Új Szó, 1991. augusztus (44. évfolyam, 178-204. szám)

1991-08-14 / 189. szám, szerda

1991. AUGUSZTUS 14. , ÚJ szól KULTÚRA Kis NYELVŐR AZ ANALÓGIA VESZÉLYEI Néha az egyébként hasznos analógia, a nyelvi minta vezeti félre a szövegét fogalmazó tollforgatót; azért követ el szóhasználati hibát, így járt az az újságíró is, aki a következő mondatokat vetette papírra: ,,Ifjabb éveiben hajlamos az ember arra, hogy a forradalomról ne csak gondolkozzék, hanem áhítsa is azt. Ez az áhítat később gyakran csap át közönybe". Sajnos, az áhítat főnév nem illik a második mondatba. Az áhítás lett volna ott a helyénvaló. Mi vezette félre a fogalmazót? Az a tény, hogy az igékből -ás, -és, valamint -at, -et képzővel alkotott főnevek olykor rokon jelentésűek, s egyik a másikat helyettesítheti. De nem minden esetben, és nem cserélgethetők e szavak mechanikusan. Például az -ás, -és képzős főnév elsősorban cselekvést fejez ki főnévi formában: alkotás, faragás, zenélés stb. Gyakran jelöli azonban a cselekvés eredményét is a cselekvés kifejezése mellett. A szántás, vetés, újítás, alkotás, faragás, nemcsak a műveletet nevezi meg (például: Szépen halad a szántás), hanem az eredményét is. Gondoljunk itt a friss szántás, zöldellő vetés, benyújtott újítás kifejezésekre! Az -at, -et képzős főnevek azonban általában inkább a cselekvés eredményét jelölik: ajánlat, burkolat, határozat stb. Igen kevés van közöttük, amely cselekvést fejez ki; illetve az eredmény mellett ezt is kifejezi; ilyenek: ámulat, vadászat, előkészület, csodálat stb. Olykor választhatunk, melyik képzős alakot használjuk fel a cselekvés kifejezésére. Mindegy, azt mondjuk-e: A fogoly vadászását tiltják; vagy: A fogoly vadászatát tiltják. Néha a cselekvés eredményét is kifejezhetjük mindkét alakkal: Elfogadták az ajánlatomat; vagy: A kormány ajánlásaiból választott a parlament. Előfordul, hogy az -ás, -és képzős alak csak a cselekvést, az -at, -et képzős meg annak az eredményét jelöli: például a másolás csak a cselekvést, a másolat csak az eredményt. De az -at, -et képzős szavak az eredményen és a cselekvésen kívül mást is jelenthetnek; a cselekvés tárgyát: áldozat, idézet; a cselekvés eszközét: öltözet; a cselekvés helyét: kijárat, a cselekvés idejét: kikelet, s még folytathatnánk a sort. Ez a tény még bonyolultabbá teszi a kérdést. Az áhítat jelentése is alaposan eltávolodott az áhít igéétől. Maga az ige ezt jelenti: erősen óhajt valamit, sóvárog valami után. De az áhítat a vallásos ájtatosságot, továbbá a vallásos tisztelettel határos csodálatot, szeretetet jelöli; s a protestánsok a rövid, rendszerint bibliaolvasásból és imádságból álló istentiszteletet is áhítatnak nevezik. Semmiképpen sem beszélhetünk tehát a forradalomnak az áhítatáról, ha arról van szó, hogy valaki áhítja a forradalmat, hanem csak az állításáról. Az analógia helytelen alkalmazása a szókapcsolatok és az összetett szavak közti választáskor is jelentkezhet olykor. Egy-egy összetett szó helyettesíthet szókapcsolatot is, ha stilisztikai szempontból mindegy, melyik formát használjuk. Például az asztal lába helyett jó néha az asztalláb is, a ház teteje helyett a háztető. Vannak azonban olyan szókapcsolataink is, amelyeket nem szoktunk összetett szavakkal helyettesíteni; s ha ilyen összetételt szerkeszt valaki, kétségbe vonjuk, hogy ismeri a magyar nyelvet. A feleség a férjet, a férj a feleséget nevezheti élete párjának, vagyis az életem párja, életed párja kifejezések megszokottak, használatosak. De életpár szavunk nincs, ezért ha valaki az „életpárjáról" beszél, számíthat a beszélgetőtárs gyanakvó pillantásaira. JAKAB ISTVÁN A

Zürichi Magyar Történelmi Egyesület pár héttel ezelőtt Zürichben és St. Gallenben rendezte meg a hatodik Magyar Őstörténeti Találkozót, melyre Magyarországról, Ausztriából, Svájcból, a Kínai Népköztársaságból, Németországból, Romániából, Kanadából, az USA-ból és Ausztráliából, valamint a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaságból összesen 99 résztvevő érkezett. A találkozón 28 szakember 32 elődást tartott, melyekben szót kaptak a magyar őshaza helyéről, gazdasági és művelődési viszonyairól, a települések őstörténeti sajátosságairól, a mese-, a népdal- és hangszeres zenei hagyományokról szóló témák, továbbá a múlt évben Köln mellett tartott konferencián felvetett modern vércsoportvizsgálatok legújabb eredményeiről szóló ismertetések, s több előadó is kísérletet tett az Anniviers-völgyben talált rovásírásos üzenetek megfejtésére. A mi „színeinket" ezen a találkozón a Kassán élő Lukács József képviselte, aki több évtizeden át a Szlovák Tudományos Akadémia Nyitrai Régészeti Intézete kassai részlegének, illetve később a Keletszlovákiai Múzeumnak volt a munkatársa. Megtiszteltetésnek számit, hogy a találkozó társelnökévé választották, s elismerésként könyvelhető el, hogy a zempléni ómagyar fejedelmi sírról tartott előadása élénk érdeklődést váltott ki. Mielőtt erről váltanánk szót, arra lennék kíváncsi, hogy a zürichi egyesület milyen céllal rendezi meg a magyar őstörténeti találkozókat? - A kérdésre, úgy érzem, teljesen kielégítő választ ad, ha az őstörténeti találkozók titkárságának 1986. február 10én, Zürichben keltezett nyilatkozatából idézek. A dokumentumban egyebek között ez áll: „Baráti kézfogásra nyújtjuk kezünket minden irányba. Tevékenységünk politikától mentes, tisztán tudományos, baráti és ismeretterjesztő. Nincsenek sem anyagi, sem társadalmi céljaink - szerelmünk a magyar nép és történelme, valamint nyelve. Mélyen tiszteljük tagjaink, barátaink és az érdeklődő egyének elkötelezettségeit, amelyek azonban semmiféle következménnyel nem járnak sem egyesületünkre, sem a többi tagjára. Külső nyomástól mentesen, a legtisztább tudományos szellemben akarjuk tanulmányozni és kideríteni - mindenekelőtt - a magyar nép, vagy népek igazi eredetét, őshazánkat vagy őshazáinkat, valamint a magyar nyelv eredetét, ma élő nyelvünk és népünk rokonait. Nem utasítunk eleve vissza semmiféle elméletet, azonban elvárjuk, hogy a bizonyítékok és az érvek szigorúan tudományos alapon álljanak. Nem egyezünk bele, hogy bárki bármiről kijelenthesse, hogy az már megoldódott és ezért mindenki köteles magáévá tenni. Teljes tisztelettel vagyunk úgyszintén az emberiség nagy családjának többi tagjai iránt, miközben elvárjuk tőlük ugyanezt a tiszteletet a mi népünkkel szemben. Meggyőződésünk szerint jövőnk új, dicső temploma csak a tiszta erkölcs alapjára építhető; ennek előfeltétele egymás kölcsönös tiszteletben tartása és az erőszak minden formájának és következményének eltűnése". Nos, ennyit a nyilatkozatból, melyhez úgy érzem, nem szükséges kommentárt fűzni. - Milyen megfontolásokból került napirendre az ön témája? - Gondolom, azért, mert a Kárpátmedencében mindmáig ez az egyetlen olyan feltárt magyar honfoglaló sír, amely fölé halmot emeltek, következésképpen ez a leletanyag tudományos szempontból ma is roppant érdekes, sok kérdés megválaszolásának lehetőségét veti fel. - A zempléni sírt az SZTA Nyitrai Régészeti Intézetének professzora, Budinský-Krička úr tárta fel, de úgy tudom, önnek is van köze a lelethez? - 1956-ban ásatási előkutatásokat végeztünk a Bodrogközben. Zemplén községben járva, egy Árvái nevezetű helybeli lakos hívta fel a figyelmünket a Szélmalom-dombra, szerint, a sírgödörben az északi oldalon volt elhelyezve a fejedelem lova. A fejedelem a koporsóban teljes díszruhában és teljes felszerelésben feküdt. Ott volt az övgarnitúrája a díszkarddal, a feje mellé helyezték el ivó csészéjét, tegezében 5 darab nyílhegy volt. Tarsolyában megtalálták a csiholóvasat. A fejedelem talpánál helyezték el a teljes lószerszámot a nyereggel - olyan pozícióban, ahogy azt a nyergeléshez kell előkészíteni. A nyereg mellett találták a ló ivóvedrét. - Milyen volt a fejedelem ruházata? mondván, hogy „lábai" - melyek különben eléggé furcsák - még ma is láthatók. A megnevezett ember eléggé furcsa egyén hírében állt, szavára nemigen adtak a faluban és a régészek se nagyon bíztak benne, de én megkértem, hogy mutassa meg nekem a Szélmalom-dombot. Mikor kimentünk a helyszínre, nagy meglepetéssel tapasztaltam, hogy Alul a Bécsi, fölötte a Zempléni kard, Fettich Nándor rekonstrukciója alapján valóban megvannak a szélmalom „lábai", csakhogy azok nem mások, mint kurgánok (halomsírok), melyekből több mint húszat találtunk. Mondanom sem kell, milyen örömmel végeztük el a feltérképezést és írtuk meg jelentésünket. Budinský-Krička professzor később ennek alapján látott hozzá a gazdag lelet feltárásához. Meg kell jegyeznem, hogy a Szélmalom-dombon három típusú, tehát három, különböző korban végzett temetkezésről lehet beszélni. A kúp formájú kurgánokban urnákat találtak, a másik egy hosszú, tojás formájú magyar kurgán a honfoglalás idejéből, s a kúpoktól függetlenül egy úgynevezett síktemetéses leletre is rábukkantak. Közülük legértékesebb kétségtelenül a 21 m hoszszú, 18 m széles ovális alapformájú ómagyar fejedelmi sír, mely 1,6 m magasan domborodott ki a terep fölött. - Mit rejtett? - A 3,7 m hosszú, 2,4 m széles sírgödör 144 cm mély volt. Ebbe helyezték a tölgyfakoporsót, melyben a honfoglaló fejedelem nyugodott. A sír, s egyben a koporsó tájolása kelet-nyugati irányban történt, benne a holttest fejjel nyugati irányban feküdt. A koporsó maradványain egyetlen szeg, sem vasalás nyomait nem találták, ami arra utal, hogy egyetlen darab tölgyfából faragták. Magyar temetkezési szokás - Nyakát arany drótkarika díszítette, rajta arany fülbevaló, melynek párját mellette, szabadon elhelyezve találták meg. A fejedelmi nyakperec mellett sima aranylemezek feküdtek. Nagyságukból ítélve feltételezhető, hogy a tegez díszítései. A fejedelem mindkét csuklóján, valamint a lábán is egy-egy arany drótkarika volt, a ruházata pedig gazdagon díszített. Deréktól felfelé minden ezüstből, a felszínen aranyozott véretekkel. Hasonló díszeket találtak az övgarnitúrán, valamint a két vezérlő szíjon, amelyek a kardot tartották. A díszek zöme kúp alakú volt, 172 darabot találtak belőlük. A ruházaton találtak még 34 lapos gombot és 79 szívformájú gombot. Az 5 varkocsleszorító korong közül 4 a tetem mellén volt, 1 az ivócsésze mellé került. A koporsóban nagy mennyiségben találtak vászonfoszlányokat, ami arra utal, hogy vagy a koporsó volt anyaggal kibélelve, vagy a holttestet tekerték bele. Ezek közül néhány darabot a brünni egyetem botanikai és mikrobiológiai tanszékén megvizsgáltak. František Kuchman közlése szerint nagyon tökéletes kivitelezésű kord- és krep anyagokról van szó. A sírból előkerült szőrmefoszlányok nyestre utalnak. - Milyen állapotban találták meg a fejedelem kardját? - A körülményekhez képest aránylag jó állapotban. Ez a kard sok szempontból nézve hasonlít az úgynevezett Bécsi kardhoz (melyet Álmos kardjának tartanak), de hasonló típusú, a honfoglalás korára utaló kardleletről tudunk a Dnyeper és Szaltovo vidékéről, a távoli Kubában is találtak ilyen ritka darabot. - És mi mondható el a lószerszámokról? - A lószerszámokat ezüst véretekből készítették, felületük aranyozott. E tárgyak a fej- és kantárdíszek voltak. Részletesebben: 36 darab ovális dísz, kis füllel, 95 darab szíjdíszítés - mandula formájú lemezek. A kantárt 2 nagyobb és 4 kisebb szfaléra is díszítette. A nyeregből 7 szíjvégveret, 9 álcsat maradt meg és természetesen a teljes szorítózabla, egy pár kengyelvas, valamint több más bronz- és vascsat. - A leletet áttanulmányozva, a Szlovák Tudományos Akadémia Régészeti Intézete is fejedelmi sírnak nevezte a zempléni Szél malomdombon feltárt sírt. Viszont, úgy tudom, Magyarországon nem osztották ezt a nézetet ilyen egyértelműen. - Igen, az Akadémia Szlovákiában fejedelmi sírnak tartja, s azt a megalapozott nézetüket is kifejtették, hogy a holttestet a Zempléni földvárban (melyet később Árpád kori várrá építettek át) ravatalozták fel. - Mire alapozták e feltevésüket? - Arra, hogy dr. Beňadik, aki már 1952-ben ásatásokat végzett a földvárban, a keleti kapu kijáratánál egy tárcsaféle ezüstön olyan aranyozott gombot talált, ami nem illett bele semmiféle képletbe mindaddig, míg fel nem tárták az ómagyar sírt, s ott a gomb hasonmásaira rá nem bukkantak. A magyar tudományos körökben felizzott ugyan néhány vita a zempléni sírról, de utána, sajnos, mély hallgatás vette körül - félek, személyeskedések következtében. A szlovák akadémia a magyar régészek közül dr. Fettich Nándort kérte fel, hogy a leletek alapján végezze elő a sírlelet rekonstrukcióját. Ő ennek eleget is tett, majd az egészet könyv formájában ismertette. A könyv sajnos, csak később, mar halála után jelent meg Nyitrán, német nyelven. Fettich Nándor úgy vélte, hogy Zemplénben alighanem Álmos sírját találták meg... - És mi az ön véleménye? - Nem értek egyet azokkal a magyarországi régészekkel, akik azt állítják, hogy itt valamelyik harcost, esetleg vezért temették volna el. A zempléni leletet magyar fejedelemi temetkezésnek tartom, már csak azért is, mert a Bodrogköz, tudvalevő, fontos szerepet játszott a magyar honfoglalás korában. Nem szabad elfelejteni, hogy a három kabár törzsnek is itt volt a szállásterülete. Számításba kell venni továbbá, hogy a Bodrog folyó másik oldalán, tehát Zemplénhez közel fekszik Szomotor község, melynek a neve szomorú tort jelent. De közel van Borsi is, mely az Árpád-korban Borsiszer néven szerepelt és a szer megnevezés megfelel a mai értelemben vett országgyűlésnek. Ugyancsak figyelmet érdemel a Szélmalom-dombot körülvevő dűlők neve. Sorolom: Felsőtábor-dűlő, Táboralja-dúlő, Rihótábor (Rihó=rívó=sirató, tehát akár Sirató-tábor), Szentvérdűlő. N

os, ugye mindez elég érdekes, ráadásul az említett dűlők középpontjában, a Szélmalom-dombon állt az a halom, melynek a feltárásáról beszélgettünk. Még azt tenném hozzá, hogy a halmot hosszú évek során minden bizonnyal azért nem dúlták fel, azért nem rabolták ki, mert annak idején a közeli földvárból szemmel tartották, azaz: őrizték. Mondom, nekem határozottan az a véleményem, hogy Zemplén község határában, a Szélmalom-dombon egy ómagyar fejdelmet temettek el. SZASZÁK GYÖRGY Varkocsszoritó korong, melyen a turul madár legősibb ábrázolása látható