Új Szó, 1991. július (44. évfolyam, 152-177. szám)

1991-07-17 / 165. szám, szerda

5 KULTÚRA 1991. JÚLIUS 17. AMIKOR CSUPÁN A GESZTUSOK MARADNAK ÁRPÁD-HÁZI SZENT MARGIT A KOMÁROMI VI. BÁSTYÁBAN Drámájának megírásakor Kocsis István vitathatatlanul érvényes írói gesztust tett azzal, hogy egy, a magyar történelem viharos, éppen ezért ellentmondásos korszakának kiemelkedő alakját szemelte ki darabja főhősének. IV. Béla királyunk az 1241-ben bekövetkezett Muhi csata után a tatárok feldúlta ország vezetőjeként nemcsak átgondolt várrendszert építtetett, nemcsak szabad királyi városokat alapít és városi kiváltságleveleket adományoz, de segíti a veszprémi főiskola kialakulását, fellendíti a külkereskedelmet, elmélyíti a hitéletet az országban. Nem véletlen, hogy a tatárdúlás idején viselős feleségével - Laszkarisz Mária nikaiai hercegnővel - egyetértésben megfogadták, hogyha lányuk születik apácának adják. Miként azt Marcellus Domonkos-rendi szerzetes megírta, miután szemtanúja volt a királylány életének, egészen kicsi korától kolostorban nevelték. Mígnem a tízéves Margitnak apja a Nyulak szigetén a Boldog Szűz Máriának szentelt kolostort építtetett. (Ma ezt a szigetet hívják Budapesten Margit-szigetnek.) Kocsis jó érzékkel ismerte fel, hogy az országa talpraállításával törődő IV. Béla és a felnőtté serdülő Margit királylány számára nincs fontosabb kérdés a magyarságnál, annak mindenféle tekintetben értendő előbbre jutásánál. Kocsis István gesztusát erősíti az az irodalomtörténeti tény is, hogy az első összefüggő magyar nyelvű irodalmi alkotást-műfordítást, az Ómagyar Mária-siralom című verset, az 1300 táján keletkezett Lőveni-kódexben találták meg. A .többi már csak alkotófantázia és drámaírói műveltség kérdése. így született meg Kocsis István Árpád-házi Szent Margit című drámája, amely nem elsősorban Margit királylány szent életéről, hanem a magyar nyelvnek, mint a műveltség, az állam igazgatásának, a katolikus liturgia és a kódexei; majdani nyelve megerősödésének lehetőségéről szól Az így megírt tézisdráma alig képvisel egyéb irodalmi értéket, márpedig ennyi igencsak kevés ahhoz, hogy minden tekintetben hibátlan drámaként tekintsünk rá. Kocsis Árpád-házi Szent Margit-jának elsődleges hibája a figurák jellemének elnagyolt megírásából és a darab belső kohéziójának hiányából adódik. Olyan az egész, mintha egy eleve megfogalmazott tézis-sorozat dramatikus formában való közreadása lenne. Mindehhez megkerestetett a történelmi hős, miközben a dráma jellegzetességei közül hiányzik az a parabolisztikus ív, amely a kortárs történelmi drámák javarészének gerincét alkotja. Megíratlan Margit királylány és IV. Béla király többszörösen rétegezett és összetett viszonya, kapcsolata. Szinte csak primer kapcsolat, az okos, misztikus életet élő leány és a bölcs, józanul politizáló apa viszonya jelenik meg. Érzelmi többlet alig van, uralkodói és alattvalói kapcsolat egyáltalán nincs, az egészet befolyásoló anya figurája pedig nagyvonalúan mellőztetett. Nem véletlenül, hiszen ebben a drámában másodlagosak az örök emberi kérdések, mert mindent elborít a magyar nyelv harca a katolikus egyház kultiválta latin nyelvvel. Ez Kocsisnál egyben azt is kifejezni lenne hivatott, hogy az éppen poraiból újjáéledő ország uralkodója alattvalóinak anyanyelvű műveltséget adjon. A klérus és a király vitája, Margit és az apa szóváltásai, mindenütt híján vannak annak a többletnek, amely a drámát a tézisek gondolatiságán felülemelné. Csak Margt eleven, csak a szent Királylány telik meg olykor élettel, lélekkel és hittel. A dráma tézisjellegét hangsúlyozza az is, hogy a klérus és a király környezete szinte teljesen hiányzik. A két fajta hatalom közötti különbséget nem képes érzékeltetni az író. Erejéből csak arra futja, hogy hosszú dialógusokban elmondatja Fülöp, esztergomi érsekkel, majd Paulus bíborossal azt, amitől a megfontolva haladó IV. Béla király amúgyis tart. Akkor meg hol van a drámai konfliktus? Vannak irodalmi alkotások, amelyeknek szerzői az evidenciaként ismert történelmi tánulságok vázára tapasztották fel szegényes formájukat. Tartalmi többletet, gondolati eredetiséget, általánosan érvényes új gondolatokat nem tudtak teremteni. Ennek a drámának az esetében éppen az az összetett lét hiányzik, amely az ember életében az igazi drámai konfliktusokat szüli. Márpedig, ha mindezt a „történelmi" jó és a „történelmi" rossz utólagos ütköztetése helyettesíti, akkor csupán unalmas történelmi leckefelmondásra és nem drámajátékra szövetkeznek: író, rendező és színészek. így tehát az írói gesztus mellé társult a komáromi Bástya Színház gesztusa: megteremteni egy újabb lehetőséget a szlovákiai és az egyetemes magyar színházkultúrának a nyári színház műfajának kultiválására. Mert azt még az elején le kell szögezni, hogy sajátos műfaja ez a színházművészetnek. Sajátosságát éppen ősiessége adja, amely ama görög amfiteátrumokban született, a római cirkuszjátékokban folytatódott, majd kapott új tartalmat és formát a középkori passiókban és a piacterek komédiáinak canovaccióiban. A szabadtéri színház ősiségének összetettsége adja sajátos különösségét, amelyhez meghatározóként kapcsolódik a mai helyszín (vár, piactér vagy bástya) és a választott drámában megjeleníthető cselekmény helyszíne. Annak idején már Hegel is erőteljesen megkülönböztette az irodalomtól - vagyis a drámaköltészettől - független színházművészetet. Ha már Kocsis Istvánnak e gyengécske opuszát választotta a Bástya Színház első bemutatójának tárgyául, adhatott volna többet a „fazonra", s a mesterien helyreállított komáromi hatos bástya semleges építészeti meghatározottságát szervesen „beépíthette" volna a Szent Margit legendára alapozott dráma helyszínét adó díszletbe. Ahhoz ugyanis nem kell ez a hangulatos bástyaudvar, hogy figyelmen kívül hagyja építészeti tagoltságát, az udvar talajának izgalmas szintbeli különbségeit, a noviciák vidámsága, játékossága. Ha a rendező ellenpontozásnak szánta a körjátékokat és a karélyokat, akkor valamifajta látványdramaturgiát is alkalmaznia kellett volna. Úgy talán megszületett volna a sokáig megjelenítetlenül hagyott polaritás Margit és az apácák között. A rendezés tisztázatlan szándékai ellenére Mák Ildikó az előadás második részében egy elhivatottságának messzemenőkig tudatában lévő Margitot állított elénk. Ebben a részben több jelenetben is Mák Ildikó (Szent Margit), Dráfi Mátyás (IV. Béla) és Holocsy István (Fülöp érsek), valamint a háttérben Tóth Erzsébet (Olimpiádesz nővér) a komáromi Bástya Színház előadásának egyik jelenetében. (Nagy Tivadar felvétele) a kúttá növelhető nagyméretű csatornalefolyót, a minden oldalról bejárható bástyafal tetejének látványos tereit, egy bábszínházi méretűre szabott emelvényt helyezzenek a nézőtérnek igénybe nem vett terület közepébe. Nem tudom, hogy a színlapon díszlettervezőként feltüntetett Götz Béla vállalta-e ezt az „építészeti" megoldást. Márpedig az ilyen történelmi játékoknak, amelyekben ráadásul egyfajta vallásos rítusok is megjeleníthetők, a dráma szövegén jóval túllépő színházi megjelenítés is a díszére válna. Az emelvényre helyezett törpeméretű kolostor helyett célszerűbb lett volna egyetlen harangláb felállítása, ha már a királyi várat a simára gyalult és szürke trón jelképezte. S akkor kaphatott volna nagyobb teret a hatalmas királyi udvar rítusa, a kolostori életben megjeleníthető vallásos rituálék sora, nem kevésbé az egyházi méltóságokat abban az időben kísérő nagyszámú sereglet. Rendezői megoldásaiban mindenképpen csalódást okozott ez a nyári előadás. Sókszor volt az az érzésem, hogy Seprődi Kiss Attila meg sem kísérelte a darabban minden jellemábrázolási esetlegesség ellenére is meglévő viszonyokat megtalálni. A Quittner János és Brandt Ferenc készítette koreográfiák mint szélben lebegő szalagok jelentek meg a nehézkes játék jelenetei között. Olykor érthetetlen volt működött az az érzelmi és gondolati áramkör, amely Margit megrendítő elszántsága és felemelő szenvedései nyomán megmutatta az egész játék lényegét. Sajnos, ezek a pillanatok nem elegendőek ahhoz, hogy művészi hitelt kölcsönözzenek az előadás egészének. Az első rész még teljes napfénynél kezdődött, s nem tudni mi zavarta jobban a nézőket: a jelenetek, a járások, a mozgások, a terek tisztázatlansága, a díszletek esetlegessége, vagy a nappali világosság. A közreműködő színészek közül a IV. Bélát játszó Dráfi Mátyás, György szerzetes szerepében Bajcsi Lajos, Marcellusz tartományfőnökként Ropog József és Cs. Tóth Erzsébet Olimpiádesz szerepében nyújt többet annál, mint amit a drámába foglaltak. fíátkai Erzsébet jelmezei azok, amelyek látványukban erőteljesen megformáltak. Márpedig a -látvány, a szertartásosság, a rítás nélkül nemcsak a komáromi hatos bástya terében fulladozik az előadás. Aligha kap erőre ősszel a kőszínházban. Ahhoz mindenképpen karakteresebb színészi játék, a dráma szövegénél erőteljesebb gondolatokat megfogalmazó rendezés, és az előadás téziseket illusztráló jellege helyett pontos jelképrendszerben megfogalmazott színházi csoda kellene. DUSZA ISTVÁN WIENER STUDENT A POZSONYI EGYETEMISTA Feketében jár, mert figyel a divatra. Teniszezik, mert „kell egy kis mozgás". Párizsba készül, mert „jót tesz a kiruccanás". Kubicskó Elek a pozsonyi Közgazdasági Egyetem negyedéves hallgatója. Ügyes fiú. Ha nem bonyolítaná az életét, jövőre már diplomás mérnök lehetne. De nem... Kubicskó Elek gondolt egyet és pár méterrel a cél előtt lefékezett. A lassításnak persze komoly oka van. Februártól - most már másodszor - nyugati szomszédainknál fog tanulni. A Bécsi Tudományegyetem vendégnövendéke lesz, s ha úgy dönt, két-három tantárgyból vizsgát is tehet. „Először tavaly, a téli szemeszterben kerültem ki Bécsbe - meséli. - Két szempontot vettek figyelembe, mikor megkaptam az engedélyt, az előmenetelt és a nyelvtudást. Én a pozsonyi magyar gimnáziumban angolul tanultam, németből pedig héttől tizennégy éves koromig különórára jártam. A legfontosabb persze az volt, hogy a nyarak egy részét az NDK-ban töltöttem. Barátoknál, ismerősöknél laktam, és heteken át csak német szót hallottam. Ez rengeteget adott... ennek köszönhetem voltaképpen azt is, hogy a nyelvvizsgán, amelyet a pozsonyi közgazdasági hirdetett meg, az első három között végeztem. Előbb egy német nyelvű előadásra kellett beülnünk, hogy a jegyzeteink alapján dönthessék el, kik azok, akik valóban beszélik a nyelvet, aztán a szóbeli következett. Két hibával a második helyen végeztem, és ezek után tudtam meg, hogy tandíj nélkül vettek fel a bécsi egyetem közgazdasági karára." Még hogy egy fenékkel csak egy lovat ülhet meg az ember... Elek hónapokon át két egyetemre járt. Kedden és csütörtökön bécsi előadótermekben ült, szerdán és pénteken Pozsonyban jegyzetelt. „Nem volt könnyű a dolog, de nem sajnálom az energiát. Mindkét nap mikroekonómia-előadásokra jártam, aztán szemináriumra és repertóriumra... amit ott tanultam, arról itthon még csak hallani sem hallhattam. Matematikából azonban mi vagyunk jobbak, ez kétségtelen. Erre nagyon hamar rájöttem. Az integrálszámítás például nem a középiskolai, hanem az egyetemi tananyag része. Az osztrák gimnazisták talán csak a másodfokú egyenletekig jutnak el, tovább nem. Az egyetemi oktatás kétlépcsős. Aki vizsgát tesz matematikából, közgazdaságtanból, gazdasági jogból és egy szaktantárgyból, például számítástechnikából, az közgazdászként állhat munkába, akinek pedig'van egy bizonyos átlaga és újabb vizsgákat tesz, az a diplomamunkája megvédése után diplomás mérnök lesz. A mikroekonómia egyébként a részvénytársaságok, a kft-k, vagyis a legkisebb gazdasági szervezetek közgazdaságtana, úgyhogy az a tavalyi szemeszter számomra nemcsak izgalmas kirándulásokat, hanem rengeteg új szakkifejezést is jelentett." A Bécsben szerzett beszámítónak Pozsonyban is megvolt az értéke. Elek, anélkül hogy vizsgát tett volna, egy rokontantárgyból kitűnőt kapott érte. „Négy vizsgám lesz a téli szemeszterben, aztán már csak az államvizsga és a diplomamunka jönne. Ezt fogom most csúsztatni Bécs miatt. Februártól ugyanis az egész nyári szemesztert kint töltöm majd, méghozzá ösztöndíjasként. Hogy az utána következő fél évben mit fogok csinálni, azt még nem döntöttem el. Vagy hazajövök és keresek valami munkát magamnak, vagy pedig maradok Bécsben; ez csak attól függ, mennyi pénzt tudok félretenni az ösztöndíjból. A felvételi természetesen most sem volt egyszerű. Előbb ajánlást kellett kérnem a pozsonyi egyetemről, aztán egy újabb papírra vártam a bécsitől, hogy megadják az engedélyt a felvételihez, és csak utána jött az írásbeli meg a szóbeli, amelyen az osztrák nagykövetség kultúrattaséja is jelen volt. Most, amikor már azt is tudom, hogy a havi 10 ezer schillingből, a tandíj és a kollégium befizetése után némi zsebpénzem is marad, sokaknak úgy tűnik: feleslegesen nehezítem az életem, ráadásul veszítek egy évet. Én máshogy látom a dolgokat. Ilyen lehetőséget kár lenne kihagyni... Bécs az Bécs. Másfajta kultűra, másfajta életstílus és éppen ez az, amire kíváncsi vagyok. De hogy az egyetemről is szó essen: ha minden úgy megy majd, ahogy tervbe vettem, akkor nemcsak tanulni, vizsgázni is fogok majd Bécsben." Majd... most ugyanis más a program. „Munka után édes a pihenés, úgyhogy én most pihengetek. Nagyokat alszom, moziba járok, sportolok, élvezem a nyarat, a semmittevést. A java, remélem, még hátravan. Szeptemberben ugyanis két-három hétre Párizsba megyek. Nem egyedül, a barátaimmal. Megpakoljuk szépen a kocsit, és nekivágunk a világnak." SZABÓ G. LÁSZLÓ ÖTVÖS CSÖPI VISSZATÉR Ötvös Csöpi tizenkét éve bukkant fel először a filmvásznon, mint a balatoni rendőrség nyomozója, aki a Pogány Madonna néven ismert műkincs után nyomozott, s közben megszámlálhatatlan mennyiségű pofont osztott azoknak, akik a nevezett műtárgyat külföldre kívánták szállítani. Ötvös Csöpi és okoskodó társa, a derék Kardos dr., olyan nagy sikert aratott (egyébként megérdemelten) a mozikban, hogy négy évvel később a Csak semmi pánik című filmben ismét visszatértek a filmvászonra. További megszámlálhatatlan mennyiségű pofont osztottak ki, ismét eredményesek és sikeresek voltak. így azután 1985ben, egy dollárhamisítás után kezdtek érdeklődni. Az ügy az Elvarázsolt dollár címet kapta, és sokáig úgy tűnt, hogy az Ötvös-Kardos dr. duó ezzel be is fejezte hazai mozipályafutását. Szerencsére, nem így történt. Hogy miért nem? Nos, ennek nagyon prózai oka van. - Már tavaly olyan örömtelen helyzet alakult ki hétköznapjainkban - mondja Ötvös Csöpi alakítója, Bujtor István -, hogy úgy éreztem, meg kell valamivel nevettetni az embereket. így aztán nekiültem és írtam egy forgatókönyvet. Igyekeztem beleálmodni mindazt, ami tetszhet az embereknek. Maga a történet pedig áz évek során mind keményebbé váló bűnügyi valósághoz alkalmazkodott. A tét: kábítószer-csempészés. Kardos dr. és Ötvös Csöpi már nem a rendőrség, hanem egy maszek nyomozóiroda szolgálatában áll. A cég Purci és Társa Ost-West GmbH néven működő nyomozóiroda, melynek komoly főnöke Kozák László alakításában kel életre a filmben. A film különben a Hamis a baba címet kapta, s az ellenfelek ezúttal valóságos maffiát képviselnek, ami a verekedések és akciók komolyságában is kifejezést nyer. S minél komolyabb a tét, annál harsányabb a vígjátéki elemek sora a történetben. A film forgatásában segített a Magyar Televízió első csatornája, és partner lett egy német producer, aki elsősorban a külföldi forgatások költségeit állta. A film számos jelenete ugyanis Görögországban, az NSZK-ban, Ausztriában került felvételre. Nemcsak főszereplője, írója, producere, hanem rendezője is vagyok a filmnek, szóval rendesen „bevállaltam" mindent. Egyrészt így rengeteg költséget takaríthatok meg, másrészt olyan tapasztalatokat szerezhetek, melyekre nagy szükségem lesz a közeli jövőben. Úgy tűnik ugyanis, hogy hamarosan valóra válthatom régi álmomat, és sok évi tervezés és előkészület után filmre vihetem Rejtő Jenő: Három testőr Afrikában című regényét, nemzetközi produkcióban, igazi nagy sztárokkal. A Magyar Filmalapítvány, a Magyar Televízió első csatornája máris támogatja a tervet, több külföldi producerrel is tárgyalok. A sivatagi felvételekre Tuniszban kerül sor és több más részletet is tisztáztunk már. De előbb be kell fejezni a Hamis a baba című filmet. A két főszereplő a régi: Ötvös Csöpi - Bujtor István, Kardos dr. - Kern András. Van egy nyolcéves kisfiú a filmben (Tuza Bálint) és számos népszerű színész: Avar István, Kozák László, Méhes László, Sörös Sándor, Szabó Géza , továbbá Bács Kati, Gór Nagy Mária, Kállai Ilona, Nyertes Zsuzsa, P rókái Éva és mások. Csak azt mondhatom: boldog forgatás volt, sokat nevettünk a jelenetek felvétele közben és ez a derű nyilvánvalóan átsugárzik majd a nézőkre is. Az első mérce, maga a vágó, aki nem volt jelen a felvételeknél, az ő nevetése a vágószobában minket igazolt - mondja Bujtor István. - Az igazi nagy viszszaigazolás természetesen a mozikban várható. FENYVES GYÖRGY