondom népes családomnak: gyerünk a Duna-partra! Gyerekek, tán míg éltek, ilyet nem láthattok, ne mulasszátok el! A víz ki akar lépni a medréből, és ezt csak háromszor „merészelte" csaknem száz év alatt... A bennünket körülvevők némán meredtek a sötétben is jól látható szürkészöld vízre-. Szinte rohant, és én úgy véltem, hogy azért igyekszik olyan szaporán, mert nem akar kárt, tragédiát okozni, mert meg akarja kímélni e sokat próbált Duna menti magyarságot. Tudom, csak a fantázia szüleménye ez, a természetnek megvannak a maga törvényei, és ha sok a víz, annak mindegy, hol és mikor ömlik a gáton túlra. Az Erdőgazdasági és Vízgazdálkodási Minisztérium épületének 12. emeletén éjjel-nappal szolgálatot tartottak. Immár nyolcadik napja. - Már akkor? - csodálkoztam. - Az árt nem szabad alábecsülni - mondta Jozef Janovský mérnök, a folyószabályozási vállalat igazgatóhelyettese, aki nem győzte emelgetni a telefont, kezelni a telefaxot és a telexet. Štefan Borušovič mérnökön, a vállalat igazgatóján is látszottak a fáradtság nyomai. Nem is csoda, hiszen már három napot és éjszakát töltött az épületben papírok és térképek fölé görnyedve, emberekkel tanácskozva, döntéseket hozva. És ez a legutóbbi a legnehezebb: az adott pillanatban helyesen határozni. „Esetleg ezrek élete foroghat kockán.. . Meg aztán az anyagi veszteség" - motyogta a félmondatokat. „Míg rendjén vannak a dolgok, a gátépítésre kevés pénz akad. 1965 után pénz is volt, a munkákat is elvégeztük, de ahogy múlt az idő, úgy csökkent a problémának szentelt figyelem. Most aztán izgulha(Folytatás a 2. oldalon) VÉGRE NEM (CSAK) HELIKOPTERRŐL... VAVROUŠEK MINISZTER A BÖSI TEREPEN (Munkatársunktól) - Josef Vavroušek, a Szövetségi Környezetvédelmi Hivatal elnöke, aki nemrég figyelemreméltó javaslattal állt elő a bősi erőmű befejezését illetően, tegnap a terepen tájékozódott az időszerű problémákról. Elsőként a dunaszerdahelyi városházára látogatott el, ahol épp Rózsa Ernő, az Együttélés parlamenti képviselője tájékoztatta a környék polgármestereit a vízi erőmüvei kapcsolatos jogi összefüggésekről, illetve a Hydrostav részéről a tiltakozó akcióval kapcsolatban tervezett feljelentése esetén követendő lépésekről. Josef Vavroušek természetesen elsősorban a helyi lakosság véleményére volt kíváncsi. Méri Júlia várkonyi polgármester szerint végre itt lenne az ideje, hogy független szakértők vizsgálják meg az erőmű hatásait, illetve az elvégzett munkák minőségét. Gróf Árpád bősi polgármester pedig megismertette a vasárnapi tüntetésen elfogadott petíció tartalmával. (A miniszterrel lapunk munkatársa bővebben is elbeszélgetett, erről a közeljövőben külön anyagot közlünk.) Josef Vavroušek ezután Mikuláš Huba, a SZNT környezetvédelmi bizottságának elnöke, Hombauer Ferenc, a Dunaszerdahelyi Járási Környezetvédelmi hivatal elnöke, Ján Babej, az Eurolánc tagja és több ismert pozsonyi környezetvédő kíséretében megtekintette a bősi erőmüvet, majd több helyen az épp tetőző Dunát. Körútja végállomásaként Csölösztőn találkozott a tüntetők képviselőivel. Először az ott összegyűlt nagyszámú újságíró kérdéseire válaszolt, majd megtekintette a tűzoltószertár épületében rendezett kiállítást. Ez egyrészt Andrássy Tibor somorjai festőművész grafikái segítségével bemutatja a környék hajdanvolt természeti szépségeit, illetve láthatóak a kiállításon a szombati kommandóakció során készült fényképfelvételek. Benkovics Klára, az Eurolánc tagja elmondta, nagyon örül neki, hogy a döntéshozók közül végre Valaki személyesen is eljött közéjük, nemcsak helikopter fedélzetéről szemléli őket. Azzal búcsúztak el, hogy folytatni kell az illetékesek és a helyi lakosság között megkezdett vitát, Josef Vavroušek Ján Čarnogurskýhoz hasonlóan egy Stop Gabčíkovo feliratú pólót is kapott, és ahogy ismerjük őt, viselni is fogja. Andrássy Tibortól pedig egy csölösztői öreg halászt ábrázoló grafikát vett át. Reméljük, a tegnap szerzett élményei nem vesznek kárba és be tudja váltani ígéretét, miszerint igyekezni fog, hogy megpróbál a környék lakói számára is elfogadható megoldást kialakítani. A délutáni órákban Pozsonyban a témában jártas szakemberekkel folytatott megbeszéléseket. -tlCSEHSZLOVÁKÍA-ROMÁNIA NEM KELL VÍZUM Csehszlovák-román megállapodást írtak alá tegnap Bukarestben a vízumkötelezettség eltörléséről, s kétoldalú tárgyalások is voltak az új együttműködési szerződésről. Teodor Melescanu román külügyi államtitkár elmondotta, hogy a szerződés már csaknem elkészült. Bukarest hasonló barátsági szerződést már aláírt a Szovjetunióval, s az idei év végéig Bulgáriával is tető alá hozzák. Románia több NATO-állammal, egyebek között Németországgal és Törökországgal is tárgyal kétoldalú barátsági szerződések megkötéséről.