Új Szó, 1991. augusztus (44. évfolyam, 178-204. szám)

1991-08-23 / 197. szám, péntek

1991. AUGUSZTUS 23. HAGYOMÁNYT TEREMTETTEK MKDM-FMK TALÁLKOZÓ Az MKDM és az FMK vezetői szerdán eszmecserét folytattak. A találkozó céljáról, eredményeiről Gyurovszky S. Lászlóval, az FMK vezetőségi tagjával beszélgettünk. • Melyek voltak a legfontosabb kérdések, amelyeket megvitattak? - Fontosnak tartjuk, hogy a magyar pártok között állandó kapcsolat legyen. Találkozónk baráti légkörben zajlott le. Tájékoztattuk egymást a Magyar Néppárt megalapítására tett felhívással kapcsolatos álláspontunkról. Az FMK szerint, ha másfél hónap alatt nem sikerült bejegyeztetni a pártot, akkor ez nem lehet komoly kezdeményezés. Tény, hogy egyelőre csak a pártalapításra vonatkozó felhívásról tudunk. Úgy gondolom, a dolognak nem kell túl nagy jelentőséget tulajdonítani. Kifejtettük elképzelésünket a jövő évi választási koalíció esélyeiről, de csupán elméleti síkon. Még korai lenne a konkrétumokról beszélni. Beszámoltunk a genfi kisebbségvédelmi konferenciáról is és megegyeztünk, hogy a moszkvai emberi jogi konferencia előtt még egyszer találkozunk, hogy megbeszéljük az ott képviselendő kisebbségi politikát. • Nyilván felmerült a bősi vízmű problémája is. Azonos a két mozgalom álláspontja e kérdésben? - Nem volt szó a nézetek egyeztetéséről. Mi beszámoltunk a koalíciós tárgyalásokról és arról, hogy ezek eredményeképpen sikerült a dolgot a parlament elnöksége elé vinni. Továbbra is fenntartjuk azt a véleményünket, hogy a csallóközi lakosságnak garanciákat kell nyújtani. • Szlovákia politikai életének egyik sarkallatos kérdése az alkotmányok kidolgozása. Erről is tárgyaltak? - Az MKDM javasolta az alkotmányok előkészületeivel kapcsolatos egyeztető munkálatok folytatását, valamint közös szakértői munkacsoport kialakítását. Ezzel egyetértettünk, szerintünk is folytatnunk kell együttműködésünket a szlovák és a szövetségi parlamentben is. • Követik majd további tárgyalások a mostani eszmecserét? - Ennek nincs akadálya. Fontosnak tartjuk, hogy a jövőben is találkozzunk, sőt rendszeressé akarjuk tenni az ilyen tárgyalásokat. • Nem számolnak az Együttélés bevonásával is? - Mi teljes mértékben nyitottak vagyunk. Több ízben jeleztük, hogy találkozhatnánk. Legutóbb az MKDM hívta össze a három mozgalmat az alkotmánnyal összefüggésben, de az Együttélés nem jött el. Bízunk abban, hogy az Együttéléssel is sikerül tárgyalóasztalhoz ülnünk. • Hogyan értékeli a találkozót BUGÁR BÉLA, az MKDM elnöke? - Megegyeztünk abban, hogy bővítenünk kell együttműködésünket, amelybe remélhetőleg a közeljövőben az Együttélés is bekapcsolódik. Elképzelésünk szerint kéthetente találkozhatnánk és az FMK, mint a kormánykoalíció tagja tájékoztathatná a két másik magyar mozgalmat. így az első kézből és rögtön hozzájutnánk a fontos információkhoz. • Megvitatták a legfontosabb belpolitikai kérdéseket. Azonosan ítélik meg a problémákat, vagy eltérőek a nézeteik? - Lényeges ellentétek nincsenek köztünk, csak néhány részletkérdést ítélünk meg eltérően. A Néppárttal kapcsolatban mi azonban várakozó álláspontra helyezkedünk, szerintünk még korai lenne következtetést levonni ebben a kérdésben. -csi(Folytatás az 1. oldalról) jukból adódóan termékeiknek 74 százaléka exportra készül, s így ezért a mennyiségért még jár az állami támogatás. Amint azt Ladislav Vančó-tó\, a vállalat termelési-műszaki igazgatóhelyettesétől megtudtuk, egyelőre nem tervezik a hazai piacra szánt termékek árának emelését. Természetesen a boiti árat nem tudják befolyásolni, hiszen a kereskedelem továbbra is a saját zsebére dolgozik. Sajnos, a galántai Milexnek az utóbbi időben az a tapasztalata, hogy járási viszonylatban rendkívül rohamosan csökken a tej minősége. A megszokott 75-80 százalék helyett ma már csak 39 százalék között mozog az elsőosztályú tej részaránya. Az exportra kerülő tejért és termékekért itt is 5,40-et fizetnek a termelőknek, akikkel nemrégiben közös értekezleten próbáltak zöld ágra vergődni a minőséget és az árakat illetően. Nem sok sikerrel. Zsák János, a sókszelócei szövetkezet elnöke csalódottan állapította meg, hogy a galántai tejüzem az elsőosztályú tejnek csak a 74 százalékáért (az exportra kerülő tejtermékek arányában) hajlandó kifizetni az 5,40-et. Ám a maradék 26 százalék előállítása is ugyanannyiba kerül, mégis kevesebbet kapnak érte. Felméréseik szerint a járásban a termelők átlagosan 6,17 koronáért állítják elő a tej literjét. így még az elsőosztályú tejre is ráfizetnek. Ha ez így megy tovább, a mezőgazdasági szövetkezetek fokozatosan leállnak a tejtermeléssel. „Állandóan a szemünkre vetik, hogy a tej világpiaci árához kell igazítanunk az előállítási költségeket. Ám az osztrák vagy a német termelő egy liter tejért egy liter gázolajat vehet, nekünk viszont csaknem három liter tejet kell érte kifejnünk" - hangoztatta. A termelők egyébként javasolták a tejüzemnek, hogy a tejtermékekből származó hasznot, illetve a veszteséget is oszszák meg egymás között. Sajnos, a javaslatuk nem talált meghallgatásra. -tszlA döglődő elefánt analógiája nem ismeretlen a Szovjetuniónak, mint világbirodalomnak a végóráival kapcsolatban. Mégis meglepő, sőt elképesztő volt ezekben a napokban tapasztalni, hogy például idehaza (főleg a hazai sajtót értve ez alatt) mennyire nem látják a lényeget, mennyi spekulatív, mellébeszélő, a részletekre koncentráló magyarázat hangzott el a puccskísérlettel kapcsolatban. Még valamikor nyár elején olvastam egy remek esszét egy Pozsonyban élő orosz író tollából, aki az orosz nép tragédiáját próbálta megfogalmazni, kissé más szemszögből, mint megszoktuk. Az író szerint az orosz népnek gyógyíthatatlanul lelkébe ivódott az erőszak, amelyet évszázadokon keresztül tápláltak belé, kezdve egészen Nagy Péter cártól, aki „lefejezte" az orosz népet, s új fejet illesztett a testre. S ettől fogva végtelen történetté vált a tudathasadásos állapot, amely újra és újra erőszakot szült, beleértve a tizenhetes októberi forradalmat is, amely az író szerint nem más volt, mint egy újabb erőszakhullám, lett légyen bármilyen előjelű - kommunista, szocialista, vagy akármi más. A kollektív erőszaktevésből a pravoszláv egyház is jócskán kivette a részét, megalkuvásával, a hatalomhoz való törleszkedésével, s amely despotizmusával nem járhatta át az orosz lelket, csak a feltétlen, megalkuvással terhes fegyelmet szökkentette szárba. Az októberi forradalom ismét a félelemre és a terrorra épített, megfejelve expanzív erőszakkal, amely a környező népeket is rabszíjra fűzte. Az írás, amellyel ugyan lehetne vitatkozni, a kiáltásnak is beillő figyelmeztetéssel zárult: segítsetek Oroszországnak, különben a történelem süly-' lyesztőjébe hullik. Aki figyelmesen nézte az elmúlt napok híradásait, annak figyelmét aligha kerülte el Jelcin felhívása a Nyugathoz: elég volt a morális segítségből, az ígéretekből, itt az ideje, hogy valóban segítsetek. Persze, problematikus dolog a döglődő elefánton segíteni, hisz épeszű ember menekül a közeléből is, nehogy a zuhanó test maga alá temesse. Ráadásul, ez az elefánt egyedül áll a mocsár szélén, akár az igazi afrikai ormányos a Nílus mocsaraiban, ahová a csorda elkíséri meghalni, aztán magára hagyja. Sok szó esik-esett mostanság a Nyugat felkészületlenségéről, a végtelen kivárásról, latolgatásról, miközben valóban nem történt semmi. Nézték az elefántot, és féltek tőle. Azon kívül, hogy álló, fekvő, ülő és a jó ég tudja, milyen testhelyzetben veregették Gorbacsov vállát, a Nyugat disztingváltan távol tartotta magát a kolosszus végóráitól. Még a balti államok vérét is elnézte, nyilván szintén félelemből. Veled vagyunk, Gorbi, mondta a Nyugat, miközben maga sem tudta,, mihez kezdjen ezzel a Komszomolból és pártos ifjúságból kinőtt vezérrel, akinek piruettjei látványosak voltak, de sosem egyértelműek, lavírozásai mindig csak a holnapig értek, sosem a jövőt célozták. Mert akármilyen isten áldotta tehetség is Gorbacsov, csak a rendszer gyermeke ő is, ráadásul a nagyorosz álmok emlőjén nevelkedett. Az erőszakkal nemzett, hetvenéves óriáscsecsemő, a vízfejű kolosszus erőszakos természete nem viseli el a bizonytalanságot. A spekulatív találgatásokon túl, s az álpuccsról ejtett célzások ellenében a valóság sokkal durvább és primitívebb: a hetven évig szajkózott nagyság, a világbirodalmi álmok rózsaszín ködéből való ébredés ment az agyára azoknak, akiknek a nagyság, az erő, a „megbonthatatlan egység" volt a legszentebb kategória. Hevenyészett programjuk egyik sarkalatos pontja éppen az ország (a birodalom) egységének megőrzése volt. Mert nyilván nem hitték ők sem, hogy élelmet, lakást, jólétet dübörögtetnek be Moszkvába a tankjaikkal és harckocsijaikkal. Azokkal legfeljebb a birodalom „egységét" lehet összetartani, mielőtt bárki aláírhatná a tagköztársaságok közti szerződést. Mert ez a szerződés az utolsó rúgás lenne az elefántba. Abba a kolosszusba, amelynek egyában egyformán működött a két félteke: az ideológia lágy szürkesége és az összerabolt területek „integritása". A vak is látja, hogy nem véletlenül időzítették ezt a puccsot a „nyolcak", hanem egy fontos szerződés aláírásának előestéjén, sebtében, átgondolatlanul, talán utolsó elkeseredésükben fanyalodtak rá. Olyan is lett. Az említett íróval ellentétben, enyhe bizalommal néztem az utcára vonult moszkvaiak, leningrádiak tömegét. Annyi elnyomás, diktatúrahullámok, annyi sötétség után elég volt néhány év, hogy a nép ráébredjen, az erőszakbirodalom sosem az ő érdekeiket szolgálta. Az a nép, amely évtizedeken keresztül az agymosó ideológia rabságában élt, ahol az anyák nem az életnek, de a „hazának", a hadseregnek, a pártnak szülték gyermekeiket, lassan kezd belekóstolni a szabadság édes ízébe, s kezd elege lenni a tohonya elefántból. KÖVESDI KÁROLY ÚJ SZÓ— RÓLUNK-MINDENKINEK AZ EGYÜTTÉLÉS POLITIKAI MOZGALOM JAVASLATA A SZLOVÁK TELEVÍZIÓ NEMZETISÉGI MŰSORAINAK SUGÁRZÁSÁRA KÖRKÉP A Szlovák Nemzeti Tanács május 24-én kelt, a Szlovák Televízióról szóló törvénye 3. paragrafusának 3. bekezdése alapján a televízió biztosítja a Szlovák Köztársaság nemzetiségei és etnikai csoportjai számára az anyanyelvi műsorok sugárzását. A fenti törvény értelmében - az előzetes információk alapján - szeptembertől ismét megindítják a magyar nyelvű televíziós adásokat. Ezzel kapcsolatban feltétlenül szükséges - a megszüntetett A hét eseményei című műsor tapasztalataiból kiindulva - felvázolni a tervezett új adás jellegét, profilját. Az utóbbi években sugárzott magyar nyelvű műsor gyakorlatilag az egykori, heti filmhíradók mintájára az előző hét politikai, társadalmi, kulturális és sporteseményeinek áttekintését nyújtotta, így a legkisebb mértékben sem felelt meg a televíziós hírátadás alapkövetelményének, a gyors információátadásnak. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy az egyszer már a pozsonyi tévéhíradóban sugárzott műsorokat ismételték meg egy-kétnapos késéssel olyan bejátszásokat közvetítve, amelyeket a nézők a Csehszlovák, Osztrák vagy Magyar Televízióban egyszer vagy többször már láthattak. Eközben a televíziós publicisztika olyan alapvető lehetőségét sem használták ki, mint amit az elemzés, a kommentár nyújthat. Ezenkívül stúdióbeszélgetések és - általában a nemzetiség kulturális rendezvényeit bemutató - dokumentumműsorok voltak láthatóak a képernyőn. A televíziózás küldetésével összhangban, az Együttélés Politikai Mozgalom a magyar nyelvű adások jellegére vonatkozóan az alábbi műsortípusokban látja a nemzetiségi adások küldetését: híradás, publicisztikai műsorok, dokumentumfilmek, kulturális és művészeti programok. A hírátadás frissességének biztosítása érdekében rövid, öt-tíz perces híradások sugárzását javasolja a hét minden napján. Hetente egy-két alkalommal, a politikai, társadalmi és kulturális eseményekkel kapcsolatban publicisztikai műsorok sugárzását. A nemzetiség életét bemutató, különféle dokumentumfilmek sugárzását, havonta egy-két alkalommal. Kulturális és művészeti értékek bemutatásában az országos kulturális rendezvények sugárzása kerülne előtérbe (Jókai Napok Komáromban, Tavaszi szél..., Országos Népművészeti Fesztivál, Zseliz, Gombaszög, Východná, stb.). Ezenkívül javasoljuk, hogy a Szlovák Televízió készítsen felvételt a Komáromi Jókai Színház és a Kassai Thália Színház legérdekesebb előadásairól, valamint, hogy a továbbiakban is sugározzon magyarországi filmeket eredeti hanggal. A fentiekben vázolt műsorok sugárzásához természetesen szükséges az anyagi és személyes feltételek megteremtése, így nyilvánvaló, hogy csak fokozatosan lehet biztosítani. De ezek előkészítését már a közeljövőben szükségesnek tartjuk. Kérjük, hogy a műsorok sugárzási ideje legyen összhangban a szlovákiai magyarság létszámával, gazdasági és társadalmi súlyával az ország életében (az előfizetési díj nagysága, a megtermelt értékek utáni adóból kihasított állami dotáció nagysága). A szlovák nézők jobb informáltsága, nyelvi jogainak biztosítása és a kulturális közeledés megkönnyítése céljából javasoljuk, hogy - összhangban a modern televíziós technika nyújtotta lehetőségekkel - minden magyar nyelvű adást szlovák feliratokkal lássanak el. Meggyőződésünk, hogy ez a műszakilag aránylag egyszerű, kevés többletköltséggel járó eljárás nagymértékben hozzájárul az előítéletek lerombolásához, a szlovákok és a magyarok közeledéséhez hazánkban. A fenti törvény idézett cikkelyének értelmében az Együttélés PM javasolja, hogy a Szlovák Televízió a legrövidebb időn belül tegye meg az előkészületeket további nemzetiségi műsorok indítására, és lehetőleg még ez évben kezdje meg sugárzásukat. A Szlovák Statisztikai Hivatal felmérésével összhangban javasoljuk további nemzetiségi műsorok sugárzását. Elsősorban a ruszin, ukrán és roma nyelvű műsorok sugárzása lenne minél előbb aktuális, továbbá a Cseh Televízióval karöltve feltétlenül szükségesnek tartjuk lengyel és német nyelvű adás beindítását is. Ez utóbbi műsor anyagilag is jelentős eredménnyel járhat, mivel a német cégek egyre nagyobb érdeklődést tanúsítanak Szlovákia iránt, így az esetleges német nyelvű reklámok komoly pénzbevételhez juttathatják a Szlovák Televíziót. Természetesen minden, nemzetiségi nyelven sugárzott adás esetében feltétlenül szükségesnek tartjuk a műsorok szlovák nyelvű feliratozását. A nemzetiségi műsorok készítésénél és sugárzásánál új lehetőségeket látunk a környező és azon országok televízióival való együttműködésre, ahol' jelentős számú cseh, szlovák, magyar, német, ruszin, ukrán, roma stb. nemzetiség él (ORF, MTV, TP, RTV, Ukrán, Horváth, Szlovén Televízió stb.). Akár oly módon, hogy egy-egy műsort közösen készítsenek el a két televízió számára, vagy a saját produkcióban gyártott nemzetiségi műsorokat átadják egymásnak, megismertetve így a szomszédos ország (az anyanemzet) nézőit ezekkel a műsorokkal. Ezzel a Szlovák Televízió nemcsak hogy nagy mértékben hozzájárulhat a Hexagonale országaiban élő nemzetek és nemzetiségek közeledéséhez, egymás problémáinak és kulturális értékeinek a megismeréséhez, hanem egyik kezdeményezője is lehet az oly kívánatos közeledési folyamatoknak Közép-Európában egy új, igazságosabb, a kölcsönös megbecsülésen és tolerancián alapuló világ megteremtésében. ZSEBÜNK LÁTJA KÁRÁT A DÖGLŐDŐ ELEFÁNT 5226/91 Bodnár József, 1913. I. 19., Hárskút (Focsani-Donbasz) 5228/91 Buchla Jozef, 1922. VI. 28., meghalt, Ždaňa (Kondenzovo-Jilinka) 5262/91 Babka Pavel, 1913. VI. 5., meghalt, Opat. Nová Ves (Don) 5263/91 Bajkai Béla, 1907. IV. 4., meghalt, Kürt (Krasznouralszk) 5264/91 Bajusz Ferenc, 1918. III. 27., Arhangelszk 5261/91 Bari Kálmán, 1905. III. 3., meghalt, Cakov 5266/91 Bartal Ferenc, 1921. II. 15., Lúcs (Donbasz) 5268/91 Budai Vince, 1925. II. 14., Nagyfödémes (Kraszna Szurin-Noví Sahti) 5269/91 Bugár Árpád, 1922. I. 24., Nádszeg (Donbasz) 5270/91 Bunghardt Matej, 1921. I. 13., Nováky (Szibír) 5330/91 Banda László, 1920. VII. 29., Sáró (Novisztroj-Kalinyin-Novgorod) 5383/91 Baláž Ladislav, 1922. I. 11., Szepsi (Poltava) 5383/91 Balogh László, 1925. III. 28., Keszegfalu (Tula, Moszkva) 5386/91 Barta Ladislav, 1916. XI. 3., meghalt, Rokytník (Donbasz) 5389/91 Bendík Pavel, 1908. IV. 5., Palást (Krakkó) 5399/91 Balogh István, 1914. VII. 27., Keszegfalu, meghalt a SZU-ban (Voronyezs) 5434/91 Becse Ferenc, 1920. VIII. 14, meghalt, Párkány (Kirov) 5458/91 Baranyai Géza, 1921. IX. 4., meghalt, Kéménd (Ural) 5459/91 Bartek Jozef, 1912.1. 2., meghalt, Csúz (Ukrajna) 5478/91 Bakué Zoltán, 1920. II. 7., meghalt, Pozsony (Vologodka) 5479/91 Baláž Pavol, 1917. II. 20., Nagyölved (Focsani) 5480/91 Bernáth Géza, 1920. IX. 1., Kicsind (Novoszibirszk) 5481/91 Bócz János, 1912.1. 31, meghalt Szódó (Donbasz) 5529/91 Balogh János, 1915. II. 16, Lúcs (Irkutszk, Kazany) 5530/91 Bernáth Gyula, 1905. I. 30, Tornóc (Kijev) 5531/91 Bodon Gyula, 1923. VIII. 12, Balogújfalu (Donbasz) 5532/91 Bolya Ferenc, 1913. IX. 4, meghalt, Für (Ural) 5533/91 Bugár Lajos, 1919. VI. 6, Nagyszarva (Zsolombet) 5568/91 Bazsalík Lajos, 1915. IX. 20, Csúz (Kijev) 5569/91 Berkeš Vojtech, 1912. III. 22, Késmárk (Kaukaz) A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés alapján tüntethetjük fel a neveket magyarul.)