Új Szó, 1991. augusztus (44. évfolyam, 178-204. szám)

1991-08-22 / 196. szám, csütörtök

1991. AUGUSZTUS 20. •úr szőj HAZAI KÖRKÉP A FEKETE ÉVFORDULÓ NAPJÁN Tegnap azzal a szándékkal indul­tunk el a pozsonyi Komenský Egyetem főépülete elé, hogy megkérdezzük a já­rókelőket: miként élték meg a 23 évvel ezelőtti augusztusi 21-ét, hogy ennyi év után, ezen a napon gondolnak-e egyálta­lán azokra az eseményekre, és mit érez­nek ma. Meglepett bennünket, hogy sokan nem akartak nyilatkozni, illetve nem tárták fel kilétüket, mondván: ki tudja, mit hoz még a jövő, esetleg utólag valaki majd felemlegetheti sza­vainkat. Miközben másokat szóra bír­tunk, azon töprengtem: ennyire bele lehet táplálni az emberbe a „félszt"? Hát ennyire! Vannak viszont, akik nem felejtenek és nem is félnek. Még sze­rencse... IVAN PECHÁŇ orvosprofesszor: Ma reggel szokatlanul szótlan voltam, erre a feleségem megkérdezte: „Ugye, te is arra gondolsz, amire én?" Bár egy szóval sem említette, mire gondol ő, azt vála­szoltam - igen. Akkor egy helyen dolgoz­tunk, orvostanhallgatókat oktattunk, és az volt a legnagyobb gondunk, hogyan ma­gyarázzuk meg a fiataloknak, hogy most dől össze bennünk egy világ, és hogy őket is hazugságban neveljük, mert a ba­rátból ellenség lett. Annyi év múltán is azt érezzük, ez egy egész életre szóló csaló­dás volt. És aggódva figyeljük a szovjet­unióbeli eseményeket, mert úgy tűnik, hogy a történelem kerekét időnként még­iscsak lehet visszafelé is forgatni... ERVIN JUSTUS 68 éves nyugdíjas: Azon az éjszakán diszpécserként a vasúti főigazgatóságon teljesítettem szolgálatot, így az elsők között voltam, aki megtudta, hogy lezárták a határt, és közelednek a tankok. Nem akartam elhinni, hogy az akkori eseményeknek ilyen kimenetele lesz. Azóta is, minden év augusztus 21­én gyertyát gyújtottam, és keseregtem kilátáslatan sorsunk felett. Tavaly viszont pezsgőt bontottam annak örömére, hogy mégis megértem demokráciánk visszatér­tét és a szovjet csapatok kivonulását. Ma talán mégis gyertyát gyújtok, aggaszt Moszkva, de az biztos, hogy este elme­gyek a főtérre, ahol emlékezni fogunk 1968-ra. MARIÁN JURÍK, a Smena volt szer­kesztője: Irodám ablakából láttam, mi történik az egyetem épülete előtt, és azt is, hogyan lőtték le Danka Košekovát. A rni lapunk volt az első, amely fényképe­ket is közölt, hiszen kőhajításnyira voltunk az eseményektől. Hát csak természetes, hogy valamennyien felháborodtunk, és az Is, hogy akik akkor a lapot csináltuk, később az utcára kerültünk. Kegyvesztet­tek lettünk. A mai fiatalok meg sem értik, mit éltünk át, de talán a mostani szovjet­unióbeli események „felrázzák őket", és majd jobban odafigyelnek óvó szavunkra: ébernek kell lenni. (ozorai) Marián Márton felvételei MOSZKVÁRA FIGYELÜNK (Folytatás az 1. oldalról) Moszkvában mielőbb rendeződnek a dolgok, és az ottani események minket sem gazdaságilag, sem más tekintetben nem érintenek majd ked­vezőtlenül. TASSY ZOLTÁN polgármester, Palást: Meglepőnek és a demokrá­cia arculcsapásának tartom a történ­teket. Nem várt eseményként követ­kezett be a hatalomátvétel, és sze­rintem nem ez a legmegfelelőbb vá­lasz az új európa jövőjére vonatkozó kérdésre. Aggodalommal figyelem a fejleményeket, és remélem győz a józan ész. KOVÁCS ISTVÁN mérnök, Ko­márom: Nagyon felkavartak a hata­lomátvételről szóló hírek. A nép nagy eseményeit értékelve azonban az a véleményem: a most hatalmon lévők nem sokáig maradnak meg pozícióikban. Idegesek, kapkodnak, hibát hibára halmoznak. Gondolni sem merek arra, mi lenne, ha a ke­mény vonal képviselői tartósan ura­lomra jutnának. Ennek beláthatatlan nemzetközi következményei len­nének. CMOREJ GYULA, utazási iroda munkatársa, Pozsony: Várható volt az ilyen fordulat, hiszen az orosz történelemben már nemegyszer próbáltak nem demokratikus mód­szerekkel rendszert váltani. De az is tény, hogy sohasem volt olyan a vég­eredmény, mint amilyet elvártak. Szerintem a helyzet további alakulá­sa nagyban attól függ, hogy a had­sereg milyen álláspontra helyezke­dik. Igaz, hogy a lakosság nagy része támogatja Gorbacsovot, de ugyanakkor igen sokan elégedetle­nek az életszínvonal alakulásával. CSÉFALVAY ALICA mérnök, Pozsony: Váratlanul értek a moszk­vai események. Azt is elárulom: fé­lelemmel töltenek el. Remélem, hogy a jelenlegi helyzet nem tart sokáig, és a demokráciáért küzdő erők győznek. PASZTERKÓ LÁSZLÓ, profi ökölvívó, Érsekújvár: Várható volt, hogy egy olyan katonai arzenállal rendelkező országban, mint a Szov­jetunió, a vaskalapos urak soha nem fognak beleegyezni kiváltságaik el­vesztésébe. A katonák, a sportolók­hoz hasonlóan sokat kerestek, privi­légiumokat élveztek. Nem tudtak és nem akartak belenyugodni abba, hogy mindezektől megfosztják őket. PLAVKA GYÖRGY, a Királyhel­meci Bútorgyár igazgatója: Ma még igen nehéz megítélni, hogy mi­ként alakul a helyzet. Ha a junta hatalmon marad, akkor politikai és gazdasági téren is kemény centrali­záció várható, s ennek a kereskede­lemre is igen vészes kihatásai lehet­nek. Minket éppen ez aggaszt a leg­jobban, mert bútorgyárunk, termé­keinek 60-70 százalékát eddig a Szovjetunióban értékesítette. ÖZV. CSONKA JÓZSEFNÉ, nagytárkányi nyugdíjas: Én csak attól félek, nehogy kitörjön a háború, mert abból már elegünk volt. Nem vagyok okos ember, nem értek a po­litikához, de azt tudom, hogy ezek a bajok azért keletkeznek, mert az emberek igen romlottak, züllöttek, elfordultak Istentől. Moszkvának is ez a legnagyobb baja. MOLNÁR ISTVÁN szakoktató, Rimaszombat: A konzervatív erők újból kimutatták a foguk fehérjét. Ugyanazt a módszert választották, mint nálunk 23 évvel ezelőtt, vagyis a katonai erő fitogtatását, de szerin­tem ennek már lejárt az ideje. Az ideiglenesen, önjelöltként diktáló ve­zetőség szerintem hamarosan meg fog bukni, hisz közöttük sincs egyet­értés. MAGYAR SZERÉN rokkant­nyugdíjas, Nagybalog: Sajnálom Gorbacsovot. Bántják, meghurcolják azt az embert, akinek része van a mi demokráciánk kialakulásában is. Szeretném, ha békében megegyez­nének, ha ott is megadnák a sza­badságot az embereknek, és nem bántaná tovább a szegény kiskatona a még szegényebb polgárt. BERKI DEZSŐ roma munkanél­küli, Gesztete: Sajnálom azt a né­pet, de szerintem az egészben Gor­bacsov a ludas. Hirtelen átmenetet, változásokat erőltetett, nem éppen a nép javára és akarata szerint. Az, hogy a katonaság vette át a hatal­mat, bennem, de gondolom mások­ban is, félelmet ébreszt. Remélem, hogy békés úton rendeződnek a problémák. A Glimek cég meghívója az Éltető föld kiállításra MINDENNAPI KENYERÜNKET SVÉD PÉKKEMENCÉKBŐL! A kis pékségi berendezéseket gyártó Glimek Ab. svéd cég nagy sikerrel mutatta be Csehszlovákiában rotációs box-kemencéit. A Glimek cég meghívja üzleti partnereit, a pékeket és minden érdeklődőt berendezéseinek bemutató­jára, amely az R-1-es csarnokban tekinthető meg. a České Budéjovicében, 1991. augusztus 23-ától szeptember 4-éig nyitva tartó Éltető föld mezőgazda­sági kiállításon. A Glimek Ab. cég kis és középnagyságú pékségi berendezéseket gyárt, amelyeket Nyugat-Európa, az USA, Kanada, Afrika és Ausztrália után most már Csehszlovákiába is szállít az UNIVERSAL INVEST csehszlovák-svéd közös kft. közvetítésével. Az Éltető föld kiállítás fojyamán, de azon kívül is, az UNIVERSAL INVEST cég dolgozói bemutatják Önnek a svéd pékségi berende­zéseket, megismertetik működésükkel, gyártási programjukkal, az egyes beren­dezések, gépek műszaki adataival, teljesítményével; bemutatják kezelésüket, tájékoztatást adnak az árakról, a fizetés lehetséges módjairól, a szállítási határidőkről. Megjegyezzük, hogy a svéd Glimek és UNIVERSAL INVEST cég az általa legutóbb létrehozott Bonita pékségben csehszlovák lisztből 35 féle kenyeret és péksüteményt sütött. További, részletesebb tájékoztatás : UNIVERSAL INVEST, spol. s. r. o. Ing. Jaroslav Dvoŕák Karlínské nám. 13. 186 00 Praha 8, telefon és fax : 02-2362645, vagy pedig az Éltető föld kiállításon, ahol működés közben láthatják a svéd pékségi berendezéseket. ÚP-1020 REFLEX SZABAD KÁROMKODNI? Valamikor, a 19. században egy francia közgazdász fogalmazta meg ezt a definíciót: gazdagnak az nevezheto-í, akinek kisebb a kia­dása, mint a jövedelme, szegény pedig az, aki többet költ a jövedel­ménél. E meghatározásból kiindulva J. néni rokkantnyugdíjast eddig a gazdagok kategóriájába sorolhattuk. Már legalább tíz éve nagybe­teg, és saját bevallása szerint „szatyorszámra szedi äz orvosságot". Havonta megjelenik nála a postás, meghozza a nyugdíjat, J. néni átadja neki az előre elkészített három koronát, a postás szépen megköszöni a borravalót, távozik, az öregasszony pedig háromszor­négyszer még megszámolja a pénzt, félre tesz belőle 200-at, még aznap elmegy vele a postára, hogy betétkönyvére elhelyezze, és a postán ilyenkor mindig büszkén körülnéz, éppen csak nem mondja ki: lássátok emberek, így kell gazdálkodni. Szereti a közmondásokat. Például: Ki a kicsit nem becsüli, az a sokat nem érdemli. Vagy: A fillérből lesz a pengő. * Nemrég a töltésen találkoztam J. néniéi. - Egy kis sóskát szedek - mondotta. - Mi az, talán kiszáradtak azok a szép sóska bokrok a kertben? - Dehogy száradtak ki, rendesen öntözöm én a kiskertet. Holnap reggel, még harmatosan megtépem a kerti sóskát, lesz belőle három zacskóval, itt, a töltésen is szedek hárommal. Hatszor öt az harminc. Az majdnem hat zacskó kék tej. Egy hétig elég. Hetenként kétszer-háromszor ott van a piacon. Hacsak lehet, tekintete elkerüli a helypénzszedő tekintetét, de gyanítom, ebben a helypénzszedő embernek is szerepe van. Két-három zacskó árpára érő körtét láttam nemrég J. néni előtt a kofaasztalon, és tojást is mindig visz 5-6-ot, de bokrétát is néhányat. Mások 5-ért adnak egy csokrot, ő 4-ért árulja. Igaz, zavarban van, tisztában van vele, hogy ez övön aluli ütés a többi kofával szemben, ezért csak úgy súgja a kuncsaft fülébe - őszirózsa 4-ért. A minap találkoztam vele. Rosszkedvű volt. Szerkesztő úr - mon­dotta - szabad káromkodni? Abból ítélve, amit az Új Szó ír, úgy látom nem veszik jónéven, ha most valaki káromkodik. Pedig én ezt tettem máma délelőtt 10-kor. A postán. Képzelje el, olyat tettem, amit tíz éve sohasem. Háromezret kivettem a takarékból. Holnap meghozzák a szenet, és nekem nincs otthon elég pénzem. Micsoda szégyen...! Tréfával próbáltam elütni az egészet, azt találtam mondani, hogy J. nénit úgy is felveti a pénz. Meg hasonló más idétlenségeket. De nem ismert tréfát. Megfogta az ingem ujját, közelebb húzott magához és fülembe súgta: - Már a doktor is... - Mi történt a doktorral J. néni? - Az történt, hogy elfogadta tőlem a borítékot. Tudja, szerkesztő úr, már íegaíább nyolc éve van egy fehér borítékom, 100 koronás van benne. Hetenként elmegyek a doktorhoz, megméri a vérnyomásom, receptet jr, én pedig mindig a fehér köpönyege zsebébe csúsztatom a borítékot. így megy ez már, mondom, legalább nyolc éve. Ugyanaz­zal a borítékkal és ugyanazzal a százassal. És a doktor úr mindig visszaadja. Mindig ezt mondja: Nyugdíjastól sose... Hát képzelje el, tegnap elfogadta. Ha ez így megy, az havonta 400 korona lesz. Szabad, szerkesztő úr káromkodni? A szikár kis öregasszony mostanában gyakrabban megfordul a temetőben mint korábban. A sírköveket nézegeti. Aztán a kőfaragó műhelybe is el-elmegy. Már jól ismerik őt a mesterek, régi ügyfélként tárgyalnak vele. J. néni pontosan tudja, mennyibe kerül az igazi fekete márvány, és mennyibe a márványutánzat, tudja, mennyiért vésnek kőbe egy betűt, és mennyiért egy egész nevet, amely 17 betűből áll. - De akkor ott van még a születésem és a halálom évszáma is, meg a leánykori nevemet is bele szeretném vésetni... J. néni tegnap a szenesautót várta, és kezében ott szorongatta a bugyellárisát. Hazafelé tartottam, kezet fogtunk. A szikár kis öregasszony még utánam szólt. Mit gondol, szerkesztő úr a 4000 koronám elég lesz? A keze csontos, de a tenyere nedves az izgalomtól. Szabad káromkodni? TÓTH MIHÁLY A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés alapján tüntethetjük fel a neveket magyarul.) 4883/91 Bálint István, 1919. VII. 19., Nagykér (Szvetlij) 4884/91 Bara Vince, 1924. IV. 25., Vágseliye (Kijev) 4887/91 Benke Béla, 1919. XI. 7., Párkány (Ural) 4888/91 Benko Péter, 1922. VI. 22., Perbete (Donbasz) 4889/91 Berente Ferenc, 1909. II. 8., Licince, meghalt 4891/91 Berky László, 1921. VII. 29., meghalt, Gesztete 4893/91 Bodor József, 1916. II. 16., meghalt, Zselíz (Zlobin) 4894/91 Bognár Kornél, 1923. XI. 26., Ebed, (Minszk) 4896/91 Bodnár Lajos, 1914. IV. 16., Ladmóc (Gorlovka) 4897/91 Borsáni Zoltán, 1930. XII. 4., Hidaskürt (Pokin) 4898/91 Böjti Flórián, 1923. X. 20., Nána (Magnyitogorszk) 4899/91 Bretz Ladislav, 1926. X. 9., Ľubica (Donbasz) 4901/91 Buják Ferenc, 1925. VIII. 29., Tardoskedd (Kijev) 4996/91 Balga József, 1921. I. 4., Csáb (Mogilno-Zsitomir) 4998/91 Bör József, 1918. V. 3., Perény (Gomel) 5000/91 Boleman Károly, 1920. III. 21., Bél (Ogyessza) 5054/91 Baláž Barnabás, 1923. III. 3., Ivanice (Kujbisev) 5055/91 Bari József, 1923. IV. 15., meghalt, Rimaszécs (Krasznyeloucs) 5056/91 Bernát János, 1908. X. 7., Görgő (Kujbisev) 5057/91 Bódy Béla, 1922. II. 8., Guszona (Cseljabinszk) 5058/91 Bohuš Štefan, 1910. VIII. 8., meghalt, Palást (Nyizsnyij Tagir) 5059/91 Bubeník Imrich, 1921. III. 10., Kosút (Sztalingrád-Ostacskov-Uripinc) 5060/91 Berki Dezső, 1923. III. 20., meghalt, Rimaszombat (Donbasz) 5061/91 Bugár Dezső, 19212. X. 24., Hurbanovo (Rubezsnya) 5088/91 Berky Ľudovít, 1914. V. 15., Veľká nad Ipľom (Boriszlov) 5089/91 Banyár József, 1920. IX. 2., meghalt, Nagykér (Derzsinszki) 5131/91 Barila Ján, 1911. XI. 14., meghalt, Szecső (Jenakijev-Donbasz) 5132/91 Boczán János, 1900.1. 22., meghalt, Bés (Szamborg) 5133/91 Buchinger Lajos, 1919. VIII. 2., meghalt, Bős (Sztalingrád-Szaratov) 5191/91 Baláž Imrich, 1919. VI. 22., meghalt, Opat. Nová Ves (Kurszk) 5192/91 Bojtoš Alfonz, 1915. II. 28., Gem. Dechtáre, meghalt a SZU-ban 5194/91 Bodzák Ján, 1926. VII. 2., Kassa (Nuzal-Vlagyikavkaz) 5222/91 Babinský Ján, 1921.IX. 27., Sáró (Kurszk) 5223/91 Bancsi Gyula, 1916. IV. 11., meghalt, Licine (Voronyevka) 5225/91 Boczán István, 1903. XI. 14., Bés (Szamborg-Sztalinov)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents