Új Szó, 1991. július (44. évfolyam, 152-177. szám)

1991-07-17 / 165. szám, szerda

1991. JÚLIUS 17. . ÚJ szói HAZAI KÖRKÉP KÖLCSÖNÖS TISZTELET ÉS TOLERANCIA Az MKDM-Együttélés képviselői az SZNT-ben július 11-én értékel­ték az elmúlt esztendő munkáját. Az ülésről az alábbi nyilatkozatot adták ki, amelyet a két mozgalom összes képviselője aláírt: A két mozgalom képviselői koalíció értékűnek tekintik parlamenti együttmű­ködésüket. Annak ellenére, hogy az el­múlt esztendőben az együttmunkálkodás­nak voltak gondokkal terhelt időszakai, a gátló tényezők a gyanúsítgató hátráltató vélemények ellenére is a képviselők mindegyike továbbra is szükségesnek tartja a közös fellépést. A képviselők úgy ítélik meg, hogy együttműködésük termé­kenyítő hatással lehet mozgalmaikra is. — Uay an akkor természetesnek tartják, hogy az együttműködés keretein belül mindkét mozgalom képviselői megtartják emberi és közösségi autonomitásukat. A képviselők hangsúlyozták, hogy az elmúlt év tapasztalatai egyértelműen iga­zolták a közös fellépések szükségessé­gét: a parlament jelenlegi összetétele és erővonalai azt egyszerűen kikényszerítik. Az elmúlt év tapasztalata az is, hogy a két mozgalom képviselői a jogalkotó munka egyes területein hasznosan kiegészítik egymást. Bár ez a parlamenti koalíció törvényhozásban kisebbségben van, a jö­vőben is reálpolitikát kíván folytatni. Ellen­zéki reálpolitikát. A koalíció képviselői kritikusan ítélik meg saját tevékenységü­ket, tudatosítva, hogy az SZNT jelenlegi megoszlása eleve behatárolja lehetősé­geiket. Pontos mérleget vonni nagyon nehéz az elmúlt esztendő munkájáról, hiszen sikerek és sikertelenségek egyaránt vál­tották egymást. Ám az eredménytelensé­geket a képviselők okulásul kívánják fel­használni további munkájukban. A szlovák jogalkotás nehéz hónapok előtt áll, ezért a két mozgalom képviselői szükségesnek tartják, hogy az eddiginél is célszerűbben, erőik egyesítésével ve­gyenek részt az új alkotmány és számos más törvény kimunkálásában, hogy ezzel is csökkentsék számbeli kisebbségükből adódó hátrányukat. Vállalt munkánk iránt felelősséggel tartozunk ám egyértelmű szándékunk, hogy tisztségünkben meg­feleljünk és választóinknak bármikor szá­mpt tudjunk adni tevékenységünkről. Ml FÉKEZI A TÖRVÉNYALKOTÁST? Új jelenség a Szövetségi Gyűlés gyakorlatában, hogy a kormány által előterjesztett törvényjavaslatok nem mindig kapják meg a szükséges számú szavazatot, s előfordul, hogy bonyolult egyeztető tárgyalások után csupán a második szavazáskor. E kétségkívül kedvezőtlen jelenség okairól dr. Világi Oszkár képviselővel beszélgettünk. - A fő okot az utóbbi időben bekövet­kezett pártszakadásokban, az újabb pár­tok létrejöttében látom. Ez a folyamat nem kerülte el a kormánykoalíciót sem. A NYEE-ből kivált párt így lényegében az ellenzék sorait erősíti, s ez csökkentette a kormány stabilitását. Csökkent a kor­mánypolitikát támogató képviselők szá­ma. A másik ok: tanúi lehetünk különféle szubjektumok és politikai érdekek ütközé­sének. így a kormánykoalícióhoz tartozó pártokon belül is előfordul, hogy egyes pártok által létfontosságúnak tartott kér­désekben nincs meg a pártok közti egyet­értés. Ezt jelzi, ha a törvény a parlament plénumában az első szavazáskor ,,nem megy át". A második forduló már kompro­misszumok keresésére kényszeríti a kor­mányt és az ellenzéket egyaránt. Eddig a kompromisszumkészség a második for­dulóban mindig megmutatkozott. El kell mondanom, hogy a konstruktív ellenzéket képviselő magyar mozgalmak is teljes mértékben támogatták ezekben az ese­tekben a kormánypolitikát, sőt a Mečiar­féle DSZM is. • A Polgári Mozgalom 34 képviselője a szavazási mechanizmus bonyolultságá­nak okát a két kamara egyenlőtlen jogál­lásában, s főleg a Nemzetek Kamarájá­ban alkalmazott ún. majorizációs elv el­avultságában látja, s ezért az idevonatko­zó alkotmánytörvény módosítását is kez­deményezi. .. - Teljesen egyetértek a PM javaslatá­val. Ugyanis ma a parlamentben azoknak a képviselőknek a szavazata, akik az ülésen nincsenek jelen, mindig nem-nek számít. Elképzelhetetlen, hogy egy alkot­mánytörvényhez, amelyhez 45 szavazat kell és olyan törvény esetében, ahol tiltott a túlszavazás, azaz a majorizáció, ott a Nemzetek Kamarája szlovák vagy cseh részében 38 szavazat szükséges. Ez is jelzi, hogy óriási parlamenti támogatás kell egy ilyen törvény elfogadtatásához. • Milyen megoldás lenne a legjobb? -A jelenlevő, s nem a megválasztott képviselők számából kellene kiindulni. Ez megkönnyítené az elkövetkező tíz hónap munkáját. A mostani gyakorlat még a régi alkotmányból itt maradt örökség, amely csak nehezíti egy pluralista parlament működését. (sm) VÁGÓN KOMPPAL UNOKÁINK IS LÁTNI FOGJAK? Mátyusföldön már kasza alá érett a gabona, de a vág-parti vegetáció a hőségben is megőrizte üdeségét. A szellő fodrossá díszíti a zöldes­barna vizet. A farkasdi komp (már csak hírmondónak maradt, a többi „mozgó hidat" az eltelt évtizedek­ben felszámolták) ismét tesz egy fordulót. Az év elején elterjedt a hír, hogy ezt az archaikus közlekedési esz­közt bevonják, vagy legalábbis, pén­zért üzemeltetik. Egyelőre ez nem igaz. Bár a komposok fizetése és a komp karbantartása a múlt évben csaknem háromnegyed millió koro­nát emésztett fel. Mégis minden ma­rad a régiben. A kompon egyszerre akár nyolc személygépkocsit a túlol­dalra lehet szállítani - éjjel, nappal, hétköznap, ünnepnap. Oláh Károly tíz esztendeje kompos. Mélyet szív cigarettájából, majd nagy ívben a Vágba pöccinti a csik­ket. Most, hogy néhány perce nincs utasa, leül lócájára és halászhálót hurkol. - Tulajdonképpen törvényelle­nes, amit csinálok, pontosabban amire készülök, hiszen hálóval tilos halat fogni - mondja csendesen. - Szoktam én horgászni is, de így egyszerűbb és eredményesebb, ezért is tiltják. De inkább így fogjuk ki a halakat, mintsem hassal lefelé, döglötten. - Vannak még halak a Vágban? - Igen. Bár a Duslo, alaposan mérgezte a folyót, a Vág nem lett holt vízzé. Nézzen csak le, most már jó egy méterig lelátni. Ha az embér­nek szerencséje van, nemcsak pon­tyot, süllőt, csukát, márnát, dérvét foghat, hanem kicsit feljebb még kecsegét is. És persze harcsát. Jó­néhány esztendeje egy 10 kilós akadt a horgomra. Édesapám re­kordjától így is messze vagyok. Ö hajdanán 27 kilós harcsát zsák­mányolt. A fél falu jóllakott belőle. A túlsó partra egy motorkerékpá­ros és egy prágai rendszámú Lada érkezik. Oláh Károly feláll és meg­forgatja az acélsodronyhoz kapcsolt fogantyút. A behemót úszóalkalma­tosság elindul. Négy-öt perc és indul is vissza. Az utasok zöme ismerősei közé tartozik. Például a negyedi Bitter Dezső is. Segédkezik a komp indítá­sánál és érdeklődik - lesz-e elegen­dő víz délután is. - Garantálni nem tudom, de re­mélem - hangzik a kompos válasza. A folyó szintjét a vízduzzasztók szabályozzák, s olyankor előfordul, hogy amikor egy időre „lezárják" a Vágót, nem lehet közlekedni. - Szokott kapni borravalót? - Olykor-olykor előfordul, kivéte­lesen. Ha külföldi téved errefelé. - Mit csinálnak a komposok, ha befagy a víz? - Az nagyon ritka eset. Hét-nyolc éve történt utoljára. Ha az alacsony vízállás miatt a komp nem közleked­het, útfenntartási munkákat vég­zünk. - Bérbe venné „munkaeszkö­zét", ha felkínálnák? - Volt szó róla, hogy eladják a kompot, de nem akadt vevő. A ti­zenkét órás műszak alatt átlagban 50-60-szor fordulunk. Igen drágán kellene árulnunk a jegyeket, hogy megélhessünk és karbantartásra is fussa. Aztán némi mélázás után Oláh Károly megtoldja mondókáját: Ha egy-egy verőfényes napon kijön a három lányom jól elbeszélgetünk a vízparton. Télen dermesztő a hi­deg. Hiába van a kabinunkba kály­ha, dolgozni a fedélzeten kell. ORDÓDY VILMOS (a szerző felvételei) AZ ÁLLAMNAK IS VANNAK KÖTELESSÉGEI (Munkatársunktól) - Május végén vették nyilvántartásba a Szlovák Nemzeti Egyesülés Pártját, amely szeptemberben tartja alakuló kong­resszusát. A pártnak egy hónapja már mintegy ötezer tagja volt, de soraik állandóan bővülnek. A párt­nak - mint azt dr. Ján Veselovský pártelnök hangsúlyozta, az önálló, semleges, demokratikus és szociális vonatkozásban igazságos Szlovák Köztársaság létrejötte a célja. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a töb­bi nemzettel szemben ellenséges érzelmeket táplálnak, a magyar nemzetiséggel (csakúgy, mint a töb­bivel) együtt kíván működni. A pártot lentről építik, ügyelnek rá, hogy ne alakuljanak családi klánok, erős egyéniségeket keresnek, akik majd a párt élére állnak. Mindenkit szíve­sen látnak, kiveve azokat, akik ellen köztörvényes bűntett vádjával folyt eljárás. Érzékenyen reagálnak a szociális problémákra is: a munkaügyi és szociális minisztériumtól záros ha­táridőn belül követelik, keressen megoldást azon fiatalok számára, akiknek nincs munkahelyük és nem tanulnak tovább. A munkanélküli se­gély folyósítása nem oldja meg a fia­talok problémáját (sem), és félő, hogy az amúgy is nagyarányú bűnö­zés tovább növekszik. A szövetségi kormánynak tájé­koztatnia kell a közvéleményt, mi­lyen összegeket fordít szolgálati utakra, küldöttségek fogadására - konkrétan az egyes köztársasá­gokban külön-külön, valamint arról is be kell számolnia, hol és mire fordította a külföldi kölcsönöket. A lakosság egyre nehezebben él, a gazdaság egyre süllyed. A párt fontosnak tartja egy bizottság létre­hozását, amely felelősségre vonná mindazokat, akik felkészületlensé­gükkel, hozzá nem értésükkel a ked­vezőtlen helyzet kialakulását elő­idézték. Nem szabad az állampol­gárt magára hagyni - ellenkezőleg, az államnak kötelessége, hogy tisz­tességes megélhetést (és nyugdíjat) biztosítson polgárainak. (kop) REFLEX HONNAN FÚJ A BOSI SZEL? Talán az uborkaszezontól van, talán a szerkesztők szellemi restsége is szerepet játszik, sőt, az sincs kizárva, hogy a politikai kultúra tombolása okozza, de tény, hogy a nyár kezdete óta a szlovákiai napilapok címoldalán gomba­módra elszaporodtak a találós fényképek. Például fénykép van az első oldalon Víťazoslav Móricról, ahogy éppen farkasszemet néz a Mečiar-párthoz átpártolt egyik honatyával, és a szerkesztőség az olvasó fantáziájára bízza a képaláírás megfogalmazását. Elvégre pluralizmus van, és mindenki azt gondolhat egy jelenségről, amit akar. A Szlovák Nemzeti Párt egykori elnökének vérfagyasztó mosolyát látván a liberális érzelmű demokrata újságolvasó így értelmezheti a szembenézést: Talán mégsem paktálnak le... Egy hejszlovák pedig gondolat­ban ezt vési oda a kép alá: Érlelődik a nemzeti egység! A zsurnalisztika demokratizmusaként is felfogható ez a gyakorlat. Az egyik ilyen pillanatfelvétel unalmában orrát piszkáló politikust ábrázol. Van, aki ezt gondolja oda a fénykép alá: Érdemes volt ezért megválasztani? Mások, az elnézőbbek, a pártbeliek így interpretálják a jelenetet: Gondolkodunk, tehát - leszünk. A hírlapi fotóknak e vonulatához tartozik az a fénykép is, amelyet idei 164. számában (szintén a címoldalon) a Slovenský denník közölt. Jelentős méretű transzparens található rajta a következő magyar jelszóval: Hagyjuk a Dunát élni! A dodonai képaláírás kulcsmondata pedig a következő: Honnan fúj a bősi szél? Vajon honnan fúj a bősi szél? - teszem fel én is a kérdést. De még inkább így: Vajon hogyan akarja a Slovenský denník e fényképpel befolyásolni a politikai széljárást? A transzparensre írott felszólító mondat gondolattartalma teljesen egyér­telmű. Ha laptársunk tájékoztatni akarta volna olvasóit a számukra távoli és vadidegen nyelven írott szöveg jelentéséről, csak néhány emeletnyit kellett volna lifteznie valamelyik kollégánknak, és szívesen lefordítjuk a mondatot. De még ennél egyszerűbb megoldás is elképzelhető lett volna. Ha azt a transzpa­rensét fényképezi le a Slovenský denník fotósa, amelynek sarka ott látható az inkriminált fényképen. Ezen ugyanis ez a felirat: Stop Gabčíkovo! Egy jó propagandista, egy elkötelezett közvélemény-befolyásoló azonban - tanultuk egykor a marxista újságírótanfolyamon - egyetlen nyomós érvet sem hagy ki. Az utolsó atomig kiaknázza a témában rejlő lehetőséget. Ezúttal is ez történt. Miért ne hergelné fel a lakosság felhergelhető részét az újságíró, ha egyszer felhergelheti. Például azzal, hogy valaki elköveti azt a galádságot, hogy a Csallóközben magyarul is transzparensét bont egy olyan ügyben, amely őt a lehető legközvetlenebbül érinti. Bizonyára szép számmal akad a kereszténydemokrata lap olvasói között olyan is, akit a kérdés nem érint „legközvetlenebbül", és csak annyit tud a Dunáról, meg a Csallóközről, amennyit az iskolában tanult. És annyit az erőműrendszerről, amennyit az újságok 1989. november 17-ike előtt nyakló nélküli lelkesedéssel, utána pedig általában bírálóan írtak róla. Nyilvánvaló, hogy a felhergelt olvasó a magyar feliratú transzparens láttán arra gondol, hogy: miért éppen a magyarok ütik a vasat a betonteknő feltöltése ellen? Véletlenül nem Budápest keze van ebben is? A képaláíró utal is erre: „A magyarok azért nem akarják Nagymarost, mert a lakosság bizonyos rétegeinek nyaralói vannak a környékén". Nem kell hozzá nagy fantázia, hogy ebből az olvasó erre következtessen: Bizonyára a csallóközi magyaroknak is nyaralóik vannak Bős környékén, és azért tüntetnek az erőmű beindítása ellen. Felelősségem teljes tudatában állíthatom, hogy a csallóközi magyar a meggazdagodásban még nem jutott el arra a szintre, hogy a Duna partján nyaralót szerezzen magának. Még csak ott tart, hogy ilyenkor a mezőn dolgozik, az istállóban gyúrja a trágyát, pihenésképpen pedig legfeljebb a fóliasátorban izzad. Egészen más rétegek töltik Szlovákiában szabadidejüket nyaralókban... Az igazat megvallva eddig engem még senki sem győzött meg arról, hogy erőműépítés ügyben kinek van igaza. Sőt, elárulhatom, hogy a „haragoszöl­dekre" nem kis gyanakvással nézek. Én is éretlen vörösöknek minősítem a zöldek legagresszívebbjeit. De nemcsak haragoszöldek vannak a természet­védők között, hanem (és ez a többség) tudományosan megalapozott vélemé­nyűek is. A házam néhányszáz méterre van a gáttól, és - úgy hallom - 10-15 méteres vízoszlop helyezkedne el a fejem felett, ha „teleöntenék" a betontek­nőt. Túlságosan nem lelkesedem, az erőmű beindításáért. De csak érzelmi alapon elvetni sem yagyok hajlandó. A repülőgépbe bele merek ülni, mert bízom a mérnökök számításaiban. A mérnökök azonban az erőmű esetében még semmit sem bizonyítottak be. Főképp az aggaszt, hogy napi politikai ügyet csinálnak ebből a kimondottam műszaki és természetvédelmi kérdésből. Mondjuk ki ezért köntörfalazás nélkül: a politizálgatás házatája felöl fúj a bősi szél! Bizony, tisztelt kollégám a Slovenský denníkből. TÓTH MIHÁLY AZ NDC KÖZÉRDEKŰ INTÉZMÉNY Az Új Szó 1991. július 9-diki számában Nemzetiségi könyvtár alakult címmel megjelent cikkre reagálva többen is egybehangzóan kérdezik: miért csak az 1945-ig megjelent könyveket gyűjti a Nemzetiségi Doku­mentációs Centrum könyvtára? Válaszért Varga Sándorhoz, a cikk szerzőjéhez, az NDC igazgatójához fordultunk. - Sajnálatos félreértésről van szó. Természetesen az 1945 után meg­jelent kiadványokat is gyűjtjük. Úgy tűnt, hogy a gyűjtőköröket ismertető megfogalmazás nem hagy kétséget az időkeretet illetően. Eszerint ugyanis a szóban forgó sorozat felö­leli az 1918 után Csehszlovákiában magyar nyelven megjelent és folya­matosan megjelenő sajtóterméke­ket, vagyis időben a mába nyúlik. • De az említett mondatban ott szerepel egy betoldás is: „..., illetve 1939-1945 között Szlovákiában". - Igen, sajnos minden bizonnyal ez okozhatja a téves értelmezést. • Tehát a félresikerült közbeik­tatással csupán az 1939-45 közötti, a csehszlovák államiság szempont­jából sajátos időszakra kívánta fel­hívni a figyelmet. - így van. Köztudott, hogy Csehszlo­vákia akkor a hitleri agresszió követ­keztében nem létezett mint állam­alakulat, de az akkori, a hivatalos elnevezés szerint Szlovák Köztársa­ság területén mintegy százezer ma­gyar nemzetiségű lakos élt. Létüket könyvek, újságok, folyóiratok megje­lenése is jelezte. S ezt a termést is szellemi örökségünknek tekintjük. Semmiképpen sem maradhat ki a Csehszlovákiai Magyar Központi Könyvtár állagából. • Az NDC és a Bibliotheca Hun­garica összeolvadása nyomán alig­hanem sokakban felmerül a kérdés: ki is lesz ezután a könyvadományok letéteményese? - A kérdés rendkívül helyénvaló. Szeretném hangsúlyozni, hogy az NDC, bár társulás, de kimondottan közérdekű intézmény, a létrehozá­sának pillanatától kezdve. Ez tevé­kenységének lényegéből fakad. • Tehát a meglevő és a majdani fizikai és szellemi vagyon nem az NDC tulajdona, hanem az egész csehszlovákiai magyarságé. - így igaz. Az NDC csak vállalja eme értékállomány gyűjtését, rende­zését, őrzését, s igyekszik mindenki számára hozzáférhetővé tenni. Fon­tosnak tartottam ezt elmondani, hogy megnyugtassuk a tétovázókat: adakozásukkal az egész kisebbsé­get gazdagítják, s ?.z NDC a könyv­és egyéb adományokat a közügynek kijáró nagyfokú felelősséggel kezeli. (kiss)

Next

/
Thumbnails
Contents