Új Szó, 1991. július (44. évfolyam, 152-177. szám)

1991-07-11 / 160. szám, csütörtök

1991. JÚLIUS 11 FÖLDÜGYBEN D. I., Komárom Nagynéném 1938-tól Magyarországon él, és magyar állampolgár. Szülei a Csallóközben 1948. március 17-én bírósági tanácsossal végeztették a vagyonelosztási, és így 20 hektár földet írtak a nevére. A földet most a mezőgazdasági szövetkezet használja. Hogyan rendezheti földtulajdonát? - Ha a föld tulajdonjogát a magyar nemzetiségűekre vonatkozó jogi normák alapján szüntették meg, a nagynéni nem tudja visszaigényelni az elkonfiskált földeket, mivel nem tartozik a földtörvény által megnevezett jogosult személyek kategóriájába. Abban az esetben, ha a föld nem volt konfiskálva, a tulajdonjog megmaradt. Amennyiben a mezőgazdasági szövetkezet használja a földet, a nagynéni, mint földtulajdonos, fel tudja bontani a földtörvény által létesített bérleti viszonyt. Az így visszakapott földeket eladhatja, ajándékozhatja, bérbe adhatja. A fentiek alapján 1948-ban rendezték nagybátyám vagyonát is. Ó családjával még 1948-ban kitelepült Magyarországra, ahol magyar állampolgár lett. Gyermekei Magyarországon élnek. - Erre az esetre is érvényesek a fent megfogalmazottak. Ha a földtulajdont nem szüntették meg, akkor nagybátyja gyerekeinek le kell folytatni az örökösödési eljárást. Házunkat a 104/48 Tt. sz. rendelet alapján kobozták el. Körülbelül húsz évvel ezelőtt a Jednota megvette az épületet a helyi nemzeti bizottságtól. A törvény kimondja, hogy a köteles személy köteles hatvan napon belül megkötni a megállapodást. Érvényes ez a határidő az épületekre is? - A hatvannapos határidő érvényes az épületekre is, amelyeket a földtörvény alapján adnak ki. Ha a megállapodásra nem kerül sor hatvan, napon belül, úgy a földhivatal dönt a jogosult személy ingatlan tulajdonáról. A telekkönyvi kivonatok kiadásához elég, ha a jogosult személy rövid kérvényben tünteti fel a parcellák számát? A telekkönyvi kivonatok rendezésénél ki fizeti az illetéket? - A kérvényben fel kell tüntetni a tulajdonos nevét, születési dátumát, ha tudja, a parcellák számát, de legalább a katasztrális területet, ahol a földterület található. Ha a telekkönyvi kivonat a föld és más mezőgazdasági tulajdon kiadására szolgál, akkor a telekkönyvi kivonat illetékmentes, illetve az állam fizeti ezeket az illetékeket. Ha a tulajdonos kéri a telekkönyvi kivonatot, köteles az illetéket fizetni. DR. HÁJOS ZOLTÁN . ÚJSZÓA HAZAI KÖRKÉP EDDIG CSAK EGY CSEHSZLOVÁK FELSZÓLALÁS ALBÁN KISEBBSÉG - JUGOSZLÁV SZEMMEL A múlt hét utolsó munkanapjain zárt ülésekkel folytatódott a kisebbségekkel foglalkozó biztonsági és együttműködési konferencia Genfben. Ezeken a szekcióüléseken a sajtó nem volt jelen. A hétvége is a fokozódó aktivitás jegyében telt el, a küldöttek egy olyan svájci kantont látogattak meg, ahol az olasz lakosság van többségben. Hétfőn ismét plenáris ülés volt. Nagyon nagy érdeklődés előzte meg a válaszadás jogával élő országok felszólalásait. Mint ismeretes, Albánia elég erősen támadta Jugoszláviát, elsőnek tehát a jugoszláv küldött kért szót. Közölte, hogy Jugoszláviában a kisebbségeket ugyanolyan jogok illetik meg, mint a nemzeteket (a jugoszláv alkotmány különbséget tesz a nemzet és a nemzetiség között). A Koszovóban élő albánok nemzetiségnek számítanak, és pl. az iskolarendszerük fejlettebb, mint Jugoszlávia más régióiban... Azzal érvelt, hogy az albánok az utóbbi években szeparatista politikát folytatnak, nem hajlandók részt venni Jugoszlávia belső életében, bojkottálták a választásokat stb. Megalapozatlannak ítélte az albán vádakat, és minimális lojalitást kívánt a kisebbségektől. Az albán küldött azonnal szót kért, és elutasította jugoszláv vádakat. Elmondta, hogy Koszovóban népirtó terveket készítenek elő, és az elnyomás már most Európa stabilitását veszélyezteti. A török küldött kifejtette, hogy Törökország nem folytat Ciprus ellenes politikát, viszont a ciprusi és a görög küldött leszögezte, hogy Törökország annak idején elfoglalta Ciprus egy részét. REFLEX A válaszadások után a magyar küldött kért szót. Közölte, hogy Magyarország aktív kisebbségpolitikát folytat, a pozitív diszkrimináció elvének alkalmazásával és a kollektív jogok bevezetésével. Nemzetiségi kerekasztalt hívtak össze, s ennek határozatait figyelembe veszik minden döntésnél. Ezután az egyre aktívabbá váló amerikai küldöttség vezetője kért szót. összegezte az elmúlt hét eseményeit és közölte, hogy a koppenhágai dokumentum jó kiindulási alapnak tekinthető, ezt kell bővíteni és érvényesíteni a gyakorlatban. Hargitai Zsuzsa, a magyar küldöttség tagja beszámolt a Pentagonálé álláspontjáról. Kiemelt néhány pontot, mint pl. az aktív határforgalom, az ellenőrző rendszer kiépítése. A csehszlovák küldöttség tagjai eddig egyszer szólaltak fel, nagyon mértéktartó hangon, és jó visszhangja volt. Ismertette a népszámlálási eredményeket. Hunőík Péter és Gémesi Károly az elkövetkező napokban az önkormányzatok s a régiók szerepéről, illetve a nemzeti kisebbségi önazonosságról fognak felszólalásukban beszélni. (FS) HUZAVONA AZ ALAPSZABÁLYZAT KÖRÜL (Munkatársunktól) - Nehezen indult a Hernád-parti város felsőbb önkormányzati szervének kedden kezdődött kétnapos ülése. Egyes képviselők ugyanis a korábban elfogadott elvekre hivatkozva, hiányosnak minősítették az ülés előkészítését. Elsősorban azt kifogásolták, hogy az önkormányzat szakbizottságai, valamint a képviselői klubok alapanyag nélkül csak felületesen tárgyalhatták meg a város szervezeti alapszabály-tervezetét. Néhányan ezért a polgármesteri hivatalt okolták, néhányan pedig a képviselőket, illetve a szakbizottságok vezetőit, hiszen, amint az kiderült, az ülés előtt néhány nappal már mindenkinél ott volt a dokumentumjavaslat. - Ne várják el tőlem, hogy én hívjam össze a bizottságok üléseit. A képviselőknek aktívabbaknak kell lenniük, hiszen közügyről van szó, s a nép azért választott bennünket, hogy szívünkön viseljük ennek a városnak a dolgait - érvelt a főpolgármester. Elhangzott a plénumból, hogy a mulasztást elkövetett szakbizottság-vezetőket 500-1000 korona összegű pénzbírsággal kellene büntetni. Végül is az a javaslat győzött, hogy előbb csoportokban folytassák a tanácskozást, majd a statútumtervezetet vitassák meg a klubokban is, s csak azt követően tárgyaljanak róla közösen. A képviselő-testület tegnap folytatta munkáját. Délután még mindig az alapszabályzatról folyt a vita, s lapzártánkig nem tárgyalta meg az idei költségvetési tervet sem. (gazdag) Tiltakozó megmozdulásra szólítunk mindenkit, akinek kedves a Duna-táj megvédése. Csatlakozzunk mindannyian a somorjai EUROLÁNC Polgári Kezdeményezés környezetvédőihez, a magyarországi és ausztriai tájvédőkhöz, akik július 3-ától tartják blokád alatt az épülő bősi vízierőmű körtvélyesi szivattyúállomását. Az ő ügyük a mi ügyünk is, a siker a mi kitartásunktól is függ. Jöjjenek Önök is a körtvélyesi tározó partjára a volt Kormorán vendéglő helyére, így késztessük az erőmű építőit arra, hogy vegyék figyelembe a helyi lakosság véleményét. Az Együttélés járási ügyvivői tanácsa nevében: PÁZMÁNY PÉTER MITÓL RÉGI A STRUKTÚRA? A mezőgazdasági vállalati vezetők hétfőn megtartott pozsonyi értekezletén számos szövetkezeti elnök és állami gazdasági igazgató panaszkodott, hogy őket a politikai életben még mindig „régi struktúrának" titulálják, noha már mindannyian a forradalom után, demokratikus választások eredményeként kerültek tisztségbe. Vannak, akiket pártállami múlttal választottak meg, de olyanok is vannak már, akik tiszta lappal indultak, és senki sem foghatja rájuk, hogy érzelmileg és értelmileg a mezőgazdaság-szervezés elavult stílusához kötődnek. Körülbelül ezer mezőgazdasági vezető vett részt a nagygyűlésen, és miniszterük jelenlétében panasznapot tartottak. Volt mire panaszkodniuk. Fájlalták, hogy egyre szélesebbre nyílik az agrárolló két szára, adatokat soroltak fel arról, hogy miként érinti vállalatukat a túltermelési válság, főképp pedig arra panaszkodtak, hogy az állam nem törődik a mezőgazdasággal; veszni hagyja a már megtermelt értékeket, és a szövetkezetek, állami gazdaságok közül egyre többen fizetési nehézségekkel küzdenek. Ilyen légkörben határozta el a jelenelvők döntő többsége, hogy a parlament és a kormány figyelmeztetése céljából ma reggel 6 és 8 óra között valamennyi járásban leblokkolják a fő közlekedési utakat. Mitagadás, vegyes érzelmekkel fogadtam a hírt, hogy a szövetkezeti elnökök voltak a blokádterv elfogadásában a hangadók. Eddigi tapasztalataim alapján ugyanis magam is azok közé tartozom, akik „régi struktúrának" tekintik őket. Azokat is, akiket a régi rendszer hagyott ránk, de azokat is, akiket valóban demokratikusan választottak meg. > Mielőtt azzal „tisztelnének meg" a mezőgazdasági szövetkezeti elnökök, hogy jogos felháborodásukban felrugtatnak hozzám a szerkesztőségbe, és esetleg tettleg is kifejezik nemtetszésüket, hadd magyarázzam meg, hogy szerintem mitől régi egy struktúra? Mitől elavult? Főképp attól, hogy csak beszélnek a megváltoztatásáról, a lényeget azonban nem változtatják meg. Azzal, hogy győzedelmeskedett a bársonyos forradalom, szinte egyik napról a másikra sok minden megváltozott. Megvalósult a sajtószabadság, társaságban vagy a közéletben mindenről „szájkosár" nélkül beszélhetünk, ha van pénzünk, vállalatot alapíthatunk, pornófüzeteket vásárolhatunk, pártot alapíthatunk. A leglényegesebb dolog azonban nem változott meg. A tulajdonviszonyok lényegében változatlanok maradtak. Az iparban az állami vállalatok ma is ugyanúgy állami tulajdonban vannak, mint 1986-ban voltak, legfeljebb a piacgazdaság nevében megvonták tőlük a dotációkat, és elveszítették a keleti tömb piacában rejlő lehetőségeket, mert összeomlott a keleti tömb. Az úszni nemtudókat bedobták a mélyvízbe, és kiderült, hogy a mentőövben ólomdarabok vannak. Az ilyen ipari vállalat élére odaállíthatják a földkerekség legliberálisabb és legzseniálisabb igazgatóját, akár magát Václav Klaust is odaállíthatnák, hogy működjék „új struktúraként". Ha gépparkja a régi marad, ha az újításhoz ninps tőkéje, ha összeomlik a piac, amelyre a gyárat építették, különösképpen pedig, ha a törvények és a bürokráciái útvesztők inkább gátolják mint támogatják a privatizálást, a külföldi tőke bevonását, akkor a korábban lelkes „új struktúra" egyre inkább régivé változik át. Mert az átalakulás nemcsak (és főleg' nem) elhatározás kérdése. Egy gazdasági vezető - ha életrevaló - mindig felfedezi a lehetőségeit. Egyik sem akar „leégni". Ha új módon nem megy, rákényszerül a régi módszerek alkalmazására. A mezőgazdaságban is pontosan ez a helyzet. Nagy dérrel-dúrral meghirdették a privatizálás eszméjét, illetve az álszövetkezetek igazi szövetkezetekké való átalakításának a gondolatát. Kétségtelen, hogy vannak (nem is kevesen) pozíciójukat átmentett szövetkezeti elnökök, akik udvartartásukkal együtt tudatosan gátolják az átalakulást, és élnek a kiskirálykodás folytatásában rejlő lehetőségekkel. De miért nem tennének így, ha egyszer tehetik? Ha a törvény ezt lehetővé teszi számukra... Ha nem csekély kárörömmel szemlélhetik, hogy a körülmények hatására a vadonatúj „struktúrák" is kénytelenek az „ahogy lehet" módszerét alkalmazni, ahelyett, hogy a meghirdetett irányzatnak megfelelően újítanának. A mezőgazdasági vezetők gyűlésén a miniszter arra figyelmeztetett, hogy a felszólalók a tanácskozást ne változtassák politikai fórummá. A mezőgazdaság egésze már azzá változott. És ez főképp annak a következménye, hogy mindeddig nem sikerült a szövetségi parlamentnek egy olyan törvényt elfogadni, amely megváltoztatta volna a birtokviszonyokat. A földtörvény még mindig felemás. A föld nagy része még mindig közös, így senkié. Az igazán régi struktúrák pedig közben szilárdítják a helyüket. Vegyes érzelmekkel fogadtam a blokádtervről szóló hírt. Jobb kedvvel írtam volna ezt a cikket, ha arról szerzek tudomást, hogy több ezer vállalkozni vágyó falusi ember azért tüntet, hogy végre már tisztázódjanak a birtokviszonyok. A szövetkezetek is tudnák, hányadán állanak, az egyéni vállalkozók is tisztában lennének lehetőségeikkel. Ami van, az cselekvési krízis, és reális a veszély, hogy holnap, holnapután majd egy térdre kényszerített mezőgazdaságnak kell megkísérelnie a talpraállást. TÓTH MIHÁLY SZEMBENÉZÉS BERÉNYI JÓZSEF KÉPVISELŐ ÚR SIRÁMAI Döbbenet és szomorúság lett úrrá rajtam, amikor a Szlovák Televízió parlamenti montázsából először értesültem felszólalásáról. Pedig kellemetes érzést kellene okoznia, hogy fiaim, unokaöcséim, közeli és távoli rokonaim, ismerőseim, barátaim, szomszédaim, földijeim és polgártársaim gyerekeinek jövőjét félti alig háromezer meghurcoltatásáért kártalanítást váró embertől. Miközben eltökélt harciassággal meg az ehhez párosított korosztályi sovinizmussal és parlamenti demagógiával beszélt, aligha gondolt igazából azokra, akik nevében ellenzi a szovjet NKVD által 1944-45-ben Szlovákiából jogtalanul elhurcoltak jelképesnek is mondható kártalanítását. - Jelképesnek, mert a teljes átfogó kártalanításhoz az is kellene, hogy a három, négy vagy akár hat-hét évet is a sztálinista munkatáborokban szenvedő emberek egészségkárosodását, az odaveszettek családtagjainak szenvedéseit, a szegénység ellen vívott küzdelmét is felbecsüljék. Márpedig erről szó sincs, mert a kártérítés összege csak a táborokban töltött évekre vonatkozna, semmiféle kihatással nincsenek rá a következmények. Berényi József képviselő úr a Független Magyar Kezdeményezés jelöltjeként elfogadva annak választási programját, egyetemistaként került a Szlovák Nemzeti Tanácsba. Igaz, időközben függetleníteni is akarta magát ettől a liberális pártszerű értelmiségi klubbá zsugorodott mozgalomtól. Valójában nem is tudom, hogy mostanában kit képvisel, de remélem, önmagát mindenképpen. Talán ezért nem jutott eszébe, hogy miközben a jövő nemzedék jogainak nevében a töredékes kárpótlástól meg akar fosztani háromezer öregembert, megfeledkezik azok gyerekeiről, unokáiról. Nekik ugyanis, ha van bennünk némi becsület, gondozni kell a leggyakrabban alacsony nyugdíjú legközelebbi hozzátartozóikat. A szovjet munkatáborokba otthonaikból elhurcolt szlovákiai embereket - szlovákokat, magyarokat, romákat - olyan egészségkárosodások érték, amelyek következményeként többségük alig, vagy igen korán leszázalékolva tudott csak dolgozni. Eközben lelkükbe fészkelte magát a félelem; sokszor olyan helyzetbe hozták önmagukat, amely méginkább kiszolgáltatta őket a szirénhangon csábító és ígérgető kommunista hatalomnak. Évtizedeken át hallgattak, s a legszűkebb családi körben is igen ritkán beszéltek gyötrő lágerélményeikről. Tévedés ne essék, ők nem hadifoglyok voltak. Negyven éve ismerek egy férfit, akinek lágerbeli lelki és teáti megpróbáltatásait bizonyítható módon idegsejtjeimbe kódolva viselem. Ismertem egy olyan bodrogközi parasztgazdát is, aki vállamra téve kezét vezetett végig a nyolcvanas évekre még megmaradt egyetlen kicsinyke birtokán: a kertjén. Az almafáira tekintve beszélt lovairól, gépeiről, földjeiről, amelytől egy másik sztálinista rendszer a munkatáborból hazatérve fosztotta meg őt. Csupán, mert nem akart „beállni" a szövetkezetbe. Felešége és négy lánya még él. .t. Igaza van Berényi képviselő úrnak, amikor mindezekre azt mondja: hangulati elemei az életnek. Csakhát a politika, ha már nem tűr el ilyen emocionális tényezőket, erősítheti önmagát egy kevéske diszkrét erkölccsel. Ha hosszabb időre nem is, akkor a kétéves választási időszak idejére. Ha meg valaki jelöltetésével felvállalta egy politikai mozgalom programját, amelyben a választási kampány idején eléggé hangsúlyozottan szerepelt a Szovjetunióban elhurcoltak rehabilitálásának és kártalanításának szándéka, ne köpje szembe sem a mozgalmat, sem önmagát. Most igazából azt szeretném, hogyha az FMK politikai csúcsszerve elhatárolná magát Berényi képviselő úr felszólalásától. Ha nem teszi, nyilván egyetért vele, és megtagadja választási programjának egy igen hatásos részét. Lelkük rajta. DUSZA ISTVÁN