Új Szó, 1991. július (44. évfolyam, 152-177. szám)

1991-07-16 / 164. szám, kedd

7 NYUGDÍJASOK OLDALA 1991. JÚLIUS 16. SEGÍTENI ÉS SEGÍTSÉGET VÁRNI „... mindnyájan akarnak egymástól valamit. Csak az öregektől nem akar senki semmit." A Torna-patak völgyében haladva többször is eszembe jutnak Örkény István szavai. S nem véletlenül. A Szilicei-fennsík keleti tövében lapuló Jabloncába megyek, mert azt hallottam, hogy a sorvadó falu 310 lakosából 130 a nyugdíjas, fiájuk vagyok kíváncsi. Arra, hogyan élnek, mi foglalkoztatja őket mostanában leginkább. A KLUBOSOK A település szinte kihalt. A nyugdíjasklub vezetőit keresem. — Sorvadó falu vagyunk — mondja mélyet sóhajtva Erzsike néni, özvegy Kovács Lászlóné. — Valamikor többen éltünk itt, de sok fiatal másutt talált magának munkát, hát elköltözött. Sok házban csak az öregek éldegélnek, meg akad lakatlan porta is... — Új, korszerű házat is láttam... — vetem közbe. — Igen, van már olyan is, amióta feloldották az építkezési tilalmat... — Elképzelhető, hogy fiatalodni fog falujuk? — kérdezem tovább. — Egy ideje mi is csak ketten élünk itt a férjemmel, de rövidesen hazaköltöznek a Rozsnyón élő lányomék. Vettek egy házat. A lányom Almáson dolgozik, a vőnk pedig a tranzit gázvezeték közeli kompresszorállomásán. Innen sokkal közelebb lesz a munkahelyük, mint Rozsnyóról — újságolja örömmel Sári néni, leső Józsefné. Beszélgetés közben előkerül az 1987-ben alakult nyugdíjasklub krónikája. Belelapozok. Megtudom belőle, hogy az átépített volt autóbuszgarázsban a közösségi életet kedvelő -idős emberek gyakran összejönnek. Szórakoznak, televíziót néznek, kézimunkáznak, csigatésztát készítenek... — Tudja, nálunk lakodalmon, ünnepnapon általában csigatésztával esszük a tyúklevest. Finomabb, ízletesebb az minden más tésztánál. A széles környéken nagy iránta a kereslet. Hétfői klubösszejöveteleinken ezért csigatésztát készítünk. Van amikor négy-öt kilót is rendelnek. Otthon is csinálhatnánk, de nótázás, szórakozás közben könnyebben megy — tájékoztat Sári néni. — S mit csinálnak a tésztáért kapott pénzzel? Erzsike néni fellapozza a krónikát: — Pontos kimutatást vezetünk. Egy bizonyos idő után elszámolunk, rendezünk egy közös vacsorát, s a felmaradó pénzt igazságosan, a ledolgozott órák szerint szétosztjuk egymás között. A rimaszombati nyugdíjasok klubjában az átadás előtt nagy volt a sürgés-forgás. A tágas udvaron kaszáltak, a vén diófa árnyékában lócákat, székeket festettek, a gyengébb nem képviselői pedig a virágokat ápolták. Az épületben az utolsó bútorok is a helyükre kerültek már, egyedül egy automata mosógéppel bíbelődtek a férfiak, a nők pedig a teakonyha belső elrendezésén fáradoztak a friss festéstől illatozó helyiségben. Bordás Alica, a klub elnöke, nyugalmazott pedagógus betessékelt az ízlésesen berendezett irodahelyiségbe, ahol szavai nyomán megismerkedhettem a július harmadikától működő új városi nyugdíjasklub létesítésének előzményeivel és távlati terveivel. — Nem a rosszmájúság mondatja velem, de az átadás időpontját a munkanélküliség is közelebb hozta számunkra. Az építőket végre ide irányították és gyors ütemben folyhattak a Benézünk a klubjukba. Szolidan berendezett helyiség. Vendéglátóink elmondják, jól érzik ott magukat, örülnek egymásnak, örülnek minden találkozásnak. A falon a klub tagjainak névsora lóg. Kiderül, hogy a 90 esztendős Máté Erzsébet a legidősebb klubtag. „ELTŰNT TÍZ ÉVEM" A buszmegálló közelében szóba elegyedek Cseh Zoltánnal. Elmondja, hogy annak idején felkerült a kuláklistára, pedig a földjükön csak a családtagok dolgoztak. Az akkori megbélyegzést még most is érzi. munkálatok. Az átadást még az elmúlt évben ígérték, de végül is egy évet csúszott a 140 ezer koronáért elvégzett épületfelújítás. A városi hivatalról ennek ellenére csak jót mondhatok, mindenben támogattak bennünket. Ami pedig a jövőt illeti? Vannak terveink, elképzeléseink. A vezetőség a 340 tag akarata szerint és a városi hivatal beleegyezésével egy konyha és ebédlő létrehozását fontolgatja. A város üzemeltetné, de mint mindenben, ebben is segítenénk. A társasági életről, a kulturális tevékenységről a klub fáradhatatlan kultúrfelelősét, Tamás Ilonát kérdeztem, aki szintén izgatottan várja az új klub átadását. — Zenehallgatásra, tévénézésre, diavetítésre nálunk is lehetőség nyílik, de nemcsak ez tölti ki szabadidőnket. Ha már a társalgást, kézimunkázást, olvasást és a kártyát is meguntuk, akkor vetélkedőket, nótaesteNyugtatni próbálom. Megemlítem a közelmúltban elfogadott földtörvényt, azt, hogy az emberek visszakérhetik volt gazdaságukat. — A tulajdonjogi viszonyokat mi is rendezni szeretnénk, de a földet nem akarjuk vissza, hiszen gyermektelenek vagyunk... Használati díj vagy bér ellenében otthagyjuk, ahol van. A kártérítésről viszont nem mondunk le. Márcsak azért sem, mert az élet egyre drágább, a nyugdíj pedig kevés — panaszolja. — A feleségem szinte semmit sem kap a 140 koronán kívül, mert nem dolgozott sehol. Nem dolgozhatott, ugyanis évekig az idős szülők gondját viselte. Én pedig a 140 koronával együtt 1562 korona nyugdíjat kapok. Mi az ma kérem?! Valamikor volt erdőnk, mint minden helyi gazdának, hiszen erdő vesz minket körül, ma drága pénzen vesszük a tüzelőt is. Tegnap 1600 koronát fizettem a tűzifáért... Nyugdíja azért ilyen kevés, mert a nyugdíjhivatal tíz ledolgozott évét nem akarja elismerni. — Peket, teadélutánokat vagy akár gulyáspartikat szervezünk. Színjátszókörünk is van. Magyar és szlovák nyelvű műsorunkkal a környék nyugdíjasait is meglátogatjuk. Alig két hete a tornaijai szociális otthonban és az ottani nyugdíjasklubban jártunk. Nagyon örülünk, hogy végre jobb körülmények között dolgozhadig itt van az igazolás — szedi elő a féltve őrzött dokumentumokat. Ott áll fehéren feketén, hogy az egyesített Görgői Efsz 1988-ban elismerte: Cseh Zoltán 1953 és 1963 között a jabloncai szövetkezetben dolgozott, de kimutatással nem tud szolgálni. A szövetkezetek egyesítésekor elkallódtak a papírok. Falubelijei igazolják ugyan, hogy tagja volt a szövetkezetnek, illetve, hogy ott dolgozott az említett időszakban, de a nyugdíjhivatalnak az kevés... — Szeretném ezeket a rendezetlen dolgokat tisztázni, de valahogy nehezen megy. Az ember már nem fiatal, nehezére esik a rozsnyói hivatalok gyakori látogatása. Egy kicsit megkönnyíthetnék, egyszerűsíthetnék ezeknek az ügyeknek az intézését — panaszolja. KÖNNYEBB ÍGY Egy nagy ház takaros konyhakertjében Kovács Lajosné szünetet tart kapálás közben, hogy elmondja, milyennek látja a jabloncai nyugdíjasok életét. — Megvoltak itt az emberek a múltban, s megélnek ezután is. Aki szeret és tud dolgozni, az boldogul. Én például nyolcszáz korona nyugdíjat kapok, a férjem pedig kétezerkétszázat. Remélem, valahogy csak előteremtjük magunknak a legfontosabb élelmet. Mi tagadás, jobban kell takarékoskodni, mint eddig. A zöldség és a gyümölcs megterem, bár az erdei vad néha tetemes kárt okoz kertünkben. Baromfi-, nyúl- és sertéstenyésztés is belefér a háztáji gazdálkodásba. A szarvasmarha-tartás pillanatnyilag sok helyen lehetetlen, mert az egykori istállókból garázst csináltak, ám úgy gondolom, rövidesen visszakerül a falusi portákra a tehén is... S ha az ember egészséges, úgyahogy bír még dolgozni, akkor nem kilátástalan az itteni nyugdíjas helyzete. Jó, ha az ember a gyermekei támogatására is számíthat. A fiunk Prágában él, ám a lányunk családostól itt, a szomszéd házban. Ha csak lehet, segítjük egymást. Könnyebb így. * * * Hazafelé tartva ismét eszembe jut az Örkény-idézet. A látottak, hallottak alapján úgy tűnik, hogy a jabloncai nyugdíjasok nem csak másoktól várnak segítséget. Ők is segítik egymást, és tőlük is várhatnak, kaphatnak segítséget a fiatalok. GAZDAG JÓZSEF tunk, világos, tágas és aránylag nagy helyiségekben gyakorolhatunk. A bent eltöltött jó két óra után az épület körül az idős emberek lassan, de kitartóan még mindig dolgoztak. És jókedvűek voltak. A sajátjukat szépítették. POLGÁRI LÁSZLÓ VÁLASZ OLVASÓINKNAK Mentesítés a televízió díjának fizetése alól N.I.: Azt hallottam, hogy a nyugdíjasoknak nem kell fizetniük a televízió havi ötven koronás illetékét. Igaz ez? A 315/1990. Tt. számú rendelet értelmében azok, akik a készüléküket bejelentik, illetve már bejelentették a nyilvántartásba, saját kérvényezésük alapján mentesíthetőek a használati illeték fizetése alól, ha az évi tiszta jövetelmük (a háztartás többi tagjának jövedelmével együtt) nem haladja meg a tizenkétszeresét annak az összegnek, amely az egyedüli jövedelmi forrást képező nyugdíjak alsó határaként lett megszabva. A nyugdíjak emeléséről szóló 46/1991. Tt. számú törvény 3. paragrafusának (1) bekezdése értelmében ez az összeg (az egyedüli jövedelmi forrást képező nyugdíj alsó határa) jelenleg 1440 korona (ennek tizenkétszerese 17 280 korona), illetve, ha a nyugdíjra a megélhetésével más személy is rá van utalva, úgy az említett összeg 2400 korona (ennek tizenkétszerese 28 800 korona). Az említett összegbe (az 1440, illetve a 2 400 koronába) azonban nem számítják be a nevelési pótlékot, a tartásdíjat, a magatehetetlenségi pótlékot, a szociális gondoskodás juttatásait, a nevelőszülői gondoskodásért járó jutalmat, az állami kompenzációs hozzájárulást (a személyenkénti és havi 140 koronát, illetve újabban esetenként 220 koronát), továbbá azt az összeget, amellyel a nyugdíj a valorizálása következtében meghaladja az egyedüli jövedelmi forrásként szereplő nyugdíj alsó határát, valamint az olyan munkából származó jövedelmet, amelyet a nyugdíjas vagy a családtagja szerzett legfeljebb 60 munkanapig tartó munkatevékenységgel, s nem számítják be azt a jövedelmet sem, amelyet a 70 évesnél idősebb nyugdíjas, esetleg a nyugdíjas 70 évesnél idősebb családtagja szerzett munkája révén, s végezetül, nem számítják be a háztáji gazdaságból (pl. kertből) származó jövedelmet sem. Mindezekről részletesebb felvilágosítást a helyi postahivatalban kérhet, s ugyanott kell kérvényezni a fent említett feltételek teljesítése esetében a díjfizetés alóli mentesítést is. 1991. július elsejétől az egyedüli jövedelmi forrást képező nyugdíjak alsó határa 1440 koronáról 1580 koronára, illetve 2400 koronáról 2620 koronára emelkedik. A már említett 315/1990. Tt. számú rendelet egyes megállapításairól ezzel kapcsolatban vita keletkezhet, mivel a mentesítés egyik feltétele az „évi tiszta jövedelemnek" egy olyan alsó határa, amely a folyó naptári év során megváltozott. A rendelet betűjéből és szelleméből kiindulva azonban úgy véljük, hogy például az a nyugdíjas, akinek nyugdíja az év folyamán emelkedik 1440 koronáról 1580 koronára, a jogszabály értelmében megalapozottan kaphat mentesítést a díjfizetés alól, mivel az 1991. évi jövedelme semmiképpen sem haladhatja meg az 1580 korona tizenkétszeresét (a 18 960 koronát). Az említett rendelet nézetünk szerint eleve kizárja, hogy a mentesítés megadásánál csak az éppen aktuális nyugdíjat, illetve alsó határt vegyék figyelembe, mivel kifejezetten „évi jövedelemről" szól. Persze, említést kell tenni egyben arról is, hogy a mentesítés csupán megadható, ám jogigény nem keletkezik rá. Szociális segély P.E.: A férjemtől tizenkét évvel ezelőtt váltam el. Két gyermeket neveltem fel, tíz évem van ledolgozva. Mivel mind nehezebben élünk meg férjem alacsony nyugdíjából, azt szeretném tudni, honnan kérhetnék nyugdíjat, hiszen a szomszédasszonyom, aki csak öt évig dolgozott takarítónőként Svájcban, havonta megkapta a maga nyugdíját. Svájcban feltehetőleg a ledolgozott évek arányában állapítják meg a nyugdíjat. Nálunk azonban legalább 25 évi szolgálati, illetve beszámítható idővel kell rendelkeznie ahhoz, hogy nyugdíjat kaphasson. Szociális segélyt azonban kérvényezhet. Ajánljuk, forduljon ez ügyben az államigazgatás községi (városkerületi) hivatalának szociális szakosztályához, aho! részletes tájékoztatással szolgálnak a segély megítélésének és folyósításának feltételeiről. (fekete) A vetélkedők nyertesei apróbb díjakat kapnak (A szerző felvétele) Nagy László illusztrációs felvétele A SAJÁTJUKAT SZÉPÍTETTÉK