Új Szó, 1991. július (44. évfolyam, 152-177. szám)

1991-07-23 / 170. szám, kedd

HÍREK - VELEMENYEK 1991. JÚLIUS 23. IZRAEL MÉG NEM ADOTT VÉGLEGES VÁLASZT (Folytatás az 1. oldalról) és a külügyminiszterrel. Még a második tárgyalási forduló előtt Avi Pazner, Samir szóvivője azt mondta, Izrael nem érzi magát nyomás alatt, tehát nem kell azonnal választ adnia arra a kérdésre, hogy részt vesz-e a békekonferencián, vagy sem. A tárgyalások utáni sajtóértekezletén Pazner nagyon jónak nevezte a megbeszélések eredményeit, ugyanakkor közölte: még több probléma megoldatlan, ezekről a közeli napokban fognak tárgyalni. James Baker újságírók előtt ezt lényegében megerősítette, amikor azt mondta, bízik abban, hogy néhány napon belül pozitív választ kap Jeruzsálemből. A külügyminiszter beismerte, hogy a tárgyalásokon ellenállásba ütközött: Samir ellenezte a palesztin területek zsidó gyarmatosításának leállítását. Baker szerint azonban ez az ügy nem áll összefüggésben a térség békefolyamatával. Növeli az amerikai indítványok megvalósításának esélyeit, hogy azokat lényegében a PFSZ is támogatja. Abu Sarif, a PFSZ elnökének tanácsadója, az UPI hírügynökségnek adott telefoninterjújában tegnap azt mondta, a Palesztinai Felszabad ítási Szervezet elfogadja az amerikai javaslatokat a regionális békekonferencia megtartására, s már nem ragaszkodik ahhoz, hogy a palesztin delegációt kizárólag a PFSZ tagjai alkossák. Az UPI szerint a PFSZ vezetői közül mind többen úgy vélik, a szervezetnek rugalmasabb álláspontra kell helyezkednie, hogy megőrizze befolyását a béketárgyalásokra. Ha makacsul ragaszkodik kizárólagos részvételéhez a küldöttségben, ez esetleg oda vezethet, hogy teljesen kizárja magát a békefolyamatból. Ezt az álláspontot tolmácsolta Bakernek az a palesztin küldöttség is, amellyel vasárnap tárgyalt. Megfigyelők egyetértenek abban, hogy az amerikai békeoffenzíva elindítása óta Izrael most került a legkritikusabb helyzetbe. A Samir-kormány nagyon nehezen utasíthatja el az amerikai javaslatokat, most, amikor azokat elfogadta valamennyi szomszédos arab ország, köztük a kulcsfontosságú pozícióban lévő Szíria is. Alaposan meg kell fontolnia a választ, mivel súlyos a gazdasági helyzete és újabb komoly pénzügyi támogatást kíván szerezni Washingtontól. Erre azonban aligha számíthat, ha elutasítja javaslatait. Nehezíti Izrael helyzetét, hogy a megbeszélések során James Baker emlékeztetett arra, az Egyesült Államok sosem ismerte el a szíriai Golan-fennsík izraeli bekebelezését. Baker szerint ez a közvetlen tárgyalásokon a napirend egyik pontja lesz. Ugyanakkor biztosította Samirékat arról, Washington semmilyen titkos megállapodást sem kötött Damaszkussal. A közel-keleti rendezésről nyilatkozott John Major brit kormányfő is. Az egyiptomi Al-Ahram napilapban tegnap megjelent interjújában bírálta a megszállt területek betelepítésének izraeli politikáját. Véleménye szerint újabb zsidó települések létrehozása Ciszjordániában és Gázában súlyos csapást mér a békefolyamatra. PÉNZÜGYI-POLITIKAI BOTRÁNY DEL-AFRIKABAN Tovább borzolja a kedélyeket, adott-e a pretoriai kormány pénzt az Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) riválisának, az Inkatha mozgalomnak. Az elmúlt három nap során Adriann Vlok, a törvényesség és a közrend minisztere vasárnap este immár másodszor jelentette ki, a kormány az említett eszközöket hat éven keresztül nyújtotta az Inkatha szakszervezetének. Az elmúlt pénteken azonban beismerte hogy 1,7 millió dollárnál nagyobb összegeket folyósítottak a mozgalomnak. A miniszter egyben megerősítette: a válság megoldásának könnyítése érdekében fontolóra vette, hogy benyújtja lemondását. A kormány szóvivője ezzel összefüggésben közölte, a kabinet kétnapos ülésén foglalkozni fog az üggyel. A botrány ellenére az Inkatha mozgalom vasárnapi évfordulós konferenciáján ismét Mangosuth Buthelezit választotta meg a vezetőjének. E szervezet a jóváhagyott határozatban indított támadást a dél-afrikai hírközlő eszközök ellen amiatt, hogy azok a pénzügyi machinációk leleplezése után ,,az appartheid kormány bábjának" nevezték az Inkathát és követelték Buthelezi lemondását. KIBŐVÍTETT ASEAN-KON FERENCI A A DÉLKELET-ÁZSIAI BIZTONSÁGRÓL A KOMMUNISTA ÁLLAMOK KIZÁRÁSÁVAL... Kuala Lumpurban a Bruneit, Indonéziát, Malaysiát, a Fülöp-szigeteket, Szingapúrt és Thaiföldet tömörítő ASEAN képviselői tegnap kezdték meg tárgyalásaikat legfőbb kereskedelmi partnereikkel, az Egyesült Államok, Japán, Kanada, az Európai Közösségek, Ausztrália, Új-Zéland és Dél-Korea diplomatáival. A háromnapos találkozó az ASEAN-országok külügyminisztereinek múlt heti tanácskozására köt. Ezen először vett részt a Szovjetunió és Kína. Nakajama Taro japán külügyminiszter tegnap a csendes-óceáni térség ázsiai része új biztonsági fórumának létrehozására szólított fel, s kijelentette: még mindig kétségesek a Szovjetunió szándékai ebben a térségben. Hangsúlyozta, rendszeresen kellene tárgyalásokat folytatni a biztonsági problémákról. A találkozó résztvevői óvatosan reagáltak a japán külügyminiszter javaslatára, bár a politikai párbeszéd gondolatát lényegében támogatták. Jurij Maszljukov szovjet miniszterelnök-helyettes még vasárnap jelezte, a Szovjetunió támogatja Délkelet-Ázsia nem kommunista országai biztonsági kérdésekkel foglalkozó fórumának létrehozását. Gareth Evans ausztrál külügyminiszter azt javasolta, hogy a találkozó résztvevői a hivatalos tárgyalások befejezése után fejtsék ki véleményüket a biztonsági problémákkal összefüggő kérdésekről. JELCIN „PÁRTTALANÍT" ÉS - BÍRÁLJÁK NEM EGYESÜL A KÉT DEMOKRATIKUS MOZGALOM A hét végén tanácskozott Moszkvában a Demokratikus Oroszországért Mozgalom vezetése. Ennek ülésén Gavriil Popov, a mozgalom vezetésének egyik tagja, Moszkva polgármestere felszólította az Eduard Sevardnadze volt külügyminiszter által a közelmúltban létrehozott Demokratikus Reformok Mozgalmának támogatására. Javasolta, hogy a két mozgalom egyesítse erőfeszítéseit, és Sevardnadzehoz hasonlóan amellett volt, hogy a Demokratikus Oroszországért Mozgalom keretében alakuljon a centrista politikai párt. Ezt azzal indokolta, hogy jelenlegi formájában a mozgalom már kimerítette tartalékait és válságba került. A Demokratikus Oroszországért Mozgalom képviselőinek tanácsa elutasította Popov indítványát. Vasárnap este jóváhagyott határozatában üdvözölte és támogatásáról biztosította a Sevardnadze-féle mozgalom megalakulását, mint az SZKP totalitárius struktúrája felszámolásának törvényszerű szakaszát, de egyben hangsúlyozta, a Demokratikus Oroszországért Mozgalom önálló konstruktív politikai erő. A tanács a záróhatározatban komoly nyugtalanságának adott hangot amiatt, hogy próbálkozások történnek egy országos hatáskörű új politikai párt létrehozására, amely monopóliumra törekszik a demokratikus mozgalomban. Ez a kezdeményezés a tanács véleménye szerint dezorientálja a mozgalom híveit, és szakadást idéz elő soraiban. A határozat felszólítja a demokratikus erők aktivistáit, hogy minden erejüket összpontosítsák a Demokratikus Oroszországon belüli munkára. Vlagyimir Zsirinovszkij, a szovjet Liberális Demokrata Párt elnöke, aki a közelmúltban Borisz Jelcin egyik ellenfele volt az elnökválasztás során, bírálta az orosz államfő határozatát a legnagyobb köztársaság állami szerveinek, intézményeinek és vállalatainak depolitizálásáról. Véleménye szerint ennek a döntésnek az adott időszakban nincs semmilyen jelentősége, mivel az SZKP lassan úgyis levonul a politikai színtérről. Az ANI független hírügynökség úgy tálalta ezt a véleményt, mint bizonyítékot arra, Jelcin döntése ugyan élvezi a tömegek támogatását, de helyenként a nem kommunista politikai körökben is kemény ellenállásba ütközik. Ellentmond ennek az állításnak, hogy Gleb Jakunyin oroszországi képviselő a Demokratikus Oroszországért Mozgalom vezetésének tagja, a Memorial Összszövetségi Társaság társelnöke, Lev Ubozsko, a Konzervatív Pártelnöke, Ján Racsinyszkij, a Memorial másik társelnöke viszont támogatja Borisz Jelcin régen várt döntését. Mitől „európaibb" ez a nacionalizmus? ČARNOGURSKÝ-INTERJÚ A LIBERATIONBAN Szlovákiának az a célja, hogy 2000 körül, amikor megkezdődnek a tárgyalások a mai Csehszlovákia felvételéről az Európai Közösségekbe, elnyerje függetlenségét és mint teljesen szuverén állam lépjen be az integrált csoportosulásba. Ebben a szellemben nyilatkozott Ján Čarnogurský szlovák miniszterelnök a Liberation című francia napilapnak. A független szlovák állam létrehozását távlatilag szükségszerűnek nevezte a kormányfő, ám hangsúlyozta: e célt erőszakmentesen, alkotmányos úton, az európai integrációs folyamat keretében kell elérni. Nem zárta ki, hogy lényegében azonos célok vezérlik őt, mint a szlovák nacionalista pártokat. ,, így is lehet mondani. Az én eljárásom azonban progreszszívabb, európaibb. Nem vagyok a szlovák nacionalisták szövetségese. Azoknak a nemzeteknek a szövetségese kívánok lenni, akik a jövendőbeli Európa keretében nemzeti identitásukért harcolnak" - hangsúlyozta Ján čarnogurský. Arra az ellenvetésre, hogy a közvélemény-kutatások szerint Szlovákia lakosságának csupán a 16 százaléka szorgalmazza a függetlenséget, a miniszterelnök a következőket mondotta: „Ez igaz, de a szlovákoknak több mint 50 százaléka nagyobb mértékű szuverenitást, szélesebb kompetenciákat követet. A függetlenséget követelni annyit jelent, mint ismeretlen, kockázatos területre lépni. A szlovákoknak nincs merszük megtenni ezt a lépést, félnek az erőszaktól. Úgy gondolom, hogy a függetlenséghez vezető békés út megszerzi a túlnyomó többség támogatását". Ján Čarnogurský meggyőződése, Szlovákia valószínűleg gyorsabban haladna a piacgazdaság felé, ha saját gazdasági reformját valósíthatná meg. A MAGYAR KORMÁNYFŐ A NEMZETISÉGEKRŐL A Magyar Nemzet tegnap beszámolt róla, hogy Antall József miniszterelnök vasárnap délután Szarvason - a történelmi Magyarország közepén - több száz főnyi lelkes hallgatóság előtt, az MDF helyi szervezete és a képviselő-testület által rendezett nagygyűlés szónokaként elmondta: Szarvas a megújhodásnak, az újrakezdésnek lehet a szimbóluma. Ez olyan város - folytatta a miniszterelnök -, amelynek lakói a török hódoltság után a pusztaságból építkeztek, s ahová kenyér reményében érkeztek a perifériára szorult magyarok és szlovákok. - „Mi befogadó nemzet vagyunk, befogadunk minden népcsoportot, és megbecsüljük azt, aki meg akar maradni nemzeti kisebbségnek, ezért nem félünk egy szabad nemzetiségi politikától. Tehát vét a magyarság ellen az, aki a nemzetiségi kisebbségek ellen vétkezik, s megkívánjuk, hogy a határainkon túl élő magyarok is megkapják az illő jogokat" - mondta Antall József. ORVOSSÁG - DE KINEK ES Ml ELLEN? Szkeptikus és bizakodó vélemények egyaránt napvilágot láttak a macedóniai Ohridba összehívott államelnökségi ülés előtt. Csupán abban volt egyetértés, hogy a megvitatásra váró problémák sokasága miatt a tanácskozás akár több napig is elhúzódhat. A szkepticizmust elsősorban az indokolja, hogy a múlt hét közepén még működésképtelennek nevezték az államelnökséget, amelynek tagjai az ország válságos állapotához nem méltóan, felelőtlenül jártak el. Főleg Szerbia, Crna Gora és a két tartomány képviselőiről van szó, akik presztízs- és önös politikai érdekek miatt a helyszín megválasztása körül torzsalkodtak. Nemcsak ezt vetik sokan e testület szemére, hanem például azt is, hogy pár nappal korábban eleve olyan határozatot hozott, amelyről tudta: az érintettek nem fogják végrehajtani. A félkatonai vagy illegális fegyveres testületek leszerelésére szabott szűk határidőről van szó. A szlovéneknek természetesen eszük ágába se jutott, hogy a saját védelmi erőiket lefegyverezzék, különösen azt követően, hogy sikeresen szembeszálltak a jugoszláv néphadsereggel. Maradtak volna a horvátok, akik szintén azonnal nemet mondtak. Ez érthető is, ha figyelembe vesszük: a horvátországi szerbek állig felfegyverkeztek; horvát területeken operálnak a Szerbiából átdobott csetnikek, akik nem egy esetben a szerb többségű néphadsereg támogatását is élvezik. Ki lenne tehát az, aki le tudná szerelni a csetnikeket, akiknek a vezére, a fasiszta kirohanásairól hírhedt (Horvátországban körözés alatt álló bűnözőnek kikáltott) Seselj „vajda" még a szerb parlamentbe is bekerült. Az a hadsereg, amely nemcsak hogy szerb befolyás alatt áll, hanem önbizalmát Szlovéniában meg is ingatták? Tehát a helyszín körüli huzavona után, amelyet egyébként a szövetségi kormány is felelőtlen politikai botránynak minősített, végül mégis összeült a testület és határozatot hozott arról, hogy Szlovéniából három hónapon belül kivonják a hadsereget. Úgy tűnik, ez a döntés pont olyan orvossághoz hasonlít, amely az egyik betegséget gyógyítja ugyan, viszont több más veszélyes kórt zúdít a páciens nyakába. A szlovének természetesen üdvözölték, a válság megoldásához vezető lépésnek, a szlovén függetlenség elismerésének tartották. De ismételten hangsúlyozni kell: a dél-szláv válságnak nem Szlovénia, hanem a szerb-horvát feszültség a kulcskérdése. A szlovéniai csapatkivonási határozat ellen szavazott az államelnökség elnöke, a hon/át Stipe Mesic is. Érthetőek a zágrábiak aggodalmai. A Szlovéniából kivont csapatokkal ugyanis a néphadsereg Horvátországban állomásozó alakulatait erősíthetik, itt egyébként már most is 70 ezer szövetségi katona van, vagyis hatszor több, mint Szlovéniában. A 4,5 milliós Horvátország lakosságának 13 százaléka szerb (több mint 600 ezer ember). A Horvátok saját függetlenségükre nézve pedig veszélyesnek tartják a fegyveres erők arányának ilyen alakulását, ezért követelik, Zágrábot tekintsék egyenrangúnak Ljubljanával, és Horvátországból is távolítsák el a jugoszláv katonákat. Egy szerb vezető mondta a szlovéniai csapatkivonásról: ez a határozat összhangban van a szerb politikai vonal azón elvével, hogy ne állomásoztassanak ott jugoszláv katonákat, ahol megszállóknak tekintik őket. Arról az illető megfeledkezett, hogy Horvátországban minimum a lakosság háromnegyede ugyanígy vélekedik a katonákról. Nem tudom eldönteni, kinek van igaza. Annak-e, aki szerint egyedül a hadsereg jelenléte tudja (és tudta eddig) Horvátországban megakadályozni a mindennél pusztítóbb háborút a horvátok és a szerbek között? Vagy annak, aki úgy véli, a horvátok már ki tudták volna űzni a csetnikeket, ha azok nem élveznék a hadsereg támogatását? A kívülálló számára mindenesetre úgy tűnik, hogy bizonyos pozitív, fékező - a pokol elszabadulását fékező - szerepe mégiscsak van Horvátországban a néphadseregnek. És lesz is mindaddig, amíg a tábornokok a szövetségi jellegre, funkciókra helyezik a súlyt, és nem a nemzetiségi alapokra. Valamint addig, amíg a szerb és a horvát szembenállásra, a nacionalizmus rákfenéjére a politikusok valamiféle megoldást nem találnak. A horvátok másik aggodalma: a csapatkivonási határozattal az államelnökségnek zseniális módon sikerült éket vernie a függetlenségi szándék megvalósításában eddig összetartó Szlovénia és Horvátország közé. így most ez utóbbi magára marad. Pozíciói meggyengülnek, hiszen Jugoszláviában - már ha az marad - még nagyobb lesz a szerb fölény és befolyás. Az pedig nyilvánvaló, hogy Szerbiában mind a kommunista színezetű kormányzatnak, mind az ellenzéknek Nagy-Szerbia az álma, s az önálló életre teljesen alkalmatlan új határok közé zsugoríthatják Horvátországot. Nem zárható ki, hogy az államelnökség ezúttal igyekszik jó határozatokat hozni, de a szkepticizmus mindaddig jogos, amíg a döntések a felületi kezelést szolgálják és nem a bajok gyökereit veszik célba. MALINÁK ISTVÁN NÉHÁNY SORBAN V

áclav Havel köztársasági elnök és felesége vasárnap Menorcára érkezett. Az AP hírügynökség tájékoztatása szerint a csehszlovák elnök e földközi-tengeri spanyol szigeten tölti 15 napos szabadságát. J

ames Baker amerikai külügyminiszter, mielőtt Moszkvába utazik George Bush és Mihail Gorbacsov találkozójára, még a héten látogatást tesz Mongóliában. Ezt tegnap közölte a Reuter hírügynökség az amerikai külügyminisztérium azon képviselőire hivatkozva, akik Bakert elkísérték izraeli tárgyalásaira. E források szerint a külügyminiszter július 25 és 28 között tesz látogatást Mongóliában. Baker egyébként tegnap Izraelből Kuala Lumpurba utazott. B

onn azzal számol, hogy még idén ősszel megkezdődhetnek a tárgyalások a második világháború idején a nácik által üldözött szovjet állampolgárok kártalanításáról - írta tegnapi számában a Berliner Zeitung. Tekintettel arra, hogy a Szovjetunió a háború idején több mint 20 millió polgárát vesztette el, a kártérítés elérheti a több mint 20 milliárd márkás összeget is. A lap szerint azonban nem lehet egy ahhoz hasonló kártérítési programmal számolni, amelyet Izrael javára alkalmaztak, s melynek keretében Bonn több mint 100 milliárd márkát fizetett a zsidó államnak - állapította meg a Berliner Zeitung. A

lekszandr Tomov bolgár miniszterelnök-helyettes irreálisnak nevezte a közelmúltban jóváhagyott állami költségvetés 8,5 milliárd leva nagyságú hiányát. Véleménye szerint a gazdaság nem vészel át egy hónapnál hosszabb időt új bankjegyek kiadása nélkül. Szerinte szükségszerű, hogy a szeptember 29-re kiírt választásokig több népszerűtlen intézkedést foganatosítsanak. Erről a Duma című napilap tájékoztatott, a Bolgár Szocialista Párt vezetőségének hétvégi ülésével összefüggésben. A tanácskozáson a BSZP választási platformját tekintették át. Ö

'tnapos harc után az afgán muzulmán felkelők elfoglalták a szovjet-afgán határon fekvő Iskasim nevű, stratégiai szempontból fontos várost - közölte az AP hírügynökség. A felkelő mozgalom ellenőrző tanácsának képviselői szerint a kormánykatonák csak minimális ellenállást tanúsítottak, s a vereség után az Amu-Darján keresztül a Szovjetunióba menekültek. Az AP szerint ezt a tájékoztatást eddig nem lehetett hitelesíteni, a kabuli rezsim semmit sem közölt az iskasimi ütközetről. M

anaguában több mint ezer küldött részvételével vasárnap fejeződött be a nicaraguai baloldali Sandinista Nemzeti Felszabad ítási Front (FSLN) első kongresszusa. A résztvevők Daniel Ortega volt elnököt választották meg a párt főtitkárává. Megerősítették a tíztagú nemzeti vezetőséget, jóváhagyták a párt új alapszabályzatát, amely szerint a jövőben a hatalom a választott nemzetgyűlés kezében összpontosult. Az FSLN-t 1979-ben, Anastasio Somoza diktátor megdöntése után alapították. A front vereséget szenvedett az 1990-ben megtartott választásokon, amelyek után Violeta Chamorro került az ország élére. T

egnap Brüsszelben nagyszabású ünnepségeket rendeztek Baudouin király hatvanadik születésnapja és uralkodásának 40. évfordulója alkalmából. A belgák szeretik királyukat - derült ki a televízió által készített utcai közvélemény-kutatásból. Baudouin talán nem annyira fennséges és gazdag, mint unokanővére, II. Erzsébet brit királynő, ám kétségkívül nagyobb befolyása van országa politikai életére. Többször személyesen akadályozta meg a kormányválságot, fontos egyesítő erő Belgiumban, ahol gyakran kerülnek egymással szembe a flamandok és a vallonok.