Új Szó, 1991. július (44. évfolyam, 152-177. szám)

1991-07-27 / 174. szám, szombat

1991. JÚLIUS 27. HAZAI KÖRKÉP 4 KI A KÖDÖSÍTŐ? REFLEX ELLENSÉGCSINÁLÁS NEMZETI MÓDRA Nem csodálkoznék, ha a legközelebbi napokban valamelyik nemzetire hangolt szlovák párt aktivistái ,.véletlenül" géppisztolyokat, puskákat, netán robbanóanyagot fedeznének fel valahol Dunaszerdahely és Komárom között. Fegyvereket, csak úgy... Mondjuk egy odvas fa belsejében. Vagy egy elhagyott ház padlásán Guta határában. Vagy akárhol máshol. Lehet, hogy Gömörben, netán egészen a keleti végeken. Mindegy, hogy hol, csak az a fontos, hogy a környéken magyarok lakjanak. Peter Socha alezredes, a Szlovák Nemzeti Demokratikus Mozgalom katonai tanácsadója, a Szlovák Katonák Egyesületének elnöke tegnapelőtt az SZNDM sajtókonferenciáján ugyanis kijelentette: „Információink vannak arról, hogy Dél Szlovákiába pisztolyokat és géppisztolyokat csempésznek, és ezek között izraeli gyártmányúak is vannak". Az újságírók, tudjuk, kiváncsi népség, így az alezredesnek valaki feltette a kérdést: „Vajon kik ezeknek a fegyverszállításoknak a címzettjei?" Mire a válasz: „Felelősséggel nem tudnám megjelölni a címzetteket, de az nyilvánvaló, hogy nem szlovákoknak szánták a fegyvereket. És ez nyugtalanít bennünket..." A Smenában megjelent sajtókonferenciai tudósítás elolvasása után egy 23 évvel ezelőtti esemény idéződött fel emlékezetemben. Éppen így a nyár közepén jártunk, amikor a következő hír jelent meg a sajtóban: A TASZSZ jelenti Moszkvából, hogy Csehországban egy elhagyott helyen nagy mennyiségű fegyvert, köztük amerikai gyártmányú géppisztolyokat fedeztek fel nagy mennyiségű lőszerrel együtt..." Másnap a megvalósult szocializmus táborának összes lapja a csehszlovákiai ellenforradalmárok „arzenáljáról" szóló tudósításokkal volt tele. Kommentárt írt róla a Népszabadság, elítélő elemzést a Neues Deutschland, éberségre buzdító cikket a Trybuna Ludu. És alig telt el egy hónap, már meg is érkeztek a testvéri internacionalista segítséget nyújtó tankok. És itt is maradtak több mint 20 esztendeig. Úgy emlékszem, mintha tegnap történt volna, egy volt ezredtársam Domažlicébôl a TASZSZ-hír nyomán világgá röppent szenzációról csak ezt mondta: „Én csak őrvezető voltam a hadseregben, de azért mérget veszek rá, hogy ezek rövidesen bejönnek ide, hogy megvédjenek bennünket az amerikai géppisztolyoktól". Mit ád az ég, igaza lett. Peter Socha, az SZNDM katonai tanácsadója - rangjából ítélve - magas képzettségű tiszt, így nyilván tisztában van vele, hogy mit cselekszik. És - remélem - kijelentésének lehetséges következményeivel is tisztában van. Domažlicei ezredtársam a titkos ellenforradalmi fegyverraktárról szóló „hírt" a reá mindig is jellemző szókimondással így kommentálta: szarkeverés. Egy újságíró nem használhat ilyen ordenáré kifejezéseket, ezért én így jellemzem Socha alezredes „leleplező" megállapítását: szánalmas provokáció. Szánalmas, mindazonáltal rendkívül veszélyes. „Nyilvánvaló, hogy nem szlovákoknak szánták a fegyvereket" - jelentette ki. De hát akkor kinek szánták? - teszi fel itt, DélSzlovákiában a kérdést az állampolgár. Vándorló németországi mesterlegényeknek? A mesterlegények, ugye, manapság már nem vándorolnak. Kósza terroristáknak a latin-amerikai Fényes ösvény szervezetből? önálló városi gerilláknak Kohn Bendit csapatából? Aligha ezek a szervezetek jutnak az olvasók eszébe az alezredes kijelentése nyomán. Vajon kik élnek még Dél-Szlovákiában a szlovákokon kívül? Ha csak tízen-tizenöten felülnek e provokációnak, akkor is rendkívül veszélyes mindaz, ami azon a sajtókonferencián elhangzott. Évszázados a provokációk története. Valószínűleg már az ókori Rómában is művelték a politikai alvilágnak ezt a módszerét. Shakespeare Othellójában még nem géppisztoly volt a provokáció eszköze, hanem csak egy egyszerű kendő. Mindazonáltal hatékony volt a provokáció, kiagyalói elérték céljukat. Később, a 20. században már egy parlamenti épületet gyújtottak fel közéleti banditák. Ök is eredményesek voltak. Az SZNDM sajtókonferenciáján elkövetett provokáció annyira átlátszó, hogy reméljük, célt téveszt. Mint ahogy a kútmérgezések eddig is jórészt célt tévesztettek. A szlovák nacionalistáknak minden mesterkedésük ellenére sem sikerült eddig összeugrasztani a Dél-Szlovákiában egymás mellett élő, különböző nemzetekhez tartozó embereket. Ha nem lenne annyira veszélyes, talán még meg is mosolyogtathatna bennünket az együgyű próbálkozás. Csakhogy már előfordult ebben a században, hogy az ilyen kaliberű mesterkedéseknek is gyászos következményei lettek. TÓTH MIHÁLY xxx HELYREIGAZÍTÁS Tegnapi számunkban, a Káderezik Dubčeket című írás utolsó bekezdésében a nyomda hibájából olyan „elírás" történt, amely teljesen megváltoztatja a második mondat értelmét. A mondat helyesen így hangzik: Arról mélyen hallgatnak a pénzügyminisztérium táján, hogy a fordulat utáni első „politikai kataklizmát" maga Václav Klaus és környezete idézte elő. MEGEGYEZTEK BEPILLANTÁS A NAGYKAPOSI TERMÉNYFELVÁSÁRLÓ ÖZEMBE A napokban a Tőketerebesi járás nagy terményfelvásárló üzemeiben szinte egymást érték a gabonaszállító tehergépkocsik. A legényemihályi magtár előtt sorban is álltak, ám a nagykaposiban nem volt tumultus. Sőt oda csak hosszabb időközökben tértek be autók. Kórka Tibor raktárvezetőnek is akadt annyi ideje, hogy megmagyarázza e szokatlan „csendesség" okát. - Egyrészt azért nincs most nálunk igazi nagyüzem, olyan, mint általában az elmúlt nyarakon volt ez idő tájt, mert az idén egy kicsit később kezdődött az aratás. Az első szállítmányt csak július 19-én fogadtuk. Másrészt az a helyzet, hogy a múltban a vajáni földműves-szövetkezet is ide hordta a terményt, most viszont Bodrogszerdahelyre viszi. Neki így jobb. Mi erre az esztendőre a Veskóci Állami Gazdasággal, valamint a helyi, a csicseri és a mokcsai földműves-szövetkezettel kötöttünk felvásárlási szerződést. A későbbi kezdéshez hozzájárult a felvásárlási árak tisztázásának elhúzódása is. Amióta ismeretes, hogy a kenyérgabona tonnájáért 3000, a takarmánygabonáért pedig 1900 koronát fizetünk, valamivel jobb a termelők kedve, és szaporodnak a szállítmányok is. Jelenleg naponta húsz vagon gabonát veszünk át, ha pedig teljesen beindul a felvásárlás, 30-35 vagonnyit tudunk fogadni. Ugyanakkor azért is ez a látszólagos nyugalom nálunk, mert a szárítónk és a tisztító gépsorunk nem üzemel. Egyelőre nincs rá szükség, ugyanis a termelők tisztított és szárított gabonát hoznak ide. Nekik olcsóbb, ha ezeket a műveleteket otthon elvégzik. Nincs ellene kifogásunk, nem is lehet. Elvégre mindegy, hogy ki tisztítja a búzát, csak legyen elegendő kenyere az országnak. (gazdag) PEDAGÓGUSOK FIGYELMÉBE! KEVÉS A JELENTKEZŐ A TANFELÜGYELŐI ÉS MÓDSZERTANI KÖZPONTOKBA A Szlovák Köztársaság Ifjúsági, Oktatási és Sport Minisztériuma pályázatot hirdetett a járási tanfelügyelői helyek betöltésére. A pályázati bizottság ezekben a napokban ülésezik és igyekszik a jelöltek közül kiválasztani a megfelelő szakembereket. Tudomásukra jutott, hogy a meghirdetett helyekre kevesen jelentkeztek, s ami még lehangolóbb, kevés közöttük a magyar pedagógus. Mivel úgy tűnik, hogy a pályázat alapján nem tudnak minden tanfelügyelői helyet betölteni, valószínű, a közeljövőben más módon keresnek megfelelő jelölteket. Az Együttélés Politikai Mozgalom oktatáspolitikai szakcsoportja arra kéri a magyar pedagógusokat, tudatosítsák a helyzet fontosságát, s ahol még lehetőségük van rá, jelentkezzenek a feladatra. Nem mindegy, kik bírálják- -fnajd el az iskoláinkban folyó oktató-nevelő munka színvonalát. Felhívásunk a módszertani központok kiépítésére is vonatkozik. Ezek a járási tanügyi hivatalok részeként jönnek létre (ott is kell jelentkezni), s rendkívül fontos, hogy a legjobb szakemberek segítsék a tanítók munkáját. Programunkból adódóan, az önigazgató és önszervező nemzetiségi oktatási rendszer létrehozását igényeljük, de mindaddig, amíg meg nem valósul, jelen kell lennünk az iskoláinkat irányító és ellenőrző intézményekben. Dolník Erzsébet, az EPM oktatáspolitikai szakcsoportjának nevében Mindössze néhány napja, 1991. július 11-én hozta nyilvánosságra a szervező Magyar Néppárt a maga Programnyilatkozatát és Felhívását, de a szimpatizánsok, a csehszlovákiai magyarok politikai pártjának létrehozását aláírásukkal támogató polgártársaink tábora már így is tetemes. A szervezőbizottság naponta kapja az érdeklődő leveleket, a bíztatásokat és jókívánságokat tartalmazó különböző megnyilvánulásokat. Nem titkoljuk efölött érzett örömünket, mivel ez megfelelő bizonyíték számunkra: helyesen cselekedtünk, amikor hosszú és megfontjlt mérlegelés után úgy döntöttünk, hogy megszervezzük a csehszlovákiai magyarság politikai pártját, a Magyar Néppártot, amely kellő következetességgel és célirányosan, a keresztény erkölcsiséggel és az európai szellemiséggel összhangban felvállalja a csehszlovákiai magyar nemzetrész jogainak és érdekeinek sokoldalú védelmét. A Szabad Újság hasábjain közzétett Programnyilatkozatunkban kifejtettük, hogy a szervező Magyar Néppárt programja a következő négy alappilléren nyugszik: 1. a keresztény erkölcsi értékek; 2. a nemzeti megbékélés eszméje; 3. a környezetkímélő szociális piacgazdaság; 4. a demokrácia. Arról is biztosítottuk valamennyi gondolkodó sorstársunkat, hogy a szerveződő Magyar Néppárt természetes szövetségesének és segítőjének tekinti a már tevékenykedő szlovákiai magyar politikai mozgalmakat, és a jövő év tavaszán esedékes újabb parlamenti választásokon igényt tart a velük való szoros együttműködésre a kölcsönös megértésen alapuló, egész nemzeti kisebbségünk számára előnyös magyar választási szövetségben. Vajon létezhet-e csehszlovákiai magyar, aki rosszallhatná ezeket az elveket, kifogásolhatná ezt a szándékot? Bizony akadnak azért ilyenek is, de ezzel mi már eleve számoltunk. Tudtuk, hogy vannak és lesznek körülöttünk olyan jószándékú, de tájékozatlan egyének is, akik eleinte talán nem lesznek képesek belátni egy magyar politikai párt létrehozásának szükségességét. (Hadd hívjam fel itt rá a figyelmet, ha csak zárójelben is, hogy a már létező magyar politikai tömörüléseink nem pártok, hanem aránylag laza szerkezetű mozgalmak, amelyek, sajnos, nem mindig alkalmasak a hatékony politikai küzdelemre.) Az utóbbi napokban a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom két szlovák nemzeti tanácsbeli képviselője is hangot adott nemtetszésének a csehszlovákiai magyarság politikai pártjának beindított szervezésével kapcsolatban. Először Agárdy Gábor képviselő úr hallatta szavát, ebben a vonatkozásban a kormánypárti FMK hetilapjának, a Napnak 1991. július 12-i számában Névtelenek pártalapítása című cikkében. (Agárdy képviselő úr írását „Az MKDM sajtószolgálata "jegyezte.) A szavát hallató másik MKDM-es képviselő, az általam is rendkívül tisztelt, sőt szeretett dr. Janics Kálmán, az MKDM tiszteletbeli elnöke volt. Dr. Janics cikke a Szabad Újság 1991. július 18-i számában látott napvilágot Egy különös pártalapítás címmel. Nos, és a két képviselő harmadik, most már közös, és ezért talán legérdekesebb megnyilvánulását az Új Szó tegnapi számában tette közzé Kell a Magyar Néppárt? címmel. Ez úgy néz ki, hogy Agárdy képviselő úr riportot készít dr. Janics képviselő úrral, s amiről eddig külön-külön értekeztek, most elmondják amolyan kérdezz-felelek formában. A két képviselő beszélgetésének szövege szinte betűnyi pontossággal egyezik a korábban közzétett írásaikkal. A képviselő urak szerint,,maga a pártalapítási kísérlet ködös", sőt, „célkitűzése is megkérdőjelezhető", ezért nagyon elővigyázatosnak kell ám lenni. Erre csak azt felelhetem, hogy szíveskedjenek talán még egyszer elolvasni a Felhívást és a Programnyilatkozatot, de tegyék azt sine ira et studio, azaz harag és elfogultság nélkül. Az olyan szólamokat pedig, hogy „a nemzeti alapon való politizálás ma már nem »divat« Európában", még cáfolni sem érdemes, hiszen azt maguk a napi politika realitásai cáfolják. DélTiroltól Finnországig, Korzikától Belgiumig. Agárdy és dr. Janics képviselő urak „beszélgetéséből" azonban nagyon gyorsan ellenszenvük igazi okát is megtudni. A szövegből mindjárt kitűnik, hogy ők a Magyar Néppárt szervezőbizottsága Felhívásának leginkább azt a kitételét nehezményezik, mely szerint magyar mozgalmaink azon képviselői, akik igennel szavaztak a számunkra hátrányos nyelvtörvényre, helytelenül jártak el. Itt aztán valódi ködösítés következik. Hoszszasan elidőznek annak bizonygatásánál, hogy bezzeg, ha nem szavazzák meg ezt a számunkra rossz nyelvtörvényt, akkor másnap egy még rosszabbat, a „maticásat" fogadta volna el a SZNT. Meg egyébként is, ezt a rossz nyelvtörvényt a majdan felállítandó alkotmánybíróság egyszer majd amúgy is „felülvizsgálja". úľ' Nem kétséges, a szerveződő Magyar Néppárt ügye ezen a ponton kezd elhalványulni, s a szálak visszakanyarodnak a számunkra rossz, diszkriminatív nyelvtörvény körüli magyarázkodásokhoz. Persze, az itt latba vetett érvek súlya igencsak csekély. Cáfolásuk nem is igényelne túl nagy erőfeszítést, ettől azonban itt és most el kell tekintenünk. A Magyar Néppárt szükségtelensége ellen felhozott érvek sorában található még egyéb is, amire édemes odafigyelni. A Néppártra már csak azért sincs szükség - vélik a képviselő urak -, mivel ,,a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom következetesen védelmezi nemzeti kisebbségünk érdekeit, de ezt nem sérelmi politizálással, hanem keresztényi értékrenden alapuló, a realitásokat figyelembe vevő politikai vonalvezetéssel teszi". Erre csak annyit: bár így lenne! További, s talán a legsúlyosabbnak szánt vád azonban az, hogy „túl sok a párhuzam az alakulóban lévő Magyar Néppárt és a Duray Miklós mozgalma között ahhoz, hogy ez puszta véletlen legyen". Jóindulatot, megértő szeretetet a két képviselő úrtól a szerveződő Magyar Néppárt valószínűleg ezután sem remélhet. Mi azonban ettől függetlenül is tovább akarunk haladni a megkezdett úton, mivel meggyőződésünk, hogy nemzeti kisebbségünknek a mi pártunkra igenis szüksége van. Tisztelettel: POPÉLY GYULA XXX Szerkesztőségünk a vitát lezártnak tekinti. mizdatlap főszerkesztője hozta őt szerkesztőségünkbe. Közölte velünk, hogy Žák századosnak érdekes és részletes információi vannak a csehszlovákiai történésekről. Órák hosszat ültünk együtt, Žák úr beszélt, Jaroslav Lambert fordította. - Az ön által közzé tett tények Csehszlovákiára nézve, nagyon komolyak, ráadásul veszélyeztetik néhány kormánytag és államigazgatási tisztségviselő pozícióját. Meggyőződött valóságtartalmukról? - Žák százados története igaznak tűnt számunkra. Arról nem volt módunkban meggyőződni, hogy gyanúsítgatásai mennyire fedik a valóságot. Ha Pithart és Rychetský úr, valamint a többi érintett személyiség kétségbe vonná, lehetőségük nyílik az ügy kivizsgálásának kérésére. - Milyen hatással volt önre Žák százados? Viselkedéséből azt érezte ki, hogy valóban életveszélyes helyzetben van? - Igen. Pontosan úgy viselkedett. Elmondta, óriási pénzösszegek forognak kockán és sok ember karrierje került veszélybe. Ha hasonló eset történik például Olaszországban, vagyis amikor a legfelsőbb beosztásuk dolgait kezdik firtatni, vagy valamilyen maffiáról van szó, előfordul, hogy a nyomozókat megölik. Ráadásul Žák százados elárulta: milyen forrásból tudja, hogy életveszélyes helyzetbe sodródott. - A csehszlovák sajtóban olyan hírek kaptak szárnyra, amelyek szerint Žák százados nem teljesen beszámítható. Önre milyen hatást keltett? - Régen dolgozom újságíróként. Teljes biztonsággal kijelenthetem: ez az ember szellemileg teljesen rendben van. CSEH LAPOK A ŽÁK-CIGYROL HOVÁ VEZETNEK A SZÁLAK? Napról napra duzzad a néhai Slušovicei Agrokombinát utódszervezeteinek meglehetősen rejtélyes dossziéja. E héten az ügy újabb irányt vett, miután Alexej Žák rendörszázados, akit 1990 novemberében bíztak meg a „csodaszövetkezet" dolgainak kivizsgálásával, leleplező információkat adott közre a svájci Weltwoche című lapban. Amint már közöltük: csütörtökön letartóztatási parancsot adtak ki Žák százados ellen. Tegnapi számában a Lidové noviny is foglalkozik az ügy további fejleményeivel. A Weltwoche újabb írását idézve, a lap megállapítja, hogy a százados kitart eddigi állításai mellett, s maga Jan Rumi, szövetségi belügyminiszter-helyettes is visszajelezte: Alexej Žák kijelentései megfelelnek a valóságnak. A svájci lap így folytatja: „Kilencven novemberében szakértői csoportot neveztek ki a slušovicei ügy kivizsgálására. Azonban két nappal azelőtt, hogy a bizottság rajtaütésszerűén megjelent volna Slušovicén, Petr Pithart zárt ajtók mögött tárgyalt a szövetkezet vezetésével. A kormányfő látogatásának az lett a vége, hogy feloszlatták a csoportot." Mindezt Pithart miniszterelnök szóvivője sem tagadta. Beszélgetést közölt tegnapi számában a cseh Práce Han-Peter Bornnal, a Weltwochében megjelent írás szerzőjével. Ebből idézünk: - Hogyan találkozott Žák századossal, és miért készített vele beszélgetést? - Jaroslav Lambert egykori csehszlovák állampolgár, ma a Polygon című sza-