Új Szó, 1991. július (44. évfolyam, 152-177. szám)

1991-07-02 / 153. szám, kedd

1991. JÚLIUS 2. r ÉVFORDULÓ „A LENGYEL IRODALOM RÉSZE VAGYOK" CZESTAW MLTOSZ 80 ÉVES Ha valaki évek óta külföldön él, legfőbb és legnagyobb gondja, ha íróember, hogy elűzze a minduntalan feltörő kényszert: hogyan is hangzana a mondat például angolul. „Nem bírok idegen nyelven írni, nem tudok idegen nyelven írni. Egykori nemzetközi szerepről ábrándoztam, világhírnévről, szemérmesen, bizonytalanul, s bár vágyaim nem öltöttek meghatározott formát, mégis léteztek" - írja Czesíaw Mítosz, az Amerikában élő lengyel költő. „És mennyire Örülök, hogy konokul ragaszkodtam az anyanyelvemhez (egyszerűen azért, mert lengyel költő voltam és senki más nem lehettem)". Czestav Mítosz 1911. június 30án született a litvániai Setejnoban. Világrajöttekor Litvánia orosz impérium volt, de iskolába már a független Litvániában járt. Vilno, ahol nevelkedett, soknemzetiségű és sokvallású város volt. A Bátori István nevét viselő egyetem jogi karán végzett, első verseit 1933-ban publikálta. Egy ideig Párizsban tartózkodott ösztöndíjasként, majd a vilnói rádióban dolgozott, később pedig Varsóba költözött. ,,Meglehetősen erősen éreztem, hogy Vilno provincia, nem pedig főváros... Vilno provinializmusa. Engem nagyon nyomott és vágytam rá, hogy kivettessem a világba, tehát nem kell mítoszt teremteni a szeretett, elvesztett városról, mivelhogy nemigen bírtam már ott ki, s amikor... Bociaňski azt kérte a vilnói Lengyel Rádiótól, hogy mint politikailag megbízhatatlant dobjanak ki az állásomból, ennek következményeként Varsóba költözésemet megkönnyebbüléssel fogadtam. Mert Vilno isten háta mögötti hely." A háború alatt Varsóban élt, 1940-ben Jan Syruó néven adott ki verseskötetet. A megszállás évei alatt a főváros kulturális életének szervezője, együttműködik a konspirációs sajtóval, előadásokat tart a titkos irodalmi összejöveteleken. New Yorkban, Párizsban és Washingtonban teljesít diplomáciai szolgálatot 1945-51-ben. Ekkor úgy dönt, hogy nem tér haza. Néhány évi franciaországi tartózkodás után - ahol a párizsi Irodalmi Intézet munkatársa, írásból, műfordításból él -, meghívják a kaliforniai Berkeley egyetemére a szláv irodalmak és nyelvek előadójának. 1980-ban - harmadik lengyel íróként - neki ítélték az irodalmi Nobel-díjat. Az ünnepségen ezt mondta: ,,A lengyel irodalom része vagyok, amely viszonylag kevéssé ismert a világban, mivel szinte lefordíthatatlan. Más irodalmakkal összehasonlítva méltányolhattam felülmúlhatatlan különösségét... A lengyel költészet a földalatti mozgalomban terebélyesedett, a koncentrációs táborok barakkjaiban, katonasátrakban írták, Ázsiában, Afrikában és Európában." Versei, esszéi, prózája harminc évig nem jelentek meg Lengyelországban, mégis ismerték, mert a külföldi kiadások eljutottak hazai olvasóihoz is. A Nobel-díj átvétele után megváltozott a helyzet. Az utóbbi években többször hazalátogatott. Figyelemmel (és nem kis aggodalommal) kíséri az ország sorsát. A Gazeta Wyborczában a közelmúltban megjelent terjedelmes esszéjében óv attól, hogy Lengyelország a klérus országa legyen. Tette ezt annak ellenére, hogy erős katolikus hitben nevelkedett... sót! Tavaly Prágában járva éppen a követségen tartózkodott, amikor az épület elé vonultak a lengyel turisták, tiltakozva az abortusz betiltása ellen - csatlakozott hozzájuk... Czestaw Mitosz, bár külföldön él és több nyelven tökéletesen beszél (és ír) - lengyel költő.,, Nem igaz, hogy a hosszú külföldi tartózkodás a stíluss elszegényedéséhez vezet, bár a mindennapi beszéd frissítő hatása hiányzik. Ellenben igaz, hogy felfedezi anyanyelve új aspektusait és árnyalatait, mert azok az új környezetben használva kifejezőbbek.'' (kiedrowska) .07 SZÓi BŐSRŐL MEGINT A TÁRGYALÓASZTALNÁL UTOLSÓ NEKIRUGASZKODÁS? Utóbbi üléseinek egyikén a szövetségi kormány megtárgyalta és elfogadta a csehszlovák fél tárgyalási irányelveit a Bős-Nagymaros Vízlépcsőrendszer sorsával kapcsolatban. Viliam Oberhauser, szlovák erdőgazdasági és vízgazdálkodási miniszter a minap részletesebben is kifejtette a várható lépéseket: HAZAI KÖRKÉP - Čalfa miniszterelnök kezdeményezte, hogy Čarnogurský szlovák kormányfővel megpróbál még egy, legfelsőbb szintű tárgyalásra Magyarországra utazni. Mégpedig a közeli napokban. A magyar miniszterelnökkel és Magyarország elnökével tárgyalva szeretne megállapodásra jutni. Ha ez nem sikerül, akkor čarnogurský kormányfő megbízatásának megfelelően - összeállítja a magyar féllel tárgyalóasztalhoz ülő küldöttséget. Még egy lehetőséget kínálunk fel déli szomszédainknak: július 31-ig várunk a megindokolt, megalapozott és tényekkel alátámasztott javaslatukra, hogy mielőtt döntenénk, számolhassunk vele. Elhalasztottuk tehát a végső döntés határidejét, újra minden összefüggést a lehető legnyíltabban kívánunk felvetni, s megint felkínáljuk a nemzetközi bizottság létrehozását. S ha e kezdeményező lépéseink után sem sikerül megegyeznünk, akkor az irányelvek szerint bizottságot létesítünk, hogy a magyar féllel együtt összegezhessük a Bős-Nagymaros kapcsán keletkezett károkat. Ugyanakkor amíg a magyar partner mostani álláspontján - miszerint ragaszkodik a vízmű munkálatainak végleges leállításához - nem változtat, pótmegoldást kell keresnünk. (jmk) HOL TÖLTI AZ IDEI SZABADSÁGÁT? (Folytatás az 1. oldalról) nyol tengerpartra, a vállalat szervezi az utat. A nagyobbik lányommal megyek. A feleségem a kisebbik gyermekkel otthon marad. Ók majd jövőre mennek, ha össze tudunk spórolni annyi pénzt. Soóky Zsigmondné, háziaszszony, Kamocsa: - Úgy mint minden évben, a családdal együtt a fokhagymaföldeken, meg a kertben. Hostina Irén, fodrásznő, Komárom: - A férjemmel és a tizenkét éves fiammal együtt elmegyünk egy hétre a Balatonra. Ismerőseinknek van egy kis házuk, ott főzhetek is. A szállásért nem kell fizetnünk, ismerőseinket azután mi látjuk vendégül. Elmegyünk néhány napra az anyámhoz, falura - ott vár a kert meg a fólia. A fiam az anyámnál tölt majd egy-két hetet, és mi is tervezünk kettesben a gyerekkel programokat: eljárunk strandolni, átruccanunk a magyarországi rokonokhoz, s mivel én délután dolgozom, fél napot mindig vele tölthetek. Táborba nem akart menni, mert tavaly volt és nagyon unatkozott. Goda Marika, énekesnő, Fél: - Lényegében otthon töltjük a nyarat, férjemmel, Jancsi István operaénekessel. Vállaltam szereplést is, eleget téve egy osztrák felkérésnek. Júliusban hetente háromszor fellépek egy kedves kis osztrák fürdővárosban. Augusztusban hazai fellépések várnak rám, nótaestek. Szeretném ezzel a műsorral bejárni egész Szlovákiát. Csak bírjam erővel. Szőke Sándor, pedagógus, Rimaszombat: A zsúfolt üdülőhelyeket sohasem választjuk nyári szabadságunk helyéül. A feleségem orvos, így mindketten egész évben emberekkel dolgozunk, ezért nyaranta jól esik a falusi magány, a kerti munkával eltöltött aktív pihenés. Két gyermekünk is örül a nagyszülőknél eltöltött élménydús heteknek. Családi szabadságra egyébként a tavaszi szünidőbe járunk, rendszerint a hegyekbe. Nem vagyunk a létminimum határán, de azért egy külföldi üdülés a mai árak és bérek mellett számunkra is meggondolandó. Horváth Iván, hivatásos tűzoltó, Rimaszombat: Azt terveztem, hogy anyagi helyzetünkön segítendő egy hónapos szabadságom alatt Németországban vállalok munkát. Sajnos, ebből nem lesz semmi, itthon maradok. Ellátogatunk a budapesti Vidámparkba és sokat kirándulunk. Dolgozni is fogok, végre megkaptuk az engedélyt a garázsépítéshez és szeretném, ha a nyáron tető alá kerülne. A gyerekek elhelyezésével nincs különösebb gondom, mert feleségem óvónő, és a nagymama is szívesen vállalja őket. Tresťanský Mária, a Szlovák Statisztikai Hivatal munkatársa, Losonc: Anyagi gondok miatt az idén semmilyen nyaralást nem terveztünk. Nehezen képzelhető el, hogy négytagú családommal üdülni menjek. Eddig még minden évben nyaraltunk belföldön, vagy külföldön, de meg kell barátkozni az új helyzettel, azzal, hogy ennek vége. Talán két-három napot miskolci barátainknál töltünk, a többit otthon, a kertben. Zöldséget, gyümölcsöt termesztünk saját szükségletre, illetve jövedelemkiegészítésre. Sok munkával jár, de jól jön majd télen a kompót, a savanyúság. A szünidőben 17 éves lányom felügyel a kisebb fiúra, ő állítja össze a programot is. Jégh Izabella, Csemadok rWtitkár, Pozsony: Egy baráti családnak köszönhetően több mint egy hetet Ausztriában töltök férjemmel és fiammal. Csak az útiköltséget fizetem. Ha a szállást és étkezést is nekem kellene fizetnem, nem engedhetném meg magamnak. A szabadság másik részét otthon pihenéssel, olvasással töltöm, a családomnak szentelem. S természetesen ott leszek a nyári művelődési táborban is. TOVÁBBKÉPZÉS-ERDÉLYBEN Az RMDSZ nyári továbbképző tanfolyamokat szervez erdélyi magyar óvónők és pedagógusok részére. A rendezvényekre - amelyeken neves magyarországi szakemberek adnak elő - szlovákiai magyar óvónők és pedagógusok is jelentkezhetnek, akik számára az étkezés és a szállás ingyenes. Időpontok: július 22-augusztus 3: Székelyudvarhely, Tamási Áron Líceum (maematika-fizika-kémia) Székelyudvarhely, Benedek Elek Tanítóképző (óvónők) Kolozsvár, Református Gimnázium (Magyar nyelv és irodalom) Gyergyószentmiklós, Salamon Ernő Líceum (pedagógia, pszichológia) július 15-július 27: Nagyvárad, Ady Endre Líceum (történelem) július 29-augusztus 3: Kovászna, Körösi Csorna Sándor Líceum (matematika-fizika-kémia) augusztus 15-augusztus 31: Székelyudvarhely, Tamási Áron Líceum (biológia-földrajz) Jelentkezni július 10-ig lehet: Cím: Bíró István, Bukarest O. P. 63, RMDSZszékház, str. Herastrau 13. Fax és telefon: 796675/333569 REFLEX ARATÁS ELŐTT Mint gyermekkorom óta minden évben, az idén is szorongva lesem a gabonaföldeket. A búzatáblák egy héttel ezelőtti haragoszöldje mostanra már fáradtzölddé változott, és az árpavetések bársonyos hullámzása sem olyan smaragdszínű már, mint június közepén volt. Maholnap megkezdődik az aratás, és ilyenkor mehetnékem van. Ha feladataim a városban tartanak, akkor is, ha csak egy mód van rá, legalább néhány órára megnézem szülőföldem határát, végigjárom a dűlőutakat, hogy belélegezhessem a learatott gabona semmi máshoz nem hasonlítható illatát. Jó termés lesz. Az időjárás is kedvezett, elég csapadék hullott, és talán nem lesz az idén búzaszemapasztó forróság. Mégsem boldogok a mezőgazdaságban dolgozók. Sót, talán évtizedek óta nem volt annyi gondjuk, mint az idén. Nem tudják, valóban hozzájárul-e gondjaik enyhítéséhez a bó termés, azt se tudják, kelendő lesz-e a learatott gabona, és mennyiért vásárolják meg tőlük. Azt se tudják biztosan, beválik-e az az ősrégi „parasztrecept", amelynek az a lényege, hogy a jó gazda nem „szemül" adja el a termését, hanem takarmányként hasznosítja, hússá, tejjé, gyapjúvá, tojássá változtatja át, mert így kifizetődőbb. Az istállókban százszámra bőg az eladatlan - és félő, hogy eladhatatlan - hízómarha és a sertés. A tejet is csak üggyel-bajjal tudják értékesíteni. Mintha abbahagyta volna az egész ország az evést. Mintha leszoktunk volna a vasárnapi rántott húsról, a reggeli pohár tejről, a tojásrántottáról. Hallom, hogy már a juhtenyésztők is bajban vannak. A kutyának se kell a gyapjú. Abban az országban, amelynek még ma is világhírű a textilipara. Abban az országban, amely programszerűen a hazai nyersanyagra kívánja helyezni az iparfejlesztést. Abban a korban, amikor (állítólag) bekövetkezett a természetes textilanyagok reneszánsza. És mindez még érthetetlenebb, ha azt is figyelembe vesszük, amit mezőgazdaságunkról és élelmiszeriparunkról az óriásszövetkezetek létrehozása óta eltelt két évtized alatt szakadatlanul szajkóztak a mezőgazdaságirányítás illetékes bölcsei. Azt állították, hogy mármár elérjük az élelmiszerből való önellátás szintjét. Hogy már 85 százaléknál tartunk... Később pedig: már több mint 90 százalékban önellátóak vagyunk. Ebből csak arra lehetett következtetni, hogy a megtermelt élelmiszer döntő hányadát belföldön fogyasztjuk el, és csak elenyésző mennyiséget, csehszlovákiai specialitásokat exportálunk. Gabonából például úgyszólván minden évben importra is rászorultunk... Nem hiszem el, hogy az áremelések hatására néhány hónap alatt annyira csökkent az élelmiszerfogyasztás, s hogy annyira felhalmozódhattak az eladatlan készletek, amilyen mennyiségekről tegnapelőtt a szövetségi gazdasági miniszter beszámolt. Hiszen a 300 000 tonna marhahúsfelesleg az 300 millió kg. Az egy lakosra átszámítva kerek 20 kg-ot jelent. Csak marhahúsból. És akkor a sertéshúst, a baromfit még nem is vettük számításba. Lehetséges volna, hogy az éppen hogy csak önellátó Csehszlovákia idestova 50 százalékkal több húst termel, mint amennyire szüksége van? És ugyanakkor a miniszter bejelentette, hogy tejből 1 milliárd liter a felesleg, gabonából pedig több mint 1 millió tonna, és repcemagból is 240 ezer tonnát kell külföldön értékesítenünk. Akarva, akaratlanul arra kezdek gyanakodni, hogy az előző évtizedekben valahol „felszívódott" a csehszlovák mezőgazdaság termésének jelentős része. Csak nem oda szállítottunk gabonát és húst, ahonnan most vért izzadva igyekszünk behajtani kintlevőségeinket? Csak nem a csallóközi gabonából építették a szocializmust Etiópiában, Kubában és Afganisztánban? Ami elmúlt, az már soha nem tér vissza, és kérdéseimre is aligha kapok már választ. Ezért foglalkozzunk inkább a mezőgazdaság jelenlegi helyzetével. Valószínűleg joggal nehezményezik a mezőgazdaságban dolgozók, hogy a változások óta a kormány mostohagyermekként kezelte az ágazatot. A választékosabban fogalmazók ezt így fejezik ki: nem alakult ki a mezőgazdasági lobby, az egyszerű földművesek pedig már-már a mezőgazdaság tudatos leépítéséről suttognak. Tény, hogy magára hagyták a falut. A külkereskedelmet átszervezték, és azt mondták a mindeddig többnyire utasítások alapján működő szövetkezeti elnököknek: vállalkozzatok. Talán nem is annyira a segélyezésre, a dotációkra lenne szükség, mint inkább a szervezett tanácsadásra. Dlouhý miniszter most, a földművesek elszántsága láttán fogadkozott, hogy megváltoznak a dolgok, és más európai országokhoz hasonlóan - és hasonló stílusban - nálunk is beindul a mezőgazdaság támogatása. Meglátjuk. Azt senki sem vonhatja kétségbe, hogy tűzzel játszik az a kormány, amely nehéz helyzetében magára hagyja a falut. TÓTH MIHÁLY A PÁRTOK NE AZ ADÓFIZETŐK PÉNZÉBŐL GAZDÁLKODJANAK (Munkatársunktól) - A Polgári Demokratikus Párt illetékesei szerint a Szövetségi Gyűlés kamaráinak soron levő együttes ülése napirendjére kerülő, a politikai pártokról szóló törvény előterjesztése felesleges, elegendő lett volna a gyülekezési és felvonulási törvény módosítása, a Csehszlovák Néppárt képviselői által kezdeményezett törvényjavaslat feltételezi a politikai pártoknak az állami költségvetésből történő támogatását. Amint a PDP vezetői újságírók előtt hangoztatták: a demokratikus társadalmakban a pártok az államtól független, autonóm szervezetek. Ezért bárminő állami dotálásuk helytelen, sőt nemkívánatos gyakorlat, mert bizonyos mértékben a pártok államosítását jelenti. A PDP képviselői klubjai állásfoglalásban utasították vissza a pártok költségvetési támogatásának gondolatát. A PDP CSNT-beli képviselői klubjának állásfoglalása leszögezi: „Az a párt, amely képtelen önmagáról gondoskodni, nem ígérhet semmit ennek a társadalomnak. A PDP nem ért egyet a politikai pártoknak nyújtató bármilyen adókedvezménnyel sem." Václav Klaus kifejtette: Ha a szövetségi törvényhozás jóváhagyná a szóban forgó törvényjavaslatot, ez a gyakorlatban azt jelentené, hogy az adófizetők kivétel nélkül minden pártot támogatnának, azokat is, amelyek tőlük nagyon távol állnak! Hiszen a társadalom szempontjából fontosabb lenne pl. az egészségügy és a szolgáltatások nagyobb arányú költségvetési támogatása. A pártokat azoknak kellene anyagilag támogatniuk, akik azon kívül, hogy párttagok lettek, hajlandók a választott pártért áldozatot is hozni. A PDP képviselői ugyancsak nem értenek egyet a parlament jövő heti ülésének napirendjére tűzött, a bíróságokról és a bírákról szóló törvényjavaslat azon cikkelyével, amely a bírák korlátlan időre történő választásáról rendelkezik. Ez csak rendezett, stabil társadalomban lehetséges, ami nem a mi esetünk. Ám nálunk a jelenlegi bírák többsége a letűnt rendszerben szerezte képesítését, a szocialista jogi doktrína szellemében nevelkedett - hangoztatták a PDP vezetői, (sm)