Új Szó, 1991. július (44. évfolyam, 152-177. szám)

1991-07-09 / 158. szám, kedd

5 BBBBS9 RIPORT ÚJ szól 1991., JÚLIUS 9. HBRBHBKOHBHHi MEDDIG ÉL EGY HAJÓ? Szinte a nulladik percben indul­tak el a komáromi hajógyár vezető emberei szerte a világba, hogy a vállalat megmentése érdekében lé­péseket tegyenek. A 3700 dolgozót foglalkoztató gyár kilátásai nem vol­tak kecsegtetőek, sem a külföldi, sem a belföldi megrendelők nem tudtak fizetni. A befejezetlen vagy gyenge minőségű termékek termé­szetesen eladhatatlanok maradtak, Jiŕina Čalfová, a keresztanya úgyhogy a vállalat kénytelen volt in­tézkedéseket tenni a gyár fennmara­dásáért. Átütemezték a gyártási ha­táridőket, szigorúbban ellenőrzik a munka minőségét, bérstoppot ren­deltek el. A külföldi partnerkeresés pedig sikerrel járt. Mint arról már la­punkban beszámoltunk, a közel­múltban került sor egy német meg­rendelésre készült hajó ünnepélyes vízrebocsátására. Június 27-én, a hajógyár nyugati portáján kisebb ünnepségre hívták meg az érdeklődőket. Szinte ezres tömeg vette körül a díszemelvényt. Zömmel hajógyári dolgozók várták azt a mindig megható pillanatot, amikor az új hajótest orrán szétdur­ran a pezsgőspalack. Jirina Čalfová, a szövetségi miniszterelnök felesé­ge — mint keresztanya — igencsak elfogult lehetett az „újszülöttel" szemben, mert a palack túl lazán koccant a hajó orrán. A helyzetet egy közelben álló munkás mentette meg, aki elkapta a pezsgősüveget és erőteljes lendülettel belevágta a hajó orrába. A keresztelés megtör­tént, Mindenki a sikeres világrajö­vetelt, a jövőt jelentő jövevényt, a folytonosság zálogát éltette. Az ösz­szefogás eredményét, az új idők első gyümölcsét. Gerhard Wessels úr már vagy húsz éve ismerte Csehszlovákiát, az itteni hajógyártást. Miután hajóska­pitányként nyugalomba vonult, egyáltalán nem fordított hátat ennek az egész életre szóló szerelemnek. Eddig tizenhat hajót építtetett, fő­ként Hollandiában, utóbb pedig el­fogadta a komáromi hajógyár ked­vező árajánlatát és leszerződött vele tizenkét tengerjáró teherhajó meg­építésére. Azazhogy a terv tizenket­tőre szól, a szerződés pedig hatra. Egy, íme, vízen ring már, kettő ha­jógerincét már építik, a szerelőcsar­nokban folyik a lemezek összesze­relése. Wessels kapitány megértés­sel beszél a kezdeti nehézségekről. — Hosszúra nyúltak az indító munkák, de meghozták gyümölcsü­ket. Itt egy hatalmas áttörésnek le­hettünk tanúi, amely alapjaiban megváltoztatta a gazdaság, a gyár, az emberek életét. Ez egy nehéz fo­lyamat, de én optimistán látom a ha­jógyár jövőjét. Persze, rengeteg a tennivaló. Az emberekben át kell alakítani a munkaerkölcsöt, ez nem megy könnyen. Ehhez tisztességes bérekre, jó munkakörülményekre, több biztonsági intézkedésre van szükség. A gyár részéről nagy meg­értésre találtam, az emberek nyitot­tak és lelkesek, ilyet nálunk, vagy nyugaton talán már nem is látni, A minőség rendben van, ezt különben egy építési felügyelet ellenőrzi, amely állandóan a gyár területén tartózkodik. Reklamációra ugyanis nincs lehetőség. Elsőrendű munkát kell végezni. Most, hogy itt mindent szabad, engem megdöbbent az a törekvés, hogy bizonyos erők szét akarják választani ezt az országot. Hiszen mi mindnyájan egy egyesült Európa felé haladunk, amelyben mindenki úgyis annyit ér, amennyit tud vagy teljesít. A gyár igazgatója, Milan Kop­čok mérnök az újdonságokra hívja föl a figyelmet. — A gyárnak jók a referenciái, elég, ha azt mondom, hogy több mint ötszáz úszóművet készítettünk már eddig külföldi partnereinknek, a Szovjetuniónak, Jugoszláviának, Magyarországnak és Lengyelor­szágnak. Ezzel a tengeri teherhajó­val a nyugati piacra szeretnénk be­törni, Uj technológiával dolgozunk, természetesen új partnerekkel, új munkatempóval. Hiszen ilyen rövid idő alatt még nem készült ekkora hajó a gyárban. Amikor Hamburg­ban tárgyaltunk a Germanischer Lloyddal, tartottunk egy kicsit tőle, vajon képesek vagyunk-e erre az új teljesítményre. De helytálltunk, és ez nagy eredmény a számunkra. A Lloyd illetékese ezeket a szavakat mondta az átvétel alkalmával: Alles dobre. Rádi mérnök, műszaki igazgató­helyettes a hajó adatairól mond részleteket. — Ez egy kimondottan tengerjá­ró teherhajó, 3700 tonnát tud vinni a fedélzetén, azaz 176 konténert. Új­szerű és korszerű, szállíthat darab árut, szemesterményt, bármit, a ra­komány szeparálható a hajótestben. A terveket a megrendelő bocsátotta a rendelkezésünkre, de a konstruk­ciós munkákat, a kivitelezési terve­ket már nálunk készítették. Ez egy hosszú folyamat völt, de saját szak­embergárdánk megállta a helyét, mintegy kétszázan vettek részt a gyártási dokumentáció előkészíté­sében. A hajó egymotoros, egy ha­jócsavarja van, a merülése 4,45 mé­ter, ezt mi az eredeti tervhez képest kilencven centivel megemeltük, úgyhogy a hajó jobban terhelhető. Új technológiákkal ismerkedtünk meg a gyártás folyamán, a hagyo­mányos acél kormányszerkezet he­lyett például alumíniumból készült a kiemelhető és süllyeszthető szerke­zet. S minthogy szakembereink, műszaki felkészültségünk megen­gedi, saját hajókat is szeretnénk a jövőben tervezni. Nemcsak tervezni, készíteni is és eladni. Szó van arról, hogy személyhajókat tervezzünk, ennek nálunk jó hagyományai van­nak, folytatjuk a kotróhajók gyártá­sát, a teherhajókét, és ami újdon­ság, úszó szállodát készülünk építe­ni. Ez utóbbi a megnövekedett turi­staforgalom számára kínálna gyors és persze hangulatos lehetőséget, A Rheinfels a komáromi kikötőben (Prikler László felvételei) Gerhard Wessels kapitány, az egykori tengeri medve ma hajó­építtető hogy bővüljön a szállókapacitás ott, ahol folyó mentén épült a város. Visszatérve a „Rheinfelsre", az üzlet a németek számára előnyös volt, mert viszonylag alacsony áron jó minőséget kaptak. Az építésfelügye­let pedig nem szokatlan dolog, an­nak idején a szovjetek is szigorúan ellenőriztek, igaz, ők évente kétszer jöttek, most meg Grimpe kapitány folyamatosan jelen van a munkála­toknál. A hajó innen ősszel a Fekete­tengerre úszik, ott végzik el majd a tengeri próbákat, azután onnan a Földközi-tengerre, majd föl a Balti­tengerre vonul, minden valószínű­ség szerint ott teljesít majd szolgála­tot. Sok segítségét kaptunk a német regisztertől, a Germanischer Lloyd türelme példás volt, tanácsaival so­kat lendítettek a munkákon, hiszen a hajót teljesen új előírások szerint kell építenünk, amelyekhez eddig nem szoktunk. Hogy meddig él egy hajó? Úgy harminc-ötven évig járja majd a vi­zeket a Rheinfels, és remélhetően viszi a komáromi hajógyár jó hírét szerte a világba. BROGYÁNYI JUDIT A SÉRTETT HIÚSÁG Amikor éjszaka megszólalt a csengő, az álmából felriadt állator­vos a vekker után kapott. Csak né­hány másodperc múlva, miután egy kicsit magához tért, tudatosította, hogy nem az ébresztő berreg, de va­laki az ajtó mögött áll, és állhatato­san nyomja a csengőt. Az órára pil­lantott. „Ki a csoda lehet ilyenkor, éj­fél után?" Az ajtóhoz csoszogott és megkérdezte: „Ki az?" — Én vagyok, a szomszédék Zsuzsája. A férfi csodálkozva nyitott ajtót. Vendége sűrű bocsánatkérések kö­zepette megkérdezte, beszélhet-e Hela asszonnyal. — Sajnos, a feleségem nincs itt­hon... — Hát ez nagyon kellemetlen... Istenem, most mihez kezdjek? — kérdezte inkább önmagától a kései vendég sírásra görbülő szájjal. — De hát mi történt? Es jöjjön már beljebb," ne álljon az ajtóban — invitálta a kétségbeesett tinédzsert a pizsamás férfi, akinek már a mara­dék álom is kiment a szeméből. — Valahol elhagytam a kulcsai­mat és nem tudok bejutni a lakásba. Mostanáig vártam anyuékra, de köz­be eszembe jutott, hogy ők leutaztak a keresztmamához. Arra gondoltam, megkérdezem Hela asszonyt, nem aludhatnék-e maguknál. Reggel au­tóstoppal szüleim után utaznék... A férfi, akinek egykorú lánya volt az előtte álló Zsuzsával, megvakarta a feje búbját. — Hát... nem is tudom, mitévő le­gyek. Ha úgy gondolja, nyugodtan aludhat a lányom szobájában. Mind­járt készítek tiszta ágyneműt és kere­sek egy hálóinget... Elnézést, nem éhes? — Köszönöm, nagyon kedves, de inkább innék Amikor a házi­gazda egy üveg ^^^B ásványvizet vett ^ H| elő a fridzsiderből, ^^^^ -^K észre sem vette a lány csalódott te­k intet ét, aki ivás helyett megkérdezte: szabad lezu­hanyoznom? — Tessék csak, a mosógépen talál tiszta törülközőt. Én pedig, ha nem haragszik, lefekszem. Az elő­ző éjjel ugyanis egy csikó születé­sénél segédkeztem és alig aludtam valamit. Miközben a férfi hallgatta a víz csobogását, maga elé képzelte a le­sült, karcsú, vonzó lánytestet. Zsu­zsa a szeme láttára cseperedett fel, így jóformán észre se vette, mikor érett a kis csitri kívánatos lánnyá. Persze, párszor látta sütkérezni pa­rányi bikinijében, sőt, egyszer rajta­kapta, a kapu alatt csókolódzott. Mindezek ellenére idáig csak úgy te­kintett rá, mint lánya egykori osztály­társnőjére, és mindig tegezte. Most, hogy ilyen furcsa körülmények közt találkoztak, hirtelen magázni kezdte. Hány éves is lehet? Igen, a tizen­nyolcadikban jár, mint Angéla... Az­tán ásítva a fal felé fordult. * * * Amikor Zsuzsa megjelent a rend­őrségen, hogy feljelentést tegyen erőszakos nemi közösülés kísérle­téért, a fiatal rendőrtiszt felkapta a fejét. — Tegnapelőtt történt? És miért jön csak most? — Az egész annyira sokkolt, hogy két napig tartott, amíg úgy­ahogy megemésztettem a történte­ket. Áz elkövető ugyanis a szom­szédunk. Elvesztettem a kulcsai­mat és a mieink nem voltak otthon. A doktor úr, azaz a szomszéd fele­ségét akartam megkérni, fogadjon be egy éjszakára, ám ő nem volt otthon, férje viszont felajánlotta a gyerekszobát. Régóta ismerjük egymást, nem volt okom félni. -De rútul visszaélt a helyzettel. Alig­hogy elaludtam, beosont hozzám és simogatni kezdett. Amikor feléb­redtem, ott térdelt az ágyam mellett és próbálta lehúzni a bugyimat. Si­koltozni kezdtem, de ő tovább erő­szakoskodott... — Volt orvosnál? — Orvosnál? Minek? Hiszen tu­lajdonképpen nem történt baj. — Látleletet kell vetetni. A kék fol­tok, karmolások bizonyítékul szol­gálhatnak. — Felesleges, nincsenek sérülé­seim. * * * Amikor az állatorvost beidézték a rendőrségre, nem tudta elképzelni, milyen ügyben hívhatják. Alighogy közölték vele a vádat: erőszakos ne­mi közösülés kísérlete, majdnem el­kacagta magát. — Méghogy én erőszakoskod­tam? Mondják, hol, mikor és kivel? A dátum említésénél minden vi­lágossá vált. A szembesítésnél azonban nem kellett szemlesütve beszélnie „áldozatával". A kislány pirulva bevallotta, sértette az a tu­dat, hogy a vendéglátója a legki­sebb érdeklődést sem tanúsította iránta. Pedig igazán mindent meg­tett, hogy felhívja magára a figyel­met. A zuhanyozás után még a fel­ajánlott hálóinget sé vette fel. És amikor óvatosan benyitott vendég­látója hálószobájába, az'már hor­kolt. Ez annyira sértette női hiúsá­gát, hogy bosszút akart állni. — Már megbántam — mondotta pironkodva. A Büntető Törvénykönyv 14. pa­ragrafusa értelmében, aki mást ko­holtvádak alapján bűnténnyel vádol azzal a szándékkal, hogy eljárást in­dítsanak ellene, akár hároméves szabadságvesztésre is ítélhető. A bíróság figyelembe véve az enyhítő körülményeket, csak feltéte­les büntetést szabott ki. ORDÓDY VILMOS KITÖRT A TAXISHÁBORÚ Ki lesz az, aki felülkerekedik? Még jól emlékszünk azokra az időkre, amikor Pozsonyban akár egy órát is várhattunk taxira. A gya­kori bírálatok mellett az is sokszor elhangzott: bárcsak magánkézbe kerülne ez az ágazat, a konkurencia megmutatná, ki mire képes. Akkor aztán a szolgáltatás színvonalával sem lenne baj. A kívánságok teljesültek. Már jó ideje elegendő, ha a vállalkozó be­jegyezteti magát a hivatalban, és szinte máris szállíthatja az utasokat. Gombamódra elszaporodtak a fő­városban a taxik. Az állami kocsi­kon kívül különböző vállalatok, szö­vetkezetek létesítettek taxiszolgála­tot és természetesen az egyéni kez­deményezés sem maradt el. Munka nélkül maradt vagy önállóan dol­gozni akarók döntöttek: ezentúl személyszállítással keresik kenye­rüket. A nagy öröm, úgy látszik, nem sokáig tartott. Taxi már túl sok van Pozsonyban. Ezért a magánvállal­kozók létrehozták a pozsonyi taxi­sok céhét, és megpróbálkoznak ja­vítani a helyzeten. — Elsősorban arra törekszünk, hogy a taxisok hírnevén ne essen további csorba. Ezt csak úgy érhet­jük el, ha a regisztrálást bizonyos feltételekhez kötik — mondotta Ľubomír Šajbidor, a céh főnöke. — Nem lehet elegendő a taxizáshoz az, hogy valakinek gépkocsija és hajtási jogosítványa van. Pedig a legtöbb taxis így kezdte tevékenységét, illetve így is folytat­ja. S ez bosszantja a bővebb isme­retekkel, a jobb felszereléssel ren­delkezőket. Ők az új kollégákról azt tartják, hogy rontják a többiek hír­nevét, — A kezdők közül többen a gyors meggazdagodás reményé­ben álltak át erre a pályára. Sokan kölcsönzött, sőt külföldről, lízing formában behozott kocsival közle­kednek. Természetesen, ők hajta­nak leginkább, mert kötelezettsége­ik gyakran erőn felüliek. Ebből az­tán konfliktusok adódnak, elsősor­ban azokkal az utasokkal, akiktől nem reális árakat kérnek. Sajnos, főleg a külföldieket próbálják be­csapni, azt hiszik, a turisták nem is­merik az árfolyamot... De nem csupán a kollégák visel­kedése bántja a céhbe tömörülő 60—80 taxist. Az is bosszantja őket, hogy Pozsonyban nincs elegendő, biztonságos várakozóhelyük, a meglevőket pedig, főképp attraktív helyeken — a szállodák előtt, a pá­lyaudvarok közelében —, a na­gyobb taxiscégek elfoglalták. A „magánosok" ezáltal kiszorulnak a peremkerületekbe, ahol jóval keve­sebben érdeklődnek szolgáltatásuk iránt. — Szerintünk egyforma lehető­séget kellene adni azoknak a taxi­soknak, akik. a szigorúbb követel­ményeknek megfelelnek— folytatta Ľubomír Šajbidor. —így van ez pél­dául! Ausztriában is, ahol tanfolya­mokat kell végeznie annak, aki ezt a pályát választja. Az 1200—1400 be­jegyzett bérautós Pozsonyban túl sok, és ha még hozzájuk számítjuk a 150—200 feketézőt, ne csodálkoz­zunk, hogy a háború megkezdődött. Tehát a nagy vállalkozási sza­badság így nyilvánul meg a taxisok­körében. Kiásták a csatabárdot. De lényegében igazi piaci állapot ez: az erősebbek nyomják a gyengéb­beket, az élni (megélni) akarás a nem éppen becsületes módszere­ket is felszínre hozza. S hogy ebből a helyzetből ki kerül ki győztesen? Valószínű, hogy az erősebb. De va­jon a szolgáltatásaikat igénybe ve­vők hogyan viselik el a háborút? Félő, hogy az ő körükből kerül ki a legtöbb vesztes. DEÁK TERÉZ

Next

/
Thumbnails
Contents