Új Szó, 1991. augusztus (44. évfolyam, 178-204. szám)

1991-08-02 / 179. szám, péntek

MEZŐGAZDASÁG ÚJSZÓI AMÍG MÁSOK FULDOKOLNAK A GABONÁBAN VASARUTI TERVEK ES REMENYEK Nehéz megjósolni, hány mezőgazdasági üzemnek lesz oka az idén az aratási vigalom megtartására. A jelek szerint többnek nem, mint igen. Nem a termés mennyisége miatt, hanem azért, mert a sokat emlegetett piacgazdaság az aratás idejére csőstül beköszöntött, és sajnos felkészületlen portákat is talált. Amikor a vevő kéri Azokban az üzemekben, amelyek vezetői a beígért piaci viszonyokat csak mumusszámba vették, most fuldokolnak a gabonában. Miután nincsenek előre megszabott állami meg takarmányeladási kötelezettségek, sem árak, egyszeriben tanácstalanok, nem tudnak mit kezdeni a terméssel. Nem úgy a Vásárúti Mezőgazdasági Szövetkezetben. . - Félreértés ne essék, azért mi sem élünk gondtalanul - kezdte Varga István elnök. - (A tisztázatlan agrárprogram mindenkit negatívan érint, legyen az szövetkezet, állami gazdaság, vagy magángazda. Mi csak annyival vagyunk könnyebb helyzetben, hogy az első piacszellemű lépéseket már megtettük, így az idei aratás „meglepetéseit" kevésbé érezzük meg.) Az egyik „lépés" az irodaépület alagsorába vezetett, ahol osztrák technológiával kenyeret, kiflit és zsemlét sütnek. Finomat, porhanyósat, és ízében is eltérőt a megszokott hazaitól, így a remélt kereslet sem marad el. Benyák Arnold, a pékség vezetője megmutatta a gondjaira bízott birodalmat, elmagyarázta a technológia újszerűségeit, de engem ezúttal más érdekelt. Az, hogy mit jelent számukra a piacgazdasági kényszer? - Először is azt, hogy a pékség napi huszonnégy órás üzemelés mellett a hét valamennyi napján maximális mértékben legyen kihasználva. Keressük az újabb eladási lehetőségeket, a meglévő kapcsolatok megtartására pedig nagyon ügyelünk. Akkor szállítjuk a friss kenyeret; péksüteményt, amikor a vevő kéri. Saját boltokat nyitottunk, s ezekben tejet és tejtermékeket is árulunk, hogy nagyobb legyen a forgalom. Tápok - útiköltség nélkül Mindennek valódi piaci háttere persze a kenyérgabona. Mert - talán mondani is felesleges -, hogy a pékség azt a lisztet használja, amit a malom a szövetkezet búzájából őröl. A kenyérgabona mindenkori ára így kevésbé üt vissza, mint ahogy két-három hónap múlva már az sem okoz gondot a vásárútiaknak, ha a hazai piacon áron alul adják-veszik a takarmánygabonát, esetleg a napraforgót. - Az állattenyésztés bevételeinek közel kétharmadát a takarmányköltségek viszik el. Ilyen tételnél már érdemes megnézni, hogy a kiadások csökkentésére milyen lehetőségek kínálkoznak - mondotta Bíró Ottó ágazatvezető, majd az indokokkal. folytatta, amelyek alapján a takarmánykeverő megépítése mellett döntöttek. Nemcsak függetlenítik magukat a takarmányüzem diktálta áraktól, hanem a környék piacán is átveszik az elsőbbséget. Alacsonyabb áraiknak köszönhetően, hiszen nekik a takarmánykeverékekbe kisebb rezsiköltséget kell „beletenni", ráadásul utaztatási díj nélkül. A logika, amire Vásárúton építenek egyszerű és reális alapokon nyugszik. A szövetkezet 1600 hektárt meghaladó területén annyian osztozkodnak, hogy átlagosan még egy hektárnyi rész sem jut mindenkinek. A tulajdonosok többsége így valószínűleg a közösben hagyja .földjét, mások pedig kisebb-nagyobb csoportokban bizonyos növények termesztésére vagy állatok tenyésztésére szakosodé kisszövetkezeteket alakítanak. így vagy úgy, mindenképpen szükség lesz egy szolgáltatásokra is szakosodó szövetkezetre, amelyik ilyen jellegű tevékenységével saját termelésén túl a magángazdákat, a jövedelemkiegészítő növénytermesztést és állattenyésztést folytató egyéneket, valamint a környező falvak lakosságát is segíteni fogja. Civakodás helyett A pékség, a tejet és a tejtermékeket is árusító saját boltok bővülő „hálózata", akárcsak a rövidesen elkészülő takarmánykeverő már a fenti célokat szolgálja. A jövő terveiben szerepel a kisvágóhíd, a gyümölcsfeldolgozó, esetleg a szövetkezeti malom, de az elnököt ezek szóbahozása egyelőre inkább idegesíti. - Ideje lenne, hogy az állam agrárpolitikája ne tűzoltómunkához hasonlítson, hanem támpontokat adjon termelési struktúránk kialakításához. Mondják meg végre az arra illetékesek, hogy miből és mennyire lesz szükség, és a jövőben ne vezessék félre a földművest, amint azt a garantált árakkal tették. És még egy kérés, a képviselők felé. A transzformáció felett ne folytassanak hónapokig tartó politikai civakodást, mint a földtörvény esetében. Nekünk szükségünk van a transzformációs törvényre. Hiába a tervek, elképzelések szövetkezetünk átalakítására, ha nincs alap, amire építhetnénk. Tények bizonyítják, Vásárúton ezek nem propagandamondatok. A tíznél kevesebb munkafegyelmi esetet kivéve eddig senkit sem bocsátottak el. A termelési szerkezet folyamatos átalakításával mindenkinek munkát, megélhetést akarnak adni. De ehhez tudniuk kellene - a lehető leggyorsabban -, hogy milyen lesz a transzformációs törvény. Olyan, amelyik az arra érdemes mezőgazdasági szövetkezeteket létezni hagyja, vagy az ötvenes évek szövetkezetpárti eszméihez hasonló szellemben intézkedik - csak ellenkező előjellel. Talán nem ártana, ha a képviselők ellátogatnának a vásárúti és néhány hasonló mezőgazdasági szövetkezetbe, ahol a tulajdonjogokat tiszteletben tartják s egyben létprogramot adnak a falunak. Az ilyeneket - de csakis ezeket - érdemes lenne megmenteni. EGRI FERENC < Tessék, finom és porhanyós, kínálja terméküket Németh József pékmester Ordódy Vilmos felvétele 1991. AUGUSZTUS 2. DRÁGÁBB ENERGIA -DRÁGÁBB ÖNTÖZÉS Vajon napjainkban érdemes olyan termésnövelő drága agrotechnikai módszereket alkalmazni, mint például az öntözés? - vetődik fel sokakban a kérdés. Horváth József mérnökkel, a szlovákiai viszonylatokban legnagyobb területű öntözőrendzser üzemeltetését szervező és irányító, a nagymagyari Agroprogres mezőgazdasági vállalat öntözési részlege vezetőjével kerestük a választ erre a fontos kérdésre. - Eddig az üzemek minden beépített hektárra - öntözés alatt álló területre - hektáronként csak 120 koronát fizettek - foglalja össze az ezzel kapcsolatos tényeket. Az elfogyasztott villamos energiát, a karbantartási, az üzemelési költségeket az Állami Meliorációs Igazgatóság térítette meg. A vízdíjat az Erdő- és Vízgazdálkodási, valamint a Mezőgazdasági Minisztérium egymás között rendezte el. Most merőben más lett a helyzet. Mezőgazdasági minisztériumi rendelet törli a 120 korona befizetést, meghatározza az új díjszabás tételeit, kötelezve benne a mezőgazdasági vállalatok öntözésre elhasznált elektromos energiájának megtérítését is. Hogy ez mit jelent a gyakorlatban? Azt, hogy a szlogáltató és felhasználó üzemek közötti még szorosabb együttműködésre épülő rendelkezésekről van szó. Ráadásul az elektromos művek monopolhelyzetéből következően szabja meg az árakat, diktálja a feltételeket. Amíg tavaly például az energiatúllépés esetén a nappali áram kilowattórájáért 37 fillért fizettek, most már 74 fillért, míg az éjjeli áramért az eddigi 27 fillér helyett már 64 fillért számláznak. Másik lényeges vonása az, hogy az öntözésre szánt villamos energiát az Agroprogresnek negyedévenként előre meg kell rendelni a villamos művektől. A megengedett tolerancia plusz 1 és mínusz 3 százalék között mozoghat. Ez pedig, az időjárás kiszámíthatatlanságát ismerve, kemény pénzügyi szankciókkal járó feltételnek számít. Ha nem fogyasztják el a megrendelt energiamennyiséget, akkor az el nem fogyasztott kilowattórákért 22 fillér, ha pedig túllépik a megrendelt mennyiséget, akkor minden túlfogyasztott kilowattóráért 1 korona'1 fillért számláznak. Az elfogyasztott áramot átszámítják a szivattyútelepek által kiadott vízmennyiségre, és így 400 kWó elfogyasztott villamos energia 1000 köbméter víz kiadásával egyenlő. Tehát a mezőgazdasági üzemek csak vizet rendelnek az Agroprogrestől, és csak az elfogyasztott vízmennyiségért fizetnek. Nappali öntözés esetén 40 fillért, éjszakai öntözés esetén pedig 35 fillért köbméterenként. Viszont itt is érvényes a szabály, miszerint, ha több vizet fogyasztanak a megrendeltnél, akkor ä többletért felárat számolnak, éspedig köbméterenkén 11 fillért. Ha pedig kevesebb fogy el a megrendeltnél, akkor köbméterenként 9 fillért fizet rá az üzem. - Milyen tarifát szánnak a kistermelőknek, hiszen közülük is egyre többen igénylik az Agroprogres öntözési szolgáltatásait. - Ugyanazt az árat fizetik, mint a nagyüzemi termelők. Kötelességük viszont, hogy ha öntözni akarnak, igényüket bejelentsék a gépházba. Aki ezt elmulasztja és netán fennakad a rendszeres ellenőrzésen, az az első alkalommal 500-tól 1000 koronáig terjedő pénzbírsággal sújtható, a következő esetben pedig leszerelik az öntézésre szolgáló hidránsot. - Mindezek ismeretében hogyan látja öntözőrészlegük jövőjét? - Tájainkon mindig szükség lesz a mesterséges csapadékpótlásra, noha a gazdaságok jelenlegi pénzügyi helyzete nem ezt motiválja. Az öntözőrendszerhez tartozó 52 gazdaság 98 százaléka a megdrágult díjak ellenére szeptember végéig megkötötte az öntözésre szóló szerződést. A jelenlegi gondokról szólva Horváth mérnök elmondotta, hogy egy sor öntözéssel járó jogi probléma még rendezetlen. így például az, hogy ki a felelős az esetleges áramkiesésért, vagy a Kis-Duna, a csatornák alacsony vízszintjéért. MÉRI ISTVÁN Kelet-Szlovákiában mindmáig a királyhelmeci Állami Gazdaság számít a legnagyobb mezőgazdasági egységnek. Ez a mamutvállalat - ellentétbén a jóslatokkal - a megváltozott gazdasági körülmények között is fizetőképes maradt, és nyereségesen termel. Bélán József igazgatóhelyettestől azt kérdeztük, hogy az idei aratást vajon nyugodtabb légkörben kezdték-e meg, mint az előzőeket. - Végre eljutottunk oda, hogy a munkahelyeken az elvégzésre váró tennivalók a legfontosabbak. Nagyon örülünk annak, hogy az aratás körül nincs olyan felhajtás, mint korábban volt - gondolok itt a kényszerű ideológiai és propagandisztikus körítésekre, plakátokra, jelentésekre stb. A megváltozott helyzet következtében most már nincs idegesség, az időjárás is jó, tehát dolgozunk, tesszük amit kell. Az 500 hektárnyi olajrepcét már betakarítottuk, s a 28 mázsás átlagos hektárhozammal elégedettek vagyunk. Repcénket a felvásárlók átvették, de most még csak annyi bizonyosat tudunk, hogy mázsájáért ötszáz koronánál kevesebbet fognak fizetni. Őszi árpát is 500 hektáron termesztettünk. Már azt is learattuk, s 6,6 tonnás átlagos hektárhozamot értünk el. Eddig 1500 tonna árpát adtunk el. - A felvásárlással sincsenek gondok? TESSZÜK, AMIT KELL KIRÁLYHELMECEN AZ ARATÁSRÓL ÉS EGYEBEKRŐL - Sajnos vannak. Már az aratást is elkezdtük, de még mindig tisztázatlan volt a felvásárlási ár, s általában maga az értékesítés. Raktározási gondjaink is vannak, ezért felajánlással fordultunk a felvásárlóvállalatokhoz, hogy ha lehetővé teszik számunkra 1000 tonna gabona tárolását, hajlandók vagyunk ezért havonta 25 000 koronát fizetni. Sajnos, nem találtunk megértésre, még mindig hiányzik belőlük a vállalkozó kedv, amit úgy érzem, az üzletemberektől joggal várunk el. - Végül is hogyan oldották meg a problémájukat? - Sikerült a kassai malomipari vállalattal úgy megegyeznünk, hogy ha a búzánk sikértartalma eléri a 23 százalékot, az általunk felajánlott mennyiséget mázsánként 250 koronáért felvásárolják, viszont cserébe minden 100 kg búza után megveszünk tőlük 20 kg korpát. Ez a megoldás számunkra elfogadható. A bodrogszerdahelyi gabonafelvásárló üzem szerződésben vállalta, hogy a 26 százalék sikértartalmú búzát mázsánként háromszáz koronáért vásárolja fel. Ha figyelembe veszem, hogy a 120 hektárnyi Hana búza sikértalma 32 százalék, joggal lehetünk bizakoA Szenei Mezőgazdasági Szövetkezetben is teljes erővel aratnak. Közel 700 hektár termését kell betakarítani. A hektárhozamokkal elégedettek, különösen a búza 5,5 tonnát meghaladó átlagával. Az eddig kicsépelt gabonát saját raktáraikban helyezték el. dók. Megegyeztünk abban is, hogy legjobb minőségű búzánkat a dobrai központi gabonatárolóban helyezzük el, és külföldön fogjuk értékesíteni. - Gabonából az idén termésfölösleg lesz. Ebből önök milyen következtetéseket vonnak le? Csökkenteni fogják-e a kalászosok vetésterületét? - Bizonyos mértékben igen. Az idén borsót csak 20 hektáron termesztettünk, de jövőre 300 hektárt vetünk. A gabona vetésterületét ennyivel csökkentjük. - A növénytermesztés miatt tehát az állami gazdaság igazgatóhelyettesének nem fáj a feje? - Ideálisabb állapotokat is el tudnék képzelni, de végül is azt kell mondanom: nagyobb bajok inkább az állattenyésztésben vannak, ott is főleg az értékesítéssel. Most is 5000 sertést vagyunk kénytelenek „lábon raktározni", mert hiába 140160 kilósak, egyedül a tőketerebesi húsüzem vesz át belőlük, naponta 40 darabot. De nemcsak mi vagyunk így. Ezért is bosszantó, hogy míg a politikai mozgalmak azon civakodtak, ki intézi el a szovjet piac megtartását, addig mások megelőztek, mi pedig hoppon maradtunk. Tudja, hogy mi az ábra? Elmondom én magának, egyszerű paraszti megfogalmazásban. Mert mit cselekszik egy okos ember, ha eljön hozzá egy iszákos koma, hogy adjon neki kölcsön egy százast? Ad neki, de csak azzal a kikötéssel, ha tőle veszi meg a bort. Ugye, így két szempontból is jól jár: eladja a borát, a kölcsön adott pénzt pedig kamatostul kapja vissza. Nos, az én megítélésem szerint most a Nyugat ezt teszi a Szovjetunióval, mi pedig csak civakodunk, és kimaradunk erről a nagy piacról. Itt van mellettünk az ágcsernyői vasúti átrakóállomás - amit ugye a legnagyobb szárazföldi kikötőnek szoktak a sajtóban emlegetni -, most már ez is pang, a leépülés időszakát éli, pedig a földrajzi helyzetünknél fogva másként is lehetne. Persze csak akkor, ha tényleg széles látókörű szakemberek vennék kezükbe a gazdaság és a kereskedelem irányítását. Ez a véleményem, bátran megírhatja. SZASZÁK GYÖRGY