Új Szó, 1991. július (44. évfolyam, 152-177. szám)

1991-07-03 / 154. szám, szerda

1991. JÚLIUS 3. HAZAI KÖRKÉP 4 LAPSZÉLEN PÁRHUZAMOK ARATÁS - GONDOKKAL A MAGÁNGAZDÁKRÓL SEM FELEDKEZNEK MEG Emlékezik még a jelszavakra? Bizonyára, hiszen elég gondolatban két-három évet visszamennie, hogy szeme elé varázsolja a hatalmas feliratokat: Az első gabonát az államnak!, Teljesítjük az állami gabonafelvásárlási tervet!, Kombájntól az állami magtárakba!. Tavaly már ilyen és hasonló mozgósító feliratok nélkül is megteltek a magtárak, az idén pedig az nyugodt, akinek anyagi helyzete megengedi, hogy a volt állami magtárakban helyezheti el gabonáját. JÚLIUS 1-JÉTÓL VÁLTOZTAK A SZABÁLYOZOTT ÁRAK TOVÁBBI KÖNNYÍTÉSEK REFLEX TAKARODÚ Túlságosan lelkendeztem a napokban a KGST feloszlatásáról szóló híreket olvasva, mire a kollégám - inkább rosszallóan mint egyetértve - megjegyezte: Az alapgondolat, ezt be kell ismerni, nem volt rossz, és ha idejében reagálnak a tagországok... És felsorolta, hogyan érhetett volna el a néhány napja elparentált nemzetközi szocialista szervezet átütő sikereket. Ha acélgyártás helyett az elektronikával foglalkoztunk volna. Ha az embereket érdekeltté tettük volna. Ha a fő hangsúlyt nem az ideológiára helyeztük volna. Ha a világ felé nyitottabbak lettünk volna... ha, ha. Ritkán voltam szem- és fültanúja szemenszedettebb mellébeszélésnek. Talán csak 1968-ban, amikor szerkesztőségünk egyik oszlopos tagja imigyen próbálta mentegetni a megszállást: Ha Lenin élne, elképzelhetetlen, hogy erre sor kerülhetett volna. így - ahogy idéztem - kimondta, ez valamikor augusztus végén történt, és decemberben már meg is írta első konszolidációs vezércikkét, amelyet húsz esztendő alatt még számtalan követett. Kollégám ma már nyugdíjasként pergeti napjait, és néha eltűnődöm rajta, manapság vajon milyen enyhítő körülményeket fogalmazgat feltételes módban. Ha csak nyugdíjas bolsevikiek darvadozásáról lenne szó, kár lenne papírt, nyomdafestéket és időt pazarolni erre a témára. Az a helyzet, hogy a középnemzedék tagjai, a 40 és 60 közöttiek is nem kevés esetben fogalmazgatnak mostanában feltételes módú gondolatokat, valahányszor arról tűnődnek el, miért omlott össze kártyavárként. Mármint a kommunizmus... Érzelmileg és a ráció segítségével közelítik meg a kérdést, és amíg az érzelem oldaláról vizsgálják, nem is esik nehezükre levonni a következtetéseket, hiszen csak végig kell legeltetnünk tekintetünket a régi rendszer produkálta romhalmazon, vagy ha ez sem elég meggyőző, azokon az országokon, amelyeket nemrég még szocialista tábor néven emlegetett a magunkfajta. Ilyenkor - Adyval szólva - káromkodunk vagy fütyörészünk. Bonyolultabb a helyzet, ha értelmileg közeledünk a kérdéshez. A negyvenen felüliek közül százezrek vannak, akiknek sikerélménye a legsötétebb korszakok közül a különösen sötét 1970 és 1989 közötti csaknem két évtizedhez kapcsolódik. Van, akiből szakszervezeti műhelybizalmit „csinált" a rendszer, van, akiből párttitkár lett, mások gazdasági vonalon csinálták meg szerencséjüket a kontraszelekció szellemében, egyesek miniszterhelyettesek lettek csekély képességekkel. Van, aki még most is az első két évtizedben aratott babérokra emlékezik vissza. És minél mélyebb volt a szakadék az illető tehetsége és a tisztségből eredő feladat nagysága között, annál nagyobb most a nosztalgia, amely ebben az esetben nem is annyira érzelmi tényező, mint materiális vonatkozású faktor, mert anyagi vonzatai vannak. Summa summárum: a „meglett férfikorban" levők nem elhanyagolható része érzelmileg talán már kiábrándult azokból a délibábos álmokból, amelyeket pártgyűléseken és május elsejei díszfelvonuláson mondott beszédeket hallgatva szövögetett. Talán már a konszolidáció fénykorában is kiábrándultak egyesek a renszerből. Mihelyt azonban eszébe jut a volt szakszervezeti bizalminak, a párttitkárnak, a káderként kiemelt - gazdasági vezetőnek - az 1970 és 1989 közötti időszak sok százezer haszonélvezőjének - a régi szép idő, a túlságosan nagy anyagi jólétet ugyan nem jelentő, de kiváltságos helyzetet mégis csak teremtő egykori funkciósnak, nyomban lehetetlenné válik számára, hogy értelmileg is leszámoljon a múlttal. Ilyenkor - ahelyett, hogy számot vetne önmagával - enyhítő körülményeket kezd fabrikálni a letűnt rendszer számára. Kárörvendően felsorolja a polgárosodás útjára lépett társadalom „bűneit", és szívesen megfeledkezik arról, hogy a nehézségek többsége a négy évtizedig épített szocializmusban gyökerezik. így fogalmazódnak meg a feltételes mondatok: Ha Lenin nem halt volna meg... Ha... Az olvasó elnézését kérem, hogy nekem egy egészen profán emléket idéz fel ez a magatartás. A feltételes mód... Évtizedekkel ezelőtt történt, hogy fiatal tisztjelöltként Domažlicében szolgáltam, és egyik évfolyamtársam mindig ajra panaszkodott, hogy az „ezred lányainál" soha nem talál meghallgatásra. így tartott ez hónapokig, mígnem egyszer ragyogó arccal vonult be a kimenőről. „Elkaptam a Plná Poľnát (sarkangyal a helyőrségi városban), és jaj de jót dugtam volna, ha nem fújják meg a takarodót..." TÓTH MIHÁLY NYERESÉGES TERMELÉS GONDOKKAL A KELET-SZLOVÁKIAI VASMŰ CSÖKKENTENI KÉNYSZERÜL A TERMELÉSÉT Még a múlt héten történt, hogy egy utcasarki beszélgetés közben szóba jött a szombaton véget ért római kosárlabda Európa-bajnokság. „Te nézed a kosárlabdát?" - kérdezte tőlem lekezelő hangsúlylyal ismerősöm; és az utca zajában láttam a szemén, hogy egy életre elvágtam magam nála. Egy suta kézfogással ott is hagyott, de válltáskájából eközben kivillant egy olcsó, vászonkötésü krimi! Mielőtt én is megsemmisítő pillantásokat lövellve visszakérdezhettem volna, mondván: te meg ezt olvasod? - ó már eltűnt a forgatagban. Banálisan villanásnyi epizód ez, mégis tovább munkál bennem. Mert miért is kellene szégyellnem magam, ha kedvem lelem a jó sportközvetítésekben, ez esetben a kosárlabdameccsekben? Egyebek között azt szeretem benne, hogy itt a szabályok világosak, és világos a cél is: a labdát a szabályok figyelembevételével be kell juttatni az ellenfél kosarába; s aki ezt többször teszi meg a kimért időn belül, az a győztes. Mondom ezt azért, mert manapság, amikor a közéletben, a politikában, a pénzügyi vagy a kulturális életben gyakorta olyan „mérkőzések" zajlanak, amelyeknél egyelőre legfeljebb annyi szabály fedezhető fel, hogy még szabályok sincsenek, és a célokat tekintve is teljes a zűrzavar - akkor módfelett becsülendő minden játék, amely áttekinthető, kiismerhető, ahol elvileg mindenképpen tilos a sanda durvaság. És ha mégis elkövet valaki ilyesmit, akkor jobbára ott és rögtön megkapja a büntetést. Személyére szólóan, de a csapatát is érintő módon. Nagyon rokonszenves vonása ez a kosárlabdának, a focinak, a vízipólónak. Mindezt csak azért idézem, mert nagyon örülnék, ha a parlamenttől a pártösszejövetelekig, a privatizációtól a piacgazdaság megteremtéséig a sokak által lenézett sport pontosan meghatározott szabályai érvényesülnének. És ha a honatyáktól a miniszterekig, a privát büféstől a gyárigazgatóig legalább olyan szinten meg is tartaná mindenki a szabályokat, mint azokat egy átlagos kosárlabda- vagy focimeccsen szokás. Nagyjából másfél esztendeje - amikor az állampárt négy évtizednyi diktatúrája után még csak a demokrácia küszöbén állt az ország -, mindenki azt várta, hogy most majd (lehetőleg egyik hónapról a másikra) minden másképp lesz. Hogy egy csapásra eltűnnek az évtizedes rossz emlékek, és mindenütt a demokrácia, a megbecsülés, az egymás iránti tisztelet kezd majd uralkodni. A kormányzati szervekben és az utca hangulatában egyaránt. Ma, a tapasztalatok fényében, már világos: távolról sem megy minden olyan simán, mint ahogy kívánnánk. Más szóval: a tiszta, lovagias játék egyelőre inkább vágy, semmint valóság. Most is bőven akadnak, akik szabálytalanságokat követnek el, jóllehet, egy kicsit fineszesebben tesznek oda, mint az régebben szokás volt... És az az ócska krimi?! Hát igen, ez is egy „echt" mai tünet. Szidom, csepülöm a másikat, annak ízlését, autóját, pártját, lakását - közben jómagam épp oly szidható, kétes ízlésű, a másik autóját lenéző (vagy éppenséggel irigykedve szemlélő), a közéletben szabálytalankodó, és még sorolhatnám, hogy mi minden vagyok. Persze, csak az az értéktelen, a rossz, a káros, amit a másik csinál; ám ha én teszem ugyanezt, az már értékes, zseniális, hasznos és demokráciaépítő. Nos, ez AZ az alaphelyzet, amikor én inkább a kosárlabdát választom. Mert ha ott én szabálytalankodom valakivel szemben, akkor ellenem sípol a bíró. Viszont ha engem gáncsolnak el, ha az én kezemet vagy a számat fogják le, akkor - az elfogadott szabályok szerint - a szabálytalankodót kell megbüntetni. Sajnos, ezzel szemben a honi (köz)élet - legalábbis egyelőre - inkább valóban csak egy agyonnyálazott, vászonkötésü krimi... MIKLÓSI PÉTER Kit szidjanak mindezért az őstermelők? A közelmúltban megszűnt Mezőgazdasági Terményfelvásárló és Ellátó Vállalat negyvenkét, megközelítően járási hatáskörű és önálló Poínonákup utódvállalatát? Megtehetik, de ez aligha vezet eredményre. A gazdaságilag teljesen önálló utódvállalatokat is szorítja a piaci helyzet, és csak olyan feltételek mellett vásárolják fel a gabonát, hogy a boltra ne fizessenek rá. Faludi Vincével, az érsekújvári Agropros Poi'nonákup főmérnökével az új felvásárlási feltételekről beszélgettünk. - Őstermelők és mi, felvásárlók is az idén találtuk magunkat először szembe a piacgazdasággal. Azokat az árajánlatainkat, amelyekre a minisztérium garantált árai nincsenek hatással, a keresletet meghaladó kínálat, a csehországi termelők árfolyam alatti árkínálatai, valamint a bank velünk szembeni piacorientált álláspontja alapján tettük meg. • Ez konkrétan mit jelent? - Akik az 1990-es árszinten eladják gabonájukat, azoktól az aratás idején folyamatosan átvesszük és az egész mennyiséget azonnal kifizetjük. Ilyen árszint mellett fedezni tudjuk a tárolási költségeket és a banktól kért kölcsönünk kamatait is. Vannak mezőgazdasági üzemek, amelyek az idei jó hozamokra és túlkínálatra való tekintettel e feltételt elfogadhatónak találták. • Mi lesz azokkal, akik nem állnak rá ilyen alkura? - Azok részére is van ajánlatunk, akik gabonájukat nem nekünk adják el, mert később és mástól nagyobb árat kapnak. Ezekkel az üzemekkel, ha kérik, szerződést kötünk a gaboA termékárak év elején bekövetkezett emelkedésének fokozatos csökkenése, amelyet az utóbbi hónapokban a statisztikai jelentések is kimutattak, lehetővé tette, hogy július 1-jétól jelentősen könnyítsenek az árszabályozó intézkedések megkötésein. A Szövetségi, a Cseh és a Szlovák Pénzügyminisztérium 010/91 számú rendelete értelmében megszűnt a liszt maximált ára, úgyszintén megszüntette a rendelet a maximált belkereskedelmi árpótlékot a tejtermékek, vágóállatok, a húsés baromfitermékek esetében. Ezek megengedett árát, ezután elsősorban a gazdaságilag elfogadható költségek és az arányos nyereség határozza majd meg. Teljesen megszüntetik az 1990-es termésből származó kukorica és takarmányárpa maximált árait. Az említett módosító rendelet kiegészíti és részletesen megváltoztatja az eddig érvényes árszabályozó intézkedéseket a koksz és a hőenergia, néhány kőolajtermék, valamint a privigyei Szénbányákból származó egyes szénfajták esetében. Az üzemanyagárak közül a benzin és a gázolaj eddigi árszabályozását azzal a feltétellel egészítették ki, hogy e termékek termelói árát az egész ágazatban elfogadott költségszint és az arányos nyereség elve alapján számítják ki, mégpedig úgy, hogy az ne haladja meg a lehetséna utókezelésére és tárolására, sőt, ha majd úgy kívánják, adásvételkor gabonájukat elszállítjuk a kívánt helyre. Persze, mindezt megfelelő illeték ellenében tesszük. • A mezőgazdasági üzemek a takarmányalapra is hagynak gabonát. Ezzel mi lesz? - A takarmányalapot 'átvesszük, elraktározzuk, és minden hónapban kifizetjük azt a részt, amit az üzem takarmánykeverékben visszavásárol. A takarmánykeverékben a gabona ára a felvásárlási áron jelenik meg. A takarmányalapra tárolt és takarmánykeverék formájában nem visszavásárolt gabonáért utólagosan tárolási díjat számlázunk fel. Itt jegyzem meg, hogy mindaz, amit elmondtam, a magángazdákra is vonatkozik. Termelési forma között nem teszünk különbséget, sót a kezdő szubjektumoknak még további szolgáltatást is felajánlottunk. Például a különvált, szárító és tisztító berendezéssel nem rendelkező mezőgazdasági szövetkezetektől és a magángazdáktól, ha kérik, a kombájntól elszállítjuk a gabonát, utókezeljük és visszaadjuk. • Mit szólnak mindehhez a termelők? - Ajánlatainkat természetesen nem fogadták lelkesedéssel, ugyanakkor többen megértették, hogy a piac kényszere minket is köt. Azok az árak, szolgáltatások, amelyeket a minisztérium érdekvédelmi intézkedései nem befolyásolnak, a kereslet-kínálat függvényei. Mi csak olyan áron vehetjük meg a gabonát, hogy azt, saját költségeinket is beleszámolva az árba, a túltelített piacon el tudjuk helyezni. EGRI FERENC ges behozatali árakat. Ezeket a behozatali árakat egyébként a számunkra keresleti-kínálati piacnak számító német piaci árak szerint állapítják meg. A háztartási hőenergia árának szabályozását érintő kérdésekben úgyszintén kiegészítették az eredeti rendeletet. Továbbra is megmaradt a 6 megawatt alatti és feletti fogyasztók megkülönböztetése. A 6 megawatt feletti fogyasztók minden gigajoul energiáért 89 korona maximált árat fizetnek. A háztartási, tehát 6 megawatt alatti fogyasztóknak a hőenergia-szolgáltatás árait a valós költségek alapján állapítják meg. A rendelet pontosan megszabja azokat a költségtételeket, amelyeket az árképzésbe beszámíthatnak. A megemelt hőenergia-árak következtében megnövekedett az igény a fogyasztók részéről a mérőberendezéseknek közvetlenül a lakásokba való gyorsított felszerelése iránt. Az eredeti árszabályozó rendelet módosítása megteremti a feltételeket a mérőberendezések felszereléséhez azzal, hogy a megengedett kalkulációs költségekbe beszámíthatók a mérőberendezések beszerzési költségei, mégpedig a leírások nagyságának megfelelő mértékben. A mérőberendezések felszereléséhez kiadott többletköltség a fogyasztók részéről minden bizonnyal megtérül a pontosabban számlázott fogyasztás révén, -tszl(Munkatársunktól) - A 24 ezer embert foglalkoztató Kelet-szlovákiai Vasmű Rt. a meglehetősen nehéz piaci körülmények ellenére 1991. első felében is rendkívül jól megállta helyét, hiszen a tervezettnél sokkal nagyobb nyereségre tett szert - jelentette ki újságírók előtt Zoltán Berghauer vezérigazgató. Noha a vasműben összességükben végül is jól alakultak a dolgok, a vezérigazgató és a vezetőség tagjai nem titkolták, hogy igen sok nehézséggel kellett megbirkózniuk. Pénzügyi gazdálkodásukat leginkább az nehezítette meg, hogy 185 belföldi üzem - melynek szállítói voltak - fizetésképtelenné vált, s velük szemben a vasműnek immár 4 milliárd 900 millió korona követelése van. Felmérésük szerint az érintett üzemek 45 százaléka olyan helyzetbe került, hogy tartozását a jövőben sem lesz képes megfizetni. Mindezek ellenére korántsem ez jelenti a legnagyobb érvágást, inkább az a tény, hogy szétesóben van a szovjet piac, s újabban a jugoszláviai is. Ez utóbbi miatt a Vasmű arra kényszerül, hogy 100 ezer tonnával csökkentse a kohóipari termékek gyártását, ugyanis korábban csak Jugoszláviába 350 ezer tonna árut szállított. Hogy ilyen körülmények között sem roppant össze, azt annak köszönheti, hogy termékei 63 százalékát a világpiacon sikeresen el tudta helyezni. Ha figyelembe vesszük, hogy ezelőtt össztermékének 20-30 százalékát exportálta, akkor ez kétségtelenül tisztes eredmény. Persze, ezek után felmerül a kérdés: ha van kereslet, a termékek iránt, miért csökkenti mégis a gyártást? Nos, pusztán azért, mert széles a termékskálája, és nem rendelkezik elég erővel ilyen volumenű export lebonyolításához. A gyáróriás jövője leginkább attól függ, hogy kiknek a kezébe kerül: A vezérigazgató elmondta, hogy a világ négy legjelentősebb acélipari konszernje szeretné megszerezni. Erről máris tárgyalásokat folytattak a Kelet-szlovákiai Vasmű illetékeseivel. A választást a kassaiak természetesen nem akarják elhamarkodni, noha egy-két héten belül létrehoznak egy szakemberekből álló tanácsadó testületet, melynek véleményezése megkönnyítheti döntéshozatalukat. Mindenesetre az év folyamán ki akarják próbálni az erejüket. Ha ilyen nehéz körülmények között is képesek lesznek helytállni, nincs kizárva, hogy a kohóipari tőkebefektetés helyett inkább külföldi bankhitelért folyamodnak. Nézetük szerint ha négy éven át évente 250 millió dollárt fordítanának beruházásokra, Európa egyik meghatározó kohóipari létesítményévé válhatnának. (-szák-) Ma reggel 6 órától különböző hazai, osztrák és magyarországi környezetvédő mozgalmak tagjai a vízi erőmű építése elleni tiltakozásul jelképesen elfoglalják a körtvélyesi víztározó területén, a volt Kormorán vendéglő helyén épülő és a felvízcsatorna feltöltésére szolgáló szivattyúállomást. Az akció előreláthatólag péntekig tart. Kérjük, hogy a velünk egyetértő helybeliek jelenlétükkel támogassák e kezdeményezést. Érdeklődni a somorjai 0708/38-47-es, 23-36os, 20-48-as és 20-29-es telefonszámon lehet a nap bármely órájában. Az Eurolánc Polgári Kezdeményezés ÚP-740