Új Szó, 1991. augusztus (44. évfolyam, 178-204. szám)

1991-08-02 / 179. szám, péntek

.ÚJ szól HAZAI KÖRKÉP A SZEMTANÚ FÉL... A BÖSI VÍZI ERŐMŰ EGY ÁTLAGEMBER SZEMÉVEL „LELEPLEZES" - POLOSKAVAL Három teljes oldalnyi dokumentumanyagot közölt a Rudé právo szerdai száma, és kilátásba helyezte a szerkesztőség, hogy még további részletek is következnek egy-két héten belül. A címe: Ami a Rumi-jelentésből kimaradt. A Rumi-jelentés - mint tudjuk - a szövetségi parlament megbízásából készült el, és arról szólt, milyen erők játszottak szerepet a kommunizmus megbuktatásában 1989 novemberében és decemberében, milyen szerepe volt a titkosrendőrségnek, miként reagált a kommunista párt, minek köszönhető, hogy megbénult a rendőrség, a hadsereg és a Népi Milícia stb. Tévedés ne essék, nem arról van szó, hogy a kommunista párt összegyűjtötte a rendelkezésére álló írásos anyagokat, és a történelmi tények tisztázása érdekében ezeket közkinccsé tette, hanem „csupán" arról, hogy a pártlaphoz valaki eljuttatott több, „véletlenül" előkerült magnótekercset, és ezek a Havelcsapat rendszerváltást előkészítő tárgyalásainak teljes anyagát tartalmazzák. A Rudé právo szerkesztőségében, persze, van annyi létfenntartási ösztön, hogy a szöveg bevezetőjébe odaírták: „Megjegyezzük, hogy a hangfelvételt nem StB-ügynök készítette..." Ezek után mérget vehetünk rá, hogy titkosrendőri munka eredménye a magnótekercs. A „leleplező" szöveg lehallgató-készülékkel, a politikai alvilág nyelvén szólva „poloskával" készült. Az első részlet arról szól, hogy Václav Havel legszűkebb környezete azt vitatja meg, milyen részarányt kapjon az átmeneti kormányban az ellenzék, ki legyen a miniszterelnök és az államfő, milyen mértékben részesedjék az újonnan kialakult hatalmi struktúrában Szlovákia. És közben arról is sok szó esik, miként vélekedik a letűnőben levő pártgarnitúra fő reprezentánsairól a hatalom teljes átvételére készülődő disszidens csapat. Felmerül a kérdés: Vajon miért kotorta elő a kommunista párt ezeket a hangszalagokat? Miért éppen most? Milyen konkrét célokat követnek velük a politikában? Mert az kétségtelen, hogy nem pusztán könnyű nyári olvasmánynak, előfizető-fogó szövegnek szánták a nagy terjedelmű dokumentumot. Ki legyen a miniszterelnök? - tették fel a kérdést. Valaki arra figyelmeztetett, hogy a Ladislav Adamec kommunista miniszterelnökkel folytatott tárgyalásokon a kormányelnök jobbján ott ült egy értelmes arcú férfi. Valami Calfa nevezetű. „Nagyon bólogatott nekünk, Adamec pedig államférfihoz méltóan hallgatott" - mondotta Ján Budaj. A plénumból tiltakozó hangok hallatszanak Čalfa ellen. A miniszterelnök személyéről tartott vitában Zdenék Jičinský ezt a végkövetkeztetést vonta le: „Valóban lássuk be, Marián Čalfának nincs annyi esze, hogy kormányelnök lehetne..." Mire Ján Budaj: „Az nem számít". ' Erre mi történik: átmeneti időre Marián Čalfát szövetségi miniszterelnökké választják. Majd a választások után még egyszer ő lesz a miniszterelnök. Ha mindebbe még azt is belekalkuláljuk, amit egy kommunista udvari történész műve szerint Gustáv Husák Marián Čalfának mondott, az ember csak a fejét kapkodhatja. Közvetlenül Husák lemondása előtt Čalfa látogatást tett az elnöknél, és panaszkodott: „Ahhoz, hogy lemondjak a politikai karrieremről, még túlságosan fiatal vagyok". Mire Husák: „Akkor ne mondj le. Csak aztán el ne kutyulj". Elvtárs beszélt a tapasztaltabb elvtárssal. A leendő köztársasági elnök személyéről folytatott vitában számos név szóba került: Milan Kňažko

1, Alexander Dubček, Hana Ponieká, Miroslav Kusý. És az a kombináció is felmerült, hogy Čalfa miniszterelnökké való kinevezése helyett Adamecet hagynák meg miniszterelnöknek, elnökké pedig megtennék Dubčeket. Rudolf Palouš erre ezt mondotta: „az Adamec-Dubček kombináció a lehető legveszélyesebb..." Végül Petr Pithart a következőt mondotta: „Ha Havel lesz az elnök, akkor ez azt jelenti, hogy szlovák lesz a miniszterelnök. Tehát ez legyen Adamec kettes számú embere: čalfa." Ma már tudjuk, hogy úgy lett, ahogy Pithart javasolta. Miért választottam ki ezt a néhány tényt a Rudé právo betűtengeréböl. Távolról sem a történelmi pikantéria miatt. Hanem csak annak megállapítására, hogy a kommunisták elérkezettnek látják az időt, hogy (a titkosrendőrségük által készített dokumentumokat is elővéve és érvényesítve) a sajtóban fontos és egyre fontosabb politikai tényezőként próbáljanak érvényesülni. Úgy látszik, manapság a kommunisták házatáján semmi sem történik véletlenszerűen. Bizonyítani lehetne, hogy nem véletlenül adták ki annak idején Vasil Biľak emlékiratait. Gustáv Husák visszaemlékezései sem véletlenül jelentek meg, és ugyanezt mondhatjuk el a Rudé právóban megjelent „leleplezésekről" is. Mintha úgy látnák a megbukott állampárt reprezentánsai, hogy itt az idő, készülni lehet a nagypolitikába való beleszólásra. A „talajelökészítésnek" rég bevált módszere a politikai intrika. Ami a kommunista pártlapban megjelent, az intrika a javából. TÓTH MIHÁLY HÉTVÉGE A RÁDIÓBAN EGY FESZTIVÁL FÉNYTÖRÉSEI V. AZ ÖREG PEPPI 1991. AUGUSZTUS 2. GÁZVEZETÉK -0SZT(0SZK0D)ÁS Hónapok óta húzódik a Tranzit Gázvezeték elosztása körüli vita. Persze, nem arról van szó - mint ahogy már annyiszor cáfolták Szlovákiában a Csehországban terjesztett félremagyarázásokat -, hogy a két köztársaság határán kompresszor állomást építenének és elzáró szelepeket szerelnének a hetvenes évek elejétől országunk területén végignyúló csőkígyóra. Másban nem tud megegyezni a két fél. Tisztázatlan a tulajdonjogok kérdése, s az évi 12 milliárd koronás nyereség elosztása. Meg az is, melyik szervezet üzemelteti tovább a vezetéket. Igaz, jó ideje már született egy elképzelés: a kőolajvezeték mintájára (Transpetrol) részvénytársaságot alapítanának erre a célra. Ez Pozsonyban székelne és Transgaz névre hallgatna. Ha mindkét fél elfogadná.. . A tervezetet a szlovák kormány jóváhagyta, a cseh viszont - privatizációs elemeinek tisztázatlansága miatt - elutasította. Ezután találkozott a három kormányfő. Megbeszéléseiket követően Ján Carnogurský szlovák miniszterelnök kijelentette: csak formális akadályai vannak a megegyezésnek. Kormánya a Transgaz létrehozását a nagyprivatizációs törvény alóli kivételként értelmezi, a cseh kabinet viszont a Szövetségi Gyűlés önálló törvényével akarja rendezni ezt a kérdést. Múlt héten Požsonyban az érintett tárcavezető miniszterekre várt az ellentétek áthidalása. Voltaképpen csak abban állapodtak meg, hogy szakértői csoportot hoznak létre, konkrét feladatkörrel. Tennivalói közé tartozik jogi és műszaki-gazdasági szempontból felmérni, hogyan lehetne fizetés nélkül a Tranzit Gázvezeték Szlovákia területén fekvő részét s annak gazdálkodását átruházni a Cseh Gázipari Vállalat tulajdonából a Szlovák Gázipari Vállalatéba. Ugyancsak ki kell dolgoznia a csoportnak a majdani részvénytársaság privatizációs tervének alapelveit. Feltételezések szerint ebből Szlovákia tulajdonrészesedése 52, Csehországé 48 százalékos lenne. Mindkét köztársaság részesedéséből a részvények bizonyos hányadát privatizációra használnák fel. Szintén szakértők mérik fel a gázvezeték tulajdonjogi kérdéseit. E héten már hozzáláttak a munkához. Jelentésüket mindhárom gazdasági miniszter elé terjesztik. Tartalmáról - a korábbi gyakorlatból. kiindulva - alighanem legutoljára a sajtó értesül majd. Persze, ha időközben valamelyik illetékes nem szólja el magát. De bárhogy is végződik a szakértői érdekegyeztetés, egyáltalán nem biztos, hogy utána már végleg lezárul a gázvezetékoszt(oszkod)ás. (J. mészáros) KÖZÉPKORI GÖMÖRI FALFESTÉSZET (Munkatársunktól) - Az elbűvölő és titokzatos középkori művészet alkotásaiból sok értékes található Gömörben is, nagy részben freskók. Most a rimaszombati Gömöri Múzeum és a Rozsnyói Bányászati Múzeum a középkori gömöri falfestészetet bemutató közös kiállítást rendezett. Ma délután három órakor nyílik meg a Gömöri Múzeumban. A gazdag reprodukciós tárlati anyag lehetővé teszi a művészeti, vallási és gömöri történelmi emlékek iránt érdeklődőknek, hogy új ismereteket szerezzenek, és egyedi művészi élményt kínál. A tanulóifjúságnak pedig alkalmat teremt ahhoz, hogy megismerkedhessen szűkebb hazája, Gömör középkori művészetének máig fennmaradt, jó állapotban lévő, szemet gyönyörködtető és hangulatébresztő falfestészetével. A kiállítás szeptember végéig tart. (polgári) Egyszerű polgárként és anyaként én is aggódom gyermekeim és a többi csallóközi sorsáért a bősi vízi erőmű üzemeltetése miatt, ezért is tiltakozom ellene. Hogy miért? A legnagyobb ütemben folyó munkálatok idején, a 80-as évek közepén, Bősön, a Duna utca 757 szám alatt laktam családommal együtt. Ez az utca vezet(ett) az építkezésre és a munkások szálláshelyére, s mivel egész nap otthon voltam újszülött fiammal, naponta láttam mifélék azok az emberek, akik e „jelentős" építkezésen munkásként dolgoztak. Tisztelet a kivételnek, de a legtöbbje züllött, iszákos, börtönviselt verekedő volt, akik ha nappal dolgoztak, éjfélig a helyi kocsmákban tengették életüket, ha pedig éjszakai műszakban voltak, akkor napközben sörözgettek, vagy pedig borért házaltak. Minden este hallani lehetett, mikor zárt be a vendéglő, olyan „nótázással" mentek végig az utcán. Még nyelvtörvényre sem volt szükség, pedig akkor igazán „nemzetközi" volt a község, hiszen itt dolgozott több száz szlovák, lengyel és jugoszláv. Abban az időben még a „cserekereskedelem" is fellendült. Nohát én attól az építménytől félek, amit ezek az emberek építettek,*akik nemcsak hogy másnaposan dolgoztak, hanem az egyes alapanyagokat (kavics, de főleg cement) ellopták és eladták pár koronáért, hogy némi zsebpénzre tegyenek szert. Ezek alapján ki tudja bizonyítani, hogy mindenütt elegendő alapanyagot építettek be az erőműbe? Hogy sokba került az államnak ez az építkezés? Elhiszem, mert az itt dolgozó sok hazai és külföldi venSZOMBAT: 8 órakor jelentkezik a Szombat délelőtt című publicisztikai magazin. Néhány téma a műsorból: Viszszapillantás a szovjet-amerikai csúcstalálkozóra, Lesz-e eredménye a bősi vízerőmű elleni tüntetésnek? - két érintett polgármester véleménye; Zászlós Gábor a legiszlatív tanácsot és az őt ért támadásokra reagál. A riportok és jegyzetek között a Beatles és az Illés együttes számai hangzanak fel. 13 órakor Uj Hullámhossz. A szerkesztő a következőkre hívja fel a figyelmet: Egy nap a körtvélyesi gáton, riport a bősi vízerőmű elleni tiltakozásról; Egy este a galántai Tavernában; Egy nyár Franciaországban - itthon a Ghimes. 15 órától hallgathatják a Figyelő adását. Dr. Molnár Péter lévai ideggyógyász a neurózisról beszél. 15.40-kor A Csevegő című műsorából megtudhatjuk, miként tartja számon a tudománytörténet Horn Ignácot és mi köze van Mozart Varázsfuvolájához. A Kívánságműsor 16.10-kor kezdődik. Hazaérkezésem után az egyik tévés híradás elején elhangzott mondatra lettem figyelmes. Megfogalmazója szerint semmi különös nincs Cividale del Friuliban, csak az, hogy ott rendezik a Mittelfestet. Lehet, hogy a meredek sziklától övezett Natisone, meg a fölötte átívelő ördög híd, a tíz hangulatos tér, a zegzugos utcák és sikátorok, a tíz templom, a távolból oda kéklő Alpok, s a tenger felől fújó szél semmi különöset nem jelent, akkor legalább az emberekre figyeljen. Azokra a helybeliekre és távolabbról érkezőkre, meg talán a külföldiekre is, akik kétségtelenül megtalálták egymást. Mindenesetre én találkoztam egy emberrel, akit soha nem felejtek el... A rekkenő hőség és az éjszakai zivatarok úgy tűnik, velejárói ennek a klímának. Már az első estén megfigyeltük, hogy a középkorú és idősebb olaszok a caffókban, a pizzeriákban meg a ristorantikban bort isznak. Legtöbbször egyetlen pohárral ugyan, de bort. Szombaton történt, hogy a déli pihenőből ébredező kisváros utcáit róva, az ördög hídján túli városrészben betévedtünk egy kertvendéglőbe. Egyetlen osztrák rendszámú autó állt az udvaron, s a szólólugas alatti asztalok egyikénél a házigazda németül csevegett osztrák vendégeivel, akik éppen fizettek és búcsúzóban voltak. Letelepedtünk hát a sötétpiros abrodégmunkás nemcsak pár ezer koronáért szerződött ide, otthonától, hazájától távol. A jó kereseti lehetőség miatt költöztek a munkásszállásra, hiszen a távolsági pótlék is igen jelentós összeg volt. A munkásszállások gondnokai a megmondhatói annak, hogy éjszakánként hányszor kellett az ittasan hazatérők között rendet csinálni. Nemegyszer előfordult, hogy egy-egy otthonos szoba vagy társalgó berendezéseit is összetörték. A munkásokon kívül pedig már annyi adminisztratív munkaerő volt itt, hogy „Dunát lehetett volna velük rekeszteni". Én a természetvédelemről és a szennyezettségről nem kívánok szólni, mert azt megteszik mások is. Csak azt szeretném hozzátenni, hogy sok kárt okozott az utcán áthaladó rengeteg teherautó, autóbusz és egyéb munkagép. Igaz, ezt utólag a község megtérítette az érintett lakosoknak. Neveket ugyan nem tudok felsorolni, hogy ki volt a jó és ki a rossz munkás ezen az építkezésen, de láttam, amit más is látott, hallottam, amit más is hallott ebben a „világhírűvé" vált, eddig csendes faluban. Lelki szemem előtt pedig látom, hogy egy esetleges katasztrófa bekövetkezése után a kormány tagjai a többi „nagyokossal" együtt hogyan tartanak helikopterről terepszemlét és fejezik ki mélységes együttérzésüket és sajnálatukat a történtekért a túlélőknek és hozzátartozóiknak, s közben arra gondolnak: milyen jó, hogy ők élnek és nem itt pusztultak el. HUSVÉTHNÉ BÖLCS VERONIKA, Bős VASÁRNAP: 8.30 kor A Világosság című egyházi magazinban a szoros kapu és a keskeny út fogalmát Fazekas Ágnes, tornaijai református lelkész magyarázza. 9 órakor a Kölyökvilág adása a csicsói olvasótáborról tudósít. 10.05-kor a Barangolás Zeneországban című műsor Rajter Lajos szlovák karmestert és zeneszerzőt köszönti 85. születésnapján. 10.35-kor Arcélek. Beszélgetés dr. Vígh Károly történésszel. 11 órakor Irodalmi mozaik, Benne: Kántor Lajos, a Korunk főszerkesztője nyilátkozik a folyóiratról; Megkerült az elveszett költő? - Beszélgetés Zs. Nagy Lajossal; Karol Tomiš, a Magyarok és szlávok elnevezésű konferencia tanulságait ecseteli. A déli híreket a Fiatalok stúdiója követi. Szó lesz benne finnországi élményekről, a Kor-zár együttesről és a párkányi Bonanza Banzáj Fan Klubról. 14.05-kor a Fáklyából megtudjuk a Bartók zenei verseny feltételeit és a Bibiána nyári ajánlatát. Az adást a 16.05-kor kezdődő köszöntő zárja, (th) szókkal díszített asztal mellé. Eltökéltük, hogy most aztán bod iszunk. Olasz bort. Vagy segít rajtunk a melegben, vagy nem, de rosszabb már nem lehet. Érkezik a tulajdonos, felveszi a rendelést: száraz vörös bort, kávét és- a legnagyobb megrökönyödésére - ásványvíznek „becézett" szódát, az „aqua minerálét". Térült-fordult, s amikor továbbra is csodálkozó arccal letette elénk a szódavizet, megjegyezte: -Az én boromhoz nem kell víz. Nem tudom milyen hőmérővel dolgoznak, de az a száraz kabernet olyan volt mintha éppen akkor csapolták volna a leghidegebb olasz sziklapince mélyén álló hordóból... Motorzúgás, s egymás után két olasz rendszámú autó gördül be az udvarra. - Peppi! Peppi! - szólítják a gazdát az utasai. Eléjük kerül az egy-egy pohárka fehér, s folyik a beszélgetés. Jól hallhatóan a fesztivált emlegetik, meg az üzletmenetet. Mi elQzben a házat, az udvart vesszük szemügyre. A falon freskók, amelyek elindítják kíváncsiságunkat. Amikor szélsebesen elrobog a két olasz, Peppi úr letelepszik mellénk. - Giuseppe Tonini vagyok - mutatkozik be, s érdeklődésünkre a házról, a lányáról, a feleségéről, a kisvendéglőről egyszerre kezd beszélni. 1420-ban épült a háza, s a még látható restaurált freskók a Boldogasszony Szűz Máriát ábrázolják. Kinek másnak, ha nem egy ilyen ház és kisvendéglő tulajdonosának a lánya legyen restaurátor? Hol másutt, mint Firenzében. Peppi úr szülei is ebben a házban éltek, családfájának minden ága innen származik. Dicsérjük a borát, mire elárulja, hogy maga termeszti, részben az udvaron termő szőlőtőkék, részben a városhoz közeli szőlősének terméséből. Meginvitál a kisvendéglőjébe is. A falakon rézedények, mindenütt fából készült tárgyak, hangulatos berendezés. Hamarosan kiderül, hogy számára nem teljesen ismeretlen hely Szlovákia, s nem holmi marslakók az ott élő magyarok. Gyors képzettársítása nyomán rögtön a szlovénekről, a környéken élő néhány ezres szlovén kisebbségről és a többi jugoszláv nemzethez fűződő olasz viszonyról beszél. Dicséri a szlovéneket, akik szorgalmasak, igyekvők és hozzájuk érdemes ellátogatni. Aligha előítélet az, amit a szerbekről, a montenegróiakról és az albánokról mond. A végén megjegyzi, hogy mindenkinek dolgozni kell. Nem egetrengető igazság, de nélkülözhetetlen. Peppi úr, miután fizettünk meginvitált bennünket másnapra is. Álltuk a szavunkat, de akkor már fehér borát kóstolgattuk, na és a kedvességnek szánt görög- és sárgadinnyét. Ezekről kiderült, hogy igen megsértjük, ha kifizetnénk az árát. Mindezt megtetézte néhány prospektussal, részletes turistatérképpel és egy a Cividale-ban termesztett szólőfajta-katalógussal. Talán újra lesz szerencsénk, ha a szeptemberre tervezett osztrák és cseh körútja során legalább egy napra megáll Pozsonyban is. örömmel látnánk, már csak a kedvessége viszonzása miatt is. Giuseppe Tonini szereti szülővárosát, azt a várost, amelyet most már a Pentagonálé, illetve az azóta létrejött Hexagonálé hat országa is megismert. Lehet, hogy annak a tévériporternek nem volt ideje az ismerkedésre, a látottak és hallottak fölötti csendes elmélkedésre. Az sem kizárt, hogy tényleg neki van igaza, s Cividale del Friuli összetéveszthető volt tucatnyi más olasz városkával. Abban viszont bizonyosan tévedett, hogy ezután nem lesz más. Nem tudom, hogy Giorgio Pressburger alias Pressburger György, a fesztivál igazgatója hány évig tartó keresés után szemelte ki Cividalét, azt azonban bizton állítom: jól választott. Már csak azért is, hogy a nagy turistaforgalomnak egy kissé a csendes peremén éldegélt a városka, így egyelőre semmi olyan szélsőség nincs jelen az életében, amely a Mittelfest-en kívül mást is megcélozna, amikor hazai és külföldi turistákat csábítanak ide. Mert csábítani azt jövőre is kellene, ha újra lesz fesztivál, de erről már a rendhagyó útirajz befejező részében. (folytatjuk) DUSZA ISTVÁN REFLEX