Új Szó, 1991. augusztus (44. évfolyam, 178-204. szám)

1991-08-24 / 198. szám, szombat

1991. AUGUSZTUS 24. LÚJSZÓI HAZAI KÖRKÉP KULISSZÁK • • _ • • _____ MOGOTT A héten nem ülésezett a szlo­vák kormány. Zászlós Gábor miniszterelnök-helyettes a szlovák környezetvédelmi miniszterrel és művelődésügyi miniszterrel tárgyalt, valamint részt vett a szövetségi kor­mány legiszlatív tanácsának ülésén. • Miről folytak a tárgyalások Tirpák és Snopko úrral? ——— - A két miniszterrel a szlovákiai barlan­gok állapotáról tárgyaltunk, ugyanis egyfajta jogi dualizmus van a nyilvános­ság számára hozzáférhető barlangok szabályozásában A kérdés első látásra rendkívül egyszerű - a barlang természeti képződmény, a szlovák környezetvédelmi bizottság fennhatósága alá tartozik. Ezzel szemben működtetési és művelődési szempontból - amennyiben mint kulturá­lis értéket tekintjük - kulturális miniszté­riumhoz kellene tartoznia. A két fél nem tudott megegyezni. Megvizsgáltuk, melyik tárcához tartoznak a barlangok a fejlett államokban; Franciaországban például egyes barlangok magánkézben vannak, kulturális értékként tartják nyilván. Csehországban a környezetvédőkhöz tar­toznak. Javasoltam, hogy alakítsunk egy bizottságot, amelynek összetételét jóvá­hagyja a két miniszter, s amely eldönti, melyik fél milyen módon kezeli a barlan­gokat. Valószínűleg az lesz a megoldás, hogy a környezetvédelmi bizottság fela­data a barlangok óvása lesz, ott döntik el, naponta hányan látogathatják, mennyi ideig világíthatják meg stb. A kulturális minisztérium működteti, figyelembe véve a környezetvédelmi bizottság javaslatait. • Miről tárgyalt a szövetségi kor­mány legiszlatív tanácsa? - A létminimumról, az adórendszerek­ről szóló törvénytervezetről, és vélemé­nyeztük az egyik képviselői javaslatot a vasúti rendőrségről. Elvi szinten elfo­gadtuk az Európai Közösségekkel való jogegyeztetési igényt; az Emberjogi Al­kotmányból adódik, hogy a csehszlovák jogrend összhangban legyen az említett dokumentummal. • Mit szavatolnak a létminimumról szóló törvénytervezetben rögzített ösz­szegek? - Ezek nem azt jelentik, hogy a rászo­ruló személyeknek jogigényük van a pénzbeli támogatásra, a támogatás szolgáltatás is lehet - pl. étkeztetés* szo­ciális szolgáltatások, díjtalan ellátás stb. A törvénytervezet szerint egy hat éven aluli gyermek alapvető személyi igényei­nek kielégítéséhez 900, a hat-tízéves gyerekeknek 1000, a 10-15 éveseknek 120Qaz ellátatlan 15-26 éveseknek 1300, a többi állampolgárnak 1200 korona a ha­vi létminimuma. A nélkülözhetetlen ház­tartási kiadás egy személyre havonta 500 korona. Amennyiben két személy él egy háztartásban 650 korona, három vagy több személynél 800 korona. A létminimumról szóló törvényterveze­tet a szövetségi kormány legiszlatív taná­csa jóváhagyásra ajánlotta. -sk­MEGKÉRDEZTÜK MENNYI ÉLELMISZERFOLDSLEGET SZÁLLÍTUNK A SZOVJETUNIÓBA? Mint ismeretes, Csehszlovákiá­ban néhány élelmiszerből szá­mottevő fölösleg keletkezett. Fel­számolásának egyik módja a Szovjetunióba történő kivitele lehetne. Korábban már folytak er­ről tárgyalások. A jelenlegi helyzetről Jozef Kršek szlovák mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter így vélekedik: - Feltételezéseim szerint a mar­hahúsfölösleg felét, mintegy 45 ezer tonnát a Szovjetunióba exportál­nánk. Aláírtunk már bizonyos szer­ződéseket. Ezek értelmében eddig 7-8 ezer tonnát leszállítottunk, to­vábbi 20 ezer tonnában is már meg­egyeztünk. Nyitott a fennmaradó mennyiség sorsa: vagy szintén ki­visszük, vagy a jövő évre marad. A tejfölösleg 30 százalékát szántuk a Szovjetunióba. Ezzel nincs annyi gondunk, mivel újabban szárított zsíros tejet készítünk belőle, s ezt könnyebben exportáljuk, mint a va­jat, amiből most már kevesebb a fö­lösleg, és ezt teljes mennyiségben a szovjet piacon próbáljuk értékesí­teni. (J m K) OLCSÓ, DRÁGA, SOK, KEVÉS (Folytatás az 1. oldalról) - Persze - tette hozzá nem kell nagy tehénállomány, s csakis elsőosztályú tej­jel kell számolni. A kelet-szlovákiai tejipari vállalatból ki­vált, s a privatizációra készülő kassai tejüzemben Karol Közel mérnököt, a gaz­dasági igazgatóhelyettest kérdeztük, a szóban forgó rendelet miként érinti üzemüket. - Egyelőre nem tudom megmondani, ugyanis az attól függ, hogyan egyezünk meg a termelőkkel. Azt viszont tudom, nem áll módunkban, hogy az 1,20-as állami pótlék megvonása után is 5,40-et fizessünk a termelőknek a tej literjéért. Ha a termelők nem adják olcsóbban a tejet, akkor az említett különbözetet a fogyasz­tó lesz kénytelen mégfizetni. Sajnos, nincs más lehetőség. - Nem tartanak attól, hogy lesznek majd tejipari üzemek, amelyek olcsóbban fogják kínálni termékeiket, s kiszorítják önöket a piacról? - Igen, ennek a veszélye is fennáll, ám hogy ne következzen be, nekünk is lép­nünk kell. - S lépnek? - Igyekszünk, bár megvallom, nem olyan egyszerű a dolog. Fiatal, új üzem vagyunk, gépsoraink nagyteljesítmé­nyűek. Ha azt nézem, hogy az idén július­ban majdnem 35 százalékkal kevesebb tejet vásároltunk fel, mint tavaly ugyaneb­ben a hónapban, valamint azt, hogy üze­münk feldolgozókapacitását csak 40 szá­zalékra használjuk ki, akkor nem lehetek, s nem lehet az üzem sem elégedett. Mi tagadás, nem is ülünk ölbe tett kézzel. Bővítjük a termékskálát, s ugyanakkor a külföldi piacokra is próbálunk betörni. Elsősorban a Delamilk tartóstejjel, továb­bá a juhtúróval, tejporral, s mással is. Reménykedem. (gazdag) XXX Slavko Bukovinský, a rimajánosi mező­gazdasági szövetkezet elnöke sem éppen derűlátó: - Szövetkezetünk éveken keresztül a legjobb minőségű tejjel és a legmaga­sabb fejési átlaggal dicsekedhetett. Most merőben más a helyzet, mert a rima­szombati Tejfelvásárló üzem, monopol­helyzetét élvezve, minket is a sarokba szorított. Az igaz, hogy 5,40-ért vásárol­ták fel tőlünk az I. osztályú tejet - és tudomásom szerint ez augusztusban sem változott, de az már más lapra tartozik, hogy mennyit. Nézzük csak a júliusi hó­nap számadatait: 214 393 literből csak 59 830 litert soroltak be az első osz­tályba, 77 485 literta NI. osztályba, de ezért már csak 2,95-öt fizettek, a töt pedig nem standard tejnek minősítették, s ennek literje 2,80. Ezt teszik a legjobb tejtermelővel! Nem tudunk mit tenni ez ellen, hiszen saját laboratóriumunk nincs, de ha még lenne is, akkor sem tudnánk őket meggyőzni igazunkról. Önvédelem­ből egyelőre csökkentettük a szarvasmar­ha-állományt és a tejnek egy részét takar­mányozásra használjuk. Ľubomír Užík mérnök, a Rimaszombati Gömöri Tejgyár állami vállalat közgazdá­sza a feldolgozó szemszögéből értékeli a helyzetet: - Megkaptuk a minisztérium leiratát, miszerint a literenkénti 1,20-as árkiegé­szítést csak az exportra készülő tejtermé­kekkel folyósítják majd. Nyugati piacokra szállítunk tejport és vajat, de hát, kérem, rendjén van az, hogy négy hónapig kellett eddig is erre a folyósításra várni? Gazda­sági helyzetünk most is feszített, fizetés­képtelenek vagyunk, miközben hét hónap alatt 3 millió korona nyereséget termel­tünk ki. Van egy 20 millió koronás tétel, amivel nekünk tartoznak, de ez a közeljö­vőben valószínűleg" nem fut be a szám­lánkra. Az árkiegészítés egy picit stabilizálta helyzetünket. Ez viszont az éremnek csak az egyik oldala. Nekünk most is 500 tonna vajunk van befagyasztva, amit csak áron alul tudunk eladni, márpedig ezt nem engedhetjük meg magunknak. Vagy egy másik példa: nemrég kezdtük meg a do­bozos tej gyártását itt, Rimaszombatban. Literjét 5,40-ért adjuk, de ebből a doboz ára csaknem két korona. Megmondaná valaki, miből éljünk mi? (polgári) A losonci Poľana vállalat külföldre szánt áruinak 60 százaléka a Szovjet­unióba irányult. Ez a vállalat évente 4 millió 200 ezer mé­ter gyapjúszövet gyártására képes, ám ez idén legfel­jebb 3 millió méter anyagot gyárt. A ter­melés csökkenését nemcsak a Szovjet­unióba irányuló kivi­tel megcsappanása okozza, hanem az is, hogy a hazai part­nerek kevesebb árut vesznek. (Vladimír Gabčo - ČSTK felvétele) A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés alapján tüntethetjük fel a neveket magyarul.) 5585/91 Beňus Pavel, 1922. IX. 25., Ragyolc (Nyikolajev) 5586/91 Brezník František, 1919. V. 5., Ipolyvisk (Donbasz) 5587/91 Bozó Sándor, 1921.1. 7., Sid (Kijev) 5614/91 Baláž Peter, 1917. II. 14., Liptovský Hrádok (Szánok, Szambor) 5615/91 Biel Jozef, 1920. II. 2, meghalt, Sverepec (Novij Donbasz) 5659/91 Balog Ferenc, 1922. 11.11., Sávoly 5661/91 Benkóczki János, 1909. IV. 13., Keszegfalu, meghalt a SZU-ban 5662/91 Bíró Gyula, 1924.1. 21., Alistál (Krematoh) 5673/91 Bitter József, 1907. V. 26., Párkány (Krasznouralszk) 5685/91 Berek József, 1924. III. 19., Nagyölved (Leningrád) 5686/91 Bogár György, 1910. IX. 19, Zsigárd (Kazahsztán) 5687/91 Borsányi Dezső, 1919. VI. 3, Pered (Donyec, Kurszk) 5713/91 Baššai Alexander, 1922. III. 30, Bussa (Cseljabinszk) 5782/91 Balázs Lajos, 1915. IX. 15, meghalt, Rimaszombat (Nyizsnyij Tagib) 5783/91 Bahík Ondrej, 1922. VI. 26, Ondrejovce (Kijev, Sztanyiszlav) 5784/91 Bartalos Lajos, 1922. III. 13, Keszegfalu (Leninszkij, Karbinszk) 5785/91 „Bábik Ján, 1907. VII. 15, Uzapanyit (Donyec, Parkamona) 5786/91 Bako Tamáš, 1918. XII. 21, meghalt, Nagyszombat (Szibéria) 5787/91 Bajnovics Kálmán, 1922. IX. 13, Nagysalló (Mariapol) 5788/91 Bálint Béla, 1924. VIII. 3, Bátorkeszi (Moszkva, Volkov) -A szerző felvétele ÉLETEM TÖRTÉNELEM Oernő krónikáját végiglapozni is hosszú időbe telik. Ulman La­josné Jarabko Margit évek óta írja a Szent István alapította falu tör­ténetét. Járta a levéltárakat, okle­veleket, iratokat böngészett, míg összeállt a kép az egykori ipari községről, mellyel szorosan összefonódott családja élete. Lánykori nevem cseh, az üköregapá­mat Andrásy gróf hozta ide mint szakem­bert Csehországból, amikor megindult az öntöde; a férjem családját, az Ulmanokat pedig mint kertészeket hozatta, parkosí­tani a kastély környékét. Az édesanyám legidősebb nővére, Erzsike néni szoba­lány volt a grófék kastélyában. Amikor a grófék meghaltak, hazakerült, de nem érezte jól magát itthon. Nem felvágásból, de hiányzott neki az a miliő. Elment a te­mesvári leánynevelő intézetbe apácának, Magyarországon halt meg. En vígkedélyü voltam világ életemben. Színdarabokban játszottam, később ren­deztem is, a templomban orgonáltam, énekkart vezettem. Érdekelt a kultúra, de a politika is, mert sok mindent tapasztal­tam a saját bőrömön, sok keserves évet kellett megélnem. Sokszor elgondolom, hogyan bírtam? Talán a fiatalság adott erőt? Huszonhat éves koromban megöz­vegyültem. Akkor vitték ki innen az embe­reket Oroszországba, köztük a férjemet is. Hárman szövetkeztek, Dobsinánál meg­szöktek, hazajöttek. Itt bújtattam őket a házban. Nehéz volt, mert a házunkba beszállásolták magukat a németek. Há­rom teherautó állt az udvaron, munícióval, élelemmel, ruhákkal. Sokszor veszeked­tem velük, menjenek el, veszélyes, föl fognak robbantani bennünket. Ráadásul az egyik szobában adóvevővel manipulál­tak. Akkor, január negyedikén is itt vesze­kedtek a rádiójukkal, én éppen kijöttem a házból, hogy enni adjak az uraméknak, amikor óriási robbanás rázta meg a kör­nyéket. Pillanatokon belül égett minden, toronyig vert a láng. Hárman maradtunk életben - az anyám, egy lánytestvére meg én. A mai napig, ha ásunk, golyókat, lőszereket találunk az udvaron, a kertben. Nehezen voltunk a háború után. Sze­rencsére az üzem igazgatósága pártfo­gásba vett, fölvettek könyvelőnek. Nem sokáig tartott a munkaviszonyom, hama­rosan kidobtak az állásomból, a többi magyart is. Csehországba mentünk dol­gozni. Hallottuk, hogy ott munkásokat keresnek. Álltak az üzemek. A német munkásokat is kitelepítették. Üresen tá­tongtak a házak; lehetett volna választani, de csak összenéztünk. Minden úgy volt, ahogyan nagy hirtelen hagyták; az ágy vetetlenül, az edény mosatlanul. Nem is tudom, mi kellett volna ahhoz, hogy egy ilyen szomorú házba beköltözzünk. Lá­gerben laktunk, ideiglenesen, azt gyorsan rendbe szedték. Pár hónapig ott éltünk, aztán beköltöztünk a városba, a szövő­gyár munkásházaiba. Annyit mondhatok, hogy a cseh nép művelt, intelligens, na­gyon jól éreztük ott magunkat. Nemcsak magyarok, szlovákok is jöttek munkára, de ók csak addig maradtak, amíg meg­kapták az első ajándékcsomagot - törül­közőket, ágyneműt -, aztán odébbálltak. Ók itthon is dolgozhattak, mi nem kaphat­tunk munkát. Sok magyar végleg Cseh­országban maradt, egy unokatestvérem is oda ment férjhez. En, amikor tehettem, hazajöttem, itt volt anyám meg a testvére. Amikor visszakerültem Csehország­ból, a férjem után visszamenőleg kaptam hatvanezer korona nyugdíjat, Cseh­országban is spóroltam, így építhettem házat. Egy fillér hadikárt sem adtak. 1953-ban újból férjhez mentem. Az új uram kétgyerekes özvegy volt, akkor jött haza az orosz fogságból. Nekem nem voltak gyerekeim; az az egy kislány, akit megszültem, meghalt a kassai kórház­ban. Második férjem két gyerekével vi­gasztalódtam. Már dédnagymama va­gyok. A falu krónikáját 1968-ban kezdtem írni. Magyarországon az 56-os esemé­nyek zajlottak, itt később a 68-asok, gon­doltam, írok történelmet. Sajnos, a faluban nagyon megváltozott az élet. Tudom, hogy a televízió, a videó, az ingázás elveszi az emberek idejét, de ez nem mentség mindenre. Mintha nem érdekel­né őket a saját falujuk, a saját nemzetük történelme sem. Pedig újabban Magyar­országról is járnak Dernőre, megnézni azokat a helyeket, ahol elestek a negy­vennyolcas honvédek. A temetőben egy obeliszk őrzi emléküket, Andrásy gróf ön­tette. Én is találtam egy öntvénylapot, csak a fele volt meg, erre a felére az volt írva: honvéd, 48-49. A név hiányzik ott. Aznap, amikor megtaláltam, nem tudtam elvinni, másnap hiába mentem, hűlt he­lyét találtam. Volt, nincs. A régi tisztvise­lők síremlékeit is elhordták. Ez a volt nemzeti bizottság elnökeinek a hibája. Én megmentettem egyet, elvittem ahhoz a kereszthez, amelyet Dobos nagyapám öntetett annak emlékére, hogy 1848-ban, háromnapos bujkálás után haza tudott jönni a két kisfiával az erdőből. A táblán csak ennyi áll: „ Isten dicsőségére, Dobos István, 1874" (mert csak ekkor lett pénze arra, hogy megcsináltassa az emléket); meg egy hársfát ültetett mellé. Én vagyok az utolsó örökös, de mondtam a gyere­keknek, ha nem fogják gondozni halálom után eljövök éjszaka ijesztgetni őket, mert ez maga a történelem. Mint az életem is. SEBŐK ÁGOTA 5789/91 Bartoš Jozef, 1902, VIII. 20, meghalt Nagykürtös (Mariapol) 5790/91 Babka Michal, 1922. VII. 4, Leszenye (Ural) 5791/91 Balla József, 1926. VII. 17, Ekei 5792/91 Bálint Gyula, 1913. XI. 20, Zalaba (Krasznyin) 5793/91 Bartók István, 1897. III. 26, Újbódva, meghalt a SZU-ban (Kaukaz) 5794/91 Bartók Vilmos, 1926. IX. 16, Turnianska Nová Ves 5795/91 Barak Károly, 1910. III. 30, Muzsla, meghalt a SZU-ban 5797/91 Bakoš Ondrej, 1919. VIII. 5, Leszenye (Donbasz) 5798/91 Battyányi János, 1912. VIII. 27, Bodrog, meghalt a SZU-ban (Donbasz) 5799/91 Bartók Gyula, 1903. I. 19, meghalt, Turnianska n. Ves (Kaukaz) 5801/91 Bartók Péter, 1905. VI. 29, Turnianska N. Ves, meghalt a SZU-ban, Kaukaz 5802/91 Bártfay István, 1922. X. 30, Rozsnyó (Magnyitogorszk) 5803/91 Bácskai István, 1913. XI. 18, Kéménd, meghalt a SZU-ban 5804/91 Barák Ferenc, 1920. VI. 28, Érsekújvár, meghalt a SZU-ban, Sztálingrád 5805/91 Bandžák Štefan, 1905. XI. 30, meghalt, Kračúnovce (Donbasz) 5806/91 Becse András, 1920. II. 21, meghalt, Muzsla (Focsani, Asztrahány) 5807/91 Bene Béla, 1918. VI. 13, meghalt, Tornaija (Szocsi) 5808/91 Benyns Michal, 1922. V. 17, Déménd (Taganrog) 5809/91 Beško František, 1916. VIII. 3, Udvard (Kijev, Uman) 5810/91 Benefi Béla, 1913. III. 28, Kéménd (Kijev) 5811./91 Bertók Gyula, 1922. VI. 24, Zalaba (Szevasztopol, Krím) 5812/91 Bernáth József, 1915. I. 6, Bajta (Ural) 5813/91 Berceni Ondrej, 1921. X. 8, meghalt, Vernár (Donbasz) 5814/91 Béres István, 1919. III. 22, Svätá Mária (Szumi, Nyikolajevka) 5815/91 Brégzik Ferenc, 1918.1.18, Naszvad 5817/91 Birčák Matej, 1921. I. 8, Šarkan (Kraszna Luca) 5818/91 Bohuš Štefan, 1913. XI. 2, Kiscsalomia (Cseljabinszk) 5819/91 Bloch Štefan, 1924. II. 10, Kassa, meghalt a SZU-ban (Marinszk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents