Új Szó, 1991. augusztus (44. évfolyam, 178-204. szám)

1991-08-05 / 181. szám, hétfő

MOZAIK I ÚJ SZÓ, 1991. AUGUSZTUS 5. KIELESZ A CSALLÓKÖZ? (Munkatársunktól) - A csallóközi járási lap jövője ügyében Somogyi Szilárd, a Dh-Press igazgatója a sajtóhoz fordult. Somogyi Szilárd elmondta, miután megtudták, hogy a Szlovák Belügyminisztérium augusztus végétől megszünteti a járási lapok dotálását, a körülmények mérlegelése alapján arra a megállapításra jutottak, vállalni tudnák a Csallóköz kiadását. A lappal kapcsolatos elképzeléseikkel felkeresték Eva Bubniakovát, a Dunaszerdahelyi Járási Hivatal vezetőjét, hogy megbeszéljék vele a kiadási jog átvételét. - A járási hivatal vezetőnőjét mindössze két kérdés érdekelte: Kívánunk-e változtatni a szerkesztőség személyi összetételén, illetve kiadóvállalatunkat politikai párt alapította-e - számolt be a megbeszélésről Somogyi Szilárd. - Az első kérdésére elmondtuk, minket elsősorban a lap megmentése foglalkoztat, ami szükségessé teszi a lap színvonalának emelését. A második kérdésre azt válaszoltuk, hogy az alapítónk egy társadalmi szervezet, amely a diákokat tömöríti, politikai nézeteiktől függetlenül. Később kiderült, hogy ez a két kérdés azért volt szükséges, mert valamelyik politikai párt kiadóvállalata már korábban jelentkezett, s ígéretet tett arra, hogy a lap szerkesztői közül senkit sem bocsát el. Válaszaink alapján, jelentette ki Eva Bubniaková, a Csallóköz jövőjéről ma születik ugyan döntés, de ne legyünk meglepve, ha a kiadói jogot nem mi kapjuk meg. A Dh-Press igazgatója nem tud belenyugodni az ilyen eljárásba, s nem tudja elfogadni a járási hivatal vezetője által döntőnek vélt szempontokat sem. Véleménye szerint - jogi rendelkezés hiányában - nem lehet irányadó az, melyik kiadó nyújtotta be előbb a kérelmét. Felhívta egyben a figyelmet arra is, hogy egy politikai párt kiadóvállalata által megjelentetett Csallóköz könnyen pártlappá válhat. -mnMár túl vannak a nehezén: Győrben szerződést bontottak, Innsbruckban szerződést kötöttek. Most lazítanak. Itthon, Pozsonyban pihennek, de talán egyetlen nap sem múlik el anélkül, hogy ne tanulnának. Eddig magyar szavakkal „zsonglőrködtek", mostantól fogva német szótárt lapozgatnak. František Kostolník öt, felesége, Dagmar három évet töltött Markó Iván balettegyüttesében. Sokat táncoltak, sokat fejlődtek, sokat utaztak. František a Carmina Buranában, a Szamurájban, Az ígéret földjében kapott kiemelkedő feladatot, Dagmar a Boleró

ban, Az álmok urában és az Ünnepekben. Az élet peremén mindkettőjük számára az utolsó győri szerepet jelenti. A „dáma" és a „kelmefestő" május utolsó napjainak egyikén végleg elköszönt Markó Ivántól. GYŐR UTÁN INNSBRUCKBAN A TÁNC FOLYTATODIK -Mióta tervezgették, hogy elszerződnek Győrből? František: - Tavaly decemberben, az indiai turnén mondtuk ki mindketten, hogy elég, egészen addig eszünkbe sem jutott, hogy ez lesz az utolsó évadunk Ivánnál. Mi jól éreztük magunkat a társulatban, szerettek bennünket, és mi is kedveltünk mindenkit. - Dagmar: - Abszolút idill talán egyetlen együttesben sincs, a Győri Balett azonban sokáig kivétel volt, tavaly ősszel kezdődtek a bajok. Iván egyre furcsábban viselkedett, a legkellemetlenebb helyzeteket ô maga idézte elő, a „csípéseiből" pedig azt hiszem, jutott mindenkinek bőven. Tudott ő persze kedves és jószívű is lenni, csak hát a másik arcát is megmutatta gyakran. Decemberben már annyira feszült volt a légkör, amelyben dolgoztunk, hogy kezdtünk elkedvetlenedni, mire összeszedtük magunkat, megint minden rosszra fordult. A májusi, júniusi hetekről, amikor kitört a botrány és Iván, egy táncos kollégánkkal együtt „nyomtalanul eltűnt", nem akarok beszélni. Június első napjaiban, amikor a megszűnés veszélye fenyegette az együttest, mi már itthon voltunk. Az utolsó pillanatban jöttünk el Győrből. - Május vége felé, amikor a helyzet kezdett kiéleződni, sejtették, hogy Markó Iván nem akármilyen döntésre szánja el magát? František: - Senki sem tudta, hogy el fog menni, és ismeretlen helyről küldözget majd leveleket... ez még azután is meglepő volt, hogy a június másodikai, harmadikai és negyedikei előadást egyszerűen lefújta. Mi éppen ezelőtt jelentettük be neki, hogy szeptembertől már máshol szeretnénk táncolni. - Meglepődött? Dagmar: - Nem hiszem, hogy meglepődött volna. Mi már akkor nem voltunk érdekesek számára... František: - Harminc másodperc alatt elbúcsúzott tőlünk... annyit mondott csupán, hogy szabadok vagytok, viszlát, a lakásotokat június ötödikéig adjátok át, mert szükségem van rá. Most mondjam azt, hogy ez is rosszul esett? Igen, borzasztóan bántott, hogy így búcsúzott tőlünk, elvégre nem heteket, hanem éveket töltöttünk nála, a szerződésünk pedig június végéig szólt. - A társulat tagjai hogy fogadták a bejelentésüket? - Egyikük sem örült, hogy eljövünk, de hát látták, hogy hiába is marasztalnának, mi menni akarunk. És elment már azóta más is... az alapító tagok közül nagyon kevesen viszik tovább az együttest. „Egyikünknek sem árt a változás" (Méry Gábor felvétele) - Tehát nem szűnik meg a Győri Balett? - Nem, ez nem történhet meg... kár volna érte. Mi nagyon drukkolunk a fiúknak, hogy meg tudják tartani a társulat magvát. Kiss Jánosra, Demcsák Ottóra és a többiekre most biztosan nagy munka hárul, Ivánt aligha hívják vissza az együttes élére. Még egyszer nem fognak bizalmat szavazni neki. -Most, amikor a Győri Balett mindkettőjüknek mára múltat jelenti, milyen érzésekkel zárták le az ott töltött éveket? Dagmar: - A kellemetlen élményeket gyorsan elfelejti az ember, bennem is csak a legszebb emlékek maradnak meg. Én nem is hiszem, hogy lesz még egy társulat, amelytől annyi szépet, annyi felemelőt kapok, mint a győritől. Úgy érzem, pályafutásom legszebb éveit töltöttem Markó Iván együttesében, olyan darabokban mint a Bolero vagy az Ünnepek aligha fogok táncolni valahol. Ezeket a koreográfiákat én annyira szeretem, hogy ha a zenéjüket hallom, ma is összeszorul a szívem. František: - Huszonöt és harminc között a legproduktívabb éveit éli a táncos. Én ezt az időszakot töltöttem Győrben és hálás vagyok Ivánnak, mert kezdettől fogva számolt veiem és szép feladatokkal bízott meg. Sajnálom is nagyon, hogy ilyen furcsán ért véget a kapcsolatunk. - Innsbruckban hogy kötöttek ki? Valaki valahol szerződést ajánlott? -Nem. Januárban, amikor volt néhány szabad napunk, kocsiba ültünk a feleségemmel és elmentünk négy ausztriai színházba, amely felvételt hirdetett. Badenben, Sankt Pöltenben, Linzben és Innsbruckban próbálkoztunk, és mind a négy helyről ugyanazt a választ kaptuk. Hogy megfeleltünk. Ezek után döntöttünk az innsbrucki Landestheater mellett, ahol klasszikus darabokat is műsorra tűznek. -Akkor lehet, hogy most egy Csipkerózsika és egy Spartacus ül előttem? Dagmar: - Minden elképzelhető, még ez is. A győri évek előtt néptáncosok voltunk, most majd kiasszikus balettből „vizsgázunk". Én azt hiszem, egyikünknek sem árt a változás. SZABÓ G. LÁSZLÓ E

léggé szeszélyes volt eddig az idei nyár. Hideg volt a május, júniusban sűrűn meg-megnyíltak az ég csatornái, júliusban viszont több hullámban is agybuggyantó kánikula nyomta az ember halántékát; míg az utóbbi napokban ismét ingadozó a hőmérséklet és bizony a felhőkből meg az esőből van több, mint a napsütésből. Elzúgott már fölöttünk fákat tépő vihar, csapadék pedig annyi esett, hogy szombaton még a Duna mentén is árvízvédelmi készültséget kellett elrendelni. Száz szónak is egy a vége: vannak napok, amelyek igazi nyarat idéznek, azt a „jó békebelit", ahogy mondani szoktuk; hogy azután másnap - minden átmenet nélkül - ismét beboruljon fölöttünk az ég és dideregjünk. ,,Lehet ennel szomorúbb látvány?" - kérdezte tőlem keserű belenyugvással egy tátrai vendéglő pincére, amikor néhány napja terepszemlét tartottam a tarka terítős asztalok fölött. Az asztalok, a székek nyolcvan százaléka üres voli. „Csak lézengünk itt, kedvetlenül. Nem ezt vártuk az idei nyártól. Azt reméltük, hogy a politikai változások hatására fellendül az üzlet, s olyan pezsgés lesz, hogy csámpásra járjuk a lábunkat!..." Ebből a pincérvéleményből is leszűrhető, hogy a politikai változások nincsenek döntő hatással az idegenforgalom és a vendéglátás alakulására, bár azok is szerepet játszanak benne. Mint jelen esetben például a volt keletnemetek elmaradásában. A Tátra már nem a két német államból érkező vendégek találkozóhelye, mint régebben. Persze, sok egyéb tényező is befolyásolja a volt keletnémetek vendégjárását, akik előtt végképp leomlott a FAL, és most incselkedően hívja őket a csábító, ismeretlen világ, ami elől el voltak zárva. Például Ždiarban, ebben• a jellegzetes, magyarul ősidők óta Zárnak mondott tátra alji községben a nép találóan Zimmerfrei Janóknak nevezte el azokat, akik az utóbbi esztendőkben téli-nyári vendéglátásra is alkalmassá tették felújított parasztházukat, s kirakták rá a vendégcsalogató táblákat. Ezek a „zimmerfreiék" most keserű csalódással tekintgetnek az ég felé, és nemcsak a napsütést várják, hanem az idén elmaradt, régi vendégeket is - akik viszont nemcsak az időjárás miatt hiányzanak a Tátrában és egyebütt... Valóban elegendő bejárni néhány nyaralóhelyet, hogy az ember észrevegye: hiányoznak a külföldi rendszámú autók; de a más tájakról érkezett belföldi kocsikból is jóval kevesebb van, mint a korábbi években. Sokféle oka lehet annak, hogy a most is zsúfolt Prágát kivéve, elmaradnak tőlünk a külföldi vendégek; hogy nem hozzák a valutát, amelynek egy tetemes részét rendszerint feketén váltották be. A kiadó szobákért is valutával fizettek, amit a Zimmerfrei Janók nagyobb hányada előre ki is kötött. Jelenleg mindez már a múlté, az idén már az ingatag értékű honi koronával fizető honpolgár is becsült vendég lenne - ám a pénzEZ A NYÁR NEM HZ A NYÁR... hiány nálunk is könyörtelenül érezteti hatását. A fizetésből élők ma már nemigen tudják megfizetni a kényelmesebb belföldi nyaralás költségeit sem. Pontosabban: nemigen tudjuk, hiszen az emberek zöme bérből, fizetésbői él. Itt és most nem részletezem a költségeket, csupán vázlatosan sorolom fel, hogy a másodosztályú szállodákban is sokat kérnek a szállásért; hogy nagyon megdrágult a félpanziós ellátás, és akkor hol van még a reggeli, illetve a másik főétel, hol van a gyümölcs, a fagylalt, egy-egy pohárka ital - hogy a szórakozásról meg miegyébről ne is beszéljek. Summa, summárum: egy négytagú család kétheti honi üdülése belekerül(het) több mint 10 ezer koronába - ami a mai világban rengeteg pénz! A jobb vendéglők teraszai tehát üresek, helyenként húzza a cigány, avagy forog a magnószalag, árván téblábol az üres asztalok körül a felszolgáló, s kancsal arccal hol az ég felé (amelyen felhők úsznak), hol a bejárat felé forgatja szemét, hiszen mindkét irányból megváltást vár. Számára is rosszkedvű ez a nyár, amin szeptembertől júliusig a szabadabb hangnemben folyó parlamenti vita sem segít. Ugyanakkor szólni kell arról is, hogy lépten-nyomon, gomba módra ütik fel sátraikat a vállalkozó szellemű alkalmi árusok, akik a kocsi csomagtartójából szedik elő a kissé fonnyadt paprikát, paradicsomot, éretlen dinnyét - ám az ő áraikból még mindig olcsóbban lehet kigazdálkodni a lecsót, mint a másod-harmadosztályú vendéglőben akárcsak egytálételt rendelni. Csoda hát, ha üresek a vendéglők, az utca túlsú oldalán viszont az emberek sort állnak a sütögetők előtt? Ki-ki bekap egy-egy lángost, néhány palacsintát, s ezzel üti el éhségét. A gyerekeknek jut esetleg Pepsi, nápolyi vagy fagyi is... és már ki is ürült a pénztárca. Pozsonyban az elmúlt héten megfigyeltem egy idős házaspárt. Mindennap ugyanazon a padon üldögélt, s a magával hozott csomagból falatozott. Mint kiderült: hetven éven felüliek, mátyusföldiek. „Mi csak lopkodjuk a napokat, a nyarat" - mondta a férfi, amikor szóba elegyedtünk. „En a vasútnál, szolgáltam, így kedvezménnyel utazunk. Este mindig hazavonatozunk, saját ágyunkban alszunk, reggel a feleségem készít néhány szalámis kenyeret, s aztán ki az állomásra. E héten Pozsonyig jöttünk, a jövő héten Párkányba, Esztergomba igyekszünk... Lopkodjuk magunknak a nyarat, a szép napokat. Mondta is múltkor a feleségem: te, papa, mi naplopók vagyunk?... Az öreg elhallgat, megkeseredik szájában a szó - pedig ő aligha tehet róla, hogy az elmúlt évtizedek alatt ebek harmincadjára jutott az ország. A gödör mélyére zuhanva bizony oda jutottunk, hogy mostanában a nyarat is csak lopkodni tudjuk mert drága. Pedig jó lenne egyszer már egy jót, egy igazit nyaralni. Gondtalanul, úgy, ahogy a világ civilizáltabb tájain szokás: félhavi, maximum egy hónapi fizetésből, három-négy hétig - mondjuk - tengerparti szállodában vagy medencével épült hegyvidéki hotelban. És a medencéből kinyúlni - mondjuk - egy pohárka Martiniért... 1 Még szerencse, hogy negyvenes éveim derekát l\/l t

aP

osv

a' legalább filmvásznon láttam/láttunk / VI ilyet. Mi egyelőre ott tartunk, hogy annak is örülünk, ha süt a nap és a legközelebbi, nyomortanyának is beillő strandon napi száz koronán alul ússzuk meg a belépőt, a lángost, az üdítőt, a fagyist, a szőlőárust és a ruhatárat - ahol üres zsebeink tartalmáért sem vállalnak felelősséget. MIKLÓSI PÉTER NÉHÁNY SORBAN V

alentyin Pavlov szovjet kormányfő reagált George Bush amerikai elnöknek arra a felszólítására, hogy Moszkva szüntesse be a Kubának nyújtott katonai támogatást. Azt mondotta, nincs semmi ok arra, hogy a Szovjetunió felülvizsgálja baráti kapcsolatait és együttműködését bármely állammal, főleg ha olyan országról van szó, amely már sok éve a barátunk". Pavlov ezt az Ante Markovic jugoszláv kormányfővel megtartott tárgyalások utáni sajtóértekezleten mondotta, hozzátéve: „ami a gazdasági együttműködést illeti, senkinek sincs joga arra, hogy beavatkozzon kétoldalú kapcsolatainkba, s hogy megpróbálja saját politikáját rákényszeríteni egy szuverén államra". Mint ismeretes, Bush a moszkvai csúcson követelte Gorbacsovtól a Castro-rezsim támogatásának megszüntetését. B

ár a 38 milliós Lengyelországban a lakosság 90 százaléka katolikus, az emberek döntő többsége nem akarja, hogy az egyház beavatkozzon a közéletbe és az állampolgárok magánügyeibe. A Polityka című napilap a legutóbbi közvélemény-kutatás eredményeit közli. Eszerint 79,1 százalék úgy véli, hogy az egyház ne avatkozzon be a kormány munkájába. r U

jabb gesztust tett Szöul felé Mihail Gorbacsov szovjet államfő. írásban hívta meg azoknak a személyeknek a hozzátartozóit, akik 1983-ban vesztették életüket a KAL dél-koreai légitársaság Boeing típusú gépén, amelyet egy szovjet vadászbombázó lőtt le. A tragédia helyszínén, a Japán-tengeren, megemlékező gyászszertartást rendeznek. A

lekszandr Jakovlev, a peresztrojka főideológusa, a szovjet államfő eddigi tanácsadója új tisztséget vállalt, ő lett a Moszkvai Társadalmi Közgyűlés elnöke. Ez a szervezet a szovjet főváros nyilvánosságának legújabb fóruma, s azzal a céllal hozták létre, hogy valamiféle kerekasztalként - amelyben minden párt, mozgalom és társadalmi csoport képviselői helyet kapnak - segítse a fővárosi tanács munkáját. E

' rdekes megállapításra jutott az ENSZ emberjogi bizottsága. A rabszolgaság újkori formáiról megrendezett kétnapos nemzetközi konferencia után egy dokumentumot tett közzé, s ez leszögezi, hogy a világ legősibb mestersége, a prostitúció napjainkban az újkori rabszolgaság egyik formájává változott. A dokumentum szerint a kerítők és a stricik az Európai Közösségek országaiban évente átlag 15 millió dollárt keresnek, ami azt jelenti, hogy a szex komercionalizálásával a második legkifizetődőbb kereskedelmi tevékenység lett. H

armadik napja folytatódnak a mentési munkálatok a Krasznodari kerület fekete-tengeri partvidékén, ahol a péntekre virradó éjszaka a hatalmas szélvihar - kiadós esőzések kíséretében - jelentős károkat okozott. Víz alá került Szocsi északi és központi része. A folyók kiöntötték s az árvíz mindent elpusztított, ami útjába került. Például a tuapszeni területen 16 ember életét vesztette, 15 személyt pedig eltűntnek nyilvánítottak. E

pillanatban két államfője is van Madagaszkárnak. Jean Rakotharison tábornok, akit az ellenzék nevezett ki „államfőnek", szombaton egy hatalmas kormányellenes tüntetésen követelte a hivatalos elnök, Didier Ratsiraka lemondását, és azt, hogy adja át a hatalmat egy ideiglenes kormánynak. Az „árnyékelnök" arról nem beszélt, mit tesz az ellenzék akkor, ha Ratsiraka erre nem hajlandó. A jelenlegi rezsim elleni tiltakozó megmozdulások június 10-én kezdődtek, az akciókat a hat ellenzéki pártot tömörítő koalíció szervezi. Követelései között szerepel a 16 éve hatalmon lévő Ratsiraka-rezsim felszámolása, a szocialista alkotmány eltörlése és a szabad parlamenti választások megrendezése.