Új Szó, 1991. július (44. évfolyam, 152-177. szám)

1991-07-12 / 161. szám, péntek

1991. JÚLIUS 12. GENF VAN REMÉNY AZ ELŐRELÉPÉSRE A kisebbségek problémáiról Genfben folyó nemzetközi tanácskozáson a csehszlovák delegáció tagjaként ott-tartózkodó Gémesi Károlytól (FMK), a szövetségi par' lament emberjogi és kisebbségi bizottságának elnökétől arról érdeklődtünk, mi történt az elmúlt napokban. - Az eddigi problémamentes felszólalások után elhangzottak az első kritikus hangvételű beszédek, s ebben elsősorban az USA küldöttsége járt az élen. Voltak, akik visszautasították a bírálatot, voltak, akik megköszönték és felvázolták, mit kívánnak tenni a helyzet javításása érdekében. Ez utóbbiak közé tartozott Magyarország is. Egyre több a módosító javaslat, melyek többsége a záródokumentum határozatainak ellenőrzésére vonatkozik. Rendkívül fontos dologról van szó, hiszen az itt megfogalmazott elvek csak akkor érnek valamit, ha ellenőrizhető'ek ós magvalósíthatóak. Egyre több parlamenti küldöttség jelenik meg és komoly tárgyalásokat folytatnak az egyes résztvevő országok kormányküldöttségeivel. A csehszlovák delegáció eddig csak a magyar és a német féllel tárgyalt és úgy tűnik, hogy mindkét megbeszélés rendkívül hasznos volt. Nagy figyelem kíséri a romák problémájának a megoldását is. A kormánydelegációk tanácskozásaival párhuzamosan folynak a nemhivatalos küldöttségek megbeszélései is. Az Együttélés képviseletében megjelent Gyurcsik Iván, az RMDSZ-t pedig Tőkés László képviselte. A hétvégén munkához lát az a szerkesztőbizottság, mely kidolgozza a résztvevők elé terjesztendő záródokumentumot. Egyelőre nehéz lenne jóslásokba bocsátkozni a konkrét megfogalmazásokat illetően, annyi azonban bizonyosnak látszik, hogy sikerül valamiféle haladást elérni. (FS) FÖLDÜGYBEM R. F., Galánta 1 Hol és minek alapján kérheti az örökös a föld tulajdonjogának az igazolását, ha nincs tulajdonában, illetve nem ismeri az örökölt földtulajdon nagyságát és a telekkönyvi parcella számát? - A Telekkönyvi Hivatalnak címzett kérvényben fel kell tüntetni az örökhagyó nevét, születési dátumát, ha pontosan nem tudja a parcellák számát, a katasztrális területet kell feltüntetni, ahol a földterület található. Miért nem alkalmaznak számítógépet a telekkönyvi kivonatok készítésénéi? - Tudomásom szerint a számitógépek bevezetése folyamatban van. Ki fizeti a földadót, ha a mezőgazdasági szövetkezet bérli a földeket? - A jelenlegi jogszabályok szerint a föld használója fizeti a földadót, tehát ebben az esetben a mezőgazdasági szövetkezet. Az egyéni földtulajdonosok, valamint a szövetkezeti tagok a háztáji földterület után hová fizetik be a földadót? - A föld használójának az adóhivatalba kell befizetnie a földadót. DR. HÁJOS ZOLTÁN A HARMANECI ÉRDEKCSAPDA Közel egy esztendeig készült a tájainkon is ismert harmaneci papírgyár privatizációs terve. Jóváhagyásához a szlovák kormánynak kivételt kellett adnia, mivel a többi vállalat magánkézre juttatása még jóval hátrább tart, s így az erdőgazdasági és vízgazdálkodási tárca mintamodelljének tartott privatizációs elképzelés soron kívül került a kabinet elé. Filozófiája, a külföldi tőke megszerzésének átgondolt lépéskombinációja másoknak is tanulságos lehet. Miután alaposan feltérképezték a papírgyár legnagyobb terheit, a legmegfelelőbb tőkebefektetési ajánlatot választották. Kezdeti lépésként a részvényeknek csak a 49 százalékát adják el a tőkével belépő PWA osztrák cégnek, amely új technológiát hoz a cjyárba. Később, amikor teljesíti korábbi kötelezettségeit, további 2 százaléknyi részvényt adnak el neki, hogy megszerezhesse a többséget. Mindezzel párhuzamosan a vállalati részvények 30 százalékát felkínálják a lakosságnak. Ha az elképzelés megvalósul, akkor a beinduló termelés nemcsak Csehszlovákiában, hanem a környező országokban is biztosíthatja a higiéniai eszközökkel történő ellátást. (jmk) ós szó, AKADÁLYOZZUK NE6 A KÖRNYEZETROIIBOiÁST Duray Miklós üzenete a bősi erőmű ellen tüntető természetvédőknek MOZAIK Kedves Barátaim! Végre határozott lépésre szánták el magukat a csallóközi természetvédők - kiálthatnék fel. Csupán azért nem teszem, mert úgy gondolom, hogy már hamarabb meg kellett volna érnie ennek az elhatározásnak. Remélem, még nem késő. A bősi vízi erőmű Európa legembertelenebb ós legkegyetlenebb építkezése. Minden következményével az alapvető emberi érdek ellen hat. Az erőmű kitervelő

i és támogatói nem csupán Európa egyik legcsodálatosabb természeti együttesét tették tönkre, nem csupán a nehezen pótolható sokezer hektárnyi ligeterdőt ós annak állatvilágát pusztították el, nem csak a sokszázezer köbméter termőtalajt rabolták el a Csallóköz lakosaitól, nem csak a Kárpát-medence legnagyobb ivóvízkészletét fenyegeti a csaknem teljes megsemmisülés, nem csupán a sok tízezer hektárnyi mezőgazdasági termőterület értéktelenedne el, ha üzembe helyeznék ezt a szörnyet, de tömegkatasztrófa fenyegetne bennünket, ha feltöltenék vízzel ezt az óriási betonteknőt. Sok tízezer ember éjszakai álma válna nyugtalanná, mindennapi élete lenne veszélyeztetve. Soha nem hajthatnánk biztonságban nyugovóra a fejünket, soha nem lehetnénk biztosak abban, hogy az erőmű árnyékában megérjük-e a holnapot. E bizonytalanság miatt ki tudja, hányan hagynák el szülőföldjüket. Kedves Barátaim! Egy bűnös elképzelés bűvkörében mozgó politikusok, és szakmájára szégyent hozó közgazdászok, mérnökök, technikusok ezrei maffiájának terrorja alatt élünk. A legmegdöbbentőbb mindannyiunk számára, hogy a bősi erőművel kapcsolatos nézetek ma is azonosak a totalitárius rendszer politikusainak nézeteivel. A politikai rendszer megváltozott, de az erőművel kapcsolatos cinikus népellenesség tovább él. Ezért vádolom a szlovák kormányt, hogy hajthatatlanságával egy népellenes bűntett elkövetésére készül, és vádolom azokat a képviselőtársaimat, akiknél érveink és félelmeinkről szóló szavaink süket fülekre találnak. Kedves Barátaim, Tüntetők! Ne engedjétek, hogy folytathassák környezetünk rombolását, az életünket veszélyeztető építkezést! Akadályozzátok meg, hogy feltöltsék vízzel az üzemvízcsatornát! Ne engedjétek, hogy eltéríthessék a Dunát eredeti medréből! Ne engedjétek, hogytönkretegyékaszülő földünket! Prága, 1991. július 10. TOVÁBBRA IS VÁRJÁK AZ ELHURCOLTAK JELENTKEZÉSÉT Lapunk 1991. június 28-ai számában beszámoltunk a Szovjetunióba elhurcoltak kártalanítására is vonatkozó törvény előkészítéséről. Egyúttal közöltük, hogy az SZNT képviselői - Bauer Edit (Együttélés), Paulicky Péter (DBP) - szívesen segítenek a károsultaknak abban, hogy nyilvántartásba vegyék őket. • Milyen visszhangja volt ennek a felhívásnak? BAUER EDIT: A vártnál nagyobb figyelmet keltett. Ilyen levélözönre egyikünk sem számított. Postásunk már tiltakozott, megkérdezte mi történt, mert ennyi levelet még címünkre sohasem hozott. A legkülönbözőbb sorsok, olyan egyéni és c^ládi tragédiák elevenednek fel, amilyeneket azelőtt annak ellenére, hogy apám is orosz hadifogságban volt, el sem tudtam képzelni. A törvény elfogadása előtt tele voltunk kétségekkel, mert az utolsó pillanatig olyan javaslatok kerültek az asztalra, amelyek egyre jobban leszűkítették a kártérítésre jogosultak körét. A törvényjavaslat eredetileg kizárta volna azokat, akiket Szlovákia mai határain kívülről hurcoltak el, és akik bármilyen fegyveres csoportnak tagjai voltak. PAULICKY PÉTER: Nem tudok sokat hozzátenni az elmondottakhoz. A megadott dunaszerdahelyi címen és lakásomon több mint hétszázan jelentkeztek eddig. Nagyon megrázó esetekkel találkozunk. Nem is győzném egyedül a munkát, de munkatársaim önzetlenül segítenek. Királyhelmectöl Pozsonyig a kárpótlásra jogosultak seregének adtunk felvilágosítást, többekkel együtt töltöttük ki a kérdőívet, amelyet aztán központi nyilvántartás céljából az Erőszakkal Elhurcoltak Szlovákiai Asszociációjának továbbítottunk. • Jelentkeztek volna ezek az érintettek, ha nem közöljük a felhívást? BAUER EDIT: Egy részük jelzi, hogy már többször is kitöltötték a kérdőívet. Olyan levelet is kaptam, hogy tisztelt képviselő, a kártérítést erre és erre a címre küldjük el. Sajnos, ez nem áll módunkban. Meggyőződésem, hogy sokan nem jelentkeztek voína. Az emberek ma is visszafogottak, kérdezik, vajon van-e értelme, hogy bármit is tegyenek. Elnézést kérek mindenkitől, akinek eddig nem tudtam válaszolni, de olyan nagy az érdeklődés, hogy elfogytak a kérdőívek. Biztosítom őket azonban, hogy mindenkit idejében tájékoztatunk, hogy addig, amíg a törvény érvénybe lép, megtehessék a szükséges lépéseket. PAULICKY PÉTER: Főleg KeletSzlovákiában sokan tudtak a készülő törvényről és már jelentkeztek az asszociációnál. Az érintettek nagyobbik része azonban nem tudott róla. Én is úgy látom, hogy az emberekben még mindig valamilyen félelem bujkál. Ez alaptalan, jogállamot építünk, így a visszaélés lehetősége eleve ki van zárva. • Az SZNT szerdán elfogadta a kártalanításról szóló törvényt. Ennek ismeretében melyek azok a problémák, amelyekkel a leggyakrabban találkoznak a jelentkezők ügyeinek intézése során? PAULICKY PÉTER: A módosító javaslatokkal kiegészített, jóváhagyott törvény több, eddig tisztázatlan kérdést megold. Vonatkozik mindazokra a Szlovákia területén élő állampolgárokra, akiket polgári lakosokként 1944-1950 között a Szovjetunióba különböző munkatáborokba hurcoltak. Vonatkozik azokra a 16-20 éves fiatalokra, akiket leventeként vittek'el, valamint azokra, a Szlovákiában élő csehszlovák állampolgárokra is, akiket annak idején útban hazafelé Szlovákia területén kívül fogtak el a szovjet állambiztonsági szervek. BAUER EDIT: Talán azt hangsúlyoznám, hogy a törvény két pontban határozza meg a jogosult személyeket. Azokról van szó, illetve azok örököseiről, akiket a mai Szlovákia területéről hurcoltak el, illetve akiknek abban az időben a mai Szlovákia területén (tehát Dél-Szlovákia akkor még Magyarországhoz tartozó területein is) volt az állandó lakhelyük. A kárpótlás kiterjed azokra, akiket Ausztria, Morvaország vagy Magyarország területéről vittek el. Nem vonatkozik viszont azokra, akik hadifogságba estek és mint hadifoglyok kerültek a munkatáborokba. REFLEX A NOMENKLATURA MENNYBEMENETELE Kezdetben vala a kinyilatkoztatás: A forradalom pedig bársonyos lesz. Amit úgy értelmeztünk, hogy vértelen lesz, hogy nem lesznek letartóztatások, bebörtönzések, elbocsátások, életfogytiglan tartó megbélyegzések. Legfeljebb annyiból áll majd az elszámoltatás, hogy bizonyos tisztségek betöltésénél kizáró ok lesz a titkosrendőrségi múlt. Eleinte még az StB-hez tartozás ismérveinek részletezésére is futotta politikusaink idejéből; kezdetben még a kommunista párthoz tartozás és a titkosrendőrséggel való együttműködés mechanizmusáról is szó esett, és sokan rámutattak arra, hogy a felsőbb pártszervek nómenklatúrájához tartozók voltaképpen kötelesek voltak együttműködni az ŠtB-vel, ezért vezető tisztségek betöltésénél nem jöhetnek számításba. Ennek az alapelvnek a helyességét talán még a kedvezőtlenül érintettek is elismerték. Sőt, örültek, hogy viszonylag könnyen meg lehet úszni az elszámoltatást, azt, hogy 1970 után emberileg és politikailag csődöt mondtak. Ügy vélem, a megszállás két évtizedében sérelmet szenvedettek többsége is egyetértett ezzel a megoldással. Emberileg felemelő érzés, hogy az elszámoltatás nem leszámoltatásra sikeredik, és senkinek sem kell egzisztenciáját elveszítenie azért, mert lelkesedve, vagy kevésbé lelkesedve a győztesek oldalára állt. Elvégre az nem büntetés, ha az egykori miniszter mérnökként, vagy tanárként dolgozik, ha egy főszerkesztő riporterként próbál érvényesülni, ha a szövetkezeti elnök ágazatvezető lesz a növénytermesztésben, vagy az iskolaigazgató újból a katedrára kerülve keresi a kenyerét. Az első lusztrálási botrányok óta egészen megváltozott a helyzet. Úgy vélem, azzal fajult el az egész folyamat, hogy a Budaj-eset óta egyre inkább az a benyomás alakult ki az emberekben, hogy a lusztrálás úgyszólván kizárólag a parlamentekre és a kormányokra vonatkozik. Ráadásul a Budaj-affért mindmáig nem tisztázták, és egyre inkább az a lakosság meggyőződése, hogy párton belüli politikai vetélkedés áldozata lett az 1989. novemberében közkedveltté vált néptribün. A lusztrálások tehát leszűkültek a törvényhozókra és a miniszterekre. A vállalatoknál, intézményekben, egyes szerkesztőségekben, a mezőgazdasági szövetkezetekben a helyzet ilyen irányban való megváltozása a szó szoros értelmében ezüsttálcán kínálta a volt nomenklatúr káderek számára a pozícióátmentési lehetőséget. Egyre több volt vezetőről derült ki, hogy voltaképpen „nélkülözhetetlen". Ekkor már nem esett szó arról, hogy a pártszervek nómenklatúrájában szereplő vállalati, szerkesztőségi, szövetkezeti stb. vezetők hivatalból kötelesek voltak együttműködni a titkosrendőrséggel. Ekkor már élhették világukat, lobbykat hozhattak létre, és megkezdődhetett a holnapra vaió felkészülés. Akinek a lába alatt túlságosan égett a talaj, az legfeljebb a kisprivatizáció során kezdhetett érvényesülni. Egészen komikus szituációk is kialakultak. Már olyan esetről is tudok, amikor a volt járási párttitkár kft-t alapított, és hajlandó volt alkalmazni egy mérnököt, akit 1970-ben ő dobatott ki a pártból és állásából, és akit most az első létszámcsökkentésnéi újból elbocsátott az új igazgató, aki - mit ad isten - 1970-ben szintén tagja volt a fölöttébb szigorú átigazoló-bizottságnak. ' A tegnapi napilapok közlik, hogy a Szövetségi Gyűlés képviselőinek átadták a kormány által kidolgozott lusztrálási alapeivtervezetet, amely felsorolja, hogy milyen tisztségek betöltői lesznek „átvilágítás-kötelesek". A nomenklatúr káderekről itt már szó sem esik. Ami voltaképpen érthető is, hiszen a törvényalapelv-tervezetet a kormány dolgozta ki, amelynek élén olyan ember áll, aki a forradalmat megelőző időszakban olyan beosztásban dolgozott, amely a CSKP KB nómenklatúrájához tartozott. A törvényelőkészítők - Marián Čalfa vezetésével - zseniálisan megoldották a figyelembe veendő időszak kérdését is. A két szélső időpont: 1948. február 25-ike és 1989. november 17-ike. Ez látszólag teljesen logikus, hiszen tény, hogy a titkosrendőrség a kommunista párt vezetésével a szocialista építés első 20 esztendejében is tömérdek gonosztettet hajtott végre. Csakhogy azok, akik a törvénysértéseket 1968 előtt irányították, a politikában ma már nem játszanak szerepet. Tehát lusztrálásuk is legfeljebb elméleti kérdés. A szó szoros értelmében testreszabott időpont 1948. február 25-ike, és ugyanilyen az utána következő 20 esztendő is. Alexander Dubček testére szabták. Ügyes húzást csináltak a törvényelőkészítők Calfa úr irányításával. Ezzel tulajdonképpen elérhető, hogy a lusztrálás során Alexander Dubček - akiről azért tudjuk, ki volt - szigorúbb elbírálás alá esik, mint Marián Čalfa, akinek előéletéről csak annyit tudok, hogy Husák elnöksége idején tárca nélküli miniszter volt. Mint ilyen, nem lenne „lusztrációköteles", Dubček viszont az lenne, mert 1968-ban pártelsőtitkár volt, így befolyásolhatta az ŠtB működését. Az újságírók lusztrálásáról is intézkedik a törvénytervezet. Számos lapnál egészen sajátos helyzet alakul ki. Főképp az egykori pártlapoknál, amelyek ma már nem pártlapok. Ezekben úgyszólván minden szerkesztő a pártközpont nómenkatúrájába tartozott, örültek is a kollégák, amikor a parlamentben egyre kevesebb szó esett arról, hogy a nomenklatúr kádereket is a titkosrendőrség munkatársainak kell tekinteni. Megnövekedett az önérzetük, és „kartellba" tömörültek. Ma már ezek a volt nomenklatúr elvtársak káderezik méq azokat js. akiket 1970-ben az ő közreműködésükkel fosztottak meg egzisztenciájuktól. Ók osztogatják a szerkesztőségi tisztségeket, ők minősítik a 20 évnyi szünet után visszatértek munkáját, ők igyekeznek befolyásolni az újságírói ízlésünket. Egyszóval: ha még nem is következett be, de akárki meglássa, rövidesen bekövetkezik a kommunista nómenklatúra mennybemenetele. TÓTH MIHÁLY Egy vélemény a DSZM táborából: „AGGASZT A LUSZTRÁCÍÓS BIZOTTSÁG ÖSSZETÉTELE" A Slobodný piatok nevű független demokratikus hetilap immár ötödik hete mellékletében ad teret a Mečiar-féle Demokratikus Szlovákiáért Mozgalomnak. Mai számában rövid interjút közöl Anton Kertivel, a mozgalom képviselőjével a lusztrációs bizottság eddigi tevékenységéről. • Képviselő úr, On a bizottsággal kapcsolatban azt nehezményezi, hogy abba képviselőket küldött az FMK, az Együttélés és a MKDM is, amelyek - megítélése szerint - koalíciót alkotnak a NYEE-vel és a KDM-mel. „Ha ezek valamit fejükbe vesznek, az kemény dió lesz" - jelenti ki a Slobodný piatokban. Kérem, magyarázza meg, mire alapozza aggodalmait! -A bizottság tagjainak egyharmada magyar, ami nem felel meg sem a parlament, sem a lakosság összetételének. Ráadásul, a DSZM megítélése szerint, a magyar mozgalmak egyértelműen a kormánykoalícióhoz kapcsolódnak. • De hát a három mozgalom közül csak az FMK tagja a kormánykoalíciónak, a másik kettő az ellenzékhez tartozik. - Nem tudom, ön mit ért az ellenzék alatt. A döntéseknél szerintünk, február óta a magyar mozgalmak billentették a mérleg nyelvét a koalíció javára. Ezt a parlamenti szavazások is tanúsítják. Vagy vegyük a képviselői klubokat! Nem tudom, helyénvaló dolog-e, hogy az ellenzék részt vegyen a koalíciós pártok klubjainak ülésein. • Talán úgy gondolja, hogy a magyar képviselők részvétele negatívan befolyásolhatja a bizottság munkáját? -Nem,-ezt nem gondolom. Pusztán a matematikai arány aggaszt, mivel az politikai szempontból nem fogadható el. • így a plénum határozatával sem ért egyet, amely szerint minden parlamenti párt egy-egy képviselőt küldhetett a bizottságba? - Ezt most maga mondja! Én támogattam a határozatot, de senki sem feltételezte, hogy a Zöldek Pártja nem használja - ki ezt a lehetőséget. Más lenne a helyzet, ha az ő képviselőjük is részt venne a bizottság munkájában. -rA két képviselő továbbra is készen áll, hogy tanácsot, segítséget nyújtson az elhurcoltaknak és hozzátartozóiknak. Az alábbi címeken fordulhatnak hozzájuk: Bauer Edit, Együttélés P. O. Box 44, Bratislava, Špitálska 6, illetve 931 01 Šamorín, Bratislavská 17 és Paulicky Péter, 929 01 Dunajská Streda, OV SDĽ, Nám. slobody 1203 esetleg telefonon 0709/226-16. -esi-