Új Szó, 1991. július (44. évfolyam, 152-177. szám)

1991-07-19 / 167. szám, péntek

1991. JULIUS 19. .O/SZOi HAZAI KÖRKÉP ELSŐ LÉPÉSEINK AZ MKDM KÉPVISELŐJE A GENFI KONFERENCIÁRÓL Csáky Pál az MKDM képviseletében járt Genfben, a nemzetközi kisebbségvédelmi konferencián. Hazajövetele után arról kérdeztük, hogyan értékeli ezt a fontos nemzetközi tanácskozást? - Én csak egy hétig vettem részt a tanácskozáson, de így is megismerkedhettem az egyes kormánydelegációk, illetve a nemhivatalos küldöttségek nézeteivel, az egész konferencia légkörével. Ami a hangulatot illeti, azt erősen befolyásolták a jugoszláviai események. • Hogyan ítélték meg a Jugoszláviában történteket? - A második héten, a.}<atonai beavatkozásnak köszönhetően, túlsúlyba került a szlovének és a horvátok iránti rokonszenv. Egyébként, amikor felmerült Szlovákia tüggetlenségének kérdése, a résztvevők nagyon tájékozatlanoknak bizonyultak. Voltak értesüléseik, de nem ismerik mélyebben a problémát. Megpróbáltuk megmagyarázni, hogy a mi értékelésünk szerint nem vonható párhuzam e kérdés és a jugoszláviai helyzet között. • On hogyan vett részt a konferencia munkájában? - Két szinten folytak a tárgyalások. Egyrészt a hivatalos delegációk, másrészt a nem kormányzati szervezetek képviselői között. Ez utóbbiak csoportjában dolgoztunk mi is, Gyurcsík Ivánnal, az Együttélés képviselőjével. Több jelentős kormányküldöttséggel is sikerült találkoznunk. Elsősorban információkat adtunk magunkról. Meg kell jegyeznem, hogy a világban keveset tudnak rólunk. Egyébként, a nem kormányzati szervezetek - több hivatalos küldöttség megítélése szerint - sokkal rugalmasabbak, egyértelműen a problémák megoldására . törekednek, így a kisebbségi problémákban az áttörés éppen tőlük várható. Szoros kapcsolatban álltunk a hivatalos csehszlovák küldöttség két tagjával, Hunčík Péterre\ és Gémes/ Károllyal is. • Előzetesen milyen tanulságot szűrtek le a genfi tárgyalásokból? - A hivatalos delegációkkal az Együttélés képviselőjével közösen, nézeteinket egyeztetve találkoztunk. Remélem, nemcsak mindkettőnk, hanem a mozgalmaink vezetői számára is tanulság, hogy a külföldi delegációkat nem az érdekelte, vajon bizonyos részkérdéseket az Együttélés, az MKDM, vagy az FMK esetleg eltérően ítél-e meg. Ők tárgyszerű, adatokkal alátámasztott információkat akarnak kapni a kisebbség sorsáról, életéről. • Utalt az egységes fellépés fontosságára. Ez csak hazai vonatkozásban érvényes? - Semmiképpen. Genfben a romániai és a vajdasági magyarok képviselői szintén jelen voltak, viszont a kárpátaljaiak, sajnos, nem tudtak eljönni. Akik ott voltunk, egyetértettünk abban, hogy hasznos lenne a rendszeres kapcsolattartás; és szükség van a kisebbségben élő magyarság összehangolt külföldi fellépésére. Felajánlottuk, hogy esetleg nálunk rendezhetnénk meg az ezzel kapcsolatos egyeztető tanácskozást. • Mint mondotta, nagyon keveset tudnak rólunk külföldön. Sikerült megszüntetni a fehér foltokat? - Nehéz azt felmérni, hiszen ezek az első, kissé bátortalan lépéseink voltak nemzetközi fórumon. Sokat segítettek külföldi barátaink, főleg a találkozók megszervezésében, de abban is, hogy minden fontos dokumentumot megkaptunk. • Milyen módon juthatunk be az európai köztudatba? - Egyrészt a hivatalos állami csatornákon keresztül, ám ezekkel nem lehetünk teljes mértékben elégedettek. A másik a nem hivatalos csatorna, ezt használhattuk ki ezen a konferencián is. A 35 ország részvétele óriási lehetőség a nem ko/mányzati szervek számára. Remélem, hogy azok, akikkel találkoztunk, átfogó képet adnak majd rólunk és tolmácsolják elképzeléseinket saját helyzetünkről és a tágabb régió rendezéséről is. Bízunk abban, hogy az őszi moszkvai tanácskozásra és a második helsinki találkozóra is eljutunk. -esiA BŐSI SZÖRNY ELLEN DOKUMENTUMOK A VÍZLÉPCSŐ ELLENI HARCRÓL A jelek szerint hamarosan döntő fordulatra kerül sor a dunai vízerőmű sorsában, s ebből a szempontból talán nem árt amolyan összegezés formájában visszapillantani azokra a tiltakozó akciókra,, dokumentumokra, amelyekkel a Független Magyar Kezdeményezés, esetenként más mozgalmakkal együtt a nyilvánosság elé lépett. A történet 1989 decemberéig nyúlik vissza, amikor, nem sokkal a forradalom után megalakul az FMK somorjai szervezetének természet- és környezetvédelmi szakbizottsága, melynek programjában központi helyet kapott a bősi vízerőmű elleni fellépés. Aktivistáink még az év decemberében - a szervezést is beleértve - részt vettek a bősi vízlépcsőnél megrendezett tiltakozó nagygyűlésen. Kilencven januárjában az FMK somorjai helyi csoportja a VPN-nel és környezetvédőkkel együtt megalapította az Élőlánc mozgalmat, mely nevét később Euroláncra változtatta. 1990 februárjában jelentős tömegmegmozdulásra került sor, melyet az Eurolánc, az FMK somorjai és a Dunaszerdahelyi járásban működő aktivistái a Természet és Tájvédelmi Szövetséggel, valamint a Zöldek Pártjával együtt szerveztek. Magyar, szlovák, cseh és osztrák természetvédők a vízerőmű gátján több kilométer hosszúságú élőláncot létesítettek, tiltakozásul a vízerőmű tervezett továbbépítése és üzembe helyezése ellen. Idézzük fel szóvivőnk hat-hétezer ember előtt elmondott beszédének befejező részét: „Minden józanul mérlegelő ember előbb-utóbb felismeri, ha hibás elgondolás alapján fogott hozzá munkájához - és abbahagyja, mielőtt még az utolsóját is rááldozná. A rosszat tehát abba kell hagyni, mert a rossznak egyetlen logikája van: az, hogy mindig csak rossz származik belőle." 1990 -február végén az FMK első országos közgyűlése állásfoglalást tesz közzé, amelyben megállapítja: „A vízlépcső megépítése felelőtlen hazardírozás." Az FMK parlamenti képviselője, Németh Zsuzsa a Szövetségi Gyűlésben interpellációt nyújtott be az erőmű gazdaságosságára és környezeti hatásaira vonatkozólag. Májusban a WWF ausztriai szervezete nemzetközi sajtókonferenciát rendezett Pozsonyban, neves hazai és külföldi szakemberek, ökológusok részvételével. Ez alkalommal az FMK nyilatkozattal csatlakozott a Duna Chartához. A nyilatkozat leszögezi: A Független Magyar Kezdeményezés megalakulásától kezdve ellenzi a bősi erőmű építésének változatlan formában történő befejezését és üzembe helyezését. Ez az álláspontunk nem érzelmekre, hanem tényekre tá-, maszkodik, tényekre, amelyek hazai és külföldi tudományos intézmények vizsgálatai és tapasztalatai nyomán merültek fel. A Chartát aláíró szervezetek többek között követelik, hogy a Dunát és mellékfolyóit övező területeken többé ne lehessen olyan méretű rablógazdálkodást folytatni, mint ahogy az az elmúlt évtizedek során történt. A Charta aláírói egyetértenek abban, hogy ezeken a rendkívüli ökológiai, kulturális és esztétikai értékeket hordozó területeken Trilaterális Parkot kell létesíteni, s ez egyszersmind kizárja az olyan túlméretezett objektumok felépítését, mint amilyen a bősi vízerőmű, vagy a tervezett Duna-Odera-Elba csatorna. Ugyanezen év októberére elkészült az FMK környezetvédelmi programja, amelyben szintén hangsúlyt kap a vízerőmű kérdése. A bevezető részben megállapítjuk, hogy „az ember gazdasági tevékenysége csak a természettel összhangban valósulhat meg. Gazdaságos csak az lehet, ami egyúttal környezetkímélő is. Nem lehet értékeket teremteni úgy, hogy ugyanakkor elpusztítjuk környezetünknek a természet által felkínált értékeit. Meggyőződésünk, hogy az ilyen tevékenység végső mérlege valójában nulla, vagy éppenséggel negatív." Hivatkozva a Nemzetközi Folyami Hálózat (IRN) 1988. júniusában San Franciscóban elfogadott határozatára (melynek 1. pontja szerint az érintett terület - tehát elsősorban a Csallóköz és a közvetlenül veszélyeztetett Duna menti falvak - lakosságát be kell vonni a tervezési munkálatokba, és a lakosságnak a tervezet felett vétójoga van) rámutatnak az építkezés eredendő, az emberjogi követelményeket sértő hibájára. Felhívjuk a figyelmet alternatív energiaforrások, elsősorban a geotermális energia fokozottabb kihasználásának lehetőségére. A múlt év végén - a problémát tovább komplikáló új elemként - az ún. ,,C"-változat vetődött fel. Erre mozgalmunk 1991 februárjában parlamenti interpellációval reagált, mely alkalommal Berényi József képviselőnk magyarázatot kért a kormánytól, többek között arra nézve, hogyan kerülhetett sor azon kormányhatározat mellőzésére, mely szerint a dunai vízerőművel kapcsolatos vizsgálatokat ez év júniusában kellett volna befejezni. Eközben a kormány, a saját maga által kitűzött határidőt be sem várva, egyoldalúan a „C"-változat mellett foglalt állást, meghiúsítva ezzel egy alapos elemzés elvégzésének lehetőségét. Képviselőnk azt is kifogásolta, hogy az Erdő- és Vízgazdálkodási Minisztérium által kinevezett 6 szakbizottság vizsgálatait egy önálló, összegező bizottságnak kellett volna értékelnie; ehelyett az történt, hogy ezen feladat elvégzésével az említett szakbizottságok egyikét, éspedig a gazdasági bizottságot bízták meg. Berényi József kétségbe vonja, hogy ez a testület illetékes volt-e a többi bizottság által felvetett, szakmailag különböző kérdések elbírálására. Júliusban az Eurolánc felhívására aktivistáink - köztük a helyi önkormányzatban működő két képviselőnk - részt vett a körtvélyesi szivattyútelep blokádján, amivel megakadályozták a felvízcsatorna feltöltését. (FS) ÚJ STATÚTUMA VAN POZSONYNAK Bár a tervezettnél jóval később, de elfogadták Pozsony statútumát, mely kidolgozásán és szövegezésén közel száz szakember dolgozott - jelentette be Peter Kresánek, főpolgármester legutóbbi sajtótájékoztatóján. Az előkészítő munkacsoport figyelme nagyon sok problémára kiterjedt, ügyeltek arra, hogy az új törvények jelentősebb paragrafusait is tömören magába foglalja a szabályzat. Az érdekek egyeztetése nagyon sok vitás kérdést vetett fel. Például azt, hogy egy-egy középület igazgatása, vezetése, vagy bérbevétele a város vagy városrész hatáskörébe tartozzék-e. Egy hivatal nem tud gondoskodni teljes mértékben a zökkenőmentes üzemeltetésről, ezért az igazgatással egy szervet kell megbízni, s ez a lényegen, - hogy a középület a főváros egész lakosságát szolgálja -, nem változtat. Sikerült megegyezni az anyagiak elosztásában: a különféle adókból származó bevétel 40 százaléka a városé, 60 százaléka pedig a városrészé marad. Mivel a szlovák főváros állami dotációra nemigen számíthat, a többi fejlett európai nagyvároshoz hasonlóan önfinanszírozásra kell áttérnie. A városi tanács közös megbeszélés alapján az egyes városrészek szükségleteit figyelembe véve osztja majd szét a pénzt. A statútum augusztus elsejével lép hatályba. A főpolgármester a magisztrátus átszervezéséről is beszámolt. A városj képviselő-testület véleményét figyelembe véve az egyes posztokra olyan embereket választanak, akik megfelelnek a szakmai elvárásoknak. -tgáREFLEX MINIMÁLBÉR - ITT ÉS MOST Mint minden társadalmi vagy gazdasági jelenségről, a minimálbérről is lehet takaros dolgozatokat írni. Általános elméleti eszmefuttafásokat, remekbeszabott, tanulmánygyűjteménybe kívánkozó tanulmányokat a minimálbér káros hatásáról, teljesítményvisszatartó szerepéről. Vagy arról, hogy mennyire negatívan hat a foglalkoztatásra. Persze, minden azon múlik, ki írja az ilyen tanulmányt, újságcikket, dolgozatot. Liberális közgazdász-e, vagy szakszervezeti funkcionárius, a munkaadókat képviseli-e a cikkíró, vagy az alkalmazottakat. És azon se ütközzön meg senki, hogy másként vélekedik a minimálbér bevezetéséről, illetve felemeléséről Václav Klaus és egészen másként egy munkavállaló, aki már éppen hogy csak_a víz felszínén tudja magát tartani a létért folytatott küzdelem hullámzó tengerén. Máshogy látja a dolgokat a (helyesen) nagy távlatokban gondolkodó miniszter és máshogy az a textilipari munkásasszony, aki egy héttel a fizetés előtt csak háromnapnyi távlatot tud felrajzolni a gyermekeinek. De még ez se minden. Hiszen egészen másként hat a minimálbér bevezetése Ausztriában, másként az USA-ban, vagy Angliában, netán Romániában. Ami itt merénylet a foglalkoztatás ellen, azt máshol szükséges rosszként kell értelmezni. Lehet, hogy Németországban maguk a szakszervezetek tiltakoznának a minimálbér bevezetése ellen, mert ez az iskolából frissen kikerült fiatalok ezrei számára nehezítenék meg a munkába állást, de lehet, hogy máshol ez az egyetlen megoldás a munkavállalók jelentős része számára, illetve ez is a társadalmi béke megőrzésének egyik tényezője. Amikor nálunk még csak elméletben esett szó a munkanélküliségről és az infláció veszélyéről, egy Amerikából hozzánk látogató hazánkfia a televízióban egyebek között a minimálbérről is nyilatkozott. A kifejezést hallva padlizsánszínűvé vált az arca, és méltatlankodva kijelentette: a minimálbér „intézménye" merénylet a dolgozók ellen. Kis idő múlva lehiggadt, megmagyarázta a dolgot. Elmondta, hogy az állam beavatkozására, vagy a szakszervezetek nyomására szavatolt bér gátolja meg a munkaadókat új alkalmazottak felvételében. Elmondta, hogy az ilyen intézkedés elsősorban a fiatalokat, a gyakorlattal még nem rendelkezőket sújtja, és végül is munkanélküliséget eredményez. Jó tízperces kiselőadást tartott a kérdésről, és - engem is meggyőzött. Ennek ellenére most úgy vélem, hogy Csehszlovákiában szükség van a minimálbér bevezetésére, illetve a létfenntartási költségek alakulásához való igazítására. Ha másért nem, hát azért, mert az állami nagyvállalatoktól egyre nagyobb számban elbocsátottak igen jelentős része magánvállalkozóknál helyezkedik el. Legalább is reméljük, hogy ez így lesz. Azt mindannyian tudjuk, hogy eddig milyen elvekhez igazodva folyt a bérezés az állami (vagy szövetkezeti) vállalatoknál. Minden felsőbb rendeletre történt, tehát még akkor sem tudott a munkaadó visszaélni, ha akart volna. Eddig azért csúsztunk vissza Ázsia felé, mert tervutasításos volt a gazdaság és keretei között a bérezés. Nincs kizárva, hogy a liberalizált gazdaságban (vagy annak jelentős részében, a kisvállalkozói szférában) akkor balkanizálódnának az állapotok, ha nem vezetnék be, illetve nem valorizálnák a minimálbért. Már mos* is számos helyen előfordul, hogy a kisvállalkozó visszaél a munkanélküliség nyújtotta lehetőséggel, és emberhez méltatlan bérért hajlandó csak foglalkoztatni a munkára jelentkezőket. Ha ehhez még azt is hozzákalkuláljuk, hogy a kisvállalkozási szférában a szakszervezeti „védőernyő" még a mostanában egyébként megszokottnál is lyukasabb, akkor teljesen egyértelmű, hogy szükség van a minimális bér törvény általi meghatározására. Arról már nem is beszélve, hogy amíg az árak liberalizálása mellett a béreket derekasan kordában tartják, addig az ilyen intézkedésnek a társadalmi béke megőrzésében is fontos szerepe van. A helyesen értelmezett minimálbér hozzájárulhat ahhoz, hogy a kapitalizmus, amelyet most a szocialista építés kudarca után építgetni kezdünk, ne 19. századira, ne dickensire sikeredjék. TÓTH MIHÁLY r IGY LÁTJA A KÉPVISELŐ PIROVITS LÁSZLÓ (FMK): HIGGADTAN AZ ELHURCOLTAK KÉRDÉSÉRŐL Az SZNT július 10-én elfogadta azt a törvényt, mely többek között rendezi azokat a sérelmeket, melyeket az NKVD által 1944 és 1946 között elhurcolt személyek szenvedtek el. Bizonyos mértékig érthető, hogy e kérdés rendezésénél az érzelmi megközelítés is nagy szerepet játszott, de kevésbé elfogadható, hogy részben a csehszlovákiai magyar sajtó is alávetette magát az érzelmeknek. Mint liberálisan gondolkodó, de nem teljesen független képviselő illetékesnek érzem magam e kérdésben szólni. Liberális gondolkodóként, de nem független képviselőként sem határolom el magam Berényi Józséf felszólalásától. Nem értek vele egyet mindenben, de a véleménynyilvánításra joga van. Mindezek ellenére nyugodt a lelkiismeretem, mivel szerény személyem javaslatára, a NYEE, a KDM és a többi magyar nemzetiségű képviselő szavazatainak segítségével, a jogosult személyek köre lényegesen kibővült. A tárgyilagossághoz hozzátartozik, hogy javaslatomat az SZNP képviselője, Prokeš úr is támogatta. i Az olvasó tárgyilagos tájékoztatása érdekében el kell mondani, hogy a kormány által előterjesztett javaslat 2. paragrafusát utólag egy új bekezdéssel bővítették, mely szerint nem minősültek volna jogosult személyeknek azok, akik a volt Szlovák Állam hadseregének tagjai voltak és 1944. augusztus 29. után a szövetséges hadseregek ellen harcoltak; más fegyveres hadsereg tagjaiként, a szövetséges hadsereg ellen harcoltak, illetve a német és a magyar hadsereg tagjai voltak. Ez azt jelentette volna, hogy bizonyos személyek, annak ellenére, hogy jogtalanul és erőszakkal hurcolták el őket, nem estek volna a rehabilitáltak körébe. így például az a csehszlovák állampolgár elhurcolt személy, aki különben teljesítette a feltételeket, de 1918 és 1938 között a csehszlovák hadsereg tagja volt, az 1938-as határváltozást követőleg a magyar hadsereg tagja lett és a felszabadulás után ismét a csehszlovák hadseregben teljesített katonai szolgálatot. E módosításnak az elfogadása fölöttébb igazságtalan lett volna és amint a vitában kifejtettem, ellentétben állt volna a bíróságon kívüli rehabilitációról szóló törvény alapeszméjével. Mint az az SZNT törvényéből is nyilvánvaló, a rehabilitáció tárgya nem katonai cselekmény vagy sérelem, hanem olyan sérelem, melyet az állampolgárok ellen hajtottak végre, és amely szöges ellentétben áll a demokratikus eszmékkel, nemzetközi szokásokkal és durván sérti az általánosan elismert emberi jogokat. Azt az indítványomat, hogy a 2. paragrafusból töröljék a 3 bekezdést, a képviselők elfogadták. így jogosult minden olyan személy, akit az NKVD erőszakkal, jogtalanul elhurcolt a Szlovák Köztársaság mostani területéről a Szovjetunióba, a CSSZSZK állampolgára és állandó lakhellyel rendelkezik annak területén. Hamerlik képviselő úr javaslata kiterjed azokra is, akik a mostani Szlovák Köztársaság területéről származnak és élnek leszármazottaik. Ez a rendelkezés főleg azokat érinti, akik a munkatáborokból nem tértek vissza és nem az SZK területéről lettek elhurcolva.