Új Szó, 1991. július (44. évfolyam, 152-177. szám)

1991-07-09 / 158. szám, kedd

1991. JÚLIUS 9. m szói HAZAI KÖRKÉP BIOTERMESZTÔK FIGYELMÉBE JELENTÉS: JÚLIUS 31-IG Az érsekkétyi mezőgazdasági szövetkezeiben az ágazatban tapasztalható jelenlegi értékesítési gondokra reagálva, egyúttal a távlati lehetőségeket is felmérve a biotermelés meghonosításán fáradoznak. Palik László mérnök a szövetkezet növénytermesztési részlegének vezetője elmondta, nemcsak saját termelésük egy részét akarják szerkezetileg átalakítani, de az alternatív mezőgazdaság termelés iránt érdeklődők további igényeit, kéréseit is ki szeretnék elégíteni. Ehhez megfelelő partnert is találtak, mégpedig a magyarországi Biokultúra Egyesületet. A magyarországi partner ebben a témakörben évtizedes tapasztalatokkal rendelkezik, s a bioterméklánc (termelés, feldolgozás, értékesítés) megszervezésében jól kiépített kapcsolatrendszert tudhat maga mögött. Az érsekkétyiek a magyarországi partnerrel való együttműködésüket nemcsak saját érdekükben szeretnék kamatoztatni. Azon szövetkezetek, társulások és magángazdálkodók jelentkezését várják, akik vállalják a biotermelés szigorú követelményeinek megfelelő termesztési technológia bevezetésének, kipróbálásának kezdeti nehézségeit. Palik László a biotermelés iránt érdeklődő vállalatok és magángazdálkodók számára a napokban már részletesebb információkkal szolgált. Azok a termelők, akik komolyan érdeklődnek ez iránt a környezetbarát termesztési technológia iránt, július 31-ig jelentkezhetnek az érsekkétyi mezőgazdasági szövetkezetben. Megfelelő számú érdeklődő esetén szeptemberben a Biokultúra szakemberei részletes ismertetést tartanak az eijárás alapvető követelményeiről és a szükséges lépések megtételéről. Az ősz folyamán a jelentkezők által javasolt területeken elvégzik a talajminta-vizsgálatokat, a légköri elemzéseket, a konkrét helyszínekre kidolgozott termesztéstechnológiát biztosítanak. A mezőgazdaságban jelenleg uralkodó értékesítési válság időszakos áthidalására kínál lehetőségeket az érsekkétyiek ajánlata, hiszen a magyarországi partner nemcsak a termelés technológiáját és a műszaki előírásokat biztosítja, hanem a termékek értékesítését is megszervezi. Természetesen csak a nemzetközi követelményeknek megfelelő minőségű termékek értékesítését vállalják, de ennek biztosítása érdekében a jövő évben öt alkalommal tartanak ingyenes termékminőség-vizsgálatot a biotermelésre kijelölt parcellákon. Az érsekkétyiek azt tervezik, hogy a közeljövőben a Biokultúrával közösen egy szlovákiai kihelyezett Biokultúra központot hoznak létre, amely kifejezetten a dél-szlovákiai biotermelés termesztéstechnológiai és kereskedelmi kapcsolatait koordinálná. -tszlNEMZETISEGI KÖNYVTAR ALAKULT VÁRJÁK A TOVÁBBI ADAKOZÓKAT PIARC Csehszlovákiai magyar értelmiségiek generációinak több évtizeden át hangoztatott óhaja válik végre egyre kézzelfoghatóbb valósággá. Az elmúlt hetekben ugyanis intézményes keretet kapott és konkrét formát öltött a csehszlovákiai magyarság nemzetiségi könyvtára. Megalakulását az áldozatkész szervezőknek köszönheti, akik minden ellenszolgáltatás nélkül, sőt gyakran anyagi áldozatot is vállalva, időt és fáradságot nem kímélve gyűjtötték, tárolták és megfelelő helyre elhelyezték a hazai magyar sajtótermékeket, könyveket, folyóiratokat stb. Ismeretes, hogy 1990. november 7-én az Új Szó és ezt követően több más hazai magyar lap is közölte azt a felhívást, amely könyvgyűjtésre szólította fel a kultúra és irodalom iránt érdeklődő magyar lakosságot. A kitűzött cél a csehszlovákiai magyar nemzetiségi könyvtár létrehozása. A Bibliotheca Hungarica jelszó alatt ismertté vált kezdeményezés később a magyarországi Élet és Irodalomban is publicitást kapott. A felhívás megjelenése óta eltelt több mint fél év alatt 72 adományozó, egyén vagy kollektíva kb. 2000 kötet könyvet, folyóirat-évfolyamot, plakátot és kisnyomtatványt juttatott el a Somorjai Városi Honismereti Házba, amely a kezdetekben vállalta a beérkezett anyag tárolását és őrzését. Ezért elismerés illeti Presinszky Lajos áldozatkész munkáját, aki tevékenyen részt vett a gyűjtésben is. Valamennyi ajándékozónak pedig ezúton mondunk köszönetet Az elmúlt hetekben a könyvtár szervezése új szakaszba lépett. Mint ismeretes, 1991 januárjában megalakult a Nemzetiségi Dokumentációs Centrum (NDC), amelynek programjában szerepel, többek között, a nemzetiségi könyvtár és levéltár létrehozása. S mivel Zalabai Zsigmond író, tanszékvezető egyetemi tanár, a Bibliotheca Hungarica gyűjtés kezdeményezője, alapító tagja lett az NDC-nek is, kézenfekvő lett a két kezdeményezés egybeolvadása. Az elmúlt fél évben az NDC szervezése nyomán sikerült a könyvtár részére elfogadható helyiségeket bérelni Somorján, és megkezdődhetett a könyvek szakszerű könyvtári feldolgozása, amely jelenleg is folyamatban van. Véglegesen kialakult gyűjtőkörünk is. Ezek szerint az NDC könytárának három részlege lesz: 1. Csehszlovákiai Magyar Központi Könyvtár (vagy Bibliotheca Hungarica). Ebben a sorozatban gyűjtjük össze az 1918 után Csehszlovákiában, illetve 1939-1945 között Szlovákiában magyar nyelven megjelent és folyamatosan megjelenő sajtótermékeket, könyveket, újságokat, folyóiratokat stb. 2. A nemzetiségi kérdés irodalma. Ez a sorozatmagában foglalja a bármely nyelven s bárhol megjelent, a nemzetiségek életével foglalkozó elméleti, jogi és tényirodalmat, különös tekintettel a hazai nemzetiségekre. 3. Általános kézikönyvtár. Itt kapnának helyet azok a gyűjteményes munkák, bibliográfiák, lexikonok, enciklopédiák, szótárak, amelyek feltétlenül szükségesek egy működő könyvtárban. Ahhoz, hogy az összegyűjtött anyagot szakszerűen tárolni tudjuk, és minél előbb hozzáférhetővé tehessük az érdeklődő kutatók számára, megfelelő mennyiségű polcra van szükségünk. Ezek beszerzésére anyagi fedezetünk jelenleg nincs. Ezért azzal a kéréssel fordulunk vállalkozó szakemberekhez vagy szövetkezeti kollektívákhoz, hogy kis áldozattal, egy-egy méretre szabott polc elkészítésével legyenek segítségünkre a könyvtár mielőbbi méltó berendezésében. S ezúttal köszönjük meg Bartalos Zoltán somorjai vállalkozónak, hogy már elkészíttetett egy 5 méter hosszúságú polcrendszert könyvtárunk részére. A csehszlovákiai magyar azonosságtudat és hagyományaink megőrzését szívükön viselő egyének és kollektívák könyvadományait továbbra is várjuk. Elsősorban az 1918-1945 közötti sajtótermékekből rendelkezünk kevés példánnyal. Továbbá szívesen vennénk, ha az egyes járási és városi lapok példányait folyamatosan megkapnánk címünkre. A megszűnt lapok összegyűjtött sorozatát pedig bekötve szíveskedjenek megküldeni. A régi cím továbbra is érvényes, tehát: Városi Honismereti Ház, 931 01 Šamorín. Ugyanakkor az NDC címére is lehet küldeményeket továbbítani: Spoločnosť NDC P. O. Box 180, 814 99 Bratislava 1. Gyűjtőkörünk további bővítésére már kidolgozott elképzeléseink vannak. Amint az anyagi és a tárgyi feltételek megengedik, foto- és videogyűjteménnyel kívánjuk gazdagítani könyvtárunkat. VARGA SÁNDOR Nemzetiségi Dokumentációs Centrum Kérem a szerkesztőségi lektort, de a szedő urat és a korrektort is, ezúttal ne ragaszkodjék a Helyesírási Kéziszótár előírásához. És Jakab tanár urat is kérem, ne adjon fekete pontot írásom címéért. A piacról szóló írás címe maradjon csak úgy, ahogy leírtam: Piarc. Van 'abban némi báj, ahogy a csallóközi magyar ellenáll a latin(?) hatásnak, és úgy nevezi a kirakodóvásárt, ahogy Somorján, Dunaszerdahelyen, Nagymegyeren és Komáromban nevezi. Némely fiatalok, persze, megmosolyogják, ha az idősebbek piarcnak nevezik a piacot, de hát ez a magatartás a korukból következik. Egyébként nem is nyelvészeti fejtegetést akarok én most írni. Sokkal prózaibbat. Arról szeretnék tudósítani, hogyan árusítják és árusítanák Pozsonytól keletre a krumplit, így nyáron a zöldborsót, a paradicsomot és a virágot. Az egyik standnál megállok. Ismerősöm kardvirágot árul, meg szegfűt. És panaszkodik. Nem megy az üzlet. Igaz, nyár van, ilyenkor mindig zuhan a virág ára, de ami sok, az sok. Illetve: az már túlságosan kevés, amit a virágért az emberek fizetni hajlandók. Hiszen a szegfű, ami a standon van, hónapokkal ezelőtt került az üvegházba. Fűteni kellett, az olaj pedig nagyon drága. -Ausztriában nem próbálkoztak? - Már kétszer is kimentünk szétnézni. Amit Bécsben árulnak, az se szebb a miénknél. Talán kiváltjuk a vállalkozási engedélyt, De hát németül se tudunk... A múlt hétvégén felvittük a szegfűt Ostravába, mert tavaly, tavalyelőtt ott jól ment a virág. Most szinte mindet visszahoztuk. Pedig holland fajtát termelünk. Egy asztalon tekintélyes. mennyiségű újburgonyát látok felhalmozva. A krumplik szépek, „formatervezettek", zsengék. Tulajdonosukat ismerem. Húsvét előtt tőle vettem 20 kilót a Németországból beszerzett ültetnivalóból. Úgy csempészett be akkor öt mázsát, hogy elültesse, de meggondolta magát, inkább főzni való kukoricát ültetett a helyébe. - Csak 50 kilót ültettem el, de azt se kellett volna. Most nem mérgelődnék. A nyakamon marad. Az idős nénik, a klasszikus „piarcozók" éppen olyan elégedettek, mint tavaly, tavalyelőtt, vagy 10-20 esztendeje. Ök most is megtalálják a számításukat. Elvetnek 20-25 négyzetméter borsót, egy-két ágyás sárgarépát, petrezselymet, és a termés - amit nem használnak el maguk - mindig „elkopik". És az sem tragédia, ha az ilyen kis mennyiség nem talál gazdára. Vállalkozna a csallóközi ember, csak nem tudja, hogyan lásson hozzá. Legtöbbjük - minden híreszteléssel ellentétben - nem a cukorvattában, a nyugati „cucc" butikolásában, nem a lángossütésben látja a jövőt, hanem abban, ami nagyon jól megterem ezen a tájon. A zöldségben, gyümölcsben. Ebből azonban egyre kevesebb fogy, hiszen szinte minden családban újból divat lett a kertészkedés. Krumplitermesztő ismerősöm nem csekély kárörvendéssel újságolja: Dunaszerdahelyen lassan már sűrűbben sorakoznak a butikok, mint Budapesten... Kíváncsi vagyok, mit kezdenek a tulajdonosaik azzal a rengeteg nyugati bóvlival. Azonban engem is az érdekel, őt is főképp az érdekli, hogy mit kezdenek az őstermelők a termékeikkel. Csallóközben már felbukkant néhány vállalkozó, aki nagyban űzi a zöldségkereskedelmet, és ezt nemcsak belföldön teszi. A kistermelők eleinte még reménykedtek abban, hogy néhányan felvásárlásra vállalkoztak (tehát viszonteladásra is), de egyre többen tapasztalják, hogy hoppon maradt, aki ebben bízott. Az ilyen felvásárlás egyre inkább hasonlít az állami felvásárlásra. Az egyik is monopolhelyzetben „szabályozza" az árakat, a másik is egyeduralkodó volt. Mit tehet ilyen viszonyok között a termelő, aki vagy feleslegét szeretné értékesíteni, vagy eleve piacra termel? Talán az lenne a legcélravezetőbb, ha végre igazi szövetkezetek alakulnának a mesterségesen létrehozott mezőgazdasági mamutvállalatok helyén. Azonban akik megpróbálták, naponta tapasztalják, hogy manapság nem is annyira az áru megtermelése kíván rátermettséget, hanem legalább ugyanolyan mértékben az értékesítés is. A kereskedelem: szakma, amelynek számtalan fortélya van. Vajon nem az lenne a legtermészetesebb, ha a kisszövetkezetek saját közvetlen környezetükből képeznének ki kereskedelmi szakembereket is, olyanokat, akikben megbíznak, akik a csallóközi földhöz tartozásukból adódóan és (majd) nyelvtudásuknak köszönhetően eredményesen szembe tudnak szállni a telvásárlócápák monopóliumával. A „piarcot" járva látjuk: termelni már tudunk. Most már „csak" értékesíteni kell megtanulnunk. TÓTH MIHÁLY PÉLDÁUL MÁRAI, A NÉMET SZÁRMAZÁSÚ MAGYAR FASISZTA A nacionalista hangulatkeltés jól bevált receptje: végy egy csipetnyi témát, rakjál rá egy jókora ballasztot ezeréves elnyomásról, tűzdeld meg félinformációkkal, hazugságokkal, aktuálpolitikai sugdolózással és üldözési mániád kocsmai szintű böfögéseiveí, és az egészet tedd be a sütőbe, azaz küldd el egy demokratikus és független hetilapnak, amely csak a te zavaros kotyvalékodra vár, s amely hajlandó ezzel etetni az olvasót. Ez a hetilap lehet például a Slobodný piatok című,,szuperfüggetlen" újság (amely újabban a Mečiar-féle, erősen balra kacsingató, újmozgalom mellékleteivel jelenik meg). De talán nem is a téma a lényeges, hisz katonai ásóból is lehet mesebeli levest főzni, ha elég rafinált a katona bácsi. A fontos az, mi mindent lehet a téma apropóján elmondani, hogyan lehet az ellenségképet tovább árnyalni,,szenzációs" felfedezésekkel és ,,titkok" leleplezésével, amitől ájuldozni kezd a szegény olvasó, s fejvesztetten menekül a (természetesen Európába igyekvő) enyhén balos urakra voksolni, ha hí a haza... Az adott téma lehet például egy író. Lehet például a liberális szelleméről ismert Márai Sándor, akitől ugyan a szlovák olvasó valószínűleg soha egyetlen sort sem olvasott, s nem hogy a müveit, de még a nevét sem ismeri. Nem ismerheti, hisz, lévén emigráns és a moszkovita kommunizmus ellenlábasa, nevét az anyanemzet olvasója elől is dugdosták, nem szólva külföldön megjelent műveiről. Egyes cikkírókat azon. ban az ismeretlenség homálya megelégedéssel tölt el, hisz annál könnyebb valakiről ítéletet mondani, minél távolabb él, vagy már nem is él. A mű, a szellem ismeretlen, tehát nyeglén gyalázható, a személy, jelen esetben Márai, pedig halott, tehát nem kiált rendőrért. Engedhető a ganajlé, büntetlenül. Engedi is egy bizonyos Ladislav Molnár nevű úriember a Slobodný piatok múlt heti, július ötödikiszámában, Rehabilitácia iredentistu címmel megjelent, mély irodalmi műveltségről tanúskodó cikkében, amelyben ugyan egyetlen szó nem esik irodalomról, dehát mi köze a témának a múzsákhoz, amikor Havelt, Gönczöt, a magyarokat, a. zsidókat kelletik lejáratni, elvtársak. Mert ezek fogják megakadályozni, hogy békésen eljuthassunk Mitteljuropból az új Európába. Meg a keserves emlékek, amelyek fojtogatnak éjjel-nappal, ha a debreceni ménesre gondolunk, ahol fehér lovakat tenyésztettek. Meg Horthy szelleme. Meg amit elő tudunk szedni hirtelenjében, mert azé a jövő, uraim, aki hisz az ellenségben. Mert az imperialista ellenség csak miránk les, ugye, ismerjük a szöveget? Nos, a dolog úgy áll, hogy a cseh Havel elhiszi a magyar Göncznek, hogy a német gyermekként született Márainak emléktáblát kell avatni Kassán. S ebből a hiszékenységéből még az ugyancsak cseh Dienstbier sem akolbólítja ki Havelt, így aztán Havel parancsba adja, hogy legyen emléktábla Márainak Kassán, amely emlékeztetni hivatott a szlovákságot a bécsi döntésre és az 1938-as megszállásra az (akkor már fasiszta!) Magyarország által. Ennyi a story, amit Ing. arch. Ladislav Molnár szakavatott irodalmár-történész méltónak talált, a krimi megírásához, amelyben aztán sok minden elhangzik, leíratik. Többek közt egy idézet, hogyan vélekedik Duray a fasizmusról, amely tézis kimeríti ,,a horthyék" irredenta tevékenységét, s amely ideológiának Márai jelentős terjesztője vala. S immár kész a verdikt: Márai tehát irredenta, sőt, fasiszta! A kassaiakat Márai emléktáblájával riogató építész uram okfejtéséről egy szakállas vicc jut az ember eszébe egy pasasról, aki bolondokházába kerül, mert örökké azt hajtogatja: szerzek egy gumit és egy ágasfát, gumipuskát csinálok, s kilövöm minden ház minden ablakát. Kezelgetik, fél év múlva kérdezik, ugyanazt fújja. Egy év múlva szintén. Aztán kapcsol, így soha nem engedik ki, s egy idő után így felel a kérdésre, mit csinálna, ha kiengednék: szereznék egy nőt. Na végre, sóhajt fel az orvos, és mit csinálna a nővel? Ugye, lefektetné? Nem, feleli a manusz: lehúznám a bugyiját, kivenném belőle a gumit, szereznék egy ágasfát, gumipuskát csinálnék, s kilőném valamennyi ház valamennyi ablakát... Viccen túl és túlzott szomorúság nélkül: nem az a baj, hogy akadnak Hyen alkalmi firkászok, akik egykor (valahol, talán) elhangzott mondatokat idézgetnek, anélkül, hogy a forrás megjelölésével bizonyítanák azt, honnan vették, amit közkinccsé tesznek, az sem igen tud kihozni a sodromból, hogy felrója a feldarabolt Magyarországnak, miért nem vonja vissza a Matica slovenskát betiltó törvényt (talán, ha visszaállítanák az Osztrák-Magyar Monarchiát, s életbe lépnének újra az 1874-e törvények, polémia tárgyát képezhetné a dolog), még az sem fakaszt sírásra, hogy Márait Horthyval együtt masíroztatja be Kassára ez az újsütetű irodalomtörténész (hogy más, történelmi vonatkozású csapongásait ne is említsem), hanem, hogy fasisztává kiáltassák ki egy nagy magyar író, pusztán azért, mert egy időben berlini újságokban is publikált!? Molnár úr okfejtései szerint Nietzschét is törölni kéne a népek írásbeliségéből, mert, úgymond, ő találta ki a fasizmust, Kirkegaardot nemkülönben, mivel konzervatív volt és cenzúráról álmodott, Villont, mert bűnözött, Goethét a fertőzött vére okán. Bizony, bizony, meg kéne lusztrálni ezeket az urakat is, az egész romlott bagázst, valahány európai gondolkodót, aszerint, szerette-e a szlovákokat, avagy tapsolt-e a trianoni döntésnek. Szét kell ám nézni alaposan, mielőtt bemasíroznánk a szabadság fertőjébe! A baj csak ott kezdődik, hogy ennek,.úgy tűnik, egyhamar nem lesz vége, hogy valahol kezdem érteni Kirkegaardot, amikor a ,,szabad" sajtó romboló hatása ellen ágált, bár sokkal mélyebb vonatkozásban. Visszataszító, hogy ilyen és ehhez hasonló gyalázkodó cikkek jelenhetnek meg hetilapokban, anélkül, hogy a szerkesztő megkérdezhé: mivel bizonyítja az állításait szerző uram? Honnan veszi a bátorságot, hogy kerek-perec kijelenti valakiről (és nem is akárkiről), hogy irredenta, pusztán a származása miatt, s azért, mert nem tetszett neki a csehszlovák polgári demokrácia, mint ahogyan később a kommunizmus sem? Kérdem én: segít-e a fasiszta Márai emléktáblájának felavatása a mi két nemzetünk együttélésén és a Magyarországhoz fűződő jószomszédi kapcsolaton? Meggyorsítja-e, avagy lelassítja visszatérésünket Európába? - teszi fel a váteszi kérdést cikke végén építész uram. A válasz végtelenül egyszerű: az ilyen és az ehhez hasonló cikkek aligha segítenek. Mert mi ugyan tudjuk, hogy Márai Sándor ott élt ABBAN az Európában, és élni fog EBBEN is, függetlenül attól, hogy közben történt néhány határtologatás, volt egypár diktatúra időközben, és többször elhagyni kényszerült hazáját. A világ bármely pontján élve európai maradt, míg néhány nacionalista hőzöngő Európa szivében élve sem válik soha európaivá. De mit tud erről a szlovák olvasó, akinek így „mutatnak be" egy írót, azért, hogy magyar- és cseh-ellenes propagandát csepegtessenek a birkacsordává alázott tömeg fejére? Azért szilárdan hiszem, hogy az idő Márainak és a szabad szellemnek dolgozik, s bár isten malmai lassan őrölnek, azért eljön az idő, amikor a molnáruraknak és a hasonló alkalmi tollnokoknak nem nő babér és a kutya sem veszi őket komolyan. S remélem, remek fordításban olvashatják a szlovák olvasók is Márai könyveit, amelyek megkésve ugyan, de csak hazatalálnak Európába. KÖVESDI KÁROLY t REFLEX