Új Szó, 1991. július (44. évfolyam, 152-177. szám)

1991-07-20 / 168. szám, szombat

1991. JÚLIUS 20. HAZAI KÖRKÉP 4 LAPSZÉLEN ALKALMAZKODÓ ÁLLAMKASSZA Költségvetés-módosításra kény­szerült a kormányzat, amikor kide­rült: az első 4-5 hónap után a várt­nál nagyobb többlet halmozó­dott fel az államkasszában. És ilyen­kor lépni kell, hogy az amúgy is pénzhiányban szenvedő gazdaság­ból ne szoruljon ki a kelleténél több fizetőeszköz. S bár a statisztikai módszertanban otthonosan búvár­kodók könnyedén észrevették, hogy az év eleje óta közölt főbb termelési mutatók nem teljesen pontosan jelö­lik a gazdaságban végbemenő fo­lyamatokat (tartalmazzák ugyan az állami szektor termelésének megle­hetősen nagyarányú visszaesését, ám egyáltalán nincs bennük a vállal­kozói szféra felfutása), mégis - más híján - a rendelkezésre álló adathal­mazból kellett kiindulni. Éppen akkor, amikor a csehszlo­vák reformkonyha három fő menüjét (árliberalizáció, a korona átváltható­sága, privatizáció) közel fél évig ízlelgető ország lakossága mind fo­gyasztóként, mind termelőként a pénzhiánytól kezdett volna lebé­nulni, az addigi költségvetési fegye­lem eredményeként még­iscsak mód nyílt arra, hogy a koráb­binál több pénz kerüljön vissza a gazdaságba. Élénkítve ezzel a fo­gyasztói keresletet és a kínálatot egyaránt. Persze, néhány hónap alatt a - Klaus-ellenes irányzatok szerint túladagolt - restriktív pénzpolitika nem kínált nagy manőverezési lehe­tőséget, s még ha a várható irányza­tok a költségvetési többlet megőrzé­sének folytatását sejtetik is, még­sem lehet ilyenkor túl nagy szeletet lekanyarítani ama közös kenyérből, mert néhány váratlan momentum nyomán könnyen előfordulhat, hogy az év végére hitelből kellene fedezni az államnak a kiugró hiányt. Mert a néhai szocialista gazdaság java­részt állami és szövetkezeti tulajdo­nú változatának piaci alapokra törté­nő átalakítása a maga nemében egyedülálló próbálkozás, amely sok csapdával teli úton halad, s ahány országa volt az egykori keleti tömb­nek, annyi sajátossággal párosul. Nincs egységes recept, nincs közös forgatókönyv, legfeljebb érdek­egyeztetés akad, de az is inkább az azonosságokban. Kormányzatunk - a parlament szentesítésével - tehát megtette a maga valóságból merítő lépését. A 47 milliárd koronás költségvetési többletből részben az államkassza kiadásainak bővítésére (szociális szféra, egészségügy, oktatásügy, környezetvédelem, kárpótlás) váró­kat örvendeztette meg, de semmi­képp sem annyira, hogy elégedettek lehessenek. Például az amúgy is visszafejlődő egészségügy fenntar­tásához csak szeptember végéig futja a megemelt tételből. Ugyanak­kor azonban a kínálat oldalán is engedményeket tett a reform vezér­kara. Olyanokat, amelyek rríár a pia­ci szemléletmód világába sorolha­tók, s nemcsak a puszta pénzinjek­cióban merülnek ki. Kedvezményt jelent a termelőknek, vállalkozóknak a forgalmi adó néhány tételének csökkentése, s az ebből keletkező különbözetet az államkasza állja. Ugyanakkor előnyben részesülnek azok a vállalkozók, akik hazai gépe­ket és berendezéseket vásárolnak: mert értékükből nagyobb mértékben írhatnak le az év végéK mint egyéb­ként, s a kiugró különbőzetet itt is az állami költségvetésből pótolják. Meghatározott kulcs szerint adóked­vezményt kapnak azok a vállalatok, amelyek szerződést kötnek és mun­kát adnak a közép- és főiskolák friss végzőseinek, s némely fuldokló vál­lalat nyereségadó-csökkenésben is reménykedhet, ha termelési profilját jövőbe mutatónak ítélik meg. Most tehát a szükségesnél na­gyobb mértékben állami zsebbe szippantott pénz bizonyos hányada egy gazdaságpolitikai manőver ré­vén visszakerül a gazdaság vérke­ringésébe. Élénkíthet rajta, némi­képp enyhíthet az életképes vállalati szféra terhein, de csodákat ne vár­junk tőle. J. MÉSZÁROS KÁROLY A KULISSZÁK MÖGÖTT TÖRVÉNY AZ EGÉSZSÉGÜGYRŐL Csütörtökön ülést tartott a szlovák kormány törvényalkotási tanácsa, amelynek elnöke Zászlós Gábor miniszterelnök-helyettes. Négy pont szerepelt a napirenden - emeljünk ki közülük egyet, az egészségüggyel kapcsolatos törvényjavaslatot. REFLEX - Mind a négy lényeges volt, ám az egészségügyi ellátás mindany­nyiunkat érint. A csehszlovák egész­ségügyet még a közelmúltban is világszínvonalúnak tartották, leg­alábbis a lakosságot így tájékoztat­ták. Felépítését, műszerezettségét tekintve szembe kell néznünk a va­lósággal, azzal, hogy az egészség­ügyi intézményhálózat elavult, le­pusztult. A kormány már a múlt év végén foglalkozott a szlovák egész­ségügy reformjának kérdésével. Természetes, hogy a reformnak al­kalmazkodnia kell a költségvetési lehetőségekhez, de meg kell változ­tatni néhány jogszabályt is, így első­sorban az 1960/20 számú nép­egészségi törvényt. A legfontosabb változás, hogy az egészségügyi el­látás a járási hivatalok hatáskörébe kerül. Létrejön a járásokban az az állami közigazgatási szerv, amely felelős lesz a járás egészségügyé­nek szervezettségéért, az ellátás színvonaláért. - Mikor kerül ez a törvényjavaslat a parlament elé? - A törvényalkotási tanács jóvá­hagyta a módosító javaslatokat és a kormány már a legközelebbi, tehát a jövő heti ülésén megvitatja a kiegészített törvénytervezetet. Amennyiben a kormány egyetért a módosító javaslatokkal, a parla­ment őszi ülésének napirendjére tűzik. - Alojz Rakús egészségügyi mi­niszter két héttel ezelőtt bejelentette, hogy a harmadik negyedév végéig leállítanak minden egészségügyi be­ruházást, mert kimerítették az évi költségvetési keretet. Történt-e elő­relépés ezen a téren? - Pontosítani szeretném, nem minden beruházást állítanak le. Igaz, nagyon szűkre szabott keretek között kell gazdálkodniuk, de az egészségügyi tárcának fel kell állíta­nia a fontossági sorrendet, meg kell határoznia, melyek azok a beruhá­zások, amelyeket nem lehet leállí­tani. - A miniszter szerint sok fontos építkezés befejezésére sincs pénz. - A költségvetési többletből rész­ben már orvosoltuk ezt a problémát. El szeretném még mondani, hogy a kormány már többször elnapolta a magánorvosok kérdését, de csak azért, mert precízen akarta kidolgoz­ni a vonatkozó törvényjavaslatot. Most ez is elkészült és az október elsejei terminus érvényben marad. Október 1-től tehát a magánpraxist is engedélyezik majd. AGÓCS VALÉRIA DEMOKRATIKUS AGRÁRBLOKK SZÜLETIK? (Munkatársunktól) - Időszerű mezőgazdasági kérdésekről mondta el véleményét a sajtó képviselőinek csütörtökön Pozsonyban Pavel De­linga, a Szlovákiai Mezőgazdasági Párt elnöke. Bevezetőjében kiemel­te: még a földművesblokád előtt fi­gyelmeztették a kormányt, vegye komolyan az ágazatban kialakult helyzetet. Magából az akcióból nem akartak politikai tőkét kovácsolni, ezért kimondottan szakmai alapon szerveződött, s azzal a céllal, hogy gazdasági és létkérdésekre hívja fel a figyelmet. Szerinte ma már minden politikai párt, mozgalom beleszól a mezőgazdaságba, bezzeg a föld­művesek közös fellépése előtt ezt nem tették. A mostani helyzet nem válik a parlament dicséretére, hisz a képviselők komoly kérdésekből politikai színházat csinálnak, s a földműveseket az ötvenes évek­re jellemző állapotba állítják be. Szólt a párt célkitűzéseiről is. Fel­adatuknak tartják a kormány agrár­politikai lépéseinek állandó számon­tartását, s követelni fogják, hogy a parlamentben csak a szakembe­rek szóljanak bele a mezőgazdaság dolgaiba. Ugyanakkor kezdeménye­zik a mezőgazdasági párti erők de­mokratikus agrárblokkba tömörülé­sét, hogy a legközelebbi választáso­kon összefogva bejussanak a parla­mentbe. Felvetődik a kérdés: milyen alapon próbálnak közös hangot ta­lálni? Delinga úr szerint nem a múlt, hanem a jövő agrárpolitikája kötheti majd össze a blokkba kerülőket. Párbeszéd útján kívánják közös programjukat kidolgozni. Egyelőre csak a Földművesek Mozgalmával ültek asztalhoz, s ezúttal fordulnak kezdeményezésükkel a többi párt­hoz, mozgalomhoz. Kérdésekre válaszolva elmondta: a kormányzat valószínűleg azért ta­lál egyszeriben időt meg pénzt a me­zőgazdaság létkérdéseinek megol­dására, mert legfelsőbb szinten is rádöbbentek az ágazat helyzetének súlyosságára. Ehhez pedig részben a földművesblokád is hozzájárult. (jmk) ORVOSI TANÁCSADÓ MITŐL FÁJ A FEJÜNK? (4) Fejfájás a központi idegrend­szer megbetegedései következté­ben. Az előző részekben felsorolt felfájásoknak látszólag nincs szervi alapjuk. A koponya röntgenfelvétele és a neurológiai vizsgálatok ered­ménye negatív. Más a helyzet olyankor, amikor anatómiailag kimu­tatható kóros elváltozás okozza a fejfájást. Az agydaganatok hatvan száza­lékában fordul elő fejfájás és har­minc százalékukban ez az első tü­net. Gyanús az a fejfájás, amely hirtelen jelentkezik éjszaka, olyan embereknél, akik azelőtt nem pa­naszkodtak fejfájásra. A fájdalom hirtelen kezdődik, erős és hányinger nélküli hányás kísérheti. Ha valaki ilyen fejfájást észlel, ne próbálkoz­zon gyógyszerekkel, hanem keresse fel orvosát. Fejfájás a fő tünete a pókhálóhár­tya alatti (szubarachnoideális) agy­vérzésének is. Ez a fejfájás teljes váratlanul, hirtelen kezdődik, (olyan mintha súlyos tárggyal fejbevernék az embert) és a fejfájáshoz tarkóme­revség, hányás, majd tudatzavar és eszméletvesztés társul. Az agy belsejében levő erek el­pattanása vagy eldugulása (amit a köznyelv gutaütésnek nevez), szintén járhat fejfájással, de ezek­ben az esetekben a neurológiai tü­netek állnak az előtérben és csak ritkán a fejfájás. Szubarachnoideális vérzés és agyvérzés gyanúja esetén sürgős orvosi vizsgálatra és beavat­kozásra van szükség. Az agyhártyagyulladásnak is ve­lejárója a fejfájás, amely leginkább a szemüreg mögött érezhető. Az agyhártyagyulladás tarkómerevség­gel, hányingerrel, neurológiai tüne­tekkel és rendszerint lázzal jár. A fej sérülései természetesen fáj­dalommal járnak. A fejfájás megma­radhat a seb okozta fájdalom elmú­lása után is, főleg agyrázkódás és agyzúzódás után. Kedvező esetben ez a fejfájás néhány nap múlva min­den kezelés nélkül megszűnik, de előfordul, hogy egyesek hónapokkal a sérülés után is fejfájásra panasz­kodnak. Az lyen fejfájás kivizsgálása és kezelése neurológus szakorvos feladata. Fejfájás, amelynek eredete a fej más részeiben vagy a nyakban van. Fejünkben az agyon kívül még számos olyan szerv található, amely fájdalommal jelzi, hogy valami nincs rendben. A leggyakoribb természe­tesen a fogfájás, hiszen agyunk, szívünk, májunk csak egy van, fo­ALKOTMÁNYOSSÁG - VÁLSÁGHELYZETBEN IS Számtalan újságcikkben olvasható, hogy Václav Havel - amatőr politikus. Persze, a jelzőt mindenki „hazabeszélve" írja és olvassa. Jeles külföldi publicisták és a szárnyait bontogató demokrácia sorsáért aggódó belföldi olvasók az „amatőr" jelzőt elismerésnek szánják, míg az ellendrukkerek rendszerint arra utalnak, hogy a köztársaság elnöke időnként fittyet hány a diplomáciai és a politikai szokásoknak, és ezzel kárt okoz az országnak. Ma, egy nappal a népszavazási törvény jóváhagyása után azt kell monda­nom, hogy a Prágai Vár lakója nem annyira amatőr politikus, mint sokan gondolják. Lehet, hogy - főképp jó drámaíróként - csak mímeli az amatőrséget. Hogy idestova már egy éve a parlament elé terjesztette a népszavazásról szóló törvényt, illetve a köztársasági elnök jogköréről szóló törvény tervezetét, azzal egyúttal azt is bebizonyította, hogy előrelátó államférfi. Mert az is tudta már valamikor 1990 októberében, amit akkor még csak a Szlovák Nemzeti Párt és a többi nacionalista párt vezérkara tudott. Jó előrejelzőnek és kiváló emberis­merőnek bizonyult. Az első tulajdonság a politikusok sajátja, a második az irodalmároké. Nincs kizárva, hogy Václav Havel tavaly ősszel azért terjesztette elő a referendumtörvény javaslatát, mert június és október között - a parlamenti életet figyelve - sok mindent megtudott arról, hogy mit várhat el ez az ország a törvényhozóktól. Ha úgy vélte, hogy túlságosan nagy érték Csehszlovákia egysége, semhogy őrzését erre a parlamentre lehetne bízni - bölcsen tette. Régen történt ebben az országban olyan arcpirító dolog, mint azon a napon, amelyen a képviselőház visszautasította az államfő által előterjesztett két törvényjavaslatot. Visszautasították, és nem sokkal később minden korábbinál erőteljesebben agitálni kezdtek a szlovák nemzeti pártok a két köztársaság különválásáéit. Elsősorban azért tehették ezt következmények nélkül, mert nincs törvény (akkor még nem volt törvény) a népszavazásról. A föderáció mellett síkra szálló politikai erők nem vették őket komolyan, mert mindenki tisztában volt vele, hogy Szlovákia lakosságának többsége nem híve a különvá­lásnak, a szeparatisták pedig szabadon hőzönghettek, mert nem volt törvényes alapja a megmérettetésüknek. Ezért felelt meg a nacionalistáknak a különválás jogi szabályzatlanságának az állapota. Arra viszont jó volt ez az állapot, hogy a parlamentben és a parlamenten kívül fenyegetőzzenek az elszakadással, hogy feszültséget teremtsenek. Sem a türelmét veszített köztársasági elnök­nek, sem a szövetségi parlamentnek, de még a Szlovák Nemzeti Tanácsnak sem volt rá módja, hogy kimondja: kérdezzük meg a népet. Ezzel magyarázható, hogy ugyanazok, akik a parlamentben és a mítingde­mokrácia ápolása közben nem győztek a népre és a nemzetre hivatkozni, oly kitartóan ellene voltak a népszavazási törvény elfogadásának. Nehezen szüle­tett meg az alkotmánytörvény, de most már itt van, kihirdetik. A legnagyobb vita akörül zajlott, hogy a Cseh, illetve a Szlovák Nemzeti Tanács mennyire szólhat bele egy országos népszavazás elrendelésébe, illetve hogy - elszakadás esetén - miként menjen végbe a föderáció vagyonának felosztása. Ahhoz nem kell különösen élénk fantázia, hogy felismerjük, miért ellenezte a Szlovák Nemzeti Párt a referendumtörvény elfogadását. Az viszont már nehezebben érthető, hogy egészen az utolsó percig miért volt oly tartózkodó a szlovák kereszténydemokraták parlamenti klubja. Valóban csak a tulajdonfel­osztás tisztázatlansága miatt? A kérdést végül úgy oldották meg, hogy a tulajdonfelosztás szabályozását kihagyták a törvényből. Az esetleges „osz­tozkodást" majd külön alkotmánytörvény szabályozza, és ennek elfogadása előtt - áll az új törvényben - nem szabad népszavazást kiírni az ország kettészakadása ügyében. Az is figyelemreméltó rendelkezése a törvénynek, hogy ugyanolyan kérdés megválaszolására öt évnél gyakrabban nem szabad népszavazást elrendelni. Ma már nyilvánvaló, hogy „profi" államférfiként cselekedett Václav Havel, amikor idestova egy éve szorgalmazta az említett két törvény megvitatását és elfogadását. A referendumtörvény azért különösen jelentős, mert lehetővé teszi, hogy bármi történjék is a föderációval, a változások (le sem merem írni, hogy a különválás) mindig civilizált módon mehetnének végbe. A „civilizált" ellentétpárja, a jugoszláviai fejlemények nyomán jól tudjuk, a fegyverekkel történő „megoldás". A parlamentben az elnöki jogkört szabályozó alkotmánytörvényről kevés szó esett azóta, hogy tervezetét a honatyák „kapásból" elvetették. Pedig e vonat­kozásban is tisztázni kellene a hatásköröket. Látjuk, mi történt Jugoszláviában, amikor nem tudta sem a hadsereg, sem Szerbia, sem Szlovénia, illetve Horvátország, hogy ki tulajdonképpen az államfő. Talán éppen válsághelyzetben van a legnagyobb szükség az alkotmányos megoldások szavatolására. TÓTH MIHÁLY gunk viszont harminckettő, és a iga­zat megvallva, nem sokat törődünk velük. Hasonló intenzív fájdalommal járnak az arcmelléküregek és a fül megbetegedései és a háromosztatú ideg gyulladása. Ezeket a fájdalma­kat sem a köznyelv, sem az orvostu­domány nem sorolja a fejfájások közé. Előfordul azonban olyan fájda­lom is, amely az említett szervekből származik, de igazi fejfájás formájá­ban nyilvánul meg. Jó (vagy inkább rossz) példa erre az elhalt fog gyö­kere körül keletkező gennyes gyulla­dás, amely nem fáj, de gyakran okoz fejfájást. Lehet a fejfájás oka a ne­hezen áttörő bölcsességfog is. A szem sérülésre, fájdalomra rend­kívül érzékeny szerv. Egyes beteg­ségei viszont gyakran nem helyi tü­netekkel, hanem fejfájással jelent­keznek. Közismert tény, hogy az iskolások fejfájását gyakran okozza az, hogy nem látnak jól és szem­üvegre van szükségük. Idősebb kor­ban a glaukpma. Különleges, de idős embereknél nem túl ritka megbetegedés az arte­ritis temporalis, a halántéki verőér gyulladása. A betegség erős fájda­lommal jár, amely rágáskor rosszab­bodik. A halántéki artéria duzzadt és érintésre érzékeny. A betegség oka nem tisztázott, iehet, hogy a reuma­tikus megbetegedések körébe tar­tozik. Egyes szakemberek szerint a fej­fájás leggyakoribb oka a nyaki hát J gerincben van. Azt, hogy az ágyéki gerinc elváltozásai milyen súlyos tü­neteket okoznak, majdnem minden­ki tudja. Kevesen gondolnak viszont arra, hogy két emelettel lejjebb, a mozgékony nyaki gerinc is érzé­keny, sérülékeny testrész. Az innen származó fejfájás a fej hátsó és oldalsó területeire sugároz ki. Rend­szerint merevek, érzékenyek a nyaki izmok is. Ezt a betegséget helyes testtartással, tornával, könnyű lenne megelőzni. Fejfájás általános megbetege­dések, mérgezések következté­ben. Alig van kóros állapot, amely­hez alkalomadtán ne társulna fejfá­jás. Ezek teljes felsorolása (láz, inf­luenza, gyomorrontás, szívelégte­lenség, rosszul kezelt diabetesz stb.) majdnem lehetetlen. Egyet mégis szeretnék kiemelni, mert gyors felismerése nagyon fontos. A hirtelen magasba szökő vérnyo­más egyik figyelmeztető tünete lehet a fejfájás. Fejfájás kísérheti a vér­nyomás csökkenését is, de ez távol­ról sem olyan veszélyes, mint az ezek falát veszélyeztető magas nyo­rflás. Hasonló a helyzet a mérgezé­sekkel is. Itt nem a klasszikus mér­gekre (ciánkáli, arzén, sztrihnin) gondolok, hanem mindennapi apró mérgeinkre, az alkoholra, cigaretta­füstre, a túl fűszeres, aromás ételek­ben található káros anyagokra. Ezek migrénre hajlamos emberekben ro­hamot válthatnak ki, de az egészsé­ges emberek fejét is megfájdíthat­ják. Dr. Rácz Olivér

Next

/
Thumbnails
Contents