Új Szó, 1991. július (44. évfolyam, 152-177. szám)

1991-07-16 / 164. szám, kedd

1991. JULIUS 16. HIT és ELET EGY ANYAEGYHÁZRÓL A MEGYERCSI REFORMÁTUS EGYHÁZ RÖVID TÖRTÉNETE A Komáromtól északnyugatra fekvő' kis falu ősrégi település. 1903-ban kavicskitermelés közben csontvázakra, edényekre, bronzkarperecekre bukkantak, jelentették a múzeumnak, amely át is vette az ásatások irányítását. Az egyméternyi termőtalaj és a két-három méternyi kavicsréteg eltávolítása után több erős férfi és egy gyermek csontváza került elő a már említett edényeken és bronzból készült ékszereken kívül. Megállapították, hogy a leletek az i.e. XIII. és XII. századból valók. A fennmaradt legősibb, a XIII. század első feléből származó oklevelek azt bizonyítják, hogy a honfoglalás után az igen népes Koppán (Katapán) nemzetség, Bályán és György nevű tagjai telepedtek meg ezen a vidéken (1240). Bályán nevéből származott a Bálván, s ebből alakult ki a Megyerccsel szomszédos Bálványszakállas nevű település, amely mára teljesen eltűnt. Már csak azt tudjuk, hol volt a templomának a dombja. 1247-ben ez a halászattal is foglalkozó lovas nép egészen Komáromig birtokolta a területet. 1268-ban a község a komáromi vár birtokaként szerepel. Egy 1387-es okirat Megyerk néven említi, egy 1422ben keletkezett iraton pedig Megyerch szerepel. Az évszázadok folyamán gyakran váltakoztak a gazdái. Az Egyetemes Konvent által 1937ben kiadott „A Szlovenskói és Kárpátaljai Egyetemes Református Egyház Névtára" adatai szerint már 1530-ban beköszöntött a községbe a reformáció, mivel lakosai a komáromi vár jobbágyai voltak és állandóan érintkeztek a várban szolgáló német helyőrséggel. Ennek alapján megállapíthatjuk, hogy Komárom környékének egyik legrégebbi református egyháza: Megyercs. Mindig anyaegyház volt. A szomszédságában levő bálványszakállasi anyaegyház a hozzá tartozó keszegfalui leányegyházzal együtt a XVIII. században olvadt bele a megyercsi anyaegyházba. 1654-ben Halászi Pál prédikátor díjleveléről olvashatunk. (Mellette a Schola-mester fizetési kimutatása is megtalálható.) Az üldöztetések a megyercsi prédikátorokat sem kerülték el. 1674 elején a Pozsonyban székelő rendkívüli törvényszék (Delegatum Judicium) minden protestáns prédikátort színe elé idézett. 336-an jelentek meg, közöttük a megyercsi prédikátor, Vecsei Péter is, akit elítéltek, s a komáromi várbörtön kazamatái nyelték el. 17'l2-ben Körmendi András prédikátor működött a községben, de 1727-ben már nem volt lelkésze, csak tanítója: Szentsimonyi György. Néhány évtized pásztor nélkül telt el, csak 1753-ban találkozunk Dienes György prédikátor nevével. A XVIII. században épült templomhoz másfél évszázaddal később, 1870-ben „ragasztottak" szép, karcsú, nyolcszögletes tornyot. Lelkészei hosszú ideig tartózkodhattak a gyülekezetben, ami abból is látszik, hogy a XX. század küszöbén Vargha Károly még csak a 31. lelkész volt itt a sorban. Külön említést érdemel, hogy 1908 és 1948 között, tehát négy évtizeden át Sohár Kálmán volt a gyülekezet lelkésze. Eltávozása után 1948-tól 52-ig Tóth Mihály csallóközaranyosi leikész gondozta a híveket. 1952-től 1960-ig Könyves István, majd újból az aranyosi lelkész következett, míg végül 1968-tól e sorok írója hirdeti Isten Igéjét. Sajnos, az 1965-ös dunai árvíznek áldozatul esett az egész község. Összedőlt majdnem minden lakóház, s a közel 250 éves templom is erősen megrongálódott. Az ár elvonulása után mindenkinek előbb a saját fészkét kellett megépítenie, de két évvel később, 1968 őszén megkezdhettük a templom lebontását is. Olyan nagy volt az Isten háza körüli munkakedv, hogy a lebontás és az új templom felépítése, valamint a modern berendezés elkészítése mindössze 207 munkanapotvett igénybe. 1970-ben, a torony építésének centenáriumán szentelte fel dr. Vargha Imre püspök. ID. TUBA LAJOS, ref. lelkipásztor Szerkesztette: ,

:-f BALÁZS ATTILA •':.. Amint arról lapunkban röviden már beszámoltunk, a katolikus egyház premontrei rendjének jászóvári apátsága a közelmúltban hagyományindító, nyitott Norbert-napokat tartott. A rend Prágában nyugvó alapítójának emlékére rendezett eseménysorozat június első' szombatján Jászon szentmisével, majd a helyi kolosor és kolostortemplom megtekintésével kezdődött. Másnap Kassán, a Báthory Zsófia építtette templomban Bartal Károly Tamás, a rend jászóvári apátja tartott előadást Szent Norbertról; Pásztor Zoltán Ágoston kanonok, a kassai rendház elöljárója Mécs László papköltó're emlékezett; Czima Györgyné vezetésével pedig a helyi magyar tanítási nyelvű alapiskola szavalói Mécs-versekkel mutatkoztak be. Az elsó' Norbert-napok a következő' hét csütörtökjén ismét a rend kassai templomában folytatódtak: késődélután előbb szlovák nyelvű szentmise volt a Szlovák Tanítók Zenekarának közreműködésével, majd magyar nyelvű vecsernye, este pedig magyar szentmise a Szlovák Tanítók Zenekarának és a premontrei rend helyi ifjúsági énekkarának műsorával. A rendezvényről a minap Bartal Károly Tamás apáttal, Pásztor Zoltán Ágoston ka nonokkal, valamint a szervezők közül Czima Györgynével és Rácz Olivémével beszélgettem. • Néhány hét távlatából hogyan értékelik az első Norbert-napokat? Milyen volt a rend ilyen jellegű nyilvános bemutatkozása? Czima Györgyné: Úgy éreztem, és azt hallom az ismerőseimtől is, hogy szükség van a mi közösségünkben is a régi hagyományok felújítására, ápolására Annál is inkább, mert mi tagadás, az általános műveltséghez a vallási vonatkozású tárgyismeret is kell, abból pedig az utóbbi néhány évtizedben keveset sajátíthatott el az ember. Vajmi keveset tud a mai fiatalság és a középkorosztály is Szent Norbertról, s nem sokkal többet Mécs Lászlóról. Tulajdonképpen ezt a hiányt akarjuk legalább részben pótolni a Norbert-napokkal. Hogy a bemutatkozásunk mennyire sikerült? Azt akkor tudnám pontosan megmondani, ha minden résztvevőtől megkérdezném, mit adott neki egy-egy előadás, a szentmise, a vecöernye, a jászóvári közös „honismereti" kirándulás. Nem beszéltem erről mindenkivel, ám több embertől azt hallottam, volt értelme munkánknak. Bartal Károly Tamás: Elégedett vagyok az irodalmi napokkal, azok kivitelezésével, tartalmával. Az, hogy ilyen jól sikerültek, mindenképpen örömmel tölt el. Az viszont már kevésbé, hogy a csütörtöki magyar szentmisén a vártnál kevesebben voltunk... Pásztor Zoltán Ágoston: Ennek ellenére én azt mondom, kezdésnek nem rossz. S talán még jobb lett volna, ha folyamatosan, egymást követő napokon zajlott volna a rendezvénysorozat, nem pedig szünettel. Mi is tanulunk Rácz Olivémé: Tudom, a protestantizmustól idegen a szerzet, szerintem mégis meg kellene találni annak amódját, hogy az ilyen és ehhez hasonló vallási rendezvényeken, legalábbis annak az irodalmizenei műsorain reformátusok és más hitvallásúak is jelen legyenek, jelen lehessenek. Lehetnének tehát a napok egyes részműsorai ökumenikusak. Hiszen például Mécs László mindenkié, aki olvassa verseit, s aki „hallgatja" a Hajnali harangszót. • Kétségtelen, hogy az irodalmi-zenei összeállítás színvonala „nívódíjas" volt Nem gondoltak esetleg arra is, hogy ugyanezzel a műsorral az egyházmegye több településén is jó lenne bemutatkozniuk? Bartal Károly Tamás: Gondolni gondoltunk rá, de az az igazság, hogy mi most éledezünk. Előbb talpra kell állnunk, meg kell erősödnünk, s csak aztán bővíthetjük, terjeszthetjük ki a Norbert-napokat akár az egész egyházmegyére. Hiányzik a kontinuitás, hiszen negyven év kihagyás nagy idő. Ha létezne egy szűkebb létszámú régi gárda, egy 5-6 tagú csoport, amelytől átvehetnénk a hagyományokat, akkor nagyobb léptekkel is haladhatnánk. Ezenkívül az is tény, hogy Jászót még most is sokan elfogultan kezelik. Az apátságnak a mai napig nincs ott egy talpalatnyi földje, amit a magáénak mondhatna, amit visszaadott volna nekünk az állam. Meg aztán egyesek azt állítják rólunk, hogy kimondottan magyar rend vagyunk, magyarizálunk, s ezért nincs jövőnk. Ismerős a „szöveg", a múltban is értek minket ilyen vádak, kritikák. Én erre azt tudom mondani, hogy aki nem ismer minket, az előbb győződjön meg tevékenységünkről, figyelje tiszta szándékkal életünket, tanításunkat Aki ezt teszi, rájön, hogy a mi rendünk nyitott rend. Senkit nem támad, senkit nem zár ki. Egyformán nyitott a szlovákok és magyarok számára. Sőt, a premontrei rend nemzetközi rend. Volt már nálunk lengyel és német nemzetiségű apát is. Egyébként a csehszlovákiai öt apátságból miénk az egyedüli Szlovákiában. A többi a cseh országrészben található. S jól kijövünk a csehekkel is. Ezenkívül az ausztriai gerasi apátsággal is olyan jó a kapcsolatunk, hogy Joachim Angerer apát meghívásunkra a közeljövőben ellátogat az itteni premontrei búcsújáróhelyre, Rudnokra, s németül fog ott misét celebrálni. Pásztor Zoltán Ágoston: A kassai templomunk Norbertet ábrázoló oltárképén latinul ez a rövid szöveg olvasható: Virtutevinces. Magyarul azt jelenti: erénnyel győzöl. Nos, én erősen remélem, hogy tevékenységünkkel újból sikerül kivívnia rendünknek a közelismerést, s ahhoz a Nortbert-napok is hozzájárulnak. • A jövő év júniusa még messze van, de bizonyára már tervezgetik a következő Norbert-napok műsorát... Czima Györgyné: Egyelőre csak azt tudjuk, hogy ismét június elején, Szent Norbert halálának évfordulóján szeretnénk megrendezni. Hogy hány napos lesz, s Jászon, valamint Kassán kívül másutt is sor kerül-e valamilyen előadásra, vagy az ifjúsági énekkarunk fellépésére, esetleg ugyanúgy, mint az idén, inkább meghívjuk Kassára a palástiakat, nagykaposiakat, királyhelmecieket és a többi érdeklődőt, azt még nem döntöttük el. Ami pedig a következő napok irodalmi-zenei részét illeti, rengeteg a kínálkozó téma. Itt van például az egyházizene-töiténet. Úgy érzem, eléggé hézagos a zenei műveltségünk. Azt még tudjuk, hogy Mozart, Liszt és más szerzők gyönyörű miséket is komponáltak, ám azzal már jóval kevesebben vannak tisztában, hogy az egyes művek alkotóelemei, részletei mit fejeznek ki. Ilyen téren is szükséges tehát a művelődés, s a Norbert-napoknak tulajdonképpen ez a rendeltetésük. (gazdag) EGY REFORMÁTUS TEMPLOMRÓL Nyitra sok szép régi temploma közül magasan kiemelkedik a vártemplom. A Szent Emmeramustemplom 1158-ban épült, de ismert a Boldogasszony-templom, az apácák temploma, a ferencesek, valamint a piaristák temploma, és sorolhatnánk még néhány újabb kori katolikus templomot is. Most azonban a református templomról szeretnék szólni, amelyről kevesebbet beszélnek. A „Súpis pamiatok na Slovensku" című kétkötetes átfogó munka sem említi. A templom előcsarnokában elhelyezett emléktábláról megtudhatjuk, hogy az „Isten dicséretére épült szent hajlékot" 1910-ben építették, de felszentelésére 1911. március 12-én került sor. Első lelkipásztora t Sedivy László volt. A templom felépítése csodaszámba ment Nyitrán, az erősen katolikus, püspöki városban. Korabeli feljegyzések alapján tudjuk, hogy 1778-ig más vallásúnak, mint római katolikusnak, a város falai kőzött még megszállni sem volt szabad. Csak a II. József által kibocsátott türelmi rendelet után építhettek templomot más vallásúak is, ám a templomnak nem lehetett utcára nyíló ajtaja és tornya sem. A nyitrai református templom építésének fő szorgalmazói közé tartozott Tiszta István, akit gondnokká választottak. Az első lépéseket a templom ügyében 1897-ben tették, amikor elfogadták Gere József gödöllői építész terveit, és jóváhagyták a templom építését. Az egyházi levéltárban fennmaradt pénzügyi adatok szerint a templom felépítése több mint 738 000 aranykoronába került. Figyelemre méltó, hogy a templom ökumenikus jellegű, magas szószéke és oltára is van, amely az ágostai evangélikus istentiszteletek célját szolgálja. Az oltárképen az imádkozó Jézus látható. Az ökumenikus gondolkodás már a templomavatáskor nyilvánvaló volt, amikor az asakerti (Nové Sady) ágostai evangélikus lelkész, Zathurecky úr, magyarul szólt a hívekhez, ami nacionalista kollégái körében nem maradt visszhang nélkül, sőt egyházfegyelmi bíróság elé állították. A történelem kereke azonban forgott tovább, kitört a második világháború, erősödött a zsidóság üldöztetése a megalakult Szlovák Államban. A református egyház tiszteletese, Sedivy László ekkor nemcsak tömegesen keresztelte református vallásúra a zsidó lakosságot, hanem bújtatta is őket. A megmaradt feljegyzések szerint 1942-ben 769 áttérésre jelentkező zsidó nyert haladékot. Ámde a zsidók keresztelése és bújtatása miatt Sadivy Lászlót elhurcolták, kegyetlenül megverték, ilavai fogságából nagyon legyöngülten tért haza, majd 1944 júniusában tüdőgyulladásban meghalt. A talpig becsületes református tiszteletest a háború mártírjának tekinthetjük. A nyitrai református templom második tiszteletese mind a mai napig Berecz István lelkipásztor. A templomban, amely az ókeresztény és a gótikus építészet stílusjegyeit is viseli, ő kalauzolt bennünket. Elmondta, hogy a templom hordaléktalajra épült, hiszen ott folyt valamikor a Nyitra vize. Ennek következtében a falak szemlátomást megrepedeztek. Betonkoszorú építésével megállították a templom bomlását. Azóta más javításokat is végeztek, bevezették a gázfűtést, új csillárokat szereltek fel, és a múlt esztendőben megjavították, újrafestették a templom tornyát is. A templom ökumenikus jellege napjainkban kicsúcsosodott, a reformátusokon és evangélikusokon kívül más hitvallású közösségek tagjai is a református templomban tartják összejöveteleiket. A református templomhoz tartozó parókia, tágas udvara és kertje nagyon rossz állapotban került vissza az egyház gondjaiba. Az eiőtte ott lakók a javításokkal semmit sem törődtek. A múlt esztendőben tárgyalások folytak arról, hogy a Juhász Gyula nevét viselő ifjúsági klub, valamint a városban székelő magyar mozgalmak és a Csemadok felújíttatják a régi, rossz állapotban lévő hatalmas parókiát és környékét, de pénzhiány miatt a felújítási mozgalom megrekedt. Pedig egyházi iskola, íVagy akár református papi szeminárium létesítésére is alkalmas lenne. MOTESÍKY ÁRPÁD (A szerző' felvétele) VISSZHANG AZ ALLAM ISMÉT ML VAGYUNK Válaszul -ász- 1991. VII. 2-án megjelent glosszájára — mint az elbúcsúzott 8. A osztályfőnöke — az alábbiakat szeretném megjegyezni. A glossza írója aligha látta a műsort. Ha ugyanis látta volna, tudná, hogy nem kettőkor, hanem tizenegykor voit, s hogy Az Úr imáját, közkeletű címén a Miatyánkot a gyerekek nem összetett kézzel, tehát nem imaképpen mondták, hanem egy Pilinszky-szövegbe iktatva olvasták. Előadták. Fennmaradtak mezopotámiai, hettita, zsidó, egyiptomi, görög, római, sámán imák, s ha egy alkalmas mai irodalmi szöveg olyan fohászt vonzott volna, mint a műsor összeállítója, azt adtam volna a tanítványaim szájába. Az ellen is tiltakozott volna a glossza szerzője? Sumért szabad, keresztényt még mindig nem? Jézus zsidó volt, imájában Atyjához, a zsidók Jahvéjához fordult kéréseinkkel, miért tiltakoznának hát a zsidók az Úr imája ellen? Ami pedig a többieket illeti, az iszlám Allahja lényegében azonos a zsidók és a keresztények Egyistenével, Jahvéval, a mohamedánok Jézust is prófétáik közé sorolják, a buddhisták vallási türelme pedig köztudott. Miért tiltakoznának az úr szelíd imája ellen? (Egyébként a mohamedánok sem vágják hasra magukat, mint -ász- véli, csak térdelő helyzetben leborulnak, ha á müezzin imára szólítja őket.) Az állam iskolája a társadalomé, mindnyájunké, mivel az állam végre ismét mi, a hívők és hitetlenek összessége vagyunk. Az állami iskolák építésében, fenntartásában és működtetésében a hívők adója is benne rejlik, miért ne lehetne hát nemcsak így elmondani, ahogy mi tettük, hanem akár el is imádkozni az állami iskolákban Az Úr imáját? A kommunisták államosították intézményeinket, majd magát az államot is pártjuk birtokába vették, s ők kezdték hirdetni és gyakorolni, hogy az állami iskolákban nincs helye az imádságnak. Az állampárt sehol, de lám, koncepciója még elevenkedik. Jó volna már elfelejtenünk. Negyvenegy évig az erőszak politikája hajtott bennünket. Állásvesztés meg egyéb fenyegetések Damoklész-kardjával tiltotta, hogy a vallást akár mint kultúrateremtő erőt, akár mint megtartó energiaforrást vagy etikumot megmutassuk a tanítványainknak. Osztályomban huszonhat gyermek végzett, s közülük, mint kiderült, csak négyen-öten tudták Az Úr imáját. Volt tanítványaim egy hányada zilált családban nevelkedik, s a teljes közösségekben is mérték fölött lefoglalják a szülőket a napi gondok és kötelességek, gyermekeiket magukra kell hagyniuk, szex- és pornólapok is formálják őket, eldurvultak, cinikussá váltak, trágárok, egyesek szerint kiürültek, s a pedagógus egyre tehetetlenebbül és kétségbeesettebben nézi, miként vadulnak el megtartó emberi és kulturális értékeinktől. Erről szól Pilinszky Jánosnak, a magyar költészet klasszikusának Ideges szülők c. kritikája egy francia filmről, s e megrendítő és időszerű szövegnek egy pontján, zárómondata előtt hangzott el Az Úr imája, mert el kellett hangzania ennek a fohászkodásnak. Mit is kér az Atyától? Adja meg nekünk a mindennapi kenyeret, bocsássa meg a vétkeinket, ahogyan mi is meg bocsátunk az ellenünk vétkezőknek, adjon erőt a kísértések ellen, ha próbára tettek, szabadítson meg a gonosztól... Mi ebben a rossz? Ne adja meg? Ne szabadítson meg? Hagyja vétkeinket megbocsátatlanul? Senkit sem bánt, senkit sem fenyeget plasztikbombával, pisztolygolyóval, gumibottal, tankokkal, senki nyakára sem feni a kést, nem fonja a hurkot, csak kér, és csupa jót kér. Miért idegesek tőle mégis az emberek? A tisztaságáért? Elsősorban Pilinszky szövegét kellett volna észrevennie a glossza írójának, ha ott van, és hallja is a műsort. Az nem zavarta? Azzal sem ért egyet? Még valamit a glossza címéről és csattanójáról: „Kinek nem Atyja..." Mindenkinek van Atyja, kedves -ász-, kedves ember- és szülőtársam, de akad, aki nem ismeri az Atyját, mert elkóborolt tőle, vagy elvették Atyjától, még mielőtt alkalma lett volna igazán és mélyen megismerni, hazudoztak róla, rágalmazták, s most megtagadja: a változatok száma kimeríthetetlen. Egy bizonyos, mint szülő és pedagógus is mondhatom: ha tudjuk, ki az ilyen elapátlanodott gyermek Atyja, meg kell őt mutatnunk neki. oda kell vezetni az Atya elé, meg kell mutatnunk igazi arcát, nem az Atya, hanem gyermekeink érdekében, hadd lásson hozzá minél előbb a nevelésükhöz. Glosszaírónk ne a hívőktől, hanem a nihilistáktól, a cinikusoktól, a lélekrombolóktól féltse gyermekeinket, ne Az Úr imájától, hanem az utcasarkokon árult szennytől, az italtól, a korán kezdett nemi élettől, a már elterjedt puha és az itt ólálkodó kemény drogoktól. Tapasztalataink szerint is leginkább azok a családok képesek megóvni gyermekeiket a rájuk törő veszélyektől, amelyek úgy is csonkítatlanok, hogy erősítő, tisztító és megtartó hatalmával az Atya is jelen van bennük. Az utóbbi hetekben elszaporodtak az ehhez hasonló, iskolánk életét, munkáját és szabályzatát csipkedő szülői-újságírói glosszák. A neveléstan egyik alapelve, hogy a szülő nem rombolhatja gyermekeiben a nevelők és az iskola tekintélyét. Sajnos, harminckét éves pedagógusi pályámon állandóan találkoztam olyan szülőkkel, akik magukról megfeledkezve, minősíthetetlen módon is rombolták mindenkori nevelői testületem tekintélyét, nem törődve megjegyzéseik vagy éppen agressziójuk következményeivel. Félek, hogy ezek az elkapkodott, felületes, ál- és féligazságokat csillogtató-villogtató glosszák még a mondottaknál is nagyobb károkat tesznek jobb sorsa érdemes csehszlovákiai magyar nevelésügyünkben. Ezt válaszolja Önnek, kedves -ász-, a volt 8. A osztályfőnöke, aki a műsort összeállította és a gyerekekkel előadatta, és aki ezért Isten és ember előtt egyedül felelős: K. NAGY KATALIN tÚJSZÓA