Új Szó, 1991. június (44. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-13 / 137. szám, csütörtök

3 HÍREK - VÉLEMÉNYEK 1991. JÚNIUS 13. INDIÁBAN KI LESZ A GYŐZTES? A PARLAMENTI VÁLASZTÁSOK MÁSODIK FORDULÓJA Indiában tegnap kezdődött meg a parlamenti választások második fordulója, amelyet, mint ismeretes, a Radzsiv Gandhi elleni merénylet miatt halasztottak el három héttel. A mostani fordulóban 100 millió választó dönthet arról, hogy a törvényhozás alsóházának 537 helyéből 113-mat kik foglaljanak el. A tegnapi fordulót 13 szövetségi államban és két szövetségi területen rendezték meg. Több szempontból is sajátosak az ez évi parlamenti választások. Elsősorban azért, mert másfél éven belül már másodszor szólították urnákhoz a lakosságot. S ez alatt a rövid idő alatt két kisebbségi kormány is megbukott. Sajátos a helyzet azért is, mert most először nem tekinthető a választás puszta referendumnak arról, hogy az Indiai Nemzeti Kongresszus (I)" kormányozzon-e vagy sem. Mert két másik párt, az Indiai Néppárt és a Néppárt is jó esélyekkel indul, s egyáltalán nem lehet megjósolni, hogy a három közül mely politikai formáció kerül ki győztesen a küzdelemből. Ha a Kongresszus kerül hatalomra, el kell döntenie az alapvető kérdést: kit állítson a kormány élére. Mivel Gandhit meggyilkolták, a pártnak nincs igazi vezéregyénisége. Ha az Indiai Néppártnak sikerül gyümölcsöztetnie dinamikus, esetenként agresszív kampányát, akkor viszont fennáll a veszélye annak, hogy kiújulnak a vallási ellentétek. Ez a párt a hindu állam eszméjét vallja, ami komolyan aggasztja az Indiában élő 120 millió muzulmánt. A harmadik, a Néppárt vezetője, Visvanath Pratap Szingh, a szociálisan igazságos társadalom megteremtését hirdeti, de populista politikájával, irreális ígéreteivel nemrégiben a kasztok közötti háború szélére sodorta az országot. Nehéz lehet a választás, és megfigyelők úgy vélik, „döntetlen" esetén a centrista pártoknak kellene koalícióra lépniük. Szomorú sajátosság az is, hogy soha még nem volt olyan véres a választási kampány, mint most. Az összetűzésekben eddig hozzávetőleg 300 ember vesztette életét, köztük néhány jelölt is. És a biztonsági intézkedések sem voltak még soha olyan szigorúak, mint ezúttal. IRÁN AGGÓDIK A BT TANULMÁNYOZZA A DÉL-IRAKI SIÍTÁK HELYZETÉT Irán tegnap felszólította a Biztonsági Tanácsot és Javier Pérez de Cuellart, az ENSZ főtitkárát, foganatosítsanak azonnal intézkedéseket amelyek megakadályoznák, hogy Szaddam Husszein egységei offenzívát indítsanak a siíták ellen, akik a menekülés során a dél-iraki mocsarakban rekedtek. A felhívást az a levél tartalmazza, amelyet Kamal Harrazi iráni nagykövet adott át az ENSZ-nek. A dokumentum hangsúlyozza: emberek ezreit ölhetik meg, s további százezreket kényszeríthetnek arra, hogy Iránba meneküljenek. Ez az ország azonban a jelenlegi helyzetben nem vállalhatja a felelősséget a menekültekért - áll a levélben. Hasonló felhívással fordult tegnap Ali Akbar Hasimi Rafszandzsami iráni elnök Helmuth Kohl német kancellárhoz. Az államfő mély aggodalmát fejezte ki a dél-iraki siíták sorsa miatt. Hangsúlyozta, Szaddam Husszein egyre több egységet küld a térségbe, s ezeket a felkelők ellen akarja bevetni. Rafszandzsani egy azonnali nemzetközi akció támogatására szólította fel Kohl kancellárt. Pete Williams, a Pentagon szóvivője ezzel összefüggésben kijelentette, a térségben az elmúlt hetekben folytatódott a harci tevékenység. ,,Nincsenek azonban bizonyítékaink egy nagyobb támadásról" - mondotta a szóvivő. Pérez de Cuellar genfi sajtóértekezletén aggodalmát fejezte ki az Irakból érkező jelentések miatt. Felszólította Bagdadot, hogy a lehető leghamarabb fejezze be a harcokat. Hozzáfűzte, a Biztonsági Tanács tanulmányozza a helyzetet. BESSZMERTNICH ELSŐ ÍZBEN BONNBAN Bonnba érkezett tegnap Alekszandr Besszmertnih szovjet külügyminiszter. Kétnapos látogatása során Hans-Dietrich Genscher német külügyminiszterrel folytat tárgyalásokat, elsősorban a helsinki folyamatban részt vevő országok külügyminisztereinek közelgő berlini konferenciájával kapcsolatban. Ezenkívül fogadja őt Richard von Weizsacker államfő és Helmut Kohl kancellár. Besszmertnih külügyminiszterként először látogat el Németországba. így aztán Genscherrel nemcsak a már említett témáról fog tárgyalni, hanem a leszerelésről is, továbbá a hét legfejlettebb ipari ország júliusi londoni csúcstalálkozójáról és az emberi jogokkal foglalkozó harmadik európai konferenciáról, amely az ősszel lesz Moszkvában. Napirenden szerepelnek a kétoldalú kapcsolatok kérdései is, mindenekelőtt a már megkötött szerződések megvalósítása, emellett néhány kényes téma: a baltikumi helyzet és a Szovjetunióban élő német kisebbség problémái. Bonni látogatása előtt adott nyilatkozatában Besszmertnih rámutatott arra, sikerült már jó eredményeket elérni a kétoldalú viszonyban, de az utóbbi időben felmerült néhány új probléma, elsősorban a szovjet csapatok Németországból történő kivonásával kapcsolatban. Érdemes megjegyezni, hogy a napokban Bonnban tartózkodik Besszmertnih elődje, Eduard Sevardnadze is. Az exkülügyminiszter ma mutatja be A jövő a szabadságé című könyvét. Uü KORMÁNY ALAKULT AZ ALBÁN MUNKAPÁRT MEGVÁLTOZTATTA A NEVÉT Hatnapos konzultáció után Ylli Butinak, az új albán kormányfőnek tegnap végre sikerült megalakítania a 24 tagú koalíciós kabinetet, amelyben minden politikai párt képviselői helyet kaptak, tekintet nélkül arra, hogy bekerültek-e a parlamentbe vagy sem. Az új kormányba a kommunisták 11, a demokraták 8, a republikánosok 2, a szociáldemokraták és a parasztpártiak pedig 1-1 képviselőt küldtek. Két miniszterelnök-helyettes lesz, az egyik valószínűleg Ramoz Pasko, a Demokrata Párt vezetője. A másik valószínűleg a kommunisták soraiból kerül ki, akik a legfontosabb tárcák közül megtartották maguknak a kül- és belügyet, míg a védelmi minisztériumot demokrata párti politikus fogja irányítani. Hangsúlyozni kell, a parlamentben jó egy héttel ezelőtt megállapodás született arról, hogy ez csupán átmeneti kormány, amely az idő előtti választásokig vezeti az országot. Az új választásokat az eredeti tervek szerint a jövő év májusában vagy júniusában kell megtartani. A hétfő óta tartó kommunista pártkongresszus is folytatta munkáját. Egyébként már a tanácskozás második napján, kedden nyilvánvaló volt, hogy a kommunisták két nagy táborra szakadtak, az egykori sztálinista vezér, Enver Hodzsa védelmezőire és a reformistákra. Már Albániában is vége az eseménytelen, szép csendben csordogáló kongresszusok időszakának. Például amikor az írószövetség elnöke éles bírálatnak vetette alá a Hodzsa-korszakot, az ellentábor hangos ordítozással akadályozta meg a szónokot a beszéd folytatásában. A felszólalók közül többen is azt hangoztatták, hogy az ország jelenlegi válságáért az Albán Munkáspárt erkölcsi válságba került vezetése a felelős. Ramiz Alija jelenlegi államfő, aki Hodzsa örököseként ez év áprilisáig pártfőtitkár is volt, önkritikus beszédet tartott, de nem volt hajlandó úgy értékelni az elmúlt fél évszázadot, mint a sorozatos hibák és torzulások korszakát. Tegnap névváltozásról döntött a X. kongresszus, az Albán Munkapártot ezentúl Albán Szocialista Pártnak hívják. Az erről szóló javaslatot Xhelil Joni, a központi bizottság titkára terjesztette elő. Ellene a küldöttek kisebbségben lévő csoportja szavazott, ezt a csoportot egyébként Nexhmija Hodzsa, az 1985-ben elhunyt vezér özvegye irányítja. Döntés született arról is, hogy a központi bizottság keretében különbizottságot alakítanak, amely az igazságtalanul kizárt párttagok ügyével foglalkozik majd. IJL is, hogy most, kezvetlenül Bártfa után tartják U (J Prágában a nemzetközi értekezletet az európai konföderációról. Távol áll tőlem, hogy erőszakos párhuzamot vonjak céljukat, programjukat tekintve eltérő rendezvények között, ugyanakkor le kell szögezni, a kettő valahol nagyon is összefügg. Ez a valahol pedig itt van, Közép-Kelet-Európában. Ha a polgárháborús veszélyekkel küszködő Balkánra, a széteséssel fenyegető Jugoszláviára és Szovjetunióra, a szociális feszültségekre, nemzetiségi konfliktusokra, az egész volt keleti tábort elnyeléssel fenyegető gazdasági csődtömegre gondolok, az európai konföderáció távoli célnak álomnak tűnik. Ugyanakkor hiszem, hogy álmodni kell, igaza volt Truman Capote-nak: „Aki nem álmodik, az éppen olyan, mint aki nem verejtékezik: a mérgező anyagok bennerekednek a szen/ezetében" Álmodni tehát kell, de lehetőleg úgy, hogy közben két lábbal álljunk a földön. És ebben segíthet Prágának Bártfa. Mert Bártfát is többféleképpen lehet értékelni. Van, aki szerint a jövő kiindulási alapja lehet, mások azt mondják, hidegzuhany volt mindazok számára, akik azt hitték, hogy a nyugati tőke hanyatt-homlok rohanva akarja kihúzni a csávából Kelet-Európát. Hát nem. Bártfa egyik tanulsága: a Nyugat segít ugyan, de talpraáiíni elsősorban önerőből kell. Hiába mondtuk, hogy elegünk van a puszta ígérgetésekből, hogy nem alamizsnát kéregetünk, hogy nekünk műszaki, technológiai segítségre, előnyös kereskedelemre, megnyíló piacokra van szükségünk, mert a másik tanulság: a fejlett nyugati országok piaca nem jótékonysági intézmény. Persze, ígérték, hogy ez megnyílik előttünk. De a tőke az olyan területekre, mint az infrastruktúra, a környezetvédelem, a nagyszabású központi fejlesztés, csak nagyon óvatosan csordogál, enélkül pedig nem lehet úgy átalakítani a termékszerkezetet, hogy versenyképesek legyünk a nyugati piacon. Messze van még az az idő, amikor az amerikaiak a kelet-európai gépkocsikat vagy számítógépeket fogják szétkapkodni. Nem tudnám pontosan definiálni, mi az az európai konföderáció. Eddig csak általános, túl általános elképzeléseket vetettek papírra. Azt, hogy a helsinki folyamatra, az új Európa párizsi chartájában tavaly novemberben vadonatúj dolgok ezek, eleget beszéltek már róluk különböző fórumokon. Hiszen van egy összeurópai folyamatunk, amelynek létrehozzuk a különböző szerveit: titkárság, konfliktusmegelőző központ stb. A konföderációnak Mitterrand elnök elképzelése szerint konkrét programokat kellene összehangolnia, megvalósítania. Nekem erről a Pentagonálé jut eszembe, itt sem könnyű az Ötök közötti érdekegyeztetés. Mennyivel lesz könynyebb 32 ország között? Talán az különbözteti meg a konföderációt az összeurópai folyamattól, hogy az elsőben az USA és Kanada nem vesz majd részt. A sajátos francia alapállás és érdekek fedezhetők itt fel. Párizs szívesen hangsúlyozza külpolitikájának függetlenségét Amerikától, nemegyszer ezt teszi a NATO-ban is, s. talán a legerősebben szorgalmazza az EK függetlenebb katonapolitikájának a kialakítását. Most azt tartotta szükségesnek hangsúlyozni, éppen az USA és Kanada távolléte miatt, hogy a konföderáció nem foglalkozna a biztonságpolitikával. Ami érthető, hiszen ahol Moszkva jelen van, ott Washington nélkül biztonsági kérdésekről komolyan tárgyalni nem lehet. Nem állításként, csupán kérdésként merül fel az emberben: nem cáfol-e rá az európai helyzet az eredeti szándékokra, lehet-e a biztonsági szempontok nélkül az egyéb területeken folytatandó együttműködésről beszélni. (Es itt megint a Szovjetunió és Jugoszlávia helyzetére kell utalni.) Egyébként Mitterrand, aki 1989 decemberében vetette fel először az európai konföderáció gondolatát, sosem mondta azt, hogy gyorsan fel kellene venni a keleteurópaiakat az Európai Közösségekbe - ami azért valamit jelentene. Sőt, a franciák szerint az EK-t mindaddig nem szabad bővíteni, amíg e közösségen belül el nem mélyül az integráció, s maga Párizs intette Csehszlovákiát, Magyarországot és Lengyelországot, legyenek türelemmel legalább az évtized végéig. Úgy tűnik, a franciák a konföderációt valamilyen felkészülési időszaknak is szánják számunkra. Konkrét tervek az eddig elhanyagolt területeken, összeurópai, de önkéntes részvétellel. És akinek nem telik ezekre? Nekünk is sok tervünk lenne, csak pénzünk nincs. Tehát megint a nyugati támogatásnál tartunk. És ezen ismét össze lehet marakodni. Például Bulgária és Románia féltékeny Csehszlovákiára, Magyarországra és Lengyelországra, mondván, hogy az utóbbiak jobban állnak, a Nyugat mégis a hármakat favorizálja. A keleteurópai kicsik pedig együttesen a Szovjetunióra féltékenyek, attól tartanak, hogy a roskatag óriás talpraállítása elvisz minden nyugati pénzt. A legszegényebb, KeletEurópánál sokkal rosszabb helyzetben lévő fejlődők, például az afrikaiak pedig globálisan féltékenyek a volt szocialista tömbre, mondván, hogy a Nyugat ezeket az országokat fogja segíteni, s nem őket, az igazán rászorulókat. Möm ünneprontásként sorolom a nehézsél\l"íí I geket, kételyeimet a prágai találkozó kapcsán. Nem is az értekezlettel van bajom, hanem az elnevezéssel: európai konföderáció... Túl távoli és ezért egyelőre irreális. Egyébként meggyőződésem, hogy a találkozó hasznos, mint minden olyan fórum, amely az új, egységes Európa megteremtését célozza. Ugyanis hiába számoltuk fel az ideológiai és katonai megosztottságot, mert ha így folytatódnak a dolgok, akkor csak mélyülni fog a szakadék az öreg kontinens szegényebb és a gazdagabbik fele között. Ha most Prágában csupán pár hasznosítható ötlet, új gondolat merül fel, akkormáris érdemes volt Európa jó koponyáit összehívni. MALINÁK ISTVÁN NÉHÁNY SORBAN J

únius elsejétől, amikor a magyar bankok és utazási irodák engedélyt kaptak arra, hogy a szocialista valutákkal szabadon megállapított árfolyamon kereskedjenek, négy-ötszörösére növekedett a csehszlovák korona iránti kereslet - tájékoztatott tegnapi számában a Magyar Hírlap. Ennek vélhetően leginkább az az oka, hogy kevés váltóhely forgalmaz koronát. Jelenleg, az eladásokra felhasznált koronát a Magyar Nemzeti Bank készleteiből szerzik be, s ha az elfogy, akkor kénytelenek lesznek majd a szabadpiacon vásárolni, valószínűleg Bécsben. A vételi árfolyam általában 2,20-2,40 forint, az eladási pedig 2,60-2,80 forint. Ľ

uboš Dobrovský védelmi miniszter tegnap Washingtonba érkezett, ahol megkezdte egyhetes egyesült államokbeli látogatását. A miniszter találkozik amerikai kollégájával, Richard Cheney-vel, a Pentagon és a külügyminisztérium több más vezetőjével. Látogatást tesz a texasi, kaliforniai és coloradoi katonai létesítményekben. G

öncz Árpád magyar elnök meghívására tegnap Budapestre érkezett Haim Herzog izraeli államfő. Hatnapos magyarországi tartózkodása során Herzog tárgyalásokat folytat a legfelsőbb vezetőkkel, a megbeszéléseket követő sajtókonferencián válaszol a magyar és nemzetközi sajtó képviselőinek kérdéseire. H

usszain Muhammad Ersad volt bangladesi államfőt tegnap illegális fegyvertartásért tíz évi börtönbüntetésre ítélte a dakkai bíróság. Az ítélet ellen a volt elnök fellebbezni kíván. A 61 éves Ersad 1982 és 1990 között volt államfő, tavaly decemberben a nyilvánosság nyomása alatt kénytelen volt lemondani tisztségéről. A

lfredo Cristiani salvadori elnök tegnap háromnapos hivatalos látogatásra Washingtonba érkezett. Vendéglátóival arról folytat tárgyalásokat, hogy az Egyesült Államok miként járulhatna hozzá a 11 éve tartó salvadori polgárháború befejezéséhez. Cristiani elmondta: mindenekelőtt támogatást próbál szerezni a baloldali Farabundo Marti Nemzeti Felszabad ítási Fronttal folyó tárgyalásokhoz. P

ekingben a washingtoni kormány kereskedelmi küldöttsége kezdett tárgyalásokat az amerikai számítógépes programok szerzői jogának védelméről, valamint az export bővítésének lehetőségéről. E problémák tisztázása befolyásolja majd a kongresszus döntését, meghosszabbítják-e Kínának további egy évvel a legnagyobb kereskedelmi kedvezményeket, mint ahogy azt George Bush elnök kérte. -ors menekülésre kényszeVJy rült tegnap a Clark Air Field amerikai katonai támaszpont megmaradt személyzete a Pinatubo Fülöp-szigeteki tűzhányó újabb kitörése után. Mint ismeretes, a tűzhányó 600 év után három nappal ezelőtt aktivizálódott ismét. A tűzhányóktól mintegy 20 kilométerre levő amerikai támaszponton állomásozó 16 ezer katona túlnyomó többségét a hétfői kitörés után evakuálták a Subic Bay bázisra. T

egnap legkevesebb 32 személy vesztette életét Kasmír északindiai állam fővárosában, Srinagarban, amikor a biztonsági egységek tüzet nyitottak a járókelőkre. A PTI hivatalos hírügynökség közlése szerint a rendőrök azért nyitottak tüzet, mert megtámadták őket a Kasmír függetlenségéért harcoló szeparatisták. I

rak tegnap elutasította az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozati javaslatát, amely arra szólítja fel Bagdadot, térítse meg azokat a kiadásokat, melyeket a világszervezet fordít az iraki tömegpusztító fegyverek felszámolására. A tervezet javasolja továbbá, hogy az ENSZ felügyelete alatt Irak maga számolja fel az említett fegyvereket. GONDOLATOK A KONFÖDERÁCIÓRÓL elfogadott alapelvekre épülne. Nagyon laza valami lenne, tömörítené az összes európai országot, de anélkül, hogy az államoknak bármiben is át kellene ruházniuk szuverenitásuk egy részét, mint például az Európai Közösségekben. A franciák azt mondják, a konföderáció a „szűzföldekkel", vagyis azokkal a területekkel foglalkozna, amelyek a meglévő európai szervezetek, intézmények látószögéből eddig kimaradtak. Ha kérdezik, Párizsban általában a technológiát, az ökológiát, a közlekedést emlegetik. Az ember tamáskodik, mert nem