Új Szó, 1991. június (44. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-06 / 131. szám, csütörtök

HÍREK - VÉLEMÉNYEK IÚJSZÓI 1991. JUNIUS 6. ISZLÁM HULLÁMVERÉS ALGERIABAN AZ ELNÖK KIHIRDETTE AZ OSTROMÁLLAPOTOT Még vasárnap kezdődtek a tüntetések Algírban az Iszlám Megmentési Front felhívására. Kedden délután ezrek vonultak az utcára, követelték Sadli Bendzsedid elnök lemondását és azt, hogy Algéria iszlám állam legyen. A hatóságok a rendőrséget vezényelték ki a tüntetők ellen. Az összecsapásokban állítólag hatan vesztették életüket és nagyon sokan megsebesültek. Szemtanúk szerint ugyanis a rendőrök a könnyfakasztó gránátok és a vízágyúk mellett plasztiklövedékeket is bevetettek, sőt élestöltényeket is használtak. Az események hatására a kormány benyújtotta lemondását, amit az államfő elfogadott és ígéretet tett arra, hogy konzultációkat kezd a politikai pártokkal az új kabinet létrehozásáról. Éjszakai beszédében bejelentette az ostromállapot bevezetését az egész országban. Közölte egyben azt is, elhalasztják a június 27-re kiírt választásokat, a voksolásra azután kerül sor, ha létrejönnek a megfelelő feltételek. A függetlenség 1962-ben történt elnyerése óta az észak-afrikai országban most tartottak volna először szabad parlamenti választásokat. Két órával az elnök beszéde előtt katonák százai és harckocsik jelentek meg a főváros utcáin, ahol a keddi egésznapos összecsapások után az iszlám fundamentalisták barikádokat emeltek. A katonák a kormányhivatalokat és a tömegtájékoztató eszközök székházait vették körül. Tegnap délutáni jelentések szerint reggel óta szóványos lövöldözések voltak Algírban. A legintenzívebb lövöldözések azokban a negyedekben voltak, amelyek a militáns muzulmánok hagyományos bástyái. Arról viszont nem szóltak a jelentések, hogy ki lövöldözött és kire. HÍRMAGYARÁZATUNK Nem maguk az algériai események, hanem csak gyorsaságuk az, ami meglepőnek mondható. Hónapok óta úgy tűnt, a kormánypárt és az iszlám ellenzék betartja az időközben kialakított játékszabályokat, nem tér el a jóelőre meghirdetett menetrendtől, s az indulatok heves robbanásai után az egyik legstabilabb afrikai államban tervszerűen zajlik le a hatalommegosztás vagy a hatalomváltás. Ez lett volna az igazán jellemző Algériára, amely majd három évtizeden át - látszólag - eredményesen tudta ötvözni az arab-iszlám hagyományokat a szocialista irányúnak nevezett fejlődés elemeivel. Kezdetben, a hetvenes években Algéria látványos fejlődésen ment át, de csak a nyersanyagkincs, csak az olaj nem tarthatott el a végtelenségig egy országot, melynek lakossága rohamosan nő. A grandiózus iparosítási program kiszívta az ország erejét, a mindenáron kollektivizált mezőgazdaságot a fellahok nem érezték a magukénak, s nem is voltak képesek etetni a lakosságot. Az élelmiszerimport, meg az iparban, de más területeken is alkalmazott sok külföldi szakember gáláns bére elvitte az exportbevételeket, további fejlesztésre alig jutott, miközben az adósságállomány növekedett. Az elkerülhetetlen következmény: eltűntek az üzletekből az élelmiszerek és a közszükségleti cikkek, katasztrofálissá vált a lakáshelyzet. Ismerős a forgatókönyv, ugye? Bizonyos mértékig a folytatás is hasonló, mint KözépKelet-Európában, bár végül is Algériában az iszlám vonal lett a meghatározó. Először 1988. október 5-én törtek ki tüntetések radikális változásokat követelve. Főszereplői az egyetemi diákok voltak, akik nem sok reményt láttak arra, hogy tanulmányaik befejezése után valóban érvényesülni tudnak. A mellettük kiálló tömegek a mindennapi megélhetés egyre nyomasztóbb terheit rótták fel a kormánynak, amely nagy sietve beígérte a demokratikus reformokat. Az ellátás valóban érezhetően javult, egy sor lakóház építése is megkezdődött, de az elégedetlenség szellemét már nem lehetett visszagyömöszölni az álmos látszatstabilitás palackjába. Az iszlám világméretű radikalizálódásának hulláma ugyanis közben elérte Algériát, a már felbolydult utcával, a gyökereiket kereső egyetemistákkal az új prófétáknak nem volt nehéz elhitetniük, hogy csak az iszlám lehet a gyógyír minden bajukra. Méghozzá egycsapásra. S a kétes értékű hagyományok újrateremtését sürgetőkre inkább hallgattak, mint a kifulladt egypártrendszer vezéralakjainak akár józan érveire. Ók már egyszer eljátszották hitelüket, s az időközben kimunkált realista programjukkal sem voltak képesek megállítani a dolgok menetét. Közben újabb és újabb pártok léptek a színre, számuk ma már vagy negyven. Vannak köztük reformista mozgalmak is, de többségében az iszlám felé hajlanak, s programjuk is alig különbözik: mást akarnak, mint eddig, de hogy mit, azt csak ködösen képesek megfogalmazni. Már tavaly nyáron színre léptek, aktívan részt vettek a helyhatósági választásokon, s el is vették sokhelyütt a hatalmat a kormánypárttól. Az abszolút győztes az Iszlám Megmentési Front lett, ami nagymértékben növelte önbizalmát, nyíltan szembe mert fordulni az egypárti kormánnyal, egymás után kényszerítette ki a lényegtelen, de látványos, az ésszerűségtől elég messze álló engedményeket (a csador kötelező viselése, a francia nyelv használatának betiltása stb.). Ebből kovácsolt magának politikai tőkét ahhoz, hogy megtehesse a nagy lépést: még a június 27-ére kiírt parlamenti választások előtt megnyerje a csatát, lemondásra kényszerítse a kormányt. Hogy ez csak a legnagyobb vallási párt vagy az ország számára is győzelmet jelent, azt ma még korai lenne megjósolni. Már csak azért is, mert Algéria nem légüres térben létezik, hanem a mai realitások között. (görföl) SZAKMAI ÉS MŰSZAKI SEGÍTSÉG AZ OECD-TÖL Jirí Dienstbier miniszterelnök-helyettes, külügyminiszter Párizsban kedden este írta alá a memorandumot hazánk együttműködéséről a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezettel (OECD). Hasonló megállapodást írtak alá az OECD székházában Magyarország és Lengelország kormányának képviselői is. A megállapodás értelmében az OECD olyan programokat fog megvalósítani, melyek célja a piacgazdaságra való áttérés megkönnyítése Csehszlovákiában. Nem pénzügyi, hanem szakmai és műszaki segítségről van szó, hiszen a szervezetnek nincsenek pénzalapjai, a hitelek folyósítása nem tartozik feladatai közé. A segélyprogramok konkretizálását egy összekötő bizottság fogja megvalósítani, amelyben képviselve lesz az OECD valamennyi tagországa és Csehszlovákia. Csehszlovákia, Magyarország és Lengyelország részt vesz az OECD egyes szervezeteinek tevékenységében, kezdetben ugyan csak megfigyelőként, de mindhárom ország végső célja a teljes jogú tagság elnyerése. Ehhez azonban arra van szükség, hogy ezekben az országokban sikeresen záruljon a gazdasági átalakítás folyamata. A megállapodás aláírása után Dienstbier úgy nyilatkozott: ennek a lépésnek nagy gyakorlati jelentősége van számunkra, mivel az OECD hatalmas kapacitásokkal rendelkezik, képes olyan gazdasági elemzéseket kidolgozni, amelyekben igazán bízni lehet. Nagy súlya van a vállalkozói, ipari és bankvilágban, ebből a szempontból is nagyon hasznosak lesznek kapcsolataik. Jirí Dienstier tegnap este Bonnban találkozott német partnerével, Hans-Dietrich Genscherrel. Megbeszéléseik a június végén Berlinben összeülő európai külügyminiszteri konferencia előkészületeit érintették, s természetesen a kétoldalú kapcsolatokat, ezen belül a jószomszédi viszonyról és a baráti együttműködésről készülő megállapodás kérdéseit, valamint az európai fejleményeket. ŐSSZEL MINDEN MÁSKÉPP LESZ? Tegnapi számunkban már rövid hírt adtunk arról, hogy Romániában az őszszel, valószínűleg októberben vagy novemberben, új parlamenti választásokat tartanak. A román kormány hivatalos álláspontját Eugen Dijmarescu, a gazdaságért és a pénzügyekért felelős román államminiszter ismertette Bukarestben, a kormány szokásos sajtótájékoztatóján. Dijmarescu hangsúlyozta, hogy a román kormány álláspontja megfogalmazásakor az ország érdekeiből, nemzeti érdekekből indult ki. Úgy gondolja, az új parlamenti választások elősegítik a Romániában zajló demokratizálódási folyamat nagyobb nemzetközi elismerését, belpolitikai szempontból pedig hozzájárulhatnak az ország politikai és gazdasági stabilitásának erősödéséhez. Az államminiszter kijelentette, nem általános idő előtti választásokról van szó, a kormány döntése nem vonatkozik az elnök, illetve a helyi választásokra, csak a parlamenti választásokat érinti, s hozzátette, hogy jól jönne a legfelsőbb törvényhozó testület felújítása. Gyakorlatilag tehát idő előtti parlamenti választásokról beszélhetünk. Az eredeti tervek szerint az új parlamenti választásokat csak a jövő tavasszal kellett volna megrendezni, mert a törvényhozó testület kétéves mandátuma május 20-án jár le. A parlamenti választások előrehozása a román demokratikus ellenzék egyik fő követelése. A kormányzó Nemzeti Megmentési Front ezzel gyakorlatilag beismerte, hogy politikáját nem támogatja olyan nagymértékben a lakosság. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a tavalyi májusi választások óta jelentősen megváltoztak a politikai erőviszonyok Romániában. A legutóbbi közvélemény-kutatás eredményei alapján a Front a szavazatoknak már csak a harminc százalékát kapná, míg tavaly 66 százalékot szerzett. A tavalyi választásokon egyébként a Romániai Magyar Demokrata Szövetség végzett a második helyen, de az ellenzéki pártok általában nagyon kevés szavazatot szereztek. Tehát ősszel ez valószínűleg már másképp lesz. Jelentősen megerősödött egyebek közt a csak tavaly ősszel alakult Polgári Szövetség, továbbá az ugyancsak ellenzéki Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt, a nacionalista irányzatú Román Nemzeti Egységpárt és a neokommunista Szocialista Munkapárt. Számítani kell a környezetvédők pozícióinak az erősödésével is. KOKES JÁNOS, Bukarest ALBÁNIA YLLI BUFI ALAKÍTHAT KORMÁNYT Ramiz Alia albán államfő tegnap YIH Bufi eddigi élelmezési minisztert, az Albán Munkapárt tagját bízta meg az új kormány összeállításával. A Reuter hírügynökség tiranai jelentése szerint a negyvenéves mérnöknek öt napja van a koalíciós kabinet összeállítására, ez az új parlamenti választásokig irányítaná az országot. A parlamenti pártok közti megállapodás értelmében az új, „nemzeti megmentési" kormány valamennyi tagjának a hivatali időszak alatt le kell mondania bárminemű párttagságáról. B

ár minden, a sajátosságok figyelmen kívül hagyásával történő általánosítás félrevezető és veszélyes, mégis azt kell mondani, a Balkánon zajló folyamatok esetenként kísértetiesen hasonlítanak egymásra. Albániában egy hónappal a kinevezése után lemondott Fatos Nano kommunista kormánya, a hivatalos indoklás szerint azért, hogy lehetővé tegye egy nemzeti, pártok felett álló egységkormánynak a megalakítását. Az az igazság, hogy ez nem önkéntes, jószándékú gesztus volt az ellenzék felé, hanem kényszerű lépés, Fatos Nanónak egyszerűen nem volt más választási lehetősége. Önkéntelenül is a bolgár párhuzam jut az ember eszébe. Mindkét országban a kommunisták (vagy a volt kommunisták) nyerték az első szabad választásokat, mindkettőben felajánlottak néhány tárcát az általuk alakítandó kabinetben az ellenzéknek, amely sem itt, sem ott nem volt hajlandó a társfelelősség vállalására. Az egyre katasztrofálisabbá váló gazdasági helyzet mindkettőben radikalizálta a tömegeket, s a győztesek hiába hivatkoztak a „parlamenti demokráciára", végül is meghátrálásra kényszerültek. Néhány héttel a választások után mindkettőben kiderült, hogy a választási eredmények már nem tükrözik a politikai (pártok közötti) erőviszonyok rendkívül gyors változását. Az egyszínű kabinetek megbuktak, a politikai küzdelem fő célja mindkettőben az új törvényhozási választások kikényszerítése. Albániában egyrészt annyival volt gyorsabb a kommunista kabinet bukása, amennyivel ros'zszabb a gazdasági helyzet, másrészt pedig az sarkallja az ellenzéket, hogy be akarja hozni a rendszerváltást illetően Albánia lemaradását a többi kelet-európai országhoz képest. Ez utóbbi inkább lélektani indíttatású, az első szempont nevezhető döntő fontosságúnak. Európa legszegényebb országát a teljes gazdasági összeomlás szélére sodorta a háromhetes általános sztrájk. A Nano-kabinet javára írható két felismerés. Kinevezésekor a kormányfő leszögezte, nem kell tartani egy konzervatív katonai hatalomátvételtől, hiszen tudja, hogy az sem menthetné meg A sztálini típusú rendszert, csupán az agonizálását hosszabbítaná meg. És tény az is, hogy Albánia AZ UTCA KÖZBESZÓLT önerőből nem tud gazdaságilag talpraállni. A nyugati segítséget pedig olyan feltételekhez kötik, mint a demokrácia, az emberi jogok tiszteletben tartása, a stabilitás. Viszont van némi igazság abban, amit a kedden leköszönt kormány külügyminisztere mondott: ördögi kör ez, mert segítség nélkül képtelenek stabilizálni az országban a helyzetet. Például ami alapvető: az élelmiszer-ellátás. E téren már most is katasztrofális a helyzet, s csak romlani fog az elkövetkező hetekben, mert a tartalékok teljesen kimerültek. Ez pedig újabb társadalmi elégedetlenséget, feszültséget kelt. Egyelőre az egyetlen pozitív fejlemény, hogy megállapodás született az általános sztrájk befejezéséről, hiszen teljesült a független szakszervezetek egyik fő politikai követelése. Kérdés az, hogy a legerősebb ellenzéki párt, a Demokrata Párt (DP) hajlandó-e szerepet vállalni az egységkormányban. Érthető, hogy korábban nem vállalta a társfelelősséget az Albán Munkapárttal (AMP), hiszen az még nem volt hajlandó leszámolni sztálinista múltjával. S amint Gramoz Pashko, a DP vezetője nemrégiben mondtta: ha együttműködtek volna a kommunistákkal, akkor elvesztették volna azon híveiket, akik éppen a kommunizmus felszámolása érdekében szavaztak rájuk. Engedményt tettek a kommunisták a másik fő kérdésben is, az új parlamenti választások időpontjának kiírásában. A március végi vokscsatában ugyanis nem indultak egyenlő esélyekkel. A csak tavaly decemberben alakult DP aktivistáit nem egy esetben üldözték, nem jutottak hozzá a tömegtájékoztató eszközökhöz, s ezért lehetett már az is óriási siker, hogy egy 3-4 hónapos párt a parlamenti mandátumok egynegyedét meg tudta szerezni. A kommunistáknak kétharmados többségük van a parlamentben, tehát gyakorlatilag olyan törvényeket fogadhatnának el, amilyeneket csak akarnak. De a mostani tapasztalat azt mutatja: nem egészen így van, oda kell figyelniük az ellenzék szavára. Most az AMP belement abba, hogy már a jövő év májusára vagy júniusára kiírják az új törvényhozási választásokat. Ezt gesztusnak szánták az ellenzék felé, de meg merem jósolni, hogy nagyon hamar kevésnek fog bizonyulni. A DP még koraibb időpontot fog követelni, hiszen a valódi rendszerváltást sürgető ellenzéknek nem az az érdeke, hogy a mostani kommunista többségű parlament dolgozza ki és fogadja el a létfontosságú törvényeket. M

ég egy dolog befolyásolhatja az erőviszonyok alakulását. Az eredetileg május végére tervezett AMP-kongresszust belátható időn belül meg kell tartani. Valószínűnek látszik a pártszakadás: a kemény kommunista vonal hívei és a reformkommunisták búcsút mondanak egymásnak. MALINÁK ISTVÁN NÉHÁNY SORBAN Tegnapra virradó éjszaka az izI raeli harci repülőgépek újabb támadást hajtottak végre palesztin állások ellen. A palesztin biztonsági források szerint a gépek a radikális palesztin csoportok dél-libanoni Szidon kikötőváros közelében levő támaszpontját bombázták. Áldozatokról és sebesültekről eddig nem érkeztek jelentések. A keddi légitámadások során viszont 13 palesztin harcos életét vesztette és 38 személy, köztük 10 gyermek megsebesült. I

zrael és az Európai Közqsségek megállapodtak az EK részvételében a Közel-Keletről szóló békekonferencián. Ezt Párizsban közölte Jacques Poos luxemburgi külügyminiszter, az EK soros elnöke David Levyvel, az izraeli diplomácia vezetőjével megtartott találkozó után. R

ichard Cheney amerikai védelmi miniszter tegnapra virradó éjszaka Washingtonban kijelentette: az amerikai kormány Közel-Kelettel kapcsolatos fegyverellenőrzési tervei nem jelentik azt, hogy az Egyesült Áilamok nem szállít több fegyvert ebbe a térségbe. Pentagoni források megerősítették a korábbi híreket, melyek szerint az amerikai kormány beleegyezett 20 Apache típusú harci helikopter szállításába az Egyesült Arab Emírségeknek. További nyolc helikoptert kap Bahrein. Bob Hall, a Pentagon szóvivője elmondta, a kormány a helikopterek tervezett eladásáról még nem tájékoztatta a Kongresszust. H

ans-Dietrich Genscher német külügyminiszter tegnap felszólította az Európai Közösségeket, hogy a kelet-európai országokkal gyorsabb ütemben folytassák a tárgyalásokat a kereskedelmi kapcsolatok fejlesztéséről, és az egyes országok csatlakozásáról az EK-hoz. A Jacques Delorshoz, az EK bizottságának elnökéhez címzett levelében Genscher rámutatott, hogy a Lengyelország, Csehszlovákia és Magyarország társulásáról szóló tárgyalások lassan haladnak. Egyben felszólított arra, hogy az EK kezdjen hasonló megbeszéléseket Bulgáriával és Romániával. K

aifu Tosiki japán kormányfő" a hazai ipari körök és a szakszervezetek képviselői előtt mondott beszédében kijelentette: fölösleges, hogy Mihail Gorbacsov szovjet elnök részt vegyen a hét legfejlettebb állam (G 7) júliusi londoni csúcskonferenciáján. Ezt azzal indokolta, hogy a G 7 országai eddig még nem egyeztették a Szovjetuniónak nyújtandó segélyekkel kapcsolatos álláspontjaikat. A

lfredo Del Mazo, a mexikói elnök tanácsadója kedden este Havannában kijelentette: Kuba megerősítette részvételét az ibero-amerikai csúcstalálkozón. A tervek szerint július 18-án a mexikói Guadalajarában kezdődik a csúcsértekezlet, amelyen mintegy 20 latinamerikai ország, valamint Spanyolország és Portugália legfelsőbb vezetői vesznek részt. Del Mazo fontosnak tartotta Kuba részvételét a találkozón, véleménye szerint Fidel Castro a csúcson bizonyos javaslatokat terjeszthet elő a kubai társadalom demokratizálására. E

gy eddig nem azonosított repülőgép kedden bombatámadást hajtott végre az afganisztáni határon fekvő Mamadguti-Poen szovjet falu ellen. Négy személy életét vesztette és többen megsebesültek. A TASZSZ hírügynökség a KGB szóvivőjére hivatkozva tájékoztatott róla, hogy a repülőgép a falura öt bombát dobott le, közülük négy felrobbant. „ G

eorge Bush amerikai elnök tegnap Róbert Strausst, a Demokrata Párt egykori elnökét nevezte ki az Egyesült Államok új moszkvai nagykövetének. A texasi jogász-milliomos 1980-ban James Carter elnökválasztási kampányát vezette. H

afez Asszad szíriai elnök tegnap váratlanul Egyiptomba érkezett. A MENA hírügynökség szerint vendéglátójával, Hoszni Mubarak államfővel a térségben kialakult helyzetről, valamint a kétoldalú kapcsolatokról tárgyal.