Új Szó, 1991. július (44. évfolyam, 152-177. szám)

1991-07-24 / 171. szám, szerda

5 MOZAIK 1991. JÚLIUS 24. NEVBE ZÁRT IDEOLÓGIA ÚJABB UTCANEVEINK TÜNDÖKLÉSÉRŐL ÉS BUKÁSÁRÓL A hhoz, hogy a most zajló utca­név-változtatások nyomán olyan névrendszerek jöjjenek létre, amelyek hűen tükrözik az érintett településeknek nemcsak a múltját, hanem a jelenét is, s nemcsak a szellemiségüket, hanem a nyelví­ségüket is, nem elegendő csupán a régi korok névadására jellemző természetes utcaneveket megis­mernünk; fontos, hogy az utóbbi százötven év hivatalos névadási gyakorlatáról is legyen áttekinté­sünk, hiszen a mai utcanevek köz­vetlen előzményeit épp a mestersé­gesen alkotott, s így hivatalossá tett nevek sokasága jelenti. A19. század folyamán megszilár­duló hivatalos névadás során vagy a meglévő természetes népi neve­ket tették hivatalossá, vagy pedig mesterségesen hoztak létre új neve­ket. Az új nevek alkotásában a ható­ságok kezdetben többé-kevésbé a természetes névadási módokat követték, azaz ők is az utca tulaj­donságaiból kiindulva alkottak neve­ket, olyanokat, mint pl. a Szűk utca, Alagút sor, Múzeum tér, Csendes utca. Később azonban a mestersé­ges névadás egyre inkább eltávolo­dott a vidék természetes névadásá­tól: egyre nagyobb számban jelen­tek meg olyan nevek, amelyek sem­milyen (vagy esetleg csak rtagyon laza) kapcsolatban voltak a jelölt utcával, pusztán a névalkotók önké­nye hozta őket létre. Míg a régi Görbe utca, vagy Sugárút utalt az: utca alakjára, a Lejtő utca a dombor­zatára, a Temető utca arra, hogy az utca érinti a temetőt vagy oda vezet, a Gombkötő utca, hogy ott valamikor gömbkötő mesterek laktak, a Ha­rangláb utca, hogy ott egykor ha­rangláb állt, addig az újabb kori névadást tükröző Ady utca, Szabad­sajtó útja, Hősök tere, Köztársaság tér, Moszkva tér, Orchidea utca vagy Alkony utca ilyen tekintetben általá­ban nem mond semmit. Ám az ilyen típusú nevek is többek önmaguknál, tehát a puszta azonosításon túl más funkcióval is rendelkeznek. Egy ré­szük valamely kiemelkedőnek tartott személyiségnek vagy eseménynek állít emléket (Petőfi utca, Október 6. tér), vagy pedig tiszteletet fejez ki valamely eszme, nép, ország, város stb. iránt (Szabadság tér, Amerikai tér, Kijev utca). Mivel náluk elsősorban az emlék­állító nevek vannak elterjedve, nem lesz haszontalan, ha áttekintjük, ho­gyan tükröződik az egyes korok ér­tékrendje és ideológiája az adott korszak utcaneveiben, s ez a tény miként eredményezi az ilyen utca­nevek gyors változását. Az első tényleges emlékállító ne­vek a Habsburg-ház uralkodóínak emlékét voltak hivatva megőrizni monarchiaszerte. Ezek közül napja­inkra nagyon kevés maradt meg. Budapesten pl. csupán négy Habs­burg-uralkodóra utaló utcanév: van. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc rövid időszaka is ho­zott létre emlékeztető és tiszteletadó neveket: ezekben reformkori politi­kusok, szabadságharcosok, a sza­badságharchoz kapcsolódó eszmék váltak a névadás indítékává. Ilyenek voltak a Kossuth utca, igazság tér, Nemzeti tér, Egyezség tér, Szabad­sajtó utca. A szabadságharc leverése után nemcsak hogy megszüntették eze­ket a neveket, hanem helyettük olyan személyekről nevezték el az utcákat, akik a magyarság és általá­ban a forradalmak ellen harcoltak a monarchia oldalán. így pl. Po­zsonyban a Mihály utcái Jellasich utcára, a Sétateret (mai Hviezdoslav tér) Radetzky térre, a Zöldpiacot (mai Sznf tér) Haynau térre változ­tatták, az óvárosi Fő tér Ferenc József császár nevét volt kénytelen viselni stb. A kiegyezés után természetesen megszüntették ezekét a neveket. Az új utcanevek a reformkor és a sza­badságharc nagy alakjaira emlékez­tettek (Kossuth, Petőfi, Széchenyi, Bem, az aradi vértanúk stb.), de nagy népszerűségre tettek szert a korábbi évszázadok nagy történel­mi alakjaira emlékező nevek is, Ál­mos vezértől Szent Istvánon, Nagy Lajos királyon, Mátyáson keresztül az erdélyi fejedelmekig, majd pedig Rákóczi Ferencig. Nem maradtak ki az ily módon megörökítettek közül az írók, költök, tudósok sem; töme­gével keletkeztek ekkor a Kazinczy utcák, Arany utcák, Petőfi terek, Vö­rösmarty utcák. M indez teljesen rendjénvaló lett volna, ha ezek a nevek csupán a lendületesen fejlődő váro­sok új utcáinak nevében jelentek volna meg. Sajnos egyáltalán nem ez volt a helyzet. Különösen a 19. század végétől az emlékállítás szándéka az utcanévadásban any­nyira eluralkodott, hogy már nem is az volt az igazán fontos, hogy az utcának neve legyen, -hanem az, hogy egy bizonyos személyiség „ut­cát kapjon". Ha nem így lett volna, akkor aligha tudnánk megmagya­rázni, miért változtatták mog a ható­ságok az évszázados múltra vissza­tekintő, értékes utcanevek ezreit anélkül, hogy azokban bármi kivetni­valót találtak volna. A hagyományos utcanevek értel­metlen pusztítása a huszadik szá­zadban is folytatódott. Az első világ­háború eseményei, hadszínterei, hadvezérei is bekerültek az utcane­vekbe (Isonzo utca, Tízes honvéd utca, Vitéz utca, Rokkant utca, Hadi­árva utca stb.). A Tanácsköztársa­ság zaklatott hónapjai alatt az új hatalomnak még arra is volt gondja, hogy saját ideológiájának megfelelő utcanéwáltoztatásokat rendeljen el. így pl. Tatán a munkástanács hatá­rozatot hozott a Gyár utcáénak Lenin utcává, a Réti utcának Marx utcává, a Malom utcának Trockij utcává, az Almási utcának Luxemburg Róza ut­cává való átkereszteléséről stb. Trianon után elvált egymástól Magyarország és az utódállamok ut­canévadása; sajnos csak tematikai­lag, mert egyébként a mesterséges nevek eluralkodása a természetes nevek rovására mindenütt tovább folytatódott. Magyarországon létrejött az em­lékállító neveknek egy sajátos cso­portja: utcákat neveztek el az elcsa­tolt területek városairól, faluiról, táj­egységeiről, hegységeiről, folyóiról; Pozsonytól Brassóig, a Csallóköztől a Hargitáig, a Vágtól az Öltig szinte nem volt olyan fontosabb földrajzi név, amely ne került volna be vala­melyik város utcájának nevébe. Ezzel szemben az utódállamok­ban a magyar nemzeti múltra és államiságra emlékeztető nevek kikü­szöbölésén fáradoztak. A Csehszlo­vákiához csatolt területeken a cseh és a szlovák történelem és kultúra nagyjairól, a Csehszlovákia létreho­zásában szerepet játszó csehszlo­vák ós idegen politikusokról nevez­ték el a közterületeket. Az utcanév­változtatások egyik nyilvánvaló célja az volt, hogy a nem szláv lakosságú városoknak legalább a szláv jelleg látszatát teremtsék meg, a hiányzó szláv történelmi és kulturális hagyo­mányok ily módon való „pótlásá­val". így pl. Losoncon utcát kapott többek között a Csehszlovákia létre­jöttében szerepet játszó amerikai el­nök, Wilson és a cseh legionáriusok mellett a cseh Masaryk, Beneš, Šnejdárek, Jiskra, Komenský, Hus, Jirásek, a szlovák Vajanský, Štefá­nik, Hviezdoslav, Hodža, Hurban, Kollár stb. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy azért volt Losoncon az első köztársaság ide­jén Kármán utca, Petőfi utca, Jókai évben adott, „ideológiai beütésű" nevektől tisztítsuk meg városaink és faluink utcanévrendszerét, hanem száz évnél is hosszabb hibás gya­korlat következményeit kell megpró­bálnunk úgy-ahogy felszámolni. En­nek érdekében szükségessé válhat olyan utcák nevének megváltoztatá­sa is, amelyek általunk nagyrabe­csült személyeknek, események­nek, eszméknek stb. állítanak emlé­ket, különösen, ha azok a városok történelmi magjában vannak, és ér­tékes régi utcaneveket szorítottak ki a használatból. Nem árt, ha tudato­sítjuk: még a leghíresebb ós leg­megbecsültebb nemzeti hős sem kell, hogy szükségszerűen jelen le­gyen bármely város utcanévanyagá­ban: az, hogy egy városban nincs Kossuth vagy Štúr utca, egyáltalán nem jelenti Kossuth vagy štúr lebe­csülését. Az ilyen személyiségek emlékét más módon, hatékonyab­ban is lehet ápolni. A városok külső negyedeiben pedig a nagyobb váro­sokban bőven nyílik alkalom a tisz­teletnek ilyen módon való kifejezé­sére is. (Ugy, ahogy Pozsonyban is a ligetfalui lakótelepre vándorolt a Ji­rásek ós a Wolker utca, hogy helyet adjon az évszázados Ventúr utca és Fehér utca neveknek, anélkül, hogy ezzel a hatóságok kétségbe vonták volna Jirásek vagy Wolker írói, költői nagyságát.) LANSTYÁK ISTVÁN Állíts fel egy animációs filmstúdiót és megváltozik a város képzőművészeti arculata. Nincs ilyen mondás, de ha lenne, Kecskemét példájával igazolhatnánk való­ságát. Kecskeméten - éppen két évtizede - folyamato­san dolgozó, sikeres animációs filmstúdió működik. A stúdió és a város már két, nagy nemzetközi érdeklő­dés közepette zajlott, nemzeti animációs filmfesztivált rendezett, a fesztiválok és a Kecskeméten készült filmek révén a város neve lassan fogalommá vált az animáció világtérképén. Hogyan jutottak idáig? Az évek és az órák szoros összefüggésben állnak, bár aligha csak az animáció világa az, ahol az eltelt éveket a megszületett művek óra-hosszában is mérik. Mégis... Az animáció világában az éves teljesítményt órákban adják meg - ami a stúdiók technikai lehetősé­geit s nem művészi kvalitásait minősíti. A kecskeméti animációs műterem hivatalosan 1971. július 8-án kezdte meg működését, ám az animáció már jóval korábban jelen volt a városban. Mátis Kálmán festőművész, rajztanár már 1934-1940 között több ani­mációs filmet készített Kecskeméten. Tizenhat millimé­teres kamerával forgatott művei közül egy, 1936-ban, rangos nemzetközi dijat is nyert, s bár a tény ott szerepel a filmtörténeti könyvekben - még Magyarországon se nagyon tudnak róla. Az is tény, hogy azon a bizonyos 1971. július 8-án Mátis Kálmán egyetlen volt munkatársa vagy növendéke sem vett részt, vagy volt jelen a kecskeméti animációs műterem indulásánál. A kecskeméti animáció gondolata, ugyanis Budapesten született, s azért tudott megvaló­sulni, mert a város ós megye akkori vezetői szívesen fogadták és támogatták. De nem ez a legfontosabb a stúdió életében, hanem az, hogy a budapesti Pannónia Filmstúdió kecskeméti műtermeként hamar „lábra álltak", s viszonylag gyorsan ÉVEK ÉS ÓRAK HELYZETKÉP A KECSKEMÉTI ANIMÁCIÓS FILMSTÚDIÓBÓL kialakították vezető munkatársi gárdájukat és önálló stílusukat. A magyar animáció három nagy klasszikus sorozatán, a Vizipók-Csodapókon, Gusztávon, és a Ma­gyar népmesék sorozatain lettek mesterré és profivá, s az ezek révén nyert tapasztalatok alapján kezdték kialakítani saját arculatukat. Egy 1980-as filmjükből (Hogyan lehet megijeszteni egy oroszlánt?) nőtt ki nemzetközi sikerű sorozatuk, a Leo ós Fred, melynek most nemzetkőzi tőke-részvétellel tervezik újabb folyta­tásait, bár a film eredeti alkotója Tóth Pál, egy ideje már Belgiumban él és dolgozik. Egy 1982-ben készült filmjük (Az éjszaka csodái) hozta az alkotó kollektíva számára az első rangos nemzetközi díjat (Ottawa, 1983), s a díj olyan rendezőt jutalmazott, aki rögtön az érettségi után náluk, Kecske­méten kezdett dolgozni, tanulta meg az animációs művészetét, s lett rendezővé. Horváth Máriáról van szó, aki már évek óta a kecskemétiek meghatározó rendező­egyénisége. Egyébként húsz év alatt összesen negyven­öt rangos hazai és nemzetközi díjat nyertek a stúdió filmjei, ez már önmagában tiszteletet parancsoló szám. Jellegzetes „kecskeméti" sorozat a Mesék Mátyás királyról, s a Jankovics Marcell rendezte Mondák a ma­gyar történelemből is. Éppen tíz éve, hogy elkészült a stúdió mai, Kerényi József tervezte gyönyörű épülete, melyben egy külön traktusban vendégszobák is találhatóak. Ide, az első években a Filmfőigazgatóság, a város, a megye ós a Soros Alapítvány segítségével külföldi ösztöndíjasokat hívtak. Máig tizennégy nemzet animátorai töltöttek né­hány hetet vagy néhány hónapot Kecskeméten, tanulva, gyakorolva, filmet készítve. Az ösztöndíjas rendszerből jelentős nemzetközi kapcsolatok alakultak. Az egykori ösztöndíjas, Luo Degryse, ma a genti egyetem profesz­szora, ugyanakkor kecskeméti „háziszerző", akinek Oscar című rövidfilmje szinte a stúdió valamennyi bemu­tatkozásán szerepel, teljesen „kecskeméti", noha alko­tója eredetileg belga. 1991. január 1 -je óta Kecskeméti Animációs Filmvál­iaiat felirat fogadja a látogatókat a bejáratnál. A műterem önálló, államigazgatási irányítás alatt álló cég lett, a Pannónia Film után a második legnagyobb állami animációs vállalkozás. Ezzel kialakult a Pannónia Film korábbi állami monopóliumával szemben a több pólusú magyar animációs vállalkozási rendszer, melyben az állami cégek mellett, több magán- és vegyestulajdonú vállalkozás szerepel, ma már több mint egy tucat. Ez minőségileg új helyzet a magyar animációban, melynek már a közeli jövőben művészileg is eltérő arculatú, önálló műhelyek lehetnek eredményei - és ez a sokoldalúság csak jót tehet a magyar animáció hírne­vének. Kecskeméten, már egy ideje évi 120 percnyi animáci­ós film készül. Ez sok is, kevés is. Feltehető, hogy a vállalat á privatizálás felé halad, érdeklődő rengeteg van, főleg amerikaiak, de ez azért nem olyan egyszerű dolog. Ha a stúdió nem akar „bérmunka lerakattá" válni, magyar tulajdonban kell maradnia. Akkor őrizheti arcát, eddigi művészi vívmányait, ugyanakkor erőteljesebben kapcsolódhat be a nemzetközi animációs munkameg­osztásba is. FENYVES GYÖRGY RockMISZszió '91 Pár nappal ezelőtt, a pozsonye­perjesi Alba Regia kempingben a RockMISZszió szakmai táborban ismét megrendezték a rock szlová­kiai magyar gyermekeinek találko­zóját. A válogató bizottság rostáján tíz, progresszív ós alternatív rockot, illetve heavy metalt játszó együttes maradt fent. Négy legendás hírű magyarországi zenész foglalkozott most velük, ezután léptek színpadra a Dunaszerdahelyi Városi Művelő­dési Központban rendezett gálamű­sorban. A pozsonyeperjesi művelődési házban tartott szakmai foglalkozá­sokon több, a tavalyi öszvégi „misz­szión" felfedezett zenekar (például a dunaszerdahelyi KLINIKA, a nagy­megyeri TOTAL CHAOS ós á légi METAL SECTOR) is csiszolta tudá­sát, ismerős arcok bukkantak fel az újjáalakult bandákban és bemutat­koztak, persze, teljesen új együtte­sek is (például a zselizi LOREAN), a leleszi EX-90', a rozsnyói Mr. Alfred, az ipolysági ARRIVAL és a kürti TEMETKEZÉSI VÁLLALAT). A magyarországi zenészek, a zsűri tagjai, hangszerek szerint, „különó­rákat" adtak, így Balázs Fecó (a legendás Korál együttes frontembe­re) a billentyűsöket, Felkai Miklós a gitárosokat, Baló István (jazzfor­mációk tagja) a dobosokat, Berki Tamás (jazzénekes) pedig az éne­keseket oktatta. A „hivatalos órá­kat" feledhetetlen éjszakai tábor­hangulat követte, amikor mesterek és tanítványok közösen „örömze­néltek" a félhomályban. Dunaszerdahelyen minden zene­kar két-két dallal - többnyire saját szerzeményeivel - lépett a közön­ség elé. A versenyzők játékán kívül igazi csemegének számított a zsűri­tagok produkciója, továbbá a tavalyi győztes, a SEXIT együttes koncert­je. A verseny két fődíját a tavalyi RockMISZszión ezüst oklevéllel ki­tüntetett, new beatet játszó KLINIKA (tagjai: Kálmán Károly - ének, Czi­bula Csaba és Fero Čermák- gitár, Pozota Szilárd- basszusgitár, Varjú Attila - dobok, Szabó Zsolt - szaxo­fon) és az idei zselizi Ritmus '91 fesztivál második helyezettje, a dal­lamos hard rockot ós heavy metalt játszó LOREAN (tagjai: Mészáros Róbert - ének, Farkas Zoltán - bil­lentyűs hangszerek, Balla Zoltán - basszusgitár, Duba Gábor - gitár, Javorka Tibor - dobok) kapta. A két ezüst oklevél és a további pénzjuta­lom birtokosa a melodikus rockot játszó RAF II ós a speed-thresht játszó ARRIVAL lett. A zsűri „a jövö reménysége" dfjat javasolta a rock­és diszkózene berkeiben is sikert arató, tíz-tizenhat éves tagokból álló EX-90'-nek; a közönségdíj pedig a klasszikus heavy metal-felállás­ban játszó METAL SECTOR-nak ju­tott. A két nagydíjas egyúttal stúdió­felvételi lehetőséget nyert a Szlovák Rádió magyar adásától, valamint koncert-meghívást a budapesti Pe­tőfi Csarnokba. A „jövő reménysé­geit" a MISZ kiküldi a kárpátaljai novickoi könnyűzenei táborba. Emellett minden díjazott csapat fel­léphet majd a Oiákhálózat és a MISZ rendezésében sorra kerülő Nyári If­júsági Találkozó augusztus 3-ai éj­szakai műsorában. Sajnálatos tény, hogy a tehetséges, dljvárományos TOTAL CHAOS együttes nem jelent meg a gálaműsoron, így kizárta ma­gát a jutalmazottak köréből. A zsűritagok ós a megkérdezett rajongók egybehangzó véleménye szerint az idei RockMISZszió bandái általában színvonalasabb teljesít­ményt nyújtottak a tavalyinál. Való igaz, hogy a tavalyi „babérkoszo­rús" SEXIT, győzelme óta, gyakori vendég a magyarországi pódiumo­kon, és Balázs Fecónak köszönhe­tően egy, vele közösen kószülö le­mezfelvétel előtt áll. De vajon med­dig terjednek a hazai lehetőségek (koncertturnék, stúdiófelvételek, le­mezszerzödések stb.)? Kik nyújta­nak ezután segitö kezet a tehetsé­ges hazai magyar zenekaroknak, hogy vakvágány helyett végre sínre kerüljenek...? MISKÓ ILDIKÓ utca, Deák Ferenc utca, Sükey utca stb. is. A második világháború évei a ha­táron innen és túl is létrehozták a maguk Hitler utcát ós Mussolini utcát, azonban ezek nem bizonyul­tak hosszú életűnek: a :,háború befe­jezése után sok helyen visszaállítot­ták a háború előtti neveket. A hama­rosan bekövetkező kommunista ha­talomátvétel újabb névváltoztatási hullámot váltott ki, sőt nem is csak egyet, hiszen pl. az 50-es évek ún. személyi kultuszára utaló neveit a 60-as években másokkal cserélték föl. E nevekre aligha szükséges pél­dákat hozni, nagyon jól emlékszünk rájuk valamennyien. A kommunista rendszer buká­sa egy újabb, de remélhető­leg utolsó névváltoztatási hullám megindulását eredményezte. Az előzőek ismeretében aligha kell bi­zonygatnunk, hogy ez alkalommal nem elég, hogy az elmúlt negyven Prikler László felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents