Új Szó, 1991. július (44. évfolyam, 152-177. szám)

1991-07-24 / 171. szám, szerda

1991. JÚLIUS 24. BŐS ÜGYÉBEN: NYÍLTSÁGOT, TÁJÉKOZTATÁST! (Munkatársunktól) - A Demokrati­kus Baloldal Pártjának tegnapi sajtó­tájékoztatóján Anton Bonko titkár bí­rálta a munkanélküliség társadalom­ra nehezedő súlyos problémájának megoldási kísérleteit. Hiányolta a határozott és átgondolt intézkedé­seket, figyelmeztetett: a munkanél­küliség további növekedése Szlová­kiában a két köztársaság közti szo­ciális különbségek elmélyüléséhez vezethet, ós nemzetiségi konfliktust szülhet. Jozef Jakuš, a DBP SZNT-kópvi­selóje az egészségügy áldatlan helyzetét elemezte. Kifejtette, hogy a privatizáció egyelőre elkerülte ezt a területet, s ez bizonyos értelem­ben előnyt is jelent, hiszen így meg­maradhatott a többségben lévő kis­pénzű emberek biztonságérzete. Hangsúlyozta, hogy a magán egészségügyi gondoskodásra már most szükség van, hiszen létezik olyan társadalmi réteg, amely igényli ós pénzfedezete is megvan rá. Milan Ftáčnik, a párt SZNT-képvi­selóje pozitívan értékelte Ján Kle­páč, SZNT-alelnök a KDM legutóbbi sajtóértekezletén kifejtett gondolata­it, amelyek közös álláspont kialakí­tására, valamiféle egységre szólítot­ták fel a parlamenti politikai erőket. „Jóleső érzéssel, bizakodással töl­tenek el bennünket az ilyen szelle­mű megnyilatkozások a szlovák par­lamentben. Hisszük: hatékony, konstruktív politika megvalósítását fogják szolgálni!" Bős-Nagymaros kiélezett problé­májával kapcsolatban kiemelte, hogy az SZNT Elnökségének ós a kormánynak, fóleg a természetvé­delmi tüntetés kapcsán, már koráb­ban nyilvánosan ós egyöntetűen ál­lást kellett volna foglalnia. Az is alapvetően szükséges, hogy ezzel a problémával az SZNT plénuma szeptemberben elsók között foglal­kozzon. A széles körű tájékoztatás, a magasfokú nyíltság a közvéle­mény felé - alapkövetelmény ebben a rendkívül érzékeny ügyben. -zsár­MEGKÉRDEZTÜK MIKORLÁTOGAT • SZLOVÁKIÁBA ANATOLI J KASPIROVSZKI J? - Kérdéseimre Edita Greschnero­vá; Kassán élő publicista válaszolt. - Tavaly sikerült Kaspirovszkij doktor rábeszélni, hogy jöjjön el Szlovákiába, s a közeljövőben Po­zsonyban és Eperjesen tart szeán­szokat, az eperjesi Jupiter ügynök­ség szervezésében. • Mikor? -Pozsonyban július 30-31-ón, Eperjesen augusztus 2-3-án. • Hol kaphatók jegyek? -Pozsonyban a Hollý utcai Sportka-sazka gyűjtőhelyen (a Kyjev-szállóval szemben) naponta 8-tól 18 óráig, Eperjesen pedig a To­kajik moziban, naponta 8-tól 18 órá­ig. Az eperjesi szeánszokra a városi sportcsarnokban is kaphatók jegyek (reggel 8 és délután két óra között), azonkívül a Kelet-szlovákiai járási Čedok Utazási Irodákban is (de itt csak az eperjesi szeánszokra). (top) HALKONZERVEKÉRT LAKÓTELEP Csaknem 400 lakásos lakótelep építésére kötött szerződést a Stavo­consul kassai magáncég. A megren­delő az Antarktyika ogyesszai ha­lászvállalat. Tulajdonképpen barter­üzletról van szó: a szovjet cég hal­konzervekkel ós halhússal fizet. A Stavoconsul szállítója a kassai Pozemstav állami vállalat, amely így két és fél évre 80-130 alkalmazott­jának biztosit munkát. A dolgozók már a közeli napokban elutaznak a Szovjetunióba, s az elsó épülete­ket 1993-ban adják át. ÚJ SZÓm GYENGÜLÜNK VAGY ERŐSÖDÜNK? HAZAI KÖRKÉP (Folytatás az 1. oldalról) akarná helyezni magát, de a maga kötöttebb, következetesebb, s ezál­tal remélhetően stabilabb politizálá­sával nemzeti kisebbségünk integrá­ló, egységesítő tényezőjévé kíván válni. Amint azt felhívásunkban is hangsúlyoztuk, mi nem a magyar politikai mozgalmakkal szemben, hanem velük karöltve, egymást kie­gészítve és segítve szeretnénk poli­tizálni. -Számomra legalábbis érthetet­len titkolózás övezi a szervezőbizott­ság összetételét. Elmondhatod, hogy kik a tagjai, s akadnak-e köztük olyanok, akik eddig az Együttélés vagy a Magyar Kereszténydemokra­ta Mozgalom tagjai vagy netán tiszt­ségviselői voltak? Méry Gábor felvétele - Erről jelenleg csak annyit mond­hatok, hogy a szervezőbizottságnak természetesen több tagja van, mind­annyian becsületesen, a legjobb tudásuk szerint végzik munkájukat. Taktikai okokból úgy döntöttünk, hogy a párt regisztrálásáig csupán az én nevemet említjük. Ha ugyanis eleve rosszindulatú megjegyzések, bírálatok érnék a szervezőbizottsá­got, akkor szóvivőként csupán én legyek a célpont, a többiek nyugod­tan végezhessék a dolgukat. Végzik is, s munkájuk eredményeképpen már több száz a jelentkezők száma. A szervezőbizottság összetételéről még annyit, hogy több ismert közé­leti személyiség is tagja, s olyan emberek is dolgoznak közöttünk, akik eddig nem szerepeltek a szlo­vákiai magyar politikai élet első, sőt második vonalában sem, ám a ma­guk munkahelyén, a maguk posztján becsülettel tették a dofgukat. - Napjainkban tanúi vagyunk a cseh és a szlovákiai politikai erők differenciálódásának, s ezt jóma­gam bonyolult, de természetes fo­lyamatnak tartom, hiszen már lehe­tővé vált, hogy markánsan kirajzo­lódjék egyes tömörülések politikai arculata, értékrendje. Ilyen helyzet­ben nem érzed anakronizmusnak, hogy a Néppárt nemzeti alapon szerveződik? - Semmiképpen sem, hiszen a csehszlovákiai magyarság számá­ra a legfontosabb nemzeti identitá­sának a megerősítése, nyelvünkben és kultúránkban való megmaradá­sunk lehetőségeinek a megteremté­se. Természetesen, mint az állam más polgárainak, nekünk is meg­vannak a közös gazdasági, szociá­lis, környezetvédelmi ós más érde­keink, értékeink. Ám számunkra a legfontosabb identitásunk megőr­zése, ez vezérli, motiválja politikai küzdelmünket. A nemzeti kisebbség esetében tehát nem lehet mucsai­ságnak tekinteni azt, ha mi hangsú­lyozzuk - egyesek szerint túlhang­súlyozzuk - nemzeti értékeinket. Ez ugyanis megmaradásunk egyik alapfeltétele. - Nem tartasz-e attól, hogy a nemzeti alapon szerveződő Nép­párt még inkább gerjeszti majd a szlovák nacionalista erőket? - Nézd, eddig is akadtak olyan szlovák erők, amelyeket irritálta és irritálja akár a Független Magyar Kezdeményezés léte is, az ellenzéki magyar politikai mozgalmakkal pe­dig kimondott ellenszenvvel viseltet­nek. Léteznek azonban olyan szlo­vák csoportok is, amelyek viszont tudomásul veszik a realitásokat, s hajlandók a józan együttműködés­re. Mi kinyújtjuk a kezünket minden demokratikusan gondolkodó szlovák ember és szlovák politikai erő felé. Akár a zsibbadásig tartjuk kezünket, mert hisszük hogy elóbb-utóbb paro­lára talál. - Hadd tegyek föl két személyes jellegű kérdést. Gyula, te a novem­beri forradalom után a Független Magyar Kezdeményezés soraiban tűntél föl, aztán az Együttélés Politi­kai Mozgalomhoz csatlakoztál, ahol ugyancsak több konfliktusba keve­redtél. Most a Magyar Néppártot szervezed. Nem támadhat a kívülál­lónak olyan érzése, hogy egyéni politikai karriered építgeted ós sze­mélyes ambícióidat igyekszel kielé­gíteni? - A kérdés jogos. Nem tagadha­tom, s nem is teszem, hogy kezdet­ben ón is ott álltam az FMK bölcső­jénél, de két-három hónap leforgása után megállapítottam, hogy akkori „csapatom" egyoldalúan kötelezi el magát a hatalomnak. Ekkor olyan kijelentést tettem, hogy az FMK a VPN által futtatott könnyűlovas­ság. Ez egyet jelentett számomra a Független Magyar Kezdeménye­zésből való kiközösítéssel, vagyis amolyan önkiközösítóssel. Sajnál­tam, de mást nem tehettem. Ekkor már körvonalazódott az Együttélés, Duray Miklóssal az élen. Mi sem természetesebb, hogy ón is ebben a mozgalomban igyekeztem valóra váltani mindazokat a politikai célo­kat, amelyeket a csehszlovákiai ma­gyarság érdekében fontosnak lát­tam. Az Együttélést a mai napig életképes ós ezért szükséges politi­kai mozgalomnak tartom, habár az is igaz, hogy egyes vezető személyi­ségek bizonyos megnyilvánulásaival nem mindig értettem egyet, s véle­ményemet nem is rejtettem véka alá. De ez most nem lényeges. Kér­désedre konkrétan válaszolva annyit mondhatok, hogy aki csak egy kicsit is ismer engem, nagyon jól tudja, hogy az említett vádakkal engem nem illethetnek. A nyolcvankilences rendszerváltást követően több ke­csegtető lehetőségem is akadt sze­mélyes ambícióim kielégítésére, egyéni karrierem építgetósére. Én azonban nem miniszteri vagy mi­niszterelnök-helyettesi bársonyszé­kek kategóriájában gondolkodom, ezt még politikai ellenfeleim is elis­merik. - Hallottam arról is, hogy megpá­lyáztad a Duna utcai Magyar Tanítá­si Nyelvű Gimnázium igazgatói tiszt­ségét, s állítólag te nyerted a pályá­zatot. Akkor most igazgató leszel vagy politikus? -Váfbban részt vettem a pályá­zaton, ám az eredményről a mai napig nem kaptam hivatalos értesí­tést. Ha kineveznek az igazgatói posztra, akkor a hatályos törvények értelmében járok el. Ez pedig úgy rendelkezik, hogy az iskola talaín belül a tanárokhoz, a diákokhoz, és természetesen a szülőkhöz hason­lóan az igazgató sem politizálhat. Ám az iskola kapuin kívül mindariy­nyian szabad állampolgárként tagjai lehetünk bármelyik politikai pártnak. - Valamennyien tapasztalhatjuk, hogy közvéleményünk nem is kis része elfordul a napi politikától, mert egyre súlyosabb anyagi gondok nyomasztják az életüket, ók is, má­sok is nem szép programokat és szólamokat, hanem hatékony politi­zálást, konkrét gazdasági és szociá­lis segítséget várnak a pártoktól ós politikai mozgalmaktól. Képes lesz a Néppárt megfelelni ezeknek az igényeknek? -Kell, hogy képesek legyünk, mert csak az lehet az egyedüli bizo­nyítéka létjogosultságunknak. Mi politikai és gazdasági vonalon egy­aránt szeretnénk fölkarolni a szlová­kiai magyarságot. Tény, hogy jelen­leg a politikai érdeklődés lanyhuló­ban van, de ősszel már érzékelhető lesz a pezsgés, egyre élesebb vá­lasztás előtti harc rajzolódik ki. Ne feledjük, a jövő évi választások jóval nehezebbek lesznek a szlovákiai magyarság számára, mint a tavalyi­ak voltak. Már csgk azért is, mert a jövőre megszerzett parlamenti mandátumok a jelenleginél jóval hosszabb időre szólnak. A legfőbb ideje hát, hogy a szlovákiai magyar­ság hozzálásson önmaga megszer­vezéséhez, hogy eredményesen helyt álljunk a következő esztendei nagy erőpróbán, éspedig nem kü­lön-külön, hanem egységesen, vala­mennyiünk közös hasznára. SZ1LVÁSSY JÓZSEF REFLEX CSAK KANÁSZNAK TERMETT...? (CSOKONAI UTÁN SZABADON) Manapság valahogy úgy viszonyulunk az ingyenes közoktatáshoz és a térítésmentes orvosi ellátáshoz, ahogy 4-5 esztendeje a munka­nélküliséghez. Mindenkinek volt egy különbejáratú elmélete a foglal­koztatás tökéletesítésére, és nagyon sokan voltak közöttünk, akik szerint a gazdasági gondok megoldásának egyedül üdvözítő módja: a munkanélküliség bevezetése. íme, most itt a munkanélküliség, állítólag már 300 ezren veszítették el állásukat, és a borúlátóbb előrejelzések szerint előfordulhat, hogy 1-2 éven belül már egymillió­nyi lesz a számuk. Amíg elméletben beszéltünk a kérdésről, minden egyszerű volt, a megoldás módja pedig sókat ígérő. Hadd ne ecseteljem, hogy miként vélekedünk ma erről a nálunk évtizedekig ismeretlen jelen­ségről. Most többé-kevésbé még csak elméletben esik nálunk szó a közok­tatás ingyenességének és az orvosi ellátás térítésmentességének a megszüntetéséről. Ezúttal is akadnak lelkes emberek, akik kitörő örömmel latolgatják a várható intézkedés várható áldásos következ­ményeit. Majdnem olyan optimisták, mint akkor voltak, amidőn annak idején a párt meghirdetett egy-egy gazdaságátalakítási kampányt... Kétségtelen, hogy nem tökéletes ez az oktatási rendszer. Talán azért nem, mert túlságosan „olcsón" adják a diplomát, talán mert olyanok a pedagógusok amilyenek, lehet, hogy az egységes iskolák mindenáron való szorgalmazása is szerepet játszott a színvonal hanyatlásában, és valószínű, hogy az oktatás ingyenességének a negatív következményeit is ki lehetne mutatni. A fordulat óta számos jelből arra lehet következtetni, hogy küszö­bön áll az iskolarendszer átalakítása. Főképp a felsőfokú oktatásé. És olyan jelzéseket kaptak a leginkább érintettek, tehát az egyetemekre, főiskolákra jelentkezők, hogy megszűnik a tandíjmentesség. De sebaj, mondották, mert meghonosítják nálunk a Nyugat-Európában és az USA-ban alkalmazott módszereket. Tehát bevezetik a vállalati és intézményi ösztöndíjakat, az állam kölcsönt folyósít a tanulni vágyóknak, kialakítják a tehetségek felkutatásának és támogatásá­nak rendszerét stb. Az ilyen intézkedések legfontosabb eredménye az egyetemeken tanulók érdekelsségónek növelése lenne. Lenne... Ha valóban tettek volna már lépéseket az ösztöndíjak pályázati rendszerének kialakításában, a tehetségkutatásban, egyszóval: a nyugati diáktámogatási rendszer létrehozásában. Egyelőre csak annyit tudunk, hogy az egyetemeken és általában a felsőfokú oktatási intézményekben latolgatják, miként lehetne leépíteni az oktatás ingyenességét. Van, aki tandíj bevezetését javasolja, mások vizsgadíjat vezetnének be. Akármilyen döntés születik is, nyilvánvaló, hogy az ingyenes oktatás megszűnésével nagyon sok család rendkívül nehéz helyzetbe kerül. Egyelőre még csak mendemondák keringenek a tandíj, illetve a vizsgailleték össze­géről, de csak annyi biztosat tudnak az érintettek, hogy semmi sem lesz úgy, ahogy eddig volt. Rendszerváltás megy végbe. Kétségtelen, hogy a megvalósult szocializmusnak csúfolt rezsim megbukott. Egyszerűen azért, mert nem bizonyult hatékonynak. Arról viszont nem lenne szabad megfe­ledkezni, hogy Európa eddigi történelme folyamán még csak kevés­szer fordult elő, hogy egy színre lépő rendszer leépítette a megdöntött rendszer vívmányait. Hogy a második világháború után bevezették az ingyenes oktatást ós az ingyenes orvosi ellátást, az kétségkívül előrelépés volt a korábbi állapothoz képest. Az már más kérdés, hogy mind az egyiket, mint a másikat meglehetősen extenzív módon valósították meg. Leépítésük azonban mindenképpen nagy visszatet­szést szülne, és nem lenne szociális. A liberális közgazdászok - akik jelenleg a gazdaság átalakítását vezénylik - váltig hangsúlyozzák, hogy a szociális. piacgazdaság eszméje: fából vaskarika. Tehát szigorúan vett, jelző nélküli piacgazdaságot óhajtanak. Ha ezen azt értik, hogy az oktatás és-az egészségügyi ellátás ingyenessége is megszűnik, mérget vehetnek rá, hogy ma még elképzelhetetlen társadalmi elégedetlenségnek vetik meg az alapjait. A „hogyan tovább"-on tépelődő egyetemistákra és a „miből fizetünk tandíjat"-on fejüket törő szülőre gondolva Csokonai Vitéz Mihály jut az eszembe, aki így írt egyik versében Somogy vármegye oktatásügyi viszonyairól: „Hát csak sertést nevelt-é / Itt a makk s haraszt? / Hát csak kanásznak termett / A somogyi paraszt? /". Ha teljesen átmenet nélkül számolják fel a tandíjmentességet, nem előre lépünk az oktatásügyben, hanem visszafelé. Valamit meg­szüntetnek, és nem teremtenek helyette újat. Eddig ideológiai alapon érvényesült a kontraszelekció. Mostantól netán vagyoni alapon akar­ják érvényesíteni? TÓTH MIHÁLY VISSZAÉLÉSEK LÉPTEN-NYOMON A belpiac tarthatatlan helyzetére illetve az árukínálat egyre romló mi­nőségére - az elmúlt heti ellenőrzé­seik alapján - nyomatékosan figyel­meztetnek a Szlovákiai Kereskedel­mi Felügyelőség munkatársai. A becstelen eladás, a kifogásolt mi­nőségű áru árusítása egyaránt jel­lemző a magánvállalkozókra, az ál­lami kereskedelmi vállalatok üzletei­ben, illetve a fogyasztási szövetke­zetek boltjaiban dolgozók nagy ré­szére. Az ellenőrző bevásárlásoknál észlelt árdrágítások aránya a múlt héten 55,9 százalékos volt, sőt a Közép-Szlovákiai kerületben elér­te a 67,7 százalékot. Mivel az árdrágítások leplezésére a korábban használt „módszer" ma már nem alkalmazható, tehát nem vonható felelősségre az eladó a fel­áras termékek eladása miatt, a sza­bad árképzés lehetőségével lép­ten-nyomon visszaélnek a keres­kedők. A vállalatok, szövetkezetek által meghatározott árakra is nyugodtan, önkényesen „rászámolnak". A ró­zsahegyi zöldsógkereskedelmi vál­lalat 427-es számú boltjában a tők kilóját 6 koronáért adták 5 helyett, a karalábé darabját pedig 2,50 he­lyett 3 koronáért. A mártoni vendég­látóipari vállalat 307-es számú egy­ségében az 1,80 koronás limonádét 2,70-órt árusították. A pozsonyi Kor­morán csárdában a 175 koronás ellenőrző vásárláskor a magánke­reskedő 15 koronával kért többet - a különbség abból adódott, hogy a felszolgált italt igen szűken mérte. A vezetők 67 boltban arról is megfeledkeztek, hogy több mint 500 árufajtához árcédulát tegyenek. Többek között a pozsonyi Zlaté schody magánbüfében, a Zdroj 468-02-es számú modrai cukrász­dájában, a Javorina vállalat nagy­megyeri sörkertjében figyelmeztet­tek. az ellenörök erre a fogyatékos­ságra. Lejárt szavatossági idejű élelmi­szert is bőven találtak az üzletek­ben: 119 571,65 korona értékű for­galmazását tiltották meg, az iparcik­kek közül pedig 134 524,60 korona értékben olyan termékek eladását, amelyek nem feleltek meg a nor­máknak. D. T.

Next

/
Thumbnails
Contents