Új Szó, 1991. július (44. évfolyam, 152-177. szám)

1991-07-15 / 163. szám, hétfő

1991. JÚLIUS 15. HÍREK - VÉLEMÉNYEK „A KÖRTVÉLYESI SZIVATTYÚTELEP KÖZÉP-EURÓPA RÓZSASZÍNŰ TANKJA LEHET" (Folytatás az 1. oldalról) viselőket, ha legközelebb ilyen tanulmányútra jönnek, nézzék meg, mennyire tönkrement falujuk az építkezés megkezdése óta. Elmondta, hogy nemrég megkezdték a csatornahálózat építését, sót az illetékesek víztisztító művet is ígértek, de az idén, pénzhiány miatt az egész munkát le kellett állítaniuk. Hombauer Ferenc kérte a képviselőket, hogy mivel már két hete folyamatban van a C-változat vízjogi engedélyeztetése, ügyeljenek e folyamatban a törvényesség betartására. A környezetvédelmi minisztérium ugyan az egész problematikát felölelő húsz feltétel teljesítéséhez kötötte az engedély kiadását, de figyelni kell arra, hogy az ügyben illetékes hivatalnok, aki már az előző rendszerben is ezt a munkát végezte, a beruházó vállalattal szemben maradéktalanul érvényesítse a feltételeket. Bauer Edit elmondta, hogy a szlovák parlament mai légkörében nem hálás feladat a bősi erőmű ügyét emlegetni, legutóbbi felszólalása során azonban erőt adott neki a tudat, hogy támaszkodhat az itt folyó tiltakozás résztvevőinek, illetve a hatvan, véleményt nyilvánító csallóközi polgármester által képviselt lakosság támogatására. A képviselők a szivattyútelepen tett látogatásukkal a tiltakozókhoz hasonlóan megszegték az illetékesek által többször is hangoztatott belépési tilalmat. Lapunknak ilyen értelmű kérdésére Duray Miklós elmondta: eltekintve attól, hogy a képviselők mentelmi jogot élveznek, szerinte, ha az itt tartózkodó polgárokat valaki meg akarná akadályozni jogos aggályaik kifejezésében, a képviselőknek kötelességük őket megvédeni. Szerinte mindenki, aki az erőmű ellen tiltakozik, tulajdonképpen a rendszerváltást támogatja. Ez az erőmű a sztálinizmus maradványa és mindazok, akik ezt továbbra is meg akarják tartani sztálinisták. Bartakovícs Istvánt, a Szlovák Nemzeti Tanács környezetvédelmi bizottságának talán egyetlen olyan tagját, aki egyértelműen a bősi erőmű üzembe helyezése ellen van, arról kérdeztük, mi a véleménye az itt folyó tiltakozó akcióról. - Szerintem nem meglepő ez a tiltakozási forma. Én kezdettől fogva figyelemmel kísérem az erőmű ügyét és magam is többször tiltakoztam ellene. Fontosnak tartom, hogy az ügy pártolói most is felsorakozzanak és jelenlétükkel támogassák azt. Mivel az egykori kormánybiztos, Lokvenc úr, jobb keze (ma is kormányhivatali alkalmazott), csütörtökön felidézte, hogy a járási nemzeti bizottság- megválasztott képviselői 1978-ban egyértelműen üdvözölték az építkezést, Paulicky Pétertől az iránt érdeklődtünk, hogy mint a járási pártszervezet volt aktivistája, nem érez-e lelkiismeretfurdalást az itt véghezvitt pusztítás láttán. - Az akkori vezetők az egyszerű párttagok véleményének kikérése nélkül, önkényesen döntöttek az építkezés kérdésében. Ezért a felelősséget nem vállalhatjuk. Ezzel nem azt szeretném mondani, hogy mi nem voltunk része annak a pártnak, amely 1989 novemberében vereséget szenvedett. A DBP parlamenti frakcióján belül vita folyik az építkezés megítéléséről, de én személy szerint támogatom ezt a tiltakozó akciót. -tlTörékeny barikád a Csallóköz védelmében. (Méry Gábor felvétele) ÖTVEN HEKTÁROS HATÁR NÉLKÜL AZ FMK NYILATKOZATA ELKOBZOTT FÖLDEK ÜGYÉBEN A Szövetségi Gyűlés által nemrég elfogadott földtörvény, a csehszlovákiai magyarok második világháború után elkobzott földvagyonának teljes terjedelmű visszaigénylésére adott lehetőséget. Sajnos, az utóbbi időben a magyar és a szlovák sajtóban egyaránt olyan értelmezések láttak napvilágot, melyek azt sugallták, hogy a visszaigénylés felső határa 50 hektár. Ezt az értelmezést egyes érdekcsoportok megpróbálták érvényesíteni a telekrendezésről szóló törvényjavaslatban is, mely a földtörvény végrehajtó törvénye. Az SZNT elé kerülő tervezetben ott lévő szűkítő rendelkezések törvényerőre emelkedése által veszélybe került volna a Független Magyar Kezdeményezés egyik legfontosabb célkitűzése, a kisebbségi magyarok gazdasági esélyegyenlőségének a megteremtése. A Független Magyar Kezdeményezés ezért a földtörvény elfogadását követően politikai megbeszéléseket folytatott valamennyi koalíciós partnerével és politikai szövetségesével, valamint megbízta Pirovits László képviselőt a megfelelő módosító javaslatok kidolgozásával és beterjesztésével. így az elmúlt héten sikerült elérni, hogy a telekrendezési törvényben nem a rosszindulatú ötven hektáros értelmezés kapott helyet, hanem az, amely a földtörvény értelmében leszögezi, hogy ilyen határ nincs és a magyarok esetében is a földtörvény értelmében kell eljárni (nem pedig az 1948-as rendelkezések alapján.) A Független Magyar Kezdeményezés ezért úgy véli, hogy újabb lépést tettünk a kisebbségi magyarokat ért háború utáni jogfosztottság hatásainak felszámolása terén. Ezért köszönet illeti koalíciós partnereinket, valamint a többi kisebbségi pártot, akik nélkül sohasem sikerült volna elérni az ehhez szükséges parlamenti többséget. Egyben arra kérjük választópolgárainkat, hogy ne higgyenek a rosszindulatú értelmezéseknek és bátran igényeljék vissza az egész elkobzott földjüket, valamint követeljék, hogy minden esetben a földtörvény és a telekrendézésról szóló törvény értelmében járjanak el. Akinek ezzel kapcsolatban bárminemű nehézsége támadna, kérjük jelezze címünkre: FMK-MNI, Žabotova 2, 811 01 Bratislava Pozsony, 1991. július 13. TÓTH KÁROLY, A. NAGY LÁSZLÓ fótitkár elnök Az elmúlt napokban Katona Tamás külügyminisztériumi államtitkár ismételt kísérleteket tett a magyar-jugoszláv kapcsolatok tisztázására. A kontaktusok megromlása összefügg a viharos jugoszláviai fejleményekkel és az ottani magyar kisebbség kényes helyzetével. Az Eszék körüli Kórógy nem egészen ezer lakosú színmagyar falut szerb fegyveresek kerítették körül a múlt héten és a községre aknákat is lőttek - igaz, ezek nem okoztak kárt. Természetesen Kórógy a címoldalakon szerepelt és a magyar diplomácia is érdeklődött. Ezt a felvilágosítás-kérést a jugoszláv külügyminisztérium az ország ügyeibe való beavatkozásnak minősítette. Ugyanazon a napon a Tanjug hírügynökségnek még egy oldalvágása volt Magyarország felé: azt állította ugyanis, hogy a brit külügyi államminiszter ama nyilatkozata, amely szerint London ellenzi a jugoszláv határok megváltoztatását, válasz Antall József Vajdasággal kapcsolatos kijelentéseire. Katona Tamás egyik hétvégi sajtónyilatkozatában leszögezte:,,Én csütörtökön találkoztam a jugoszláv nagykövettel. Ezen a baráti beszélgetésen nem voltak feszültségek. A jugoszláv fél azt közölte, hogy értesülései szerint semmilyen veszélyhelyzet nincs Kórógyon és azt engedte sejteni, hogy az erre vonatkozó téves értesüléseket tendenciózusan próbálják terjeszteni Magyarországon jugoszláviallenes körök. Elmondtam a nagykövet úrnak, tökéletesen érthető, hogy a mi számunkra nem közömbös a határon túli magyarság helyzete. Kilejtettük világosan: nem szeretnénk, ha Jugoszlávia belső ügyeinek rendezésébe Jugoszlávia népein kívül bárki is beleszólna... Azt is helytelenítenénk természetesen, ha bármelyik nemzetiséget felelőssé tennék a dolgokért és rajta próbálnák levezetni a felhalmozódott belső feszültségeket - bármelyik legyen is az". Másik hétvég] nyilatkozatában Katona Tamás reagálva a brit külügyi államminiszter nyilatkozatára, amelyhez a Tanjug a maga megjegyzéseit hozzátette, leszögezte: Magyarország Jugoszlávia határait soha semmilyen szinten nem kérdőjelezte meg. A Tanjug értelmezésével szemben a brit külügyi államminiszter megjegyzése nem irányult Magyarország ellen. Budapesten bizonyos keserűséggel veszik tudomásul a fejleményeket, éppúgy, mint azt is, hogy Jugoszláviában éles támadások kapnak hangot a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége ellen, amiért e szövetség a Vajdaságban katonának behívott magyar fiatalok leszerelését, katonai szolgálatuk elhalasztását követeli. Pedig a VMDK indokai nagyon is logikusak: a hadsereget nem egészen alkotmányos rendeltetésének megfelelően használják fel és félő, hogy a jugoszláviai magyar katonafiatalok is belekeveredhetnek a testvérharcba. VARGA PÉTER ÁDÁM, Budapest LONDON S

oha nem előzte még meg ekkora várakozás a hét legfejlettebb ország vezetőinek - korábban nálunk csak tőkés csúcsnak nevezett - találkozóját, mint a Londonban ma nyíló értekezletet. Ez érthető is, egyrészt a gyökeres kelet-európai változások, másrészt pedig amiatt, hogy most első ízben vesz rajta részt a Szovjetunió legfelsőbb vezetője. Kétségtelen, hogy Gorbacsov jelenléte - bár csak később csatlakozik - meghatározó lesz a tárgyalások légköre és témája szempontjából. az orosz kormány úgynevezett ötszáz napos programja, a harmadik pedig az a tervezet, amelyet szovjet és amerikai közgazdászok közösen dolgoztak ki a Harvard Egyetemen. Gorbacsovot ismerve nagyon valószínű, hogy valamilyen kompromisszumos koncepciót terjeszt majd a hetek elé - hiszen ő a kompromisszumok nagymestere. Az utóbbi hetek-napok szovjet belpolitikai eseményei arra engednek következtetni, az utóbbi két tervezetnek van esélye. Hiszen nyugati gazdasági szakértők is - nem véletlenül éppen a londoni csúcs előtt KÖZVETETT JELENLETÜNK Bennünket elsősorban az érdekel, mit kap Gorbacsov Londonban és milyen feltételekkel, s hogy milyen súllyal esnek majd latba a kelet-európai országok érdekei. Bár minden nyugati ország vezetői nyugtatgatták Prágát, Varsót és Budapestet, hogy messzemenően figyelembe veszik a három közép-európai ország elképzeléseit, az vitathatatlan, hogy a hármak és a Szovjetunió között a nyugati segítséget illetően van rivalizálás. Ha nem lettek volna jogosak azok az aggodalmaink, hogy a Szovjetunió megsegítését célzó igyekezetükben a nyugati hatalmak rólunk megfeledkeznek, akkor Antall József magyar kormányfőnek Sem kellett volna a napokban külön kérni Helmut Kohl kancellár támogatását. Ez talán azért van így, mert a hetek sem egységesek Moszkva megsegítésének kérdésében. Például az olasz és a német kormány hajlana ar-a, hogy jelentős dollárinjekciókkal állítsák talpra a szovjet gazdaságot. Viszont főleg az Egyesült Államok és Japán garanciát kér a Szovjetuniótól, hogy valóban végrehajtják a piaci reformokat. Ezért ók ketten egyelőre inkább csak technikai segítséget akarnak nyújtani. Alapvető kérdés tehát ebből a szempontból az is, hogy mit visz magával Gorbacsov Londonba. Amikor a múlt hétfőn Novo-Ogarjevóban a kilenc köztársaság vezetőivel egyeztette, milyen álláspontot képviseljen a brit fővárosban, azt nem volt hajlandó elárulni, a három szovjet reformprogram közül melyiket helyezték előtérbe. Mint ismeretes, az egyik a szovjet kormányfőről elnevezett Pavlov-féle válságkezelő program, a másik - hangsúlyozták azt, hogy a Pavlov-programot elfogadhatatlannak tartják, mivel tele van a régi utasításos rendszer elemeivel. Gorbacsov és Jelcin látványos kibékülése, az a meleg hangú gratuláció, amelyben a szovjet elnök az orosz elnököt a hivatalos eskütétel alkalmából részesítette, sejtetni engedi, hogy Gorbacsov a gazdaságban inkább a radikálisok elképzelései felé fog hajlani. Ugyanakkor emlékeztetni kell arra is, neves amerikai közgazdászok egy jelentős csoportja véli úgy, hogy kifizetődő lenne nagyobb pénzösszegeket bocsátani Moszkva rendelkezésére. Már hónapokkal ezelőtt is horribilis összegeket emlegettek, a 100 milliárdtól egészen 200 milliárdig. Persze, nem elhanyagolható azoknak az amerikai politikusoknak a tábora sem, akik egyáltalán nem adnának pénzt a Szovjetuniónak, mondván, azt a rendszert nem megreformálni kell, hanem gyökeresen átalakítani. Henry Kissinger is inkább a már létező új kelet-európai demokráciák támogatását szorgalmazta. Megnyugtató lehet számunkra: legutóbbi nyilatkozatában maga Bush elnök is a reformoktól tette függővé a Moszkvának nyújtott támogatás mértékét. Nekünk természetesen az lenne a legmegfelelőbb, ha a Nyugat úgy segítené Moszkvát, hogy abból hasznunk legyen. Hiszen minden kelet-európai országnak értékesítési gondjai vannak, óriási problémákat okoz, hogy a Szovjetunió lényegében a felére csökkentette a volt KGST-partnereitól való importját. És itt kell emlékeztetni arra a tervre, amelyet Dienstbier külügyminiszter tavaly májusban ismertetett a Harvard Egyetemen. Azt szorgalmazta, a világ leggazdagabb országai az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankon (BERD) keresztül nyújtsanak 16 milliárd dolláros hitelt Moszkvának, s a Szovjetunió ebből a pénzből fizetne Csehszlovákiának, Lengyelországnak és Magyarországnak a szállításokért. Ezzel a három ország vállalatai számára is biztosítva lennének a gyártási programok. A Dienstbierterv szerint a Szovjetunió rubelben, a saját iparába történő beruházásokon keresztül törlesztene, mégpedig az említett bank szakértői által kidolgozott tanulmányokkal összhangban, s ugyanakkor Csehszlovákia, Magyarország és Lengyelország is köteles lenne a Szovjetunióba irányuló exportért kapott dollárok egy részét saját vállalatainak korszerűsítésére fordítani, ugyancsak a bank szakértőinek ellenőrzése mellett. Tehát arról van szó, hogy a Nyugat a Szovjetunión keresztül (is) segítse Kelet-Európát. Ez a gondolat nem volt teljesen új, hiszen Dienstbier előtt már Václav Havel is felvetette, amikor az Egyesült Államokban járt. Akkor kijelentette: ,,Lehet, hogy paradoxonnak tűnik, de önök akkor tudnak nekünk a legjobban segíteni, ha segítenek a Szovjetuniónak... Minél előbb, minél gyorsabban és békésebben tér át a Szovjetunió az igazi politikai pluralizmus útjára, a működő piacgazdaságra, az annál jobb lesz nemcsak a csehek és a szlovákok, hanem az egész világ számára is". Ennek az elképzelésnek már a Nyugaton is számos híve van, a közelmúltban például a belga külügyminiszter, Mark Eyskens arról tájékoztatott, olasz partnerével, Gianni de Michelisszel javasolta az EK luxemburgi csúcsértekezletén: a tizenkettek a Szovjetuniónak nyújtott segítség egy részét lengyel, magyar és csehszlovák pénzben adják, s ezzel Moszkva rákényszerülne arra, hogy árut (és esetleg szolgáltatásokat) importáljon a három országból. Korábban volt egy olyan javaslat, amely szerint Csehszlovákia, Lengyelország és Magyarország legfelsőbb vezetői is jelen lehetnének Londonban,.de ezt az ötletet elvetették. Legyünk őszinték: ez teljesen érthető, semmi ok a sértödöttségre. Úgy érzem, bízhatunk abban, ha közvetlenül nem is, érdekeinkkel és elképzeléseinkkel mégis jelen leszünk a nagyok tárgyalásin. MALINÁK ISTVÁN MEGALAKULT AZ RMDSZ PARLAMENTJE Kolozsvárott megalakult a Romániai Magyar Demokrata Szövetség küldötteinek országos tanácsa, amely a két kongresszus között a szövetség vezető testülete. A küldöttek országos tanácsának két ülése közt az alapszabály szerint az országos elnökség irányítja a szövetség munkáját. Amolyan RMDSZ-parlamentnek is lehet tekinteni a tanácsot, amelynek élén országos titkár áll Somai József személyében. Alakuló ülésén a tanács állást foglalt a kolozsvári és több más megyei iskolakonfliktus ügyében, amelyeket országos diverziónak tekint. Az RMDSZ aggodalmát fejezte ki a Romániában megnyilvánuló és az utóbbi időben erősödő zsidóellenes hangulatkeltés miatt, valamint támogatásáról biztosította egy kisebbségi fórum megalapításának gondolatát a Duna-Kárpát-medence térségében. Indítványban fordult Románia kormányához és a kormányzó Nemzeti Megmentési Fronthoz, valamint az ellenzéki pártokhoz a nemzeti kisebbségek ügyében. Ebben egyebek közt ez áll: „Úgy ítéljük meg, hogy a rövid ideig tartó, reményteljes kezdet után beindult kedvező társadalmipolitikai folyamatok lelassultak, illetve leálltak, a forradalminak indult változások nem hozták meg a várt eredményeket. Hazánk általános helyzetében nem történt meg a remélt előrelépés, és gyökeres változás. Még kevésbé történt meg ez a nemzeti kérdésben, a kisebbségek helyzetében." Mindezeket szem előtt tartva a tanács indítványozta egy országos kerekasztal összehívását a nemzetiségi kérdés rendezése tárgyában, az első fordulóban Románia kormányának, a Nemzeti Megmentési Frontnak, valamint az ellenzéki pártok képviselőinek részvételével, s a továbbiakban más politikai erők és a többi nemzeti kisebbség részvételére is számítva. Az indítvány szerint a romániai magyarság etnikai, illetve állampolgári hovatartozása révén kiváltképpen alkalmas arra, hogy a román-magyar államközi kapcsolatokban közvetítő szerepet kapjon mindkét érdekelt fél javára. Az RMDSZ korunk politikai anomáliájára jellemző tünetnek tartja, hogy az európai biztonsági és együttműködési értekezlet genfi kisebbségi konferenciáján a szövetség hivatalos képviselője nem lehet jelen, holott az RMDSZ Európa legnagyobb etnikai érdekvédelmi szervezete. „Különösen sérelmesnek tartjuk, hogy a román küldöttségben ráadásul helyet kapott olyan személy is, akit a romániai magyar közvélemény mint hírhedt szélsőséges, kisebbségellenes elemet tart számon." KOKES JÁNOS, Bukarest NÉHÁNY SORBAN E

gy német szervezet, a Világszolidaritás Akció támogatja a bösi vízerőműnél tiltakozó környezetvédőket. Az erről szóló levelet megküldték a csehszlovák és a szlovák állami vezetőknek és központi szerveknek. Hangsúlyozták: Bős veszélyezteti a helyi lakosság létfeltételeit és kulturális örökségét, súlyos károkat oljpz a mező- és erdőgazdaságnak. U

jabb jele van annak, hogy rövidesen sor kerülhet szovjet-izraeli diplomáciái kapcsolatok felújítására. Az Izvesztyija című kormánylap beszámolt arról, lehetőség van egy közös szovjet-izraeli űrutazás megvalósítására, s ennek keretében hamarosan izraeli kozmonauta is dolgozhat a Mir szovjet űrállomáson. F

rancesco Cossiga olasz államfő múlt heti magyarországi látogatása alkalmával nem terveztek merényletkisérletet az olasz elnök ellen. Ezt az olasz kormány közölte szombaton, az eset kivizsgálása után. Andreotti kormányfő hivatala nyilatkozatot adott ki, azzal a céllal, hogy végre pontot tegyenek az olasz napilapok által felfújt kampány végére. M

ind Marokkó, mind a Polisario Felszabadítási Front elfogadta az ENSZ javaslatát a tűzszünet meghirdetésére. Erről Pérez de Cuellar ENSZ-főtitkár tájékoztatta a Biztonsági Tanácsot. A levél szerint a nyugat-szaharai tűzszünet szeptember 6-án, közép-európai idő szerint 3 órakor lép életbe. B

ulgária pozitív választ adott arra a görög javaslatra, hogy a három balkáni állam, Törökország, Bulgária és Görögország hozzanak létre demilitarizált övezetet. Athén rendkívül nagyra értékelte, hogy pénteki javaslatára Szófia szombaton már válaszolt is. A görög ajánlat lényege: a határövezetből távolítsanak el minden támadófegyvert, így teremtsék meg a bizalom légkörét, szilárdítsák a biztonságot. E

gyre erősödik a Grúz Nemzeti Gárda, amelyet Zviad Gamszahurdia elnök közelmúltban kiadott rende!e»a alapján állítanak fel. A gárdának jelenleg 15 ezer fegyverese van, s az év végéig várhatóan a 60 ezret is eléri ez a szám. A gárdába a toborzást a grúz katonai szervek végzik, ezeket a szovjet katonai parancsnokságok mellett hozták létre. 3 MAGYARORSZÁG NEM KÉRDŐJELEZTE MEG A JUGOSZLÁV HATÁROKAT