Új Szó, 1991. június (44. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-12 / 136. szám, szerda

1

991. JÚNIUS 12. FREUDENAU PÉLDÁJA Május közepén Bécs polgárai közvéleménykutatás keretében fejezhették ki véleményüket az 1995ös világkiállítás és a Freudenau negyedben tervezett vízi erőmüvei kapcsolatban. Mint ismeretes, a szavazóurnáknál megjelent polgárok többsége nem támogatta az expo megrendezését, egyetértett viszont az erőmű felépítésével. Felmerül a kérdés, vajon mi lehet az oka, hogy épp Ausztriában, ahol évekig tartó kampány akadályozta meg az ártéri erdőket veszélyeztető hainburgi vízi erőmű felépítését, egy újabb dunai erőmű kapott „szabadot" a közvéleménytől: * Miről is van szó? A tervek szerint Bécsben, a Duna medrét a város délkeleti részén elrekesztve egyfajta „városi" vízi erőmű épülne, amely néhány méterrel megemelné a vízszintet, a beépített 165 MW összteljesítményű turbinák pedig áramot termelnének Az indoklás szerint erre elsősorban a talajvízszint szabályozása miatt van szükség. A talajvízszint ugyanis a lecsökkent kavicsszállítás és az évek óta alacsony vízhozam következtében medrét erodáló Duna hatására folyamatosan csökken. A szavazás előtt a legnagyobb osztrák környezetvédő mozgalmak igyekeztek meggyőzni a polgárokat arról, hogy ez a cél egyéb, környezetkímélő módon is elérhető. Figyelmeztette arra is, hogy a várható energiahozam csak töredéke az oly nagyon rettegett bohunicei atomerőmű termelésének, ezért az esetleg így felajánlott kompenzáció nem sokat nyom a latban. Ráadásul, ha az építkezésre szánt 13 miliárd schillinget energiafogyasztás-csökkentő programok fedezésére használnák fel és például ily módon optimalizálnák a 950 ezer bécsi háztartás fogyasztását, az erőmű által termelt villamos áram többszörösét takaríthatnák meg. Veszélybe kerül a Duna-aueni Nemzeti Park, és tisztázatlanok az építkezés idejére lezárásra kerülő Új Duna csatornában lejátszódó folyamatok is. Bécs polgárai ennek ellenére az erőmű mellett döntenek. Mivel hazai technokratáink a jövőben minden bizonnyal gyakran előhúzzák ezt a kártyát, szükségesnek tartjuk hangsúlyozni, hogy a freudenaui erőmű hatása mindössze a Duna bécsi, „városiasított" szakaszára terjedt ki, ráadásul folyami típus lévén nélkülözi a bősi erőmű két legveszélyesebb elemét, vagyis a tárolót és a szigetelt üzemvízcsatornát. A lakosság véleményének kikérésén kívül számunkra viszont az jelenti az igazi tanulságot, hogy a tervezés végig a természettudósok és a környezetvédők szigorú felügyelete mellett folyt, és e párbeszéd során 130 olyan feltétel született, aminek meg nem tartása esetén a vízi erőmű nem helyezhető üzembe. Ez az elem Bős esetében teljességgel hiányzott (hacsak a Bioprojekt elnevezésű porhintést nem tekintjük annak), sőt még napjainkban is az a veszély fenyeget, hogy kormányunk kihasználatlanul hagyja a károk mérséklésére kínálkozó utolsó esélyt is. Alexander Zinke, a WWF (Természetvédelmi Világalap) Kelet-európai megbízottja szerint a döntésben szerepet játszott az is, hogy a szavazók nagy része nem akart egyszerre két dologra nemet mondani, viszont a világkiállítás az általános vélemény szerint a nagyobbik roszszat jelentette. A hazánkban egyesek által a Pozsony feletti wolfsthali vízi erőmű felépítéséről terjesztett hírekkel kapcsolatban elmondta, hogy ez a régi terv szintén a bohunicei fenyegetettség esetleges kiváltásaként került szóba, de mivel a természetre gyakorolt hatásai lényegében a hainburgi erőművel azonosak, nem sok esélyt lát az ötlet megvalósítására. -tlr ÚJ SZÓI KÖRNYEZETVÉDELEM 8 „BOS-NAGYMAROS" NÉLKÜL EURÓPÁBA MÁD L FERENCNEK, A VÍZLÉPCSŐVEL KAPCSOLATOS LEGUTÓBBI BUDAPESTI TÁRGYALÁSOKON RÉSZTVETT MAGYAR KORMÁNYKÜLDÖTTSÉG VEZETŐJÉNEK NYILATKOZATA A magyar közvélemény, szakmaitudományos fórumok az Országgyűlés és a kormány mindenekelőtt a következő értékek és érdekek védelméből indul ki. Az egyik: az emberek és közösségeik természeti életfeltételeinek védelme a Duna mindkét partján, a mai és a jövő generáció érdekében. A másik: Szlovákia és Magyarország természetes kapcsolatainak, barátságának és együttműködésének őrzése és erősítése, közös dolgainak-gondjainak Európa-konform és emberközpontú megoldása. A természeti környezet, az egyéni és társadalmi lét természeti feltételeinek védelme főleg az elmúlt tíz évben vált tudatossá az egyes országokban, az emberekben, a közgondolkozásban és a társadalmi-politikai cselekvésben. Ez került szembe a múlt környezet - érzéketlenségével - a fejlett országokban a fogyasztói társadalmak korábbi energiafaló, a környezeti hatásokra és a jövő generációra nem gondoló autóáradatával és szupertechnológiájával; közben, jelképesen szólva az út mentén már elhaltak a fák, a volt szocialista országok vezetőinek politikai megalomániája és áltudományos arroganciája szülte, u természet átalakítását és legyőzését hirdető jól ismert jelszavak itt kísértenek még fülünkben. A mi generációnk már rádöbbent ennek a hamis credónak és gyakorlatának veszélyeire. Ennek egyéni, társadal mi és politikai-kormányzati katarzisa különböző intenzitással megindult és folyamatban van. Nemzeti és nemzetközi erőfeszítések (egyezmények, konferenciák, törvények, stb.) gyorsultak fel. Az emberek és országok a nagyobb környezeti veszélyek kivédésére törekszenek. Ez a katarzis készen vagy félkészen talált Európában és másutt is különösen környezetveszélyes létesítményeket, amikbe az energia és a fogyasztás növelése érdekében már nagy összegeket fektettek be. Mégis ezeket sok helyütt leálították (az Ob és más oroszországi folyókon az erőműveket, folyóeltereléseket, az osztrák szomszédban Hainburgot és kész atomerőműveket stb.) Elviselték, hogy odaveszett sok beruházási pénz, hogy más úton kel! a kérdéses gondot megoldani, mert a káros létesítmények átmeneti előnyeivel szemben a potenciális környezeti és anyagi kár sokkal súlyosabb következményekkel jár. Mi azt gondoljuk, hogy a Bős -Nagymarosi Vízlépcsőt (a továbbiakban BNV, a szerk.) illetően ma ilyen helyzetben vagyunk: mi azt gondoljuk, és ennek nagyfokú bizonyosságáig jutottunk el, hogy a BNV üzemeltetése visszafordíthatatlan káros ökológiai folyamatokat indítana el, olyanokat, amelyek mindkét ország területén súlyos környezeti kockázatokkal járnak, veszélyeztetnék: - a térség ivóvízellátását, - a folyó vízminőségét, - a Dunán folytatott halászatot, - az érintett területek ökoszisztémáját, - erdő- és mezőgazdaságát. Veszély van abban is, hogy nem kielégítők ismereteink a BNV hatásterületének földtani és geofizikai, földrengéstani viszonyairól. Miközben ezek a döntő megfontolások, kell azért még valamire utalni. Arra, hogy a Visegrádi-Nagymarosi táj, a Dunakanyar kiemelkedő európai érték, s különösen az Magyarország számára. Ez része az itt lakó nép történelmi tudatának, szinte minden ember egyéni értékvilágának. A körülöttünk lévő országoknak, a csehszlovák földrajznak is van sok - magas hegyek közt szép völgyben kanyargó folyókkal - hasonlóan ékes tája. Nekünk ez az egy van. Ezt is rombolná a nagy erőműépítmény. A magyar közvélemény és a magyar kormány úgy látja, hogy az energiamérlegben a BNV nem jelentős. Néhány százalékos növelése érdekében a vázolt kockázatokat nem szabad vállalni (tudomásunk szerint az erőmű a szlovákiai energiamérlegben is csak néhány százalékot jelentene, csúcsjáratás nélkül 3 százalékot. A mondottak címén vagyunk azon a véleményen, hogy a munkálatok magyar részről történő felfüggesztése nem volt jogellenes megsértése az 1977-es szerződésnek. Ezek címén gondoljuk, hogy mindkét nép érdekét szolgálja, ha az 1977. évi szerződést és a kapcsolódó megállapodásokat közös megegyezéssel megszüntetjük, és elkezdjük az új szerződés kimunkálását. Ebben rendezzük-szabályozzuk együttműködésünket a térség ökológiai rehabilitációja, az ivóvíz védelme, az árvízvédelem és a hajózás fejlesztése érdekében. Ilyen szerződés létrehozásáig a további építkezést közös elhatározással felfüggesztjük. Tudjuk, hogy nagy beruházott összegek elvesztéséről van szó. Ezek Magyarországot éppen úgy érintik, mint a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaságot. Bizonynyal jobban is, hiszen Csehszlovákia részéről sokkal több beruházás és munka történt. Ezért a veszteségszaldóban nekünk kell majd többet fizetnünk. De vállalnunk kell ezt a mondott értékek érdekében. Mi ebben - és általában is - együtt U j nemzeti park gólyákkal és turbinajavító darukkal? Méry Gábor felvétele akarunk működni Csehszlovákiával. Európába bejutni, visszajutni együtt akarunk, e környezetromboló szomorú példa és veszélygóc nélkül. Annyi gond, baj van a történelmi lehetőségeknek ebben a biztató szakaszában itt, Közép-Európában is. Ezek megoldása végett ezt a gondot ki kell kapcsolni. Növelni kell erőfeszítéseinket közép-európai térségünk fejlődése, gazdasági integrálódása, emberi-politikai-kultúrális együttműködése javára. Ezt akarjuk és nem mást a BNV ügyében. Ezért úgy gondoljuk, nem indokolt és nem tesz jót, ha olyan vélekedést hallunk, hogy destabilizálni törekszünk Dél-Szlovákiát, vagy hogy egyéb rosszaságokon törjük a fejünket. Mi európai együttműködésben, szlovák és magyar együttműködésben a Duna mentén, a BNV térségében a következőket akarjuk: idegenforgalmat, korszerű hajózást, hatékony árvízvédelmet, vízi sportot, közös természetvédelmi nemzeti parkot, Európa-konform nyitottságot és egységet az emberek békéjét és barátságát. Az általános gazdasági-politikai együttműködés egyik elemeként felajánljuk (szakértőink majd részletesen kifejtik), hogy együttműködünk az energetika területén. Energiafejlesztő technológiánk felajánlásával hamar elérhető, hogy több energiát tudnak teremteni, mint amennyi a BNV elmaradása folytán kiesik. Nem beszélve arról, hogy az energiakímélő technológiák fejlődésével a jövőben nyjlván Szlovákiában is kevesebb energiával is nagyobb termelés és fogyasztás lesz biztosítható, mind eddig. Mi úgy tudjuk, hogy a BNV-t Csehszlovákiában is sokan rossz döntésnek tartják. Havel elnök úr is így vélekedett legutóbb a visegrádi hármas találkozó alkalmával. De már a beépített munka mentéséről és az energiáról van szó, mondják mások. El kell azonban gondolkozni azon, hogy szabad-e beköltöznünk olyan házba - mert hát hogy sokba került már -, amely ránkszakadhat? Közösen kellene erre nemet mondanunk. Nem azért, mert az építészek precíz munkája önmagában nem elismerésre méltó, hanem m§rt a megzavart természet haragja nagyobb lehet az ő művüknél is. Ha csak részben is osztják a mindenttudás szókratészi kételyeit. Több elemében ez a magyar pozíció a BNV ügyében. Az előttünk álló feladat nehézségeihez képest talán kicsit túl szubtilis a hasonlat: az opera nyitánya ez, amely - úgy gondolom - magába foglalja a tárgyalás során kibontandó tételeket. BÚCSÚZZUNK A DUNA MENTI FŰZFÁKTÓL? A bősi vízi erőmű eredeti terveinek ökológiai szempontból egyik legszerencsétlenebb megoldása a régi mederbe szánt 50 rrŕ/s vízmennyiség volt. Ez az érték a mai átlagos vízhozam alig egy negyvenedét teszi ki, és az így bekövetkező talajvízszinté süllyedés miatt a Körtvélyes-Szap közti szakaszon gyakorlatilag teljesen kipusztultak volna a jelenleg ottani erdótársulások. A tervezőasztal mellől persze megérkezett a válasz: olyan fákat kell kiültetni, amelyek bírják az új körülményeket. A Pozsony alatt egyéb okok miatt kiszáradt ártéri erdők helyén „pompázó" feketeborókák láttán elismerhetjük, ilyen fák tényleg léteznek. • Az eredeti terv különösen mostohán viszonyúit az ártéri erdőkhöz. Hogyan reagáltak erre az erdőgazdaság szakemberei? - A hetvenes években a bősi kutatóállomáson nemesnyárral kapcsolatos kutatásokkal foglalkoztunk. Mivel az akkori tervek szerint a nyárfák is kipusztultak volna, az elsők között voltunk, akik hidrotechnikai változásokat követeltek. 1977-ben még mindig az ötvenes években készült tervek voltak érvényben. Az építkezés megkezdése előtt egy állami szakértői vizsgálat előírta a tervezőknek egy biológiai hatástanulmány elvégzését. Erre ők egyetlen év leforgása alatt elkészítettek egy ilyent. Ez tulajdonképpen csak arra volt jó, hogy hivatkozhassanak a létezésére. Az idő rövidsége miatt ugyanis mindössze az akkori állapotok leírására volt lehetőség, a gondok megoldásának módozatai hiányoztak. Megelégedtek azzal, hogy a tanulmány végén felsoroltak mintegy 50, mezőgazdasággal, vízgazdálkodással stb. összefüggő kérdést, amelyeket a kutatásnak kellett volna tisztáznia. Tehát csak akkor A helyzet azóta szerencsére némiképp megváltozott. A legújabb elképzelések szerint a régi mederbe 350 rrr/s-nyi vizet engednének, amit 4 gáttal 1340 trP/s vízhozamnak megfelelő szintre duzzasztanának fel. Hetente egyszer vagy kétszer hat órán keresztül 1300 rrr/s-nyi vizet engednének bele ami a duzzasztás következtében lényegében a mai átlagos vízhozamnak felelne meg. Ezenkívül az ágrendszert egyrészt a tározóból, másrészt a régi mederből átemelt vízzel táplálnák. Jozef Cifrát, a zólyomi Erdőgazdasági Intézet ma már nyugdíjas munkatársát e tervezet hatásairól és kialakulásának körülményeiről kérdeztük. kezdődött volna a részletes vizsgálat, és hol vagyunk akkor még a tervezéstől! Valódi biológiai tanulmány tehát nem létezett, és ma sem létezik. Vannak részeredmények, melyeket az egyes szakterületek kényszerítettek ki. • Mit sikerült elérni az erdőgazdaság szempontjából? -Egészen 1988-ig tartott, míg elértük, hogy a tervezők beleegyezzenek egy ún. pótlólagos vízgazdálkodási rendszer kialakításába. Eszerint a régi mederbe tervezett 50 m

3/s-nyi víz mennyiség mellett még egy, Doborgaznál felépített átemelőmü segítségével is juttattak volna az ágrendszerbe, mintegy 250 m

3/s-nyi vizet másodpercenként. Tulajdonképpen ez volt az első ökológiai célú változtatás. Ez a megoldás a gátközi térnek körülbelül a 40 százalékán tette volna úgyahogy lehetővé az eredeti viszonyok fennmaradását. Nyolcvankilenc végén, kilencven elején a tervezők, az akkor már rájuk nehezedő nagy nyomás hatására beleegyeztek abba, hogy a talajvízszint-süllyedés enyhítése céljából a régi mederbe gátakkal duzzasszák fel a vizet. Korábban erről hallani sem akartak. • Ez a megoldás megakadályozná az ártéri erdők kipusztulását? -A legutolsó elképzelések szerint 4-5 gáttal lényegében az 1300 m

3/s vízhozamnak megfelelő szintre duzzasztanák fel a vizet. Míg az eredeti tervek megvalósulása esetéň a Szap és Körtvélyes közötti szakaszon az erdők termőképessége mintegy 60 százalékkal csökkent volna, az új helyzet szerint ez 7-10 százalék lenne. A termőképesség ugyanis elsősorban a talajvíz függvénye. Ha ez a talajból a kavicsaljzatba süllyed, megszűnik a létfontosságú kapilláris vízemelés. Az új elgondolás szerint a vízszintsüllyedés a korábbi 3-4 méterrel szemben csak 1 métert tenne ki, és így a terület 95 százalékán megmaradna a kapillaritás. Bizonyos terméscsökkenéssel így is számolni kellene, mégsem következne be a Pozsony alattihoz hasonló pusztulás. Ott a hetvenes évek végén - a Duna mértéktelen kotrása, a Slovnaft vízkiemelő rendszere, a parti szűrésű kutak és a Ligetfalu védelmére épített föld alatti fal következtében - beálló talajvízszint-süllyedésnek 500 hektár erdő esett áldozatául. Ugyanez bekövetkezett volna a Körtvélyes és Szap közti részen is. • A régi meder bővebb vízellátása tehát megmentené az ártéri erdőket? -Az erdők jellege lényegében változatlan maradna. A puhafás ligeterdők viszont csak a Szap alatti részen maradnának meg. A mai állomány túlnyomó részét a nyárfák alkotják, ezek esetében is körülbelül tíz százalékos csökkenéssel számolhatnánk. • Tehát a lényegében fűzfákból álló puhafás ligeterdők így sem élnék túl az erőmű beindítását? - Az ártéri erdők az elmúlt harminc évben nagy változáson mentek keresztül. A korábban leginkább elterjedt, de erdőgazdasági szempontból kevésbé értékes fehérnyárat nemesnyárra cseréltük. Ezeket gyors növekedésük miatt telepítik, s míg a hegyvidéki területen 80-140 év múltán vágható egy erdő, itt ez 30 év múlva lehetséges. A legjobb vízellátású helyeken viszont a nyárfa nem él meg, így itt megmaradtak a fűzfás ligeterdők. A végbement változások következtében tehát csak ezek számítanak eredeti, őshonos társulásoknak, és ezért a környezetvédők is értük harcolnak a legintenzívebben. Ha viszont nem biztosítjuk a megfelelő vízmennyiséget, ezek kipusztulnak. A kutatók dolga, hogy megállapítsák, mennyi is lenne ez valójában. Természetesen minél több vizet engedünk a régi mederbe, annál kevesebb jut a turbinákra. TUBA LAJOS