Új Szó, 1991. július (44. évfolyam, 152-177. szám)

1991-07-15 / 163. szám, hétfő

5 MOZAIK 1991. JÚLIUS 15. ÉSZAK-SZLOVÁKIÁBAN JOBB LENNE, DE... MAGYARORSZÁGI SZLOVÁK GYEREKEK PERBETÉN tük. Mindannyian tudtuk persze, hogy a helyzet azért nem olyan drámai, ahogyan azt egyes újságírók és politikusok feltálalják, ennek ellenére úgy véltük, talán javíthatunk rajta valamit, netán példát is mutathatunk azzal, hogy a magyarországi szlovák gyerekeket, úgymond, felkaroljuk. S lehetőleg oly módon, hogy a hazai szlovák lakosság körében is visszhangja legyen. Nos, ha felidézzük a múlt év nyarának-őszének eseményeit, ilyen vagy olyan visszhangot keltő újságcikkeit, különösebb fenntartások nélkül leszögezhetjük, hogy a valóban példamutató kezdeményezés kiötlőinek ez irányú elképzelései nemigen valósultak meg. Az első, a tavalyi perbetei nyelvi tábor viszont ennek ellenére is jól sikerült. De erről talán hallgassuk meg a leginkább érintettek véleményét. - Tavaly éppen olyan jól éreztük magunkat, mint az idén - kezdték, egymás szájából véve ki a szót, Szívek Józsefné és Papucsekné Glück Márta, a pilisszentkereszti szlovák alapiskola magyar-szlovák, illetve szlovák-orosz szakos pedagógusai. - Nagyon jót tesznek a gyerekek szlovák nyelvtudásának ezek a nyelvi táborok. Perbetén ugyan nagyrészt magyarok laknak, de a programunk úgy volt összeállítva, hogy az idő túlnyomó részét szlovák környezetben töltöttük. Az idén például egy-egy napot a šrobáHa kedvük szottyant rá, sportolhattak (Méry Gábor felvételei) Szétei Ernő, Perbete jelenlegi polgármestere öt éve áll a falu élén. 1986 előtt pedagógus volt, azon kevesek egyike, akiket szervezési készséggel is megáldott a sors és élni is mertek-mernek vele. - Annak ideién, amikor felmerült bennünk a tábor megszervezésének a gondolata, éppen a nemzetiségi torzsalkodások kezdeti időszakát élrovói és dulovcei alapiskolában vol-' tunk, jártunk Bajmócon és meglátogattuk a Matica slovenská komáromi alapszervezetét is. Azon a napon, amikor Komáromban jártak, szinte végig zuhogott az eső, úgyszólván ki sem mozdulhattak tehát a Matica tavaly ősszel átadott székházából. A gyermekek az ajándékba kapott (szlovák) könyvek-kel a hónuk alatt (szlovák) videofilmeket néztek, vezetőik pedig a Matica munkájáról, illetve a magyarországi szlovákok helyzetéről beszélgettek a komáromi alapszervezet képviselőivel. - A helyzetünkre vonatkozó kérdéseiken, illetve megállapításaikon nagyon elcsodálkoztunk - folytatta a két pedagógus. - Ök viszont a válaszainkon lepődtek meg. Nekik is és a már említett két szlovák iskola ez iránt érdeklődő tanítóinak is elmondtuk, hogy odahaza, Magyarországon soha semmilyen problémánk nem volt amiatt, hogy szlovákok vagyunk. Az iskolánk igazgatója magyar ugyan, de nem hogy elnemzettelenítéssel nem próbálkozik, még ő beszéli rá a szülőket, hogy éljenek a lehetőségeikkel, jogaikkal. Fogalmunk sincs, hogy Szlovákiában hogyan alakulhatott ki olyan torz kép a magyarországi szlovákság helyzetéről. Méghogy elnemzettelenítés és elnyomás! Szlováknak lenni Magyarországon ugyanolyan természetes, mint magyarnak lenni. Négy-öt ember csinálja Magyarországon a ,,fesztivált", jegyezte meg csendesen a vezetők legifjabbja, Kolozsvári Ilona. Azt már a kolléganői fűzték hozzá, hogy az újonnan alakult, néhány tucatnyi magyarországi szlovákot tömörítő pártok és szervezetek mindenkivel, még a Magyarországi Szlovákok Szövetségével szemben is ellenzéki magatartást tanúsítanak, a tevékenységük azonban nagyrészt a frázispufogtatásban merül ki. -Azt követelik például, hogy iskolánkban minden tantárgyat anyanyelven oktassanak. Nincsenek azonban tisztában azzal, hogy ez milyen problémákkal járna. Egyszerűen lehetetlen az azonnali átállás. Ezt csak fokozatosan lehet megvalósítani - vette át a szót Papucsekné Glück Márta. - Én azért felajánlottam, hogy megpróbálkozom a dologgal. Ekkor derült ki, hogy nincs kidolgozott koncepciójuk, semmi konkrétat nem tudtak elém tenni. A gyermekek közül két olyannal beszélgettem, akik szintén részt vettek a tavalyi táborozáson. Dusanek Karola és Havelka Katalin egyaránt elégedettek voltak mind a tavalyi, mind pedig az idei nyelvi táborral. A legjobban az tetszett mindkettőjüknek, hogy bármikor sportolhattak, ha kedvük szottyant rá. (A perbetei Slávia Sport Club amellett, hogy kedvezményes áron szállást biztosított a pilisszentkeresztieknek, a rendelkezésükre bocsátotta a sportcsarnokot is.) Gyakran járnak SzloSzívek Józsefné: Északon jobb lenne. vákiába, rokonságuk egy része a háború után ide települt. Ittlétük alatt sok új barátot szereztek, kellemes élményük számtalan, kellemetlen egy sem volt. Perbete lakosságának egyébként a nyolcvan százaléka magyar. Említésre méltó nemzetiségi viszály nem volt még a faluban, de - mint az az utcán megkérdezett néhány helybéli válaszából kiderült - az utóbbi néhány hónapban mintha hidegebben fogadnák egymás köszöntését a (különböző nemzetiségű) emberek. Az utcákat bejárva alig hallottam szlovák szót, elsősorban ezért kérdeztem meg végezetül a magyarországi pedagógusokat, hogy nem lenne-e jobb, ha valahol északon, tiszta szlovák kömyezetbpn rendeznék meg a nyelvi tábort, amelynek fő célja az, hogy a gyerekek minél jobban elsajátítsák a szlovák nyelvet. - Biztosan jobb lenne - válaszolta Szívek Józsefné. - Az egyik döntő szempontot azonban az anyagiak jelentik, és ez a perbetei tábor a helyi önkormányzatnak, a sportegyesületnek és néhány vállalkozónak köszönhetően majdhogynem ingyenes. Azonkívül említettük már, hogy nem sok időt töltünk a faluban, ha viszont mégis itt vagyunk, akkor mindenki szlovákul beszél velünk. A polgármester, ha teheti, meglátogat, és annak ellenére, hogy magyar nemzetiségű, csak szlovákul szól a gyerekekhez és hozzánk is. A mellénk beosztott két kísérő ugyanúgy. Kolléganői egyetértettek Szivek Józsefné véleményével: jobb lenne, ha tiszta szlovák környezetben lenne a tábor. Nem akartam mondani, hogy „odafönt" minden bizonnyal akadnának, akik finoman vagy durván, de mindenképpen tudtára adnák a gyerekeknek: nem tetszik nekik, hogy „törik" és ráadásul magyar kiejtéssel beszélik a szlovákot. Talán el sem hitték volna... KLUKA JÓZSEF AKÁRCSAK A VALÓSÁGBAN... Az általános Csehszlovák Kiállítást szervező társaság még tavaly, az' előkészületek során elhatározta, hogy a száz évvel ezelőtti kiállításhoz hasonlóan ezen a centenáriumi seregszemlén is berendeznek egy, a kiállítás egész ideje alatt nyitva tartó mezőgazdasági bemutatót. A szervezők fontos feladatuknak tartották, hogy a bemutató számára megnyerjék mindazokat, akik termékeikkel vagy termelési programjukkal vonzók a közönség számára, legfőképp azért, hogy a látogatók „élőben" ismerkedhessenek meg a mezőgazdasági és élelmiszeripari termelés egyes folyamataival. Az elképzelés megvalósításához nagy segítséget nyújtott a michelskái pékség, a písnicei húsipari vállalat és az uhrínevesi állattenyésztési kutatóintézet. Elsősorban aktív hozzáállásuknak köszönhetően a látogatók szeme láttára készülnek a különféle élelmiszercsemegék, amelyek meg is vásárolhatók. Az állattenyésztési kutatóintézet pedig egy komplex farmot rendezett be, ahol a szarvasmarhatartás teljes technológiai folyamata látható, a fejést és a kifejt tej kezelését is beleértve. A kiállításra elkészített forgatókönyv szerint a bemutató igyekszik kiemelni a termőföld védelmére tett intézkedések hatásait a növénytermesztés, az állattenyésztés és a gépesítés szempontjából, az erdők védelmét, a vízgazdálkodás és a halászat, illetve az élelmiszeripar időszerű kérdéseit. Az egyes tematikai csoportokat ide vonatkozó eszközbemutatóval, régiségekkel egészítették ki, az ágazatban végbement fejlődést is szemléltetve ezzel. Az erdőgazdálkodást bemutató részlegen a látogatók az erdők védelmét szolgáló gépeket, berendezéseket, technológiákat láthatnak. Az érdeklődők ebben a témában a helyszínen folytathatnak szakmai konzultációkat a jelenlevő szakemberekkel. A halgazdálkodást bemutató kiállítási csarnokban nyolc akváriumban a nálunk tenyésztett halfajták láthatók. A haltenyésztés szakmai kérdéseire úgyszintén a helyszínen kaphatnak szakavatott válaszokat az érdeklődők. Említést érdemel az itt bemutatott számítógépes vízminőség ellenőrzésére szolgáló berendezés, amely a víz hőmérsékletét, oxigéntartalmát, savtartalmát, szintjét stb. vizsgálja, és ezekről naprakész információkat szolgáltat. A számítógép természetesen népszerűsítő információkat is nyújt, többek között megtudhatják az érdeklődők a legnagyobb halászzsákmányok adatait is. A kiállítás létrehozásában a Vodňanyi Halászati Kutatóintézet nyújtott nagy segítséget. Az állattenyésztést bemutató kiállítási részleget az uhrínevesi állattenyésztési kutatóintézet működteti. Egy valóságos farmot alakítottak ki, ahol az állattartás teljes technológiai folyamatát bemutatják. A kiállítás főleg a magángazdálkodás iránt érdeklődők számára szolgálhat hasznos információkkal, mivel az állattartáshoz kapcsolódó műszaki berendezések, fejőgépek, gyűjtőberendezések működés közben kerülnek bemutatásra. Természetesen e terület szakmai kérdéseire is választ adnak a jelenlevő szakemberek. Az élelmiszeripari termelés egyes folyamatait úgyszintén működés közben nézhetik végig a látogatók, ráadásul az itt előállított termékeket meg is vásárolhatják. A bemutatkozó cégek berendezései elsősorban a magánvállalkozók, kisüzemek számára jelentenek érdekességet, A természetgyógyászat iránt érdeklődők mintegy 400 négyzetméternyi területen hazai gyógynövényfajtákat, illetve egy méhésztelepet is megtekinthetnek. Rendkívül széles körű a bemutatott mezőgazdasági gépek és berendezések választéka is. A hazai mezőgazdasági gépgyártókon kívül két külföldi cég is bemutatkozik, a világhírű svéd Stiga és Mannfield cégek termékeit hozták magukkal. A kiállított kistraktorok, kertészeti berendezések a helyszínen megrendelhetők, illetve megvásárolhatók. MICHAL RAŠO, . a kiállítás szervezőbizottságának tagja A hajnalban keltett nyűgös kicsinyek, a bölcsódébe siető mamák száma erősen csökkent. Olyannyira, hogy egymás után szűnnek meg a bölcsődék. A mamák élnek a lehetőséggel, és maguk nevelik gyermeküket. Pozsonyban a károlyfalusi Lackóvá utcai bölcsőde vezetője, Anna Molnárová azt mondja, amikor meghosszabbították a gyermekgondozási szabadságot, sejtették, hogy a bölcsőde csecsemőosztálya rövidesen kihasználatlan marad. Bizonyára jobb, ha a pici gyereket az anyja neveli. De nem mindegy, mi lesz a korszerűen felszerelt épületekkel, mert ezek csakis szociális célokra használhatók fel. Az eddig megszüntetett bölcsődékből lett nyugdíjasotthon és gyermekszanatórium. A Lackóvá utcai bölcsőde dolgozói, féltve az intézmény sorsát, a fővárosban elsőként szervezték meg az új szolgáltatást - a gyermekgondozást. A lehetőség adva volt, elképzelésüket egy fillér befektetés nélkül megvalósíthatták. A gyesen levő mamák reggel héttől délután ötig (ha szükséges, hatig), a nap bármely órájában beadhatják gyermeküket a bölcsődébe. Tizennyolc hónapostól hat éves korig vállalják a felügyeletet. Ha a mama ebédet is kér, azt reggel nyolcig keil bejelentenie, akár telefonon - egyébként bármikor hozhatja a gyereket, előzetes bejelentés nélkül. Semmiféle orvosi igazolást nem kérnek tőle a gyerek egészségi állapotáról, csupán aláír egy nyilatkozatot, hogy a gyerek nem beteg, és felírják a személyi igazolványa adatait. - Mennyit kell fizetni ezért a szolgáltatásért? - kérdezem Anna Molnárovától. - Nyolc koronát egy órára. Ezért a gyerek a felügyeleten kívül kekszet és teát kap. Plusz tizenegy koronába kerül a tízórai és ebéd, illetve az ebéd és uzsonna. - Ennyi pénzből nem gazdagszik meg a bölcsőde... - A bölcsőde szociális intézmény és természetesen ráfizetéses. De még így is rentábilisabb, ha naponta csak két-három gyereket hoznak a megőrzőbe, és kifizetik a 30-40 koronát, mint ha üresen állna a pavilon. A két böicsódés csoportban 15-15 gyerek van. A bölcsőde havi díja 231 korona. Ha minden költséget nekünk kellene fedeznünk, legalább napi száz koronát kellene KI VIGYÁZZON A GYEREKEKRE? KIHASZNÁLJÁK A MEGÜRESEDETT BÖLCSŐDÉKET Prikler László illusztrációs felvétele fizetniük a szülőknek, amit természetesen nem tudnának megfizetni! Ha sürgős elintéznivalója van a mamának, jó kezekben tudhatja a gyerekét, az egész napos felügyelet és koszt megéri a 80-90 koronát. - Amikor a gyerekem kicsi volt, a világért sem adtam volna idegen asszonynak - jelentette ki határozottan Ar.na Molnárová. - Az ember nem tudhatja, kicsoda, micsoda. Itt szakképzett nővérek vigyáznak a gyerekekre. A gyermekintézményeket nem volna szabad teljesen leépíteni, mert mindig lesznek anyák, akik dolgozni akarnak, s akkor mégiscsak a legolcsóbb és legjobb megoldás a bölcsőde. Stanko másfél éves, még pelenkás, s először van itt, az anyukájával együtt. Jana Bojnanská attól félt, kisfia sírni fog, ezért vele maradt. De a gyerek igen jól érzi magát, és boldogan elvonul játszani a nővérrel. A mama fogtechnikus, úgy tervezi, szeptembertől heti egy napot dolgozni fog, s akkor ide hordaná Stankót. - Egy ismerős asszony ajánlotta ezt a gyermekgondozót, és nagyon kellemesen meglepődtem. Mindenütt tisztaság, szép a környezet, a nővérek kedvesek. A koszt kitűnő. Én is megkóstoltam. Nagyon jó, ha bármi adódik, van hová vinni a gyereket. Ha valamit el kell intézni, az legalább fél napot vesz igénybe. Olyankor a gyereknek előre meg kell főzni, cipelni a babakocsit... Nagyobb bevásárlást elvégezni, vagy elmenni orvoshoz is körülményes. Itt meg vigyáznak rá, enni kap, leteszik aludni. Én is nyugodt vagyok... Ki vigyázzon a gyerekre? A mama. De ha elintéznivalója van, nyugodtan akar takarítani, fodrászhoz vagy kozmetikushoz menni, vagy egyszerűen pár órai gondtalan pihenésre áhítozik, inkább vigyázzon a gyerekre szakképzett nővér. Sajnos, a gazdasági helyzet nem olyan, hogy mindenki igénybe vehetné ezt a szolgáltatást, mert minden fillérnek ezer helye van. De talán eljön az az idő, amikor a mamák nemcsak kényszerhelyzetben veszik igénybe a gyermekőrző szolgáltatást... Ez volna a legjobb megoldás - a mamának is, a babának is. KOPASZ-KIEDROWSKA CSILLA Amikor megtudtam, hogy. a magyarországi szlovák gyermekek számára az idén immáron másodszor megrendezendő anyanyelvi tábor szervezői között ott van a Matica slovenská komáromi alapszervezete és az azonos székhelyű, a Szlovák Ifjúság Asszociációja nevű ifjúsági szervezet, megfagyott az ereimben a vér. Az a Matica alapszervezet és az a szlovák ifjúsági szervezet fogja tehát a gyerkőcök egy-egy napját megszervezni, melyeknek tagsága nem éppen a nemzetiségek közötti megbékélést célul kitűző nézeteiről és cselekedeteiről vált híressé, illetve hírhedté. Az előbbinek az elnöknője ott van mindenütt, ahol a szlovákiai („irredenta, revizionista, nacionalista stb.") magyarságot csepülik, az utóbbi vezetői hasonlóképpen, arról már nem is beszélve, hogy a Zmena „előretolt helyőrségeként" szinte hetente tudósítják e „független" hetilapot a dél-szlovákiai magyarok különböző „túlkapásairól". Aztán lassanként felengedtem, majd a fantáziámra hagyatkozva elképzeltem, mi mindent fognak a gyermekek az iménti két nap tapasztalatai alapján a szlovákiai viv szonyokról odahaza mesélni... (Perbetén aztán, szerencsére, kiderült, hogy bár alaptalanoknak semmiképpen sem nevezhetők, mégsem igazolódtak be aggodalmaim, de erre az alábbiakból rövidesen rájöhet az olvasó is.)