Új Szó, 1991. augusztus (44. évfolyam, 178-204. szám)

1991-08-22 / 196. szám, csütörtök

5 RIPORT - TUDÓSÍTÁS ÚJ szól 1991. AUGUSZTUS 22. HARCSÁSI FÖLDÖNFUTÓK DÖRGÉSEK ÉS (VI.LLÁM)CSAPÁSOK A KOMÁROMI FORRÓ NYÁRBAN Már hónapok óta kellemetlen ér­tesülések rontják a hangulatot a Földműves-szövetkezeti Szövet­ség Komáromi Járási Bizottságán. Aurél Gresso titkár és Takács Bar­bora jogász újra meg újra átéli közel harminc férfi és nő kilátástalan hely­zetét, miközben körülállják asztalu­kat s immár ki tudja hányadszor mennek végig gondolatban az el­múlt hónapok eseményein, ame­lyeknek köszönhetően földönfutókká váltak. A harcsásiak - nevezzük őket egyelőre így - szóban forgó történe­te januártól datálódik, amikor az egyesített izsai mezőgazdasági szö­vetkezettől különvált az egykori ko­máromi. Az alakulóban lévő szövet­kezet több mint harminc tagja gon­dol egy nagyot, s előáll tervével. Duplázzanak rá a válásra, és ugyan­csak komáromi központtal Harcsási -fém Mezőgazdasági Szövetkezet néven egy további szövetkezet is alakuljon. Az előkészítő bizottság a csoport nevében levélben tájékoz­tatja szándékukról a Komáromi Me­zőgazdasági Szövetkezet taggyűlé­sét, s egyben kéri, hogy a szétvá­lasztó bizottság kezdje meg műkö­dését. Tóth Rudolf, a Komáromi Mező­aazdasági Szövetkezet elnöke janu­ár 18-án keltezett válaszában tag­gyűlés összehívását ígéri, mivel az alapszabályzat szerint a szövetke­zet további felosztását csak ez a fó­rum hagyhatja jóvá. Ehhez azonban meg kell várni az izsai-komáromi válást szentesítő utolsó közös tag­gyűlést, amely végérvényesen le­zárja a számlákat. Mindez csak papíron marad, s a türelmüket vesztő „fémesek" február 27-re kitűzik a szétválasztó bizottság ülését, amelyre Tóth Ru­dolf elnököt is meghívják. Az elnök helyett elutasító átirat érkezik, amelyben tudatja a harcsásiakkal, hogy a vagyoni és személyi mege­gyezés alapján tagsági viszonyuk folytonosságát nem ismeri el, és tizenhatukat ezennel „visszacso­portosítja" lzsára : Talán mondani is felesleges, Izsa nem fogadja vissza a „fémeseket". Maradnak Komáromban, és március 25-én megalapítják szövetkezetü­ket. A Harcsási-fém M. Sz. új veze­tősége még egy kísérletet tesz a megegyezésre, és Tóth Rudolf elnököt levélben kéri, osszák fel a vagyont. Javaslatukhoz „recep­tet" is mellékelnek. Ők a komáromi család tizenhét százalékát teszik ki, vegyék ezt a vagyon- és a földosz­tás alapjául. A nekik jutó milliókba a melléküzemág, egy Avia és né­hány további „apróság" bőven be­lefér. Igen helyett az elnök válaszlevele mintegy harminc százalékos norma­szigorítás tényét tartalmazza, s ez olaj a tűzre. A „fémesek" reményte­lennek tűnő helyzetét június harma­dikán tartott taggyűlésük jegyző­könyvének részlete is érzékelteti: „A Komáromi Mezőgazdasági Szövetkezet vezetősége semmi haj­landóságot sem mutat a megegye­zésre. Az írásbeli kérelmekre nem reagál, a meghívásokat ignorálja. A »fémes« szövetkezet tevékenysé­gét tudatosan gátolja, annak ellené­re, hogy a szövetkezet megalapítá­sára, akárcsak a tagrészek kiegyen­lítésére a törvény lehetőséget ad." E gyűlésen Takács János szemé­tében már elnököt is választanak a harcsásiak, és felszólítják Tóth Rudolf elnököt a vagyonelosztáshoz szükséges leltár elkészítéséhez. A rövidesen megérkező válasz az érintetteknek munka- és tagsági vi­szonyuk megszüntetését adja tudtul. Egyszóval: felmondás. A harcsásiak június első harmadában még egy kísérletet tesznek a sajátjuknak ér­zett melléküzemági részleg birtokba vételére, de ez majdhogynem szö­vetkezeti „testvérháborúvá" csú­csosodik. A kedélyek a rendőrség jelenlétében lehiggadnak, a harcsá­siak előtt azonban bezárulnak a szö­vetkezet kapui. xxx Erre hívtak minket, hogy segít­sünk. Az utcára kerültek, nincs mun­kájuk, szövetkezetük vagyon nélkül működésképtelen. A tárgyalás elhú­- önálló döntésre nincs mód... Szalay Rozália polgármester - Más helyet elképzelni sem tudok, de hiába magyaráztam, kar­doskodtam én is, de a képviselőtes­tület valamennyi tagja, az érintettek nem tudták, illetve nem voltak haj­landók elfogadni érveinket. Néha azon tűnődöm, vajon a járáson, a körzeten mit értenek azon, hogy önkormányzat? Mi polgármesterek úgy érezzük, hogy szinte nincs olyan terület, ahol szabadon, önállóan dönthetnénk. S míg jártunk egyet az erdőben, példaként elmondta, „felsőbb" ha­tározat értelmében a "kultúrházat és annak alkalmazottait a községnek „adták", ám az államtól sem bérala­pot, sem költségvetési hozzájárulást nem kaptak. Viszont van járási kul­turális osztály, és természetesen körzeti, sőt, már regionális kultur­központ is. De minek, ha a helyi kultúra - pénzszűke miatt - csak halódik?! A falut elönti a szemét...? - Ha felettes szerveink - kik azok? - sürgősen nem segítenek szemétgondjaink megoldásában (félhivatalosan ugyanis csak októbe­rig használjuk az eddigi telepet) arra fogom biztatni a lakosokat, szórják ki a hulladékot házuk elé. S akkor, amikor ellep bennünket a szemét, falunézőbe invitáljuk a járás, a kör­zet, de ha kell, akár az ország veze­tőit is! Én ugyanis komolyan veszem a polgármesteri ígéretemet, misze­rint legfontosabb feladatom a lakos­ság érdekvédelme. PÉTERFI SZONYA KOLOZSNÉMÁN DERÉKIG ÉR A GAZ, MÉGSEM TAKARJA EL A SZENNYET (DE A PROBLÉMÁKAT SEM) SZEMÉTDOMB A FALU KÖZEPÉN Hol volt, hol nem volt, volt egyszer Kolozsnémán a falu közepén egy gödör. Gondolt valaki merészet és nagyot, s eldöntötte, itt legyen a falu szemétdombja, s ha majd évek múl­tán a gödör megtelik, majd „lefedik" földréteggel, és füvesítik. A gödör annak rendje és módja szerint meg is telt, de mivel nem volt egy másik, továbbra is oda hordták a falu hulla­dékát. Ám három évvel ezelőtt a közegészségügyi állomás dolgozói határozottan megtiltották a szemét­telep használatát. Hiába. A lakosság - más lehetősége nem lévén - to­vábbra is ide hordta a szemetet annak ellenére, hogy közben a sze­métdombon keresztül háromszáz méter ivóvízvezetéket helyeztek le. A tarthatatlan helyzetet és a lakók panaszait megelégelve a falu fiatal polgármestere a szomszéd falu elő­járóságával megegyezve egy új sze­méttelep-hely után nézett. -Bejártuk Kolozsnéma és Füss határát - mesélte „kálváriáját" az agilis Szalay Rozália polgármester­nő - míg az erdő szélén megtaláltuk a szinte ideális helyet. Nem kezd­tünk el levelezni, kérvényezni, csu­pán a természetvédőktől kértünk vé­leményt, nem okozunk-e kárt. Nem kaptunk elutasító választ, ezért kiir­tottunk vagy három öreg, korhadt fűzfát és néhány bokrot. A Hydro­stav vállalattal pedig megegyeztünk, hogy szinte fillérekért panellemeze­ket ad, s így megoldottuk volna az oda vezető út gondját is. Tervünket mégsem valósíthattuk meg. Valaki feljelentett bennünket, s az erdé­szet, mivel az ő területükről van szó, rendeletileg betiltotta a kinézett sze­méttelep használatát. Sőt, még bün­tetést is rótt ránk. - Újra nyakamba vettem a falut, s új szemétlerakatokat kerestem. Találtam is vagy tizenöt helyet, de ez ügyben érdekelteknek mindig voltak kifogásaik. Nem akadt viszont senki, aki valamiféle megoldást ajánlott volna. Mi az erdőszéli sze­métlerakóhelyet csak öt évre kértük, bízva abban, hogy ez alatt az idő alatt megszereztük volna az anyagi­akat a szigetelt szeméttározó felépí­téséhez. A kolozsnémaiak és a füssiek is jól tudják, hogy a járásban kevés az erdő, mégsem értik az erdészek ma­kacsságát. A 610 kolozsnémai la­kos, akarva-akaratlanul szemetet „termel", amit valahova el kell szál­Szalay Rozália elmondta, pana­szaival, jogos igényeivel gyakran meglátogatja a Járási Hivatal igaz­gatóját, dr. Karásek Zoltánt, aki ígé­retet tett arra, hogy ha megszűnnek a körzetek, a négy falu közigazgatá­silag visszakerül Komáromhoz. A polgármesternő szerint a lakosság bizalma a hivatalokkal szemben megrendült, hiszen ezidáig, bármi­vel is fordultak a hivatalhoz, nem tudták, vagy nem is igyekeztek segí­teni a falusiak gondjait. Még a sze­métügyben is az erdészet pártjára álltak. Pedig a törvény értelmében (238/91) a járási hivatal köteles gon­doskodni a szemét elhordásáról, a szeméttelep kiépítéséről. Akkor hol? Láttuk a falut csúfító főútmenti szeméttelepet. Még szerencse, hogy elfedte a derékig érő gaz, így nem díszeleg teljes „szépségében". - Tarthatatlan állapot. Már nem­csak a falusiak, hanem az éj leple alatt az idegenek is ide hordják hul­ladékukat - panaszkodott a szemét­domb szélén lakó Hörömpöli Róbert. - Az elviselhetetlen bűz miatt nem nyithatunk ablakot, gyerekeinket pe­dig a macskányi patkányoktól féltjük. Nem győzzük irtani őket. Szalay Rozália elvitt a két falu határán levő erdőbe, amely jobb híján megfelelne egy ideiglenes sze­méttelep létesítésére. Méry Gábor felvételei lítani. Úgy gondolják, - joggal -, hogy a falu közepe nem a legideáli­sabb hely erre. A polgármesternőtől megtudtuk azt is, hogy a falusiak fele nyugdíjas, ezért nem mérhetnek rájuk szemét­adót. Állította, a 100 koronás évi illeték is túlságosan megterheli egyéni költségvetésüket. Sokan kis­nyugdíjasok, s az elöljáróság szívén viseli sorsukat. Úgy döntöttek, hogy az állami dotációként kapott 121 ezer koronából hozzájárulnak az idősek étkeztetéséhez és némi pénzzel segítenek a rászorultakon. -A közvilágítás óriási pénzeket nyel el, a minap 50 ezer koronát kellett befizetnünk csak előlegként - folytatta Szalay Rozália kissé elka­landozva a szemétügytől. Rólunk, nélkülünk - Bosszantó az is, hogy az új körzetesítés folytán ügyeink intézé­se miatt Gútára kell utaznunk. Ezt a döntést természetesen megkérde­zésünk nélkül hozták, s tiltakozá­sunkra csak azt a választ kaptuk, hogy ez számunkra a legjobb meg­oldás. S hogy Ekei, Csicsó, Füss és Kolozsnéma lakossága ezzel nem ért egyet? Senkit sem érdekel véle­ményünk. Tudni kell azt is, hogy falunkat a buszjáratok Komárommal kötik össze. Kértük, sűrítsék a jára­tokat Gúta irányába, pénzhiányra hivatkozva utasították vissza javas­latunkat. „Csendélet" a falu közepén MEGALAKULT A DEMOKRATIKUS AGRÁRBLOKK (Munkatársunktól) - Pavel Delinga, a Szlovákiai Földművesek Pártjának el­nöke és Juraj Nôtka, a Földművesek Mozgalmának titkára keddi közös sajtóér­tekezletükön bejelentették, hogy megala­kult a Demokratikus Agrárblokk, amely­hez kollektív tagként a Földműves-szö­vetkezeti Szövetség és a mezőgazdasági dolgozók szakszervezete is csatlakozott. Rajtuk kívül az agrárblokkba várják vala­mennyi, a földműveseket is tömörítő poli­tikai párt és mozgalom képviselőit. Mega­lakulását követően pedig a mezőgazda­sági és az élelmiszer-ipari kamarát is. Az agrárblokk célja, hogy a mezőgaz­dasági szakemberek széles körű össze­vonásával napirenden tartsa a mezőgaz­daság időszerű problémáit. Véleményez­ni fogják a törvényhozó szervek és a kor­mányok agrárpolitikai lépéseit, valamint a mezőgazdaság jövőjét meghatározó előkészületben lévő törvényeket. Az ag­rárblokk védelmébe veszi a szövetkezeti földműveseket, akárcsak a magángazdá­kat, farmereket, mezőgazdasági és élel­miszeripari vállalkozókat, szervezeteket és szövetségeket. Tevékenységükről a jövőben rendsze­resen fogják tájékoztatni a sajtó képvise­lőit, s így a közvélemény, valamint a föld­művesek nagy családját is. Az időszerű feladatok sorából a pártelnök kiemelte a kenyérgabona felvásárlásánál feltétel­ként adott 26 százalékos sikértartalom­szint csökkentésére, valamint a túlterme­lés okozta mezőgazdasági válság megol­dására tett lépéseiket. Ilyen összefüggés­ben fontosnak tartják a feldolgozóipar és a kereskedelem monopolhelyzetének megszüntetését. Aligha van rá példa, hogy a kereskedelem valaha is a bőség­ből csinált volna hiányt. Aki ugyanis a bol­tok hús-, tej és tejtermék kínálata alapján mérlegel, aligha gondol arra, hogy a föld­művesek számára e termékek túlkínálata okozza a gondokat. A Demokratikus Agrárblokkra váró fel­adatok közül a pártelnök első helyen a transzformációs törvény előkészítésé­vel összefüggő munkát említette. Ezzel párhuzamosan az 1992. évi szubvenciós politika alapelveivel kapcsolatosan sze­retnének egy széles körű vitát kibonta­koztatni, hogy az érdekeltek mondhassák el nézeteiket. Kérdésekre válaszolva a pártelnök el­mondta, hogy szorgalmazzák az SZNT mezőgazdasági bizottságának megalaku­lását. Ennek hozzáértő tagjai a Demokra­tikus Agrárblokkal közösen sokat tehetné­nek az ágazat súlyos problémáinak meg­oldásáért. -ef­ARCHEOLÓGUSOK VILÁGKONGRESSZUSA POZSONYBAN Szeptember 1-je és 7-e között rende­zik meg az archeológusok XII. világkong­resszusát, ezúttal Pozsonyban. E jelentős eseményről kedden sajtótájékoztatón nyújtott részletes információt Jozef Bújna, a tudományok kandidátusa, a Szlovák Tudományos Akadémia Archeológiai In­tézetének igazgatója, Dr. Juraj Pavúk, az Intézet tagja, a szervezőbizottság elnöke, valamint Bohuslav Chropovský profesz­szor, a kongresszus elnöke. Több mint 50 országból ezernél is több archeológus érkezését várják a szerve­zők. A legnagyobb érdeklődés a francia, spanyol, olasz, német és egyesült álla­mokbeli szakemberek részéről tapasztal­ható, de képviselteti magát Nagy-Britan­nia, Belgium, Hollandia, Dánia, Izrael, Görögország és Jugoszlávia, sőt Ausztrá­lia, Indonézia, India, Kína, Tajvan, Japán, Argentína , és Zimbabwe is. Gazdasági okok miatt az eredetileg tervezettnél ke­vesebb magyar, román, bolgár és szovjet kutató vesz részt a kongresszuson. Egy hét alatt több mint 600 előadás hangzik majd el, közülük legtöbb a paleo­littal, az emberiség történetének legrégibb korszakával foglalkozik majd. Érdekes programot ígér az az előadás-sorozat is, amely a földművelés és az állattenyész­tés kialakulását vázolja a közel-Kelettől Anatólián keresztül egészen Spanyolor­szágig. Hasonló témájú előadások hang­zanak el az eneolitról és a bronzkorról. A kongresszus előtt a résztvevők szá­mos, archeológiai szempontból jelentős helyet látogatnak meg Szlovákiában. Úti­tervükben szerepel többek között Tren­csén, a Magas-Tátra, Lőcse, Kassa, Ri­maszombat, Komárom és természetesen Pozsony. (mislay) zódhat, családos apák, anyák, vala­miből élniük kell. Elmentünk, meghallgattuk az ér­dekelteket, majd az ellentábort, és már a további stációknál tapasztal­tuk, hogy a komáromi-harcsási „gu­bavonás" szállainak kibogozása nem lesz egyszerű dolog. xxx Tóth Rudolf elnök szerint a tör­vény nem ismerete bonyolítja a helyzetet. A melléküzemágban gyártott utánfutók piaca beszűkült. Amikor a részlegen dolgozóknak más munkát akartak adni, megcsö­könyösödtek, és saját szövetkezetet akartak alapítani. Annak ellenére, hogy csak ketten-hárman földtulaj­donosok, és még nincs transzformá­ciós törvény, amely szerint - ha majd a törvény úgy rendelkezik - va­gyonrészeket lehet adni a ledolgo­zott évekért. Tehát milyen alapon történhetne osztozkodás? Egyébként is, a Ko­máromi Mezőgazdasági Szövetke­zet többi tagja ellene van a további darabolásnak, a gépesítő részleget pedig - ahol a melléküzemág is van - átépítik, kisvágóhidat létesítenek. Természetesen a szövetkezetben elnökpártiak is vannak. Olyanok, akik szerint így a jó, hogy elmentek. Legalább nyugalom van. ötezer kö­rül kerestek, mit akartak még? A harcsásiak persze továbbra is saját igazukat hangoztatják, s szó­szólójukkal, Szabó Ferenccel, vala­mint Takács János elnökükkel az élen folytatják „harcukat". Holnap a Komáromi Járásbíróságon ennek első felvonása következik. EGRI FERENC, Új Szó EVA NAGYOVA, Roľnícke noviny

Next

/
Thumbnails
Contents