Új Szó, 1991. június (44. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-08 / 133. szám, szombat

Mohi: BÍZZUNK VAGY FÉLJÜNK? Az egyes próbák előtt az összes elemet külön is ellenőrizzük és ebbe a röntgenezésen kívül az is beletartozik, hogy a második és harmadik nyomáspróba között az egészet szétszedjük és átnézzük. F ÜGGE TLEN NAPILAP (5. oldal) Szombat, 1991. június 8. Ára 2,80 korona XLIV. évfolyam, 133. szám ILYEN MÉG NEM VOLT Nemcsak New Yorkban, hanem a világ egyetlen más városában sem rendeztek még olyan nagyszabású ünnepségeket, mint amilyen a hétfői felvonulás lesz, amellyel az Öbölháború győzelmi ünnepségei csúcsosodnak ki. A győzelmi felvonuláson jelképesen a csehszlovák védelmi alakulat is jelen lesz - tőlünk négy fő utazott New Yorkba. A szervezők becslései szerint több mint 2 millióan vesznek részt az ünnepségen. A katonai díszszemle, s az azt követő ünnepi menet Manhattan legdélibb pontjáról indul észak felé, a Broadway-n keresztül egészen a Worth Streetig. Az ünnepi menet résztvevőinek számát 24 ezerre becsülik, a felvonulás várhatóan öt órán át fog tartani. Az Öböl-háború résztvevőin kívül minden korábbi amerikai háború veteránjai is ott lesznek. Estére tűzijátékot szerveznek. A díszvendégek között lesz Norman Schwarzkopf tábornok, a Sivatagi Vihar főparancsnoka, Colin Powell, a vezérkari tanács elnöke, Richard Cheney védelmi miniszter, s talán George Bush elnök és Dan Quayle alelnök is. Az Irak-ellenes koalícióban részt vevő országok szintén képviseltetik magukat, az egyedüli kivétel Szíria, amely lemondta részvételét, miután az amerikai közvélemény egy része tiltakozott až ellen, hogy Damaszkusz is ott legyén az ünneplők sorában. Eddig 3000 cég és magánszemély járult hozzá a kiadásokhoz, összesen 4,3 millió dollár gyűlt öszsze, tehát több mint a feltételezett költségek, ezeket 3 millióra becsülik. A fennmaradó összeget a veteránok támogatására fordítják. A mostani ünnepségek megszervezéséhez az ötletet a második világháborúból hazatért katonák 1945-ös fogadtatása adta. Megmaradt a felvonulás régi neve is: Tricker-tape parade. ÉRDEMI MUNKA A BÁRTFAI NEMZETKÖZI KONFERENCIÁN ^^ ÜNNEPLÉSRE MÉG NINCS OK TETŐZTEK A 750 ÉVES FÜRDŐVÁROS JUBILEUMI ÜNNEPSÉGEI (Munkatársainktól) - Csütörtökön jóval lapzártánk után ért véget annak a bártfai nemzetközi konferenciának az ünnepélyes megnyitója, amelyet a Kelet-Nyugat Biztonságkutató Intézet szervez az éppen fennállásának 750. évfordulóját ünneplő fürdővárosban. Václav Havel köztársasági elnök, Göncz Árpád magyar államfő és Jan Krzysztof Bielecki lengyel miniszterelnök ismertette országának a konferencia fő témájáról - arról, hogyan segíti a Nyugat Kelet-Európát - alkotott véleményét. (A csehszlovák és a magyar köztársasági elnök beszédét a 3. oldalon ismertetjük.) Tegnap reggel a szűnni nem akaró esőben több mint ezren részesítették a vendég szavaival élve „gyönyörű fogadtatásban" a poprádi repülőtérre érkező Dan Quayle amerikai alelnököt. Innen kíséretével helikopterrel repült Bártfára, hogy a város főterén álló Szent Egyed-templomban szóljon a konferencia résztvevőihez. Alig húszperces beszédében támogatásáról biztosította a három érintett állam - Lengyelország, Csehszlovákia és Magyarország - demokráciára és a szabad társadalom építésére irány,uló törekvéseit. - A térségben élő népek történei-, mének - mondta - újabb mérföldköve volt a legutóbbi forradalmi áttörés. Következtében szemétdombra került a kommunizmus, de még nincs ok az ünneplésre. Elmondta: Azért jött Bártfára, hogy az amerikai kormány támogatásáról biztosítsa a térség országait. Véleménye szerint nagyon sok múlik Közép-Európa szabadságán. ,,Az önök szabadsága a mi szabadságunk is" - jegyezte meg. - Olyan társadalom építésében akarunk segíteni, ahol a törvény Mennyit ér ez a kézfogás...? A képen František Mikloško, Dan Quayle és Ján Čarnogurský (Vladimír Benko felvétele - ČSTK) az úr, de tudjuk, hogy a térségben sokszor nem is anyagi támogatásra van szükség, inkább piacot kell nyitni az innen kiáramló termékeknek. Az Egyesült Államok lehetőségeihez mérten lépni kíván ebben a kérdésben. Utána a demokrácia közép-európai esélyeit méltatta, majd kijelentette: országa kötelességének tartja a közép-európai államok támogatását, s ez egyben érdeke is. Végül felszólította a hallgatóságot, nyissák ki szívüket a szabad Nyugat előtt. Röviddel ezután Bártfa főterén az amerikai vendégek a város lakosaival találkoztak. Okét nagy tapsvihar fogadta, a mi vezetőinkét már kevésbé. A rengeteg apró zászlócska között az éljenzők magasba emeltek egy angol nyelvű „Függetlenséget Szlovákiának!" feliratot is. Előbb Václav Havel szólt röviden az egybegyűltekhez, s a város születésnapjára összehívott találkozóról anynyit mondott: „Meglehet, újra egy kis csodának vagyunk tanúi." Quayle alelnök Ahojjal köszöntötte a bártfaiakat. Kijelentette: - Minél jobban (Folytatás a 2. oldalon) LESZ VIZ (Munkatársunktól) - Az utóbbi évek száraz időjárása Kelet-Szlovákiában nemcsak a földművelőknek okozott gondot. A régió vízgazdálkodását is olyannyira megnehezítette, hogy Kassán, Eperjesen, Rozsnyón s több más járási székhelyen is kénytelenek voltak vízhasználati korlátozásokat bevezetni. E tavasszal szerencsére elegendő csapadék hullott, s amint az Dušan Hronský mérnök, a Bodrog és Hernád Vízfelügyelőség vezetőjének tájékoztatásából megtudtuk, a šíravai, ružíni, starinai és bukoveci víztározó mostanra teljesen feltöltődött, s a domašai is 88 százalékra telített. Ez összeségében akkora vízmennyiséget jelent, amely garantálja, hogy e nyáron - legyen bármilyen is az időjárás - vízkorlátozási rendeletekre nem lesz szükség. (-szák) XXVIII. JÓKAI NAPOK DÖNTŐ UTÁN, ZÁRÓÜNNEPÉLY ELŐTT (Munkatársunktól) - Csütörtökön már lapzárta után ért véget Komáromban a XXVIII. Jókai Napok különösen nagy figyelemmel kísért rendezvénye: a vers- és prózamondók kétnapos versenye. A Jókai Színházban rendezett döntőbe 13 előadó jutott, az elődöntőben indult 32 versenyző közül. A hazai magyar amatőr előadóművészek legrangosabb, a Jókai Napok hagyományainál is gazdagabb tradícióval bíró rendezvényének döntője telt ház előtt zajlott, az átlagosnál jobb színvonalon. Ez főként a kiugró teljesítményt nyújtó előadóknak köszönhető, akik pontosan értelmezve és az érzelmek bátor, sokszínű kibontásával tudták lekötni a hallgatóság figyelmét. Jólesett tudomásul venni a nyilvánosan pontozó zsűri elnökének: Debreceni Tibornak, a budapesti Magyar Drámapedagógiai Társaság elpökének véleményét, aki versenyzáró értékelésében arra is utalt, hogy az idei országos döntőbe jutottak zöme akár egy összrnagyar szavalóversenyen is kitűnően helytállnának! A dobogós helyezések végső sorrendje a következőképpen alakult - IV. kategória, versmondók: 1. Kožuch Péter (Somorja), 2. Daru Marica (Pozsony), 3. Korpás Árpád (Ipolyság). IV. kategória, prózamondók: 1. Csóka Erzsébet (Komárom), 2. Forgács Miklós (Ipolyság) és Pál Róbert (Rimaszombat), 3. Cséplő Márta (Komárom). A vers- és prózamondók összevont V. kategóriájának végeredménye: 1. Pokstaller Lídia (Somorja), 2. Čičákné Palcsó Erzsébet (Rozsnyó), 3. Volner Melinda (Pozsonyeperjes). A csütörtöki országos döntő résztvevői közül többen a holnap délelőtti záróünnepélyen is szerepelnek, ahol a közönségdíj nyertesét is kihirdetik (mik-) PÉNZ NELKUL NINCS ONALLOSAG PRIVIGYÉN TANÁCSKOZOTT A SZLOVÁKIAI KÖZSÉGEK ÉS VÁROSOK TÁRSULÁSA (Munkatársunktól) - Az átalakulás, a változás korát éljük. így természetes, hogy gondjaink vannak. Szövetségünk nem a kormányt, és nem annak egyes tagjait akarja szidni, tudjuk, hogy rossz a mechanizmus, és ha a kormány nem képes megváltoztatni azt, akkor életképtelen. Bizonyos mozgalmak, pártok, belügyminisztériumi körök akarták „megfúrni" a szövetséget, ezért mindenkit arra kérek, hogy konstruktívan legidőszerűbb problémáink megoldására törekedve dolgozzon." Ezekkel a szavakkal indította a szlovákiai városok és községek képviselőinek tegnapi, rendkívüli kongresszusát dr. Miloslav Hetteš, a Szlovákiai Községek és Városok Társulásának elnöke. Néhány eddigi híranyagunkból és riportunkból már kiderült: a városok és falvak önkormányzatainak jogköre csak papíron létezik. Gazdasági önállóság nélkül az önkormányzatok jogköre fiktív, és a választók bizalma könnyen meginoghat. Helyi önkormányzataink szó szerint „az utolsókat rúgják". A rendszerváltás nem hozta meg a mechanizmusok változását, a polgármesterek mozgástere meglehetősen szűk. Korántsem adottak a feltételek ahhoz, hogy egyes választási programok megvalósíthatók legyenek, és így a választópolgár, aki éppen lakóhelyén politizálhatna, képtelen alakítani régiójának életét. Csütörtökön tárgyalták a falvak fejlesztésének programját. Annak ellenére, hogy ez a koncepció értelmes, jövőbe látó, megbukott. Olyan napi problémák foglalják le az önkormányzatok energiáját, idejét, hogy egyszerűen nem képesek koncepcionális kérdésekkel foglalkozni. örömmel vettem tudomásul, hogy a szlovákiai falvak és városok szövetsége mekkora erőt képvisel. Kevésbé örülök annak, hogy a kormány ez esetben döntéshozatalban illetéktelen osztályvezetőkkel képviseltette magát. Ezt az erőt ignorálni lehetetlen, mert csúnyán visszaüthet. A közel 1500 helyi önkormányzat 753 képviselője jóformán katasztrofálisnak tüntette fel a helyi önkormányzatok helyzetét. Az általuk kiadott kiáltványban az adórészesedést, 13-ról 50 százalékra javasolják emelni, és 1991-ben legalább a 30 százalékos arányt szeretnék elérni. A kiáltványban egyébként a helyi önkormányzatok szerepének alkotmányos rendezését, az adórendszer újraértékelését és a régiók erősítését szorgalmazzák. „Tudjuk, hogy ha a helyi önkormányzatok nagyobb jogkörhöz jutnak, az államigazgatás egyes hivatalainak léte megkérdőjeleződik. Ez viszont minket nem érdekel!" - mondta dr. Hetteš. Ebben az esetben igaza van. A tegnapi fórumon megfogalmazott problémák még hosszú ideig kísértenek majd. Addig is adott a lehetőség: komolyan venni és koncepcionálisan megoldani az önkormányzatok jogi és gazdasági helyzetének kérdését. Létkérdésként kezelendő... LOVÁSZ ATTILA HOL A VÁLASZTÓVONAL? -A Göncz Árpáddal folytatott megbeszélések már hagyományosan barátiak, s elmondhatom, hogy bennünket személyes barátság fűz össze - nyilatkozta František Mikloško, az SZNT elnöke a találkozó után. - Véleményt cseréltünk arról, milyen a két ország helyzete szellemi téren, valamint a lusztrálásról. Megegyeztünk abban, hogy sokkhatás alatt és bizonytalanságban vagyunk, s ha a totalitástól a szabadságba való átmenet nem lesz szerves, nagy veszély fenyeget bennünket. Mikloško szólt Göncz Árpádnak a múlt lezárásával és az ún. régi struktúrákkal kapcsolatos véleményéről. Ha ez a folyamat nem lesz természetes, további hibák születnek. A választóvonal ugyanis nem a régi és az új struktúrák között húzódik meg, hanem a különböző ambíciójú s esetenként bosszúvágyó emberek között. EGYHELYBEN... TÉVÉFESZTIVÁL PRÁGÁBAN Nincs pénz. Ezzel a magvas, de nem éppen újkeletű megállapítással kezdődött meg Prágában a 28. nemzetközi tévéfesztivál, ameľyre harminchárom ország küldte el drámai, illetve zenés kategóriában versenyző televíziós alkotását. Nincs pénz filmekre, forgatásokra, eredeti, a harmadik szomszédban is érdekesnek számító irodalmi alapanyagokra. Minimális összeggel gazdálkodik az Arany Prága szervezőbizottsága is, a vendégek, legyenek azok újságírók vagy zsűritagok, messze a rendezvény színhelyétől, egy kertvárosi munkásszállóban kaptak koszt nélküli kvártélyt. Kellemesebb meglepetéssel ez idáig a filmek sem szolgáltak. A hollandok egy AIDS-beteg férfi lelki tusáit vitték képernyőre mesteri lassúsággal, a törökök az elmúlt hónapok ankarai diáktüntetéseit ágyazták édes-bús szerelmi történetbe, a németek egy 1973-ban elítélt NDK-beli újságíró sorsáról forgattak értékesnek, izgalmasnak a legjobb jóakarattal sem mondható filmet. A Károly híd, az Óváros, a Vencel tér sokkal több gondolatot ébreszt az emberben, mint az előző napok televíziós egyvelege. Kőhajításnyira a sötét, ráérősen hömpölygő Moldvától harminc év körüli fiúk a ,, felszabadulás'' ereklyéit kínálják borsos áron, nem kis malíciával. Orosz tiszti egyenruha, potom háromezerért, térdig érő, kitaposott bőrcsizma kilencszázért, usanka majdnem a feléért, a kínálat gazdag, van miből választani. Hogy nem a szürke és nem is a bakabarna hódít mostanság? Majd jövőre vagy azután. És különben is: jobb ma egy becsben tartott katonazubbony, mint holnap egy molyrágta, rongyos n agy kabát. - Viszi, nem viszi? - kérdezi hátizsákján ülve a fiú. - Akkor Lenin-rendet vegyen vagy Gorbacsov-matrjoskát, biztosan örülni fog a család. Távolabb, a harmadik sarkon túl nyakigláb kamaszok szmokingban, cilinderben. Tánc az utca kövén, zenére, közönség előtt. De nem kettőt előre, egyet hátra, mint egykor volt divat: itt most szteppelnek, kérem. Fényes cipőben, f apo fával, egy helyben. Akár a politikában. Vagy mint a filmeken... (szabó)