Új Szó, 1991. augusztus (44. évfolyam, 178-204. szám)

1991-08-14 / 189. szám, szerda

3 HÍREK - VÉLEMÉNYEK Ú

J szó

i 1991. AUGUSZTUS 14. A PÁPA MINDENKIHEZ JÖN (Folytatás az 1. oldalról) dott, s eközben csak Prágát, Velehradot és Pozsonyt látogathatta meg. -A kommunista diktatúrák bukása óta az egyházak KeletKözép-Európában is egy tágabban értelmezendő társadalmi hatókör kialakítására törekedhetnek. Magyarországon a katolikus egyház vállalhat-e, illetve akar-e egyáltalában politikai szerepet vállalni? - A püspökök és a papok szolgálata kifejezetten az egyház belső életére vonatkozik, annak társadalmi szerepe viszont a híveken keresztül érvényesül. Ezt az egyház kétezer éves története is igazolja. Az egyház továbbra is az evangélium hirdetésével akarja biztosítani az alapvető emberi és erkölcsi normákat, míg a hatalomban való részvételt tilalmazza az egyházi törvénykönyv. Az imént említettem viszont, hogy az egyház hívei, miután állampolgárok, természetesen részt vesznek a politikai életben, örülök hát, hogy Magyarországon van egy Kereszténydemokrata Néppárt, hiszen ők az egyház tanítását és a keresztény elveket vallják, s ezt képviselik a parlamentben is. Sietek hozzáfűzni: ezt a pártot sem szabad úgy tekinteni, mintha az az egyháznak meghosszabbított karja lenne. Ez is jelzi, hogy az egyház nálunk nem akar közvetlenül is betörni a politikai síkra. - Vitathatatlan, hogy a volt keleti blokk országaiban bizony eléggé súlyos az erkölcsi és az etikai krízis. Jó jel, hogy ennek tudatában viszont akaratlanul is felértékelődőben van az egyház egyre nagyobb társadalmi szerepe. E funkció betöltéséhez Magyarországon hiányoznak-e az egyházak személyi és tárgyi feltételei? - Az egyháznak alapvető küldetése részint az igehirdetés, részint az emberbaráti szeretet megnyilvánulása. Sajnos, az elmúlt négy évtizedben az intézményeink lényegében megszűntek és a szerzetesrendekben sem volt utánpótlás. Időre van szükség, amíg mindezt helyrehozzuk, lélekkel is megtöltjük. Hasonló a helyzet az egyházi iskolákkal és a karitatív tevékenységgel. A pápa látogatása ebben a tekintetben szintén a javulást sugalmazhatja. - Magyarország prímásaként ön milyennek látja a Vatikán, a magyar állam és a katolikus egyház kapcsolatát? - A Szentszék már VI. Pál pápa idejében kereste a lehetőséget arra, hogy Közép-Kelet-Európában miként segíthetné az egyház belső életét, hiszen e térség országaiban más-más volt az egyházpolitika és a Vatikánnal való kapcsolat. Például a magyar kormány részéről aránylag korán visszhangra találtak VI. Pál törekvései, s ennek értelmében már 1964-ben létrejött az első részleges megállapodás. A rendszerváltás óta, természetesen, már bármilyen ügyben közvetlen kapcsolatunk van a Szentszékkel. - Esztergomban alig negyed esztendeje újratemették Mindszenty Józsefet. A hercegprímás ügyének végleges rendezése mennyiben erősíti a római katolikus egyház tekintélyét, helyzetét? - A hamvak hazahozatalával egy egészen új fejezet kezdődött el mind az egyház, mind az ország életében. Ezt Mindszenty József bíboros végrendeletének szövegével is alátámaszthatom, amelyben ez áll: „Amikor majd lehull Mária és Szent István országa fölött a moszkvai hitetlenség csillaga, a holttestemet vigyék az esztergomi érseki sírboltba." Mind a végrendelet végrehajtója: a Mindszenty-alapítvány, mind az egyház úgy látta, hogy ez az idő bekövetkezett, a leírtak teljesülhettek. Ma már Mindszenty-bíboros történelmi szerepe is világosan értékelhető. Az, hogy ő keményen ellenállt a nép- és az egyházak elleni, éppen szovjet nyomásra létrejött összpontosított támadásnak. Védte a magyar nemzetet, védte az egyházát is. A hatalom ugyan fizikailag erösebb volt nála s kényszerrel eltávolította őt Esztergomból, de határozott fellépése és ellenállása mindenképpen történelmi jelentőségű. Egyesek csak a politikai szempontokat emelik ki az életéből. Igaz, ő ebbe is belesodródott, de Mindszenty József bíboros alapvető törekvése az volt, hogy a háború utáni mély erkölcsi meggyengülésben megerősítse és fölemelje híveit. Erre a lelkületre ma is óriási szükség van. - Bíboros úr, az ön szavait bizonyítja az is, hogy a pápalátogatás első vidéki színhelye Esztergom, ahol II. János Pál a Mindszenty-sírhoz is ellátogat. - A pápalátogatás programján a Püspöki Kar nagyon komolyan gondolkodott és a lehetséges objektív szempontokat emelte ki. A Szentatya először valóban Esztergomba látogat el, hiszen itt élt Szent István király és mindig is Esztergom volt az ország első érseki széke. Hogy Esztergom lesz a látogatás első vidéki színhelye, ez már akkor eldőlt, amikor még nem is gondolhattunk arra, hogy Mindszenty bíboros holttestét is vissza tudjuk hozni. Esztergomban nem tömegtalálkozó lesz, itt a Szentatya elsősorban a papokkal és a szerzetesekkel találkozik, bár e szentmisén a környék hívei is részt vehetnek. Említettem már, hogy II. János Pál magyarországi látogatása elsősorban lelkipásztori vizitáció lesz. Programjának legfőbb funkciója, hogy az evangélium szellemében segítsen a magyar katolikusoknak hitük elmélyítésében. A pápalátogatás jelszava: Életünk Krisztusban; s ennek szellemében készítettük elő a különböző alkalmakat. így augusztus 17én a pécsi szentmise jelentőségét például a magyarországi nemzetiségek együttélésének kérdése; a leglátogatottabb magyar Mária-kegyhelynek számító Máriapócson vasárnap rendezendő szentmisének a nemzeti feszültségek imádságban és szeretetben való feloldása; a pápa debreceni programját pedig az ökumenizmus fontossága adja meg. A pápa ellátogat még Szombathelyre, továbbá augusztus 18-án az izraelita közösség vezetőivel is találkozik; a látogatás kicsúcsosodása pedig augusztus 20-án, a budapesti Hősök terén lesz. Előzetes becsléseink szerint ezen a szentmisén 200 ezer hívő lesz jelen. Talán már ebből a vázlatos felsorolásból is kitűnik, hogy a Szentatya mindenkihez jön; és szinte gondviselésszerű, hogy akkor érkezik Magyarországra, amikor a magyar nemzetnek különösen nagy szüksége van tanácsaira és észrevételeire. A hosszú kommunista uralom után mind Magyarországon, mind Közép-Kelet-Európában új értékrendet kell kialakítani - erkölcsi, lelki és humanitárius értelemben egyaránt. A Szentatya ötnapos zarándokútja ehhez minden bizonnyal hozzájárul. - Bíboros úr, beszélgetésünk során több ízben is szóba jött már az egyház, a keresztény szellemiség megújulásának igénye. Véleménye szerint a hajdani kommunista blokk egyházai elmaradtak az európai egyházak fejlődésétől? - Az egyház működése elsődlegesen mindig a léleknek szól. Ez belső tartalom, ami akkor is erősödhet, amikor a külső tényezők elmaradnak vagy kedvezőtlen nyomásnak vannak kitéve. Az egyház története a szép és kiemelkedő példák sorát mutathatja föl arra, hogy a hit jelenléte erőt és gerincességet sugallt. Én úgy tapasztalom, hogy a nyugat-európai egyházak úgy tekintenek most Közép-Kelet-Európa egyházaira, hogy hűségesek tudtak maradni a hitben, az áldozatnak és nemegy esetben a vértanúságnak is nemes példáit igazolva. Ami a külsőt illeti, arról már szóltam, hogy intézményeik megőrzésében és továbbfejlesztésében, sajnos, teljesen lemaradtak e régió egyházai. - A pápa érkezését megelőző nyilatkozatok egyikében Nyíri Tamás római katolikus teológusprofesszor annak a véleményének adott hangot, hogy a pápalátogatás egyik vezérszólama a kiengesztelődés lesz. ön is egyetért ezzel az elvárással? - Érintőlegesen említettem már, hogy a Szentatya magyarországi útjának jelmondataként egy Szent Pál-i gondolatot: az „Életünk Krisztusban"^ emeltük ki. Ez is jelzi, hogy legfőbb szándékunk a krisztusi életben, tanításban való elmélyülés. Különösen fontosnak érzem, hogy ezt a jelmondatot még a protestáns testvéreink is fenntartás nélkül el tudják fogadni, az ö számukra is tartalmat ad. Ez azért is fontos, mert Magyarországon - sajnálatos módon - még a háború előtti időben is elég sok volt a feszültség, és az elmúlt időszak sem kedvezett annyira a jó értelemben vett ökumenizmusnak. A múlt és jelen feszültsége eléggé hangsúlyosan van jelen a mai magyar társadalomban is, különösen azokkal szemben, akiknek vezető szerepük volt a rendszerváltás előtt. Feltételezéseim szerint a pápa erről nem fog közvetlenül szólni, de az evangélium szelleme a megbocsátást, a kiengesztelődést, a keresztényi élet elmélyítését hirdeti. - ön miben látja a kereszténység, a hit szerepét az egyre elevenebbé váló nacionalizmussal való szembeszegülésben? - Abból indulok ki, hogy a kereszténység alapvető tanítása szerint minden ember Isten teremtménye, és Jézus Krisztusban testvérek vagyunk. A kereszténység ezért megbocsátást és kiengesztelődést hirdetvén, a kezdeményezést állítja a hívei elé. Eme tekintetben a kereszténység kétezer éves története is nagyon sok pozitív példát mutat; emellett azonban igaz az is, hogy nem mindig és nem mindenki teljesítette tökéletesen ezt a keresztényi kötelességet. A gyökerekhez viszszatérve, a hívő keresztények azonban sokat tehetnek mind a nemzedéki, mind a nemzetiségi feszültségek feloldásában, felszámolásában. -Bíboros úr, a nacionalizmusból eredő gondok szóba kerülése révén szeretném megkérdezni: önnek mi a véleménye a Szlovákiában élő magyar nemzeti kisebbség helyzetéről? - Az első világháború után meghúzott országhatár a magyar nemzetnek számbelileg is jelentős részét más országok területéhez csatolta. Nqpy kár, hogy a közép-kelet-európai régióban éppen most, a működőképes demokráciák kialakításának küszöbén erősödtek fel ennyire a nemzetiségi feszültségek. Meggyőződésem, hogy a nyelv, a kultúra, a nemzeti önazonosság megőrzése az alapvető emberi jogokhoz tartozik, s ezt széles körűen biztosítani kell. Az én meglátásom az, hogy e tekintetben még léteznek a szlovákiai magyarság helyzetében is hátrányos megkülönböztetések, amelyeket föl kell oldani. Haezt sikerül elérni, akkor biztos vagyok abban, hogy ezt a szűkebb régiót olyan testvéri közösséggé tudjuk alakítani, amelyben nemcsak a szlovákok kultúrája marad meg, hanem a magyarok is - épp a saját kultúrájukkal - gazdagítani tudják az egész közösséget. Ha visszagondolok arra, hogy Szlovákia valaha Magyarországhoz tartozott, akkor azt is el kell mondanom, hogy a szlovákok és a magyarok évszázadokon keresztül az egészséges együttélés formáit tudták kialakítani. Egyházmegyénkben például háromnyelvűek voltak a szertartáskönyvek, és az esztergomi érsekek között szintén voltak szlovák nemzetiségűek is. Kérdésére ezért azt felelhetem: a nemzetiségi feszültségek nem befolyásolhatják az erkölcsi magatartást, hiszen a híveknek keresztényi kötelességük, hogy kölcsönös jóindulattal a megoldás lehetőségeit keressék. - Kérem, ha közvetve is, de maradjunk még egy kicsit ennél a témánál! Szlovákiában mostanában gyakori beszédtéma, komáromi székhellyel, az önálló magyar püspökség létrehozásának kérdése, ön milyen álláspontot képvisel ebben a kérdésben? - Magát a helyzetet közelebbről nem ismerem, inkább csak a hírét hallottam a kialakult vitának. így hozzászólnom is nehéz a dologhoz, bár azt mindenképpen meg kell jegyeznem, hogy az egyháznak mindig nagy szerepe volt a történelmi kultúra megőrzésében. Ez történelmi tapasztalat. A feszültségekre való tekintettel én megértem a szlovákiai magyar híveknek azon igényét, hogy nemzetiségi szempontból önálló egyházmegyébe tartozzanak, hogy kellő létszámban lássák el őket a magyar anyanyelvű papok. Ugyanakkor viszont látni kell azt is, hogy az egyházmegyék létesítése vagy megszüntetése a Szentszék hatáskörébe tartozik. Ezért, minden jogos igény elfogadása mellett, ezek a problémák nem oldhatók meg külső demonstrációval, hanem csakis az egyházon belül. Kellő higgadtsággal és a megfelelő csatornákon keresztül. Erről az igényfeltárásról a Cseh és Szlovák Föderatív Köztársaság pápai nunciusán, illetve a saját püspökön vagy érseken keresztül lehet beszélni. - Valóban: milyen az ön személyes kapcsolata például Ján Sokol nagyszombati érsekkel? - Sokol érsek úrral többször is találkoztam, és a magam részéről merem állítani, hogy jó a kapcsolatunk. Épp a régi, történelmi kapcsolat alapján hívtuk meg az érsek urat két segédpüspökkel együtt Esztergomba, a pápalátogatásra. Meghívtam a nagyszombati egyházmegyében élő magyar papokat és hívőket is. Gondolom, aránylag sokan fognak átjönni. Mindezt személyesen beszéltem meg Nagyszombatban az érsek úrral, aki e meghívást a lehető legtermészetesebb dolognak tartotta. Remélem, a pápa látogatásának esztergomi programja a kiengesztelődés szellemét a Dunán is át fogja sugározni. - A Szentatya magyarországi tartózkodásának öt napja minő gondolatsorokat lesz hivatott megindítani? - A hitben való elmélyedéstől a sokat emlegetett kiengesztelődésig valóban sok mindent. De nem abban a formában, hogy ez alatt a pár nap alatt, mintegy varázsütésre, minden megváltozik. Elsősorban a pápalátogatás ténye adhat indítást - mind a lelki fölkészülés, mind az eseményeken való részvétel révén. Elengedhetetlenül fontosnak tartom a hit és a keresztény tudat elmélyítését is. A pápalátogatás ebből a szempontból az alapvető magyar keresztény értékeknek a felszínre hozását tudja majd segíteni: bár ehhez, természetesen, a magyar hívek jószándéka is szükségeltetik. - Bíboros úr, olvasóink nevében is köszönöm az interjút. MIKLÓSI PÉTER IDEIGLENES HATÁRÁTKELŐHELYEK (Munkatársunktól) - Az előrejelzések szerint Kelet-Szlovákiából e hét végén sokan látogatnak el majd Magyarországra, hogy találkozzanak II. János Pál pápával, ám a határátkelőhelyeken várhatóan nem lesz tumultus, hiszen a turista-, illetve zarándokáradat fogadására mindenütt szorgalmasan és körültekintően készülnek. Az állandó határátkelőhelyeken bővítik a vámellenőrök és útlevélkezelók számát, azon felül pedig augusztus 16-án, 17-én és 18-án két ideiglenes határátkelő is üzemel majd, naponta reggel hat órától este tíz óráig. Mindkettő a Tőketerebesi járásban. Az egyik Perbenyík és Lácacséke között, a másik Nagykövesd és Pácin határában. A Tiszacsernói Körzeti Vámhivatalhoz tartozó ideiglenes átkelőhelyek - Andrej Vinco igazgató tegnapi tájékoztatója szerint - készen állnak az átutazók fogadására. Nagykövesden például rendbetették a határátkelőhelyhez vezető mezei utat, hogy azon esős időben is zavarmentesen közlekedhetnek a gépjármüvek. Ezzel kapcsolatos az az információ, hogy míg a perbenyíki átkelőhelyen autóbusszal is át lehet jutni, addig a nagykövesdin csupán a gyalogosok és a személygépkocsin közlekedők léphetik át a határt. Ľudovít Petöcztől, a Kassai Útlevélhivatal igazgatójától megtudtuk, hogy az említett ideiglenes átkelőhelyeket csakis csehszlovák és magyar állampolgárok vehetik igénybe. Petócz úr arra kért, közöljük kérésüket, vagyis azt, hogy minden útrakelő a saját érdekében győződjön meg útlevele érvényességéről, s a csoportok vezetői 2-2 példányban már otthon készítsék el az utasok névsorát (név és születési dátum). (gazdag) SEGÍTSENEK TEMPLOMUNK MEGMENTÉSÉBEN! A Zempléni Hegység déli peremén, Borsi, II. Rákóczi Ferenc szülőfaluja szomszédságában fekszik egy nagy múltú kisközség: Kisbéri. A XIII. századból származó feljegyzések a községet „Terra de Bary" néven említik, a XIV. században azonban már Egyházbári volt a neve. A falu lakosai elsősorban állattenyésztéssel és vadászattal foglalkoztak, majd fokozatosan előtérbe került a szőlőtermesztés. A hagyomány szerint IV. Béla a tatárjárás után, - mint Tokaj-Hegyalja más településeire - ide is olasz szőlőműveseket telepített. Templomunk a XIII. században épült, román stílusban. A XV. században azonban bővítették, illetve átépítették, ennek emlékét őrzi a gótikus templomhajó és a torony. A vidék egyik legértékesebb műemléke. Tornyát kilátótoronyként is használták. A község 1631-ben lett reformátussá. 1663-ban pestisjárvány pusztított, ezért a községet újratelepítették. A járvány után egészen 1790-ig a lélekszámban megfogyatkozott, szomszédos csarnahói anyaegyház is Kisbári filiálja lett. Az elmúlt rendszer hitromboló törekvései ezt a gyülekezetet sem kímélték. Mindamellett itt is megmaradt és él Istennek egy kicsiny nyája, amely ragaszkodik hitéhez, Istenéhez, templomához. Nekik fáj a legjobban, hogy az a templom, amely évszázadok próbáit, háborúk viharait átvészelte, most pusztulóban van. Pedig reménység élt itt a szívekben még nem is olyan régen, hisz a Műemlékvédő Hivatal tervbe vette a templom külső-belső megújítását, több mint két és félmillió korona költségvetéssel. Sajnos, csak a régészeti feltárásokig jutottak el. A templom tényleges felújítása elmaradt, azzal az indoklással, hogy nincs rá anyagi fedezet. Több helyről is próbáltunk már anyagi segítséget kérni, eddig eredménytelenül. Már több mint egy éve nem tarthatunk a templomban istentiszteletet. Pillanatnyilag ott tartunk, hogy a mennyezet beomlott, a templom beázik és tovább károsodik. Csak a tetőszerkezet kicserélése félmillió koronába kerülne s ha ez a pénzhiány miatt nem történhet meg még a tél érkezése előtt, ennek a templomra nézve súlyos következményei lennének. Ezúton kérjük a Új Szó olvasóit, legyenek segítségünkre a kisbári templom megmentésében. Gyülekezetek, közületek és magánszemélyek szíves támogatását kérjük Isten Igéje szellemében: „Egymás terhét hordozzátok és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét. (Gal. 6; 2). Címünk és folyószámlánk száma: Slovenská át. sporiteľňa, Kráľovský Chlmec č. ú. 1022951-629; Ref. cirkev Malá Bara Minden segítőnek előre is köszönetet mondunk és életére Isten áldását kérjük. VÉGHNÉ, PÁNDY ETELKA református lelkész