Új Szó, 1991. július (44. évfolyam, 152-177. szám)

1991-07-19 / 167. szám, péntek

HÍREK - VELEMENYEK IŰJSZÓI 1991. JULIUS 19. MEGNYÍLT A VALASZTASI KAMPÁNY CSATATÉRRÉ VÁLTOZOTT SZÓFIA KÖZPONTJA Szerda este Szófia központjában egy­időben zajlott a Bolgár Szocialista Párt és az ellenzék tüntetése. Ez kiélezte a kedé­lyeket, s szemtanúk szerint elsősorban az ellenzék hívei csaptak össze a rendőrök­kel, akik lezárták előlük a főutakat. Négy személy megsebesült, és több mint 10 embert letartóztattak. A helyzet csak éjfél körül nyugodott meg. A feszültség fokról fokra nőtt, a két felvonulás résztvevőit csak egy tíz méter széles szabad terület, valamint pajzsok­kal és gumibotokkal felszerelt rendőrkor­don választotta el egymástól. Kezdetben nem voltak komolyabb incidensek, a vá­rosközpont csak azután vált csatatérré, hogy az ellenzékiek két nagyobb csoport­ja megpróbált áttörni a rendőrök sorfalán. A kezdeti „verbális elégedetlenség" ké­sőbb kövek és más tárgyak hajigálásával folytatódott, ekkor több járókelő sebesült meg. A zavargásdok alig egy órával azután robbantak ki, hogy a néphez intézett felhí­vásával Zseljo Zselev államfő hivatalosan megnyitotta a választási kampányt. A rend és a törvényesség megtartására szólított fel, az éhségsztrájk befejezését kérte attól a képviselőcsoporttól, amely már napok óta tüntet ily módon a parla­ment épülete előtt. Az elnök szerint gyor­san kiélezte a feszültséget ez az éh­ségsztrájk. amelyet az új alkotmány elfo­gadása ellen indítottak. Jelezte, a tiltako­zó akciók folytatását kihasználhatják azok az elemek, amelyek a maguk számára az egyetlen esélyt a destabilizálásban, a káoszban, a politikai erők és az állami intézmények kompromittálásában látják. KÖZEL-KELETI DIPLOMÁCIA IZRAEL RUGALMASABB LEHETNE A szerdai ötórás szíriai—egyiptomi csúcstalálkozó után a vendéglátó, Hafez Asszad elnök kijelentette, Izrael állás­pontja a közel-keleti béketárgyalásokkal kapcsolatban semmilyen optimizmusra sem jogosít fel. Mubarak azt mondta, a béketörekvések további fázisairól tár­gyaltak, s most azt várják, mit tesz az Egyesült Államok az indítványaira adott pozitív szíriai válasz után. Szíria vasárnap mondott igent az ame­rikai javaslatokra. Korábban ragaszkodott ahhoz, hogy a béketárgyalásokon jelen­tős szerepet játsszon az ENSZ, amit vi­szont Izrael kategorikusan elutasított az­zal, hogy a világszervezetnek előítéletei vannak vele szemben. Ennek az elvi ellentétnek az áthidalására javasolta Bush, hogy az ENSZ szavazati jog nélkül csendes megfigyelő legyen a megbeszé­léseken, amit Szíria el is fogadott, Izrael viszont még így sem. Mubarak bírálta azt az izraeli követe­lést is, hogy az esetleges konferencián a palesztinokat csak a megszállt területek lakói képviselhessék. Véleménye szerint ha valódi békét akarnak, akkor a palesztin küldöttség összetételének is reálisnak kell lennie. Ezre Kama izraeli bíró lezárta a nyolc­hónapos vizsgálatot a tavaly októberi je­ruzsálemi vérontás ügyében. Emlékezhe­tünk, az óvárosi templomhegyen az izraeli rendőrség 17 palesztint ölt meg. A hivata­los vizsgálat akkor azt állította, a paleszti­nok provokálták ki az összecsapásokat azzal, hogy kövekkel dobálták meg a Si­ratófalnál imádkozó zsidókat. A mostani vizsgálat ezzel ellentétben arra a követ­keztetésre jutott, hogy az izraeli rendőrö­ket terheli elsősorban a felelősség, mivel véletlenül kilőttek egy könnyfakasztó grá­nátot és az muzulmán nők egy csoportjá­nak a közelében robbant fel. Kama bíró azonban azt javasolja, ne indítsanak bíró­sági eljárást a rendőrök ellen, bár közülük egyesek nem jártak el adekvát módon. Kelet-Jeruzsálem 1967-ben történt megszállása óta a városban ez volt a leg­véresebb incidens a polgári lakossággal szemben, a rendőrök eljárása világmére­tű felháborodást váltott ki. Az izraeli hadsereg közölte, három ka­tonát, köztük két tisztet veszített szerdán egy tűzpárbajban Dél-Libanonban. A je­lentés szerint síita fundamentalisták támdták meg a járőrt, s nem a PFSZ tagjai. KAMBODZSAI RENDEZÉS ÁLTALÁNOS DERŰLÁTÁS Újabb jelentős szakaszába lépett a kambodzsai konfliktus politikai rendezé­se - jelentette ki a kínai külügyi szóvivő a kambodzsai Legfelsőbb Nemzeti Ta­nács (SNC) pekingi ülésének befejezése után. Hozzáfűzte: Kína reméli, hogy min­den érdekelt fél törekedni fog az új, füg­getlen, békeszerető és semleges Kam­bodzsa megteremtésére. Mindenekelőtt Norodom Szihanuk szerepét értékelte nagyra. A herceg Pekingben lemondott az ellenzéki koalíció vezérének tisztségéről és elvállalta a 12 tagú SNC semleges, pártok felett álló elnökének posztját. Erre reagálva távozott az SNC alelnökének tisztségéből Hun Sen, a phnompenhi kor­mány elnöke. Li Peng, kínai kormányto szerdari va­csorát adott a kambodzsai vezetők tiszte­letére, gratulált nekik az elért haladáshoz. Az SNC ülésén éppen annak köszönhe­tően alakult ki kedvezőbb légkör, hogy a pekingi vezetés nyomást gyakorolt a vö­rös khmerekre, a katonailag legerősebb ellenzéki frakcióra. így születhetett meg néhány jelentős lépés a végső rendezés felé. A felek megállapodtak az ENSZ­küldöttség összetételében az idei közgyű­lésre, továbbá a túzszünetben és abban, hogy az SNC székhelyét Phnompenhbe helyezik át. A testület kétnapos tanácsko­zása után a Biztonsági Tanács öt állandó tagjának képviselői kezdtek tárgyalásokat Pekingben a rendezési terv további rész­leteiről. OROSZ VÉLEMÉNY AZ ÚJ SZÖVETSÉGI SZERZŐDÉSRŐL AZ ALÁÍRÁSRA MÉG VÁRNI KELL Ruszlán Haszbulatov, az oroszorszá­gi parlament első alelnöke tegnapi moszkvai sajtóértekezletén úgy véleke­dett, nemhogy a közeli napokban, de még a közeli hetekben sem várható az új szövetségi szerződés aláírása. Hangsú­lyozta, még nagyon sok kérdés tisztázat­lan, s ezek megoldását nyilván bonyolult tárgyalások fogják megelőzni. Ugyanak­kor arra hívta fel a figyelmet, helytelen a szerződés aláírásának halogatása. Ez ellentétben lenne a bonyolult belpolitikai helyzettel, s nem felelne meg a nemzet­közi közösség elvárásainak sem. A nem­zetközi közvélemény mélyreható politikai és gazdasági változásokra vár, ugyanak­kor szeretné a Szovjetunió állami egysé­gének a megőrzését, az egyes köztársa­ságok nagyfokú önállósága mellett. A parlament alelnöke egyértelműen le­szögezte, az Oroszországi Föderációnak - s véleménye szerint a másik 8 szövet­ségi köztársaságnak is, amelyek Gorba­csov elnökkel együtt részt vettek a doku­mentum kidolgozásában - változatlanul érdeke a szerződés befejezése. Nem zár­ta ki azt sem, hogy a végleges szerződés­hez teljes mértékben vagy részlegesen csatlakozik néhány a hat köztársaság közül is, amelyek nem vettek részt az előzetes konzultációkon. A három balti köztársaságról, Moldováról, Grúziáról és Örményországról van szó. ISMÉT MENGELÉRÖL Egyáltalán nem tűnik biztosnak, hogy Josef Mengele háborús bűnös valóban meghalt - közölte tegnap a The Independent brit napilap. Menge­le Brazília partjainál állítólag a tenger­be fulladt, s földi maradványait feltéte­lezett sírjából 1985-ben exhumálták. A szakértőkben azonban a csontváz vizsgálata során több kétség merült fel, mivel nem találtak bizonyítékokat Mengele ismert betegségeire. A kéte­lyeket növeli, hogy Mengele fia, Rolf nem hajlandó együttműködni a brit szakértőkkel, akik szeretnének megva­lósítani egy genetikai vizsgálatot. Ha Mengele élne, az idén lenne 80 éves. Izraelben mindenesetre nem hisznek halálában. Bár 1985-ben lezár­ták a nyomozást, az akta nem került levéltárba. LONDON: ÚJ KEZDET HAT GARAS Mindössze ennyi, amit Gorbacsov kapott. Egy hatpontos segélyprogramba bőven belefért az, amit az adott helyzetben a hetek készek a Szovjetuniónak nyújtani. Azzal a 100-200 milliárd dollárral szemben, amely még néhány héttel ezelőtt mint kívánatos összeg közszájon forgott, ez igazán csak hat garas. De nem lyukas garas. Sőt, menet közben kiderülhet, ezek aranytallérok. Nem hiszem, hogy túl optimista vagyok, amikor ezt állítom. Ez a sokmilliárdos összeg reális értelemben: a Szovjetuniónak most ennyi kellene ahhoz, hogy különösebben nagy problémák nélkül valóban megteremtse a piacgazdálkodás rendszerét. Csakhogy a hetek nem láttak sok éceszt abban, hogy jó mélyen a zsebükbe nyúljanak csak azért, mert helyre kellene hozni, amit a szovjetek 73 éven keresztül tervszerűen tönkretettek. Már csak azért sem, mert mások is járnak Hyen szorító cipóben - a miénk is, de sok helyen szorít! -, ám igyekeznek maguk is tenni valamit, vállalva a nem kis nehézsége­ket. Meggyőződésem, hogy Gorbacsov elnök hazai bírálói most igazolva látják London előtt hangoztatott kifogásaikat, miszerint a Nyugat csak arra vár, hogy szétrombolja a szocialista gazdaságot. Szemellenzősen így fogják értelmezni a hetek ajánlatát, hogy támogatást nyújtanak a piacgazdaság alapjainak megteremtéséhez. Ha jó sok pénzt adtak volna, akkor Gorbacsov ellendrukkerei biztos befogták volna a szájukat, s elkezd­tek volna azon munkálkodni, hogy minél többet kaparintsanak meg ezekből a pénzek­ből. Ne feledjük, az apparátusnak még mindig nagy hatalma van, meg tudja szerezni, amit nagyon akar. S persze azt is tudatosítja, hogy amire a piacgazdálkodásnak elsősorban nincs szüksége, az az apparátus. Úgy vélem azonban, hogy bár Gorbacsov nem kapott sem biankó, sem konkrét összegre szóló csekket, az a segítség, amit megígértek neki, mégis felér egy segéllyel egy nagyon komoly támogatással. A jövőbeni együttműködés irányai és alapjai, melyeket most Londonban kidolgoztak, módot adnak arra, hogy menet közben a megvalósítás finanszírozásába is beszálljanak a hetek. Erre enged következtetni az a tény is, hogy egyetértenek azzal, kapjon a Szovjetunió társult státust a Nemzetközi Valuta Alaptól és a Világbanktól. Talán többet is kaphatott volna Gorbacsov, ha jobb tervezettel áll elő. Mert arra ugyan ígéretet tett, hogy véget vetnek a parancsgazdálkodásnak, de még mindig túl nagy szerepet szánnak az államnak, túl lassúra tervezik kivonulását a gazdaságból. A magántulajdonnak egyre nagyobb szót akarnak adni, de egyelőre nem nagyot. Ezek azok a dolgok, melyek a heteket óvatosságra késztették. Nyilvánvalóan úgy döntöttek, inkább kivárják, mekkora is az a „nagyobb", milyen gyors a liberalizálás, s csak azután lépnek ismét. S ami szintén fontos, komoly eredményeket várnak a hadiipar konverzió­jától, ez az a terület, amelyet talán a legkészségesebben támogatnak, mivel itt vannak a legnagyobb szovjet tartalékok. Anyagiakban, termelési bázisban és szellemi poten­ciálban egyaránt. Maga Gorbacsov is ismertette előterjesztésében, hogy legjobb szakembereik a hadiiparban dolgoznak. S így közvetve elismerte, helyénvaló az, amit az utca embere odahaza egyre gyakrabban emleget: a Szovjetunióban azért drága a vaj, mert olcsó a puska. Vagyis a szovjet elnök végeredményben nagyon elégedett lehet a hat garasával, sőt már pusztán azzal is, hogy meghívták Londonba. S nyugodtan alhat, mivel a jövő évi csúcs házigazdája az ő „kedves Helmutja" lesz, s a németek máris kiszivárogtatták: a meghívás nem fog elmaradni. A francia elnök pedig már G7 + 1-ről beszél, miközben a G8-at tartja kívánatosnak. S elégedettek lehetünk mi is, mivel Londonban gyakorlati­lag elfogadták a kettőt egy csapásra elvet, melyet elsőként Havel elnök javasolt, vagyis mindvégig úgy igyekeznek majd segíteni a Szovjetuniót, hogy abból Közép-Kelet­Európának is haszna legyen. GÖRFÖL ZSUZSA RAKÉTAHARMADOLÁS Megállapodás született Bush és Gorbacsov között abban, hogy a hónap végi moszkvai találkozójukon aláírják a START-szerzödést, s ezzel lezárul egy nagyon bonyolult, több mint kilenc éve húzódó tárgyalási folyamat. Aki azt várta, hogy Londonban bejelentik: ők ketten megoldották az utolsó vitatott technikai problémát is, az tévedett. Részletekbe nem bocsátkoztak, erre genfi tárgyalóküldöttségeiknek adtak utasítást, mondván, a suszter maradjon a kaptafánál, ezért ők politikai döntést hoztak, így van ez rendjén, mert mindkét félnek érdeke, hogy minden szó és vessző a helyére kerüljön, a szerződés egyetlen pontban se legyen támadható. Az ilyen munkához már szakértők kellenek. Nagyon fontosak a részletek, ezt bizonyítja, hogy már jó egy éve halljuk: csak néhány kérdést kell megoldani. És mégis, ezek az „apróságok" hónapokat vettek igénybe. Ha kell, még egyszer a két külügyminiszter is találkozik annak érdekében, hogy a hónap végére minden akadály elháruljon az aláírás útjából. Lehet politikai és katonai szempontból értékelni a STÁRT jelentőségét, bár a kettő között nem húzható éles határvonal. Tény, hogy a szerződés meghatározza az elkövetkező 15-20 esztendő hadászati egyensúlyát nemcsak a két nagyhatalom között, hanem az egész világon. Ilyen nagyarányú atomfegyver-csökkentésre még nem volt példa, hiszen a nyolcvanhetes rakétaszerződés, amely két rakétakategóriát teljesen felszámolt, a nukleáris potenciálnak csak a 3-4 százalékát semmisítette meg. A START-ban szereplő egyharmados csökkentés tehát óriási pusztítóerőt iktat ki, de még így is sok a mindkét oldalon megmaradó kétharmad. Ezért lehetnek kissé csalódottak, akik azt remélték, hogy a felek tartják magukat az eredeti szándékhoz és 50 százalékkal csökkentenek. (Ezért neveztük még pár hónapja is a START-ot rakétafe­lező szerződésnek.) Viszont remélhető, a START-tal nem zárult le a hadászati nukleáris támadóeszközök leszerelésének folyamata. A potenciálok kétharmadának a megtartása azt jelenti, hogy a gyakorlatban nem adták fel az elrettentés logikáját, bár elvben, a politikai kapcsolatokban már nem kívánják alkalmazni. Viszont ki tudja, hogy 5-10 év múlva miként alakulnak a dolgok... Teljesen fölöslegesek azok a viták, hogy kinek volt nagyobb szüksége a szerző­désre. Tény: a szovjeteknek kellett több engedményt tenniük a mostani állapot eléréséhez. Viszont két héttel ezelőtt Bush szólította fel külön levélben Gorbacsovot a párbeszéd meggyorsítására, erre reagált a szovjet elnök azonnal úgy, hogy Washingtonba küldte külügyminiszterét és a vezérkari főnököt. Bushnak két oka volt a sietségre. Egyrészt a szerződés érdekében tett szovjet engedményekkel kívánta odahaza bizonyítani, hogy Moszkva megérdemli a gazdasági segélyeket. Másrészt ki akarta fogni a szelet azok vitorlájából, akik még mindig katonai szuperhatalomnak tekintik a Szovjetuniót, ezért fenntartásaik vannak a START-tal szemben is. Az ő komoly érvük: a tavaly Párizsban aláírt hagyományos leszerelési szerződést is szándékosan félremagyarázta a Szovjetunió, és több mint egy fél évbe telt rábírni arra, hogy a dokumentumot tartsa tiszteletben. Ebből adódik Gorbacsov érdeke is: London előtt, pontosabban, Londonban bizonyítani-a Kreml jószándékát. Ezen túlmenően látni kell, miért akadoztak a START-tárgyalások még a kelet­európai változások után is. Vitathatatlan: a kelet-európai kivonulást is sokkolva megélő szovjet tábornokok a hadászati fegyverek csökkentésére úgy tekintenek, hogy ezzel feladják a szovjet szuperhatalmi státus utolsó tartópilléreit is. MALINÁK ISTVÁN NÉHÁNY SORBAN N elson Mandela, az afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) elnöke a The Star johannesburgi napilapnak adott inter­jújában leszögezte: az ANC nem lép a szocialista útra, mert van saját program­ja és nem fog együttműködni a Dél-afrikai Kommunista Párttal. Azt állította, bár a két szervezet politikai szövetséges marad, szoros együttműködésük a politikai stra­tégiát illetően véget ér, amint befejeződik a fehérek kisebbségi uralma. Mandela így reagált az utóbbi időben többször is el­hangzott vádra, amely szerint az ANC a kommunizmus bábszervezete. Megfi­gyelők emlékeztettek rá, Mandela sze­mély szerint nem tagja a KP-nak, viszont az ANC végrehajtó bizottságának 30 tag­ja igen. fcl. .ilatkozat elfogadásával ért véget IN V a közép-amerikai országok csúcsértekezlete San Salvadorban. A do­kumentum felszólít a salvadori felkelők, az FMLN leszerelésére és feloszlatására, s így - az ENSZ felügyelete mellett - vé­get lehetne vetni a 11 esztendeje tartó polgárháborúnak. Az FMLN vezetői a csúcstalálkozó résztvevőihez intézett üzenetükben ismételten hangsúlyozták: a gerillák mindaddig nem teszik le a fegyvert, amíg át nem szervezik a regu­láris hadsereget. T egnap nyílt meg a mexikói Guadala­jarban az ibero-amerikai csúcsérte­kezlet. Fidel Castro legfelsőbb kubai ve­zető már szerdán a helyszínre érkezett, ahol a vendéglátó ország elnökével, Car­los Salinasszal és Felipe González spa­nyol kormányfővel tárgyalt. Ez a háromol­dalú találkozó rendkívül nagy érdeklődést keltett a csúcs többi résztvevőjének köré­ben, mivel várható, hogy az értekezlet középpontjában éppen Castro és a kubai reformok szüksége áll majd. A tájékozta­tás szerint például Gonzalez világosan Castro értésére adta, Havanna csak ak­kor vehet részt a regionális integrációban, ha Kubában biztosítják a több demokrá­ciát és bevezetik a vegyes- vagy a piac­gazdaságot. I rán még mindig Nagy-Britanniában ál­lomásoztat egy kommandót, amelynek feladata, hogy megölje Salman Rushdie-t, a Sátáni versek szerzőjét. Mint emlékeze­tes, Rushdie-t még Khomeini ajatollah ítélte halálra. Erről tegnap számoltak be a New York-i ENSZ-központban a Népi Mudzsahidek képviselői. Ennek az iráni ellenzéki pártnak a tagjai többnyire külföl­dön élnek. Elmondták azt is, hogy ilyen kommandósok gyilkolták meg a közel­múltban a Sátáni versek japán fordítóját, s intéztek támadást két héttel ezelőtt a könyv olasz fordítója ellen is. R ichard Gephardt, az amerikai képvi­selőház demokrata párti többségé­nek vezetője hivatalosan bejelentette, nem kíván indulni pártja jelöltjeként a jövő évi elnökválasztáson. Gephardt szenátor (Missouri államból) 1988-ban sikertelen kísérletet tett a Fehér Ház meghódításá­ra. Ezúttal őt tartották a demokraták leg­nagyobb favoritjának, ezért is volt várat­lan a bejelentése. A politikus képviselőtár­saihoz írott levelében azt húzta alá, hogy George Bush a jövő évi választásokon igen is legyőzhető, de ő e cél érdekében nem elnökjelöltként kíván cselekedni, ha­nem a Kongresszusban betöltött tisztsé­gének segítségével. Valószínű azonban, Gephardt 1996-ra tartogatja erőit, mivel akkor már nem lesz olyan nehéz ellenfele, mint most George Bush. V ádat emelt a berlini ügyészség Gün­ther Mittag, az egykori NESZP volt titkára ellen. A Der Tagesspiegel napilap tájékoztatása szerint az állami pénzek hűtlen kezelésével vádolják. Ő a felelős azért, hogy az egykori keletnémet veze­tők, beleértve őt magát és Erich Honek­kert is, évente jogtalanul mintegy 20 ezer márkát tettek zsebre azért, mert elég kétséges módon tiszteletbeli tagjai voltak az NDK építőipari akadémiájának. Maga Mittag 1978 és 1989 között ily módon 240 ezer márkát vett fel. B olívia elnöke 120 napra felfüggesz­tette azoknak a kétoldalú és sokol­dalú szerződéseknek az érvényét, ame­lyek lehetővé teszik a kábítószercsempé­szek kiadatását más országoknak. Azok, akik az említett időszakban önként jelent­keznek a rendőrségen és együttműködé­sükkel hozzájárulnak más csempészek és különböző bűnöző elemek letartóztatá­sához, Bolíviában állhatnak bíróság elé. Saavedra belügyminiszter a döntéshez kiegészítésül hozzáfűzte, hogy az elítél­tek a szokásosnál enyhébb büntetésre számíthatnak.

Next

/
Thumbnails
Contents