Új Szó, 1991. június (44. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-13 / 137. szám, csütörtök

1991. JÚNIUS 13. HAZAI KÖRKÉP 4 FÖLDÜGYBEN 1. Kis Ilona, Királyhelmec Édesapánk 33 ár szőlőt hagyott nővéremre és rám. Ez a parcella viszont beleesik a kertbarátoknak kimért földalapba. Mi ilyenkor a teendő a földtörvény ételmében? -Azokat a földterületeket, melyeken kiskertek, illetve hétvégi házak létesültek, nem lehet kiadni. Ez esetben hasonló minőségű és nagyságú földterületet kaphatnak a kérdéses helyett, amennnyiben lehetséges, azon község katasztrális területén, ahol a kérdéses földterület található. Ha ez Önöknek nem felel meg, kérhetik a földterület értékének pénzbeli megtérítését. A föld értékének kifizetési módját a cseh, illetve a szlovák kormány rendelettel határozza meg. A kifizetési igényt ebben az esetben a járási földhivatalnál kell érvényesíteni. 2. P. J., Pódafa Esetünkben a szülő meghalt, és jog szerint csak egy gyermekére ruházták át a föld tulajdonjogát. Ketten vagyunk testvérek. Kérdésem, hogy a földtörvény szerint jár-e nekem is örökrész? Testvérem ragaszkodik az 1965-ben rögzített határozathoz, és azt állítja, hogy nekem nincs semmilyen követeinivalóm. - A hatályban lévő jogszabályok szerint, sajnos, nem követelheti testvérétől a földre vonatkozó örökséget. Testvérével megegyezhetnek ajándékozási szerződésben, és e szerződés alapján meg tudják felezni az örökbe hagyott földeket. 3. Rapca Dezső, Vágsellye Néhai apósom telekkönyvi tulajdonosa volt 13 ha szántóföldnek a deáki határban. Mint magyarnak az 1945-1946-os években elkonfiskálták a földjét. Mi ilyen esetben a teendő, és hol kell kezdeni az intézkedést? - Az említett földterületről a járási Államjegyzőségen kell kérni a Telekkönyvből a telekkönyvi kivonatot, majd ezt be kell nyújtani a járási geodéziai hivatalba. Ennek alapján állítják ki a tulajdonosi lapot. A visszaigénylést a földhivatalnál és a köteles személynél kell megtenni, az említett dokumentumok csatolásával. A köteles személy az, aki a kérdéses földterületet használja, s abban a tulajdonosi lapban szerepel, amelyet a járási geodéziai hivatal állít ki. A konfiskált földeket csak akkor kaphatják vissza, ha azt a földtörvény 6. paragrafusának 2. bekezdése szerint igénylik vissza. E kitétel szerint - hivatkozva a Meghatalmazottak Testületének 1948-as évi 26. számú rendeletére - azok a földek igényelhetők vissza, melyeket a SZNT 64/1946 Tt. és 89/1947 Tt. sz. rendeletével módosított 104/1945 Tt. rendelet alapján konfiskáltak. DR. HÁJOS ZOLTÁN UKRANOLÓGUSOK NEMZETKÖZI SZIMPÓZIUMA (Munkatársunktól) - A kassai Šafárik Egyetem, a müncheni Független Ukrán Egyetem, a Sevcsenko Tudományos Társulat, valamint a Csehszlovákiai Ukránok és Rutének Szövetsége és a Szlovákiai Ukránok Asszociációja rendezésében - Volodymir Hnatyuka neves ukrán tudós születésének 120. évfordulója alkalmából - nemzetközi szimpózium kezdődött tegnap Eperjesen. Az ukranológusok e jelentős tanácskozását Lev Bukovszki professzor, a Šafárik Egyetem rektora nyitotta meg, aki beszédében más egyéb mellett utalt arra, hogy ezt a szimpóziumot húsz éves késéssel rendezik meg, ugyanis a centenárium alkalmából készített rendezvény akkori főszervezőjét, dr. Mikuláš Mušinkát - mert a marxista ideológiának nem megfelelő személyiségről mert volna megemlékezni - kizárták a kommunista pártból és menesztették a munkahelyéről, következésképpen a szimpózium akkor elmav radt. A mulasztást pótolandó, most a hét végéig tartó szimpóziumon Kanadából, a Szovjetunióból, valamint az európai, amerikai és ausztráliai országokból érkezett ukranológusok szabadon fejthetik ki az ukrán kultúrával és a tudomány eredményeivel kapcsolatos véleményüket és álláspontjukat. A szimpózium előadói és vendégei szombaton Svidníkben megtekintik az Ukrán Kultúra Múzeumát, majd részt vesznek a csehszlovákiai ukránok és rutének XXXVII. országos kulturális i ünnepségén. (-szák) EGYMILLIÓNYIAN VAGYUNK (Folytatás az 1. oldalról) megmagyarázni a világ közvéleménye előtt a szlovák nemzet államalkotó szerepének alkotmányi rögzítését, nemzeti elveken alapuló köztársaság létrehozását, ha kiderül, hogy Szlovákia minden ötödik lakosa nem tartja magát szlováknak. Az európai alkotmányok meghatározó többsége manapság már megkerüli az államalkotó nemzet fogalmát, még akkor is, ha a nemzeti, etnikai kisebbségek aránya távolról sem éri el a 20 százalékot. Ezek azonban demokratikus, európai alkotmányok, amelyek nem osztják meg az ország lakosságát mesterséges elvek alapján államalkotókra és alárendeltekre. Államalkotó alanynak ismernek el minden egyes állampolgárt, mert minden egyes állampolgárnak vannak az állammal szemben kötelességei, s mert a jogait illetően másodrendűnek tekintett állampolgártól nehezen várható el, hogy kötelességeit a kiváltságos, az „államalkotó" nemzeti állampolgárhoz méltó buzgalommal teljesítse. Az államalkotó nemzet vagy az államalkotó állampolgár koncepciók közötti választás így egyszerűen csak annak eldöntésétől függ, hogy az államalkotó nemzet kiváltságos létét, hegemóniáját, vagy az állami és társadalmi élet normális működését kívánják-e biztosítani. Az európai alkotmányok, az Európában elfogadott liberális-demokratikus alapelvek szerint nemzetiségi jogaink mértékét nem érinti tehát, hogy 600 ezren vagy egymilliónyian vagyunk-e. A hangulatkeltést szolgáló suttogó propaganda okán azonban feltettük a kérdést a Szlovák Statisztikai Hivatal illetékesének: mi az igazság? Titkárnője révén megüzente: semmiféle adatot nem hozhat nyilvánosságra, nem egyértelmű a magyarság létszáma, s ezért nem is hajlandó velünk erről tárgyalni. FEKETE MARIAN MÁS KIADÓ KEZÉBEN JÚLIUS ELSEJÉTŐL SLOVAKOPRESS Ján Čarnogurský szlovák miniszterelnök a keddi kormányülés alatt tájékoztatta az újságírókat kabinetje döntéséről, miszerint július elsejétől létrehozzák a Slovakopress kiadóvállalatot. - Megszűnik az Apollopress kiadó (lapunk is itt jelenik meg - a szerző megjegyzése) és a SEPOS vállalat, amely a huszonöt emeletes pozsonyi sajtóközpont szolgáltatásait végzi. Egyesülésükből közhasznú vállalat születik. E lépés a sajtó támogatását szolgáló kormánytörekvések sorába tartozik. Az elképzelés szerint a sajtóközpont mintegy negyedének-harmadának területén kedvezményes bérleti díjat fizetnének majd a plurális nézeteket terjesztő szerkesztőségek, az épület többi részét cégek és vállalatok drágábban bérelhetik. Az innen befolyó nyereséget a kedvezményekből keletkező veszteségek fedezésére fordítják majd. Alapító az SZK Művelődési Minisztériuma lesz. Mellette tanácsadó testületet hoznak létre a politikai semlegesség és a vállalat áttekinthetőségének garantálására. Ebben a művelődési, ipari és pénzügyminisztérium, az Időszaki Sajtó Kiadóinak Szövetsége, a Szlovákiai Újságírók Szindikátusa valamint a legutóbbi parlamenti választások eredményeként a Szlovák Nemzeti Tanácsban tevékenykedő pártok és mozgalmak egy-egy képviselője kap helyet. Arról még nem született döntés, mely sajtótermékeket sorolnak a plurális nézeteket terjesztők közé. Ez a tanácsadó testületre vár, s éppen a széleskörű összetétele garantálja a lapok tárgyilagos kiválasztását. <jmk) MÁSOK ÍRTÁK A RADIKAUS REFORM MÍTOSZA? A történészek, ha majd egyszer Klaus gazdasági reformjának startját értékelik, a következőkben bizonyára egyetértenek: Először: hiba volt, hogy doktrínává vált, amely célszerűségi alapon hatalmi pozíciók megszerzésére és megtartására szolgált, miközben kialakították az ún. radikális gazdasági refórm mítoszát. Másodszor: lebecsülték a társadalom destabilizálódásának és a nemzeti identitás elveszítésének a veszélyét. Túlságosan későn vették észre, hogy mennyire komoly a helyzet. Harmadszor: a legfontosabbat figyelmen kívül hagyták. Nem vették tudomásul, hogy az államkapitalizmus realitásait kell átalakítani. Ahelyett, hogy a reális szocializmus államosított gazdaságáról áttértek volna a piacgazdaságra, a valóságban - persze más ideológiai köntösben - felújították az államkapitalizmust. Nehéz helyzetben van ma az állampolgár. Mindazonáltal ő is kezd sok mindent érteni. A gazdasági reform jelenlegi értelmezésének és megvalósítási módjának hívei politizálnak és ideologizálnak, miközben az ellenzék szakmai vitát szorgalmaz. Még az olyan komoly szakember is, mint amilyen Peter Hofman, a szövetségi kormány gazdaságstratégiai minisztere, nemrég kijelentette, hogy a reform vitája reformvédelmi ideológiai küzdelemmé alakult át. Szerinte még egyáltalán nem értékelhető a reform menete. Erre csak kiérlelt eredmények birtokában kerülhet sor. A javasolt alternatívákról úgy nyilatkozott mint eleve elutasított lehetőségekről, amelyek nem egyeztethetők össze a célokkal. Az ellenjavaslatokat a „szocialista etatizmus" megnyilvánulásainak minősítette, tehát arra mutatott rá, hogy az alternatívák megvalósítása az állam túlzott beavatkozását jelentené. Ugyanakkor nem lehet előre felmérni, hogy milyen változások következnek be a gazdasági struktúrában; majd csak a piac jelenléte kényszeríti ki a szerkezeti igazodást. Arról beszélünk, hogy az államosított gazdaságról át akarunk térni a piacgazdaságra. Azonban milyen helyzetben vannak a vállalkozások szubjektumai? Ezek szférájában jogbizonytalanság és szabályozási zűrzavar uralkodik, hallatlanul nagy az adóteher, amely lehetetlenné teszi a tőkefelhalmozást. Elértéktelenednek a vállalati pénzforrások, mert aránytalanul leértékelték a koronát, és mesterségesen teremtettek áruértékesítési válságot. Ilyen feltételek között egyetlen normálisan vállalkozó szubjektum sem lenne képes helytállni. Csak a spekuláló termelők tudnak eredményesek lenni, illetve azok, amelyek leplezetten, néha leplezetlenül kapcsolatot teremtettek az állami bürokráciával. És itt pontosan erről van szó. Függetlenül attól, hogy tudatosítják-e vagy sem az érintettek, az ilyen gyakorlat az államkapitalizmus felújításához, az állami bürokrácia és a vállalati szféra közötti szoros és állandó kapcsolatok erősítéséhez vezet. A piacfelújítás deklarált egységes gyakorlata és e folyamatból a „szelekció" elvetése a valóságban nem a piac „kitisztítását" eredményezi, hanem ellenkezőleg, a piac lobbyzással való beszennyezését váltja ki. Manapság annak van döntő szava a piacon, aki diszponibilis hatalommal rendelkezik. És itt most az állami bürokráciára gondolunk. Az ún. radikális gazdasági reform mítoszának kultiválása, a dolgok elpolitizálása, a szakmai kérdések megválaszolásának ideológiával való helyettesítése nem más, mint az ellenőrzés alól való kibúvás. Válaszúthoz érkezett a reform. Vagy sikerül visszafordítani az államkapitalizmus felújításának irányzatát és ennek során kiharcolni a demokratikus alternatívát, vagy pedig folytatjuk az „egyetlen lehetséges alternatíva" érvényesítését a gazdasági reform során. Az utóbbi közegben úgy érzi magát az állami bürokrácia, mint hal a vízben. Reportér, 1991/23 VAJÚDTAK A HEGYEK... Már több mint egy esztendeje, hogy kitört az első lusztrációs botrány. Bartonőík képviselő neve napokig ott szerepelt az újságok első oldalán. A hír, igaz, eléggé sokkolta az embereket, de távolról sem annyira, mint a Budaj-eset. A cseh politikusról köztudott volt, hogy az 1968-as megszállás után a Nemzeti Front egyik pártjának reprezentánsaként beépült a hatalmi struktúrába. így miért éppen a titkosrendőrséggel ne működött volna együtt? Az igazi, hét országra szóló botrányt az jelentette, amikor Ján Budaj dossziéját is előkotorta valaki. Ez már országos megdöbbenést keltett, hiszen ő a novemberi forradalom egyik vezéralakjaként tett szert hallatlan népszerűségre. Azóta több millióan váltak lusztrálási szakemberré, és a feddhetetlenségi vizsgálatok elméletének csak főbb irányzataiból van legalább két tucatnyi. Egyesek az általános bűnbocsánatot tartják a legcélravezetőbbnek, de olyanok is vannak szép számmal, akik a jakobinus stílusú leszámolás mellett törnek lándzsát. A két szélsőség között megszámlálhatatlan az árnyalatok száma. Az elképzelések kialakításában a személyes tapasztalat, a vérmérséklet, a tévé által a parlamentből közvetített néhány „erkölcsi kivégzés" hatása és a bosszúvágy egyaránt közrejátszott. Tegnapelőtt titkos ülést tartott a szövetségi kormány. Lusztrációs ülést. Majd a nyilatkozat is megjelent: kidolgozták és elfogadták a feddhetetlenségi vizsgálatokról szóló törvény alapelveit. Várható, hogy rövidesen a parlament megvitatja és véglegessé fogalmazva elfogadja a jogszabályt. Nyilván slágerhírnek szánva egy másik kormányközlemény is megjelent: a kormány egyetlen tagjának sincs ŠtB-s múltja. Igaz, a nyilatkozat teljes szövege számos félreértésre, kételyre ad okot, de ne legyünk maximalisták. Bízzunk meg a kormányban, tegyük fel, hogy ugyanazt a mércét alkalmazták a miniszterek körében is, mint a november 17-ikei események kivizsgálásával megbízott bizottság jelentésének közzététele után a törvényhozás tagjai között. Viszont mindenképpen felmerül a kérdés: miért tartott ez egy teljes esztendeig? Amikor tudjuk, hogy a titkosrendőrségi múlt elhallgatása, illetve egyéni „kezdeményezések" révén való kiderítése a szó szoros értelmében puskaporos hordóvá változtathatja a közéletet. Valóban nem volt a parlamentnek és a kormánynak elegendő eszköze és lehetősége ahhoz, hogy már 1990 nyarán tiszta vizet öntsön a pohárba? Az érthető, hogy mind a 120 ezer ügynök viselt dolgait nem lehet egy év alatt feltérképezni. A három kormány tagjainak létszáma azonban nem több 80-100-nál. Ennyi politikus viselt dolgait akár néhány hét alatt is fel lehetett volna deríteni. Mit tagadjuk, azt azért el is vártuk, hogy 19 hónappal a forradalom után ne legyen kétes múltú egyén az ország legfelsőbb végrehajtó szervében. A viszonylag adatfukar jelentésből kitűnik, hogy végre azoknak a pártfunkcionáriusoknak az átvilágítására is sor kerül, akik kommunista vezetőként utasításokat adhattak a titkosrendőrségnek bizonyos akciók végrehajtására. És magukra az ŠtB-tisztekre is kiterjesztik a vizsgálatokat, akik a „kishalakat", a besúgókat és a titkos ügynököket irányították. A „söprés" iránya tehát megváltozik. Eddig - akárhogy is nézzük a dolgot - alulról sepertek, míg az értelmi szerzők gondtalanul élték világukat. Ezért ábrándultak ki az emberek a lusztrálásokból, ezért érezték sokan, hogy a parlamentben sem volt minden rendben. Például ország-világ előtt megbélyegeztek egy képviselőt, aki 12 évet ült a kommunisták börtönében, miközben kínzói és rabtartói békésen, senkitől sem háborgatva morzsolgatták nyugdíjas éveiket. Ami eddig a lusztrálások terén történt, arra ráillik a szólásmondás: Vajúdtak a hegyek, és egér született. Június végéig - állítólag - kidolgozzák a lusztrációs törvény tervezetét. Reméljük, hozzájárul a teljes igazság kiderítéséhez. Mindenütt, a gyárakban, a hivatalokban, a serkesztőségekben, a fegyveres testületeknél... A feddhetetlenségi vizsgálatokat már legalább másfél esztendeje végre kellett volna hajtani. TÓTH MIHÁLY Olvassák el, érdemes! Felhívjuk a kedves vásárlók figyelmét, hogy június 14-én és 15-én a gútai és naszvadi áruházban, illetve iNf bevásárlóközpontban » QY * ^ Használja ki az egyedi alkalmat, igazán megéri! UP-638 REFLEX