Új Szó, 1991. június (44. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-11 / 135. szám, kedd

1991. JUNIUS 11. FÖLDÜGYBEN Szó Elemér, Dobfenék - Szeretném tudni, hogy a törvény vonatkozik-e az 1945-ben elkonfiskált ingatlanokra is, s hogy ez a konfiskálás most már törvényesen is hatályát veszíti-e. Hol kell ezt a felmentést kérelmezni? Továbbá a kártalanítás érdekelne, az, hogy kiket és mit kártalanítanak. Arra is szeretnék választ kapni, hogy a földet a tulajdonos bérbeadhatja-e a szövetkezetnek. - A földtörvény csak bizonyos ingatlanokra vonatkozik, a lakóépületekre, gazdasági épületekre és más építményekre, amelyek az eredeti mezőgazdasági településhez tartoznak, továbbá a gazdasági épületekre és építményekre, amelyek a mezőgazdasági termelésre és erdészeti tevékenységre szolgálnak. A földtörvény továbbá vonatkozik a mezőgazdasági és erdőterületet képező földre és más mezőgazdasági tulajdonra (élő és holt leltár). A törvény lehetővé teszi (6. paragrafus 2. bekezdés) azon mezőgazdasági tulajdonok visszaadását, amelyeket a 104/45 és a 64/46-os rendeletek alapján konfiskáltak el. Az említett paragrafusra hivatkozva az 1945-ben konfiskált mezőgazdasági tulajdont jogosan tudják visszaigényelni a jogos személyek. A mezőgazdasági tulajdon viszszaigénylését a földhivatalnál (A Földügyi és Tájékoztató Szolgálatnál - Pozemková informačná služba) és a köteles személynél kell megtenni. A köteles személy, aki az erdő- és mezőgazdasági területen gazdálkodik, vagy a fent említett épületet használja, a visszaigényléstől számított 60 napon belül köteles megkötni a jogosult személlyel a tulajdonok átadásáról szóló szerződést. A föld tulajdonosa saját belátása szerint adja a földjét haszonbérbe, természetesen akivel meg tud egyezni, így lehet az szövetkezet, vagy magánszemély. DR. VILÁGI OSZKÁR EGY EV MÉRLEGE ÜLÉSEZETT A MKDM BODROGKÖZI ÉS UNG-VIDÉKI TERÜLETI VÁLASZTMÁNYA 1991. június 8-án az MKDM országos elnöksége és SZNT-beli képviselői meglátogatták Bodrogköz és Ung-vidék magyar kereszténydemokratáit. Részt vettek a területi választmányok együttes ülésén, melyet dr. Orosz Erich területi elnök nyitott meg. Vendégként jelen volt Rusznák Miklós, a Kereszténydemokrata Néppárt sátoraljaújhelyi vezetője, valamint a királyhelmeci körzeti hivatal vezetője, Szunyogh Géza. Az éves beszámolót Bodnár József MKDM alapító tag tartotta. Értékelte az eddig elvégzett mozgalmi munkát, de többek között megállapította, hogy „sorainkban is vannak megoldandó problémák, hiszen alig múlt egy éve, hogy megalakultunk. Negyven év totalizmusa után nem lehet mindent egyszerre megoldani." Bugár Béla elnök foglalkozott az MKDM új alapszabályzatával és a mozgalom aktuális politikai kérdéseivel. A mozgalom SZNT-beli képviselői Csáky Pál, Ásványi László, Agárdy Gábor és Bartakovics István beszámoltak parlamenti munkájukról és értékelték a jelenlegi politikai helyzetet. A tartalmas és tárgyilagos vitában felszólalt többek között Jakus Péter riagykövesdi MKDM-polgármester. Felvázolta a bodrogközi és az Ung-vidékí régió problémáit és a megoldásra váró feladatokat. Az Ung-vidék gondjairól Balogh Imre és Kecskés Ferenc is tájékoztatta a jelenlevőket. Az ülésen határozat született arról, hogy a két szomszédos terület választmánya közös egyeztető bizottságot hoz létre. Ez lehetőséget nyújt a sajátos érdekek képviseletére és a közös politikai fellépésre is. Az ülés határozatok elfogadásával zárult, melyeket Varga Pál terjesztett elő. Az MKDM sajtószolgálata ÚJ SZÓ— „RÁTALÁLTUNK KÖZÖS GONDJAINKRA" MUNKATÁRSUNKNAK NYILATKOZOTT PAVOL DEMEŠ, A KÜLKAPCSOLATOK MINISZTERE Politikai és társadalmi életünk több ismert egyénisége vett részt a bártfai nemzetközi értekezleten. Pavol Demeš, a külkapcsolatok minisztere készségesen válaszolt munkatársunk kérdéseire. HAZAI KÖRKÉP REFLEX • Elterjedt az újságírók körében, hogy a tanácskozás idején szlovák -magyar megbeszéléseket tartottak. Milyennek ítéli meg a pillanatnyi kétoldalú kapcsolatok helyzetét? - Ha röviden kellene válaszolnom, azt mondanám: jónak: Legalábbis a jövőbeni együttműködés szempontjából mindenképpen. Felvetettünk rengeteg problémát, alig kerültünk el valamit. Egyetlen témát sem Bős-Nagymarostól tettünk függővé. Ez csak egyetlen probléma a sok közül. Gyakorlati kérdések kerültek terítékre, olyanok, amelyekről rögtön alacsonyabb szinten lehet tárgyalni. Rájöttünk: Szlovákia és Magyarország nemigen ismeri egymást, kevés az információcsere. Itt van például a tévé. Felvetődött a közép-európai adás kérdése, a közvetlen műsorcsere. Vagy más téren: teljesen fölösleges, hogy a határátkelőkön mindkét oldalon pecsétet rakjanak az útlevelekbe. Fontosnak tartom: ne hallgassuk el a kényes kérdéseket és sokkal jobb tárgyalni, ha kölcsönös a bizalom, ami ezúttal nem hiányzott. • Találkoztak Bielecki lengyel kormányfővel is? - Igen. E tárgyalások eredményeként elmondhatom: Lengyelország, Csehszlovákia és Magyarország rátalált közös gondjaira, s az itteni tanácskozás is igazolja: a Nyugat e három országot egyfajta egységként próbálja elfogadni. Nekünk drukkolnak és valóban segíteni akarnak rajtunk. S ha hármunknak, esetleg a többi volt szocialista országnak sikerül megtalálnunk a közös hangot, akkor sokkal termékenyebb lesz a nyugati együttműködésünk, és fájdalommentesebbé válik a piacgazdaságra való átalakulás. • Eddig a kapcsolatokról esett szó, de az is tény, hogy az ilyen rendezvény nem mindennapos Szlovákiában. - Teljesen egyetértek Havel elnök szavaival. Ó azt mondta a megnyitón: a világ ezután jobban tudatosítja, hogy létezik Szlovákia. Tovább kell folytatnunk az ilyen rendezvények szervezését, hogy a mostanihoz hasonló lépést tegyünk Szlovákia láthatóvá tétele felé. • Legnagyobb élménye az értekezleten? - Én annak örülök a legjobban, hogy mindhárom ország jelen volt ezen a találkozón. S ez lendületet adhat ahhoz, hogy ezentúl ne csak a nyugati segítségre számítsunk, hanem megkezdjük az egymás felé vezető utak keresését is. Mert nagyon sok minden egybeköt bennünket, ha most erre kapcsolunk rá, akkor könnyebben túljuthatunk a mindhárom országban egyformán jelentkező átfogó nehézségeken. (jmk) GAZDÁRA TALÁL A PÉNZÜGYI TÁRCA? (Munkatársunktól) - A szlovák kormánykoalíciót alkotó pártoknak és mozgalmaknak több hetes kötélhúzás után végre sikerült megegyezniük a szlovák pénzügyminiszter személyében - jelentette be a Nyilvánosság az Erőszak Ellen tegnapi sajtótájékoztatóján Jozef Kučerák, a mozgalom elnöke. Nevet azonban nem említett, mondván már csak napok kérdése, hogy a nyilvánosság mikor tudja meg, ki foglalja el a pénzügyminiszteri bársonyszéket. A javaslatot szerdán terjesztik a Szlovák Nemzeti Tanács Elnöksége elé. A sajtótájékoztatón szó volt a vagyonelosztásról a NYEE és a Demokratikus Szlovákiáért mozgalom között. Juraj Flamík, a koordinációs központ elnöke elmondta: központi szinten az osztoszkodással nincs baj, nem úgy helyi szinten. A legtöbb gond a Nagyszombati, Privigyei, Martini és a Nagymihályi járásban van. A NYEE két hét múlva országos konferenciát rendez Liptószentmiklóson. Célja, értékelni a mozgalom munkáját az elmúlt időszakban. G. A. SZÉLSŐJOBB Megkezdődött a nagy társadalomátalakítás, és most emberek százezrei próbálnak szerencsét a korábbiaktól teljesen eltérő tevékenységi területeken. Van egy ismerősöm, aki tavalyelőtt még kazánkovács volt, most pedig már fagylaltot mér Pozsony egyik forgalmas utcáján, és arra is felkészült, hogy esetleg nem vág be az üzlet. Van, aki biogiliszta tenyésztéssel próbál szerencsét, viszont Jirí Dienstbier (aki korábban a külpolitikai újságírásban jeleskedett) húsz esztendeig kazánfűtő volt, de nemrég „profilt váltott", és újabban hazánk diplomáciáját irányítja. Talán még soha nem volt ekkora társadalmi mozgás ebben az országban. A lehetőségek korlátlanok, elméletileg bárkiből bármi lehet. Doktor Miroslav Sládek, aki nemrég még a szövetségi sajtóellenőrző hivatal cenzoraként építette a szocializmust, szintén vérszemet kapott. Pártot alapított. Elvégre ez is szakma. Egy jó svádájú pártelnök még akár miniszter is lehet, ha a választók is úgy akarják. Igy azután körülnézett a nagypolitika piacán. Úgy gondolta, a szülőpárthoz, a kommunistákhoz csatlakozni nem kseft manapság. Ott egyébkét is túltermelés van vezérekből. A szociáldemokráciában sem látott fantáziát, mert ilyen pártból már kettő is van, vagy még több. Nyilván így haladt végig a politikai színképen balról a jobboldal felé, mígnem kikötött a jobbszélen. És megalapította a Cseh Rebuplikánus Pártot, amelynek prágai tagsága időről időre felhívja magára a figyelmet. A fővárosiak néhány százan vannak, de úgy tesznek, mintha félmillióan lennének. Fölöttébb szigorúak, és egyszuszra képesek felsorolni programpontjaikat: rendkívüli parlamenti választások kiírása, a kommunisták szigorú felelősségre vonása, Václav Havel lemondatása, Kárpátalja visszavétele... Szombaton országos találkozót hirdetett a párt valamennyi tagja számára. Össze is sereglettek mind a háromezren, végigvonultak Prágán, majd ostrom alá vették a Televízió épületét. Senki se ki, se be, mondották. Jelentős rendőrségi erőket kellett felvonultatni, hogy a bemondók, a technikusok, a szerkesztők bejuthassanak munkahelyükre. Nem sokkal éjfél előtt Jan Rumi, a szövetségi belügyminiszter első helyettese is megérkezett, és - csaknem megverték őt a Sládekfiúk. Mindenáron tévéadásba akartak kerülni, és erről egészen vasárnap délig, a Mi történt a héten című műsor sugárzásáig nem is tettek le. Mi, pozsonyiak már meg sem lepődtünk az ilyen erődemonstráción. Tavaly ősszel volt olyan hét, hogy minden napra esett belőle egy. Néha olyan sűrű volt a tribün előtt a transzparens-erdő, mint valamikor 1975 körül egy-egy spontán felvonuláson a NOSZF évfordulója alkalmából. Csakhogy akkor Brezsnyev és Husák volt a sztár, ezúttal pedig Jozef Tiso fényképe imbolygott a tömeg felett fasiszta jelképek szomszédságában. És még sem dőlt Össze a világ. Itt, Pozsonyban szinte már megszoktuk, hogy a demokráciához ez is hozzátartozik. Tudomásul vettük, hogy egy nagyvárosban, egy országban mindig összetrombitálható akár néhány tízezer ember is. Akik a város lakosságának néhány százalékát teszik ki, az országénak pedig néhány század százalékát. Sőt, már afelett is napirendre tértünk, hogy az ilyen tüntetéseken a fasiszta jelképekre úgy bámultak a rendőrök, mint borjú az új kapura. Sőt, még a Hlinka Gárdá egyenruhájába öltözött veterántól sem kérdezte meq sem az ügyészség képviselője, sem a rendőrtisztek valamelyike, hogy ugyan kihez is van szerencsénk. És még „sőtebb", hogy nagyon jó sajtója is volt a derék nosztalgiázó gárdistának; minden valamirevaló képeslap címoldalon közölte a fényképét. Szombat óta, a republikánusok prágai tüntetése óta azonban mégis megváltozott valami. A belügyminiszter első helyettese bejelentette, hogy a jövőben a rendőrség nem nézi tétlenül a magukat szélsőséges cselekedetekre ragadtató tüntetőket. Minden törvénysértésre megfelelő választ adnak a rend derék őrei. Jan Rumi arról is nyilatkozatot adott, hogy feljelentést tett az őt bántalmazni akarók ellen. Úgy tűnik, nálunk minimum egy belügyminiszter-helyettest kell megverni ahhoz, hogy a rendőrség azt tegye, ami a feladata. Amíg eddig eljutottunk, dr. Sládek mindenesetre elérte fő célját. A középszerű filmcsillagocskák módszerét alkalmazta: botránnyal felhívta magára a figyelmet. Kiegészült a politikai paletta; bemutatkozott a legszélsőségesebb jobboldal. TÓTH MIHÁLY A BARTFAI UGRÓDESZKA Előre beláthatatlan s voltaképpen felmérhetetlen is, hova és mennyire gyűrűzik tovább a vasárnap zárult bártfai nemzetközi tanácskozás ismeretanyaga. Bízvást reménykedjünk, hogy azokra a helyekre is eljut, ahonnan mind Amerikában, mind Nyugat-Európában döntő módon beleszólnak a Kelettel szembeni (gazdaság)politikai lépések alakításába. És ez mindennél többet ér, felülmúlja a szándéknyilatkozatokat, a politikai köntösbe öltöztetett szóbeli ígérgetéseket. Mert azokból már amúgy is a megszámlálhatatlanok listáját lehetne összeállítani, ami a régió helyzetén nemigen változtat. Mint a Kelet-Nyugat Biztonságkutató Intézet 10. évzáró közgyűlésén kiderült: a közép-európai térség országainak pillanatnyilag nem légből kapott segélyekre van szükségük. És az is nyilvánvaló, nem nyugati pénzinjekciókra várnak elsősorban. Olyan közvetlen támogatást igényelnek, amely az érdekazonosságból fakadó kölcsönös megismerésen alapszik. Különben minden segítségi kísérlet csak a repülőgépből kidobott segélyadományok szintjén marad. Címzett nélkül esik a földre, anélkül, hogy az adakozó tisztában lenne a fogadó elemi szükségleteivel. Kelet-Európa évtizedekig viselt béklyóitól próbál megszabadulni. De mind jobban belefeneklík a piacgazdaságra való visszatérés szociális nehézségeibe. Korábban ismeretlen úton közelít a cél felé, országonként eltérő gazdaságpolitikai eszköztárból merítve. Ilyen tapasztalata nincs senkinek a világon, a fejlett piacgazdaságú országok sincsenek felkészülve rá, kész modell tehát nem áll rendelkezésre. Mindegyik keleti reformország kénytelen önmagára támaszkodva versenyt futni az idővel, miközben fogytán a türelme a változások mind több terhét magán viselő s adófizetői szerepét egyre jobban felismerő lakosságnak. Óriási veszélye ez a reformtörekvéseknek. Kelet-Európa önmaga aligha képe? kilábalni ebből a helyzetből. Ilyen szempontból rendkívül jókor jött a bártfai keleti-nyugati egymásratalálás. A Nyugat elsősorban hallgatni, ismerkedni, - s mint az esemény folyamán kiderült - ígérni érkezett a nagymúltú északkelet-szlovákiai fürdővárosba. És közben kénytelen volt leereszkedni a valóságba, csiszolhatta realitásérzékét. Láthatta, hogy három szomszéd - állam - Magyaroszág, Csehszlovákia és Lengyelország - azonos gazdasági nehézségei folytán próbál együtt lépegetni a prosperitás felé. Messze vannak még a sikerektől, de elindultak, törekvéseik lényege körülhatárolható. Jelenleg a volt KGST-piacnak - de azon belül is a szovjetnek - az összeomlása okoz a legtöbb fejtörést a térségben. Ezért fogalmazódott meg szinte egybehangzóan a kérdés; ne pénzt adjon a Nyugat, hanem nyisson piacot a keleti országok termékeinek. Elsősorban Csehszlovákiának van erre szüksége, amely a térség államai közül a leginkább kötődött a fizetésképtelenné vált szovjet gazdasághoz. Quayle amerikai alelnök megígérte, hogy országa lehetőségeihez mérten valóban hozzáférhetővé teszi piacát, s ugyanerre a lépésre szólította fel až Európai Közösségeket is. Hogy ennek aztán milyen gyakorlati foganatja lesz, az még a jövő zenéje. Mindenesetre gyorsan kellene őrölniük a nyugati félteke politikai és gazdasági malmainak, mert most igazán sürget az idő. Európa is könnyen kitapintható jeleket kapott Bártfáról. Ha érdekazonosság fűzi a földrész egységesítési törekvéseihez, akkor fel kell vállalnia a piacgazdaság visszaállításával bajlódó kelet-európai országok valós szükségleteit. Göncz Árpád magyar államfő mindenki közül a legnyiltabban vetette fel a kérdést: „Az egyesült Európa nem létezhet, hogyha különböző gazdasági korlátozások, mesterséges akadályok nehezítik egyes országok termelőit árucikkeik értékesítésében... Nem előjogokat, kedvezményeket kérünk, hanem arra számítunk, hogy mi is ugyanazokat az előnyöket élvezzük, mint amiket mi biztosítunk a ő számukra." És lám, négy nappal később már közölhette a rendező intézet igazgatója: a kezdetben használt „adakozók" és „segélyfogadók" fogalmak eltűntek a tanácskozás szóhasználatából, s a végén partnerek álltak föl a vitaasztaltól. És ez már az egymásratalálás, egymás elfogadásának egy biztató jele. Ugródeszka, amelyet a Bártfáról világba széledő mintegy 300 társadalompolitikai szakember a jövőben remélhetőleg nem csak eszközül, önző céljainak elérésére próbál majd kihasználni. J. MÉSZÁROS KÁROLY