Új Szó, 1991. augusztus (44. évfolyam, 178-204. szám)

1991-08-16 / 191. szám, péntek

1991. AUGUSZTUS 16. ÚJ szól HÍREK - VÉLEMÉNYEK 2 ELET ARAN PÉNZHEZ JUTNI Azon a hűvös májusi estén Martin Koskora plébe burkolódzva szunyókált hétvégi házában. A televízió most is álomba ringatta. Szokatlan zajra ébredt. Az első pillanatban a készülékre gyanakodott, a megismétlődő koppanás azonban félreérthetetlenül a bejárati ajtó irányából jött. Az idős férfi lehalkította a készüléket és jó hangosan megkérdezte: van ott valaki? - Kérem segítsen... az életemre törnék... megsebesültem... - hallotta kintről. Amikor a házigazda ajtót nyitott, egy zilált, véres ingű fiatalember ájult karjai közé. A szerencsétlenül járt ismeretlent Martin Koskora szomszédja, egy fogorvos részesítette elsősegélyben. A szakszerű beavatkozás és a gyors műtét, még aznap éjjel, megmentette a 23 éves Lukáš életét. Igaz, a brutális támadás nyomait egész életében viselni fogja, bal veséjét már nem tudják megmenteni. Lukáš harmadszor utazott munkatársa után egy Senica melletti faluba. Úgy tűnt, ezúttal is hiába. Húsz éves kollégája ismét átverte. Pedig holtbiztosra igérte, hogy osztrák ismerőse elhozza a „bogárhátú" Volkswagent. Lukášnak ugyanis volt egy ilyen típusú lerobbant kocsija, mely alkatrészek hiányában már több éve rozsdásodott a garázsban. Amikor Ján megtudta, hogy barátja húszezer koronát hajlandó áldozni gépkocsija felújítására, segítségére sietett. - Egy bécsi ismerősöm - állítólag - szívesen eladja öreg, de még jó karban lévő „bogarát". Ezt a tranzakciót ugyan nem volt egyszerű megbeszélni, mert Ján, süketnéma lévén, csak mutogatni tudott, de azért a két fiatal kőműves, végül is megértette egymást. - Gyerünk az erdőbe, az osztrák néha rokonai hétvégi házában szokott aludni. Lehet, hogy ott találjuk és akkor legalább személyesen megbeszélheted vele az üzletet - magyarázta kézzel-lábban Ján, és Lukáš, ha nehezen is, de kötélnek állt. Igeiittasakban tartott pénzét az inge alá rejtette és már indulni akart, amikor vendéglátója visszatartotta. - A megadott helyre kerékpárral megyünk, és öcsém is velünk jön - és már hozta is a két bringát. Az egyikre ő pattant fel, a másikra az ugyancsak süketnéma öccse, Ivan, aki maga elé ültette a vendéget. Jó 20 perces kerekezés után egy faházhoz értek. Az ajtót zárva találták, ezért visszafordultak. A „taxis" szerepét most Ján vállalta. Lassan forgatta a pedálokat, fáradni látszott. Lukáš éppen fel akarta ajánlani a helycserét, mikor kollégája hátranyúlt, megragadta az ülés alá rejtett vadásztőrt, és „utasa" hátába Böfte. Közben elvesztette egyensúlyát, a megsebzett Lukáš felugrott a földről, és menekülni próbált. Ez, bár támadója még egyszer megsebesítette, sikerült neki. Lukáš hamarosan megpillantotta Martin Koskora házának kivilágított ablakát, összeszedve minden erejét, odavánszorgott. 3 xxx Másnap délután a testvéreket a rendőrség letartóztatta. A süketnéma jelbeszédet ismerő tolmács segítségével a vizsgálótiszt megtudta, hogy Ján és öccse „ártatlanok". Szerintük ők tulajdonképpen segíteni akartak barátjuknak. Látásból valóban ismertek egy osztrákot, akinek volt egy Volkswagenje. Elég rendszertelenül járt Csehszlovákiába, s nem tehetnek*róla, hogy az ígért találka nem jött össze. Lukáš legutóbbi látogatásakor dühbe gurult és kiáfálni kezdett, hogy megint becsapták, pedig semmi ilyesmi nem volt szándékukban. Még azt is megtették, hogy biciklire ültették vendégüket, és az osztrák keresésére indultak. Amikor a házat, ahova az idegen járni szokott, zárva találták, visszafordultak. A hepehupás úton Ján kerékpárja váratlanul megbillent, nekimentek egy fatörzsnek, és bukás közben olyan szerencsétlenül estek, hógy a nadrágszíjhoz erősített tőr megsebesítette Ján barátját. Nem segíthettek rajta, mert az sokkos állapotban elrohant... A gyanúsítottak vallomásában egyre több volt a pontatlanság, az ellentmondás. A szakértők kizárták,, hogy esés közben ilyen két egymás mellett szúrt sebet lehet „szerezni". A fivérek végül bevallották: minden áron meg akarták kaparintani a pénzt, ezért úgy döntöttek, Lukášt elteszik láb alól. Rablógyilkossági kísérletért Jánt 11, Iván öccsét 10 évi szabadságvesztésre ítélte a bíróság... (ordódy) A TÉVEDÉS HELYREHOZHATATLAN Amikor Beáta férjhez ment, Emberné lett, mert Ember a férje vezetékneve. Igaz, döntésének nem örültek se az ő szülei, se a vőlegény szülei, mert'még tizennyolc éves sem volt. Ám a szerelem vak, és különben is, a szíve alatt ébredező élet sürgette a nagy falusi lakodalmat. Pincérnőként ismerkedett meg leendő férjével, és bár egy faluból valók, a fiú szüleinek éppen menyük szakmája nem tetszett. Ma a frigyet sürgető Viktor hatéves. Szép, egészséges, okos, barátkozó kisfiú. Míg ő cseperedett, a házastársi viszony romlott, leginkább az anyósék örökös belekotyogása miatt - ahogy ezt Beáta mondta -, olyannyira, hogy a válás is szóba jött. De a fiatalok titokban továbbra is találkoztak, és egy szép napon a fiatalasszony rádöbbent: ismét gyermeket vár. A férje a hírt örömmel vette, és ő is felesége szüleihez költözött. Ismét együtt voltak. Kislányuk született, Szimona lett a neve. És ez a történet róla szól... Ugye, minden kisbabával rendszere"Sén orvoshoz kell járni felülvizsgálásra. Az első hónapokban a szakember azt is figyeli, nincs-e a gyereknek csípőficama. Szimonkának is elkészítették a röntgenfelvételeit, majd három hónap múltán ismét berendelték. A mamának azt mondták: minden rendben van. De nem volt. Amikor a kislány járni kezdett, szülei, Akiről e történet szól - Szimonka nagyszülei észrevették, hogy biceg. Természetes, hogy a körzeti gyermekorvoshoz, dr. Halzl Ottóhoz mentek. Az megállapította, hogy a kicsinek csípőficama van, műteni kell. Szímőről beutalta az érsekújvári kórház ortopéd osztályára. Ott Halzl doktor diagnózisát megerősítették, és nyomban elintézték Szimonka operálását Pozsonyban, mivel Érsekújvárott ilyen műtéteket nem végeznek. Ember Beáta sín/a ment haza, aggódott gyermekéért, és sajnálta őt a rá váró tortúrák miatt. Kávéfőzés közben bekapcsolta a rádiót. Éppen egy beszélgetést közvetítettek Janovec docenssel, aki Brünnben kisgyermekek csípőficamát műti, nagyon jó eredménnyel. Azonnal elhatározta, hogy hozzá viszi Szimonkát. Másnap vonatra ült, néhány órával később boldogan vette tudomásul, hogy gyermekét felveszik a kórházba, és maga Janovec docens fogja műteni. - Két hónapig albérletben éltem Brünnben, reggeltől estig kislángom ágya mellett ültem, és keseregtem afölött, hogy mozdulni se tud. Viktorkát a szüleim vállalták, a férjem hétvégenként Brünnbe utazott. Amikor elbocsátották a kislányomat, azt mondták sűrűn és rendszeresen kell járnunk ellenőrzésre, és Szimonkát belepakolták egy nehéz, lábacskáit széttáró börkorzettbe. Akkor már szobatiszta volt, és járt is volna - zokogta Beáta. - Azóta is pelenkázni kell, és nem tud járni. Láttam, milyen kín a gyereknek ebben a hőségben magán viselni a csípőszorítót, mely oly távolra kényszeríti egymástól lábacskáit, hogy gnómként kénytelen mozogni. A család összes tagja vigyázza, és a szomszéd egy olyan gyermekkocsit készített a számára, amelyben helyet foglalhat, mert a „gyáriba" nem fér be. Amikor Ember Beáta Janovec docenstől azt hallotta, hogy a dolognak nem kellett volna eddig fajulnia, ha a gyermekorvos időben érzékeli a bajt, panaszlevelet írt az Egészségügyi Minisztériumba. Hát ekkor kezdődött a kálváriája. A viszszajelzés után az orvos mellett dolgozó nővér szájára vette, pocskondiázta, és faluszerte elmondta ennek-annak. Sőt, azt mondta, hogy ezek után be ne merje tenni a lábát a rendelőbe. Hát én mertem és rákérdeztem Ember Szimonkára. Igaz, kételkedtem, jó helyen vagyok e, mert miután bekopogtam egy szoknyás-pulóveres asszony nyitott ajtót, akiről utóbb kiderült, hogy ő a nővérke, mögötte állt Halzl doktor - ugyancsak „civilben". Az előírt egyenruhát egyikük sem viselte. És azt is tapasztaltam, igaz a falu népének ama állítása, hogy a doktor úr tart a nővértől, hiszen az már huszonöt éve lejár Érsekújvárból, és a múlt rendszerben egy funkcionárius felesége volt. Holott ő „új", jó szakember, mégis elfogadta az érvényben levő „játékszabályokat", és hallva a nővérre a panaszokat, nem tett semmit. Szimonka édesanyjának önmagával kell megküzdenie a harcot, míg rászánja magát, hogy bemenjen az orvosi rendelőbe. Több kocsikáztató kismamát szólítottam meg Szímőn: nekik is vannak ilyen problémáik? Többségük azt válaszolta: igen. A nővér különbséget tesz anyá és anya, gyermek és gyermek között. A doktor úr készséges, de a nővér „béka a forráson". - Doktor úr, ismeri Ember Szimona esetét? - szegeztem a kérdést Halzl Ottónak. - Elszomorító eset. Éjszakákat virrasztottam, kutatva, hol követtem el mulasztást. Ma már vissza sem tudom pergetni az eseményeket, mivel érthetetlen módon eltűntek a korábbi röntgenfelvételek is. Kollégáimmal is konzultáltam, egyikük sem mondta azt, hogy egyedül én vagyok hibás ebben az ügyben. A legszomorúbb az, hogy a kicsinek végig kell szenvednie az operációk sorozatát, és hogy egy csípőficamosat sohasem lehet igazán „helyrerakni". Az orvost is sajnálom, mert minden bizonnyal nem készakarva hanyagolta el a szóban forgó kislányt, legfeljebb nem szentelt neki annyi figyelmet, mint amenynyit kellett volna. Több ortopédussal konzultáltam, és valamennyien azt mondták, hogy a körzeti gyermekorvos, ha nem biztos a dolgában, köteles szakorvoshoz utalni a pácienst. Tornóczy László, az érsekújvári kórház ortopédiai osztályának főorvosa Halzl Ottót lelkiismeretes, jó orvosnak tartja, akinek praxisában eddig hasonló eset nem fordult elő. Ám ez mit sem segít a kis Szimonka sorsán. Neki kell végigszenvednie a kezelést, és ha ez nem jár sikerrel, neki kell végigbicegnie az életen. Az anya helyében én is panaszkodtam volna. És ezt senki sem veheti zokon, bár ő is és én is tudom, hogy panaszommal a dolgok nem hozhatók rendbe. Itt inkább arról van szó, hogy az elrettentő példák mementóként szolgáljanak. Mert bár az orvos is csak ember, de tévedése emberéletekbe kerülhet, mint ahogy ez majdnem bekövetkezett unokám esetében, akinek egy mandulagyulladáskor túladagolták a penicilint... OZORAI KATALIN A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, qsak feltételezés alapján tüntethetjük fel a neveket magyarul.) 3628/91 Bölcs István, 1918. VII. 3., Baka (Szevasztopol, Donbasz) 3699/91 Babík Michal, 1900. II. 6., meghalt, Nagybalog (Donbasz) 3629/91 Bugár János, 1915. IV. 7., meghalt, Csallóközkürt 3700/91 Balázsik András, 1901.1.29., meghalt, Nagybalog (Donbasz) 3835/91 Bálint Károly, 1925. VIII. 1., Alistán (Boriszov, Minszk) 3838/91 Bertókján, 1924. XII. 16., meghalt, Pozsony (Donbasz) 3839/91 Bugárdi László, 1911. III. 6., Bény (Szevasztopol) 3909/91 Babás Jozef, 1920. V. 23., Háj (Szevasztopol) 3911/91 Bačo Ondrej, 1922. V. 7., Čaňa (Magnyitogorszk) 3912/91 Bácsay Dezső, 1925. XI. 8., Réte (Lezsnovo, Ivanov) 3913/91 Bacsó Zoltán, 1920. IX.22., Rimaszombat (Kijev) 3915/91 Bajúsz Lajos, 1912. IX. 21., meghalt, Kiskeszi (Taganrog) 3916/91 Baláž Rudolf, 1921. VI.29., meghalt, Jablonica (Donbasz) (Folytatjuk) LHPXZEMLi MEGIDEOLOGIZÁLT FOGALMAK Június elején új színfolttal gazdagodott a cseh sajtóválaszték: Sobotní Telegraf címmel egy jobboldali konzervatív hetilap jelent meg a standokon, amely tartalmát tekintve Václav Klaus pártjához, a Polgári Demokrata Párthoz áll a legközelebb. Főszerkesztője Miroslav Macek, eredeti foglalkozása fogorvos, a Szövetségi Gyűlés Nemzetek Kamarájának a képviselője, s a PDP vezetőségének tagja. A 16 oldalas, 4,60 koronába kerülő hetilap első számaiban több írás elemzi a csehszlovákiai politikai helyzetet, a politikai pártok polarizálódását. Több szerző hitet tesz Václav Klaus gazdasági reformelképzelései mellett, s a szerkesztőség nagy gondot fordít gazdasági életünknek, a világgazdaság jelenségeinek de kultúrának és a művészetnek is. A hetilap 3. számában Jaroslava Hlavsová a nemzet és a nemzetiség fogalmak körüli zűrzavarral foglalkozik. Bevezetőül utal arra, hogy az elmúlt évtizedekben a nemzet és nemzetiség fogalmakat is megideologizálták, s ezeket a fogalmakat a marxista oktatás következményeként még ma is sokan összekeverik. A nemzetiség (csehül: národnost) fogalmára vonatkozó sztálini meghatározás mindmáig használatos, jóllehet a „nemzetiség" fogalom mai helytelen használatára már több szakember is felhívta a figyelmet. Egy 1978-ban kiadott cseh értelmező szótár szerint a ,,národnost"(nemzetiség) kifejezésnek három értelme is lehet, köztük egy adott nemzethez való tartozás, továbbá kisebbségi, vagy a saját nemzeti államon kívül élő nemzetrész megjelölésére. Jaroslava Hlavsová szerint bármilyen emberi közösség nemzetiségként való megjelölése alaptalan. A saját nemzet összefüggő területén kívül élő emberek vagy elnemzetlenednek, azaz egy másik nemzet tagjaivá válnak, vagy pedig megőrzik sajátos jellegzetességüSOBOTNÍ LEGRAF ket, azaz saját nemzetük tagjai maradnak, s e nemzethez tartozóknak vallják magukat, még ha más országban élnek is. Például a nálunk élő lengyel miért ne lenne továbbra is a lengyel nemzet tagja, miért lenne csupán nemzetiség? Tehát a valóság az, hogy ezek az emberek, a nálunk élő lengyelek nemzeti kisebbséget, s nem nemzetiséget alkotnak... A sztálini értelmezés szerint a kapitalizmus előtt nem beszélhettünk nemzetről, csak nemzetiségről... A nemzetiség kifejezéssel az uralkodó nemzet által irányított államban élő kisebbségek korlátozott jogi helyzetét is kifejezésre akarták juttatni! S különös, hogy ez a felfogás megfelelt a szocialista időszak követelményeinek is, noha ez a rendszer a nemzetiségi kérdés igazságos rendezését is a saját számlájára írta. Már ezekért a ma már érvényüket vesztett érvekért sem kívánjuk a nemzetiség fogalmat ebben az értelemben használni - fejezi be írását Jaroslava Hlavsová. A MORVA NACIONALIZMUS OKA: PRÁGA A Hospodáŕské noviny, gazdasági és politikai napilap az elmúlt hetekben megszólaltatta a parlamenti pártok és mozgalmak vezetőit. így Jan Kryčer, a Cseh Nemzeti Tanács képviselője, a Mozgalom az önigazgatási Demokráciáért - Morva-Sziléziai Társaság elnöke is kifejtette véleményét az időszerű kérdésekről. Arra a kérdésre, hogyan tekint az ismételten felszínre jutó nacionalista hullámokra, a morva politikus így válaszolt: - Mozgalmunk megalakulása óta államalkotó tényezőnek tekinti magát, azaz minden erejéből államunk egységének megszilárdításán fáradozik. Úgy tűnik, a nacionalizmus szorosan összefügg a totalitárius rendszer vereségével KeletEurópa államaiban, ahol egyidejűleg a nemzeti öntudatra ébredés folyamatának is tanúi lehetünk - állapítja meg Jan Kryčer, majd így folytatja: Ez a tény önmagában még nem jelentene gondot, ha azt bizonyos politikai erők nem használnák ki, s nem akarnának belőle politikai tőkét kovácsolni, ami főleg Szlovákiában egyértelmű jelenség. A szlovákiai nacionalizmus erősödése egy kifejezően a prágai címkéjű cseh posztnacionalizmust is szült... Meggyőződésem, bárkinek, ha valamiféle morva nacionalizmusról kíván véleményt nyilvánítani, akkor szólnia kell a Cseh Köztársaság kormányának tehetetlenségéről a morva önigazgatás megvalósítása terén. Mert ha erre az önigazgatásra már tavaly sor került volna, nem alakult volna meg a Morva Nemzeti Párt és szó sem esett volna valamiféle morva nacionalizmusról, összefoglalva: ha most előbukkan a morva nacionalizmus, akkor ez egyértelműen a jelenlegi prágai politikai vezetés vétke! EGY NEMZET PUSZTULÓ EMLÉKEZETE Nagy veszély fenyegeti a prágai Nemzeti Könyvtár felbecsülhetetlen értékeit, mert még mindig nem született döntés arról, hogy melyik állami szerv vállalja az Óváros egyik hatalmas műemlék-együttesében, a Klementinumban elhelyezett könyvtár korszerűsítését. A cseh könyvtárosok és információs dolgozók szövetsége a CSK kormányához és a Cseh Nemzeti Tanácshoz, illetve a kulturális tárcához intézett felhívásukban megrázóan elszomorító képet festettek e nemzeti intézmény állapotáról. A felhívást a Svobodné slovo is közölte. Innen idézünk: A prágai Nemzeti Könyvtár fennállásának több mint hat évszázada alatt mintegy hatmillió kötetet, ritka bohemikákat, s a hazai és külföldi írásbeliség emlékeit gyűjtötte össze. A tudományos kutatómunka és a nemzeti írásbeliség emlékeinek felbecsülhetetlen értékű gyűjteményéről, a nemzet emlékezetének megőrzéséről van szó. Az elmúlt 40 év alatt a Nemzeti Könyvtárt céltudatosan politikai-nevelő intézmény színvonalára degradálták. A kulturális tárcák, s a cseh kormányok figyelmen kívül hagyták a Nemzeti Könyvtár pusztulására utaló figyelmeztetéseket és sajnos, ez a szemlélet 1989 novembere után sem változott. 1991 -ben a könyvtár működtetésének szinte minden alapvető szakasza megbénult. A több mint 600 000 kötetnyi modern irodalmi mű, s a ritkaságszámba menő történelmi forrásművek zöldségesiádákban, vagy halmokba rakva hevernek az épületben, s így kikölcsönzésük lehetetlen. Több mint kétmillió kötet düledező, alkalmatlan történelmi épületekben létesített, ideiglenes raktárakban kapott „hajlékot". Az értékes gyűjteményeket a penész pusztítja, s ha azonnal nem lépnek közbe, biztos pusztulásra vannak ítélve. A prágai Nemzeti Könyvtár ma a hazai és külföldi érdeklődők számára képtelen tfjcbcdnéfiovc hozzáférhetővé tenni e ritka könyvállomány jelentős részét. A könyvtárnak 1991-ben nem volt pénze még a külföldi folyóiratok előfizetésére sem. Ez valójában az alapvető emberi és szabadságjogokat tartalmazó alkötmánylevélben rögzített, az információkhoz és szellemi értékekhez való szabad hozzáférhetőség jogának a korlátozását is jelenti - olvashatjuk a felhívásban. összeállította: SOMOGYI MÁTYÁS