Új Szó, 1991. július (44. évfolyam, 152-177. szám)

1991-07-06 / 156. szám, szombat

-rtrcTrS „AZ ÉN HITEM A SZÍNHÁZBAN VAN" BESZÉLGETÉS MÁK ILDIKÓVAL, A JÓKAI SZÍNHÁZ MŰVÉSZNŐJÉVEL Kocsis István pénteken bemutatott drámájának, az Árpád-házi Szent Margitnak főhőse óriási feladatra vállalkozik: nemcsak tizenkét apáca társnőjével kell elfogadtatnia magát, hanem a magyarságot is meg kell mentenie, hiszen erre Istennek szent fogadalmat tett. Margit megszállottként küzd azért, hogy nyelvében éljen a nemzet tovább, hogy a kódexeket ne idegen nyelven írják, hogy fennmaradjon a magyar. Ezért bátran állja a korbácsütéseket és halálra kínozza magát azért, hogy társai és népe hitet, erőt meríthessen az ö mártíromságából. HAZAI KÖRKÉP ————— REFLEX kellóképpen feltöltődtem, kipihentem magam egy ilyen nagy színészi feladathoz is. - Biztosan nehéz nyilatkozni azokról a próbálkozásokról, belső vívódásokról, amelyeket színészként átéltél, amíg megszületett benned Margit figurája. Tudnád-e érzékeltetni mégis ezt a folyamatot? - A rendező. Seprődi Kiss Attila nagyon sokat segített, bár csupán biztatott és bízott bennem, nyugtatott, ha kapkodtam, s mindent egyszerre szerettem volna megoldani, kimondani. A rendező megvárta, amíg lecsillapodom, megérik bennem a szerep, s csak utána próbált irányítani és segíteni, hogy Szent Margit szerepében megtaláljam célomat és küldetésemet. Ez az irányítás is szinte észrevétlenül történt. Sokat köszönhetek Dráfi Mátyás kollégámnak, aki egy-egy fejbólintással, kézszorítással elismerte munkámat. Azt hiszem, az összes kollégámnak megköszönhetem, hogy az első két hétben, amikor szükségem volt rá, türelmesek voltak velem szemben. Örülök Szent Margitnak, mert ez egy olyan szerep, amelyben „kiugorhatok", megmutathatom, hogy tudok alázatos lenni, megszállottá válni, ugyanakkor megpróbálok szerény is lenni, és hinni az eszmében. Ebben segít, hogy az én igazi hitem a színházban van, és ezt próbálom az előadásokon a közönség felé áramoltatni. S ez vagy sikerül, vagy nem. - Kívánom, hogy sok örömed legyen Szent Margitban, neked és a nyári játékok nézőinek is. szén-y - Honnan van benned annyi hit és erő, hogy ezeket a megrendítően szép pillanatokat érzékeltesd a színpadon? - kérdeztem a címszerepet alakító Mák Ildikótól. - A hitet és erőt, hogy érdemes és kell is magyarul beszélni, a szüleimtől kaptam, akiktől magyar szót hallottam és magyar történelmet tanultam. Éreztem, ezt kell tovább hirdetnem, ezen a nyelven kell élnem. Az élet mégis úgy sodort, hogy szlovák férjem lett, de büszkén vallhatom, hogy megtanult mellettem magyarul, s most már magyar könyveket olvas, és ami a legnagyobb szerencsém, szereti a magyar színházat. így ő az én segítőm abban, hogy szószólója lehetek annak, amire az életemet tettem fel, s amit hittel vallok: a magyar kultúra terjesztésének. -Milyen érzések uralkodtak el rajtad, amikor megkaptad Margit szerepét, hiszen tudjuk, régóta nem kaptál főszerepet a színházban? -Valóbein, ebben az évadban csak két epizódszerepet kaptam. A Holdbeli csónakos Sólyomistennője azonban igényes volt és szerettem is. Egyébként nem volt időm érzékelni a mellőzöttséget, mert szabad időmben zenés-verses műsorral szerepeltem az iskolákban. Ősztől egy még nehezebb feladatra készülök: ballada-összeállítással mutatkozom be az' iskolásoknak. Visszatérve arra, hogyan fogadtam a címszerepet: első pillanatban megijedtem a nagy feladattól. A ijedtség gyors elmúlása után azonban az öröm kerített hatalmába. vállalom a szerepet, hiszen már BÁSTYA SZÍNHÁZ KOMÁROMBAN Először mutatkozott be Komárom városában a Bástya Színház a felújított hatos bástyában, a Vág parton. Kocsis István Árpád-házi Szent Margit című tragédiáját láthatta tegnap a közönség, amely a magyar történelem egyik legizgalmasabb hőséről szól, aki a magyar nyelv védelméért vállalt mártíromságot. Minden kedves érdeklődőt szeretettel várnak a július 6-án és 7-én sorra kerülő előadásokra, amelyek este 8 órakor kezdődnek. Esős napokon az előadást a Komáromi Városi Művelődési Központban tartják. Jegyek a Jókai Színház szervezési osztályán kaphatók, tel.: 48-89. NACIONALISTA GULYÁS Újságírói szempontból - ha nem változtatunk a stíluson - már legalább egy éve tövig lerágott csontnak tekinthetjük az államalkotó nemzet és a nem államalkotóvá nyilvánított kisebbség együttélésének vitatását. Ezért elhatároztam, hogy amennyiben nemzetébresztő szlovák kollégáim továbbra is ugyanazokat az én/eket sorakoztatják fel e tárgykörben, tollamból többé nem cseppen ki vitacikk. Hogy fogadalmam megszegtem, annak három oka van. Jerguš Ferko kollégám elhatározta, hogy nem is levest, hanem gulyást főz a lerágott csontból; megint riportot írt a Dél-Szlovákiában élő szlovákok magyarok általi elnyomásáról, és háromszor is megemlítte az Új Szót. Ez új mozzanat. Igaz, a módszer a régi, mert ezúttal is a „tények lebegtetésének" módszerét alkalmazza, aminek az a lényege, hogy a megfőzendő gulyásba meglehetősen kétes értékű fűszert adagol. Mendemondák... Például Pozsonyban valamelyik szlovák értelmiségitől azt hallotta, hogy ezek a fránya magyarok semmi pénzért nem akarnak szlovákul tanulni. így a Dunaszerdahelyre, Komáromba, Párkányba tévedő szlovák vagy cseh turistának ajánlja: alaposan tarisznyázza fel magát, mielőtt útnak indul, mert a csak magyarul beszélő közegben ki van téve az éh- és szomjhalál veszélyének. Jerguš Ferko gulyásában az ilyen „érvek" testesítik meg a csípőspaprikát. A borsot pedig az a hír, hogy valahol Délen összeverődött néhány búsmagyar, és elénekelte a Himnuszt. A csipetnyi majoránnát az jelenti, hogy Komárom környékén a földgáz bevezetésénél állítólag hátrányos megkülönböztetésben részesítették a szlovák többségű falvakat. Speciális fűszerek is kerülnek a bográcsba: Komáromban nehezen épül a szlovák alapiskola, továbbá: a magyarok száma - eléggé el nem ítélhető módon - ahelyett, hogy csökkenne, tovább növekszik. És így tovább... Nem tudom szó nélkül hagyni Ferko kollégámnak azt a riportbeli megjegyzését, amely a magyar propagandát érinti. „ A Dunán innen is van ilyen, például az Új Szó tevékenysége" - írja. És valaki azt javasolta neki Komáromban, hogy szlovákra kellene fordítani az Új Szót, és az államalkotó nemzet fiai a kezüket, lábukat törnék érte, csakhogy lássák saját szemükkel is, milyen aknamunkát folytatnak a magyar tollforgatók. Egyetértek a javaslattevővel: fordítsák le szlovákra az Új Szó cikkeit. Tisztázódna a helyzet. És ha pénzem lenne rá, én is összegyűjtenék néhány száz eredetileg szlovákul megjelent írást az államalkotó nemzet sajtójának termékéből. Csak össze kellene hasonlítani á két gyűjteményt, és hamarosan kiderülne, hogy mely pártok és szerkesztőségek háza táján laknak a kútmérgezők, illetve, hogy kik küzdenek tollúkkal a két nép közeledéséért. A nemzeti irányzatú sajtóban csak úgy hemzsegnek az ellenőrizhetetlen eredetű kósza hírek, meg az ilyen kezdetű mondatok: Dunaszerdahelyen egy hivatalban..., Nagymegyeren azt beszélik..., Komáromban egy szlovák ismerősöm azt hallotta... Egyik esetben sem árulják el, kiről van szó, kit ért olyan sérelem, amely nem egyeztethető össze a kulturált együttélés mércéjével. Mintha bűnt követtünk volna el, úgy emlegetik egyre gyakrabban némely szlovák lapokban, hogy lélekszámunk nem és nem akar csökkenni. Hogy gyermekeinket anyanyelvünkön akarjuk tanítani. Felróják, hogy riadtan szemléljük, valahányszor egészen egyértelmű utalások hangzanak el arra nézve, hogy illő lenne már beolvadnunk. Kútmérgezés tárgyában állunk elébe a megmérettetésnek. A mendemondákra alapozott vészharang-kongatással mi tényeket tudunk szembeállítani. Mert tény, hogy Jozef Markuš, a Matica slovenská elnöke a szlovákiai magyarok diaszpórába juttatását szorgalmazta. Ugyan mit várhatunk el a nacionalista pártok programszerű magyarellenességétől, ha egy kulturális szervezet elnöke ilyen kijelentést tesz? Nem zártkörű társaságban tette, hanem a televízió főműsoridejében. Kérdem én Jerguš Ferkótól: előfordult-e már valamelyik délszlovákiai város főterén, hogy bárki gyűlölködő szlovákellenes jelszavakat ordított magyarul? Én legalább már féltucatszor voltam jelen Pozsonyban olyan tömegtüntetésen, amelyen engem nem is a Dunán túlra utasítottak, hanem egyenesen a Dunába. Csaknem egy hétig naponta jelen voltam a szlovák parlamentnek olyan ülésein, amelyen maguknak tiszteletet igénylő és állítólag Európába tartó politikusok arcpirulás nélkül azt latolgatták, a jövőben hol, mikor, milyen hangosan és miről beszélhetek az anyanyelvemen. Kérdem én ezután: ki kit veszélyeztet? Ha egyszer kitárulkozó szívvel megtennénk az imént említett összehasonlítást, nyomban azt a kérdést is tisztességgel megválaszolhatnánk, hogy kinek a „létéről vagy nem létéről" van szó. („Slovákom na južnom Slovensku ide o krk" - Jerguš Ferko, riport a Práca július 4-i számában.) Egyelőre fortyog a csontgulyás a nacionalisták bográcsában. Ezt az ételt azonban bárhol is fűszerezik demagógiával, csak híg kotyvalék lesz belőle. Csak nem választási gulyásnak szánják? TÓTH MIHÁLY ALAKUL AZ AGRÁRPROGRAM A HÚS- ÉS TEJDÖMPING UTÁN A GABONAFELESLEG IS GONDOKAT OKOZ Csütörtöki ülésén a szlovák kormány gazdasági tanácsa két napirendi pont keretében is foglalkozott a mezőgazdasággal. Megvitatta a kormány agrár- és élelmezésügyi politikájának, valamint a hegyvidéki és hegyaljai körzetek mezőgazdasági termelő és nem termelő, erdőgazdasági és vízgazdálkodási célú hasznosításának tervezetét. 1991. JÚLIUS 6. KULISSZÁK MÖGÖTT ELMONDJA ZÁSZLÓS GÁBOR, A SZLOVÁK KORMÁNY ALELNÖKE A koalíciós tárgyalások eredményeként megszületett a törvényjavaslat, hogy Szlovákiában létre kell hozni a közlekedési és postaügyi minisztériumot, és megszüntetni a gazdasági stratégiai minisztériumot. A törvényjavaslat célja, hogy a minisztériumokat felszabadítsa azok alól a tevékenységek és jogkörök alól, amelyek nem képezik munkájuk fő részét. (A belügyminisztérium is foglalkozott a közlekedésüggyel, a gazdasági minisztériumhoz tartozott részben a tudomány és a tudományos fejlesztés, amely viszont a stratégiai minisztérium hatáskörébe tartozott.) Amennyiben a parlament elfogadja a törvényjavaslatot, két célt érünk el: létrehozunk egy új minisztériumot, egyet megszüntetünk, és a kormány munkaerőket takarít meg, csökken a költségvetési igény. A törvényjavaslat előadójaként kellemetlenül érintett, hogy a képviselők a parlamenti bizottságokban számonkérték a kormánytól az eredeti programban tett ígéretet az adminisztratív munkaerők csökkentéséről, a költségvetési igényről, és többen szót emeltek azért, hogy a kormány ne szüntesse meg a gazdasági stratégiai minisztériumot. A kormány nem öncélúan fogalmazta meg ezt a törvényjavaslatot. Való igaz, hogy tavaly, amikor a kabinet a parlament elé terjesztette programnyilatkozatát, nem tudhatta, mennyire változnak meg a társadalmi és gazdasági körülmények. Ezért lepett meg a képviselők viszonyulása az új törvényjavaslathoz. A törvényjavaslat részleteiben indokolja az új minisztérium létrehozását, és nem tudom elfogadni a képviselők érveit, hogy a gazdasági stratégiai minisztérium megszüntetése veszélybe sodorhatná a gazdasági reform végrehajtását, illetve bizonyos gazdasági stratégiai lépéseket. A minisztérium helyett ugyanis létrejön egy kisebb létszámú gazdasági agytröszt, amely a szerkezeti változásokkal, a gazdaságpolitika fokozatos érvényesítésével, a gazdaságpolitikai lépések megvalósításával foglalkozna. Sok bírálat ér bennünket a falvak és városok gazdasági helyzetével kapcsolatban; amennyiben létrejönne egy kisebb, tehát nem központi szerv, sokkal rugalmasabban lehetne megoldani ezeket a problémákat. Sokan kételkednek a gazdasági reform sikerében. Egyelőre csak a negatívumait érzékeljük. Számomra viszont a Nyugat véleménye a mérvadó. A legjobb akarattal sem vádolható például a Világbank azzal, hogy egy-egy ország gazdasági helyzetének javításához szociális alapon próbálna hozzájárulni. Nagyon pontos számítások alapján folyósítanak pénzt, bíznak a csehszlovák gazdasági reformban. A gazdaság termelékenységének növelésére, sok-sok türelemre van szükség, és el kell fogadni azt a tényt, hogy a külső és belső feltételek rohamosan változnak. A kormány keresi az észszerúsítés útját, és úgy gondolom, hogy az adminisztráció leépítése és a költségvetési igény csökkentése is ésszerűsítési lépés. Bízom benne, hogy miután a parlamenti klubok megtárgyalják ezt a javaslatot, meg is szavazzák. A héten tagja voltam annak a küldöttségnek, amely a prágai várban fogadta Carlos Salinas mexikói elnököt. Megkérdeztem tőle, mi a véleménye a szövetségi elrendezésről. Mivel a Mexikói Egyesült Államok 31 tagállamból tevődik össze, egy szövetséget képez, ahol 6 jelentős párt működik, és Salinas úr elnöki dekrétumával személyesen is hozzájárult, hogy esélyegyenlőséget biztosítsanak a pártoknak a kővetkező választásokra. A szövetségi állam nemcsak irányít és koordinál, hanem egységesít is. Igaz, hogy a mexikói feltételekét nem lehet ránk vonatkoztatni, de annak ellenére, hogy a cseh-szk>vák föderációnak megvannak a sajátosságai, Salinas elnök úr több észérvet sorakoztatott föl a szövetségi állam mellett. A közelmúltban a képviselők, a politikusok számtalan módon értelmezték a jogi fogalmakat, a föderációt és a konföderációt. E két fogalom jogilag pontosan behatárolt. Sajnos, tanúi vagyunk annak, hogy a föderációt sokan párosítanák a konföderációval. Ha tovább folyik a „magyarázkodás", veszélybe kerül a kroméŕíži tárgyalások eredménye. Egyelőre nálunk mindenki csak a gazdasággal indokolja a szövetség létjogosultságát, holott ennek más, történelmi, kulturális, szellemi dimenziói is vannak. -skE napirendi pontokkal kapcsolatosan az újságírók kérdéseire válaszolva Jozef Kršek mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter elmondta, hogy a két kormánytervezet szerves egységet képez. Az előbbit az általa irányított reszort, az utóbbit pedig az erdőgazdasági és vízgazdálkodási minisztériummal közösen dolgozta ki. Az agrár- és élelmezésügyi politika alapelveit meghatározó programtervezet komplex jellegű. Foglalkozik a mezőgazdaságot sújtó időszerű problémák, elsősorban a hús-, tej- és tejtermékek túlkínálata, valamint a láthatáron lévő gabonafelesleg okozta problémák megoldásával, de ugyanakkor a távlati feladatokat is részletezi. Következetesen a piacgazdaság feltételeire épül, s alapelvként szögezi le, hogy a mezőgazdaságnak termelői feladatai és a közélelmezési igények teljesítése mellett nem termelő jellegű elvárásoknak is eleget kell tennie. Ezek sorában kiemeli a környezetvédelmet, a táj- és a vízkészletek, valamint az adott vidék védelmét, például az elnéptelenedés ellen. A hegyvidéki és a hegyaljai körzetekre vonatkozó részek az adott vidéken hatékonyan folytatható hústípusú szarvasmarha- és juhtenyésztés, hús- és tejfeldolgozás mellett az agroturisztika lehetőségeivel, valamint a téli hónapokban szóba jöhető fakitermeléssel is foglalkoznak. Ennek ellentételeként a kedvezőbb termesztési feltételekkel rendelkező körzetekben is szerkezeti változások szükségesek, az itt hatékonyan termeszthető növények és elsősorban a sertéstenyésztés javára. A kétségkívül legégetőbb mezőgazdasági problémák, a marhahús, tej- és tejtermékek túlkínálata, főleg a hatalmas vajkészletek okozta gondok megoldására az agrárprogram az elmúlt héten Židlochovicében elfogadott elveket veszi alapul. Az értékesítésben kialakult válság csak kivitellel rendezhető. A miniszter szerint a hús, tej és tejtermékek idehaza csak akkor kezdenek majd piacszerúen „viselkedni", ha megszabadultunk a feleslegtől. Lényegében ugyanez vonatkozik a gabonára. Küszöbön az aratás és a jelek szerint bő terméssel számolhatunk. Országos viszonylatban 1,1 millió tonna többlettermés várható, amelyből Szlovákiára több mint 460 ezer tonna jut. A minisztérium elképzelése, hogy a többlettermést a rendelkezésére álló piacszabályozási alap keretéből felvásárolja, s így a fennmaradó gabonamennyiség visszakapja valós piaci értékét. Ezzel kapcsolatban mondta el a miniszter, hogy a garantált felvásárlási árakra április-június hónapokban adott minisztériumi hozzájárulás júliusban még változatlan marad. Az, hogy mit jelent a „még", júliusban eldől. Közismert tény, hogy az árak szabályozására létrehozott alap nem kimeríthetetlen, sót erősen fogytán van. A 2,3 milliárd koronából 1,3 milliárd már elfogyott. Földtulajdonosok és örököseik számára egyaránt jó hír, hogy a mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztérium a tulajdonjogok visszaállításának megkönnyítésére is gondol. Az ügyben érdekelt reszortok miniszterei megegyeztek, hogy egykét héten belül elkészül az ügyrendet egyszerűsítő és könnyítő javaslat a ma még hónapokig tartó tulajdonjogot igazoló ügymenet lényeges lerövidítésére. Párhuzamosan megkezdik a telekkönyvi kivonatok mikrofilmes feldolgozását, ami a későbbiekben lehetővé teszi az ügyfelek igényeinek megvárásra való elintézését. Bár a gazdasági tanács az előterjesztett törvénytervezeteket nem fogadta el, ezek rövid időn belül mégis a kabinet elé kerülnek. Három reszort - a pénzügyi, privatizációs és környezetvédelmi - észrevételei ugyanis nem számottevőek, a tervezetbe bedolgozhatok. így adott a remény, hogy az SZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának agrár- és élelmezésügyi programja rövidesen napvilágot lát. (egri)