Új Szó, 1991. július (44. évfolyam, 152-177. szám)

1991-07-11 / 160. szám, csütörtök

3 HÍREK - VÉLEMÉNYEK MAGYAR KÉPVISELŐK MONDTÁK A SZLOVÁK PARLAMENTBEN A REHABILITÁLÁSRÓL PIROVITS LÁSZLÓ (FMK): Rendkívüli rehabilitálásról van szó, a törvény a jogellenesen, erőszakkal elhurcoltakra vonatkozik. így tehát a rehabilitálás tárgyát nem katonai tettek képezik, hanem az állampolgárok azon sérelmei, amelyek ellentétben álltak a demokratikus alapelvekkel, a nemzetközi szokásokkal, és durván megsértették az emberi jogokat. A törvénytervezetbe utólag bekerült 2. paragrafus 3. fejezete azonban kizárná a kárvallottak bizonyos csoportját a rehabilitálásból, azért, mert más, nem a szövetségi hadseregek tagjai voltak. Ez azt jelentené, hogy egyeseket, akiket nem mint hadifoglyokat hurcoltak el, de a munkatáborokban dolgoztak, nem rehabilitálnák. PAULICKÝ PÉTER (DBP) - Szülőfalumból, a Tőketerebesi járásban lévő Leleszről 1944 novemberében, tehát szorosan a felszabadulás után 177 személyt hurcoltak el szovjet munkatáborokba. Közülük 80-an már sohasem tértek haza. Javasolom, hogy a 2. paragrafus 1. bekezdését így módosítsák. A paragrafus eredeti megfogalmazása ugyanis automatikusan kizárja a rehabilitálásból azokat, akiknek állandó lakhelye a mai SZK területén volt, de Morvaországból, Bécsből vagy esetleg Budapestről hurcolták el őket. Ez nagyon igazságtalan lenne, DOBOS LÁSZLÓ (Együttélés) - Brutalitások sora, s a sorból kiemelkedik a 44-ben Szovjetunióba hurcoltak története. Az 1944 ősze; a háborúból megmenekült férfiak félnek, bújnak, lapulnak, mert ezeket szedik. Három napra csábítják őket, de ez a három nap legtöbbjük számára az örök élet. Az Ung vidékéről, Felső-Bodrogközből, Kelet-Szelovákiából, Gömörből viszik az embereket. Aztán a gyűjtőtáborok, itt már ideológiát kapott az akció. A nevek mellé kerültek a bűnök - háborúsbűnösök lettek. S ezen belül bűnnek számított a nemzetiség, a szlovákiai és a kárpataijai magyarok először érezték meg a sztálini nemzetiségi politika dicsőségét. Szerencsétlen, védtelen kisemberek tízezrei a vádlottak padján. Aztán a munkatáborok. HAMERLIK RUDOLF (KDM) - Jól tudjuk, hogy a Szovjetunióba hurcolt személyeket véletlenszerűen választották ki. A behívókat is véletlenszerűen küldték ki, vagyis az, aki megkapta, semmiképpen sem befolyásolhatta hadbahívását. Mindkét esetben a feleségek, gyermekek számára ez fájdalmat, nyomort jelentett. Gondoljunk erre a szavazáskor, és esetleg egy olyan további törvény előterjesztésekor, amely ezeket az eseteket is figyelembe venné! Ha enyhíteni akarjuk a sérelmeket, tegyük ezt következetesen. BERÉNYI JÓZSEF (FMK) - Gazdasági szempontból nem jávaslom a rehabilitációt a Szövetségi Gyűléstől örökölt formában, mivel közvetve a régi rendszer privilegizált személyeit támogatja. A rehabilitáltak, hiszen idős, pénztelen emberekről van szó, várhatóan rövid idő alatt eladják értékpapírjaikat, viszont tőkével csak a régi kedvezményezettek rendelkeznek. A javasolt megoldás igazságtalan a társadalom és a fiatalabb nemzedékkel szemben, akiknek nem volt semmi közük a háborús időszakhoz, az ötvenes évekhez, de a rehabilitálás költségeit adó formában ók fizetik. Jogi szempontból a rehabilitáltak körét ki kell terjeszteni a többi jogtalanság áldozataira is. - BAUER EDIT (Együttélés) - Kérem, támogassák a 2. paragrafus módosítását. Ez határozza meg, ki jogosult a kártalanításra. Javaslom, vegyük át az Erőszakkal Elhurcoltak Szlovákiai Asszociációjának indítványát, miszerint jogosultak azok a személyek, akiket 1944-46-ban az NKVD erőszakkal a Szovjetunióba hurcolt, és állandó lakhelye a mai SZK területén volt. Párizsban kedden este fejeződött be az ENSZ Biztonsági Tanácsa öt állandó tagjának konferenciája a fegyverexportról. Nagy-Britannia, Kína, Franciaország, a Szovjetunió és az Egyesült Államok - a kiadott záróközlemény szerint - egyetértett abban, hogy a Közel-Keletnek nukleáris fegyverektől mentes övezetté kell válnia. Felszólították a térség országait, helyezzék nemzetközi ellenőrzés alá nukleáris programjaikat. Arra is felszólították őket, hogy ne növeljék földföld rakétáik számát, s a jövőben teljes mértékben mondjanak le erről a fegyverfajtáról. Megállapodtak abban, tilos lesz minden olyan berendezés és nyersanyag szállítása ebbe a válságövezetbe, amely a nukleáris fegyverek gyártásához szükséges. Az öt állam képviselői következő találkozójukat erről a témáról az idén októberben Londonban tartják meg, közben a szakemberek fognak tanácskozni a fegyverexport ellenőrzéséről. Pierre Joxe francia védelmi miniszter kedden Bonnban bejelentette, Franciaország 1993-ig, de legkésőbb 1994-ig Németország dél-nyugati részéből kivonja csapatait. A csapatkivonás már megkezdődött. Májusban még 44 ezer francia katona volt Németországban, az év végére azonban már csak 20 ezer lesz. Gerhard Stoltenberg német védelmi miniszter és francia vendége a bonni tárgyalásokon hangsúlyozta, hogy növelni kellene a Nyugat-európai Unió szerepét az európai biztonságpolitikában. A francia miniszter tolmácsolta Párizs véleményét, hogy egy erős európai biztonsági rendszert kell kiépíteni. A miniszterek azt is hangsúlyozták, hogy országaik katonai téren is „nagyon jó együttműködést" fejtenek ki Csehszlovákiával, Magyarországgal és Lengyelországgal. 1991. JÚLIUS 11. NÉHÁNY SORBAN AMERIKANAK NEM KELL A SZOVJET SZUPERRAKÉTA Érdekes hírt között az Aviation Week and Space Technology című amerikai szaklap a legújabb számában. Eszerint az amerikai kormány egy olyan tervet készít elő, melynek keretében szovjet űrhajósok is részt vennének az amerikai űrrepülőgépek utazásaiban, amiért cserébe amerikai kollégáik a szovjet Mir űrállomáson tölthetnének el hosszabb időt. A lap szerint a tervet a nyári szovjet-amerikai csúcstalálkozó után teszik közzé - már ha lesz csúcstalálkozó. Nyilván nem hírlapi kacsáról van szó, hiszen a The New York Times napilap tudományos mellékletében kedden azt írta, ezekben a hetekben az Egyesült Államokban tartózkodik Burisz Gubanov, az Enyergija, a világ legerősebb hordozórakétájának konstruktőre. Állítólag el akarja adni rakétáját, amely eddig csak egyszer startolt, 1988ban. A Szovjetunióban úgy tartják, a rakéta nem gazdaságos, s Gubanov most több amerikai társaságnak kínálja megvételre több változatban meglévő rakétáját. Ez is azt bizonyítja, hogy ami még a közelmúltban katonai titok volt, ma már üzleti tranzakció tárgya lett. Ennek köszönhetően pedig ismét fellendülhet a szovjet-amerikai együttműködés az űrkutatás terén. Még annak ellenére is, hogy Gubanov aligha fog sikerrel járni az USA-ban rakétájával, amellyel akár a Marsra is lehetne utazni. Ez egyrészt drága mulatság, másrészt az amerikaiak is fejlesztik saját rakétájukat és nem szívesen látják a konkurenciát. H

árom nappal azt követően, hogy Brioni szigetén elvi megállapodás született az Európai Közösségek jószolgálati küldöttségének közvetítésével a szövetségi, a szlovén, a horvát és a szerb vezetés között a rendezésről, a kezdeti optimizmust mindinkább a viszszafogottság váltja fel. Tény az, hogy a megállapodás csak lehetőséget nyújt a rendezésre, kérdés, hogy a szlovén és a horvát függetlenségi határozatokra kimondott háromhónapos moratórium nem lesz-e túl rövid idő a problémák megoldásához. Hiszen a tagköztársaságok között már hónapok óta folytak tárgyalások, de a helyzet csak rosszabbodott. Brioni minden pozitívuma és annak ellenére, hogy a megállapodást a szövetségi kormány és az államelnökség is jóváhagyta, indokoltnak tartom az óvatosságot. Elsősorban azért, mert a kompromisszumos megállapodás csak megakadályozta a további vérontást, de az azt kiváltó okokat, a méty ellentéteket nem oldhatta meg. És a vérontásnak is csak Szlovénia esetében vetett véget, Horvátországban, szerbek lakta vidékeken nem. Elismerés illeti az EK-t az utóbbi napokban kifejtett erőfeszítésekért, de ezzel együtt le kell vonni az általános tanulságokat a jugoszláv válságból. Vitathatatlan, hogy a Nyugat elkésett, akár az EK, akár Washington magatartását tekintjük. Két héttel ezelőtt még senki sem akarta elismerni Szlovénia és Horvátország függetlenségét. Mára gyökeresen változott a helyzet, az elismerés egyedüli feltétele - amint a kanadai kormányfő fogalmazott -, hogy a függetlenség békés úton, alkotmányosan valósuljon meg. De ezzel a Nyugat megvárta, amíg bevetik a hadsereget, szinte felbátorította az új Európában anakronisztikussá vált titói föderáció híveit, a katonaságot, a szerb nacionalistákat a fegyveres fellépésre. A népek önrendelkezési jogának érvényesítését alárendelte az egység eszméjének és ez megbosszulta magát. Nyugati hatalmak nem először jártak el így a történelemben, s ez még mindig tragédiákat okozott. Ma már mindenki számára világos, hogy az egységnek és az önrendelkezési jognak az együttes megvalósítása Jugoszlávia esetében csak egy új típusú államalakulatban, a szuverén köztársaságok konföderációjában képzelhető el. De kivitelezhető-e ez, hiszen a szerb parlament Brioni után is a föderáció mellett szállt sikra. Tűzszünet van a hadsereg és a szlovén védelmi erők között, ami jó dolog. Sokkal veszélyesebb azonban a horvátországi helyzet. Hiszen Szlovéniában alig élnek szerbek, Horvátországban viszont jelentős az arányuk, s a jugoszláv rendezés kulcskérdése éppen a szerb -horvát viszony. Aligha sikerül rövid idő alatt visszakényszeríteni a palackba a mindkét részről felkorbácsolt nacionalizmus szellemét. Ezt Szlobodan Milosevics szerb elnök háborús hangulatú nyilatkozatai is érzékelESÉLYLATOLGATÁS tették. Amellett, hogy az egész jugoszláv hadsereg szerb befolyás alatt áll, Milosevics még független szerb haderőt is akar toborozni. Vagyis, egyáltalán nem tett le a nagyszerb államról. Azáltal, hogy Vojiszlav Seselj, a fasiszta örökséget nem tagadó csetnikek vezére bekerült a parlamentbe, ez az erő is legálissá vált. A csetnik fegyvereseket már átdobták Horvátországba, a szerbek lakta vidékekre, s ugyanott állomásoznak a jugoszláv hadsereg alakulatai is. Ezért nem túlzás azt mondani, hogy bármely pillanatban olyan háború robbanhat ki Horvátországban, amelyhez képest a múlt heti szlovéniai összecsapások csak komolytalan kakaskodásnak tűnnek majd. Visszautalva az előzőekre: a Nyugat akarva-akaratlan a szerb kommunista vezető, Milosevics és rendszere malmára hajtotta a vizet. Egy zürichi lap is azt írta, a Nyugatnak már két éve fel kellett volna figyelnie a jugoszláv veszélyekre. Nyugat-Európa hallgatott, amikor Szerbia elnyomta a koszovói albánok függetlenségi törekvéseit. S a következtetése: a Nyugatnak valamivet komolyabban kellene vennie saját elveit, még akkor is, ha ez kényelmetlen és nem mentes a kockázatoktól. Látni kell, ez a posztkommunista szerb kormányzat csak akkor tud (még egy ideig) fennmaradni, ha nem mond le a nacionalizmusról. Es amikor az EK vagy Washington azt hangoztatja, hogy Jugoszláviában a rendezést demokratikusan, az emberi jogok tiszteletben tartásával kell véghezvinni, aligha hihető, hogy ne —&7SZÓ NEM VILÁGOS, HOGY MIT KAP GORBACSOV LONDONBAN KISSINGER INKÁBB A HÁROM KÖZÉP-EURÓPAI ORSZÁGOT TÁMOGATNÁ George Bush amerikai elnök és Brian Mulroney kanadai kormányfő kedden Torontóban találkozott, már a hetek londoni csúcskonferenciájának előkészítése jegyében. Mindketten azt mondták, a Szovjetunió nem fog nagy segélycsomagot kapni, de Gorbacsov mégsem fog üres kézzel hazatérni. Mulroney reményét fejezte ki, hogy a szovjet államfő komoly reformtervvel érkezik Londonba és azt jósolta, hogy a hét legfejlettebb ország vezetői pozitívan fognak reagálni a szovjet kérésekre, mivel segíteni akarnak, de nagyon konstruktív és megfelelő módon. Bush elnök is megelégedéssel szólt arról, hogy Gorbacsov Londonba érkezik, s egyben elutasította azokat a spekulációkat, hogy a START-szerződés megkötése hatással lenne a Moszkvának nyújtandó segítségre. Henry Kissinger volt amerikai külügyminiszter a Washington Post című napilapban ellenezte nagy nyugati segély folyósítását a Szovjetuniónak. Azt állította, sokkal nagyobb figyelmet kell szentelni a közép-kelet-európai országoknak, mindenekelőtt Csehszlovákiának, Lengyelországnak és Magyarországnak. Kissinger szerint Gorbacsov reformjai ugyanis sikertelenek. Az általában jól tájékozódott független Interfax szovjet hírügynökség a múlt éjszaka közölte, a Szovjetunió rövidesen kérni fogja felvételét a Nemzetközi Valuta Alapba és a Világbankba. Gorbacsov állítólag kedden hagyta jóvá a hivatalos tagfelvételi kérelmet a két nemzetközi pénzügyi szervezetbe. A kérelmeket Gorbacsov londoni látogatása után fogják elküldeni. A szovjet államfő kedden közös sajtóértekezletet tartott a hivatalos látogatását befejező Felipe González spanyol kormányfővel. Gorbacsov kijelentette, az alkotmánnyal összhangban fognak eljárni azokkal a köztársaságokkal szemben, amelyek nem írják alá az új szövetségi szerződést. Más eljárás ugyanis elfogadhatatlan. Hangsúlyozta, a szovjet alkotmány elismeri a köztársaságok jogát az unióból való kilépésre. Ugyanakkor azt állította, „még nem lezárt" azoknak a köztársaságoknak a listája, amelyek hajlandóak aláírni a szerződést. Hivatkozott egy közvélemény-kutatási eredményre, amely szerint egy népszavazás során a kiválni készülő köztársaságok lakosságának 60-70 százaléka az unióra szavazna. Éppen ezért - jelentette ki Gorbacsov - ezt a megoldási módot kellene választani. PÁRIZS KIVONJA A NÉMETORSZÁGBAN ÁLLOMÁSOZÓ CSAPATAIT V

arsóban kedden nyitották meg a helsinki folyamat új intézményét, a szabad választások központját. Ez az intézmény gyűjti majd össze az Európában megtartott demokratikus választásokról az összes információt, s tájékoztatja róluk a kormányokat és a nemzetközi intézményeket. A központ igazgatója, Luchino Cortese az idén esedékes első lengyelországi szabad választások példáján magyarázta meg az irányítása alatt álló intézménynek a feladatait. Aláhúzta, hogy a központ nem felügyeletet fog végezni, csupán információkat nyújt és biztosítja a megfigyelők számára a szállást. B

ush amerikai elnök azzal fenyegetőzött, hogy megvétózza a jövő évre szóló katonai költségvetést, ha az nem lesz elég nagy. Egy washingtoni katonai intézetben tartott előadásában azt mondotta, hogy főleg a láthatatlannak nevezett B 2-es bombázók, valamint az űrfegyverek programjához kell ragaszkodni. Az elnök a képviselőház azon döntésére reagált, amely a katonai kiadások csökkentését és éppen az említett két program eltörlését vagy korlátozását célozta. Bush a saját álláspontját azzal magyarázta, hogy egyes harmadik világbeli országok s az olyan vezetők, mint Szaddam Huszszein a legkorszerűbb fegyverek megszerzésére törekednek, és lényegében mindenkit fenyegetnek. A másik érve az volt, hogy a Szovjetunió továbbra is katonai szuperhatalom marad. L

ondonban bejelentették, hogy az elkövetkező három évben egyötöddel csökkentik a brit fegyveres erőket. E döntés meghozatalakor figyelembe vették az új európai helyzetet, a Varsói Szerződés megszűnését. Tom King védelmi miniszter elmondta, a szárazföldi haderő létszámát 147 ezerről 116 ezer főre csökkentik, a haditengerészet katonáinak száma pedig 8 ezerrel lesz kevesebb. Felszámolnak 11 tengeralattjárót és hat torpedórombolót is. Az összesített adatok szerint három év múlva 62 ezer katonával lesz kevesebb Nagy-Britanniában. Jelenleg 308 ezer embert tartanak fegyverben. l|..olc cseh, morva és szlovákiai IN V város polgármestereinek küldöttségé kezdte meg tegnap egyhónapos tanulmányútját az Egyesült Államokban. Elsősorban az amerikai városok közigazgatásával ismerkednek meg. Kari Feix, Teplice polgármestere Washington után Pittsburgba megy, s mint mondotta, e régi amerikai ipari város is hasonló problémákkal küszködött, mint Teplice. Elsősorban a környezetvédelemről van szó, azzal a különbséggel, hogy a pittsburgiak az utóbbi 20 esztendő alatt nagyon jó eredményeket értek el. E

gyre csökken a francia baloldal népszerűsége. A legutóbbi felmérés szerint ha most tartanának parlamenti választásokat, a baloldal csak 35 százalékot kapna az 1988-as 50 százalék helyett. A megkérdezettek 52 százaléka a jobboldali pártokat támogatta. S

anchez Santa Cruz, a kubai ellenzék egyik legismertebb vezéralakja, az emberjogi és nemzeti megbékélési bizottság elnöke szívesen jönne Csehszlovákiába, s mint mondotta, Václav Havellel, Alexander Dubčekkel és Petr Uhllal szeretne találkozni, akik iránt nagy tiszteletet érez. A kubai személyiséget a közelmúltban helyezték szabadlábra. Eddig összesen nyolc és fél évet töltött börtönben, az emberi jogok védelmében kifejtett tevékenységéért. M

ásfél évvel a berlini fal leomlása után még mindig hozzávetőleg 30 ezer akna van az 1400 km hosszúságú volt belnémet határ mentén. Ezeket az aknákat a keletnémet kormány parancsára telepítették, hogy lehetetlenné tegyék az NDK-állampolgárok Nyugatra szökését. Ez a becslés az egykori NDK-határőrség feloszlatásával megbízott stábtól származik, amelynek tagjai a Bundeswehr irányításával folytatják a határokon a drótkerítések és különböző akadályok lebontását. I

zrael hivatalosan is tiltakozott az Amnesty International nemzetközi emberjogi szervezet legújabb jelentése miatt. Ez 141 olyan államot sorol fel, amelyben megsértik az emberi jogokat. Köztük van Izrael is, amely 1990-ben 25 ezer palesztint tartóztatott le, s 4000-et vádemelés vagy bírói ítélet nélkül tartottak börtönben. Az Amnesty International jelentése szerint a palesztinok kihallgatásakor az izraeliek erőszakot alkalmaznak. Izrael szerint az Al jelentése egyoldalú, figyelmen kívül hagyja a palesztinok terrorakcióit az izraeli katonák és polgári lakosok ellen. látnák: Milosevicsékre nem ezek az elvek a jellemzők. A tragédia viszont az, hogy a leginkább számításba jöhető ellenzéki erő, a Vuk Draskovics vezette tömörülés épp olyan nacionalista, mint Milosevicsék. Hiába szidja a titói örökséget, a kommunista Milosevicset, ez a demokráciához kevés. Ahol nacionalizmus van, ahol ezt tekintik hivatalos irányvonalnak, ott máris kizárták a demokráciát. Sosem fogják a szerbek a horvát függetlenséget elismerni, illetve talán akkor, ha a horvátok lemondanának jelentős, szerbek lakta területekről. És ez sem fog soha bekövetkezni. Tehát elkerülhetetlen a polgárháború? Egyesek úgy spekulálnak, hogy Horvátország átengedhetné Szerbiának Krajinát, s ennek fejében megkapná Bosznia-Hercegovina nyugati, horvátok lakta részét (a szerbek által lakott területekre természetesen Szerbia tartana igényt). Viszont a Bosznia-Hercegovina lakosságának 43 százalékát kitevő muzulmánok e köztársaság feldarabolását a saját tragédiájuknak tekintenék, s az utóbbi időben szintén alaposan felfegyverkeztek. Bosznia-Hercegovina elnökének, Izetbegovicnak jó kapcsolatai vannak Líbiával és Iránnal is. Mindez érzékelteti, a jugoszláv válságnak nemcsak európai - kezdetben még ezt sem vették komolyan -, hanem szélesebb nemzetközi vonatkozásai is vannak. S akkor még nem beszéltünk a rendezés egyik legbizonytalanabb és legkiszámíthatatlanabb tényezőjéről, a hadseregről. Vezetői tagadják, hogy puccsra készültek volna. De ki hiszi ezt el? Főleg a Szlovéniában elszenvedett presztízsveszteség után. Destabilizáló tényező még: keresik, ki a felelős a katonaság szlovéniai akciója miatt. A szerbek Ante Markovics szövetségi kormányfőt vádolják, lemondását és megbüntetését követelik. Az államelnökség - mint kollektív főparancsnok ^júgy tesz, mintha nem érintené az ügy, mondván: a hadműveletek megkezdésekor ez a testület elnök híján nem működött, tehát mintha nem is létezett volna. H

a valaki azt kérdezné, mire lehet számítani az elkövetkező hetekben, azt felelném, még azt sem lehet tudni, hogyan alakulnak a dolgok az elkövetkező két-három napban. Ilyen a mai jugoszláv valós

á9 MALINÁK ISTVÁN A FEGYVEREXPORT ELLENŐRZÉSÉRŐL