Új Szó, 1991. július (44. évfolyam, 152-177. szám)

1991-07-30 / 176. szám, kedd

1991. JULIUS 30. lÚJSZÓi HÍREK-VELEMENYEK FŐ TÉMA: DUBCEK-ÜGY A DEMOKRATA PÁRT SAJTÓTÁJÉKOZTATÓJA (Munkatársunktól) - A politikában nincs uborkaszezon - ezt igazolta a Demokrata Párt tegnap Pozsonyban megtartott sajtóértekezlete is, amelyen számos időszerű kérdéssel kapcsolatban fejtette ki a párt véleményét Peter Miššik ügyvezető alelnök. A leglényegesebbnek a Dubőek-ügyet tekintik, ezzel kapcsolatban ismertette Martin Kvetko a párt tiszteletbeli elnökének, illetve a pártnak az állásfoglalását. A demokraták szerint Alexander Dubčeknek hazánkban pótolhatatlan szerepe van. A jelenlegi labilis politikai színtéren a Szövetségi Gyűlés elnökeként stabilizáló tényező lehet, de csak akkor, ha legalább a következő választásokig a politikai pártoktól és mozgalmaktól független marad. A szövetségi államformával kapcsolatos álláspontja az ésszerűséget tükrözi, de a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom támogatása ezzel nincs összhangban - hangsúlyozza a nyilatkozat. A nemzetközi politikai élettel összefüggésben két témáról szólt az alelnök: üdvözölték a Pentagonale Hexagonáléra való bővítését, ennek hasznosságát elsősorban gazdasági kapcsolataink fejlesztésének elősegítésében látják. A jugoszláviai fejleményeket úgy kommentálta, hogy ez tipikus következménye a nemzetiségi kérdés következetlen megoldásának és leginkább a lakosság körében lévő fegyverek mennyisége ad okot a nyugtalanságra. Hazai dolgaink közül megemlítette, hogy a demokraták egyre nagyobb hangsúlyt helyeznek a vállalkozók támogatására, tudomást szereztek a hadseregünkben uralkodó rossz viszonyokról, illetve a Szlovákiába való átcsoportosítás körüli gondokról és egyértelműen kijelentette: ellenzik a rendőrök szakszervezetbe való tömörülését. Végezetül megtudtuk: a párt korábbi lapja, a Čas augusztus 1-től független, pontosabban egy osztrák vállalkozó adja ki a Demokrata Párt tagjainak belső tájékoztatására pedig havi folyóiratot indítanak. D. T. ÚJ EMBEREK RÉGI ÉRVEK Szembetűnő, hogy a bősi vízlépcső felépítése mellett kardoskodók érvei hosszabb idő elteltével sem változtak - hangsúlyozza nyilatkozatában a Föld Gyermekei ökológiai egyesület. Állásfoglalásában továbbá kifejti, hogy Magyarországon, hála a demokratizálódási folyamatnak, a politikai pártok és mozgalmak döntő többségének véleménye Bős -Nagymarosról rég megváltozott. Szlovákiában azonban tovább hangoztatják azokat az én/eket, amelyeket a kommunista kormány mondott ki először. Figyelmen kívül hagyják az ökológusoknak, a Duna menti természetvédőknek és a térség lakosságának kritikáját, ami a régi időkre emlékeztet. Az egyesület képviselői támogatják a bősi vízlépcső munkálatainak teljes leállítását, és követelik Ivan čarnogurský visszahívását vagy a Hydrostav vezérigazgatói, vagy pedig az SZNT első alelnöki tisztségéből. Felhívják a szlovák kormányt és az SZNT-t, hogy még egyszer mérlegelje az építkezés befejezésének a környező természetre és az ott élő lakosok életére való hatását. „Reméljük, hogy az állampolgárok érdekei fontosabbak lesznek, mint a politikai érdekek - hangsúlyozza a természetvédők nyilatkozata. VALUTAÁRFOLYAMOK ÉRVÉNYBEN 1991. JÚLIUS 30-ÁN Pénznem Eladási árfolyam 1 egységre koronában DEVIZA VALUTA Angol font 51,81 52,61 Francia frank 5,19 5,27 Német márka 17,65 17,94 Olasz líra (1000) 23,65 24,02 Osztrák schilling 2,50 2,54 Svájci frank 20,21 20,54 USA-dollár 30,89 31,28 ELSOSEGELY - DE CSAK SZOBÁN „AKKOR FEL SEM FOGTAM, HOGY CSERBENHAGYTAK BENNÜNKET' - Néha előfordul, hogy a légy zümmögése is megijeszt. Ilyenkor szinte látom, amint megtámadnak a megvadult méhek - mesélte csendesen nyárasdi házában Schulz József. Mielőtt részletesen elmondhatta volna a néhány héttel ezelőtti eseményeket, berobbantak a szobába az eset további szereplői, a hat és fél éves Jóska, a hét és fél éves Melinda és a kilencéves Madlén, s egymás szavába vágva mesélték el kellemetlen élményüket. -Apuval ebéd után kerékpáron fürödni indultunk - kezdte Madlén. - A töltés mellett ugyan láttunk kaptárakat, de ki figyelt oda! Először azt hittem, légy szállt a nyakamra. Az első fájdalmas szúrást nagyon sok követte. - Amikor apa látta, hogy mi történik, lerángatott a bringáról, és egy bokor alá bújtatott. Addigra már őt is agyon szurkálták a méhek. Nagyon megijedtem, de nem sírtam hangosan, pedig a fejem tele volt fullánkkal. - Amikor körülbell egy óra múlva hazaértek, s láttam milyen állapotban vannak, nagyon megijedtem. A gyerekek hánytak, a férjem szédült, valamennyien osszullétre panaszkodtak. Autóba ültünk, és elhajtottunk az orvosi rendelőbe. Pechemre a gyermekorvosi rendelőben nem találtam senkit, ezért a körzeti orvoshoz mentünk. Melindát már ölben kellett vinnem, a másik kettő belémcsimpaszkodott, úgy vonszoltam őket. A nővér kijelentette, hogy a doktor úr a betegeit látogatja, menjek vissza a gyermekorvoshoz. Látva gyerekeim rosszullétét, nem mertem várakozni az orvosra, ismét autóba ültünk, és a faluban megkerestük dr. BULAJCSÍK ANDRÁS körzeti orvost. A legyengült, kimerült gyerekeket az autóban hagytam, egyedül rontottam be az udvarra. Elmondtam, mi történt. Az orvos meghallgatott, de nem vette a fáradságot, hogy kijöjjön az autóhoz, és megnézze a családomat. Elküldött Szerdahelyre, a kórház gyermekosztályára... Mit tehettünk volna? Bár a férjem is egyre rosszabbul lett, nekivágtunk az útnak. Vásárúton meg kellett pihennünk, s mivel tudtuk, ott is van orvosi rendelő, odahajtottunk. Talán ez volt a szerencsénk. Az ápolónő azonnal ellátta a gyerekeket, a férjemet, és telefonon értesítette a dunaszerdahelyi kórházat, készüljenek fel a gyerekek fogadására. Ott aztán kezelésbe vették a kicsiket, és természetesen bent is fogták őket. Segítettem a fürdetésüknél; a személyzettel hosszú ideig szedegettük a gyerekek fejéből és nyakából a temérdek fullánkot. Döbbenetes látvány volt a rózsatövishez hasonlító fullánkok rengetege! -Nekem a hasamat is megszúrták - húzta fel a trikóját a kis Józsi, és megmutatta a méhszúrás még ma is piros nyomát. - Abban a versenyfutásban az idővel - folytatta az édesanya - fel sem fogtam, hogy akiknek segíteniük kellett volna, cserben hagytak bennünket. Pedig az orvosnak és az ápolónőnek tudnia kellett, hogy életveszélyben voltak. A nővér tudta is, hiszen szemrehányást tett a gyermekorvos ápolónőjének, hogy nem volt a helyén, amikor életveszély miatt keresték. Arra gondolni sem merek, mi történhetett volna, ha a férjem - a sok csípés hatására - vezetés közben rosszul lesz. A férjem és a gyerekeim már meggyógyultak, s úgy tűnik, belenyugodtak abba - mit is tehetnének? -, hogy életük végéig allergiásak lesznek a méhszúrásra. Én viszont nem tudok belenyugodni, hogy a nyárasdi orvos és az ápolónő megtagadta az elsősegélynyújtást Ez nem lehet igaz - gondoltam magamban a rendelőintézet felé igyekezve, bízva abban, hogy óriási félreértésről, nem nagyfokú lelkiismeretlengéről van szó. Dr. Bulajcsík András körzeti orvostól kertelés nélkül megkérdeztem, miért nem vizsgálta meg a sérült, elcsigázott Schulzgyerekeket. S a válasz? - Az anya elmondása alapján objektív képet kaptam arról, mi történt; a rosszullét természetes reakció a mérgezésre. Ha vizsgálni kezdtem volna a gyerekeket, ha beadtam volna az injekciót, kivártam volna hatását, drága perceket veszítettünk volna. A toxikus reakció ugyanis mindenkinél másképp jelentkezik - magyarázta hosszadalmasan a doktor úr, majd ellenvetésemre, hogy a család életveszélyben volt, felvilágosított arról, hogy az életveszélyről minden orvosnak más a véleménye. összegezve, ő a gyerekek érdekében nem akarta húzni az időt holmi kivizsgálással, s megtett minden tőle telhetőt. Elsősegélyt nyújtott, hiszen megmondta az anyának, gyorsan menjenek a dunaszerdahelyi kórházba. Miként vélekedik az ügyről Zsoldos Éva egészségügyi nővér? - Amikor megláttam az anyát a síró gyerekkel, szóltam neki, hogy a gyermekorvos máshol rendel. Ő elmondta, hogy a kislányt délelőtt megszúrta egy méhecske... - Talán délután - igazítottam ki az ápolónőt, majd közöltem vele, hogy nem egy gyerekkel jött az anya, hanem hárommal, és nem egy méh szúrta meg a gyereket, hanem legalább száz. A nővér azonban hajtogatta a magáét. -A gyerek nem vérzett, nem voltak légzési zavarai, ezért nem tartottam indokoltnak kihívni a gyorsmentőt. Láttam, hogy autón érkeztek, ezért a kórházba irányítottam őket. Ismét érvelni próbáltam: ha nem látta veszélyben a gyerekek életét, miért mondta a kolléganőjének, hogy életveszély miatt keresték? Sajnos, a nővér adós maradt a válasszal. - Amúgy sem tehettem volna semmit - folytatta Zsoldos Éva -, hiszen injekciót csak orvos adhat be, s a doktor úr beteglátogatáson volt. A saját unokámmal is ezt tettem volna... (Folytatás az 1. oldalról) Varga Olivér és Magyar Ferenc, a Szövetségi Gyűlés képviselői támogatták. A rendőrség újra beavatkozást helyezett kilátásba, azzal érvelve, hogy a Hydrostavhoz vezető bekötőút üzemi területnek minősül. Erre persze előkerült a városban már hónapok óta keringő hír, miszerint a szóban forgó telepekhez kötődő ideiglenes területhasználati jog a múlt év végén lejárt. Mivel a várostól a mai napig senki sem kérte a bérleti szerződés meghosszabbítását, ezek a telepek fél éve már engedély nélkül léteznek. A rendőrség délutánig ultimátumot adott, majd visszavonult. Kora délután Pozsonyból meg is érkezett egy különleges rendőrosztag, és letáborozott a somorjai rendőrőrs előtt. Végül is a rendőri beavatkozás elmaradt. A munkaidő végeztével a tüntetők is hazamentek. Úgyszintén dolgavégezetlenül távozott a pozsonyi különítmény, jelenléte mindössze a somorjaiak számára szolgáltatott váratlan (és ingyenes) látványosságot. Úgy látszik, mégiscsak beigazolódott valami a Hydrostav és a Váhostav telepeinek bizonytalan jogi helyzetét illetően. Tegnap délután aztán az ügy újabb érdekes fordulatot vett. Kiderült, hogy a felvízcsatorna feltöltésére ugyan már megszületett a vízjogi engedély, de jogerőre csak a 15 napos fellebbezési határidő letelte után emelkedik. Addig viszont még jópár nap hátravan. Tudjuk, a vízi erőmű építői a pártállam idején nem mentek a szomszédba, ha egy kis jogsértésre volt szükség. Mivel a nyugdíjkorhatár előtti emberekről van szó, nem is megdöbbentő, hogy nem képesek változtatni bevett módszereiken. A feltöltést végző szivattyúhajón pedig jelenleg is több a rendőr, mint a munkás! Felmerül a kérdés: milyen célból és kinek az érdekében segédkeznek rendőrségünk rendfenntartó erői a jogellenes tevékenység folytatásában? -tlA jugoszláv néphadsereg harckocsijai útban Kostajnica község felé, ahol ezekben a napokban véres összetűzések voltak horvát és szerb fegyveresek között (ČSTK/AP telefoto) MÉG NEM HALLGATTAK EL A FEGYVEREK (Folytatás az 1. oldalról) A Tanjug beszámolt arról is, Bosznia-Hercegovina fővárosában, Szarajevóban vasárnap este hozzávetőleg 50 ezres nagygyűlést tartottak. A résztvevők az egységes Jugoszláviát támogatták. Két viszonylag nyugodt nap után a tegnapra virradó éjszaka Horvátországban, Kelet-Szlavónia központjában ismét robbanások zavarták meg a csendet. Az eszéki jelentések szerint halálos áldozatok nem voltak, viszont jelentős anyagi károk keletkeztek. Ismét lőttek, s állítólag a hadsereg megint támadást indított a horvát rendőrök ellen. A kora reggeli órákban ismeretlen tettesek megtámadták Beli Manastir városban a rendőrállomást. Két tartalékos horvát rendőr megsebesült. Rendőri források beszámolója szerint a néphadsereg katonái Eszékről gyalogsági fegyverekkel, aknavetőkkel lőtték Erdut községet. Ez a falu volt a célpontja egy katonai járőrhajóról indított támadásnak is. Megfigyelők szerint a súlyos pénteki és szombati összecsapások áldozatainak számát talán már senki sem tudja pontosan megállapítani. Valószínű azonban, hogy sokkal több ember vesztette életét, mint amennyi a hivatalos jelentésekben szerepel. A Borba című napilap azt írta, megbízható források szerint összesen hozzávetőleg 180-an haltak meg. A Horvát Köztársaság kormánya tegnap úgy határozott, hogy követelni fogja Jugoszlávia elnökségének haladéktalan összehívását. Ennek célja megállapítani azt, hogy ki felel,,az elmúlt hét csütörtökjén és péntekjén Banjában elkövetett bűntettekért". Zsarko Domljan, a horvát parlament elnöke a nyugati parlamentek elnökeihez intézett levelében egyebek között úgy fogalmazott, hogy Horvátország ellen a háborút a jugoszláv hadsereg folytatja, többnyire Szerbia területéről átdobott terroristák segítségével. Ez a háború - hangsúlyozza levelében - többszáz emberáldozatot követelt eddig, s a civilizált világ számára érthetetlen brutális eszközöket alkalmaznak benne. Kartársait Horvátország támogatására szólította fel, nehogy „a megszületett új demokrácia vereséget szenvedjen". FURCSA GYŐZELEM VOLT... Pénteken lesz az első évfordulója annak, hogy Irak lerohanta Kuvaitot. Az évforduló előtt Szaddam Husszein már másodízben intézett „szózatot" polgártársaihoz. Tegnap egyebek között kijelentette, hogy a perzsa-öbölbeli háború nagy történelmi párviadal volt „s mi nem érezzük úgy, hogy nem lettünk a győztesei". Magyarázatként hozzáfűzte, hogy az irakiak azért győztek, mert „elutasították a megalázást és az elnyomást, felsorakoztak az állam mellé, amely örök időkre a népet, az arab nemzetet erősíti". Az AP hírügynökség szerint Szaddam visszaél azzal, hogy az ország lakossága haragot érez a következményeiben ót sújtó nemzetközi gazdasági szankciókkal szemben. Ezt az érzést lovagolta meg Husszein, mondván azt is, hogy a Nyugatot, jobban foglalkoztatja a macskák és a kutyák, mint a 18 millió iraki ember sorsa. GORBACSOV ÉS BUSH RAKÉTATOLLAL (Folytatás az 1. oldalról) Újságírók viszont a kátyúkat máris ismerik. Az állandó tudósítók pókerarccal tűrik a kellemetlenségeket, a régebben gyakran idelátogatók pedig visszasírják a korábbi szolgáltatásokat. A most érkezettek viszont nagyon berzenkednek. Mert biztos, hogy a Szovjetuniónak kell a kemény valuta, de hogy miért éppen az újságírókból akar meggazdagodni - az rejtély. Az viszont tény, az európai országokba a telefonbeszélgetés minden percéért három és fél dollárt kérnek. Már ha tudnak kapcsolni. A szállodai szobák ára egy napra 120-250 dollár. A véletlen folytán ugyanannak a szállodának ugyanabban a szobájában lakom, mint Reagan elnök moszkvai látogatása idején. Akkor 50 rubelt fizettem érte, most - hivatalos árfolyamon számítva - annak hetvenszeresét. De nem ez a lényeg, ez csak a körítés. A fontos az, hogy Moszkvában ma megkezdődik - az elnöki szóvivő szavai szerint - a hidegháború utáni első „nagy" szovjetamerikai csúcstalálkozó, amelyhez Máltán, Helsinkin, az Öböl-válságon, Párizson, s végsősoron Londonon keresztül vezetett az út. A szovjet-amerikai kapcsolatok a bizalomépítéstől, a fegyverzetkorlátozástól, a tényleges leszerelés beindításától mára eljutottak a valóban partneri viszonyig - s ez jelenti a mostani csúcs újdonságát. Most már Ennyi a történet. A gyerekek jól vannak, s lassan elfelejtik a kellemetlen eseményt. Nekem úgy tűnik, nem a nyárasdi egészségügyiek érdeme, hogy a méhtámadásnak nincsenek áldozatai. PÉTERFI SZONYA JOGTALANSÁGHOZ ASSZISZTÁL A RENDŐRSÉG KÖRTVÉLYESEN?