Új Szó, 1991. július (44. évfolyam, 152-177. szám)

1991-07-09 / 158. szám, kedd

5 BBBBS9 RIPORT ÚJ szól 1991., JÚLIUS 9. HBRBHBKOHBHHi MEDDIG ÉL EGY HAJÓ? Szinte a nulladik percben indultak el a komáromi hajógyár vezető emberei szerte a világba, hogy a vállalat megmentése érdekében lépéseket tegyenek. A 3700 dolgozót foglalkoztató gyár kilátásai nem voltak kecsegtetőek, sem a külföldi, sem a belföldi megrendelők nem tudtak fizetni. A befejezetlen vagy gyenge minőségű termékek természetesen eladhatatlanok maradtak, Jiŕina Čalfová, a keresztanya úgyhogy a vállalat kénytelen volt intézkedéseket tenni a gyár fennmaradásáért. Átütemezték a gyártási határidőket, szigorúbban ellenőrzik a munka minőségét, bérstoppot rendeltek el. A külföldi partnerkeresés pedig sikerrel járt. Mint arról már lapunkban beszámoltunk, a közelmúltban került sor egy német megrendelésre készült hajó ünnepélyes vízrebocsátására. Június 27-én, a hajógyár nyugati portáján kisebb ünnepségre hívták meg az érdeklődőket. Szinte ezres tömeg vette körül a díszemelvényt. Zömmel hajógyári dolgozók várták azt a mindig megható pillanatot, amikor az új hajótest orrán szétdurran a pezsgőspalack. Jirina Čalfová, a szövetségi miniszterelnök felesége — mint keresztanya — igencsak elfogult lehetett az „újszülöttel" szemben, mert a palack túl lazán koccant a hajó orrán. A helyzetet egy közelben álló munkás mentette meg, aki elkapta a pezsgősüveget és erőteljes lendülettel belevágta a hajó orrába. A keresztelés megtörtént, Mindenki a sikeres világrajövetelt, a jövőt jelentő jövevényt, a folytonosság zálogát éltette. Az öszszefogás eredményét, az új idők első gyümölcsét. Gerhard Wessels úr már vagy húsz éve ismerte Csehszlovákiát, az itteni hajógyártást. Miután hajóskapitányként nyugalomba vonult, egyáltalán nem fordított hátat ennek az egész életre szóló szerelemnek. Eddig tizenhat hajót építtetett, főként Hollandiában, utóbb pedig elfogadta a komáromi hajógyár kedvező árajánlatát és leszerződött vele tizenkét tengerjáró teherhajó megépítésére. Azazhogy a terv tizenkettőre szól, a szerződés pedig hatra. Egy, íme, vízen ring már, kettő hajógerincét már építik, a szerelőcsarnokban folyik a lemezek összeszerelése. Wessels kapitány megértéssel beszél a kezdeti nehézségekről. — Hosszúra nyúltak az indító munkák, de meghozták gyümölcsüket. Itt egy hatalmas áttörésnek lehettünk tanúi, amely alapjaiban megváltoztatta a gazdaság, a gyár, az emberek életét. Ez egy nehéz folyamat, de én optimistán látom a hajógyár jövőjét. Persze, rengeteg a tennivaló. Az emberekben át kell alakítani a munkaerkölcsöt, ez nem megy könnyen. Ehhez tisztességes bérekre, jó munkakörülményekre, több biztonsági intézkedésre van szükség. A gyár részéről nagy megértésre találtam, az emberek nyitottak és lelkesek, ilyet nálunk, vagy nyugaton talán már nem is látni, A minőség rendben van, ezt különben egy építési felügyelet ellenőrzi, amely állandóan a gyár területén tartózkodik. Reklamációra ugyanis nincs lehetőség. Elsőrendű munkát kell végezni. Most, hogy itt mindent szabad, engem megdöbbent az a törekvés, hogy bizonyos erők szét akarják választani ezt az országot. Hiszen mi mindnyájan egy egyesült Európa felé haladunk, amelyben mindenki úgyis annyit ér, amennyit tud vagy teljesít. A gyár igazgatója, Milan Kopčok mérnök az újdonságokra hívja föl a figyelmet. — A gyárnak jók a referenciái, elég, ha azt mondom, hogy több mint ötszáz úszóművet készítettünk már eddig külföldi partnereinknek, a Szovjetuniónak, Jugoszláviának, Magyarországnak és Lengyelországnak. Ezzel a tengeri teherhajóval a nyugati piacra szeretnénk betörni, Uj technológiával dolgozunk, természetesen új partnerekkel, új munkatempóval. Hiszen ilyen rövid idő alatt még nem készült ekkora hajó a gyárban. Amikor Hamburgban tárgyaltunk a Germanischer Lloyddal, tartottunk egy kicsit tőle, vajon képesek vagyunk-e erre az új teljesítményre. De helytálltunk, és ez nagy eredmény a számunkra. A Lloyd illetékese ezeket a szavakat mondta az átvétel alkalmával: Alles dobre. Rádi mérnök, műszaki igazgatóhelyettes a hajó adatairól mond részleteket. — Ez egy kimondottan tengerjáró teherhajó, 3700 tonnát tud vinni a fedélzetén, azaz 176 konténert. Újszerű és korszerű, szállíthat darab árut, szemesterményt, bármit, a rakomány szeparálható a hajótestben. A terveket a megrendelő bocsátotta a rendelkezésünkre, de a konstrukciós munkákat, a kivitelezési terveket már nálunk készítették. Ez egy hosszú folyamat völt, de saját szakembergárdánk megállta a helyét, mintegy kétszázan vettek részt a gyártási dokumentáció előkészítésében. A hajó egymotoros, egy hajócsavarja van, a merülése 4,45 méter, ezt mi az eredeti tervhez képest kilencven centivel megemeltük, úgyhogy a hajó jobban terhelhető. Új technológiákkal ismerkedtünk meg a gyártás folyamán, a hagyományos acél kormányszerkezet helyett például alumíniumból készült a kiemelhető és süllyeszthető szerkezet. S minthogy szakembereink, műszaki felkészültségünk megengedi, saját hajókat is szeretnénk a jövőben tervezni. Nemcsak tervezni, készíteni is és eladni. Szó van arról, hogy személyhajókat tervezzünk, ennek nálunk jó hagyományai vannak, folytatjuk a kotróhajók gyártását, a teherhajókét, és ami újdonság, úszó szállodát készülünk építeni. Ez utóbbi a megnövekedett turistaforgalom számára kínálna gyors és persze hangulatos lehetőséget, A Rheinfels a komáromi kikötőben (Prikler László felvételei) Gerhard Wessels kapitány, az egykori tengeri medve ma hajóépíttető hogy bővüljön a szállókapacitás ott, ahol folyó mentén épült a város. Visszatérve a „Rheinfelsre", az üzlet a németek számára előnyös volt, mert viszonylag alacsony áron jó minőséget kaptak. Az építésfelügyelet pedig nem szokatlan dolog, annak idején a szovjetek is szigorúan ellenőriztek, igaz, ők évente kétszer jöttek, most meg Grimpe kapitány folyamatosan jelen van a munkálatoknál. A hajó innen ősszel a Feketetengerre úszik, ott végzik el majd a tengeri próbákat, azután onnan a Földközi-tengerre, majd föl a Baltitengerre vonul, minden valószínűség szerint ott teljesít majd szolgálatot. Sok segítségét kaptunk a német regisztertől, a Germanischer Lloyd türelme példás volt, tanácsaival sokat lendítettek a munkákon, hiszen a hajót teljesen új előírások szerint kell építenünk, amelyekhez eddig nem szoktunk. Hogy meddig él egy hajó? Úgy harminc-ötven évig járja majd a vizeket a Rheinfels, és remélhetően viszi a komáromi hajógyár jó hírét szerte a világba. BROGYÁNYI JUDIT A SÉRTETT HIÚSÁG Amikor éjszaka megszólalt a csengő, az álmából felriadt állatorvos a vekker után kapott. Csak néhány másodperc múlva, miután egy kicsit magához tért, tudatosította, hogy nem az ébresztő berreg, de valaki az ajtó mögött áll, és állhatatosan nyomja a csengőt. Az órára pillantott. „Ki a csoda lehet ilyenkor, éjfél után?" Az ajtóhoz csoszogott és megkérdezte: „Ki az?" — Én vagyok, a szomszédék Zsuzsája. A férfi csodálkozva nyitott ajtót. Vendége sűrű bocsánatkérések közepette megkérdezte, beszélhet-e Hela asszonnyal. — Sajnos, a feleségem nincs itthon... — Hát ez nagyon kellemetlen... Istenem, most mihez kezdjek? — kérdezte inkább önmagától a kései vendég sírásra görbülő szájjal. — De hát mi történt? Es jöjjön már beljebb," ne álljon az ajtóban — invitálta a kétségbeesett tinédzsert a pizsamás férfi, akinek már a maradék álom is kiment a szeméből. — Valahol elhagytam a kulcsaimat és nem tudok bejutni a lakásba. Mostanáig vártam anyuékra, de közbe eszembe jutott, hogy ők leutaztak a keresztmamához. Arra gondoltam, megkérdezem Hela asszonyt, nem aludhatnék-e maguknál. Reggel autóstoppal szüleim után utaznék... A férfi, akinek egykorú lánya volt az előtte álló Zsuzsával, megvakarta a feje búbját. — Hát... nem is tudom, mitévő legyek. Ha úgy gondolja, nyugodtan aludhat a lányom szobájában. Mindjárt készítek tiszta ágyneműt és keresek egy hálóinget... Elnézést, nem éhes? — Köszönöm, nagyon kedves, de inkább innék Amikor a házigazda egy üveg ^^^B ásványvizet vett ^ H| elő a fridzsiderből, ^^^^ -^K észre sem vette a lány csalódott tek intet ét, aki ivás helyett megkérdezte: szabad lezuhanyoznom? — Tessék csak, a mosógépen talál tiszta törülközőt. Én pedig, ha nem haragszik, lefekszem. Az előző éjjel ugyanis egy csikó születésénél segédkeztem és alig aludtam valamit. Miközben a férfi hallgatta a víz csobogását, maga elé képzelte a lesült, karcsú, vonzó lánytestet. Zsuzsa a szeme láttára cseperedett fel, így jóformán észre se vette, mikor érett a kis csitri kívánatos lánnyá. Persze, párszor látta sütkérezni parányi bikinijében, sőt, egyszer rajtakapta, a kapu alatt csókolódzott. Mindezek ellenére idáig csak úgy tekintett rá, mint lánya egykori osztálytársnőjére, és mindig tegezte. Most, hogy ilyen furcsa körülmények közt találkoztak, hirtelen magázni kezdte. Hány éves is lehet? Igen, a tizennyolcadikban jár, mint Angéla... Aztán ásítva a fal felé fordult. * * * Amikor Zsuzsa megjelent a rendőrségen, hogy feljelentést tegyen erőszakos nemi közösülés kísérletéért, a fiatal rendőrtiszt felkapta a fejét. — Tegnapelőtt történt? És miért jön csak most? — Az egész annyira sokkolt, hogy két napig tartott, amíg úgyahogy megemésztettem a történteket. Áz elkövető ugyanis a szomszédunk. Elvesztettem a kulcsaimat és a mieink nem voltak otthon. A doktor úr, azaz a szomszéd feleségét akartam megkérni, fogadjon be egy éjszakára, ám ő nem volt otthon, férje viszont felajánlotta a gyerekszobát. Régóta ismerjük egymást, nem volt okom félni. -De rútul visszaélt a helyzettel. Alighogy elaludtam, beosont hozzám és simogatni kezdett. Amikor felébredtem, ott térdelt az ágyam mellett és próbálta lehúzni a bugyimat. Sikoltozni kezdtem, de ő tovább erőszakoskodott... — Volt orvosnál? — Orvosnál? Minek? Hiszen tulajdonképpen nem történt baj. — Látleletet kell vetetni. A kék foltok, karmolások bizonyítékul szolgálhatnak. — Felesleges, nincsenek sérüléseim. * * * Amikor az állatorvost beidézték a rendőrségre, nem tudta elképzelni, milyen ügyben hívhatják. Alighogy közölték vele a vádat: erőszakos nemi közösülés kísérlete, majdnem elkacagta magát. — Méghogy én erőszakoskodtam? Mondják, hol, mikor és kivel? A dátum említésénél minden világossá vált. A szembesítésnél azonban nem kellett szemlesütve beszélnie „áldozatával". A kislány pirulva bevallotta, sértette az a tudat, hogy a vendéglátója a legkisebb érdeklődést sem tanúsította iránta. Pedig igazán mindent megtett, hogy felhívja magára a figyelmet. A zuhanyozás után még a felajánlott hálóinget sé vette fel. És amikor óvatosan benyitott vendéglátója hálószobájába, az'már horkolt. Ez annyira sértette női hiúságát, hogy bosszút akart állni. — Már megbántam — mondotta pironkodva. A Büntető Törvénykönyv 14. paragrafusa értelmében, aki mást koholtvádak alapján bűnténnyel vádol azzal a szándékkal, hogy eljárást indítsanak ellene, akár hároméves szabadságvesztésre is ítélhető. A bíróság figyelembe véve az enyhítő körülményeket, csak feltételes büntetést szabott ki. ORDÓDY VILMOS KITÖRT A TAXISHÁBORÚ Ki lesz az, aki felülkerekedik? Még jól emlékszünk azokra az időkre, amikor Pozsonyban akár egy órát is várhattunk taxira. A gyakori bírálatok mellett az is sokszor elhangzott: bárcsak magánkézbe kerülne ez az ágazat, a konkurencia megmutatná, ki mire képes. Akkor aztán a szolgáltatás színvonalával sem lenne baj. A kívánságok teljesültek. Már jó ideje elegendő, ha a vállalkozó bejegyezteti magát a hivatalban, és szinte máris szállíthatja az utasokat. Gombamódra elszaporodtak a fővárosban a taxik. Az állami kocsikon kívül különböző vállalatok, szövetkezetek létesítettek taxiszolgálatot és természetesen az egyéni kezdeményezés sem maradt el. Munka nélkül maradt vagy önállóan dolgozni akarók döntöttek: ezentúl személyszállítással keresik kenyerüket. A nagy öröm, úgy látszik, nem sokáig tartott. Taxi már túl sok van Pozsonyban. Ezért a magánvállalkozók létrehozták a pozsonyi taxisok céhét, és megpróbálkoznak javítani a helyzeten. — Elsősorban arra törekszünk, hogy a taxisok hírnevén ne essen további csorba. Ezt csak úgy érhetjük el, ha a regisztrálást bizonyos feltételekhez kötik — mondotta Ľubomír Šajbidor, a céh főnöke. — Nem lehet elegendő a taxizáshoz az, hogy valakinek gépkocsija és hajtási jogosítványa van. Pedig a legtöbb taxis így kezdte tevékenységét, illetve így is folytatja. S ez bosszantja a bővebb ismeretekkel, a jobb felszereléssel rendelkezőket. Ők az új kollégákról azt tartják, hogy rontják a többiek hírnevét, — A kezdők közül többen a gyors meggazdagodás reményében álltak át erre a pályára. Sokan kölcsönzött, sőt külföldről, lízing formában behozott kocsival közlekednek. Természetesen, ők hajtanak leginkább, mert kötelezettségeik gyakran erőn felüliek. Ebből aztán konfliktusok adódnak, elsősorban azokkal az utasokkal, akiktől nem reális árakat kérnek. Sajnos, főleg a külföldieket próbálják becsapni, azt hiszik, a turisták nem ismerik az árfolyamot... De nem csupán a kollégák viselkedése bántja a céhbe tömörülő 60—80 taxist. Az is bosszantja őket, hogy Pozsonyban nincs elegendő, biztonságos várakozóhelyük, a meglevőket pedig, főképp attraktív helyeken — a szállodák előtt, a pályaudvarok közelében —, a nagyobb taxiscégek elfoglalták. A „magánosok" ezáltal kiszorulnak a peremkerületekbe, ahol jóval kevesebben érdeklődnek szolgáltatásuk iránt. — Szerintünk egyforma lehetőséget kellene adni azoknak a taxisoknak, akik. a szigorúbb követelményeknek megfelelnek— folytatta Ľubomír Šajbidor. —így van ez például! Ausztriában is, ahol tanfolyamokat kell végeznie annak, aki ezt a pályát választja. Az 1200—1400 bejegyzett bérautós Pozsonyban túl sok, és ha még hozzájuk számítjuk a 150—200 feketézőt, ne csodálkozzunk, hogy a háború megkezdődött. Tehát a nagy vállalkozási szabadság így nyilvánul meg a taxisokkörében. Kiásták a csatabárdot. De lényegében igazi piaci állapot ez: az erősebbek nyomják a gyengébbeket, az élni (megélni) akarás a nem éppen becsületes módszereket is felszínre hozza. S hogy ebből a helyzetből ki kerül ki győztesen? Valószínű, hogy az erősebb. De vajon a szolgáltatásaikat igénybe vevők hogyan viselik el a háborút? Félő, hogy az ő körükből kerül ki a legtöbb vesztes. DEÁK TERÉZ