Új Szó, 1991. július (44. évfolyam, 152-177. szám)

1991-07-15 / 163. szám, hétfő

19S1. JÚLIUS 15. HAZAI KÖRKÉP VÁLASZ OLVASÓINKNAK TÁPPÉNZ J. N.: Nemrég olvastam az Új Szóban egy cikket a táppénz emeléséről. Én 1990 szeptemberétől vagyok táppénzen. Vonatkozik a táppénz emelése rám is? Egy másik cikkben azt olvastam, hogy a rokkantak adókedvezménye 3000 korona. Szeretném tudni, hogy ez valóban igaz-e? A táppénz emelése valójában akkor vonatkozik önre, ha a napi átlagkeresete meghaladta a 150 koronát. A változás lényege ugyanis az, hogy nem a táppénz mértéke emelkedett (a táppénz továbbra is a napi átlagkereset 90 százaléka), hanem a napi átlagkeresetnek a maximális határa, amelyet figyelembe vesznek a táppénz kiszámításánál. Ez a felső határ eddig 150 korona volt. Vagyis ha az alkalmazott keresete bármennyivel meghaladta is a 150 koronát, a táppénzt legfeljebb 150 koronából számították ki. Május elsejétől ez az összeghatár 180 koronára emelkedett. így nem emelkedik annak az alkalmazottnak a táppénze, akinek a napi átlagkeresete legfeljebb 150 korona volt. Ami a rokkantaknak járó adókedvezményt illeti, az adókedvezmény összege nem háromezer korona. A rokkantak és a részleges rokkantak eddig oly módon kaptak adókedvezményt, hogy további egy vagy két személyt ismertek el eltartottként a béradó mértékének megállapításánál, azaz a béradótáblázat egy kedvezményesebb oszlopa szerint állapították meg adójukat. A részleges rokkantság esetében egy további személyt ismertek el eltartottként, a teljes rokkantság esetében pedig két további személyt. Ez a szabály továbbra is érvényben maradt azzal a rendelkezéssel együtt, mely szerint az adókedvezmény csak akkor jár, ha az adóalap nem haladja meg a 2400 koronát. A munkabéradóról szóló törvény végrehajtására kiadott rendelet legutóbbi módosítása azonban bizonyos mértékig módosította az adókedvezmény megadásának módját. Ha az adóalap nem haladja meg a 2400 koronát az adott hónapban, az adókedvezmény a régi (s jelenleg még hatályos) szabályok szerint jár. Amennyiben az adóalap meghaladja a 2400 koronát egy hónapban, az adókedvezményt még mindig megkaphatja az adó elszámolásakor, feltéve, hogy a havi átlagkereset az adott időszakban nem haladta meg ä 2400 koronát. A végrehajtó rendelet említést tesz egy háromezer koronás öszszeghatárról is a rokkantságra járó béradókedvezménnyel összefüggésben. Különleges rendelkezés vonatkozik jelenleg ugyanis arra az esetre, amikor az adóalap meghaladja a 2400 koronát, ám nem haladja meg a háromezer koronát. Adókedvezmény ilyen esetben is jár, csak nem a fent említett módon, azaz nem az adótáblázat valamely oszlopa szerint állapítják meg. A béradót az általános szabályok szerint állapítják meg, figyelmen kívül hagyva a rokkantságra járó egy vagy két további eltartott személyt. A béradókedvezményt ilyen esetekben viszont fix összegben állapítja meg a rendelet: 65 koronát vonnak le az általános szabályok szerint kiszámított adóból, mégpedig mindazokra a rokkantság indokából járó további eltartott személyekre, akiknek száma a többi eltartott személlyel együtt meghaladja az egy eltartott személyt és nem haladja meg az öt eltartott személyt. Az eddig elmondottaktól függetlenül, amennyiben rokkant (esetleg részlegesen rokkant), s azt sérelmezi, hogy táppénze idejére elvesztette adókedvezményét, ajánljuk, kérvényezzék, hogy a rokkantságra járó adókedvezményt a házastársa vehesse át. (m-n.) KI A DUNA VIZET ISSZA... Kisriportomat tegnap délelőtt készítettem, a kánikula tizenharmadik napján. Délelőtt tizenegykor a napon már 37, árnyékban pedig még ,,csak" 29 fok volt. Az időjárásjelentés az utóbbi napokban a hírek élére került, méghozzá kissé riasztó adatokkal: vizeink apadnak, szikkad a föld, szomjaznak növényeink. Még a szombat este kerekedett viharfelhők se könyörültek meg rajtunk: így a tikkasztó hőségben a Duna vízszintje is tovább süllyed: Pozsonynál már csak 220, Komáromnál 230, Párkánynál 195 centiméter volt tegnap reggel. Pozsony lakossága mégsem szomjazott. Az elmúlt hétvégén is annyiszor tusolhattunk, ahányszor csak jólesett, a kertjeink se tikkadtak el, s még autóinkat is lecsutakolhattuk. A vízmű semmiféle korlátozó intézkedést nem hozott; csupán arra kért bennünket pénteken, a rádió útján: ne pazaroljunk. Mindez dicsekvésnek hangzik, és talán az is. A vízművek központi ügyeletese ezt nyíltan bevallja, de elégedetten nyilatkozik a gépház szolgálatvezetője, a diszpécserközpont technikusa, a víztisztító vezetője, a készenlétben álló szerelőgárda is, egyszóval mindenki, akinek köze van Szlovákia fővárosának vízellátásához. De távolról sem azért, hogy bosszantsák például az ország keleti végein szomjazókat, vagy hogy elmarasztaljanak más közmüveket - ók pusztán a tényekhez ragaszkodva büszkék a teljesítményükre. - Az ilyen tartós kánikulában a világ számos nagyvárosában nem ritkaság a vízkorlátozás - mondja a diszpécserközpont ügyeletese -, hozzánk viszont az idén még egyetlen bejelentés sem érkezett vízhiányról a kánikula kitörése óta. Voltaképpen azon múlik minden, hogy a vízművek emberei átérzik-e felelősségüket... Ugyanis óriási felelősség félmillió, jobbára toronyházakban élő emberről gondoskodni. A közmű azért közmű, hogy a közt szolgálja, s ez a szolgálat alázatot követel. Fegyelmet és mélyen gyökerező emberi tartást. Meggyőződésünk, hogy nyári kánikulában és téli zimankóban a zökkenőmentes vízellátást csak olyanok tudják folyamatosan garantálni, akik a munka minden mozzanatával tisztában vannak. A vízművek telepeit arról lehet megismerni, hogy mindet rendezett kert övezi, ahol a bokornyírástól a takarításig szinte minden munkát maguk a vizesek végeznek. A vízellátást biztosító gépek maguktól dolgoznak, csak figyelni és ellenőrizni kell őket. Ezt a munkát a gépházak szolgálatvezetői, illetve a diszpécserközpont végzi. A biztonság épp oly tökéletes, akár a tisztaság és a rend. A műszerek a legkisebb fennakadást is jelzik. Ha például áramkimaradás van, máris működésbe léphet a saját áramtermelés, nehogy gurgulázni kezdjenek a csapok, vagy a felsőbb emeleteken egyszerűen ne adjanak vizet. Pozsony és Párkányig egész DélSzlovákia lakossága a duna vizét issza, ugyanis a természetes szűrés és tisztítás után ennél tisztább víz nem létezik. A természetes szűrő a kutak finom kavicsrétege, ami nem enged át semmilyen szennyező anyagot. A vizet - mesterségesen - ózonnal tisztítják, néha klórozzák is. A vízművek laboratóriumaiban rendszeresen vizsgálják a vízminőséget. Ezért jó hír, hogy szennyezettség vagy baktériumos fertőzés évek óta nem fordult elő. Azt mondják a vizesek, hogy nem tudják: e tekintetben miként alakul majd a helyzet, ha valóban üzembe helyezik a bősi vízduzzasztót, mert az bizony alapjaiban változtathatja meg a Duna-meder vízháztartását... Egyelőre azonban nincs baj, így azt is hozzáfűzik a vizesek, hogy nem értik, miért tülekednek az emberek az üdítőkért: elvégre a szomjúságot semmilyen ital nem oltja jobban, mint a víz. Ráadásul ez még pénzbe se kerül, elvégre egy-egy pohár víznek egyszerűen nincs ára. Egy köbméter, azaz 1000 liter víz díja egyébként 1 korona 50 fillér, elvégre a víz előállítása nincs ingyen. Különösen most, a kánikulai csúcsfogyasztásban. Jogos hát a kérés, hogy senki se pazaroljon, ha azt szeretné, hogy továbbra is kedvére ihasson, főzhessen, zuhanyozhasson. Egyelőre nincs szükség nagyobb szigorúságra, természetesen, feleslegesen folyatni a csapokat így is bún. A víz tehát ott pihen a mélyben, a legforróbb kánikulában is onnan hozzák fel a vízmüvek szakemberei. Ott pihen, mint az ősanyag. Mint az élet forrása. Áhítatot érzek, amikor megtöltöm a poharamat tiszta vízzel. Úgy iszom, mintha magát az életet kortyolnám. És kipillantva a pozsonyi sajtóház sokadik emeletének szerkesztőségi ablakán, tekintetem a Dunán pihen meg. Az időjósok szérint érdemben egyelőre nem enyhül a kánikula. MIKLÓSI PÉTER EBÉDLŐ ÉS MELEGVÍZ NÉLKÜL Cserkészfiú, cserkészlány... visszhangzott az előénekelt nóta és egymás után felvonult a négy altábor csapata. Fiúk, lányok, kisebbek, nagyobbak evőeszközzel és tányért helyettesítő edénynyel a kezükben a tábori zászló mellett sorakoztak. A rövid fohász után Jó étvágyat kívántak egymásnak, majd újabb sorakozás következett: az ebédért. Hogy jobban, elviselhetőbben teljen a várakozás ideje, dalba kezdtek. Szerencsére viszonylag gyorsan megkapták az egyik edénybe a levest, a másikba a rántott húst. Aztán a megszokott helyükön letelepedtek és jóízűen fogyasztották az ételt. - Nem volt egyszerű megszokni a gyerekeknek, hogy ebben a táborban nincs ebédlő, a fürdőszobát pedig a lavór - hideg vízzel - helyettesíti - mondotta Lelovics János táborvezető, a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség tisztje, amikor a falatozók mellett az árnyékban mi is helyet foglaltunk. Nem is csoda, hisz ez az első csapattábor, ahova a nyugat-szlovákiai cserkészeket hívták. Es jöttek is szép számmal. És nem csupán 10 éven felüliek érkeztek a Palást és Felsőtúr között lévő táborba, mint ahogyan meghirdették, hanem kisebbek is. - Sokan életükben először vannak távol a szülőktől és bizony a kisiskolásoknak itt-ott honvágyuk van - magyarázta a táborvezető. - Viszont, ha érdekes, jó programot szervezünk, megfeledkeznek erről. Sokrétű, színes a foglalkozás a táborban. Az. „önellátás" ugyan időigényes, de a cserkészek nagyon élvezik a fahordást, a tűzrakást, a reggeli és a vacsora készítését. Ottjártunkkor az egyik csapat népdalokat tanult, a másik a vadászat rejtelmeivel ismerkedett, a harmadik a környéket járta és egy csoport pedig Zólyomba ment kirándulni, mégpedig nem egyedül: a tábor vendégeivel, a külföldről érkezett magyar cserkészek 20 tagú csapatával. Unatkozásra tehát nincs idő, még este sem, ezeket a tábortűz mellett töltik. Uher Rudolf nyékvárkonyi csapatvezetőt még ebédelni is alig hagyják. A körülötte forgolódó gyerekek szinte indulásra készek. A rövid pihenő után az erdő fái rejtik el őket. A pedagóguspályára készülő fiatalember falujában a valláserkölcsöt magukénak valló fiatalokat csoportosította maga köré. Velük együtt jött a táborba. A nagy élményt jelentő sátorozást nem zavarta meg az öreg cserkészek látogatása. Jó munkát - köszöntötték Lőrincz Jánost, a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség tiszteletbeli elnökét, aki korát meghazudtoló frissességgel, nagy lelkesedéssel jár a fiatalok közé. Wallner László, szintén nem tartozik az ifjú nemzedékhez: az ószhajú cserkész a régi szép időkre emlékezett vissza, miután néhány felvételt készített a táborról. Varjú Lajos Komáromból jött látogatóba. Számára „jubileumi" volt éz a találkozó, hisz ó 55 évvel ezelőtt volt először cserkésztáborban. Büszke rá, hogy lánya és unokája folytatják e szép mozgalmi életet. Csak azt sajnálja, hogy az évek már elszálltak. Maitz Klára - szintén Komáromból - az egyik lelkes támogatója a városban újjáéledt cserkészmozgalomnak. Ha szükség van rá, szívesen segít a szervezésben, tanácsot ad a fiataloknak. Amíg az öreg cserkészekkel emlékeiket idéztük, a tábor szinte kihalt: a csapatok a foglalkozásokon vettek részt. Élvezték a gyönyörű környezetet, a forró nyárban hüssöt adó erdőt. DEÁK TERÉZ REFLEX HAVEL A PÁRTOSKODÁSRÓL Tavaly, a júniusi választások időpontjának kitűzésekor Václav Havel beszédet intézett az ország lakosságához, és kifejtette: azért" lett csak két esztendő a megbízatási időszak, mert 24 hónap elegendő idő arra, hogy az országban kialakuljanak a reális politikai erővonalak, és arra is elegendő, hogy kidolgozzák, elfogadják az alkotmányt. Letelt a megbízatási idő fele, és sajnos azt kell megállapítanunk, hogy sem az egyik, sem a másik feladat eddigi teljesítését nem tekinthetjük kielégítőnek. A politikai erővonalak - főképp Szlovákiában - ma összekuszáltabbak, mint valaha, alkotmányzás helyett pedig inkább a politikai erők iszapbirkózásának vagyunk szemtanúi. Ilyen helyzetben hallatta szavát Václav Havel a televízióban. Elmarasztalóan szólt a pártok tevékenységéről, és nem rejtette véka alá véleményét; a pártok munkáját pártoskodásnak minősítette, politikájukat pedig politizálgatásnak. A két héttel ezelőtti tévé-eszmecserén az elnökkel együtt részt vevő pártvezérek és alkotmányjogászok a szó szoros értelmében felhorkantak, amikor a helyzet kedvezőtlen alakulása miatt méltatlankodó Václav Havel kijelentette: módosítani kell a választási rendszert, mert a jelenlegi nem bizonyult kielégítőnek, és lehetővé kell tenni, hogy a legközelebbi megbízatási időszakban a személyiségek nagyobb szerepet kapjanak. Az elnök kimondottan rossz véleménnyel van a pártokról, a pártok viszont (a reagálások ezt mutatják) kedvezően vélekednek önmagukról. Megfelel nekik a status quo, és ez elsősorban a tanácstalanságukat tükrözi. És azt, hogy valóban senki sem tudja ma megjósolni, még megközelítően sem, hogy milyen eredménnyel végződnének a választások, ha a lakosság nem járulna az urnákhoz. És még nagyobb a bizonytalanság, ha valaki így teszi fel a kérdést: milyen választási eredmények várhatók 1992 júniusában? Ilyen viszonyok között az elnöki „dorgálás" nyomán még jobban elbizonytalanodott pártvezérek célravezetőbbnek látják beásni magukat, remélve, hogy megismétlődik az egyszer, 1990 júniusában már bekövetkezett „csoda", és még egyszer bekerülnek a parlamentbe. Nagyon könnyen megeshet azonban, hogy a létkérdések megoldatlansága láttán az állampolgárok többsége jövőre egyszerűen el sem megy szavazni. Sőt, még ennél sokkal rosszabb is bekövetkezhet. Előfordulhat, hogy az emberek elégedetlenségéből majd a legtöbbet ígérők profitálnak. Csehországban is vannak ilyenek, Szlovákiában pedig kimondottan sok van belőlük. Valószínűleg arról van szó, hogy Václav Havel már felismerte, a választópolgárok többsége közömbössé válásának a veszélyét. És a szélsőségek veszélyét. Nincs kizárva, hogy úgy véli: az ismert személyiségek talán még képesek lesznek közéletiségre ösztönözni az embereket. Felrázni őket a letargiából. Az elnök alighanem minden pártvezérnél jobban tudja, hogy a vezető személyiségek minősége egyenes arányban áll minden egyes párt tagságának a minőségével, de a pártnak döntésekben, állásfoglalásokban megnyilvánuló „bölcsességével" is. Túlságosan sok ebben az országban a politikus, de kevés az igazi államférfi. Sajnos, szlovákiai magyar vonalon is ez a helyzet. Havel elnök ki merte mondani, amire senki sem vállalkozott. Kapott is érte támadást eleget. Jobbról is, balról is. Általában azzal vádolják, hogy túllépte a hatáskörét, és államfőként nem volt pártatlant. Hogy a Jirí Dienstbier által vezetett Polgári Mozgalomhoz húz, amelyre most az jellemző, hogy csökkent a népszerűsége, de a legkiválóbb személyiségek egész hadával rendelkezik. Ugyanez nem mondható el a Polgári Mozgalomtól jobbra elhelyezkedő politikai erőkről; sem Klaus pártjáról, sem az ODA-ról, sem a többi jobboldali tömörülésről, amelyekre az jellemző, hogy egy-két szellemóriást törpék sokezres tömege vesz körül. ^ Lehet, hogy a jelenlegi parlamenti erőviszonyok között nem valósulnak meg elnökünk elképzelései. Lehet, hogy a politikai pártok majd egy, a választási törvény megváltoztatására irányuló szavazás során „bebizonyítják", hogy ami van, az az összes elképzelhető megoldás közül a legtökéletesebb. Mert jó véleménnyel vannak magukról. Félő, hogy későn derül ki: pusztába kiáltott szó volt az elnök figyelmeztetése. TÓTH MIHÁLY AZ ÖNKÉNTES TŰZOLTÓKRA SZÜKSÉG VAN Az önkéntes tűzoltók már több mint száz éve mindenkor igyekeznek segíteni a bajbajutottakon. Az évek hosszú során a községek egymással vetélkedtek, kinek van jobban felszerelt tűzoltócsapata. Az elmúlt negyven év alatt a tűzoltók tömegszervezetként működtek, de a központi irányítás megfosztotta a helybelieket a kezdeményezés lehetőségétől. Új fejezetet nyitott az önkéntes tűzoltók életében a márciusban megtartott rendkívüli kongresszusuk. Karol Forgáč mérnökkel, a Szlovákiai önkéntes Tűzvédelem központi bizottságának elnökével új alapszabályukról és terveikről beszélgettünk. fogadták. Viszont gondot okoz majd, hogy a felszerelésükről a helyi önkormányzatoknak kell gondoskodniuk, ami a mai gazdasági helyzetben ugyancsak nehéz lesz. Készül az új tűzrendészeti törvény, azt hiszem, ez sokmindenre választ ad majd. A helyi tűzoltók szakmai felkészítését mi továbbra is magunkra vállaljuk. • A jövőben mit várnak el az alapszervezetektói? - A szervezeti élet, a kulturális tevékenység mellett továbbra is fő feladatként a megelőző munkát emelném ki. Az önkéntes tűzoltók tavaly 21 365 kisüzemet és csaknem 440 ezer lakóházat ellenőriztek, s mintegy húszezer tűzrendészeti fogyatékosságot állapítottak meg. Elképzelésem szerint a tagság három csoportból tevődik majd össze. Az alapot azok képezik, akik tagdíjat fizetnek, de lesznek pártoló tagok és természetesen a helyi tűzoltókkal is számolunk, hiszen ők igen sokat tehetnek az utánpótlás nevelésében. ( (németh) • Milyen változások mentek végbe szervezetükben? - Tevékenységünkből száműztük a politikát, csökkentettük a központi és a járási apparátus létszámát. Az irányításban és a tevékenységek összehangolásában a választott szerveké a döntő szó. Megállapodást kötöttünk a cseh testvérszervezettel a további együttműködésről. A szövetségi koordinációs bizottságba ők is, mi is húsz-húsz tagot delegáltunk. Remélem, ez a szerv életképes lesz, munkájából mindnyájunknak csak haszna származik. Ami a taglétszámot és az alapszervezeteket illeti, lényeges csökkenés állt be, de ma is 3615 alapszervezetben 172 ezer tag tevékenykedik. • A helyi közigazgatásról szóló törvény lehetőséget ad helyi tűzoltócsapatok létesítésére. Nem okoz ez gondot? - Az eddigi tapasztalataink szerint nem. Javasoltuk, hogy a már meglévő tűzoltócsapatok képezzék a helyi tűzoltóságot, s ezt a legtöbb helyen meg is