Új Szó, 1991. június (44. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-28 / 150. szám, péntek

HÍREK - VÉLEMÉNYEK 1991. JÚNIUS 28. CSEHSZLOVÁKIÁNAK FOLYÓSÍTJÁK A VILÁGBANKI HITELT Washingtonban tegnapra virradó éjszaka bejelentették, hogy a Világ­bank jóváhagyta az első, 450 millió dolláros hitelt hazánknak. A hitelt arra használják fel, hogy átalakítsuk a csehszlovák gazdaság szerkeze­tét a piacgazdálkodás követelmé­nyeinek megfelelően, a gazdasági növekedés érdekében. Mint azt Jiŕí Jonáš mérnök, a Vi­lágbank végrehajtó igazgatójának munkatársa a Csehszlovák Sajtóiro­da tudósítójának elmondta, a hitelt három részben fogják folyósítani. Az első 200 milliós összeget gyakorlati­lag azonnal, csak a pénz átutalásá­nak technikai kérdéseit kell megol­dani. A második, 125 milliós részt kb. fél éven belül utalják át és né­hány hónap múlva a fennmaradó összeget. A világbanki hitel jóváha­gyása azt jelenti, hogy megnyílik az út annak a 200 millió dolláros hitel­nek a folyósítására is, melyet a ja­pán Export-import Banktól kapunk. Az első világbanki hitelt 15 éven belül kell visszafizetnünk, a kamata változó, jelenleg 7,73 százalék. NÉMET TILTAKOZÁS A CSAPATKIVONÁS LELASSÍTÁSA ELLEN Jürgen Chrobog, a német kül­ügyminisztérium képviselője szer­dán találkozott Vlagyiszlav Tyere­hov szovjet nagykövettel. Felhívta a figyelmét arra, Moszkva aláírta azt az egyezményt, melynek értelmé­ben 1994 végéig a Szovjetuniónak ki kell vonnia kb. 380 ezer katonáját Németország területéről. Chrobog egyértelműen a nagykövet tudomá­sára juttatta, Németország elvárja a Szovjetuniótól vállalt kötelezettsé­gei teljesítését. Hozzáfűzte, nincs semmilyen összefüggés a csapatki­vonás időrendje és a lakásépítési program között. Mint ismertes, a ki­vonulásért cserébe a német fél ígé­retet tett arra, hogy lakásokat épít a hazatérő katonák számára. A szovjet katonai parancsnokság ar­ra hivatkozva, hogy késik a lakásé­pítés, bejelentette a csapatkivonás lelassítását. A német kormány kép­viselője szerint nem Moszkva és Bonn ellentétjéről van szó, az egész ügy annak a következménye, hogy konfliktusok vannak a gorbacsovi vezetés és a moszkvai héják között. IRAKBAN ÉRDEKELTEK VAGYUNK CSEHSZLOVÁK DIPLOMÁCIAI JEGYZÉK AZ ENSZ-HEZ Eduard Kukán, hazánk ENSZ nagykövete szerdán New Yorkban átadta a világszervezet főtitkárának a csehszlovák kormány diplomáciai jegyzékét, amely konkretizálja Csehszlovákiának az Irakkal foglal­kozó ENSZ-bizottságba való bekap­csolódásának lehetőségeit. Hazánk megerősítette, kész részt venni an­nak az ellenőrző csoportnak a mun­kájában, amely Irakban a vegyi fegyverekkel fog foglalkozni. Cseh­szlovákia felajánlja szakemberei csoportját, amely mind a katonai, mind a polgári szektorban magasan képzett. A jegyzék 72 szakembert ajánl - vegyészeket, biológusokat és orvosokat - akik magas képesí­téssel bírnak a vegyi és biológiai anyagokkal való munkához. A cso­port tevékenysége kapcsolódna an­nak a csehszlovák vegyvédelmi ala­kulatnak a tevékenységéhez, amely részt vett a Sivatagi Vihar hadműve­letben. Ennek az egységnek egy ré­sze alkotná az új csoport alapját. Csehszlovák gyártmányú felszere­lést kapnának, ezek közül néhány egyedülálló, világméretben is csúcsszínvonalat képvisel. A cseh­szlovák csoportot az ENSZ finanszí­rozná, hazánk csak a szakemberek bérének koronában esedékes részét fizetné. ­VAN MÁR MAGYAR KÁRPÓTLÁSI TÖRVÉNY A magyar Országgyűlés rendkí­vüli ülésszakának szerdai ülésén hosszabb szavazási procedúra után 187 igen szavazattal, 6 tartózkodás­sal és 133 ellenszavazattal elfogad­ták a már korábban egyszer meg­szavazott, de az alkotmánybíróság által a parlamentnek visszautalt kár­pótlási törvényt. Ennek alapján kár­pótlás azokat illet meg, akiknek ma­gántulajdona - az eredetileg javasolt 1949-es határ helyett - az 1939. május 1-jét követően alkotott és a törvény mellékletében felsorolt jogszabályok alkalmazása által szenvedett sérelmet. Az 1949. júni­us 8-a előtti károk kárpótlásáról kü­lön törvényt kell alkalmazni. NINCS BÉKE ALGÍRBAN A legutóbbi jelentések szerint a szerdára virradó éjszaka Algírban lezajlott összecsapásokban legke­vesebb 7 személy vesztette életét és 36 megsebesült. A sebesültek között van három katona és két rendőr is. A hadsereg képviselői hangsú­lyozták, az összecsapásokhoz az vezetett, hogy a militáns muzulmá­nok, a fundamentalista Iszlám Meg­mentési Front hívei megsértették az előző zavargások nyomán beveze­tett éjszakai kijárási tilalmat. A tünte­tők a hivatalos adatok szerint a fővá­ros öt helyén emeltek barrikádokat. Az áldozatok között volt egy 15 éves fiú is. Hogy hogyan vesztette életét, arról részleteket nem tettek közzé, de a tragédia nyomán a katonai közlemény figyelmezteti a szülőket, őket fogja sújtani a törvény, ha gyer­mekeik részt vesznek az összecsa­pásokban a biztonsági erőkkel. BUKAREST ILIESCU FOGADTA DOMONKOS GÉZÁT Sikernek minősítette a Romániai Magyar Demokrata Szövetség Or­szágos Elnöksége azt a tényt, hogy a román parlament a napokban megszavazta a nemzeti kisebbsé­gek jogainak biztosítására vonatko­zó új alkotmánytéziseket. Az RMDSZ Elnöksége a bukaresti ülé­sen ugyanakkor megdöbbenéssel vette tudomásul, hogy még az emlí­tett szavazás másnapján a parla­ment alsóháza a nemzetbiztonsági törvénytervézet vitája során az al­kotmánytéziseknek ellentmondó tör­vényszakaszt fogadott el. Ezt az ülést követően az RMDSZ vezetőjét, Domonkos Gézát fogad­ta Románia elnöke, Ion Iliescu. - A találkozón részt vett még Veres­tóy Attila szenátor, Domonkos ta­nácsadója is. A találkozón Domon­kos Géza szóvá tette az említett problémákat az elnöknek s rámuta­tott arra, hogy a bírósági eljárásokról szóló törvényben is csak nagy nehéz­ségek árán maradt benne a kisebb­ségek nyelvének használata az álta­luk lakott területeken. Mindezek a je­lenségek aggasztják az RMDSZ-t, a romániai magyarságot. Félő, hogy amikor ősszel újra előveszik a doku­mentumokat és az alkotmánytézise­ket végleges formába öntik, akkor majd újra lesznek erók, akik meg­próbálják valami módon megnyirbál­ni a kisebbségi jogokra vonatkozó alkotmányrészeket. Domonkos arról is szólt Iliescunak, hogy a romániai magyarság körében igen negatív visszhangot váltott ki az a kormány­határozat, amely az 1991-92-es tanév beiskolázási számait kívánja rögzíteni. Bár maga a kormányhatá­rozat nem bontja fel az egyes beis­kolázási számokat a nemzetiségek szerint, a megyei hatóságok ezeket a magyarság kárára próbálják min­denütt megoldani. Ugyancsak nem értenek az emberek egyet azzal, hogy Románia földrajzát és történel­mét a régi korszak szakaszai szerint továbbra is csak románul taníthas­sák a kisebbségi iskolákban. Szóba került a magyar tanárok és tanítók képzésének ügye is. Az RMDSZ részéről jelezték, hogy a probléma komoly és legjobban a bolyai egye­tem visszaállításával lehetne orvo­solni. Rámutattak arra is, hogy ha ez egyelőre valami oknál fogva nem valósítható meg, akkor legalább a Babes-Bolyai Egyetemen biztosít­sanak megfelelő körülményeket az említet célokra. Az RMDSZ képvise­lői elmondták az elnöknek, hogy a romániai magyarság körében fe­szült a hangulat és nem akarják elfogadni a nemzetiségi jogok korlá­tozását. Figyelmeztettek arra is, hogy több helyen már felmerült a kü­lönféle tiltakozó akciók, sztrájkok, tüntetések gondolata is és ezt min­denképpen el kellene kerülni. Ezek­ről a problémákról az RMDSZ veze­tősége már memorandumban tájé­koztatta a kormányt. A találkozó során magyar részről rámutattak arra is, hogy Romániá­ban egyre erősebbek a nacionalis­ta szélsőséges csoportosulások, s egyre gyakrabbak a zsidóellenes megnyilvánulások is. Tekintettel a közelgő különböző szintű válasz­tásokra félő, hogy a politikai pártok beépítik a nacionalizmust a stratégi­ájukba, választási kampányukba. Iliescu elnök végighallgatta a ro­mániai magyarság két vezető képvi­selőjének szavait és megígérte, hogy a problémákkal foglalkozni fog és felveszi a kapcsolatot ez ügyben az érintett állami szervekkel. KOKES JÁNOS, Bukarest M aghreb. Ez az arab Nyugat: Líbia, Algéria, a közéjük ékelődő Tunézia, még nyuga­tabbra Marokkó, s végül Nyugat-Szahara, amely ország is, meg nem is. Az elmúlt évben elég nagy csend volt errefelé. De ahogy kitört az öböl­háború, itt is elkezdődött valami mocorgás, meg­mozdultak a politikai állóvizek, a vihar korbácsol­ta hullámok pedig Algériában elsöpörték a kor­mányt. Nem, nem akarom azt állítani, hogy mindenért a háború „tehet", ha nincs á Sivatagi Vihar, a Maghreb élné tovább megszokott poros, álmos életét. Túl leegyszerűsített és csak félig lenne igaz egy ilyen magyarázat. Már így is túl sok mindent varrunk a háború nyakába. Még akkor is, ha kétségkívül mérföldkő lett a nemzet­közi kapcsolatokban, több tekintetben is amolyan „sosemvolt". Mindenekelőtt talán abban, hogy a nyugati szövetségesek mellett olyan országok is részt vállaltak a háborúból - például Csehszlo­vákia s Magyarország, de említhetem Szíriát is-, amelyek addig más-más, sőt ellenséges tömbök­höz tartoztak. Mert igaz ugyan, hogy a Varsói Szerződés lassan már két éve nem nagyon működik, de még létezik - legalábbis hétfőig még biztosan. Radikalizáló hatása mindenképpen volt ennek a háborúnak Észak-Afrikában, különösen a fun­damentalista iszlám mozgalmakon belül. Ezek soraiban talált termőtalajra a bagdadi propagan­da, amely az iszlám elleni összeesküvésként tüntette fel a szövetségesek felvonulását az öbölben, mélyen hallgatva arról, ki is volt az agresszor. Elérte célját az a Szaddam-féle mes­terfogás is, hogy a palesztin kérdést összekap­csolják a kuvaiti kivonulással. Nem szabad meg­feledkezni arról, hogy már évek óta a Maghreb­ben, Tunéziában van a PFSZ főhadiszállása. S a palesztinok mindig megtalálták a módját annak, hogy befolyást gyakoroljanak az őket befogadó országra. De vegyük sorjában, mi is ma a helyzet a Maghrebben. Algériában tőrtént a leglátványosabb változás: a tavalyi helyhatósági választásokat megnyerő négy hónapra kihirdetett ostromállapot, addig nem is sikerül nekik. S utána? Az attól függ, melyik tábor fog ügyesebben mozogni az adott szűk korlátok között. Ami biztos: a Frontnak végérvényesen le kell mondania az egyedura­lomról, jobb, ha elfelejti, hogy voltak régi szép egypártrendszeri idők is. Tunéziára nem maradtak hatástalanok az al­gériai események. Igaz, már május végén beje­lentette a kormány, hogy lelepleztek egy iszlám összeesküvést, letartóztattak 300 fundamentalis­ta aktivistát. Ez a vezetés számára nyilvánvalóan nem volt váratlan dolog, hiszen az Annahda (megújulás Pártja) már 1988-as kongresszusán úgy döntött, akár erőt is alkalmaz, de megteremti az iszlám köztársaságot. Hogy mégsem követke­zett be olyan robbanás, mint Algériában, az nyilván annak köszönhető, hogy a tuniszi hatósá­gok igyekeztek mindig egy lépéssel megelőzni a fundamentalistákat, s a mocorgókkal nem bán­tak éppen kesztyűs kézzel. Líbia szocialista népi állam, legalábbis ez deklaráltatott Moamer Kadhafi elképzelései sze­rint, aki hivatalosan nem is államfő, hanem a for­radalom vezetője, valójában pedig rafinált diktá­tor. A nép azt teszi, amit megengednek neki, a szocializmus pedig az iszlám fajtából való - és a tripoli propaganda állítása szerint sikeresen épül. Iszlám indulatoktól itt nem kell tartani, hiszen Kadhafi az iszlámot tekinti minden állami tevékenység alapjának, de azért biztos, ami biz­tos, nem a Korán szúrái alapján kormányozza az országot, jobban bízik a hadseregben. Nemzet­közi kapcsolatait' illetően viszont teljességgel megbízhatatlan, vannak gyanús ügyei is, minek következtében meglehetősen elszigetelődött. Az arab országok közül sem mindegyikkel van jó­ban, de hogy kikkel, az változó. Az Egyesült Államokkal viszont állandóan rosszban van. Most éppen az a rögeszméje, hogy az öböl-háború után Líbia lesz az amerikai agresszió újabb áldozata. Marokkó uralkodója, II. Hasszán közben válto­zatlanul a nagy Maghrebról álmodik, keményen tartja a gyeplót és továbbra is brillíroz, mint diplomata. Nyugat-Szahara függetlenségének megadását azonban nem tartja diplomáciai esz­közökkel megoldhatónak, pontosabban az a vé­leménye, hogy ez a kérdés végérvényesen meg­oldódott a volt spanyol gyarmat bekebelezésével. Az „ószi föld visszaszerzése" megerősítette a ki­rály pozícióit és az ország belső egységét. A füg­getlenségért küzdő Polisario Front kezd kifulladni - egyenes arányban az algériai támogatás csök­kenésével. Az ENSZ ugyan közbelépett, nyilván rövidesen népszavazást tartanak a vitatott terüle­ten a hovatartozásról, de ma már nem tűnik olyan biztosnak az eredmény. II. Hasszán rádöbbent, a pénz hatékonyabb, mint a fegyver. Nyugat­Szahara napról napra változik, utak, kórházak, iskolák, lakóházak épülnek. S velük együtt sza­porodnak a szavazatok Marokkó mellett. Maghreb, az arab Nyugat. Mocorog. Pedig stabilitása létfontosságú. Az arab Kelet számára éppen úgy, mint Nyugat-Európa számára. Ha kibillenne a mérleg nyelve, felgyorsulna az emig­ráció, amely mindig is létezett. S ezt Nyugat­Európa, elsősorban Franciaország és Olaszor­szág érezné meg. De komoly hatással lenne az egész integrációs folyamatra. Márpedig ez enél­kül sem zökkenőmentes. GORFÖL ZSUZSA NÉHÁNY SORBAN K uvait ENSZ-nagykövete szer­dán arról tájékoztatta Javier Perez de Cuellart, a Világszervezet főtitkárát, hogy Szaad Abdallah Sza­lem Szabah sejk trónörökös, kuvaiti kormányfő életfogytiglani börtön­büntetésre módosította az összes halálos ítéletet, melyet az elmúlt na­pokban hoztak a rögtönítélő bírósá­gok. Erre abban az időben került sor, amikor az emírség a február 26­án, az iraki csapatok kiűzése után elrendelt statárium megszüntetésé­re készült. L ondonban szerdán szabad em­berként hagyhatta el a bíróság épületét az a két angol polgár, akik 25 évvel ezelőtt segítettek George Blake-nek, a Szovjetunió számára kémkedő brit ügynöknek a szökés­ben. Az ítéletet a vártnál gyorsabban hozták meg, az esküdtszék egyhan­gúlag döntött a felmentés mellett. Michael Randle-t és Patric Pottle-t csupán azzal vádolták meg, hogy könyveket adtak ki Blake megszök­tetéséről. F ranciaországban 3,6 millió kül­földi él, közülük 2,8 millióan fran­cia területen kívül születtek. Ezt a gazdasági kutatással és a statisz­tikával foglalkozó nemzeti intézet (INSEE) közölte. Franciaországnak 56 millió lakosa van. C s i~ cse n> kínai külügymi­vb niszter, aki négynapos láto­gatáson Japánban tartózkodik, teg­nap találkozott Kaifu Tosiki kor­mányfővel. Erről a Kjodo hírügynök­ség tájékoztatott a külügyminisztéri­um képviselőjére hivatkozva. Az em­lített források szerint Kaifu felszólítot­ta a kínai diplomácia vezetőjét, hogy Peking szorgalmazza a stabi­labb kapcsolatokat az Egyesült Álla­mokkal, s egyben aggodalmát fejez­te ki Hongkong jövője miatt. Ezzel összefüggésben arra kérte a kínai minisztert, biztosítsák a gazdasági szabadságot a brit gyarmat számára 1997 után is, amikor Hongkong is­mét kínai terület lesz. T egnap az ENSZ megkezdte az élelmiszersegélyek szállítását annak a mintegy 10 ezer szudáni­nak, akik a szomszédos Etiópiából menekültek el. Az élelmiszersegély nagy részét a Sivatagi Vihar hadmű­veletre szánt amerikai katonai feja­dagok képezik, összesen 300 ezer adagról van szó. Szakértők becslé­sei szerint a Szudánban immár nyolc éve tartó polgárháború és az aszály következtében legalább 8 millió embernek van szüksége sür­gős humanitárius segítségre. I smeretlen fegyveresek 8 izraeli turistát raboltak el tegnapra virra­dó éjszaka az észak-indiai Kasmír­ban. Röviddel az akció után két nőt szabadon engedtek. Rendőri forrá­sok szerint eddig a rablásért senki sem vállalta a felelősséget, de való­színű, hogy a térségben tevékeny­kedő militáns szeparatisták voltak a tettesek. H áromnapos hivatalos látogatás­ra tegnap Bécsbe érkezett Va­lentyin Pavlov szovjet kormányfő. Osztrák partnerével, Franz Vra­nitzky kancellárral elsősorban a két­oldalú gazdasági és pénzügyi együttműködés elmélyítéséről, haté­konyabbá tételének lehetőségéről folytat tárgyalásokat. Szó lesz to­vábbá az európai helyzet alakulásá­ról és a helsinki folyamattal kapcso­latos problémákról. A szovjet mi­niszterelnök találkozik Kurt Wald­heim államfővel, az osztrák vállalko­zók és pénzügyi körök képviselőivel és látogatást tesz a parlamentben is. D mitrij Sosztakovszkij, a moszk­vai pártfőiskola volt rektora a Szánkéi Simbun című japán napi­lapnak adott interjújában megerősí­tette: Eduard Sevardnadze egykori szovjet külügyminiszter és Alek­szandr Jakovlev, az SZKP KB Politi­kai Bizottságának volt tagja ki akar lépni a párt soraiból. A Szovjetszka­ja Rosszija tegnap közölte Soszta­kovszkij nyilatkozatát. Ebben meg­erősítette, a két politikus miután ki­lép az SZKP-ból, közösen kíván új demokratikus beállítottságú pártot alapítani. MOZGÁS ÉS MOCORGÁS iszlám erók elérkezettnek látták az időt, hogy még a parlamenti választások előtt robbantsák a politikai bankot, kikényszerítsék a lapok újra­osztását. Elképzeléseiket nem sikerült maradék­talanul végrehajtaniuk. Az évek óta egyeduralko­dó Nemzeti Felszabadítási Front pozícióit erősen megingatták, de nem tudták magukhoz ragadni a hatalmat. S amíg érvényben van az egyelőre

Next

/
Thumbnails
Contents