Új Szó, 1991. augusztus (44. évfolyam, 178-204. szám)

1991-08-19 / 193. szám, hétfő

5 GAZDASÁG 1991. AUGUSZTUS 19. MARAD AZ ÖSSZETARTÓ ERŐ? ÁTALAKULÓBAN A KIRÁLYHELMECI VILLAMOSIPAR Az üzem bejárati kapuját keresve egy asszonnyal találkozom. - Jöjjön velem, én ismerem itt a zörgést - mondja segítően, majd egy nagy lélegzetvétel után így folytatja: Itt dolgoztam, de lehet, hogy ma jövök utoljára. • Hogyhogy? - A tekercselő volt a munkahelyem, villanymotorokat készítettünk a kelet-német automata mosógépekbe, csak hát minden megváltozott. Üzemünk április elsejétől önállósult, levált a korompai anyavállalattól. Az egykori NDK-s automata mosógépgyár ugyan még most is működik, de már kevesebbet gyárt, nekik most már azok á villanymotorok is elegendők, amelyeket a korompaiak szállítani tudnak. • Királyhelmecen tehát felszámolták ezt a részleget? - Igen. Mindenkit elbocsátottak. Én gyógyfürdőben voltam, ezért csak most intézem a papírokat. • Mihez fog kezdeni? - Nem tudom. Itt, a Bodrogközben még a férfiaknak sincs munkalehetősége, nemhogy nekünk, aszszonyoknak. Bizony az a kétezer korona, amit keresni tudtam, nagyon fog hiányozni. Még szerencse, hogy a férjem dolgozik, s így tálán az öttagú családunknak legalább kenyérre futja majd. • Becsapottnak érzi magát? Tehetetlenül tárja szét a karját, már majdnem kibukna a szó a száján, de hirtelen keserűen összeszorítja az ajkát, s ennek a ki nem mondott mondatnak a végére egy reményt vesztett kézlegyitéssel tesz pontot. Még megmutatja, hogy hol találom meg az igazgatót, aztán magamra hagy. Kiss Imre alig két hónapja igazgatója a Szlovák Elektrotechnikai Művek királyhelmeci üzemének, pontosabban fogalmazva az ELSTROJnak, mert miután a korompai anyavállalattól leváltak és önállósultak, ezen a néven szerepelnek. • Hogy érzi magát? - Nem unatkozom - mondja, bár kiegyensúlyozott, nyugodt ember látszatát kelti, arcvonásain a fáradtság jegyei is felfedezhetőek. • Nyilván jól ismeri az üzem helyzetét, ha önt választották meg igazgatónak... - Az alapító tagok sorába tartozom, kezdettől fogva itt dolgozom. Voltam termelési vezető, a műszaki, majd az értékesítési osztály vezetője. Most a megbízott igazgatói posztot töltöm be. • Vázolná üzemük helyzetét? - Még a múlt év végén szerettünk volna elválni Korompától, és létrehozni egy részvénytársaságot. Az eredeti elképzelés, sajnos, nem jött be. A válás csak áprilisban történt meg, s én most még egy állami vállalat élén állok. Elődöm, Remák Sándor a Baker Rt. ügyvezető igazgatója lett. Ez azt jelenti, hogy a vállalat királyhelmeci üzeméből az ELSTROJ önálló vállalat és olasz érdekeltséggel a Baker részvénytársaság jött létre. A Baker számára egy gyártócsarnokot adtunk berendezésekkel, ők pedig egy licencet és technológiát a sütőipari kemencék gyártására. E közös hozzájárulás értékét felmérve az olaszok a részvények 65, az ELSTROJ pedig, a 35 százalékát szerezte meg. • Az ELSTROJ-nak tehát maradt a hagyományos terméke: a kábeldobok, az üveggyári kemencék és a motorindítók gyártása? - Igen. • Gondolom, ebből a termelési programból hosszú távon nem lehet megélni... - Vállalatunk most még nem veszteséges, de tény, hogy szükség van a rugalmasabb termékszerkezet-váltásra. A kábeldobok gyártását például kénytelenek voltunk több mint a felére lecsökkenteni, mert értékesítési nehézségeink adódtak. Pillanatnyilag motorindítóink iránt van kiegyensúlyozott kereslet, de ez természetes is, hiszen nagy teljesítményű villanymotorokat a kompresszorállomástól kezdve a mezőgazdasági üzemek szárítóberendezéseiig igen sok helyen használnak, s ezekhez szükség van az általunk gyártott indítókra és alkatrészekre. vénytársaság ügyvezető igazgatóját bejelentkezés nélkül is ott találom a szerelőcsarnokbeli kis irodájában, s éppen a tervrajzokat tanulmányozza. Nem mondja, hogy zavarom, kidobni sem akar, de elárulja, hogy szívesebben nyilatkozna egy hónap múlva. Először nem értem, miért ez a tartózkodás, de később megtudom, hogy mi bántja: a polgármester és még valaki a nyakára küldte az ellenőrző szerveket, mert szerintük Ünnepélyes pillanatok - Julio Zoni (balról), az olasz VICTUS cég termelési vezetője átadja az első Királyhelmecen gyártott kemence cégjelvényét Remák Sándornak, a cég királyhelmeci képviselőjének Persze, e téren sem maradhatunk fejlesztés nélkül. Az év végéig tervbe is vettük az indítók félvezetős változatának kidolgozását és gyártásának elkezdését. • És ami az üveggyári kemencék gyártását illeti? - Ezek iránt is csökkent a kereslet, az üveggyáraknak is kevesebb pénzük jut a beruházásokra. • Mit tehetnek önök ilyen helyzetben? - Üveggyári kemencéket eddig csak a belföldi megrendelőknek gyártottunk, most viszont a külföldi értékesítés lehetőségeit is kutatjuk, főleg a, szovjetekkel vannak biztató tárgyalásaink. Alighanem egy kazángyártó közös vállalatot is létesítünk. • Ez egyben azt is jelenti, hogy az ELSTROJ dolgozóit nem fenyegeti az elbocsátás reménye? - Nem egészen. Eddig a koncepcióban tevékenykedő tekercselő részlegünket voltunk kénytelenek felszámolni. Ez közel ötven embert, zömében asszonyt érintett. Alighanem hasonló sors vár az építőcsoportunkra is, amelyben harmincan dolgoznak. A kisegítő személyzetet is harminc-harminckét fővel kell csökkenteni, hiszen csak a tényleges produktív erőket érdemes megtartani. • Mikortól várható gyökeres változás az ELSTROJ-ban? - Minden bizonnyal akkor, ha végrehajtjuk a privatizációt, azaz részvénytársasággá alakul • át az ELSTROJ. Erre talán már ősszel sor kerül. Már intenzíven dolgozunk a privatizációs tervezeten, s olyan külföldi partnert is keresünk, aki fantáziát látna e térség elektroiparának fejlesztésében. • Van ilyen? -Van, de kilétéről most még hadd ne szóljak. Egyelőre csak anynyit árulnék el, hogy az üveggyári kemencék gyártásának továbbfejlesztése iránt érdeklődik. • Nem áll majd fenn annak a veszélye, hogy a külföldi partner megszerzi a részvények többségét? - Szeretnénk, ha a részvények ötven százaléka dolgozóink tulajdonában maradna, ezzel is ösztönözve őket a hatékonyabb munkára. Remák Sándort, a Baker résznem egészen szabályosan jött létre a részvénytársaság. Főleg azt nehezményezik, hogy túl sok részvény került az olaszok kezébe, s az sincs kizárva, hogy esetleg idővel máshonnan hoznak ide alkalmazottakat, azaz nem a bodrogközi szakembereket foglalkoztatják majd. • Van alapja ezeknek az aggodalmaknak? - kérdezem Remák Sándortól. - Nem kell, hogy miattunk fájjon a polgármester feje. Ez a cég a város javát fogja szolgálni, a jó nevét erősíteni - mondja határozottan, majd így magyarázza a dolgokat: - Abban a csarnokban, ami az ELSTROJ-tól került a Bakerhez, csupán egy olló- és hajtógép volt. Ide kaptuk meg a licencet az olasz Victus cégtől a legkorszerűbb sütőipari kemencék gyártására. A részvénytársaság megalapításakor szerződésbe foglaltuk, hogy a Victus cég a csehszlovák, lengyel, szovjet, bolgár, jugoszláv és albán piacra nem fog terméket adni, nekünk kell ellátni. Tehát ebben a térségben üzletkötőik a mi gyártmányainkat fogják propagálni. Mindezen túl vég*termékeink 30 százalékát megvásárolják, és a nyugat-európai piacon értékesítik. Ez eleve biztosíték arra, hogy az itt dolgozó emberek nem raktárra gyártanak majd. Megnyugtathatok mindenkit afelől is, hogy az itteni szakemberek alkalmazására építünk, már csak azért is, mert egy olasz munkás tízszer drágábban dolgozik. Most, az induláskor természetesen egy olasz szakember állandóan itt-tartózkodik, az ő felügyelete alatt dolgozunk, személye jelent garanciát a minőségre. A Baker forgó-, illetve kamrás sütőkemencék gyártására szakosodott, de magunkra vállaltuk a pékségek teljes felszerelését. A szitákat, kifliző, szaggató gépeket stb. egyelőre kénytelenek vagyunk külföldről behozni, mert nálunk nincsenek megfelelő gyártók. Szerintem ezen a téren érdemes lesz az ELSTROJ-nak is lépnie, sőt, ezek gyártására a Bodrogközben egy kft.-t is érdemes lenne létrehozni, amit messzemenőleg támogatnánk. Lehetőségek vannak, csak élni kell velük. Kétségtelenül minden kezdet nehéz. Nyilván nem véletlen, hogy az ELSTROJ és a Baker között sem teljesen harmonikus a kapcsolat. Lehet, hogy a félreértések, a feltételezések a történések nem teljes ismeretéből adódnak. Lehet, hogy az ellenőrzés, aminek kihívása Remák Sándornak rosszul esett, végül is jó, hogy megtörténik, mert tisztázódnak a dolgok. Mindehhez itt most a magam részéről csak annyit tennék hozzá, hogy amikor a két különböző jogi személyként szereplő, de még mindig egy közös kapun megközelíthető gyáripari létesítményből eljöttem, a szomszédos királyhelmeci mező felett egy nagy seregélycsapaton akadt meg a tekintetem. Játékos röpködésük alatt olykor két csoportra szakadtak, aztán újra egyesültek. Talán nem lenne rossz, ha az ELSTROJ és a Baker között is megmaradna valamilyen összetartó SZASZÁK GYÖRGY Kábeldobok - vevőre várva, azaz nem kívánt csendélet Felvételek: Molnár János TRANSZFORMÁCIÓ Ä LA CSICSÓ Hosszú, panaszos levelet hozott a posta. A Komáromi járás egyik falujából, Csicsóról küldte Rigó Katalin. Azt részletezi, hogy a helyi mezőgazdasági szövetkezet vezetősége miért zárta ki a tagok sorából. Az eljárást igazságtalannak tartja, s ezért a járásbírósághoz fordult. Augusztus utolsó hetében i bírósági tárgyalásra mi is bebocsátást kérünk, így a részletekről majd akkor szplunk. Most csak annyit, ami a március 5-én, illetve 12-én keltezett és Kiss Ferdinánd elnök kézjegyével hitelesített levelek lényege. Az előbbiben a vezetőség nevében az elnök tudatta az érintettel, hogy az egyesített szövetkezetből kivált csicsói utódszövetkezetben az adminisztrációban nincs számára hely. Hat napon belül vagy belép dolgozni a gyümölcskertészetbe, vagy megszüntetik tagságát. Nem lépett be, így útilaput kötöttek a talpára. Eddig az előjáték, s miközben az expozícióra várok, egyre gyakrabban álmodom Tyl képviselő úrról. Félreértés ne essék, nem két szép szeme miatt, hanem azért, mert a képviselő úr eredeti mezőgazdasági szövetkezeti transzformációs terve és a csicsói szövetkezet vezetőségének a tagsági viszony megszüntetéséről szóló határozata lelki szemem előtt minduntalan összegubancolódik. Különösen azt követően, hogy megtudtam, a Pozsonyban regisztrált „slušovicei" mezőgazdasági szövetkezetben az aktív korban lévő tagoknak közel a fele van csak a szövetkezettel munkaviszonyban. Amikor - kérdésemre válaszolva - a Földműves-szövetkezeti Szövetség komáromi járási bizottságának jogásza megerősítette, hogy a munkaviszony a tagsági viszony meghagyása mellett is megszüntethető, már nem volt maradásom. A levél kézbevételét követően immár másodszor is ellátogattam Csicsóra, s az elnöktől, valamint Bödök Géza alelnöktől ugyanazt kérdeztem. Miért nem hagyták meg a tagsági viszonyt, s elfogadott határozatuk mennyiben különbözik a Tyl-féle transzformáció lényegétől? Én úgy érzem, hogy semmiben, hiszen közel két évtizedes munka vagyongyarapító értékétől fosztották meg az érintettet. Sajnos, kitérő válaszokat kaptam. Az alelnök: „ Tizenegy vezetőségi tag közű í tízen Rigó né ellen szavaztak. Ez egy család, a döntés közös, nekem az a véleményem". Többetmondó az elnök okfejtése. A vezetőség a szövetkezet alapszabályzata szellemében döntött. Az alapszabályzatot a tagok fogadták el, s ami abban van, az a mezőgazdasági szövetkezetekről szóló törvény paragrafusaira épül. Itt be is fejezhetném, s hogy mégsem teszem, annak egyéb okai is vannak. A csicsói szövetkezet egy további volt tagjának hasonló ügye vár tárgyalásra a komáromi járásbíróságon, és ugyancsak még augusztusban a Komáromi Mezőgazdasági Szövetkezet tizenhat (!) volt tagjának sorsáról is tárgyalni fog a bíróság. Ennyiről tudok, de tartok tőle, hogy további hasonló esetek is vannak. Úgy látszik, amikor a szövetkezetek tagjai elfogadták a 162-es szellemében elkészített alapszabályzatot, a korábbiakhoz képest egy nagyon lényeges különbséget nem tudatosítottak. Azt, hogy a tag kizárásához többé már nincs szükség a taggyűlés beleegyezésére, ahhoz a vezetőség határozata is kiég. Új szempont még, hogy a bíróság kivételével nincs (felettes) szerv, amelyhez a kizárt tag segítségért folyamodhatna. Ráadásul a szövetkezet ellenőrző bizottságának törvényadta jogai is csak elméletiek, mivel ennek elnöke - a tisztségek összevonását követően - munkabeosztása által az elnök vagy valamelyik vezetőségi tag „alattvalója". S mint ilyen, a mai „emberkidobósdi" világban aligha tesz valamit felettesei ellen. így, amit a vezetőség jónak lát, azt általában az ellenőrző bizottság elnöke is szentesíti. Ezek tükrében - úgy látszik - csak egyet tanácsolhatunk. Addig, amíg nincs transzformációs törvény, mielőtt valaki kinyitja a száját, előbb nézzen körül. Hacsak nem akar már a törvény előtt munkaérdemeinek elismerése nélkül „transzfórmálódottá" válni. EGRI FERENC