Új Szó, 1991. július (44. évfolyam, 152-177. szám)

1991-07-04 / 155. szám, csütörtök

1991. JÚLIUS 4. HAZAI KÖRKÉP 4 NOVEMBERB

EN POZSONY, A KÖRNYEZETVÉDELEM FŐVÁROSA Az ivóvíz lesz a témája annak a nemzetközi újságíró-találkozónak, amelyre november 9-e és 13-a között kerül majd sor a szlovák fővárosban. A Tudományos Újságírói Társaságok Nemzetközi Szervezete rendezi, hogy figyelmeztessen az európai ivóvízkészletek védelmének szükségességére. Ugyanebben az időben, november 12-én és 13-án tartják, ugyancsak Pozsonyban, az Ekochem '91 nemzetközi tudományos konferenciát is, amely a regionális, állami, és nemzetközi szintű környezetvédelmi problémákat tűzi napirendre, mintegy 200 hazai és 100 külföldi szakember részvételével. S végül a harmadik része az eseménysorozatnak a november 12étól 16-áig nyitva tartó Interekotechnika kiállítás, amely a környezetkímélő technológiák, környezetvédelmi eszközök és eljárások nemzetközi seregszemléje lesz. Szervezője, az Ihcheba, elsősorban a környezetvédelmi eszközök kelet-nyugati kereskedelmének bővítésére kíván ilyen módon lehetőséget teremteni. (szén) PÁRBESZÉD A MÚLTTAL EGY ÚJKELETŰ ÁLLAMÜNNEPRŐL HÉTVÉGE A RÁDIÓBAN SZOMBAT. 8-tól 10-ig tart a Szombat délelőtt. Publicisztikai magazinunk legtöbb riportja a nyarat, a kikapcsolódást idézi. Szó lesz például a termálfürdő működtetése körüli pénzgondokról, megszólal egy jósnő, aki magának még sohasem jósolt: a szerkesztő ellátogat a pozsonyi Széplak utcábao megnyílt régiségboltba, és egy eszmefuttatás is elhangzik a népszámlálási adatok kapcsán. A 13 órakor kezdődő ÚjHullámhossz szerkesztője a következő témákat ajánlja figyelmükbe* Újra lesz Nő című hetilap? - beszélgetés a DH Press igazgatójával; Az első és egyetlen csehszlovák profi ökölvívó: Paszterko László; Thália papjai és a nyár - vendégünk Bajcsi Lajos; A Zmena hazugsága nyomában: szavaztak-e Gúta régi nevére a szlovákok? 14 órakor Ütemező, Koncsol László előadása a szonettről; 1.5 órakor Figyelő. Fogyókúra hipnózissal: dr. Molnár Pétert, a lévai kórház ideggyógyászati osztályának pszichológusát halljuk. 15.40-től Színészportrék. Négyszemközt Németh Icával. 16.10-től Kívánságműsor. VASÁRNAP: Mit jelent a természet, Isten alkotása a hívő keresztény számára? Erről a témáról elmélkedik Gyurcsó Žoltán esperes, lekéri plébános a 8.30-kor kezdődő Világosság című egyházi magazinban. A perbetei nyelvi táborban üdülő pilisszentkereszti szlovák gyermekekkel ismekedhetnek meg 9 órakor a Kölyökvilág hallgatói. 10.05-től Barangolás Zeneországban. 40 éve halt meg Arnold Schönberg, az új bécsi iskola megalapítója. 11 órakor Irodalmi mozaik. Benne: Jaroslava Pašiaková, a Komenský Egyetem magyar tanszékének docense 60 éves. Telefonos körkérdés írókhoz, költőkhöz, irodalmárokhoz - min dolgoznak jelenleg? Részlet Újváry Zoltán Szülőföldön hontalanul című könyvéből. A déli híreket a Fiatalok stúdiója követi. Néhány téma a műsorból: Diákok az iskoláról tanévzárás után; Egy hálózsákos világjáró élménybeszámolója; Interjú a Mohó Sapiensszel: Mehet-e egy középiskolás lány sátorozni a barátaival? A 14.05-kor kezdődő Fáklya tartalmából; Oszcillációk Komáromban; Táborzás Nagyfödémesen; Előzetes az örsújfalusi táborról; Gitárzenei napok után; 16.05-től műsorzárásig Köszöntő. (th) A történelmi gyökerek iránti érzékenységről vall Cirill és Metód napjának állami ünneppé nyilvánítása. Alighanem a hagyományok igazi megtartó erejének jelképe is. Azoknak az erőforrásoknak a felszabadítását jelzi, melyek az évszázadok során a nemzeti és a közösségi fennmaradás és felemelkedés valóban tartós pillérének bizonyultak." A múlt terhétől szabaduló közép- és kelet-európai népek körében hévvel telve jelentkezik ez a törekvés. Magyarországon az államalapításban testet öltő Szent lstván-i hagyományok már az elmúlt évtizedben is közéleti hatóerővé váltak. Bizonyították, hogy a közösségtudatból nem iktathatok ki a modern civilizációt megalapozó tartós értékék. A rájuk rakódott különféle hordalék nem lehet ok a fejlődést előrelendítő szerepük elhallgatására. Ennek lehetünk tanúi a rendszerváltás utáni Csehszlovákiában is. De nem mindegy, hogy a múltba nyúló biztonságkeresés az emberi és a közösségi vívmányok gyarapítását szolgálja-e, vagy a visszahúzó törekvéseknek kedvez. Elevenbe vágó fegyverként érzékelhette nem egyszer a szlovákiai magyarság a Cirill és Metód hagyománykör szellemi, valamint társadalmi politikai jelenlétét. A történelmi jog hangoztatásának érvanyagaként csapódott le a közéletben. A két moráviai és pannóniai keresztény hittérítő működéséhez kapcsolódó kulturális értékek olyan „elsőszülöttséget" voltak hivatottak indokolni a Duna medencében, mely valójában már újkori igazságtalan területi jussokra vonatkozott. Ki volt itt korábban: a magyarok vagy a szlávok? - fogalmazódott meg gyakran és egyértelműen az a kérdés, amely mögött hatalmi érdekek húzódtak meg. Uralkodó és alávetett nemzetekből álló birodalmak uralták e térséget. A nyugati államnemzetek helyett, - amelyek a szabad .polgárok társulásaként jöttek létre - megindult a nemzetállamok kialakítása úgy, hogy az uralkodó nemzet a kis népektől megtagadta a közösségi jogokat. így került szembe a magyarság nemzetté válása a történelmi Magyarország többi alkotó elemével. Tulajdonképpen ekkor kapott eszmei-politikai töltést a Cirill és Metód-hagyomány felelevenítése. Pavel Jozef Šafárik révén vált ismertté az életüket és tevékenységüket bemutató két legenda, melyet a Pannónia legendák gyűjtőnéven is -emlegetnek. Nyugat-Európában ez idő tájt a közös eredet keresése az állampolgári összetartást, az egyneműséget erősítette. A gesták, a legendák kelet-európai felvonultatása viszont az etnikai elkülönülés történelmi előzményeit kereste. S a szlovákok számára Cirill és Metód moráviai missziója így vált a nemzeti büszkeség alapjává, védekező szerepet játszva. Talán a némzeti ellentétek középeurópai „életképességének" tudható be, hogy a Cirill és Metód hagyománykör iránt a magyar köztudat idegenkedést tanúsít. Úgy tűnik, a szláv írásbeliség és művelődés megteremtőinek alakja a magyarság körében inkább csak a kutatókat foglalkoztatja. Elgondolkoztató, hogy a Pannónia legendádat több nyelven, még japánul is kiadták, míg magyarul csak 1978-ban, a Madách kiadó közreműködésével, közös * csehszlovák-magyar kiadásban láttak napvilágot. Pedig érdekes magyar történeti és kultúrtörténeti vonatkozásai is vannak. Valószínűleg nem nagyon ismert, hogy miként találkozott - a legenda szerint - az akkor még bizánci követ, Konstantin (később kapta szerzetesi nevét, s lett Cirill) a magyarokkal. A Krimbe utazva farkasként rohantak rá a magyarok. Mire ő imádkozni kezdett, s erre megszelídültek és elengedték kíséretével együtt. A legendairodalom kötelező közhelyeként - a pogányok térítésével együtt járó „csodaként" - kezelik a szakemberek ezt a leírást, mely reális történelmi események kikövetkeztetésére ad lehetőséget. A magyar szakirodalom egyébként bizonyított történeti ténynek tekinti a találkozást. Magyarokkal kapcsolatos híradást tartalmaz a Metód-legenda is. A filológiai elemzés forrásértékűnek tartja azt a közlést, hogy Metód püspök az AlDuna környékén találkozott a magyar fejedelmek egyikével. Sajátos középkori kultúrközösségi képződményként értelmezi a kutatás azť az ószláv liturgiát, mely Cirill és Metód nevéhez fűződik. A héber, a görög és latin nyelv monopóliumának megtörésére irányuló kísérlet és a népnyelvi istentisztelet szorgalmazása a keresztény univerzalizmus kereteibe illeszkedett. S ebben megelőzte a nyugati fejlődést. A moráviai államisággal összefonódó Cirill és Metód-hagyományt egyfajta közös szláv előtörték netnek, így a cseh és szlovák etnikum majd nemzet - prológusának - nevezik. Lényegének feltárása alighanem folyamat és szüntelen párbeszéd a múlttal. Egyre nyilvánvalóbbá válik: e hagyomány hatóereje nem kinyilatkoztatás kérdése. Úgy jelenti a cseh és szlovák nemzet létének támaszát, hogy birtokbavétele - a magyarság Szent lstván-i örökségéhez hasonlóan - nem az ellenségkeresést és a viszálykodást táplálja, hanem az európai szellemiséget és az európai demokratikus népközösséget gazdagítja. (KISS) MODERN KISEBBSÉGI POLITIKÁT (Folytatás az 1. oldalról) lottak a felszólalók, az egyik meg volt elégedve azzal, ami eddig történt, míg a másik tovább szeretne lépni. Ez utóbbiak közé tartozik Csehszlovákia, Franciaország, Spanyolország és Ausztria. Fontos téma volt az ellenőrzés, az, hogy milyen módon kellene ellenőrizni az elfogadott egyezményeket, összegezésképpen: a felszólalók két alapelvet fogalmaztak meg. Azt, hogy minél hamarabb meg kell oldani a kisebbségek problémáit, de ugyanakkor kifejezték meggyőződésüket, hogy a kisebbségeknek lojálisaknak kell lenniük országukkal szemben, s ennek keretében el kell ismerni az országhatárok megmásíthatatlanságát. HUNČÍK PÉTER: A hexagonálé tanácskozásán sikerült kidolgozni azt a javaslatot, amelyet Ausztria, Csehszlovákia, Magyarország, Lengyelország, Olaszország és Jugoszlávia terjeszt majd a plénum elé. Ez a javaslat leszögezi, hogy a kisebbségek szerves részét képezik annak a társadalomnak, amelyben élnek, nyelvük, etnikumuk, kultúrájuk, vallásuk védelemre szorul és jogaikat jogi keretek között kell védelmezni. A javaslat szól az asszimiláció veszélyéről, sürgeti a további asszimiláció megállítását. Többek között kimondja, hogy az állam területi átrendezése, belső újrafelosztása során nem érheti hátrányos megkülönböztetés a kisebbségeket. A mi esetünkben ez azt jelenti, hogy a területi átszervezés során nem szabad olyan egységeket mesterségesen létrehozni, amelyekben a kisebbségek rosszabb helyzetbe kerülnének. Továbbá kimondja, hogy az úgynevezett határmenti kisebbségeknek joguk van egymással kapcsolatot teremteni, ebbe az államnak nincs beleszólása. A hatok ajánlásának legfontosabb pontja az ellenőrző rendszer kérdése volt. Ekörül nagy vita bontakozott ki. Az osztrák küldött fölvetette, ha nem dolgoznak ki ellenőrző rendszert, akkor teljesen fölöslegesen jöttek össze. Végül megegyeztek, hogy az államok kölcsönösen ellenőröket hívnak meg, például a népszámlálások, a választások stb. alkalmából. A tanácskozáson elsősorban Jugoszlávia volt nehéz helyzetben, mindent megtett azért, hogy az ajánlás a-lehető legmérsékeltebb legyen. Ezzel szemben elsősorban az osztrákok, a magyarok és a csehszlovákok egy modern szellemű, kisebbségpolitikai ajánlást kívántak kialakítani. REFLEX NÉPSZÁMLÁLÁSI IDÉZŐJEL V. P. - évfolyamtársam a főiskolán - abszolút statisztikus volt. Ami nemcsak abban hyilvánult meg, hogy már az apja és az anyja is ezt az egzakťtudományt művelte, illetve, hogy apai nagyapja volt 1918 után a szlovákiai statisztika egyik megalapítója; hanem abban is, hogy mentes volt minden olyan léhaságtól, amely általában a 20 év körüli hímneműekre jellemző. Statisztikailag kimutatta például, hogy az internátusi étterembe 13 óra 17 perckor legérdemesebb menni, mert ebben az időpontban kell a legrövidebb ideig sorban állni. Kiszámította, hogy mekkora a valószínűsége egy aszteroid és a Föld összeütközésének és bolygónk megsemmisülésének. Nem koslatott lányok után, mert kimutatta, hogy ha egy nemi aktus során 470 kalóriát fogyaszt el az ember, akkor egy, tíz, száz év alatt napi egy, két, három, esetleg több közösülés esetén mennyire rúg az energiaveszteség, illetve mennyi energiát lehetne országosan megtakarítani, ha 10, 20, 50, esetleg 100 százalékkal kevesebbszer gyakorolnánk ama ősi társasjátékot... Csodáltam V. P.-t, aki reggeltől napestig számolt, grafikonokat készített, újabbnál újabb feladatokat talált ki magának, jó szakirodalmat tanulmányozott. Emberformáló haszna is volt a jelenlétének; magatartásának hatására más emberré váltunk az évek múlásával. Ha máshogy nem, azáltal, hogy tisztelni kezdtük az egzakt tudományokat. V. P. valahogy így foglalta össze a statisztika lényegét: Az érzelmek, a hormonok, az indulatok itt nem játszanak szerepet. Csak a tények... Most, hogy a napokban megjelent az országos statisztikai hivatal gyorshíre a népszámlálási eredményekről,' majd^ az újságokban kommentárokat közöltek róluk, megmondom őszintén, egy világ dőlt bennem össze. Ugyanis - V. P. hatására - eddig azt gondoltam, arra „való a statisztika, hogy megtudjuk, hányadán állunk. A népszámlálás esetében: hogy hányan vagyunk. Hogy hány autó, villanyvasaló, iskola, írógép van, és kiszámíthassuk, hány kellene. Hogy Klaus úr tervezni tudjon. Hogy Valtr Komárek és Vít'azoslav Móric képviselő úr még megalapozottabbá tudja tenni bírálatát. Hogy esetleg megvehessem a Statisztikai Évkönyvet, unalmamban belelapozhassak, és minden különösebb érzelmi megnyilvánulás nélkül azt mondhassam: lám, lám... De nem ez történt. Az egyik lap kommentárjában idézőjelet látok a népszámlálási adatok értelmezésénél. A két macskaköröm a„csak" szót fogja közre. Mármint hogy „csak" 566 741 személy vallotta magát Szlovákiában magyarnak. Ha nincs az idézőjel, elolvasom a cikket, és kész. De ott van, mégpedig milyen szövegkörnyezetben! „Az igazságnak mégsem felelnek meg azok a híresztelések, amelyek szerint több mint 1 millió magyar él Szlovákiában". Ez olvasható a „csak" 566 741 magyar előtt. Hogyan értelmezzem ezt? Mert, ugye, az idézőjel nem statisztikai kategória, hanem ebben az esetben inkább hangulatformáló írásjel. Úgy értelmezzem ezt, hogy független laptársunk független és európai kommentárírója fellélegzett: hála istennek, mégsem vált valóra a feltételezés, amely szerint több mint egymillióra szökött fel a magyarok létszáma. Csak az az átkozott idézőjel ne lenne ott. De ott van. És találgatom, mert ugye a Kárpátok koszorúja alatt élek. Csak nem azt akarja mondani a szerző az idézőjeles „csak"-kal, hogy: ejnye-bejnye, még mindig ennyien vannak! A kereszténydemokrata kommentátor is kitette a maga statisztikai idézőjelét. Arra a találós kérdésre emlékeztet, hogy: mi a különbség az optimista és a pesszimista között. A válasz: az optimista a megkezdett borosüvegre azt mondja, hogy félig tele van. A pesszimista pedig: félig üres. Keresztény kommentátor kollégám kiemeli: 921 514 személynek nem volt mersze megvallani a hitét. Derűlátás ez? Vagy pesszimista megnyilvánulás? Ha kollégám arra gondolt, hogy a hívők száma csaknem 1 millióval nagyobb, mint amennyit a statisztika tételesen kimutat, akkor ez az elképzelés optimizmusnak minősíthető. De ha arra gondolt, hogy az emberek félnek a kommunizmus visszatérésétől, így nem merték megvallani a hitüket, vagy netán úgy vélte, hogy a keresztény kurzus némely megnyilvánulásai hatására nem merészelték bevallani ateistaságukat, akkor egészen más a helyzet. Idézőjel a statisztikában. Nem tudom, él-e, halott-e V. P., aki annak idején egy életre eljegyezte magát a statisztika tudományával. Ha él, vajon merészel-e méltatlankodni afölött, hogy tájainkon manapság már a statisztikai hivatal gyorshíreit is aktuálpolitikai célokra kamatoztatják. Ha már nincs közöttünk, minden bizonnyal a mennybe jutott, mert a szó legjobb értelmében szent ember volt, aki még ä légynek sem ártott. Lehet, hogy itt van felettünk, egy bárányfelhő szélén ülve a lábát lógatja, és csak a fejét csóválja. TÓTH MIHÁLY A HIÁNY 468 MILLIÓ (Munkatársunktól) - A Szlovák Nemzeti Tanács nemzetgazdasági és költségvetési bizottsága tegnap kezdődött kétnapos ülésének fő napirendi pontjaként megvitatta a Szlovák Köztársaság 1990. évi költségvetéséről szóló zárójelentést. A bizottság tagjai előbb meghallgatták Jozef Dančo pénzügyminiszter szóbeli kiegészítőjét az írásos tájéköztatóhoz. A pénzügyminiszter egyebek között kiemelte, hogy Szlovákia tavalyi költségvetésére a bonyolult bel- és külgazdasági kapcsolatok egyaránt hatással voltak. A gazdasági reformmal és a formálódó piacgazdasággal összefüggő szükségszerű intézkedésekkel egyrészt az infláció mértékét igyekeztek csökkenteni, másrészt a gazdaság transzformációját gyorsították. Negatívan éreztette hatását, hogy a kiadások növekedése meghaladta az anyagi források képzésének ütemét. Igy a költségvetésben 468 millió korona mínusz keletkezett. A 95,3 milliárd korona bevétel ellenében a kiadások elérték a 95,8 milliárd koronát. A hiányt a föderációs pénzalapokból egyenlítik ki. A volt nemzeti bizottságok költségvetési gazdálkodásában a bevételek-kiadások 112,3 - 111,1 százalékosak, de ebbe az előző évinél nagyobb dotációk is besegítettek. A fő termelőágazatokban a nyereségképzést állami dotációkkal kellett segíteni. A nem beruházásos támogatások elérték a 860 millió koronát, ami az előirányzottnál 13,2 százalékkal nagyobb. A bizottság tagjai - miután meghallgatták az SZNT egyes bizottságai előadóinak indoklását - a Szlovák Köztársaság 1990. évi költségvetéséről szóló zárójelentést az SZNT plenáris ülésének elfogadásra javasolták. -ef-