Új Szó, 1991. június (44. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-13 / 137. szám, csütörtök

1991. JÚNIUS 13. HAZAI KÖRKÉP 4 FÖLDÜGYBEN 1. Kis Ilona, Királyhelmec Édesapánk 33 ár szőlőt hagyott nő­véremre és rám. Ez a parcella viszont beleesik a kertbarátoknak kimért földa­lapba. Mi ilyenkor a teendő a földtör­vény ételmében? -Azokat a földterületeket, melyeken kiskertek, illetve hétvégi házak létesültek, nem lehet kiadni. Ez esetben hasonló minőségű és nagyságú földterületet kap­hatnak a kérdéses helyett, amennnyiben lehetséges, azon község katasztrális te­rületén, ahol a kérdéses földterület talál­ható. Ha ez Önöknek nem felel meg, kérhetik a földterület értékének pénzbeli megtérítését. A föld értékének kifizetési módját a cseh, illetve a szlovák kormány rendelettel határozza meg. A kifizetési igényt ebben az esetben a járási földhivatalnál kell érvényesíteni. 2. P. J., Pódafa Esetünkben a szülő meghalt, és jog szerint csak egy gyermekére ruházták át a föld tulajdonjogát. Ketten vagyunk testvérek. Kérdésem, hogy a földtör­vény szerint jár-e nekem is örökrész? Testvérem ragaszkodik az 1965-ben rögzített határozathoz, és azt állítja, hogy nekem nincs semmilyen követei­nivalóm. - A hatályban lévő jogszabályok sze­rint, sajnos, nem követelheti testvérétől a földre vonatkozó örökséget. Testvérével megegyezhetnek ajándékozási szerző­désben, és e szerződés alapján meg tudják felezni az örökbe hagyott földeket. 3. Rapca Dezső, Vágsellye Néhai apósom telekkönyvi tulajdo­nosa volt 13 ha szántóföldnek a deáki határban. Mint magyarnak az 1945-1946-os években elkonfiskálták a földjét. Mi ilyen esetben a teendő, és hol kell kezdeni az intézkedést? - Az említett földterületről a járási Ál­lamjegyzőségen kell kérni a Telekkönyv­ből a telekkönyvi kivonatot, majd ezt be kell nyújtani a járási geodéziai hivatalba. Ennek alapján állítják ki a tulajdonosi lapot. A visszaigénylést a földhivatalnál és a köteles személynél kell megtenni, az említett dokumentumok csatolásával. A köteles személy az, aki a kérdéses földterületet használja, s abban a tulajdo­nosi lapban szerepel, amelyet a járási geodéziai hivatal állít ki. A konfiskált földeket csak akkor kap­hatják vissza, ha azt a földtörvény 6. paragrafusának 2. bekezdése szerint igénylik vissza. E kitétel szerint - hivat­kozva a Meghatalmazottak Testületének 1948-as évi 26. számú rendeletére - azok a földek igényelhetők vissza, melyeket a SZNT 64/1946 Tt. és 89/1947 Tt. sz. rendeletével módosított 104/1945 Tt. ren­delet alapján konfiskáltak. DR. HÁJOS ZOLTÁN UKRANOLÓGUSOK NEMZETKÖZI SZIMPÓZIUMA (Munkatársunktól) - A kassai Šafárik Egyetem, a müncheni Független Ukrán Egyetem, a Sevcsenko Tudományos Tár­sulat, valamint a Csehszlovákiai Ukránok és Rutének Szövetsége és a Szlovákiai Ukránok Asszociációja rendezésében - Volodymir Hnatyuka neves ukrán tu­dós születésének 120. évfordulója alkal­mából - nemzetközi szimpózium kezdő­dött tegnap Eperjesen. Az ukranológusok e jelentős tanácsko­zását Lev Bukovszki professzor, a Šafá­rik Egyetem rektora nyitotta meg, aki beszédében más egyéb mellett utalt arra, hogy ezt a szimpóziumot húsz éves ké­séssel rendezik meg, ugyanis a centená­rium alkalmából készített rendezvény ak­kori főszervezőjét, dr. Mikuláš Mušinkát - mert a marxista ideológiának nem meg­felelő személyiségről mert volna megem­lékezni - kizárták a kommunista pártból és menesztették a munkahelyéről, követ­kezésképpen a szimpózium akkor elma­v radt. A mulasztást pótolandó, most a hét végéig tartó szimpóziumon Kanadából, a Szovjetunióból, valamint az európai, amerikai és ausztráliai országokból érke­zett ukranológusok szabadon fejthetik ki az ukrán kultúrával és a tudomány ered­ményeivel kapcsolatos véleményüket és álláspontjukat. A szimpózium előadói és vendégei szombaton Svidníkben megte­kintik az Ukrán Kultúra Múzeumát, majd részt vesznek a csehszlovákiai ukránok és rutének XXXVII. országos kulturális i ünnepségén. (-szák) EGYMILLIÓNYIAN VAGYUNK (Folytatás az 1. oldalról) megmagyarázni a világ közvélemé­nye előtt a szlovák nemzet államal­kotó szerepének alkotmányi rögzíté­sét, nemzeti elveken alapuló köztár­saság létrehozását, ha kiderül, hogy Szlovákia minden ötödik lakosa nem tartja magát szlováknak. Az európai alkotmányok meghatározó többsége manapság már megkerüli az állam­alkotó nemzet fogalmát, még ak­kor is, ha a nemzeti, etnikai kisebb­ségek aránya távolról sem éri el a 20 százalékot. Ezek azonban demokra­tikus, európai alkotmányok, amelyek nem osztják meg az ország lakossá­gát mesterséges elvek alapján állam­alkotókra és alárendeltekre. Állam­alkotó alanynak ismernek el min­den egyes állampolgárt, mert min­den egyes állampolgárnak vannak az állammal szemben kötelességei, s mert a jogait illetően másodrendű­nek tekintett állampolgártól nehezen várható el, hogy kötelességeit a ki­váltságos, az „államalkotó" nemzeti állampolgárhoz méltó buzgalommal teljesítse. Az államalkotó nemzet vagy az államalkotó állampolgár koncepciók közötti választás így egyszerűen csak annak eldöntésétől függ, hogy az államalkotó nemzet kiváltságos létét, hegemóniáját, vagy az állami és társadalmi élet normális működését kívánják-e biz­tosítani. Az európai alkotmányok, az Európában elfogadott liberális-de­mokratikus alapelvek szerint nem­zetiségi jogaink mértékét nem érinti tehát, hogy 600 ezren vagy egymilli­ónyian vagyunk-e. A hangulatkeltést szolgáló suttogó propaganda okán azonban feltettük a kérdést a Szlo­vák Statisztikai Hivatal illetékesé­nek: mi az igazság? Titkárnője révén megüzente: semmiféle adatot nem hozhat nyilvánosságra, nem egyér­telmű a magyarság létszáma, s ezért nem is hajlandó velünk erről tárgyalni. FEKETE MARIAN MÁS KIADÓ KEZÉBEN JÚLIUS ELSEJÉTŐL SLOVAKOPRESS Ján Čarnogurský szlovák miniszterelnök a keddi kormányülés alatt tájékoztatta az újságírókat kabinetje döntéséről, miszerint július elsejé­től létrehozzák a Slovakopress kiadóvállalatot. - Megszűnik az Apollopress kiadó (la­punk is itt jelenik meg - a szerző meg­jegyzése) és a SEPOS vállalat, amely a huszonöt emeletes pozsonyi sajtóköz­pont szolgáltatásait végzi. Egyesülésük­ből közhasznú vállalat születik. E lépés a sajtó támogatását szolgáló kormánytö­rekvések sorába tartozik. Az elképzelés szerint a sajtóközpont mintegy negyedé­nek-harmadának területén kedvezmé­nyes bérleti díjat fizetnének majd a plurá­lis nézeteket terjesztő szerkesztőségek, az épület többi részét cégek és vállalatok drágábban bérelhetik. Az innen befolyó nyereséget a kedvezményekből keletke­ző veszteségek fedezésére fordítják majd. Alapító az SZK Művelődési Minisz­tériuma lesz. Mellette tanácsadó testüle­tet hoznak létre a politikai semlegesség és a vállalat áttekinthetőségének garantá­lására. Ebben a művelődési, ipari és pénz­ügyminisztérium, az Időszaki Sajtó Kia­dóinak Szövetsége, a Szlovákiai Újságí­rók Szindikátusa valamint a legutóbbi par­lamenti választások eredményeként a Szlovák Nemzeti Tanácsban tevé­kenykedő pártok és mozgalmak egy-egy képviselője kap helyet. Arról még nem született döntés, mely sajtótermékeket sorolnak a plurális nézeteket terjesztők közé. Ez a tanácsadó testületre vár, s ép­pen a széleskörű összetétele garantálja a lapok tárgyilagos kiválasztását. <jmk) MÁSOK ÍRTÁK A RADIKAUS REFORM MÍTOSZA? A történészek, ha majd egyszer Klaus gazdasági reformjának startját értékelik, a következők­ben bizonyára egyetértenek: Először: hiba volt, hogy doktríná­vá vált, amely célszerűségi alapon hatalmi pozíciók megszerzésére és megtartására szolgált, miközben ki­alakították az ún. radikális gazdasá­gi refórm mítoszát. Másodszor: lebecsülték a társa­dalom destabilizálódásának és a nemzeti identitás elveszítésének a veszélyét. Túlságosan későn vet­ték észre, hogy mennyire komoly a helyzet. Harmadszor: a legfontosabbat fi­gyelmen kívül hagyták. Nem vették tudomásul, hogy az államkapitaliz­mus realitásait kell átalakítani. Ahe­lyett, hogy a reális szocializmus álla­mosított gazdaságáról áttértek volna a piacgazdaságra, a valóságban - persze más ideológiai köntösben - felújították az államkapitalizmust. Nehéz helyzetben van ma az ál­lampolgár. Mindazonáltal ő is kezd sok mindent érteni. A gazdasági reform jelenlegi ér­telmezésének és megvalósítási módjának hívei politizálnak és ideo­logizálnak, miközben az ellenzék szakmai vitát szorgalmaz. Még az olyan komoly szakember is, mint amilyen Peter Hofman, a szövetsé­gi kormány gazdaságstratégiai mi­nisztere, nemrég kijelentette, hogy a reform vitája reformvédelmi ideoló­giai küzdelemmé alakult át. Szerinte még egyáltalán nem értékelhető a re­form menete. Erre csak kiérlelt ered­mények birtokában kerülhet sor. A ja­vasolt alternatívákról úgy nyilatkozott mint eleve elutasított lehetőségek­ről, amelyek nem egyeztethetők össze a célokkal. Az ellenjavaslato­kat a „szocialista etatizmus" meg­nyilvánulásainak minősítette, tehát arra mutatott rá, hogy az alternatí­vák megvalósítása az állam túlzott beavatkozását jelentené. Ugyanak­kor nem lehet előre felmérni, hogy milyen változások következnek be a gazdasági struktúrában; majd csak a piac jelenléte kényszeríti ki a szerkezeti igazodást. Arról beszé­lünk, hogy az államosított gazda­ságról át akarunk térni a piacgazda­ságra. Azonban milyen helyzetben vannak a vállalkozások szubjektu­mai? Ezek szférájában jogbizonyta­lanság és szabályozási zűrzavar uralkodik, hallatlanul nagy az adóte­her, amely lehetetlenné teszi a tőke­felhalmozást. Elértéktelenednek a vállalati pénzforrások, mert arány­talanul leértékelték a koronát, és mesterségesen teremtettek áruérté­kesítési válságot. Ilyen feltételek kö­zött egyetlen normálisan vállalkozó szubjektum sem lenne képes helyt­állni. Csak a spekuláló termelők tudnak eredményesek lenni, illetve azok, amelyek leplezetten, néha leplezetlenül kapcsolatot teremtet­tek az állami bürokráciával. És itt pontosan erről van szó. Függetlenül attól, hogy tudatosítják-e vagy sem az érintettek, az ilyen gyakorlat az államkapitalizmus felújításához, az állami bürokrácia és a vállalati szfé­ra közötti szoros és állandó kapcso­latok erősítéséhez vezet. A piacfel­újítás deklarált egységes gyakorlata és e folyamatból a „szelekció" elve­tése a valóságban nem a piac „ki­tisztítását" eredményezi, hanem el­lenkezőleg, a piac lobbyzással való beszennyezését váltja ki. Manapság annak van döntő szava a piacon, aki diszponibilis hatalommal rendelke­zik. És itt most az állami bürokráciá­ra gondolunk. Az ún. radikális gaz­dasági reform mítoszának kultiválá­sa, a dolgok elpolitizálása, a szak­mai kérdések megválaszolásának ideológiával való helyettesítése nem más, mint az ellenőrzés alól való kibúvás. Válaszúthoz érkezett a reform. Vagy sikerül visszafordítani az ál­lamkapitalizmus felújításának irány­zatát és ennek során kiharcolni a demokratikus alternatívát, vagy pedig folytatjuk az „egyetlen lehet­séges alternatíva" érvényesítését a gazdasági reform során. Az utóbbi közegben úgy érzi magát az állami bürokrácia, mint hal a vízben. Reportér, 1991/23 VAJÚDTAK A HEGYEK... Már több mint egy esztendeje, hogy kitört az első lusztrációs botrány. Bartonőík képviselő neve napokig ott szerepelt az újságok első oldalán. A hír, igaz, eléggé sokkolta az embereket, de távolról sem annyira, mint a Budaj-eset. A cseh politikusról köztudott volt, hogy az 1968-as megszállás után a Nemzeti Front egyik pártjának reprezentánsaként beépült a hatalmi struktúrába. így miért éppen a titkosrendőrséggel ne működött volna együtt? Az igazi, hét országra szóló botrányt az jelentette, amikor Ján Budaj dossziéját is előkotorta valaki. Ez már országos megdöbbenést keltett, hiszen ő a novemberi forradalom egyik vezéralakjaként tett szert hallatlan népszerűségre. Azóta több millióan váltak lusztrálási szakemberré, és a feddhetet­lenségi vizsgálatok elméletének csak főbb irányzataiból van legalább két tucatnyi. Egyesek az általános bűnbocsánatot tartják a legcélra­vezetőbbnek, de olyanok is vannak szép számmal, akik a jakobinus stílusú leszámolás mellett törnek lándzsát. A két szélsőség között megszámlálhatatlan az árnyalatok száma. Az elképzelések kialakítá­sában a személyes tapasztalat, a vérmérséklet, a tévé által a parla­mentből közvetített néhány „erkölcsi kivégzés" hatása és a bosszú­vágy egyaránt közrejátszott. Tegnapelőtt titkos ülést tartott a szövetségi kormány. Lusztrációs ülést. Majd a nyilatkozat is megjelent: kidolgozták és elfogadták a feddhetetlenségi vizsgálatokról szóló törvény alapelveit. Várható, hogy rövidesen a parlament megvitatja és véglegessé fogalmazva elfogadja a jogszabályt. Nyilván slágerhírnek szánva egy másik kormányközlemény is megjelent: a kormány egyetlen tagjának sincs ŠtB-s múltja. Igaz, a nyilatkozat teljes szövege számos félreértésre, kételyre ad okot, de ne legyünk maximalisták. Bízzunk meg a kormányban, tegyük fel, hogy ugyanazt a mércét alkalmazták a miniszterek körében is, mint a november 17-ikei események kivizsgálásával megbízott bizottság jelentésének közzététele után a törvényhozás tagjai között. Viszont mindenképpen felmerül a kérdés: miért tartott ez egy teljes esztendeig? Amikor tudjuk, hogy a titkosrendőrségi múlt elhallgatása, illetve egyéni „kezdeményezések" révén való kiderítése a szó szoros értelmében puskaporos hordóvá változtathatja a közéletet. Valóban nem volt a parlamentnek és a kormánynak elegendő eszköze és lehetősége ahhoz, hogy már 1990 nyarán tiszta vizet öntsön a pohárba? Az érthető, hogy mind a 120 ezer ügynök viselt dolgait nem lehet egy év alatt feltérképezni. A három kormány tagjainak létszáma azonban nem több 80-100-nál. Ennyi politikus viselt dolgait akár néhány hét alatt is fel lehetett volna deríteni. Mit tagadjuk, azt azért el is vártuk, hogy 19 hónappal a forradalom után ne legyen kétes múltú egyén az ország legfelsőbb végrehajtó szervében. A viszonylag adatfukar jelentésből kitűnik, hogy végre azoknak a pártfunkcionáriusoknak az átvilágítására is sor kerül, akik kommu­nista vezetőként utasításokat adhattak a titkosrendőrségnek bizonyos akciók végrehajtására. És magukra az ŠtB-tisztekre is kiterjesztik a vizsgálatokat, akik a „kishalakat", a besúgókat és a titkos ügynökö­ket irányították. A „söprés" iránya tehát megváltozik. Eddig - akár­hogy is nézzük a dolgot - alulról sepertek, míg az értelmi szerzők gondtalanul élték világukat. Ezért ábrándultak ki az emberek a luszt­rálásokból, ezért érezték sokan, hogy a parlamentben sem volt minden rendben. Például ország-világ előtt megbélyegeztek egy képviselőt, aki 12 évet ült a kommunisták börtönében, miközben kínzói és rabtartói békésen, senkitől sem háborgatva morzsolgatták nyugdíjas éveiket. Ami eddig a lusztrálások terén történt, arra ráillik a szólásmondás: Vajúdtak a hegyek, és egér született. Június végéig - állítólag - kidolgozzák a lusztrációs törvény tervezetét. Reméljük, hozzájárul a teljes igazság kiderítéséhez. Mindenütt, a gyárakban, a hivatalokban, a serkesztőségekben, a fegyveres testületeknél... A feddhetetlenségi vizsgálatokat már legalább másfél esztendeje végre kellett volna hajtani. TÓTH MIHÁLY Olvassák el, érdemes! Felhívjuk a kedves vásárlók figyelmét, hogy június 14-én és 15-én a gútai és naszvadi áruházban, illetve iNf bevásárlóközpontban » QY * ^ Használja ki az egyedi alkalmat, igazán megéri! UP-638 REFLEX

Next

/
Thumbnails
Contents