Új Szó, 1991. július (44. évfolyam, 152-177. szám)

1991-07-18 / 166. szám, csütörtök

1991. JÚLIUS 18. ŰJSZÓM HAZAI KÖRKÉP 4 Mečiar: ADOMÁNYOKBÓL IS MEGÉLÜNK" REFLEX (Munkatársunktól) - Vladimír Mečiar, a Demokratikus Szlovákiáért - Mozgalom elnöke több, a mozgalomra vonatkozó kijelentést utasított vissza. Határozottan tiltakozott azon híresztelés ellen, mely szerint a mozgalom szervezte volna a mezőgazdasági sztrájkot - bár a mezőgazdászok nehéz helyzetét átérzik és mellettük állnak. A kormány részéről olcsó húzás az ellenzékre hárítani a felelősséget a saját tehetetlensége miatt. Egyes pártoknak viszont nem is titkolt céljuk, hogy „a DSZM-ben valami félillegális tömörülést lássanak, ezért valótlanságokat állítanak és lejáratják a vezetőket. A vagyonmegosztás elhúzódik a DSZM és a NYEE között, de a viták nem legfelsőbb, hanem járási szinten vannak. Július 27-ig kellene elosztani a vagyont fele-fele arányban, de az időpont kitolódik. Az osztozkodást az is nehezíti, hogy annak idején a vagyont rosszul tartották nyilván, komoly hiányosságok vannak e téren. A DSZM viszont akkor is megél, ha egy fillért nem kap, mondta Mečiar és hozzátette: „Nem hagyjuk magunkat térdre kényszeríteni, a polgárok támogatásából fogunk élni, hiszen vannak, akik tízezer koronát is adományoznak nekünk." A mozgalom szerint további társadalmi elégedetlenségre lehet számítani, mert a tömeges elbocsátások, a robbanásszerűen növekvő munkanélküliség sztrájkok sorát vonhatják maguk után. A szakszervezetek ne politizáljanak, hanem szociálpolitikát folytassanak, javasolja Mečiar, és nem érti, miért reagáltak egyesek olyan hevesen a „domobrana" megalakításának szorgalmazására. Semmiképpen nem szabad ezt a munkásőrséghez hasonlítani, hiszen az a pártot szolgálta, a „domobrana" pedig az államot szolgálná. Persze, tisztázni kellene a szerepét, és csak azután nyilvánítani véleményt. Egy biztos: polgári szervezetként segíthetne a rendfenntartásban. Vladimír Mečiar bejelentette: napilapot szeretnének indítani. Arra az elhatározásra jutottak, hogy a mozgalmon belül szakmai klubokat alakítanak - mintegy harmincat -, amelyek a szlovákiai értelmiséget tömörítenék, s ahol bárki dolgozhatna, politikai hovatartozástól függetlenül. Olyan szakemberek kerülnének ki ezekből a klubokból, akik állami hivatalok betöltésére is alkalmasak volnának, de akik a mindenkori kormánytól bizonyos fokig elhatárolnák magukat. (kopasz) TUDNIVALÓK - TURISTÁKNAK VÁLTOZTAK A VÁMELŐÍRÁSOK Mielőtt külföldre utaznánk, jó tudni, mi vár ránk az országhatáron. A vámelőírások épp a napokban változtak. Ezért a leglényegesebb tudnivalókat felsoroljuk. A csehszlovák állampolgárok engedély nélkül vihetnek ki olyan tárgyakat, dglgokat, amelyeknek mennyisége és értéke arányos a külföldi tartózkodás idejével, illetve összhangban van az utas igényeivel. Eddig ajándékként 500 korona értékig terjedő cikket vihettünk magunkkal, illetve 50 koronáig olyan tárgyat, amelynek kiviteléhez egyébként engedélyre volt szükség, illetve tilos volt az országból való kiszállítása. A kivitelt tiltó listán korábban 12 árucsoport szerepelt - élelmiszer, lábbeli, harisnyák, gyermekruházati cikkek, mosó- és tisztítószerek, arany- és ezüsttárgyak, fegyverek, építőanyagok, kohászati termékek, járműalkatrészek, valamint régiségek. Az új intézkedés szerint csak az utóbbi, tehát a régiségek kivitele tilos. A további lista - amelyen 32 tétel volt feltüntetve - azokat a termékeket tartalmazta, amelyek kiviteléhez engedélyre volt szükség. Ez szintén leszűkült. Maradt a hagymamintás porcelán (ennek kivitelekor a vásárlási ár 300 százalékát kell iletékként megfizetni), valamint a gépkocsi szilárd tartályán kívül szállított benzin, az élelmiszer - a sör, a bor, és a szeszes italok kivételével -, valamint az arany-, illetve az ezüsttárgyak. Ezek kivitelekor a vételár 150 százalékát teszi ki az illeték. A mi lakosaink azért az üzemanyagért, amelyet tartalékedényben visznek magukkal az útra, nem fizetnek illetéket. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a meglátogatott országba minden gond nélkül bevihető a benzin, a gázolaj. Mielőtt útnak indulnak, tájékozódjanak az idegen állam vámelőírásairól. És még egy jó tanács: ha kölcsönzött kocsival indulnak útnak, készüljenek fel arra is, hogy az országhatáron szükség esetén igazolni tudják, hogy a járművet jogosan használják. Ezt a tulajdonos hitelesített írásos nyilatkozatával tehetik meg. D. T. w IGY LÁTJA A KÉPVISELŐ PUSKA AZ ÁGY ALATT Kevés parlamenti felszólalás váltott ki mostanában akkora visszhangot, mint Ján Klepáčé. Alig néhány órával azután, hogy az SZNT kereszténydemokrata alelnöke előterjesztette a Domobrana (amerikai mintára „csehszlovákiai magyarul" nevezzük talán Nemzeti Gárdának) létrehozására irányuló kezdeményezését,/már a fél ország erről beszélt. Egyeseknek a Svájc semlegessége védelmére kiválóan kiképzett nemhivatásos fegyveres alakulatok jutottak az eszébe, másoknak pedig a közelmúltig működő Népi Milícia. Volt, akinek a Szlovák Állam Rodobrana névre hallgató fegyveres szervezete „ugrott be". Friss televíziós élmények alapján én arra gondoltam, hogy talán olyan egységek létrehozására gondol a politikus, amilyenek fontos szerepet játszanak mostanában az önállóságra törekvő Horvátországban, illetve Szlovéniában. Mindeddig csak találgathatjuk, hogy tulajdonképpen mire is gondolt Ján Klepáč, illetve mire. gondolnak azok, akik hívei a félkatonai fegyveres testület létrehozásának. En egy régi olvasmányomra gondoltam vissza, amikor elolvastam a parlamenti előterjesztésről szóló hírt. Flaubert francia író a 19. században így intette egy esztétikai tanulmányban a fiatal regényírókat: „Ha a prózai mű első fejezetében azt írod, hogy a falon szögre akasztva egy puska lóg, akkor abból a puskából valamelyik további fejezetben lőni kell..." Nyilvánvaló, hogy Flaubert nem a polgárőrség elméletét akarta gazdagítani, hanem prózaírási krédóját fogalmazta meg. Példáját azonban ma, 1991 júliusában annyiban mi is érvényesnek tekinthetjük, hogy: Ahol puska van, ott előfordulhat, hogy lőni is fognak vele. Nem biztos, hogy így történik, de élőfordulhat. Svájcban járt barátom néhány esztendeje lelkendezve mesélte, hogy az alpesi köztársaságban alig van hivatásos katona. Mégis biztos Helvécia lakossága, hogy képes megvédeni az országot. Hitler sem merte őket megtámadni. „Rokonom - számolt be svájci élményeiről - aki bankhivatalnok, otthon, az ágy alatt tartja a géppisztolyát. Az egyenruháját pedig a szekrényben. Meghatározott napokon felveszi a katonaruhát, fogja a géppisztolyt, és katonai gyakorlatra megy..." Egy másik ismerősöm külkereskedőként Libanonban töltött néhány hónapot. Ö is elmesélte az élményeit. Észak-Afrikának ebben a gyönyörű országában valamikor béke honolt. Bizonyos események hatására azután fegyverkezni kezdtek. Területi alapon. Nem telt bele három esztendő, minden völgynek, minden tájegységnek megvolt a maga területvédelmi egysége. Az emberek ott is az ágy alatt tartották a puskát, a kézigránátot és a Molotov-koktélt... Mi, akik még soha nem jártunk Svájcban, mi is elhisszük, hogy ott úgy működik a területvédelem, ahogy arról az újságok írnak, és ahogy hazatért ismerőseink mesélnek róla. És arról is tudunk, hogy miként kezelik a libanoniak az ágy alatt tartott puskát. Csehszlovákia egyelőre még nem emelkedett fel Svájc színvonalára, de még nem is süllyedt Libanon nívójára. Valahol a kettő között helyezkedünk el. Szaporán emlegetjük, hogy: Irány Európa felé! (és ezen belül Svájc felé), de azért szaporán kacsintgatunk Libanon felé is. Ez utóbbi például abban nyilvánul meg, hogy tévénézés közben például egyes polgártársaink legszívesebben előrántanák az ágy alól a puskát (ha már kiosztották volna), valahányszor a bemondó megfeledkezik magáról, és azt a bizonyos gondolatjelet akusztikailag is nem érzékelteti elég erőteljesen. Nálunk bizony még alaposan megnézik az ember orrának formáját, és egyszer sem mondom, hogy nem akadna domobranyec, aki egy számára nem optimális orr láttán, vagy akcentus hallatára nem rántaná elő farzsebéből a pisztolyt. Lehet, hogy áldásos/intézmény Svájcban a polgári területvédelem. Sőt, biztos vagyok benne, hogy az. De abban is biztos vagyok, hogy Libanonra pusztulást hozott. Nem tudom, Horvátország népe boldogabb lesz-e azért, mert nemrég 10 ezer Kalasnyikovot vásároltak a polgárőrség számára. Most valahol Svájc és Libanon között helyezkedünk el a „puska ágy alatt tartása" szempontjából'. Úgy gondolom, várnunk kéne még néhány évet a területvédelmi erők létrehozásával. Várnunk, amig közelebb kerülünk Svájchoz. TÓTH MIHÁLY Dobos László (Együttélés): SZLOVÁKIA JÖVŐJE A Ml JÖVŐNK IS FÖLDÜGYBEN PETROVICS LÍVIA, Ipolyság 1. Az 1945 után konfiskált erdőket és földeket is visszaadják, ha „hazaáruló és a szlovák nemzet ellenére" vád alapján kobozták el az eredeti tulajdonostól? - A konfiskált erdőkre és földterületekre a törvény 6. paragrafusának 2. bekezdése érvényes, mely alapján az ingatlan visszaigényelhető. 2. A földtulajdon visszaigényléséhez szükséges-e a magyarságukért elítélt személyek rehabilitálása; alanya lehet-e a bírósági rehabilitálásnak az a személy, akit népbíróság ítélt el, de a bírósági iratok eltűntek? - A bíróság által elítéltek rehabilitációjáról nem a földtörvény rendelkezik; a problémakörrel a 119/91 számú törvény illetve az SZNT által múlt hét folyamán elfogadott kárpótlási törvény foglalkozik. 3. Szüleink nincstelenként haltak meg, a hagyatéki tárgyalás során nem is tettek említést a konfiskált földről. Kérdésem: Feltétele-e a rekonfiskációnak, hogy új hagyatéki eljárást indítsunk? - A rekonfiskáció - azaz a földvagyon visszaigénylése az államtól - nem feltételezi a hagyatéki eljárás megújítását. A törvény által felsorolt személyeknek kell igazolniuk, hogy teljesítik a törvény 4. paragrafusa által előírt feltételeket - tehát rokoni vagy végrendeleti örökösi viszonyban állnak az eredeti (elhalálozott) tulajdonossal. 4. A kiskertekben levő nyaralók tulajdonosai megvásárolhatják-e a bérelt kerteket? - Megvásárolhatják, de csak a tulajdonos beleegyezésével. A tör-' vény értelmében a használónak tízéves bérleti szerződés megkötésére van előjoga. Ezen tíz év alatt a használót elővásárlási jog illeti meg, abban az esetben, ha a tulajdonos értékesíteni szeretné az ingatlant. Sz. E. kérdezi Berzétéről Örököltünk egy kis darab földet nagyanyáméktól. Nagyanyám után már nincs meg a hagyatéki végzés, csak édesanyám után, akinek testvére, vagyis a nagynénink - Magyarországon él. Édesanyám hagyatéki végzésében az én nevemre is rá van vezetve egy kis darab föld - csak azt nem tudjuk, hogy ebben a földterületben a magyarországi nagynéni örökrésze is benne van-e? - Ha nagyanyja 1964 előtt hunyt el, lehetséges az örökségi rész megállapítása a telekkönyvi betét alapján, melyből majd kitűnik, hogy édesanyja a kérdéses földterületet illetően kizárólagos örökös volt-e - vagy a magyarországi nagynéni is megkapta örökrészét. Amennyiben nagyanyja hagyatékába belefoglalták a földingatlant - a nagynéni nem örökölheti azt újra. HORVÁTH ANNA, Somorja Férjem birtokát a 104/45 sz. törvény értelmében konfiskálták el. Visszaigényelhetem a birtokokat? - A Földhivatalhoz kell fordulnia, mely hivatal az illetékes a konfiskált földtulajdon visszaszolgáltatása ügyében. A kérvényét 1992. december 31-ig kell beadni. A hasonló esetekben nem kell közjegyzőhöz fordulni. DR. VILÁGI OSZKÁR Az utóbbi hetek politikai eseményei különleges helyzetbe állították a Szlovák Nemzeti Tanács magyar képviselőit. A kormányválság idejében a koalíciós pártok és mozgalmak keresték a kapcsolatot az Együttélés mozgalommal. Képviselőinket meghívta a KDM, a. NYEE és megszólítottak bennünket az SZNP, a DP és a DBP képviselői is. Sokan azt gondolták, - és én is bíztam ebben, - hogy ezek a tárgyalások, annak ellenére, hogy ellenzékben vagyunk, új helyzetet alakítanak ki. Újat és mást' olyan értelemben, hogy az ellenzék képviselői bizonyos konszenzus alapján közvetlenebbül és aktívabban részt vehetnek a politikában. Ez azonban nem történt meg. Az említett tárgyalásokon a mi véleményünk és a mi nézeteink nem voltak annyira fontosak. Tulajdonképpen csak információkat gyűjtöttek és a szavazatokat számlálták. Hideg zuhanyként hatott rám, amikor Ján Čarnogurský az új miniszterelnök nyomban megválasztása után kijelentette, hogy a KDM két párttal illetve mozgalommal nem hajlandó együttműködni, konkrétan a Demokratikus Baloldal Pártjával és az Együttéléssel A kormány átalakítása után az SZNT egyik képviselője ironikusan megkérdezte: mit kaptak a szavazataikért? Az SZNT Elnökségének átalakítására vonatkozó szavazás után a parlamentben kialakult erőviszonyok több szempontból meglepőek. Előfordulhat, hogy fontos kérdésekben a döntésnél az Együttéléstől és az MKDM-től függ majd, merre billen a mérleg. Ezzel kapcsolatban sok kétséget és aggodalmat hallhattunk illetve olvashattunk. Aggodalmakat és megjegyzéseket, amelyek azt tanúsítják, hogy nem bíznak bennünk. Arról is hallottunk, hogy a három mozgalom között valamilyen titkos megállapodás van. Az ezzel kapcsolatos legutóbbi meglepő nézetet június 17-én a Národná obroda közölte Felhívás az SZNT Elnökségéhez - Az értelmiség felháborodása címmel. Ebben a felhívásban többek között ez áll: „Fel vagyunk háborodva, hogy a magyar parlamenti pártok - az FMK, az MKDM és az Együttélés - képviselői befolyásolják a szlovák nemzet legfelsőbb szintű ügyeit. Ezzel megsértik minden nemzet alapvető és természetes követelményét, hogy maga döntsön sorsáról". Személy szerint egyetértek azzal, vannak ügyek, amelyekben a nemzetnek magának kell döntenie. A szlovák államiság kérdése azonban Szlovákia valamennyi lakosának ügye. A szlovákok, a nemzetiségek és az én ügyem is. Szlovákia jövője a mi jövőnket és az én jövőmet is jelenti. Az említett felhívás aláírói abszurd vádakat emlegetnek: alapjában véve azt állítják, hogy a magyar képviselők megbízhatatlanok, kissé eltúlozva, ellenségek. Emiatt valamit tenni kell velük, bizonyos ügyek tárgyalásakor ki kell őket küldeni a parlamentből, megjelölni őket, mert vannak, és főleg, ott vannak, ahol. Tudatában vagyunk annak, milyen felelősség hárul ránk, mint Szlovákia polgáraira, a szlovák nemzetnek a köztársaságért, a szuverenitásért folytatott harcával kapcsolatban. Régiónk történelmi tapasztalatai bizonyítják, minden nemzetnek bizonyos fejlődésen kell keresztül mennie az államiság eléréséig. Az Együttélés politikai mozgalom már nemegyszer hangsúlyozta, hogy politikájának alapelve az önrendelkezés - az önigazgatás. Mozgalmunk és személyesen én is egyértelműen támogatjuk a szlovák nemzet természetes jogainak kivívására kifejtett tö/ekvéseket. De úgy, hogy Szlovákia valamennyi állampolgárának egyforma jogai legyenek. Nem érthetek egyet azzal az elvvel, amely alapján a polgárokat fontosakra és kevésbé fontosakra, megbízhatókra és megbízhatatlanokra osztanák. Ezzel kapcsolatban felmerül a kérdés, milyen párhuzamokat teremt a nemzetiségek számára a szlovák nemzet szuverenitásáért folytatott küzdelem. További kérdés, hogy a szlovák államiság kivívása magába foglalja-e a nemzetiségek helyzetének megfelelő megoldását? Megelégszik az emberi jogok deklarálásával, vagy pedig a nemzetiségi élet egyes területein érvényesíthető lesz az önigazgatás elve? Egyszerűen tudni akarjuk, mi vár ránk. Néha az az érzésem, hogy a nemzetállam eszméje kísért. A magyar történelem (az 1848 évi forradalom) és KözépEurópa történelmének tanulsága azonban azt bizonyítja, hogy ebben a térségben egy kizárólag nemzeti alapon álló állam ma. már ellentétben állna az európai egyesülési folyamattal. A parlament elnöke a rá jellemző természetességgel az utóbbi napokban megkérdezte tőlünk: Mit készítenek ellenünk? Semmi rosszat. Egyszerűen azt akarjuk, hogy meglegyen a saját arculatunk, világosan meg akarjuk fogalmazni céljainkat és álláspontunkat, meg akarjuk őrizni egyéni és kollektív önazonosságunkat. Nem célunk a konfrontáció, a konszenzus útján akarjuk érvényesíteni emberi jogainkat. A konszenzus eléréséhez azonban két egyenrangú partner kell. Szérintem nem válhat gyakorlattá a parlamentben, hogy a kis ellenzéki mozgalmak csak akkor fontosak, ha szükség van rájuk, csak a szavazatok összeszámlálása során. Közös felelősségtudattal keressük a konszenzust. A Szlovákia szuverenitásáért folytatott küzdelem többek között szükségessé teszi azt is, hogy a szlovák-magyar kapcsolatok új dimenziót kapjanak. Ki kell lépni a vádaskodások bűvös köréből, magunk mögött kell hagyni a szüntelenül élesztgetett történelmi sérelmeket. Néhány nappal ezelőtt az Újságírók Szlovákiai Szindikátusa szemináriumot rendezett a szlovák és magyar újságírók részvételével. Jerguš Ferko nagyon találóan jellemezte a találkozó értelmét: nem mi ellenetek, hanem mi veletek együtt. Ez napjaink logikája, ez a közös jövő egyedüli ésszerű alternatívája. Ez a középeurópai térség új identitása keresésének alternatívája.